8.4 Teljesítmény- és energiamérés, fogyasztásmérők

8.4.1 Motiváció

Egy társasházban villanyszerelőként új mérőhelyet kell kialakítani. Az ügyfél nemcsak arra kíváncsi, hogy „van-e áram”, hanem arra is, hogy egy régi klímaberendezés, egy új sütő vagy egy műhelyben üzemelő motor mennyit fogyaszt, és hogy az elosztóban elhelyezett mérőműszer valós terhelésnél helyesen mér-e. A munkahelyi kérdés tehát nem csupán az, hogy a multiméterrel feszültséget és áramot tudunk mérni, hanem az is, hogy ezekből hogyan lesz teljesítmény, energia és elszámolási mérőállás. A teljesítmény- és energiamérés az alapja annak, hogy ellenőrizni tudjuk egy fogyasztó valódi terhelését, igazoljuk a hálózati csatlakozás elégségességét, és megértsük a fogyasztásmérő, valamint az áramváltós mérés működését.

8.4.2 Szemléletes kép

Egy egyfázisú dugaszoló aljzatba bedugott 230 V-os hősugárzó adattáblája szerint 2,3 kW-ot vesz fel. A lakatfogóval mért áram 10 A. Ha egyszerűen összeszorozzuk a feszültséget és az áramot, 230V⋅10A=2300W230\,\text{V} \cdot 10\,\text{A} = 2300\,\text{W} értéket kapunk. Ez a hősugárzónál szinte teljes egészében hatásos teljesítmény, mert a fűtőszál gyakorlatilag ohmos ellenállás. Egy motor azonban ugyanilyen 10 A-es áramfelvételnél kevesebb mechanikai munkává alakítható teljesítményt vehet fel, mert a mágneses tere fenntartásához úgynevezett meddő teljesítményt is keringtet. A teljesítménymérés éppen ezért több, mint az U⋅IU \cdot I szorzat: meg kell különböztetnünk a hatásos, meddő és látszólagos teljesítményt, és meg kell mérnünk, hogy egy fogyasztó hosszabb idő alatt mennyi energiát használ el.

8.4.3 Alapfogalmak és mérési célok

Definíció. A váltakozó áramú hatásos teljesítmény az egy periódus alatt a fogyasztóban hővé, mechanikai munkává vagy más hasznos formává alakított átlagteljesítmény:

P=U⋅I⋅cos⁡φ.P = U \cdot I \cdot \cos\varphi.

Az UU és II itt effektív érték, cos⁡φ\cos\varphi pedig a feszültség és az áram közötti fázisszög koszinusza, azaz a teljesítménytényező.

Definíció. A meddő teljesítmény olyan, a mágneses vagy villamos térrel kapcsolatos teljesítmény-lüktetés, amelyet a hálózatnak szállítania kell, de hasznos munkává nem alakul:

Q=U⋅I⋅sin⁡φ.Q = U \cdot I \cdot \sin\varphi.

Mértékegysége a var (volt-amper reaktív), gyakorlatban kvar vagy Mvar.

Definíció. A látszólagos teljesítmény a feszültség és az áram effektív értékének szorzata:

S=U⋅I.S = U \cdot I.

Mértékegysége a voltamper (VA). A három mennyiség kapcsolata:

S2=P2+Q2.S^2 = P^2 + Q^2.

Definíció. A villamos energia a hatásos teljesítmény idő szerinti integrálja, illetve állandó teljesítmény esetén:

W=P⋅t.W = P \cdot t.

A fogyasztásmérő számlapján a kilowattóra (kWh) az elszámolási egység. Egy kWh az 1 kW hatásos teljesítménnyel egy órán át végzett energiafogyasztás.

Ezeket az összefüggéseket használjuk a későbbi mérőhelyi fejezetekben is, például a Csatlakozás a közcélú hálózathoz, mérőhely alfejezetben.

8.4.4 A wattmérő működése

Szabály. A hagyományos elektrodinamikus wattmérő két tekercset tartalmaz: az áramtekercset a fogyasztóval sorba kötik, a feszültségtekercset pedig a fogyasztóval párhuzamosan. A műszer kitérése arányos a pillanatnyi u(t)⋅i(t)u(t) \cdot i(t) szorzat átlagával, tehát a P=UIcos⁡φP = U I \cos\varphi hatásos teljesítménnyel.

A kapcsolást gyakran úgy jelölik, hogy az áramtekercs egyik kapcsa és a feszültségtekercs egyik kapcsa közös fázispont, amit a műszeren ± vagy L jelöl.

Elektrodinamikus wattmérő bekötése egyfázisú fogyasztóhoz - P1 wattmérő két tekercse: az áramtekercs sorosan az L vezetőben, a feszültségtekercs L és N között, a fogyasztóval párhuzamosan (közös pont a terhelés felőli oldalon). R a fogyasztó. A műszer P = U·I·cosφ értéket mutat.

