16.1 Belső égésű motorok csoportosítása, a négyütemű Otto-motor működése és körfolyamata

16.1.1 Miért kell ezt tudnod a műhelyben?

A műhelyben gyakran hangzik el ügyfélpanaszként, hogy „a motor nem húz”, „hidegen nehezen indul”, „egyenetlenül jár”, „kopog”, vagy „megeszik az olajat”. Ezek mögött sokszor ugyanaz áll: az egyik hengerben a négy ütem során nem keletkezik elég hasznos munka. Ha nem értjük pontosan, mi történik a szívás, sűrítés, munka és kipufogás közben, akkor a kompressziómérés, a szivárgásvizsgálat, a vezérlés ellenőrzése és a motorvezérlő hibakódjai is csak számsorok maradnak. Ez az alfejezet a motor termodinamikai gondolkodásának alapját adja, és előkészíti a motorjellemzők számítását.

16.1.2 Szemléletes kép: egy henger négy üteme

Képzelj el egy benzinmotor hengerét metszetben. A hengerben a dugattyú a hajtórúdon keresztül a forgattyús tengelyhez kapcsolódik. A hengerfejben két szelep ül: a szívószelep, amely a friss levegő–üzemanyag keveréket engedi be, és a kipufogószelep, amely az égett gázt engedi ki. A hengerfej közepén a gyújtógyertya szikrája indítja el az égést. A dugattyú két szélső helyzete a felső holtpont (TDC) és az alsó holtpont (BDC). A dugattyú útja az egyik holtponttól a másikig egy löket (fél főtengely-fordulat); négy löket, azaz a főtengely két fordulata egy teljes négyütemű munkaciklus. Ezt a mozgást a későbbi diagnosztikai méréseknél mindig fejben kell tartanunk: ha például kompressziót mérünk, akkor a sűrítési ütem csúcsnyomását keressük.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Négy ütem hengermetszetben: szívás, sűrítés, munkaütem, kipufogás a szelephelyzetekkel és forgattyúszöggel.
A négyütemű Otto-motor négy üteme hengermetszetben: szívás, sűrítés, munkaütem, kipufogás

A képsor az elvi munkafolyamatot mutatja: szívás (0–180°, szívószelep nyitva, FHP → AHP), sűrítés (180–360°, mindkét szelep zárva, AHP → FHP), munkaütem (360–540°, égés, a gáznyomás a dugattyút AHP felé nyomja) és kipufogás (540–720°, kipufogószelep nyitva, AHP → FHP). A HTML-változatban a forgattyúszög 0–720° között csúszkával vagy lejátszással állítható, és egy szemléltető p–V diagramon a munkapont együtt mozog a dugattyúval.

16.1.3 Definíciók és a motorok csoportosítása

Definíció. A belső égésű motor olyan hőerőgép, amely a tüzelőanyag kémiai energiáját hengerben, égés útján hővé, majd a dugattyú elmozdulásával mechanikai munkává alakítja. A hő közvetlenül a munkaközegben – az égő gázban – szabadul fel, szemben a külső égésű hőerőgépekkel, például a gőzgéppel.

Definíció. A négyütemű motor olyan dugattyús belső égésű motor, amelyben egy munkaciklus négy dugattyúlöketből áll: szívás, sűrítés, munka és kipufogás. A főtengely eközben két fordulatot tesz meg.

Definíció. Az Otto-motor szikragyújtású belső égésű motor, amelyben a keverék égését gyújtógyertya szikrája indítja el. A dízelmotor ezzel szemben öngyulladású: a levegő magas sűrítési végnyomása és hőmérséklete gyújtja meg a befecskendezett tüzelőanyagot.

Definíció. A sűrítési arány a legnagyobb hengertérfogat és a legkisebb hengertérfogat viszonya:

ε=VmaxVmin=Vh+VcVc, \varepsilon=\frac{V_{\text{max}}}{V_{\text{min}}}=\frac{V_{\text{h}}+V_{\text{c}}}{V_{\text{c}}},

ahol VhV_{\text{h}} a lökettérfogat, VcV_{\text{c}} a kompressziótérfogat. A szokásos Otto-motoroknál ε\varepsilon jellemzően 9–13 közé esik, dízelmotoroknál 15–22 közé (tanulási példa, ellenőrizendő: adott motortípusra).

