5.3 Szilárdságtan II: hajlítás, csavarás, összetett igénybevétel és kifáradás

5.3.1 Miért kell a hajlítással, csavarással és kifáradással számolni?

Autószerelőként a műhelyben ritkán tervezel új tengelyt, de naponta találkozol a következményekkel: eltört féltengely, kifáradt rugólap, meglazult kerékcsavar, elcsavarodott csavarszár, megroppant stabilizátorrúd. Ha megérted, hogyan keletkezik a hajlítófeszültség és a csavarófeszültség, és miért tör el egy alkatrész a statikus szilárdságnál kisebb terhelés alatt is, akkor a hibafeltárásnál, az alkatrészkiválasztásnál és a meghúzási nyomatékok betartásánál is tudatosabban dolgozol.

5.3.2 Szemléletes kép: egy hajtott féltengely két igénybevétele

Képzelj el egy hátsókerék-hajtású autó féltengelyét. A differenciálműből érkező nyomaték a tengely hossztengelye körül csavarodással terheli. Ugyanakkor a jármű tömegéből származó kerékterhelés a tengely külső, csapágyazott végén hajlítónyomatékot is létrehoz. A féltengely így egyszerre csavarodik és hajlik. Emellett a terhelés kanyarodáskor, gyorsításkor, fékezéskor és úthibákon állandóan ismétlődik. Ha az anyagban éles átmenet, beszúrás, korróziós gödör vagy csavarmenet van, akkor ott feszültséggyűjtő hely alakul ki, és pici repedés indulhat, amely lassan terjed, amíg a maradék keresztmetszet hirtelen elszakad.

Továbbvitt eredmény. A hajlítás, a csavarás és a kifáradás alábbi összefüggéseit a Tengelyek és csapágyazások alfejezetben használjuk fel: ott választjuk meg a tengelyátmérőt, az anyagot, a geometriai átmeneteket és a csapágyazást úgy, hogy az alkatrész a váltakozó üzemi terhelést is elviselje.

5.3.3 Definíciók és összefüggések

5.3.3.1 Hajlítás

Definíció. Hajlításról akkor beszélünk, ha a rúd vagy tengely hossztengelyére merőleges erő, illetve erőpár a tengely görbületét megváltoztatja. A hajlítónyomaték hatására a keresztmetszetben húzó- és nyomófeszültség ébred.

A tiszta hajlítás alapegyenlete:

σh=MhKh \sigma_{\text{h}} = \frac{M_{\text{h}}}{K_{\text{h}}}

ahol:

A keresztmetszeti tényező a geometria hatását fejezi ki. Tömör kör keresztmetszet esetén:

Kh=πd332≈0,1d3. K_{\text{h}} = \frac{\pi d^3}{32} \approx 0{,}1\,d^3.

A hajlítás mértékét az alakváltozás oldaláról a lehajlás szemlélteti. Egy kéttámaszú, középen FF erővel terhelt tengely közelítő lehajlása:

f≈FL348EI, f \approx \frac{F L^3}{48 E I},

ahol LL a támaszköz, EE a rugalmassági modulus, II a másodrendű nyomaték. Kör keresztmetszetre:

I=πd464. I = \frac{\pi d^4}{64}.

A lehajlás tehát sokkal erősebben nő a hossz növelésével, mint a terhelés növelésével: ha a hossz duplázódik, a lehajlás azonos erőnél nyolcszorosára nőhet.

5.3.3.2 Csavarás

Definíció. Csavarásról akkor beszélünk, ha a tengelyre a hossztengely körül forgató nyomatékpár hat. A keresztmetszetben nyírófeszültség ébred, amely a tengelyfelületen a legnagyobb.

A csavarófeszültség alapegyenlete:

τcs=McsKp \tau_{\text{cs}} = \frac{M_{\text{cs}}}{K_{\text{p}}}

ahol:

Tömör kör keresztmetszetre:

Kp=πd316≈0,2d3. K_{\text{p}} = \frac{\pi d^3}{16} \approx 0{,}2\,d^3.