A modern elektronikus mérőműszerek ugyanezt a mérést feszültség- és árammintavételezéssel végzik, majd digitálisan számítják a hatásos, meddő és látszólagos teljesítményt, a teljesítménytényezőt és a felharmonikus tartalmat is.

Számítási példa. Egy egyfázisú fogyasztó feszültsége U=230VU = 230\,\text{V}, árama I=8AI = 8\,\text{A}, a mért teljesítménytényező cos⁡φ=0,7\cos\varphi = 0{,}7. A wattmérő által mutatott hatásos teljesítmény:

P=U⋅I⋅cos⁡φ=230⋅8⋅0,7=1288W≈1,29kW.P = U \cdot I \cdot \cos\varphi = 230 \cdot 8 \cdot 0{,}7 = 1288\,\text{W} \approx 1{,}29\,\text{kW}.

A látszólagos teljesítmény:

S=U⋅I=230⋅8=1840VA=1,84kVA.S = U \cdot I = 230 \cdot 8 = 1840\,\text{VA} = 1{,}84\,\text{kVA}.

A meddő teljesítmény:

Q=S⋅sin⁡φ.Q = S \cdot \sin\varphi.

Ha cos⁡φ=0,7\cos\varphi = 0{,}7, akkor φ≈45,6∘\varphi \approx 45{,}6^{\circ} és sin⁡φ≈0,714\sin\varphi \approx 0{,}714, tehát:

Q≈1840⋅0,714≈1314var≈1,31kvar.Q \approx 1840 \cdot 0{,}714 \approx 1314\,\text{var} \approx 1{,}31\,\text{kvar}.

Ellenőrzésként:

S2=P2+Q2⇒1,842≈1,292+1,312,S^2 = P^2 + Q^2 \quad\Rightarrow\quad 1{,}84^2 \approx 1{,}29^2 + 1{,}31^2,

amely kis kerekítési hibával teljesül, mert P2+Q2≈1,66+1,72=3,38P^2 + Q^2 \approx 1{,}66 + 1{,}72 = 3{,}38 és S2≈3,39S^2 \approx 3{,}39. ∎

8.4.5 Háromfázisú teljesítménymérés és az Aron-kapcsolás

A háromfázisú rendszerben a hatásos teljesítmény szimmetrikus terhelésnél:

P=3⋅Uv⋅Iv⋅cos⁡φ,P = \sqrt{3} \cdot U_v \cdot I_v \cdot \cos\varphi,

ahol UvU_v a vonali feszültség, IvI_v a vonali áram. Ezt a képletet a Csillag és delta kapcsolás és a Háromfázisú teljesítmény, aszimmetria és a nullavezető alfejezetben már levezettük. A mérés szempontjából fontosabb, hogy aszimmetrikus terhelésnél sem elég egyetlen szorzatot mérni.

Szabály. Háromvezetékes, háromfázisú rendszerben a hatásos teljesítmény két wattmérővel mérhető az Aron-kapcsolás szerint. A két wattmérőt két fázisvezetőbe kötik be, a feszültségtekercseket pedig a harmadik fázishoz csatlakoztatják. A teljes hatásos teljesítmény a két wattmérő algebrai összege:

P3f=P1+P2.P_{3f} = P_1 + P_2.

A módszer háromvezetékes rendszerben érvényes; nullavezetővel ellátott, aszimmetrikusan terhelt hálózatban három wattmérőre lehet szükség.

Az Aron-kapcsolás érdekessége, hogy az egyik wattmérő kitérése bizonyos fázisszögnél negatív is lehet. A wattmérő ilyenkor visszafelé mutat, vagy a feszültségtekercs polaritásváltására van szükség, és az így kapott értéket a másik műszerből ki kell vonni. A gyakorlatban az elektronikus háromfázisú fogyasztásmérők ezt a feszültség- és áramjelek együttes mintavételezésével oldják meg, így negatív előjelű teljesítmény is gond nélkül kezelhető.

Aron-kapcsolás két wattmérővel - Háromvezetékes hálózat, N nélkül. P1 áramtekercse L1-ben, P2 áramtekercse L2-ben; feszültségtekercsük L1–L3, illetve L2–L3 közé kapcsolódik (a közös pont a harmadik fázis). A terhelés Z1, Z2, Z3 csillagban, kivezetett csillagpont nélkül. P = P1 + P2; a pont nélküli kereszteződés nem összekötés.

Kidolgozott példa. Egy háromfázisú, 400 V-os motor teljesítményfelvételét Aron-kapcsolásban mérjük. Az egyik wattmérő P1=6,2kWP_1 = 6{,}2\,\text{kW}, a másik P2=3,8kWP_2 = 3{,}8\,\text{kW}. A teljes hatásos teljesítmény:

P=6,2+3,8=10,0kW.P = 6{,}2 + 3{,}8 = 10{,}0\,\text{kW}.