A belső égésű motorokat több szempont szerint csoportosítjuk. A gyakorlatban ugyanaz a motor egyszerre több kategóriába is tartozik.

Szempont Változatok Jellemző példa
Ütemszám négyütemű, kétütemű személyautó, robogó, régi Trabant
Keverékképzés külső, belső szívócső-befecskendezés, közvetlen befecskendezés
Gyújtás szikragyújtás, öngyulladás Otto-motor, dízelmotor
Hűtés folyadékhűtés, léghűtés vízhűtéses autómotor, léghűtéses régi motor
Hengerelrendezés soros, V, boxer, W, csillag R4, V6/V8, boxer, W12, repülőgép-csillagmotor
Töltés szívó, feltöltött szívómotor, turbófeltöltős motor

A keverékképzést és a dízel eltéréseit később a Dízelmotor működése és keverékképzése, illetve a Tüzelőanyag-ellátás, a karburátor és a mechanikus befecskendezés (régi járműveken) alfejezetek tárgyalják.

16.1.4 A négyütemű Otto-motor munkafolyamata

A négy ütem során a két szelep nyitása és zárása határozza meg, hogy a henger töltődik, zárt térben sűrít, égést végez, vagy éppen ürül. A leírásban a holtponti szelepállapotok az elvi munkafolyamatra vonatkoznak; a valós vezérlés ettől kissé eltér, mert a szelepek korábban nyitnak és később zárnak. Ezt a(z) A töltéscsere vezérlése alfejezet részletezi.

16.1.4.1 1. Szívási ütem

A dugattyú a felső holtpontból az alsó holtpont felé mozog. A szívószelep nyitva, a kipufogószelep zárva van. A dugattyú lefelé mozgása a hengerben enyhe vákuumot kelt, ezért a szívócsőből a friss levegő–üzemanyag keverék beáramlik. A henger nyomása a légköri nyomásnál kissé kisebb, jellemzően 0,8–0,95bar0{,}8–0{,}95\,\text{bar} (tanulási példa, ellenőrizendő: adott motor mérési adata).

16.1.4.2 2. Sűrítési ütem

A szívószelep és a kipufogószelep egyaránt zár. A dugattyú az alsó holtpontból a felső holtpont felé halad, és a bezárt gázkeveréket a kompressziótérbe sűríti. A nyomás és a hőmérséklet erősen megnő; a sűrítési ütem végén a gyújtógyertya a felső holtpont előtt szikrát ad.

16.1.4.3 3. Munkaütem

A gyertyaszikra után a keverék égése megindul. A forró égésgáz nyomása hirtelen megnövekszik, és a dugattyút az alsó holtpont felé nyomja. Csak ez az ütem ad hasznos munkát a jármű hajtásához, valamint a többi ütem és a segédberendezések működtetéséhez. Mindkét szelep zárva van. A valóságban az égés nem egyetlen pillanatban, hanem rövid idő alatt játszódik le, így a nyomáscsúcs kissé a felső holtpont után jelentkezik.

16.1.4.4 4. Kipufogási ütem

A kipufogószelep nyit, a szívószelep zárva marad. A dugattyú az alsó holtpontból a felső holtpont felé mozog, és a hengerből kinyomja az égett gázt a kipufogórendszerbe. A henger nyomása a légköri nyomásnál kissé nagyobb, mert a dugattyúnak a kipufogó ellenállása ellen kell dolgoznia.

Szabály. Négyütemű motornál egy teljes ciklus alatt a főtengely 720∘720^{\circ}-ot fordul el, tehát két fordulat tartozik egy munkaciklushoz. Egy hengerben nn főtengely-fordulatszámnál a munkaciklusok száma másodpercenként:

fciklus=n2⋅60, f_{\text{ciklus}}=\frac{n}{2\cdot 60},

ha nn mértékegysége 1/min1/\text{min}.

