5.4 Kinematika és kinetika: mozgás, erő, munka, teljesítmény, energia

5.4.1 Motiváció

Az autószerelő műhelyben a kinematika és a kinetika nem táblai elmélet: amikor próbaúton lefékezel egy autót, kerekekkel emelőn forgatod a hajtást, vagy egy lendkerekes motor egyenetlen járását vizsgálod, mozgást, erőt, munkát és teljesítményt mérsz, számolsz. Ha a fékút a kelleténél hosszabb, a gyorsulás elmarad a várttól, vagy a motor nyomatékát kell visszaszámolnod a mért fordulatszámból, a kinematika és a kinetika egyenletei nélkül csak találgatnál.

Ebben az alfejezetben a mozgás leírásától eljutunk a mozgást okozó erőkig, majd a munka, a teljesítmény és az energia fogalmáig. A cél nem a fizika magolása, hanem az, hogy a tanuló a műhelyben számszerűen tudjon fékutat, féklassulást, gyorsítást, hajtóerőt, motorteljesítményt és nyomatékot becsülni, illetve ellenőrizni.

5.4.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy próbaút-mérést: az autó 50 km/h sebességről fékez, és a mérőműszer rögzíti a sebességet az idő függvényében. A kapott diagram egy lejtő egyenes, amelyet az alábbi ábra mutat:

Sebesség–idő diagram egyenletes fékezéskor (szemléltető) - Szemléltető tanulási adatsor; a görbe alatti terület a fékút.

A diagram két dolgot tesz láthatóvá. Az egyenes meredeksége a gyorsulás (itt lassulás), a görbe alatti terület pedig a megtett út. Ha a görbe nem egyenes, a mozgás nem egyenletesen változó; akkor a mérést szakaszonként kell értékelni, vagy numerikus módszert használni. A műhelyi mérőműszerek (például a diagnosztikai teszter és a fékhatásmérő) gyakran éppen ilyen adatokat adnak vissza.

5.4.3 Definíciók és alapösszefüggések

Definíció. A kinematika a mozgások leírásával foglalkozik, függetlenül az őket okozó erőktől. A kinetika (a dinamika része) a mozgás és az erők kapcsolatát vizsgálja.

Definíció. Az egyenes vonalú egyenletes mozgás sebessége állandó, ezért az út:

s=vt.s = v\,t.

Definíció. Az egyenes vonalú egyenletesen változó mozgás gyorsulása állandó. Az alapösszefüggések:

v=v0+at,s=v0t+12at2,v2=v02+2as.v = v_0 + a\,t, \qquad s = v_0\,t + \frac{1}{2}\,a\,t^2, \qquad v^2 = v_0^2 + 2\,a\,s.

Itt v0v_0 a kezdősebesség, aa a gyorsulás (lassulásnál negatív), tt az idő, ss a megtett út.

Definíció. A szögsebesség a forgó test szögelfordulásának időbeli változása. Ha a fordulatszám nn (1/min), akkor:

ω=2πn60.\omega = \frac{2\,\pi\,n}{60}.

A kerületi sebesség az rr sugarú pontban:

v=ωr=2πrn60.v = \omega\,r = \frac{2\,\pi\,r\,n}{60}.

A kerék kerületi sebessége közelítőleg a jármű haladási sebessége, ha nincs jelentős kipörgés vagy csúszás.

Definíció. Newton II. törvénye szerint a testre ható erők eredője egyenlő a test tömegének és gyorsulásának szorzatával:

F=ma.F = m\,a.

Az erőt newtonban (N), a tömeget kilogrammban (kg), a gyorsulást m/s²-ben mérjük.

Definíció. A D’Alembert-elv a dinamikai feladatot statikai egyensúlyi feladattá alakítja: a testre ható aktív erőkhöz hozzáadjuk a tehetetlenségi erőt, amelynek nagysága mam\,a, iránya a gyorsulással ellentétes. A test ezekkel a fiktív erőkkel együtt egyensúlyiban van. Gyakorlati jelentősége, hogy a gyorsuló jármű alkatrészeire ható terhelést így tudjuk a statikai egyensúly módszereivel számolni.

Definíció. A mechanikai munka az erő és az erő irányába eső elmozdulás szorzata:

W=Fscos⁡α,W = F\,s\,\cos\alpha,

ahol α\alpha az erő és az elmozdulás közötti szög. Ha az erő az elmozdulással azonos irányú, W=FsW=F\,s. A munka mértékegysége a joule (J), amit gyakran kilojoule-ban vagy wattóra-egységben is kifejezünk a járműves gyakorlatban.