A poláris másodrendű nyomaték:

Ip=πd432. I_{\text{p}} = \frac{\pi d^4}{32}.

A tengely elcsavarodási szöge:

φ=McsLGIp, \varphi = \frac{M_{\text{cs}} L}{G I_{\text{p}}},

ahol GG a nyírási rugalmassági modulus és LL a tengely hossza.

A hajtásláncban a csavarónyomatékot gyakran a teljesítményből és a fordulatszámból számítjuk:

P=Mcsω,ω=2πn60, P = M_{\text{cs}} \omega, \qquad \omega = \frac{2\pi n}{60},

ahol PP a teljesítmény (W\text{W}), ω\omega a szögsebesség (rad/s\text{rad/s}), nn a fordulatszám (1/min\text{1/min}). Ebből a nyomaték:

Mcs=Pω. M_{\text{cs}} = \frac{P}{\omega}.

A feszültség eloszlását az alábbi ábra mutatja: hajlításnál a feszültség a semleges száltól lineárisan nő (egyik oldalon nyomó, a másikon húzó), csavarásnál a középponttól a palástig; mindkettő a felületen a legnagyobb. Az ábra értékei az 1. és a 2. kidolgozott példából valók. A HTML-kiadásban MhM_h, McsM_{cs} és dd csúszkával állítható, és σh\sigma_h, τcs\tau_{cs}, σred\sigma_{\text{red}} élőben számolódik (alapérték: a 3. példa).

Statikus változat (mint a PDF-ben)Hajlításnál a feszültség a semleges száltól lineárisan nő, csavarásnál a középponttól a palástig; mindkettő a felületen maximális.
Feszültségeloszlás hajlított és csavart kör keresztmetszetben

5.3.3.3 Összetett igénybevétel

A hajtott tengelyek, csapszegek és hajtórudak jellemzően egyszerre hajlítva és csavarva vannak. A két különböző típusú feszültséget nem szabad egyszerűen összeadni. Statikus terhelésnél az összehasonlító (redukált) feszültséget a Huber–Mises–Hencky-elmélet szerint számítjuk; ismétlődő terhelésnél ezen felül kifáradásra is ellenőrizni kell (feszültséggyűjtés, Wöhler-görbe), amit a Tengelyek és csapágyazások alfejezet részletez:

σred=σh2+3τcs2. \sigma_{\text{red}} = \sqrt{\sigma_{\text{h}}^2 + 3\tau_{\text{cs}}^2}.

A tervezési feltétel ezzel:

σred≤σmeg, \sigma_{\text{red}} \le \sigma_{\text{meg}},

ahol σmeg\sigma_{\text{meg}} a választott anyagra és biztonsági tényezőre megengedett feszültség.

5.3.3.4 Kifáradás

Definíció. Kifáradásnak nevezzük, amikor az anyag ismétlődő, a statikus szilárdságnál kisebb feszültség hatására bekövetkező repedésképződés és törés miatt megy tönkre.

A kifáradási viselkedést a Wöhler-görbével (S–N görbével) jellemezzük. A görbe vízszintes tengelyén a ciklusszámot NN, függőleges tengelyén a feszültségamplitúdót σa\sigma_a ábrázoljuk, gyakran logaritmikus léptékben. Acéloknál a görbe nagy ciklusszámnál vízszintesbe hajlik; ezt a szintet fáradási határnak nevezzük.

Wöhler-görbe (szemléltető acél) - Szemléltető, kitalált tanulási adatsor; a ciklusszám-tengely logaritmikus (10³ … 10⁸ ciklus egyenközű osztással).

A szemléltető adatsor szerint 270 MPa feszültségamplitúdóhoz nagyjából 100 000 ciklusú élettartam tartozik, míg 220 MPa alatt a töréshez szükséges ciklusszám nagyon nagy lesz, vagy gyakorlatilag nem következik be. Ez az érték nem anyagminősítésre szolgál; a valós anyagjellemzőt anyagbizonyítvány vagy gyártói adat alapján kell meghatározni (ellenőrizendő).