Ha a motor adattáblájáról leolvassuk, hogy a hatásfok η=0,87\eta = 0{,}87, akkor a leadott mechanikai teljesítmény:

Pleadott=Pfelvett⋅η=10,0⋅0,87=8,7kW.P_{\text{leadott}} = P_{\text{felvett}} \cdot \eta = 10{,}0 \cdot 0{,}87 = 8{,}7\,\text{kW}.

Ez a mérési eredmény tehát nem a tengelyen leadott, hanem a hálózatból felvett teljesítmény. ∎

8.4.6 Cosφ-mérő és fázissorrend-mérő

Definíció. A cosφ-mérő (teljesítménytényező-mérő) azt mutatja, hogy a hálózatból felvett áram mekkora fázisszöggel késik vagy siet a feszültséghez képest. Az ipari gyakorlatban gyakran kapcsolják egyfázisú vagy háromfázisú mérőpanelre, ahol a wattmérővel, ampermérővel és voltmérővel együtt a teljes villamos állapot áttekinthető.

Az induktív fogyasztóknál (motorok, transzformátorok, fénycsőfojtók) az áram késik a feszültséghez képest, ezért cos⁡φ\cos\varphi késő (induktív). A kapacitív körökben (kompenzáló kondenzátorok) az áram siet, és a teljesítménytényező előjelét a mérőműszer skálája is jelzi.

Megjegyzés. A teljesítménytényezőt mérhetjük közvetetten is: PP, UU és II méréséből:

cos⁡φ=PU⋅I.\cos\varphi = \frac{P}{U \cdot I}.

Ez azért hasznos, mert egy hagyományos multiméterrel és wattmérővel is ellenőrizhetjük, nincs szükség külön cosφ-mérőre.

8.4.7 Fogyasztásmérők: elektromechanikus, elektronikus és okos mérő

Definíció. A fogyasztásmérő (villamos energia mérő, köznyelven villanyóra) a fogyasztó által felhasznált hatásos energiát összegzi, általában kWh-ban. A régi elektromechanikus típus egy forgó alumíniumtárcsával rendelkezik, amelynek fordulatszáma arányos a hatásos teljesítménnyel, a tárcsa fordulatait pedig számláló görgeti át. A tárcsa szélén lévő festett jel segítségével a fordulatszám és a felvett teljesítmény összehasonlítható.

Az elektromechanikus mérő kapcsolási elve hasonló a wattmérőhöz: egy áramtekercs és egy feszültségtekercs hoz létre olyan nyomatékot, amely a tárcsát forgatja. A tárcsát fékező mágnes tartja a fordulatszámot a teljesítménnyel arányos tartományban. Fontos, hogy ez a fajta mérő a hatásos energiát méri, mert a nyomatékképzésben a cos⁡φ\cos\varphi is szerepet játszik.

Definíció. Az elektronikus fogyasztásmérő feszültség- és árammintákat vesz, digitálisan számítja a teljesítményt és az energiát. Nem tartalmaz mechanikus tárcsát, ezért kevésbé érzékeny a szerelési helyzetre, és gyakran impulzuskimenettel rendelkezik. A kijelzőn az összesített WW energia mellett megjelenhet a pillanatnyi PP, UU, II, és akár a meddő energia is.

Definíció. Az okosmérő elektronikus fogyasztásmérő, amely kommunikációs csatornával (vezetékes vagy rádiós) továbbítja a mérőállást és a mért adatokat a hálózati engedélyes vagy a fogyasztó felé. A fogalom pontos jogszabályi besorolása és kötelező funkciói időben változnak (ellenőrizendő: aktuális rendelet). A szerelő számára az a fontos, hogy az okosmérő ugyanúgy mért energiaelszámoló eszköz, amelyet csak jogosult személy, illetve az elosztói engedélyes bonthat, köthet és plombálhat.

8.4.8 Áramváltó és feszültségváltó a mérésben

Nagyobb áramoknál a fogyasztásmérőt nem közvetlenül a mérendő áramkörbe kötik, hanem áramváltón keresztül. Az áramváltó egy különleges transzformátor, amelynek primer tekercse a mérendő vezető (gyakran csak egy átvezetett sín), szekunder tekercse pedig a mérőműszerhez csatlakozik. Az áramváltó áttétele például 100 A / 5 A, ami azt jelenti, hogy a primer 100 A-es áram a szekunder oldalon közelítőleg 5 A-t ad. A mérőműszert 5 A-re kalibrálják, és a skálát 100 A-re írják.

Szabály. Az áramváltó szekunder kapcsait a mérőműszer lekötése előtt rövidre kell zárni (a mérőhelyi vizsgálósorkapocs rövidzáró hídjával), és a rövidzárat csak a műszer visszakötése után szabad megszüntetni. Terhelés alatt nyitott szekunder kör veszélyes nagyfeszültséget hozhat létre, és tönkreteheti a váltót.