Definíció. A teljesítmény az időegység alatt végzett munka:

P=Wt.P = \frac{W}{t}.

Ha az erő és a sebesség azonos irányú, a teljesítmény:

P=Fv.P = F\,v.

Forgó mozgásnál az MM nyomatékkal átvitt teljesítmény:

P=Mω.P = M\,\omega.

A teljesítmény SI-mértékegysége a watt (W); a járművillamosságban és a motortechnikában gyakran kilowattot (kW) használunk.

Definíció. A hatásfok a hasznos teljesítmény és a bevezetett teljesítmény hányadosa:

η=PhasznosPbevezetett.\eta = \frac{P_{\text{hasznos}}}{P_{\text{bevezetett}}}.

A hatásfok mindig 0 és 1 közötti szám, gyakran százalékban adjuk meg. A jármű hajtásláncában a veszteségeket a tengelykapcsoló, a sebességváltó, a kardánhajtás, a tengelyhajtás és a csapágyak súrlódása okozza (a gumiabroncs gördülési ellenállását a menetellenállások között vesszük figyelembe, lásd Menetellenállások és teljesítményszükséglet); ezért a keréken leadott teljesítmény kisebb a motor főtengelyen leadott teljesítménynél.

Definíció. A mozgási energia:

Ekin=12mv2.E_{\text{kin}} = \frac{1}{2}\,m\,v^2.

A helyzeti energia az emelkedéskor tárolt energia:

Epot=mgh,E_{\text{pot}} = m\,g\,h,

ahol hh a magasság, g=9,81m/s2g=9{,}81\,\text{m/s}^2 a nehézségi gyorsulás. A munka–energia tétel szerint a testre ható eredő erő munkája megváltoztatja a test mozgási energiáját: W=ΔEkinW = \Delta E_{\text{kin}}.

Definíció. A merev test forgási tehetetlenségét a tehetetlenségi nyomaték JJ jellemzi. Szemléletesen: minél nagyobb a tömeg és minél távolabb van a forgástengelytől, annál nagyobb a tehetetlenségi nyomaték. A forgó test mozgási energiája:

Erot=12Jω2.E_{\text{rot}} = \frac{1}{2}\,J\,\omega^2.

A járműmotorban a lendkerék nagy tehetetlenségi nyomatékú tárcsa, amely a lökésszerű égési folyamatok között tárolja a forgási energiát, simítja a forgattyústengely szögsebesség-ingadozását.

5.4.4 Felépítés és működés

5.4.4.1 Egyenes vonalú mozgás és kinematikai diagramok

A műhelyben a jármű mozgását gyakran sebesség–idő diagramon rögzítjük. A diagram meredeksége a gyorsulás, a görbe alatti terület az út. A fékezési folyamatot három szakaszra bonthatjuk:

  1. Reakcióidő: a vezető észleli a veszélyt, amíg a fékpedált megnyomja; a jármű közel állandó sebességgel halad. Az út s1=v0treakciós_1 = v_0\,t_{\text{reakció}}.
  2. Felfutási idő: a féknyomás felépül; a lassulás nulláról a teljes értékre nő.
  3. Teljes fékezés: a lassulás közel állandó; az út s3=v022|a|s_3 = \frac{v_0^2}{2\,|a|}.

A teljes fékút ezek összege. A gyakorlatban a fékút mérésekor a teljes folyamatot mérik, és abból átlagos lassulást számolnak.

A három szakaszt az alábbi ábra (a) része vv–tt diagramon mutatja: az egyes szakaszok alatti terület a reakcióút (srs_r), a felfutás alatti út (sfs_f) és a fékút (s3s_3). A (b) rész 50, 80 és 100 km/h-ról, száraz (8m/s28\,\text{m/s}^2) és vizes (5m/s25\,\text{m/s}^2) úton, tr=1st_r = 1\,\text{s} reakcióidővel hasonlítja össze a megállási utat: a reakcióút a sebességgel arányosan, a fékút a sebesség négyzetével nő. A HTML-kiadás kalkulátorában a kezdősebesség, a reakcióidő, a lassulás és a felfutási idő állítható (alapérték: az 1. kidolgozott példa, 27,7 m).