16.1.5 Az elméleti Otto-körfolyamat

A valós motorban lejátszódó folyamatok bonyolultak, ezért a termodinamika egy egyszerűsített, zárt rendszerű modellt használ. Ez a modell a tüzelőanyag elégetését hőbevitellel, a kipufogást pedig hőelvonással helyettesíti. A modell feltételezi, hogy a munkaközeg ideális gáz, a folyamat zárt, és nincs gázcsere.

Az elméleti Otto-körfolyamat négy állapotváltozásból áll a pp–VV diagramon:

  1. Izentropikus sűrítés 1→21\to 2: a hengerben lévő közeg VmaxV_{\text{max}}–ról Vmin=VcV_{\text{min}}=V_{\text{c}}-re sűrítődik, miközben nem cserél hőt a környezettel.
  2. Izochor hőbevitel 2→32\to 3: a gyújtás és égés helyettesítése, a hőbevitel állandó térfogaton történik.
  3. Izentropikus expanzió 3→43\to 4: a forró gáz kitágul, és munkát végez a dugattyún.
  4. Izochor hőelvonás 4→14\to 1: a kipufogás és hűtés helyettesítése, a hő leadása állandó térfogaton.

A pontokhoz tartozó térfogatok: V1=V4=VmaxV_1=V_4=V_{\text{max}}, V2=V3=VcV_2=V_3=V_{\text{c}}.

Összefüggés. Az elméleti Otto-ciklus hatásfoka csak a sűrítési aránytól és a munkaközeg fajhőviszonyától függ. Levegőre κ=cp/cv≈1,4\kappa = c_p/c_v \approx 1{,}4. A hatásfok:

ηth,Otto=1−1εκ−1. \eta_{\text{th,Otto}}=1-\frac{1}{\varepsilon^{\kappa-1}}.

A levezetéshez használjuk fel, hogy az adiabatikus sűrítésre és expanzióra fennáll:

T2T1=(V1V2)κ−1=εκ−1, \frac{T_2}{T_1}=\left(\frac{V_1}{V_2}\right)^{\kappa-1}=\varepsilon^{\kappa-1},

és

T3T4=(V4V3)κ−1=εκ−1. \frac{T_3}{T_4}=\left(\frac{V_4}{V_3}\right)^{\kappa-1}=\varepsilon^{\kappa-1}.

Ebből következik, hogy

T4T3=T1T2. \frac{T_4}{T_3}=\frac{T_1}{T_2}.

A hőbevitel Qbe=mcv(T3−T2)Q_{\text{be}}=m\,c_v\,(T_3-T_2), a hőelvonás abszolút értéke Qel=mcv(T4−T1)Q_{\text{el}}=m\,c_v\,(T_4-T_1). A hatásfok:

η=Qbe−QelQbe=1−T4−T1T3−T2. \eta=\frac{Q_{\text{be}}-Q_{\text{el}}}{Q_{\text{be}}}=1-\frac{T_4-T_1}{T_3-T_2}.

Mivel T4/T3=T1/T2T_4/T_3=T_1/T_2, a különbségek aránya is ugyanannyi, tehát:

ηth,Otto=1−1εκ−1.▫ \eta_{\text{th,Otto}}=1-\frac{1}{\varepsilon^{\kappa-1}}. \;\square

16.1.6 A valóságos körfolyamat és az indikátordiagram

A valós motor nyitott rendszerű, és a folyamatai nem ideálisak. A legfontosabb eltérések:

A valós folyamatot a pp–VV indikátordiagram mutatja meg. Az elnevezés a korábbi mechanikus indikátor műszerre utal, amely a henger nyomását a dugattyúmozgással összekapcsolva rajzolta fel a görbét. Ma ezt a jelet hengernyomás-érzékelővel és gyors mérőrendszerrel veszik fel.

A gázcsere-hurok (az indikátordiagram alsó, kis hurka) nagyítva - Szemléltető, kitalált tanulási adatsor (a következő ábra valós indikátordiagramjának alsó része); nem mért érték. A szívási vonal 0,8–0,9 bar, a kipufogási 1,05–1,2 bar; a hurok az óramutatóval ellentétes irányban jár körbe.