A feszültségváltó nagyobb feszültségek mérését alakítja át szabványos, például 100 V-os mérőfeszültséggé. Kisfeszültségű hálózati mérőhelyeken feszültségváltóra ritkán van szükség, áramváltóra viszont gyakran, például ipari betáplálásnál.

Az áttétel általános alakja:

ϑ=I1I2≈N2N1,\vartheta = \frac{I_1}{I_2} \approx \frac{N_2}{N_1},

ahol N1N_1 a primer, N2N_2 a szekunder menetszám. A mért primer áram:

I1=ϑ⋅I2.I_1 = \vartheta \cdot I_2.

A fogyasztásmérő áramváltós beépítésénél a mért energiát az áramváltó áttételével szorozni kell. Egy 100/5-ös áramváltó és egy 5 A-es mérőműszer együttesen a valóságos 100 A-es oldalt méri úgy, hogy a mérőműszer számlálója 5 A-es körben számol.

Áramváltós fogyasztásmérő bekötés elvi rajza - Az L1 fővezeték megszakítás nélkül halad át a T1 gyűrűs áramváltón (P1 a hálózat, P2 a fogyasztó felé); a primer maga az átvezetett vezető. Az S1–S2 szekunder kör a P3 mérő áramtekercsére csatlakozik, az S2 földelve (elosztói előírás szerint, ellenőrizendő). Az X1 vizsgálósorkapocs rövidzáró hídja üzem közben nyitott; a mérő lekötése előtt zárni kell, és csak a visszakötés után szabad bontani. A feszültségtekercs L1 és N közé csatlakozik; N külön vezető (nem PE). 100/5 A-es áramváltónál a mért energiát 20-szal kell szorozni.

A rajzon az L1 fővezeték megszakítás nélkül halad át a T1 gyűrűs áramváltón (P1 a hálózat, P2 a fogyasztó felé), a szekunder S1–S2 kör a P3 mérő áramtekercsét táplálja. Az X1 rövidzáró híd üzem közben nyitott; a mérő cseréje előtt ezzel zárjuk rövidre a szekundert, az S2 pedig földelt.

8.4.9 Energia, mérési ciklus és elszámolás

Definíció. A fogyasztásmérő által mutatott mérési ciklus egyszerűen a mérőállások különbsége két leolvasás között. Az energiafogyasztás:

W=W2−W1,W = W_2 - W_1,

ahol W1W_1 a korábbi, W2W_2 a későbbi mérőállás kWh-ban.

Ha a fogyasztásmérő tárcsája percenként nn fordulatot tesz, és a mérőállandója CC (fordulat/kWh, illetve elektronikus mérőn impulzus/kWh), akkor a pillanatnyi hatásos teljesítmény:

P=n⋅60C(kW-ban),P = \frac{n \cdot 60}{C} \quad \text{(kW-ban)},

ha nn-t fordulat/percben és CC-t fordulat/kWh-ban adjuk meg.

Számítási példa. Egy elektromechanikus fogyasztásmérő állandója C=375fordulat/kWhC = 375\,\text{fordulat/kWh}. A tárcsát 20 másodperc alatt 5 fordulatot tett meg. A percenkénti fordulatszám:

n=5⋅6020=15fordulat/perc.n = 5 \cdot \frac{60}{20} = 15\,\text{fordulat/perc}.

A felvett teljesítmény:

P=n⋅60C=15⋅60375kW=2,4kW.P = \frac{n \cdot 60}{C} = \frac{15 \cdot 60}{375}\,\text{kW} = 2{,}4\,\text{kW}.

Ez egy hősugárzó vagy vízforraló nagyságrendje. Ellenőrzés: 2,4kW⋅203600h=0,0133kWh2{,}4\,\text{kW}\cdot\frac{20}{3600}\,\text{h} = 0{,}0133\,\text{kWh}, ami 375fordulat/kWh375\,\text{fordulat/kWh}-val 55 fordulat. ✓ (Kis, készenléti teljesítményt mutatna pl. 5 fordulat 8 perc alatt: 0,6250{,}625 fordulat/perc, P=0,625⋅60/375=0,1kW=100WP = 0{,}625\cdot 60/375 = 0{,}1\,\text{kW} = 100\,\text{W}.) A módszer alkalmas arra, hogy egy lakásban a kismegszakítók lekapcsolásával az egyes áramkörök terhelését a mérőállásból ellenőrizzük.

Számítási példa. Egy üzlethelyiség mérője hónap elején 12 340 kWh-t, hónap végén 13 600 kWh-t mutat. A havi fogyasztás:

W=13600−12340=1260kWh.W = 13\,600 - 12\,340 = 1\,260\,\text{kWh}.

Ha az elszámolási időszak 30 nap, akkor a napi átlagfogyasztás:

126030=42kWh/nap.\frac{1260}{30} = 42\,\text{kWh/nap}.