Statikus változat (mint a PDF-ben)A megállási út a reakcióútból és a fékútból áll; a fékút a sebesség négyzetével nő.
Megállási út: reakcióút, felfutás és fékút

5.4.4.2 Körmozgás

A jármű kereke, a motor főtengelye, a generátor és a ventilátor forgó mozgást végez. A szögsebesség és a kerületi sebesség kapcsolata alapvető: ha a motor fordulatszáma n=30001/minn=3000\,\text{1/min}, akkor a szögsebessége ω=2π⋅300060=314rad/s\omega=\frac{2\pi\cdot 3000}{60}=314\,\text{rad/s}. Ha a főtengelyre szerelt tárcsa sugara r=0,1mr=0{,}1\,\text{m}, akkor a tárcsa kerületén a pont sebessége v=314⋅0,1=31,4m/sv=314\cdot 0{,}1=31{,}4\,\text{m/s}.

5.4.4.3 Hajítások

A függőleges és ferde hajítás a járműtechnikában ritkábban önálló feladat, de a kerék által felvert kő, a lengéscsillapító mozgása, vagy egy kilőtt csap mozgása ezzel írható le. A függőleges hajításnál a mozgás egyenletesen változó, ahol a gyorsulás a nehézségi gyorsulás. A ferde hajítást vízszintes és függőleges összetevőkre bontjuk: a vízszintes mozgás egyenletes, a függőleges egyenletesen változó. Ezt az elvet használjuk majd a menetdinamika emelkedős útjainál is.

5.4.4.4 D’Alembert-elv a gyakorlatban

Amikor egy autó gyorsul, a karosszériára, a motorra és a rakományra tehetetlenségi erők hatnak. A D’Alembert-elvvel ezeket statikai terhelésként vehetjük figyelembe. Például ha egy m=1200kgm=1200\,\text{kg} tömegű autó a=3m/s2a=3\,\text{m/s}^2 gyorsulással indul, a tehetetlenségi erő Ft=ma=3600NF_{\text{t}}=m\,a=3600\,\text{N}, hátrafelé mutatva. A motor hátulja ilyenkor erősebben nyomja a hátsó motortartó bakokat, mert a tehetetlenségi erő a tömegközéppontban hat, és a felfüggesztési pontok terhelést kapnak.

5.4.4.5 Munka, teljesítmény, energia

A járműmotor égési folyamata a dugattyún keresztül munkát végez. Ez a munka a főtengelyen forgómunkává alakul: W=MΔφW = M\,\Delta\varphi, ahol Δφ\Delta\varphi a szögelfordulás radiánban. Egy teljes fordulat Δφ=2π\Delta\varphi = 2\pi, így az egy fordulat alatt végzett munka Wford=2πMW_{\text{ford}} = 2\pi\,M. Ha a motor nn fordulatot tesz meg percenként, a teljesítmény:

P=Mω=M2πn60.P = M\,\omega = M\,\frac{2\pi n}{60}.

Ez az összefüggés köti össze a gyártói nyomaték- és teljesítményadatokat. Ugyanezzel számítható ki a keréken leadott vonóerő teljesítménye is, ha ismerjük a hajtáslánc áttételét és hatásfokát.

A mozgó jármű mozgási energiája a fékezéskor a fékekben hővé alakul. Ezért a nagy sebességről történő fékezéskor a fékbetétek és a féktárcsák hőterhelése a sebesség négyzetével nő: kétszeres sebesség négyszeres hőt jelent. Ezt az elvet használjuk a fékút és a fékenergia számításakor.

5.4.5 Kidolgozott példák

1. példa (fékút számítása). Egy személygépkocsi v0=50km/h=13,9m/sv_0=50\,\text{km/h}=13{,}9\,\text{m/s} sebességről fékez. A mért átlagos lassulás a=−7m/s2a=-7\,\text{m/s}^2. Határozzuk meg a megállási időt és a fékutat!

A megállásig eltelt idő:

t=v0|a|=13,97=1,99s.t = \frac{v_0}{|a|} = \frac{13{,}9}{7} = 1{,}99\,\text{s}.

A fékút az egyenletesen lassuló mozgás képletéből:

s=v022|a|=13,922⋅7=19314≈13,8m.s = \frac{v_0^2}{2\,|a|} = \frac{13{,}9^2}{2\cdot 7} = \frac{193}{14} \approx 13{,}8\,\text{m}.

Ha a vezető reakcióideje tr=1st_{\text{r}}=1\,\text{s}, akkor ezen idő alatt az autó sr=v0tr=13,9ms_{\text{r}}=v_0\,t_{\text{r}}=13{,}9\,\text{m} utat tesz meg, így a teljes megállási út közelítőleg 13,9+13,8≈27,7m13{,}9+13{,}8 \approx 27{,}7\,\text{m}. Ez a reakcióidő nélküli tiszta fékút több mint kétszerese.