Az indikátordiagram (a következő ábra jobb oldala) felső, nagy területű hurka a sűrítés–égés–expanzió folyamatát mutatja. Az alsó, kis hurok – amelyet a fenti diagram a 0,8–1,2 bar tartományra nagyítva mutat, mert a teljes nyomástartományban egyetlen vonallá olvadna – a gázcsere vesztesége: a szívási vonal a légköri nyomás alatt, a kipufogási vonal felette fut. A két görbe közötti alsó hurok területe ezért nem hasznos munka, hanem a szívási és kipufogási folyamatok közötti töltéscsere-veszteség. A nagy felső hurok területéből kivonva a kis alsó hurok területét kapjuk a ciklus indikált munkáját:

Wi=∮pdV. W_{\text{i}}=\oint p\,dV.

A körüljárási irányon látszik, hogy a felső hurok az óramutató járásával megegyező irányban jár körbe, ezért pozitív munkát ad; az alsó hurok ellentétes irányú, ezért veszteséget jelent.

16.1.7 Interaktív indikátordiagram-vizsgáló

Statikus változat (mint a PDF-ben)Szövegesen elmagyarázott p–V diagram: elméleti Otto-ciklus és valós indikátordiagram
Indikátordiagram és elméleti Otto-körfolyamat vizsgáló

Az interaktív ábrán az ε\varepsilon sűrítési arányt tolókával vagy beviteli mezővel tudod változtatni. A program kirajzolja az elméleti Otto-ciklus p–V görbéjét, kiszámítja a κ=1,4\kappa=1{,}4 fajhőviszonyhoz tartozó elméleti hatásfokot, és mellé rajzolja a valós indikátordiagram jellegét. Próbáld ki, mi történik, ha ε\varepsilon értékét 88-ról 1414-re növeled: az elméleti hatásfok nő, de a valós diagramon a nagyobb sűrítési nyomás és hőmérséklet kopogásveszélyt is jelenthet a benzinnél.

A statikus tartalék ábra ugyanezt mutatja: bal oldalon az elméleti Otto-ciklus éles sarkokkal megrajzolt p–V görbéje, jobb oldalon a valós indikátordiagram lekerekített égési csúcsával, a körüljárási irányt jelző nyilakkal és a 0,6–1,5 bar-ra nagyított gázcsere-hurokkal. A HTML-változatban a nyomástengely a nagyított alsó tartományra is átkapcsolható.

16.1.8 Kidolgozott példák

Példa. Egy négyütemű Otto-motor főtengely-fordulatszáma n=30001/minn=3000\,1/\text{min}. Hány munkaciklus játszódik le másodpercenként egy hengerben?

Megoldás. Egy ciklus két főtengely-fordulat, ezért:

fciklus=n2⋅60=3000120=251/s. f_{\text{ciklus}}=\frac{n}{2\cdot 60}=\frac{3000}{120}=25\,\text{1/s}.

Egy hengerben tehát másodpercenként 2525 teljes négyütemű ciklus fut le, és ebből 2525 munkaütem van.

Számítás. Egy Otto-motor sűrítési aránya ε=10\varepsilon=10. A szívási ütem végén, a sűrítés kezdetén a hengernyomás p1=0,9barp_1=0{,}9\,\text{bar}. Kérdés: mekkora lenne az elméleti adiabatikus kompresszió végnyomása, ha a folyamat veszteségmentes lenne, és κ=1,4\kappa=1{,}4? Mekkora az elméleti Otto-hatásfok?

Megoldás. Adiabatikus sűrítésre:

p2=p1εκ. p_2=p_1\,\varepsilon^{\kappa}.

Behelyettesítve:

p2=0,9⋅101,4=0,9⋅25,12≈22,6bar. p_2=0{,}9\cdot 10^{1{,}4}=0{,}9\cdot 25{,}12\approx 22{,}6\,\text{bar}.

Az elméleti hatásfok:

ηth,Otto=1−1100,4. \eta_{\text{th,Otto}}=1-\frac{1}{10^{0{,}4}}.