A kifáradási törés szinte mindig feszültséggyűjtő helyről indul: éles sarok, beszúrás, csavarmenet gyöke, reteszhorony, sajtolási él, korróziós gödör, hegesztési varrat. A feszültséggyűjtő helyeken a névleges feszültség többszöröse is felléphet. Járműipari példák: féltengely a bordánál, rugólap középső furatánál, kerékcsavar a menetgyöknél, lengőkar a hegesztésnél.

A fáradásos törés a töretfelületről felismerhető. Az alábbi sematikus rajzon ① a repedés kiindulási pontja a felületen (itt egy horony élénél), ② a nyugvóvonalak (kagylóvonalak) a repedés szakaszos előrehaladásának nyomai, ③ a sima, dörzsölt fáradt zóna, ④ a durva, szemcsés erőszakos (maradék) töret, amely az utolsó terheléskor tört el. A HTML-kiadásban a zónákra mutatva a diagnosztikai következtetés is megjelenik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Fáradásos töret: kiindulási pont, nyugvóvonalak, sima fáradt zóna és durva maradéktöret.
Fáradásos töret: kiindulási pont, nyugvóvonalak, fáradt zóna és erőszakos töret

5.3.4 Kidolgozott példák

5.3.4.1 1. példa: hajlított tengely

Számítás. Adott: egy tömör kör keresztmetszetű tengely átmérője d=30mmd = 30\,\text{mm}, támaszköze L=0,2mL = 0{,}2\,\text{m}, közepén F=3kNF = 3\,\text{kN} erő hat. Keresett: a legnagyobb hajlítófeszültség.

Képlet:

Mh,max=FL4,Kh=πd332,σh=MhKh. M_{\text{h,max}} = \frac{F L}{4}, \qquad K_{\text{h}} = \frac{\pi d^3}{32}, \qquad \sigma_{\text{h}} = \frac{M_{\text{h}}}{K_{\text{h}}}.

Behelyettesítés:

Mh,max=3000N⋅0,2m4=150Nm=150000Nmm. M_{\text{h,max}} = \frac{3000\,\text{N} \cdot 0{,}2\,\text{m}}{4} = 150\,\text{Nm} = 150\,000\,\text{Nmm}.

Kh=π⋅(30mm)332=2650,6mm3. K_{\text{h}} = \frac{\pi \cdot (30\,\text{mm})^3}{32} = 2650{,}6\,\text{mm}^3.

σh=150000Nmm2650,6mm3=56,6N/mm2=56,6MPa. \sigma_{\text{h}} = \frac{150\,000\,\text{Nmm}}{2650{,}6\,\text{mm}^3} = 56{,}6\,\text{N/mm}^2 = 56{,}6\,\text{MPa}.

Ellenőrzés: Egy hagyományos szerkezeti acél már néhány tíz MPa hajlítófeszültséget elvisel, tehát az érték nagyságrendje elfogadható; a pontos megítéléshez anyagjellemző és gyártói adat kell.

5.3.4.2 2. példa: csavart hajtótengely

Számítás. Adott: P=60kWP = 60\,\text{kW}, n=30001/minn = 3000\,\text{1/min}, d=25mmd = 25\,\text{mm}. Keresett: a csavarófeszültség.

Képlet és behelyettesítés:

ω=2π⋅300060=314,16rad/s. \omega = \frac{2\pi \cdot 3000}{60} = 314{,}16\,\text{rad/s}.

Mcs=60000W314,16rad/s=191,0Nm=191000Nmm. M_{\text{cs}} = \frac{60\,000\,\text{W}}{314{,}16\,\text{rad/s}} = 191{,}0\,\text{Nm} = 191\,000\,\text{Nmm}.

Kp=π⋅(25mm)316=3067,9mm3. K_{\text{p}} = \frac{\pi \cdot (25\,\text{mm})^3}{16} = 3067{,}9\,\text{mm}^3.

τcs=191000Nmm3067,9mm3=62,3MPa. \tau_{\text{cs}} = \frac{191\,000\,\text{Nmm}}{3067{,}9\,\text{mm}^3} = 62{,}3\,\text{MPa}.