2. példa (gyorsítás és teljesítmény). Egy m=1200kgm=1200\,\text{kg} tömegű autó álló helyzetből t=9st=9\,\text{s} alatt gyorsul v=100km/h=27,8m/sv=100\,\text{km/h}=27{,}8\,\text{m/s} sebességre. Tegyük fel, hogy a gyorsulás közel állandó. Számítsuk ki az átlagos gyorsulást, az ehhez szükséges átlagos hajtóerőt, a mozgási energia növekedését és az átlagos hajtóteljesítményt (légellenállás és gördülési ellenállás nélkül)!

Az átlagos gyorsulás:

a=Δvt=27,89≈3,09m/s2.a = \frac{\Delta v}{t} = \frac{27{,}8}{9} \approx 3{,}09\,\text{m/s}^2.

A szükséges hajtóerő:

F=ma=1200⋅3,09≈3700N.F = m\,a = 1200 \cdot 3{,}09 \approx 3700\,\text{N}.

A mozgási energia növekedése:

ΔEkin=12mv2=12⋅1200⋅27,82≈464000J=464kJ.\Delta E_{\text{kin}} = \frac{1}{2}\,m\,v^2 = \frac{1}{2}\cdot 1200 \cdot 27{,}8^2 \approx 464\,000\,\text{J} = 464\,\text{kJ}.

Az átlagos teljesítmény:

Pátlag=ΔEkint=4640009≈51,6kW.P_{\text{átlag}} = \frac{\Delta E_{\text{kin}}}{t} = \frac{464\,000}{9} \approx 51{,}6\,\text{kW}.

A valóságban a motornak ennél nagyobb teljesítményt kell leadnia, mert a légellenállást, a gördülési ellenállást és a hajtáslánc veszteségeit is le kell győznie. Állandó gyorsulásnál a pillanatnyi teljesítmény P=FvP = F\,v a sebességgel arányosan nő: a gyorsítás elején közel nulla, a 9. másodperc végén már 3707N⋅27,8m/s≈103kW3707\,\text{N}\cdot 27{,}8\,\text{m/s} \approx 103\,\text{kW} kellene, az átlag kétszerese. Ezért a valós járműnél a gyorsulás a sebesség növekedésével csökken, mert a motor nem adhat le a csúcsteljesítményénél többet.

3. példa (motor nyomaték és teljesítmény kapcsolata). Egy benzinmotor n=40001/minn=4000\,\text{1/min} fordulatszámon P=75kW=75000WP=75\,\text{kW}=75\,000\,\text{W} teljesítményt ad le. Mekkora a főtengely nyomatéka?

A szögsebesség:

ω=2πn60=2π⋅400060≈418,9rad/s.\omega = \frac{2\pi n}{60} = \frac{2\pi\cdot 4000}{60} \approx 418{,}9\,\text{rad/s}.

A nyomaték:

M=Pω=75000418,9≈179Nm.M = \frac{P}{\omega} = \frac{75\,000}{418{,}9} \approx 179\,\text{Nm}.

Ha ugyanez a motor 20001/min2000\,\text{1/min} fordulatszámon 160 Nm nyomatékot ad le, akkor a teljesítménye:

ω=2π⋅200060≈209,4rad/s,\omega = \frac{2\pi\cdot 2000}{60} \approx 209{,}4\,\text{rad/s},

P=Mω=160⋅209,4≈33500W=33,5kW.P = M\,\omega = 160 \cdot 209{,}4 \approx 33\,500\,\text{W} = 33{,}5\,\text{kW}.

Ez jól mutatja, hogy a nyomaték önmagában nem elég a jármű menetteljesítményének megítéléséhez; a teljesítmény a fordulatszámmal együtt számít.

5.4.6 Minőségellenőrzés

A mozgással és erővel kapcsolatos számítások ellenőrzése a műhelyben két irányból történik: méréssel és számolással.

5.4.7 Valós életbeli alkalmazás

Eset: hosszú fékút.

Az ügyfél panasza: az autó fékútja megnőtt, a fékpedál mélyen fog. A műhelyben a szerelő először megvizsgálja a fékrendszert, majd zárt pályán mérőműszerrel fékezési tesztet végez. A jármű v0=80km/h=22,2m/sv_0=80\,\text{km/h}=22{,}2\,\text{m/s} sebességről fékez, és a mért fékút s=42ms=42\,\text{m}. A szerelő kiszámolja az átlagos lassulást:

a=v022s=22,222⋅42≈49384≈5,87m/s2.a = \frac{v_0^2}{2\,s} = \frac{22{,}2^2}{2\cdot 42} \approx \frac{493}{84} \approx 5{,}87\,\text{m/s}^2.