Egy 2 kW-os hősugárzó napi 3 órás működése:

W=2⋅3=6kWh/nap,W = 2 \cdot 3 = 6\,\text{kWh/nap},

ami a napi összes fogyasztás kis része. Ez a számolás segít az ügyfélnek megérteni a fogyasztás szerkezetét. ∎

8.4.10 Szabványi háttér és mérőhelyi szempontok

Szabvány. A fogyasztásmérőkre, mérőváltókra és a mérőhelyek kialakítására vonatkozó követelményeket Magyarországon a hálózati engedélyes előírásai, a csatlakozási és elszámolási szabályzat, valamint az MSZ HD 60364 kisfeszültségű villamos berendezésekre vonatkozó sorozat épületvillamossági részei határozzák meg. A fogyasztásmérők pontossági osztályaira és vizsgálatára külön mérésügyi előírások vonatkoznak (ellenőrizendő: aktuális mérésügyi és elosztói előírások). A mérő felszerelése, plombálása és hitelesítése jogosultsághoz kötött; a szerelő a mérőhely mechanikai és villamos részét készítheti elő, a mérőt magát nem nyithatja fel és nem bonthatja.

A Mérő- és jelzőkészülékek, feliratok és dokumentáció alfejezetben használjuk majd azt az elvet, hogy az ipari kapcsolószekrényben is azonos az áramváltós mérés logikája: a mért jelet szabványos, például 5 A-es vagy 1 A-es szekunder körré alakítjuk, és a kijelzőt, mérőműszert vagy PLC-bemenetet erre méretezzük.

8.4.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy kisüzemi pékség villamos felújításakor a főelosztóban közvetett, áramváltós mérőhelyet alakítanak ki. A betáplálás névleges árama 250 A, ezért 250/5-ös áramváltókat szerelnek fel. A régi, közvetlen mérőt elektronikus, áramváltós mérőre cserélik. A bekötés után a villanyszerelő ellenőrző mérést végez: a kemencék teljes terhelésénél a szekunder áram 4,2 A, ami 4,2⋅50=210A4{,}2 \cdot 50 = 210\,\text{A} primer áramnak felel meg, mert az áttétel 250/5=50250/5 = 50. A mérő távkiolvasása és az elosztó mérőpaneljén elhelyezett ampermérő ugyanezt az értéket mutatja. Az áramok egyezése csak az áttételt igazolja. A fázishelyességet és a polaritást (P1/P2, S1/S2) a mérő fázisonkénti hatásos teljesítmény- és cosφ-kijelzése igazolja: induktív terhelésnél mindhárom fázison pozitív a teljesítmény, a terhelésnek megfelelő teljesítménytényezővel (ellenőrizendő: mérőtípus kijelzései). Felcserélt polaritásnál az áram ugyanannyi, de az egyik fázis energiája negatív.

A hibakeresés során kiderül, hogy az egyik áramváltó szekunder kapcsa laza volt, ami a mérőműszeren kisebb áramértéket eredményezett. A kötés megerősítése után a mérés helyreáll. A tanulság: az áramváltós körben minden sorkapocs, csatlakozó és mérőműszer-csatlakozás soros ellenállást képvisel, ezért a kötéseknek kis ellenállásúaknak és mechanikailag szilárdaknak kell lenniük.

8.4.12 Gyakorlati útmutató

Biztonsági korlát. A fogyasztásmérővel és mérőváltókkal kapcsolatos hálózati feszültségű munkát csak jogosult személy végezhet. A tanuló ezt tanműhelyi vagy oktató által felügyelt környezetben gyakorolhatja; hálózati feszültségen önállóan ne dolgozzon.

Cél. Egy egyfázisú fogyasztásmérő mérési elvének bemutatása és ellenőrzése tanműhelyi, törpefeszültségű környezetben, például 24 V-os biztonsági transzformátorral és kis terhelő ellenállással. A 230 V-os tárcsás fogyasztásmérő feszültségtekercse 24 V-on nem ad elegendő nyomatékot, ezért az elektromechanikus mérőt csak oktatói bemutatóként, hálózati feszültségű, védett mérőpanelen szabad használni.

Eszközök és anyagok. Biztonsági (leválasztó) transzformátor, törpefeszültségre alkalmas digitális teljesítménymérő (wattmérő) vagy laboratóriumi energiamérő, multiméter, lakatfogó, terhelő ellenállások, kapcsoló, mérőzsinórok.