Ellenőrzés: A mértékegységek összeérnek: W/(rad/s)=Nm\text{W}/(\text{rad/s}) = \text{Nm}, továbbá Nmm/mm3=N/mm2=MPa\text{Nmm}/\text{mm}^3 = \text{N/mm}^2 = \text{MPa}. A kapott érték tipikus méretű acéltengelyre reális.

5.3.4.3 3. példa: hajlítás + csavarás

Számítás. Adott: egy tengelycsonkban Mh=120NmM_{\text{h}} = 120\,\text{Nm}, Mcs=80NmM_{\text{cs}} = 80\,\text{Nm}, d=30mmd = 30\,\text{mm}. Keresett: a redukált feszültség.

Először a keresztmetszeti tényezők:

Kh=π⋅30332=2650,6mm3,Kp=π⋅30316=5301,4mm3. K_{\text{h}} = \frac{\pi \cdot 30^3}{32} = 2650{,}6\,\text{mm}^3, \qquad K_{\text{p}} = \frac{\pi \cdot 30^3}{16} = 5301{,}4\,\text{mm}^3.

A feszültségkomponensek:

σh=1200002650,6=45,3MPa,τcs=800005301,4=15,1MPa. \sigma_{\text{h}} = \frac{120\,000}{2650{,}6} = 45{,}3\,\text{MPa}, \qquad \tau_{\text{cs}} = \frac{80\,000}{5301{,}4} = 15{,}1\,\text{MPa}.

σred=45,32+3⋅15,12=2052+684=2736=52,3MPa. \sigma_{\text{red}} = \sqrt{45{,}3^2 + 3 \cdot 15{,}1^2} = \sqrt{2052 + 684} = \sqrt{2736} = 52{,}3\,\text{MPa}.

Ellenőrzés: A redukált feszültség nagyobb, mint bármelyik összetevő, de kisebb, mint azok egyszerű összege. Ez megfelel az elvárásnak, mert a nyírófeszültség hatását a 3\sqrt{3}-os szorzóval vesszük figyelembe.

5.3.5 Keresztmetszeti tényezők áttekintése

Keresztmetszet Hajlítás KhK_{\text{h}} Csavarás KpK_{\text{p}} Megjegyzés
tömör kör, átmérő dd πd332≈0,1d3\frac{\pi d^3}{32} \approx 0{,}1d^3 πd316≈0,2d3\frac{\pi d^3}{16} \approx 0{,}2d^3 gyakori tengelykivitel
körgyűrű, külső DD, belső dd π(D4−d4)32D\frac{\pi(D^4-d^4)}{32D} π(D4−d4)16D\frac{\pi(D^4-d^4)}{16D} csőtengely, kardántengely
téglalap, b×hb \times h bh26\frac{b h^2}{6} nem egyszerű rugólap, laposacél

A táblázat képletei a geometriából levezethetők; a konkrét alkatrészre vonatkozó mérethatárokat mindig a gyártói rajz vagy javítási utasítás adja.

5.3.6 Minőségellenőrzés

A méretezési összefüggések mellett a műhelyben az alkatrész állapotát is ellenőrizni kell. A jellemző ellenőrzési lépések:

  1. Szemrevételezés: keress éles átmenetet, beszúrást, korróziós gödröt, repedést vagy deformációt.
  2. Méretellenőrzés: ellenőrizd a csapágycsapok, bordák és menetek átmérőjét tolómérővel, mikrométerrel.
  3. Ütésellenőrzés: mérőórával ellenőrizd a tengelyütést a gyártói határértékhez képest.
  4. Repedésvizsgálat: gyanús felületen használj festékdiffúziós vagy mágneses repedésvizsgálatot.
  5. Csavarkötéseknél a gyártó által előírt meghúzási nyomatékot és meghúzási sorrendet tartsd be.

Előírás. A jármű biztonsági alkatrészét – például féltengelyt, kerékcsavart, rugót, lengőkart – csak a gyártói javítási utasítás szerint szabad javítani vagy cserélni. A bemutatott szilárdsági számítások a tönkremenetel megértését szolgálják, és nem helyettesítik a gyártói alkatrész-jóváhagyást (ellenőrizendő: a mindenkori gyártói javítási adat és alkatrészspecifikáció).