A modern személygépkocsik jó állapotú fékrendszerrel száraz, jól tapadó úton ennél nagyobb, jellemzően 7–9 m/s² lassulást érnek el (ellenőrizendő: a konkrét jármű gyártói adata és a hatályos előírás). A mért érték tehát elmarad a várttól.

A szerelő ezután a fékhatásmérő padon megméri a kerekek fékerő-eloszlását, és kiderül, hogy a jobb hátsó fékhenger szivárog, ezért az adott kerék fékerője kicsi. A szivárgó fékhengert a gyártói előírás szerint cserélik, a rendszert légtelenítik. Az újabb próbaúton a fékút s=32ms=32\,\text{m} lesz, amiből a lassulás a=22,222⋅32≈7,7m/s2a = \frac{22{,}2^2}{2\cdot 32} \approx 7{,}7\,\text{m/s}^2. A javítás a számított lassulás alapján ellenőrzötten sikeres.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák, nem helyettesítik a hatósági fékvizsga követelményeit.

5.4.8 Tipikus hibák

  1. Km/h és m/s keverése. A sebességet a kinematikai képletekbe gyakran km/h-ban helyettesítik be, pedig az SI-egység a m/s. Helyes gyakorlat: 50km/h=503,6≈13,9m/s50\,\text{km/h} = \frac{50}{3{,}6} \approx 13{,}9\,\text{m/s}.
  2. Az átlagsebesség hibás használata. Egyenletesen változó mozgásnál az átlagsebesség v0+v2\frac{v_0+v}{2}, de sokan a kezdősebességgel vagy a végsebességgel számolnak. A fékút képletének levezetésekor ezt a hibát elkerülhetjük, ha a s=v022|a|s=\frac{v_0^2}{2\,|a|} összefüggést használjuk.
  3. A tehetetlenségi erő elfelejtése. Gyorsuló járműnél a motortartó bakokra és a felfüggesztési pontokra ható terhelést sokan csak a súlyerőből számolják. A D’Alembert-elv szerint a tehetetlenségi erőt is hozzá kell adni, mert a gyorsulás hátrafelé mutató terhelést okoz.
  4. A nyomaték és a teljesítmény összekeverése. A nyomaték önmagában nem adja meg a jármű gyorsulását, mert a teljesítmény a fordulatszámmal együtt határozza meg. Például 400 Nm nagy nyomaték 1000 1/min fordulaton P=400⋅104,7≈42kWP = 400 \cdot 104{,}7 \approx 42\,\text{kW}, míg ugyanez a nyomaték 4000 1/min-en már ≈168kW\approx 168\,\text{kW}.

5.4.9 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a sebesség–idő diagram alatti terület a gyorsulás? (Indokolj!)
  2. Egy autó 72 km/h sebességről 3 s alatt áll meg egyenletesen. Mekkora a lassulása és a fékútja?
  3. Mit mond ki a D’Alembert-elv, és mi a tehetetlenségi erő iránya?
  4. Egy motor 150 Nm nyomatékot ad le 3000 1/min fordulatszámon. Mekkora a leadott teljesítmény kilowattban?
  5. Hogyan változik egy jármű mozgási energiája, ha a sebessége megduplázódik?
  6. Mi a különbség a sebesség és a szögsebesség között a járműtechnikában?

5.4.10 Feladatok

1. feladat (A). Egy motorkerékpár v0=90km/hv_0=90\,\text{km/h} sebességről egyenletesen fékez, lassulása a=−6m/s2a=-6\,\text{m/s}^2. Számítsa ki a megállási időt és a fékutat!

2. feladat (A). Fogalmazza meg a munka–energia tételt, és adja meg a mozgási energia képletét!

3. feladat (B). Egy m=1400kgm=1400\,\text{kg} tömegű autó 0-ról 100 km/h-ra 8 s alatt gyorsul. Számítsa ki az átlagos gyorsulást, az átlagos hajtóerőt, a mozgási energia növekedését és az átlagos hajtóteljesítményt (légellenállás nélkül)!

4. feladat (B). Egy motor n=25001/minn=2500\,\text{1/min} fordulatszámon M=210NmM=210\,\text{Nm} nyomatékot ad le. Számítsa ki a leadott teljesítményt! Ugyanez a motor 4500 1/min-en 180 Nm nyomatékot ad. Melyik fordulatszámon nagyobb a leadott teljesítmény?