Lépések

  1. Lekapcsolás. Válaszd le a tanműhelyi áramkört a hálózatról, és biztosítsd visszakapcsolás ellen.
  2. Feszültségmentesség ellenőrzése. Multiméterrel ellenőrizd, hogy a mérési pontokon nincs feszültség.
  3. Bekötés. Kösd be a fogyasztásmérő vagy wattmérő áramkörét sorba a terheléssel, a feszültségkört pedig párhuzamosan.
  4. Első mérés. Kapcsolj be egy ismert ellenállást. Mérd meg a feszültséget és az áramot multiméterrel, majd hasonlítsd össze a wattmérővel: P=U⋅IP = U \cdot I.
  5. Tárcsás mérő ellenőrzése. Ha az oktató hálózati feszültségű, védett mérőpanelen elektromechanikus mérőt mutat be, számold meg a tárcsafordulatokat 1 perc alatt, és a mérőállandó segítségével számítsd ki a teljesítményt.
  6. Terhelésváltás. Cserélj nagyobb ellenállásra, és ismételd meg a mérést.
  7. Dokumentálás. Jegyezd fel a mérőállást, a mért feszültséget, áramot, teljesítményt és a tárcsafordulatokból számított teljesítményt.

Ellenőrzési pontok. A wattmérő és az U⋅IU\cdot I szorzat eltérése kicsi legyen, ha a terhelés ohmos. A mérőállás növekedése arányos a teljesítménnyel és az idővel: 1 kW-os terhelés 1 perc alatt 1/601/60 kWh-t fogyaszt.

Tipikus hibák. A feszültség- és áramkör felcserélése, a közös pont rossz kiválasztása, a mérő terhelés nélküli feszültség alá helyezése, illetve az áramváltó szekunder kör nyitva hagyása.

8.4.13 Tipikus hibák

Hiba 1. A tanuló a wattmérő áram- és feszültségtekercsét is párhuzamosan köti a fogyasztóval. A műszer ilyenkor nem az áramot méri, és a kijelzés hibás lesz. Helyes: az áramtekercs sorosan, a feszültségtekercs párhuzamosan kapcsolódik.

Hiba 2. Háromfázisú mérésnél a nullavezetős hálózatban két wattmérővel akarják megmérni a teljesítményt, erősen aszimmetrikus terhelésnél. Az Aron-kapcsolás csak háromvezetékes rendszerre érvényes; nullavezetős aszimmetrikus rendszerben három wattmérő szükséges.

Hiba 3. Az áramváltó szekunder kapcsait üresen hagyják, amikor a mérőműszert lekötik. Ez veszélyes feszültséget és váltókárosodást okozhat. Helyes: a szekunder kapcsokat rövidre zárva tartani, ha nincs mérőműszer csatlakoztatva.

Hiba 4. A teljesítménytényezőt elhanyagolják, és a motor áramfelvételéből P=U⋅IP = U \cdot I értékkel számolnak hatásos teljesítményt. Ez motoroknál rendszerint túlbecsli a tényleges hatásos teljesítményt, mert a cos⁡φ\cos\varphi kisebb 1-nél.

8.4.14 Önellenőrzés

1. kérdés. Igaz vagy hamis? A wattmérő a látszólagos teljesítményt méri. Indokold!

2. kérdés. Egy fogyasztó U=230VU = 230\,\text{V} feszültségen I=5AI = 5\,\text{A} áramot vesz fel, cos⁡φ=0,8\cos\varphi = 0{,}8. Mekkora a hatásos és a meddő teljesítmény?

3. kérdés. Két wattmérő Aron-kapcsolásban P1=4kWP_1 = 4\,\text{kW} és P2=−1kWP_2 = -1\,\text{kW} értéket mutat. Mi a teljes felvett teljesítmény?

4. kérdés. Egy fogyasztásmérő 200 fordulat/kWh állandójú, a tárcsa 30 másodperc alatt 2 fordulatot tesz. Mekkora a hatásos teljesítmény?

5. kérdés. Miért veszélyes az áramváltó szekunder körét megszakítani terhelés alatt?

6. kérdés. Egy háromfázisú, nullavezetős, erősen aszimmetrikus fogyasztó hatásos teljesítményét hány wattmérővel mérheted pontosan?

8.4.15 Megoldások – Önellenőrzés

1. válasz. Hamis. A wattmérő a hatásos teljesítményt méri, mert a kitérés arányos UIcos⁡φU I \cos\varphi értékkel.

2. válasz.

P=230⋅5⋅0,8=920W,sin⁡φ≈0,6,Q≈230⋅5⋅0,6=690var.P = 230 \cdot 5 \cdot 0{,}8 = 920\,\text{W}, \quad \sin\varphi \approx 0{,}6, \quad Q \approx 230 \cdot 5 \cdot 0{,}6 = 690\,\text{var}.

3. válasz. P=4+(−1)=3kWP = 4 + (-1) = 3\,\text{kW}.

4. válasz. A percenkénti fordulatszám n=2⋅2=4n = 2 \cdot 2 = 4 fordulat/perc, tehát P=4⋅60/200=1,2kWP = 4\cdot 60/200 = 1{,}2\,\text{kW}.