Figyelem. Repedt, erősen korrodált vagy deformált biztonsági alkatrészt ne hegeszgess, ne egyengess és ne toldozz. A látszólagos javítás a feszültséggyűjtő helyet és a kifáradási repedést általában tovább rontja.

5.3.7 Valós életbeli alkalmazás

Ügyfélpanasz: „Jobb első kerék felől nagy reccsenés hallatszott, utána az autó nem hajt.”

A járművet biztonságosan megemeljük, bakokkal alátámasztjuk. A szemrevételezés során a jobb oldali hajtó féltengely eltört a külső csuklóhoz közeli beszúrás közelében. A törési felület két jól elkülöníthető zónát mutat:

Az ok nagy valószínűséggel az, hogy a beszúrás vagy egy kisebb korróziós gödör feszültséggyűjtő helyként működött, és a kanyarodáskor, gyorsításkor, úthibákon ismétlődő hajlító-csavaró igénybevétel elindította a repedést. A javítás a féltengely cseréje, a csukló, a tömítések és a váltóolaj ellenőrzése. A próbaút után meg kell győződni arról, hogy nincs rendellenes zaj és vibráció.

A tanulság: a repedés soha nem a teljes keresztmetszetben indul egyszerre, ezért a vizsgálatnál a felület „előélete” legalább olyan fontos, mint a pillanatnyi méret.

5.3.8 Tipikus hibák

  1. A hajlító és a poláris keresztmetszeti tényező felcserélése.
    Tömör körre Kh≈0,1d3K_{\text{h}} \approx 0{,}1d^3, míg Kp≈0,2d3K_{\text{p}} \approx 0{,}2d^3. Csavarásnál mindig a poláris tényezőt használd.

  2. A teljesítmény és a fordulatszám helytelen behelyettesítése.
    Ha PP-t kW-ban, nn-t 1/min-ben írod be közvetlenül a P=MωP=M\omega képletbe, az eredmény hibás lesz. Előbb váltsd át a teljesítményt wattra, a fordulatszámot radián per másodpercre.

  3. Összetett igénybevételnél a feszültségek egyszerű összeadása.
    A σred=σh+τcs\sigma_{\text{red}} = \sigma_{\text{h}} + \tau_{\text{cs}} képlet hamis. A helyes összehasonlító feszültség σred=σh2+3τcs2\sigma_{\text{red}} = \sqrt{\sigma_{\text{h}}^2 + 3\tau_{\text{cs}}^2}.

  4. A kifáradás figyelmen kívül hagyása.
    Nem elég azt kérdezni, hogy „elbírja-e egyszer”; azt is kérdezni kell, hogy „elbírja-e több százezer vagy több millió ismétlésben, éles bevágás mellett”. A váltakozó igénybevétel és a feszültséggyűjtő hely együtt sokkal veszélyesebb, mint ugyanaz a statikus terhelés.

5.3.9 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Tömör kör keresztmetszetre a poláris keresztmetszeti tényező kétszerese a hajlító keresztmetszeti tényezőnek.
  2. Számítsd ki egy d=20mmd = 20\,\text{mm} átmérőjű tömör kör keresztmetszet hajlító keresztmetszeti tényezőjét.
  3. Egy tengelyre Mcs=50NmM_{\text{cs}} = 50\,\text{Nm} csavarónyomaték hat, átmérője d=20mmd = 20\,\text{mm}. Mennyi a legnagyobb csavarófeszültség?
  4. Hogyan számítod át a fordulatszámot szögsebességgé?
  5. Mit nevezünk a Wöhler-görbe vízszintes szakaszának?
  6. Miért veszélyes az éles beszúrás a tengelyen?

5.3.10 Feladatok

1. feladat (A). Számítsd ki egy d=24mmd = 24\,\text{mm} átmérőjű tömör tengely KhK_{\text{h}} és KpK_{\text{p}} értékét.