5. feladat (C). Száraz úton a lassulás a1=8m/s2a_1=8\,\text{m/s}^2, vizes úton a2=5m/s2a_2=5\,\text{m/s}^2. Számítsa ki a fékutat mindkét esetben v0=100km/hv_0=100\,\text{km/h} kezdősebességről, és értelmezze az eredményt a követési távolságra nézve!

6. feladat (D). Egy jármű m=1500kgm=1500\,\text{kg} tömegű. A motor Pmotor=90kWP_{\text{motor}}=90\,\text{kW} teljesítményt ad le n=35001/minn=3500\,\text{1/min}-en. A hajtáslánc hatásfoka η=0,85\eta=0{,}85. A jármű 80 km/h-ról 120 km/h-ra 12 s alatt gyorsul. Számítsa ki az átlagos gyorsulást, a szükséges kerületi erőt, a mozgási energia növekedését, és becsülje meg a keréken leadott átlagos teljesítményt! Gyanús-e, hogy a hajtáslánc nem adja át a motor teljesítményét, ha közben a menetellenállást ebben a tartományban átlagosan 600 N-nak mérjük? (Tipp: hasonlítsa össze a szükséges és a rendelkezésre álló kerületi teljesítményt.)

5.4.11 Megoldások

5.4.11.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A sebesség–idő diagram alatti terület az út, a meredekség a gyorsulás.
  2. v0=72km/h=20m/sv_0 = 72\,\text{km/h}=20\,\text{m/s}. A lassulás a=v0t=203≈6,67m/s2a=\frac{v_0}{t}=\frac{20}{3}\approx 6{,}67\,\text{m/s}^2; a fékút s=v022|a|=2022⋅6,67≈30ms=\frac{v_0^2}{2\,|a|}=\frac{20^2}{2\cdot 6{,}67}\approx 30\,\text{m}.
  3. A D’Alembert-elv szerint a gyorsuló testre ható aktív erőkhöz a tehetetlenségi erőt hozzávéve a test egyensúlyban van; a tehetetlenségi erő a gyorsulással ellentétes irányú, nagysága mam\,a.
  4. ω=2π⋅300060=314,2rad/s\omega=\frac{2\pi\cdot 3000}{60}=314{,}2\,\text{rad/s}; P=Mω=150⋅314,2≈47100W=47,1kWP=M\,\omega=150\cdot 314{,}2\approx 47\,100\,\text{W}=47{,}1\,\text{kW}.
  5. A mozgási energia a sebesség négyzetével arányos, ezért dupla sebesség négyszeres mozgási energiát jelent.
  6. A sebesség a haladó mozgás jellemzője, m/s-ban; a szögsebesség a forgó mozgás jellemzője, rad/s-ban. A kerék kerületi sebességét a szögsebesség és a sugár szorzataként kapjuk: v=ωrv=\omega\,r.

5.4.11.2 Feladatok megoldása

1. feladat.
Adott: v0=90km/h=25m/sv_0=90\,\text{km/h}=25\,\text{m/s}, a=−6m/s2a=-6\,\text{m/s}^2.
Keresett: tt, ss.
A megállási idő: t=v0|a|=256≈4,17st=\frac{v_0}{|a|}=\frac{25}{6}\approx 4{,}17\,\text{s}.
A fékút: s=v022|a|=2522⋅6=62512≈52,1ms=\frac{v_0^2}{2\,|a|} = \frac{25^2}{2\cdot 6} = \frac{625}{12}\approx 52{,}1\,\text{m}.
Ellenőrzés: a fékút nagyságrendje 50 m körüli, ami 90 km/h-ról reális.

2. feladat.
A munka–energia tétel: a testre ható eredő erő munkája megegyezik a test mozgási energiájának megváltozásával: W=ΔEkin=12mv2−12mv02W = \Delta E_{\text{kin}} = \frac{1}{2}\,m\,v^2 - \frac{1}{2}\,m\,v_0^2. A mozgási energia: Ekin=12mv2E_{\text{kin}}=\frac{1}{2}\,m\,v^2.