Mivel 100,4≈2,51210^{0{,}4}\approx 2{,}512:

ηth,Otto=1−12,512≈0,602=60,2%. \eta_{\text{th,Otto}}=1-\frac{1}{2{,}512}\approx 0{,}602=60{,}2\,\%.

A valós motor ennél kisebb sűrítési végnyomást és kisebb effektív hatásfokot ad, mert a fal hővesztesége, a szivárgás, a gázcsere-veszteség és a mechanikai súrlódás mind csökkenti a hasznos munkát.

16.1.9 Minőségellenőrzés

A négyütemű munkafolyamat ismerete a műhelyi mérések értelmezésének alapja. A leggyakoribb ellenőrző lépések:

A mérési értékeket mindig a gyártói javítási utasítással hasonlítsuk össze; önmagában egyetlen kompressziós szám nem biztos diagnózis.

16.1.10 Valós életbeli alkalmazás

Eset. Ügyfél panasza: 1,61{,}6 literes szívó benzinmotor hidegen nehezen indul, alapjáraton ráz, gyorsításkor pedig visszaesik a teljesítmény. A hibakódolvasás nem mutat égéskihagyást. A szerelő kompressziómérést végez. A mért példaértékek: 1. henger 12,4bar12{,}4\,\text{bar}, 2. henger 9,0bar9{,}0\,\text{bar}, 3. henger 12,2bar12{,}2\,\text{bar}, 4. henger 12,1bar12{,}1\,\text{bar} (szemléltető adatok, ellenőrizendő: gyártói határ). A második henger értéke jelentősen alacsonyabb. A szivárgásvizsgálat a szívószelepnél enyhe gázszökést mutat. A hiba oka a nem tökéletesen záró szívószelep: a sűrítési ütemben keverék szökik vissza, ezért a sűrítési végnyomás kisebb, az égés rosszabb, a ciklusmunka pedig hengerenként eltérő. A javítás: a hengerfej leszerelése, a szívószelep és az ülék megmunkálása (csiszolása), a szétszereléskor szokásos cserealkatrészek (szelepszár-szimeringek, hengerfejtömítés, új hengerfejcsavarok – a gyártó szerint), majd a szelephézag beállítása. A próbaút után az alapjárat és a hidegindítás helyreállt.

Tanulság. A motor hengerei közötti ciklusmunka-különbség műszer nélkül is gyanítható, de a pontos rész a mérés. A kompressziómérés a sűrítési ütem csúcsnyomását mutatja, a szivárgásvizsgálat pedig megmutatja, hová szökik a nyomás.

16.1.11 Tipikus hibák

Hiba. Sok tanuló azt hiszi, hogy a négyütemű motor főtengely-fordulatonként ad egy munkaütemet. A valóság: két főtengely-fordulatonként egy munkaciklus, mert a négy ütem négy löket, vagyis két oda-vissza dugattyúmozgás.

Hiba. A kompressziós végnyomás becslésekor a tanuló lineárisan számol: p2≈ε⋅p1p_2 \approx \varepsilon\cdot p_1. Ez téves, mert az adiabatikus sűrítésben a nyomás εκ\varepsilon^{\kappa}-nal nő, ahol κ>1\kappa>1.

Hiba. A p–V diagramon az alsó gázcsere-hurok területét hasznos munkának nézik. Az alsó hurok negatív munkát, azaz töltőcsere-veszteséget jelent; a hasznos ciklusmunka a nagy felső hurok és az alsó hurok területének különbsége.

Hiba. A gyakorlatban a vezérlési időket ellenőrzés nélkül a gyújtásidőzítést állítják. Ha a szelepek nem a gyártói vezérlési szögek szerint zárnak, a sűrítési ütem nem megfelelő, és a gyújtásállítás önmagában nem oldja meg a hibát.