2. feladat (A). Egy kéttámaszú tengely támaszköze L=180mmL = 180\,\text{mm}, közepén F=2,4kNF = 2{,}4\,\text{kN} erő hat, átmérője d=28mmd = 28\,\text{mm}. Mennyi a legnagyobb hajlítófeszültség?

3. feladat (B). Egy hajtótengely P=45kWP = 45\,\text{kW} teljesítményt visz át n=25001/minn = 2500\,\text{1/min} fordulatszámon, átmérője d=30mmd = 30\,\text{mm}. Számítsd ki a csavarónyomatékot és a csavarófeszültséget.

4. feladat (B). Egy tengelyre Mh=150NmM_{\text{h}} = 150\,\text{Nm} és Mcs=100NmM_{\text{cs}} = 100\,\text{Nm} hat, átmérője d=32mmd = 32\,\text{mm}. Határozd meg a redukált feszültséget.

5. feladat (C). A fenti Wöhler-görbe alapján becsüld meg, mekkora ciklusszámot visel el az anyag σa=270MPa\sigma_a = 270\,\text{MPa} feszültségamplitúdónál, és mi a fáradási határ közelítő értéke.

6. feladat (D). Egy eltört rugólap törési felületét vizsgálod. A felület egy része sima, kagylós (strandvonalas) rajzolatú, más része durva, szemcsés és friss. Melyik zóna keletkezett előbb, mi okozta a elindulást, és mi volt a törés második szakasza?

5.3.11 Megoldások

5.3.11.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Tömör körre Kp=πd3/16=2πd3/32=2KhK_{\text{p}} = \pi d^3/16 = 2 \pi d^3/32 = 2 K_{\text{h}}.
  2. Kh=π⋅203/32=785,4mm3K_{\text{h}} = \pi \cdot 20^3/32 = 785{,}4\,\text{mm}^3.
  3. Kp=π⋅203/16=1570,8mm3K_{\text{p}} = \pi \cdot 20^3/16 = 1570{,}8\,\text{mm}^3; τcs=50000/1570,8=31,8MPa\tau_{\text{cs}} = 50\,000/1570{,}8 = 31{,}8\,\text{MPa}.
  4. ω=2πn60\omega = \frac{2\pi n}{60}, ahol nn 1/min-ben van.
  5. Fáradási határnak.
  6. Mert a beszúrás feszültséggyűjtő helyet hoz létre, ahonnan kifáradási repedés indulhat.

5.3.11.2 Feladatok – megoldások

1. feladat (A).
d=24mmd = 24\,\text{mm}, d3=13824mm3d^3 = 13\,824\,\text{mm}^3.
Kh=π⋅13824/32=1357,2mm3K_{\text{h}} = \pi \cdot 13\,824/32 = 1357{,}2\,\text{mm}^3.
Kp=π⋅13824/16=2714,3mm3K_{\text{p}} = \pi \cdot 13\,824/16 = 2714{,}3\,\text{mm}^3.

2. feladat (A).
F=2400NF = 2400\,\text{N}, L=0,18mL = 0{,}18\,\text{m}.
Mh,max=FL/4=2400⋅0,18/4=108Nm=108000NmmM_{\text{h,max}} = F L/4 = 2400 \cdot 0{,}18/4 = 108\,\text{Nm} = 108\,000\,\text{Nmm}.
Kh=π⋅283/32=2155,1mm3K_{\text{h}} = \pi \cdot 28^3/32 = 2155{,}1\,\text{mm}^3.
σh=108000/2155,1=50,1MPa\sigma_{\text{h}} = 108\,000 / 2155{,}1 = 50{,}1\,\text{MPa}.

3. feladat (B).
ω=2π⋅2500/60=261,8rad/s\omega = 2\pi \cdot 2500/60 = 261{,}8\,\text{rad/s}.
P=45000WP = 45\,000\,\text{W}, így Mcs=45000/261,8=171,9Nm=171900NmmM_{\text{cs}} = 45\,000/261{,}8 = 171{,}9\,\text{Nm} = 171\,900\,\text{Nmm}.
Kp=π⋅303/16=5301,4mm3K_{\text{p}} = \pi \cdot 30^3/16 = 5301{,}4\,\text{mm}^3.
τcs=171900/5301,4=32,4MPa\tau_{\text{cs}} = 171\,900/5301{,}4 = 32{,}4\,\text{MPa}.