3. feladat.
Adott: m=1400kgm=1400\,\text{kg}, v=100km/h=27,8m/sv=100\,\text{km/h}=27{,}8\,\text{m/s}, t=8st=8\,\text{s}.
Átlagos gyorsulás: a=vt=27,88≈3,47m/s2a=\frac{v}{t}=\frac{27{,}8}{8}\approx 3{,}47\,\text{m/s}^2.
Hajtóerő: F=ma=1400⋅3,47≈4860NF=m\,a=1400\cdot 3{,}47\approx 4860\,\text{N}.
Mozgási energia: ΔEkin=12mv2=12⋅1400⋅27,82≈540000J=540kJ\Delta E_{\text{kin}}=\frac{1}{2}\,m\,v^2 = \frac{1}{2}\cdot 1400\cdot 27{,}8^2 \approx 540\,000\,\text{J}=540\,\text{kJ}.
Átlagos teljesítmény: P=ΔEkint=5400008=67500W=67,5kWP=\frac{\Delta E_{\text{kin}}}{t}=\frac{540\,000}{8}=67\,500\,\text{W}=67{,}5\,\text{kW}.
Ellenőrzés: a hajtóerő és a teljesítmény reális egy középkategóriás autónál.

4. feladat.
Első fordulatszám: ω1=2π⋅250060≈261,8rad/s\omega_1=\frac{2\pi\cdot 2500}{60}\approx 261{,}8\,\text{rad/s}; P1=Mω1=210⋅261,8≈55000W=55kWP_1=M\,\omega_1=210\cdot 261{,}8\approx 55\,000\,\text{W}=55\,\text{kW}.
Második fordulatszám: ω2=2π⋅450060≈471,2rad/s\omega_2=\frac{2\pi\cdot 4500}{60}\approx 471{,}2\,\text{rad/s}; P2=180⋅471,2≈84800W≈84,8kWP_2=180\cdot 471{,}2\approx 84\,800\,\text{W}\approx 84{,}8\,\text{kW}.
Tehát 4500 1/min-en nagyobb a leadott teljesítmény, bár a nyomaték kisebb.

5. feladat.
v0=100km/h=27,8m/sv_0=100\,\text{km/h}=27{,}8\,\text{m/s}.
Száraz: s1=27,822⋅8≈77216≈48,3ms_1=\frac{27{,}8^2}{2\cdot 8} \approx \frac{772}{16} \approx 48{,}3\,\text{m}.
Vizes: s2=27,822⋅5≈77210≈77,2ms_2=\frac{27{,}8^2}{2\cdot 5} \approx \frac{772}{10} \approx 77{,}2\,\text{m}.
A vizes úton a fékút mintegy 29 méterrel hosszabb. A követési távolságot ezért esőben, vizes úton jelentősen növelni kell, mert a fékút a tapadás csökkenésével a lassulás csökkenése miatt nő.

6. feladat.
Átlagos gyorsulás: Δv=120−80=40km/h=11,1m/s\Delta v = 120-80 = 40\,\text{km/h}=11{,}1\,\text{m/s}; a=11,112≈0,93m/s2a=\frac{11{,}1}{12}\approx 0{,}93\,\text{m/s}^2.
Szükséges kerületi erő (a gyorsításhoz és a menetellenálláshoz): Fkerék=ma+Fellen=1500⋅0,93+600≈1395+600=1995NF_{\text{kerék}} = m\,a + F_{\text{ellen}} = 1500\cdot 0{,}93 + 600 \approx 1395 + 600 = 1995\,\text{N}.
A mozgási energia növekedése 80-ról 120 km/h-ra:
v1=80km/h=22,2m/sv_1=80\,\text{km/h}=22{,}2\,\text{m/s}, v2=120km/h=33,3m/sv_2=120\,\text{km/h}=33{,}3\,\text{m/s};
ΔEkin=12m(v22−v12)=12⋅1500⋅(33,32−22,22)=750⋅(1109−493)≈462000J=462kJ\Delta E_{\text{kin}}=\frac{1}{2}\,m\,(v_2^2-v_1^2) = \frac{1}{2}\cdot 1500\cdot (33{,}3^2-22{,}2^2) = 750\cdot (1109-493) \approx 462\,000\,\text{J}=462\,\text{kJ}.
Átlagos kerületi teljesítmény: Pkerék, szüks=ΔEkint=46200012≈38500W=38,5kWP_{\text{kerék, szüks}} = \frac{\Delta E_{\text{kin}}}{t} = \frac{462\,000}{12}\approx 38\,500\,\text{W}=38{,}5\,\text{kW} plusz a menetellenállás teljesítménye: Pellen=Fellen⋅vátlag=600⋅22,2+33,32≈600⋅27,75=16650W≈16,7kWP_{\text{ellen}} = F_{\text{ellen}}\cdot v_{\text{átlag}} = 600\cdot \frac{22{,}2+33{,}3}{2} \approx 600\cdot 27{,}75 = 16\,650\,\text{W}\approx 16{,}7\,\text{kW}. A teljes szükséges kerületi teljesítmény 38,5+16,7≈55,2kW38{,}5+16{,}7 \approx 55{,}2\,\text{kW}.
A motor által leadott teljesítmény a hajtáslánc hatásfokával: Pkerék, kapott=η⋅Pmotor=0,85⋅90=76,5kWP_{\text{kerék, kapott}} = \eta\cdot P_{\text{motor}} = 0{,}85\cdot 90 = 76{,}5\,\text{kW}.
Mivel a kapott kerületi teljesítmény (76,5 kW) nagyobb a szükségesnél (55,2 kW), a mért gyorsuláshoz elég a hajtáslánc által átadott teljesítmény, tehát a mérés alapján a hajtáslánc nem gyanús; a gyorsítás valószínűleg nem teljes terheléssel vagy nem a csúcsteljesítmény fordulatszámán történt (a 90 kW csak a csúcsteljesítmény fordulatszámán érvényes érték, nem átlag). Ha teljes gázzal, megfelelő fokozatban is csak ennyi a gyorsulás, akkor kell a tengelykapcsoló csúszását és a motor teljesítményét vizsgálni, ehhez meg kell mérni a tényleges kerületi erőt, a motor nyomatékát és a hajtáslánc csúszását. Ez a feladat a Tengelykapcsolók és a Menetellenállások és teljesítményszükséglet fejezetekben részletezett ellenőrzéseket igényli.