16.1.12 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Négyütemű motorban minden főtengely-fordulat után munkaütem következik. Indokold!
  2. Számold ki az elméleti Otto-hatásfokot ε=8\varepsilon=8 és κ=1,4\kappa=1{,}4 esetén.
  3. Mi a hiba ebben a leírásban? „A szívási ütemben a dugattyú felfelé mozog, a szívószelep zárva van.” Javítsd ki!
  4. Mit mutat a p–V indikátordiagram alsó kis hurokja?
  5. Miért kisebb a valós motor hatásfoka az elméleti Otto-ciklusénál?
  6. A sűrítési arány ε=10\varepsilon=10, a sűrítés kezdeti nyomása p1=1,0barp_1=1{,}0\,\text{bar}. Hibás-e a p2≈10barp_2\approx10\,\text{bar} elméleti becslés? Miért?

16.1.13 Feladatok

1. feladat (A). Sorold fel a négyütemű Otto-motor négy ütemét, és mindegyiknél add meg, hogy a szívó- és kipufogószelep milyen állapotban van az elvi munkafolyamat szerint.

2. feladat (A). Egy négyütemű motor főtengely-fordulatszáma n=24001/minn=2400\,1/\text{min}. Számítsd ki, hogy egy hengerben másodpercenként hány teljes ciklus és hány munkaütem játszódik le.

3. feladat (B). Számítsd ki az elméleti Otto-hatásfokot ε=12\varepsilon=12 és κ=1,4\kappa=1{,}4 esetén.

4. feladat (B). A p–V indikátordiagramon azonosítsd a következő szakaszokat: szívás, sűrítés, égés, expanzió, kipufogás. Melyik szakasz közelít leginkább izochor hőbevitelt?

5. feladat (C). Magyarázd meg, miért növelné az Otto-motor elméleti hatásfokát a nagyobb sűrítési arány, de a benzinmotornál miért korlátozott mégis az ε\varepsilon növelése.

6. feladat (D). Egy ügyfélautó hidegen nehezen indul, alapjáraton egyenetlen, és gyorsításkor teljesítménycsökkenés érezhető. A kompressziómérés sorrendben ezt adta: 12,112{,}1, 8,48{,}4, 12,012{,}0, 12,2bar12{,}2\,\text{bar}. Milyen további vizsgálatot javasolsz először, és mire következtethetsz a hengerek közötti eltérésből?

16.1.14 Megoldások

16.1.14.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Egy teljes négyütemű ciklus két főtengely-fordulatot jelent, tehát munkaütem csak minden második fordulat után következik.
  2. εκ−1=80,4≈2,297\varepsilon^{\kappa-1}=8^{0{,}4}\approx 2{,}297; η=1−1/2,297≈0,565\eta=1-1/2{,}297\approx 0{,}565, vagyis kb. 56,5%56{,}5\,\%.
  3. A szívási ütemben a dugattyú lefelé mozog, a szívószelep nyitva, a kipufogószelep zárva van.
  4. A kis alsó hurok a gázcsere-veszteséget mutatja: a szívás a légköri alatt, a kipufogás a légköri felett fut.
  5. A valós motorban hőveszteség a falhoz, szivárgás, töltéscsere-veszteség, nem állandó térfogatú égés és súrlódás van.
  6. Igen, hibás. A kompressziós végnyomás közelítőleg p2=p1εκp_2=p_1\varepsilon^{\kappa}, nem pedig p1εp_1\varepsilon. A κ=1,4\kappa=1{,}4 kitevővel a helyes elméleti érték 1,0⋅101,4≈25,1bar1{,}0\cdot 10^{1{,}4}\approx 25{,}1\,\text{bar}.

16.1.14.2 Feladatok – megoldások

1. A négy ütem: szívás (szívószelep nyitva, kipufogószelep zárva), sűrítés (mindkettő zárva), munka (mindkettő zárva), kipufogás (szívószelep zárva, kipufogószelep nyitva).

2. Egy teljes ciklus két főtengely-fordulat, ezért másodpercenként:

fciklus=24002⋅60=201/s. f_{\text{ciklus}}=\frac{2400}{2\cdot 60}=20\,\text{1/s}.

Egy hengerben tehát másodpercenként 2020 munkaütem van.

3.

ηth,Otto=1−1120,4. \eta_{\text{th,Otto}}=1-\frac{1}{12^{0{,}4}}.