4. feladat (B).
d=32mmd = 32\,\text{mm}, d3=32768mm3d^3 = 32\,768\,\text{mm}^3.
Kh=π⋅32768/32=3217,0mm3K_{\text{h}} = \pi \cdot 32\,768/32 = 3217{,}0\,\text{mm}^3.
Kp=π⋅32768/16=6434,0mm3K_{\text{p}} = \pi \cdot 32\,768/16 = 6434{,}0\,\text{mm}^3.
σh=150000/3217,0=46,6MPa\sigma_{\text{h}} = 150\,000/3217{,}0 = 46{,}6\,\text{MPa}.
τcs=100000/6434,0=15,5MPa\tau_{\text{cs}} = 100\,000/6434{,}0 = 15{,}5\,\text{MPa}.
σred=46,62+3⋅15,52=53,8MPa\sigma_{\text{red}} = \sqrt{46{,}6^2 + 3 \cdot 15{,}5^2} = 53{,}8\,\text{MPa}.

5. feladat (C).
A szemléltető görbe szerint σa=270MPa\sigma_a = 270\,\text{MPa} értékhez jellemzően N≈100000N \approx 100\,000 ciklus tartozik. A fáradási határ közelítőleg 220MPa220\,\text{MPa}, mert ez alatt a görbe vízszintesbe hajlik. Az érték csak tanulási példa, valós anyagjellemzőt anyagbizonyítványból kell venni.

6. feladat (D).
A sima, kagylós zóna keletkezett előbb: ez a kifáradási repedés lassú terjedésének nyoma. A repedés feszültséggyűjtő helyről – például felületi karcból, korróziós gödörből vagy a rugólap furatának éléről – indult. Amikor a maradék keresztmetszet már nem bírta a terhelést, a második szakaszban hirtelen statikus szakadás következett be, ezért durva és friss a felület.

5.3.12 Rövid összefoglaló

Hajlításnál a feszültséget a hajlítónyomaték és a hajlító keresztmetszeti tényező hányadosa adja: σh=Mh/Kh\sigma_{\text{h}} = M_{\text{h}}/K_{\text{h}}. Tömör körre Kh≈0,1d3K_{\text{h}} \approx 0{,}1d^3. Csavarásnál τcs=Mcs/Kp\tau_{\text{cs}} = M_{\text{cs}}/K_{\text{p}}, tömör körre Kp≈0,2d3K_{\text{p}} \approx 0{,}2d^3. A hajtott tengelyen a nyomaték a teljesítményből és a fordulatszámból számítható: P=McsωP = M_{\text{cs}}\omega, ω=2πn/60\omega = 2\pi n/60. Ha hajlítás és csavarás együtt hat, az összehasonlító redukált feszültség σred=σh2+3τcs2\sigma_{\text{red}} = \sqrt{\sigma_{\text{h}}^2 + 3\tau_{\text{cs}}^2}, amely nem az összetevők egyszerű összege. A kifáradás ismétlődő igénybevételnél a statikus szilárdságnál kisebb feszültségen is törést okoz; a Wöhler-görbe a feszültségamplitúdó és a ciklusszám kapcsolatát mutatja. Acélnál a görbe fáradási határrá vízszintesedik. A törés feszültséggyűjtő helyekről indul: éles beszúrás, korróziós gödör, menetgyök. Továbbvitt eredmény: ezeket az összefüggéseket a Tengelyek és csapágyazások alfejezetben a tengelyátmérő, az anyagválasztás, a geometriai átmenetek és a csapágyazás megítélésére használjuk. Repedt biztonsági alkatrészt hegeszteni vagy egyengetni tilos; a javítás a gyártói utasítás szerint történjen.

5.3.13 Források és ellenőrzési hiányok