5. válasz. A nyitott szekunder körben nagy feszültség indukálódik, ami áramütést és a váltó szigetelésének károsodását okozhatja.

6. válasz. Három wattmérővel, mert az Aron-kapcsolás csak háromvezetékes rendszerre érvényes.

8.4.16 Feladatok

1. feladat (A). Egy egyfázisú fogyasztó feszültsége 230V230\,\text{V}, árama 6A6\,\text{A}, a wattmérőn mért hatásos teljesítmény 1,104kW1{,}104\,\text{kW}. Számítsd ki a teljesítménytényezőt, a látszólagos teljesítményt és a meddő teljesítményt.

2. feladat (A). Egy fogyasztásmérő mérőállandója C=500fordulat/kWhC = 500\,\text{fordulat/kWh}. A tárcsa 1 perc alatt 10 fordulatot tesz. Mekkora a pillanatnyi hatásos teljesítmény?

3. feladat (B). Egy háromfázisú motor 400 V vonali feszültségen, 12 A vonali árammal, cos⁡φ=0,85\cos\varphi = 0{,}85 tényezővel dolgozik. Számítsd ki a hatásos és a látszólagos teljesítményt. Hány kWh energiát fogyaszt 8 óra üzem alatt?

4. feladat (B). Áramváltós mérésnél az áramváltó áttétele 150A/5A150\,\text{A}/5\,\text{A}. A szekunder oldalra kötött ampermérő 3,6 A-t mutat. Mekkora a primer áram? Mekkora a mérőállás szorzótényezője, ha a fogyasztásmérőt ugyanarra a szekunder körre kötik?

5. feladat (C). Egy műhelyben két wattmérővel (Aron-kapcsolás) mértük a hatásos teljesítményt: P1=6,7kWP_1 = 6{,}7\,\text{kW} és P2=−0,45kWP_2 = -0{,}45\,\text{kW} (szimmetrikus terhelés). A feszültségváltó nélküli mérésben a feszültség 400V400\,\text{V}. A hálózati áram 20 A. Határozd meg a teljes hatásos teljesítményt, a látszólagos teljesítményt és a teljesítménytényezőt. Értékeld a kapott cos⁡φ\cos\varphi-t!

6. feladat (D). Egy lakóépületben a főelosztó mérőjét 30 nappal ezelőtt 45 780 kWh-ról olvasták le. Most 46 530 kWh-t mutat. A fő fogyasztók: egy 3 kW-os mosógép (átlagosan napi 1 h), egy 2 kW-os tűzhely (napi 0,5 h), és egy 1,5 kW-os klíma (napi 4 h). Becsüld meg a havi fogyasztást, és hasonlítsd össze a mérőállás-különbséggel. Mi lehet az eltérés oka, ha a becsült érték jóval kisebb a mértnél?

8.4.17 Megoldások – Feladatok

1. feladat megoldása.

A látszólagos teljesítmény:

S=230⋅6=1380VA.S = 230 \cdot 6 = 1380\,\text{VA}.

A hatásos teljesítmény P=1104WP = 1104\,\text{W}, így:

cos⁡φ=PS=11041380=0,8.\cos\varphi = \frac{P}{S} = \frac{1104}{1380} = 0{,}8.

A meddő teljesítmény:

Q=S⋅sin⁡φ,sin⁡φ=1−0,82=0,6,Q = S \cdot \sin\varphi, \quad \sin\varphi = \sqrt{1 - 0{,}8^2} = 0{,}6,

Q=1380⋅0,6=828var.Q = 1380 \cdot 0{,}6 = 828\,\text{var}.

Ellenőrzés: 13802=11042+82821380^2 = 1104^2 + 828^2? 1904400≈1218816+685584=19044001\,904\,400 \approx 1\,218\,816 + 685\,584 = 1\,904\,400. ∎

2. feladat megoldása.

A percenkénti fordulatszám n=10n = 10, tehát:

P=n⋅60C=10⋅60500=1,2kW.P = \frac{n\cdot 60}{C} = \frac{10\cdot 60}{500} = 1{,}2\,\text{kW}.

3. feladat megoldása.

P=3⋅400⋅12⋅0,85≈1,732⋅400⋅12⋅0,85≈7,07kW.P = \sqrt{3} \cdot 400 \cdot 12 \cdot 0{,}85 \approx 1{,}732 \cdot 400 \cdot 12 \cdot 0{,}85 \approx 7{,}07\,\text{kW}.

A látszólagos teljesítmény:

S=3⋅400⋅12≈8,31kVA.S = \sqrt{3} \cdot 400 \cdot 12 \approx 8{,}31\,\text{kVA}.

8 óra alatt a fogyasztás:

W=7,07⋅8≈56,5kWh.W = 7{,}07 \cdot 8 \approx 56{,}5\,\text{kWh}.

4. feladat megoldása.

Az áttétel:

ϑ=1505=30.\vartheta = \frac{150}{5} = 30.