Táblázatból vagy logaritmussal 120,4≈2,7012^{0{,}4}\approx 2{,}70, így:

ηth,Otto≈1−12,70=0,630=63,0%. \eta_{\text{th,Otto}}\approx 1-\frac{1}{2{,}70}=0{,}630=63{,}0\,\%.

4. A p–V diagramon a szívás a bal alsó vízszinteshez közeli, enyhén légköri alatti szakasz; a sűrítés a térfogat csökkenésével növekvő nyomású görbe; az égés a felső, közel függőleges nyomáscsúcs; az expanzió a térfogat növekedésével csökkenő nyomású felső görbe; a kipufogás a jobb alsó, légköri feletti szakasz. Az égési szakasz közelíti legjobban az izochor hőbevitelt, mert a térfogat alig változik, miközben a nyomás jelentősen megnő.

5. Az elméleti hatásfok képlete szerint η=1−1/εκ−1\eta=1-1/\varepsilon^{\kappa-1}, ezért ε\varepsilon növelésével a kivonandó tag csökken, a hatásfok nő. A benzinmotornál azonban a nagyobb sűrítési végnyomás és hőmérséklet kopogást, azaz rendellenes öngyulladást okozhat, ami károsítja a dugattyút és a csapágyakat. Ezért az Otto-motorok sűrítési arányát a kopogási hajlam korlátozza.

6. A mérés szerint a 2. henger kompressziója jelentősen alacsonyabb. Először szivárgásvizsgálatot célszerű végezni, hogy megállapítsuk, a nyomás a szívószelepen, a kipufogószelepen, a dugattyúgyűrűk mellett vagy a hengerfejtömítésnél szökik-e. Az alacsonyabb kompresszió a sűrítési ütem kisebb csúcsnyomásával és kisebb ciklusmunkájával jár, ez okozhat hidegindítási nehézséget, egyenetlen alapjáratot és gyenge gyorsítást.

16.1.15 Rövid összefoglaló

A belső égésű motorokban az égés a hengerben zajlik. A négyütemű Otto-motor munkafolyamata: szívás, sűrítés, munka, kipufogás. Egy teljes ciklus két főtengely-fordulat, azaz 720∘720^{\circ}. Szívásnál a szívószelep nyitva, kipufogónál a kipufogószelep nyitva; sűrítésnél és munkánál mindkét szelep zárva. Az elméleti Otto-ciklus izentropikus sűrítésből, izochor hőbevitelből, izentropikus expanzióból és izochor hőelvonásból áll. Elméleti hatásfoka ηth,Otto=1−1εκ−1\eta_{\text{th,Otto}}=1-\frac{1}{\varepsilon^{\kappa-1}}. A valós indikátordiagram ettől eltér: az alsó kis hurok a gázcsere-veszteség, a felső nagy hurok területe a ciklusmunka. A hasznos ciklusmunka ∮pdV\oint p\,dV a felső és alsó hurok előjeles területének összege. Továbbvitt eredmény. A négyütemű munkafolyamat, a p–V indikátordiagram hurokjainak értelmezése és a ciklusmunka fogalma közvetlenül szükséges a Motorjellemzők: lökettérfogat, sűrítési arány, középnyomás, teljesítmény, nyomaték, hatásfok és fogyasztás alfejezetben, ahol az indikált középnyomást és a teljesítményt ebből vezetjük le.

16.1.16 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: általános gépjármű-motor tankönyvek, termodinamikai alapművek, gyártói javítási utasítások és mérési adatok, műhelyi diagnosztikai gyakorlat. A termodinamikai összefüggések és a négyütemű munkafolyamat fizikai alapelve stabil tudás. A sűrítési arány, a kompressziós végnyomás, a szívási és kipufogási nyomás, a hengerszámra jellemző tartományok, a gyújtási időpont és a vezérlési szögek ellenőrizendő gyártói vagy mérési adatok; az alfejezetben tanulási példaként szerepelnek. A p–V diagram adatai szemléltető jellegűek, nem konkrét motor mért értékei.