5.4.12 Rövid összefoglaló

A kinematika a mozgást írja le, a kinetika az erőkkel kapcsolja össze. Az egyenes vonalú egyenletes mozgás útja s=vts=v\,t; az egyenletesen változó mozgás összefüggései: v=v0+atv=v_0+a\,t, s=v0t+12at2s=v_0\,t+\frac{1}{2}\,a\,t^2, v2=v02+2asv^2=v_0^2+2\,a\,s. A körmozgásnál a szögsebesség ω=2πn60\omega=\frac{2\pi n}{60}, a kerületi sebesség v=ωrv=\omega\,r. Newton II. törvénye F=maF=m\,a; a D’Alembert-elv a tehetetlenségi erővel statikai feladattá alakítja a gyorsuló rendszert. A munka W=Fscos⁡αW=F\,s\,\cos\alpha, a teljesítmény haladó mozgásnál P=FvP=F\,v, forgó mozgásnál P=MωP=M\,\omega. A hatásfok η=PhasznosPbevezetett\eta=\frac{P_{\text{hasznos}}}{P_{\text{bevezetett}}}. A mozgási energia Ekin=12mv2E_{\text{kin}}=\frac{1}{2}\,m\,v^2, a forgási energia Erot=12Jω2E_{\text{rot}}=\frac{1}{2}\,J\,\omega^2; a lendkerék nagy tehetetlenségi nyomatékával tárol energiát. A munka–energia tétel szerint a gyorsítási vagy fékezési munka a mozgási energia megváltozásával egyenlő. Továbbvitt eredmény. Ezek az összefüggések alapozzák meg a jármű menetellenállásainak és teljesítményszükségletének számítását (Menetellenállások és teljesítményszükséglet), a tengelykapcsolók és fékek nyomatékátvitelét (Tengelykapcsolók, szabadonfutók és fékek gépelem-szinten), a motor munkaciklusát és teljesítményét (Belső égésű motorok csoportosítása, a négyütemű Otto-motor működése és körfolyamata), valamint a fékút és fékhatás számítását (A fékezés fizikája).

5.4.13 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: középfokú fizika- és mechanikatankönyvek (kinematika, kinetika, munka–energia tétel), gépjármű-technikai szakkönyvek (járműdinamika, motor- és fékvizsgálat), gyártói szervizirodalom (motorteljesítmény, fékvizsgálati adatok).
Ellenőrizendő állítások: a példákban szereplő lassulási értékek, járműtömegek, teljesítmény- és nyomatékadatok tanulási példák, amelyeket minden konkrét járműnél a gyártói javítási adat vagy mérési jegyzőkönyv szerint ellenőrizni kell. A féklassulás tipikus tartományai tájékoztató jellegűek; a hatályos jogszabályi követelményeket a hatósági fékvizsgálat fejezete tárgyalja. A gyártói motorteljesítmény- és nyomatékgörbék a típusdokumentációból származnak, és nem helyettesíthetők itt. Az ábrán szereplő sebesség–idő adatsor szemléltető tanulási adat, nem mért érték.