A primer áram:

I1=ϑ⋅I2=30⋅3,6=108A.I_1 = \vartheta \cdot I_2 = 30 \cdot 3{,}6 = 108\,\text{A}.

A mérőállás szorzótényezője 30, tehát a mérőn leolvasott energiakülönbséget 30-cal kell szorozni.

5. feladat megoldása.

A teljes hatásos teljesítmény:

P=6,7−0,45=6,25kW.P = 6{,}7 - 0{,}45 = 6{,}25\,\text{kW}.

A látszólagos teljesítmény:

S=3⋅400⋅20≈13,86kVA.S = \sqrt{3} \cdot 400 \cdot 20 \approx 13{,}86\,\text{kVA}.

A teljesítménytényező:

cos⁡φ=625013860≈0,451.\cos\varphi = \frac{6250}{13860} \approx 0{,}451.

Második ellenőrzés az Aron-összefüggéssel (szimmetrikus terhelésre): tan⁡φ=3P1−P2P1+P2=3⋅7,156,25≈1,98\tan\varphi = \sqrt{3}\,\dfrac{P_1 - P_2}{P_1 + P_2} = \sqrt{3}\cdot\dfrac{7{,}15}{6{,}25} \approx 1{,}98, ebből cos⁡φ≈0,451\cos\varphi \approx 0{,}451. ✓

Ellenőrzés: a két wattmérő algebrai összege pozitív, de a negatív P2P_2 alacsony cos⁡φ\cos\varphi értéket jelez, ami összhangban van a számított 0,451-gyel. Ez a módszer érzékenyen kimutatja a rossz teljesítménytényezőt. Értékelés: a 0,450{,}45-ös teljesítménytényező egy műhely motoros terhelésénél kifejezetten rossz: jellemzően részterhelésen vagy üresen járó motorokra utal. A szokásos elvárás 0,90{,}9–0,950{,}95 feletti érték, ehhez fázisjavítás kell (lásd Teljesítmények és teljesítménytényező; ellenőrizendő: az elosztói szerződés meddőenergia-feltételei).

6. feladat megoldása.

A mérőállás-különbség:

W=46530−45780=750kWh.W = 46\,530 - 45\,780 = 750\,\text{kWh}.

A becsült fogyasztás:

Wbecs=3⋅1⋅30+2⋅0,5⋅30+1,5⋅4⋅30=90+30+180=300kWh.W_{\text{becs}} = 3 \cdot 1 \cdot 30 + 2 \cdot 0{,}5 \cdot 30 + 1{,}5 \cdot 4 \cdot 30 = 90 + 30 + 180 = 300\,\text{kWh}.

A becsült érték jóval kisebb, mint a mért 750 kWh. Az eltérés oka lehet, hogy a klíma nem minden nap 4 órát, hanem annál többet üzemel, a berendezések készenléti fogyasztása is számottevő, vagy más, figyelmen kívül hagyott fogyasztók (bojler, szivattyú, számítógépek) is működnek. A feladat tanulsága: a mérőállás összehasonlításából nemcsak a fogyasztás, hanem a fogyasztók becslésének pontossága is ellenőrizhető.


8.4.18 Rövid összefoglaló

A villamos teljesítmény mérése a hálózati feszültség és áram szorzatánál többet jelent: meg kell határoznunk a hatásos teljesítményt P=UIcos⁡φP = U I \cos\varphi, a meddő teljesítményt Q=UIsin⁡φQ = U I \sin\varphi és a látszólagos teljesítményt S=UIS = U I, amelyekre S2=P2+Q2S^2 = P^2 + Q^2 érvényes. A wattmérő a hatásos teljesítményt méri; egyfázisú körben áramtekercsét sorosan, feszültségtekercsét párhuzamosan kötjük. Háromvezetékes háromfázisú rendszerben két wattmérővel, az Aron-kapcsolással mérhetünk, és a teljes teljesítmény a két műszer algebrai összege, P=P1+P2P = P_1 + P_2. A fogyasztásmérő az energiát összegzi kWh-ban; az elektromechanikus mérő tárcsafordulatai és az elektronikus mérő impulzusai a mérőállandó segítségével teljesítményre számíthatók át. Nagyobb áramoknál áramváltót használunk, amelynek szekunder körét – ha nincs rá mérőműszer kötve – rövidre zárva kell tartani, mert nyitott szekunder primer áram mellett veszélyes nagyfeszültség keletkezik; a szorzótényező az áttételből adódik. A fogyasztásmérő és a mérőváltók szerelése, plombálása jogosultsághoz kötött; a mérőhely kialakításánál a hálózati engedélyes előírásai és a hatályos szabványok az irányadók. A megismert mérési elvet tovább használjuk a Csatlakozás a közcélú hálózathoz, mérőhely és a Mérő- és jelzőkészülékek, feliratok és dokumentáció alfejezetekben.