9.1 Fémek és ötvözetek a villamosiparban

9.1.1 Motiváció

A munkahelyen szinte minden döntés visszavezethető egyetlen anyagválasztási kérdésre: miért réz a lakás vezetéke, miért lehet alumínium a nagy keresztmetszetű betápkábel, és miért lesz veszélyes, ha valaki réz sorkapocsba alumínium vezetéket szorít? A helytelen fémválasztás nemcsak feszültségesést vagy meghibásodást okoz, hanem melegedő kötést, tüzet és áramütéses kockázatot is. Ebben az alfejezetben a réz, alumínium, acél és a villamosiparban használt egyéb fémek tulajdonságait tanuljuk meg úgy, hogy később tudatosan válasszunk vezetőt, sorkapcsot, földelőanyagot és érintkezőbevonatot.

9.1.2 Szemléletes kép

Egy lakáselosztó cseréjekor a szerelő a régi alumínium betápvezetékhez akar rézből készült új elosztókábelt csatlakoztatni. Ha a két vezetőt közvetlenül összecsavarja vagy réz kötőelembe szorítja, a kötés látszólag szorosan fog; egy év múlva mégis melegedni kezd, a szigetelés megszárad, a csavar meglazul. Ugyanaz a csatlakozás bimetál összekötővel és helyesen kivitelezve évtizedekig működőképes maradhat. A különbség a fémek elektromos, mechanikai, hőtágulási és korróziós tulajdonságaiban van.

9.1.3 Fémek általános tulajdonságai

Definíció. A fémek olyan anyagok, amelyekben a vegyértékelektronok egy része viszonylag szabadon elmozdulhat az atomok között. Ez a fémes kötés és a szabad elektronok magyarázzák a fémek két jellemző tulajdonságát: a jó villamos vezetőképességet és a jó hővezetőképességet.

A fémrácsban a szabad elektronok vezetik az áramot, és ütközéseik adják az ellenállást. Minél szabályosabb a rács, és minél kevesebb szennyező atom, szemcsehatár vagy mechanikai feszültség van benne, annál kisebb a fajlagos ellenállás. Ezért a nagy tisztaságú, lágyított réz jobb vezető, mint a hidegen megmunkált vagy szennyezett réz.

Definíció. A színfém (tiszta fém) egyetlen fémes elemből áll, csak kis mennyiségű, nem szándékos szennyezőt tartalmaz; ilyen a villamos célú vörösréz vagy a tiszta alumínium. Az ötvözet legalább két elem – fém és fém, vagy fém és nemfém – szándékosan előállított keveréke, például acél, rozsdamentes acél, sárgaréz, bronz.

A színfémek és ötvözetek viselkedése jelentősen eltérhet. Az ötvözés általában rontja a vezetőképességet, de javítja a szilárdságot, a kopásállóságot vagy a korrózióállóságot.

9.1.4 Réz, alumínium és acél

A gyakorlatban két valódi vezetőanyag dominál: a vörösréz és az alumínium. A vasat és acélt főként szerkezeti, földelési és szabadvezetéki anyagként alkalmazzuk.

Törvény. Az ellenállást az anyag, a méret és a hőmérséklet határozza meg:

R=ρ⋅lAR = \rho \cdot \frac{l}{A}

ahol RR az ellenállás, ρ\rho a fajlagos ellenállás, ll a vezető hossza, AA a keresztmetszete. A ρ\rho a 20∘C20\,^{\circ}\text{C}-os érték; más hőmérsékleten az ellenállás Rϑ=R20(1+αΔϑ)R_\vartheta = R_{20}\,(1 + \alpha\,\Delta\vartheta) szerint változik, lásd Az ellenállás függése az anyagtól, mérettől és hőmérséklettől. A fajlagos ellenállást gyakran Ω⋅mm2/m\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m} egységben adjuk meg, mert így szemléletesen hasonlítható össze két anyag.

A villamosipari gyakorlati értékek 20 °C-on, tájékoztató jelleggel:

Anyag Fajlagos ellenállás ρ\rho (Ω⋅mm2/m\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}) Sűrűség (kg/dm3\text{kg}/\text{dm}^3) Jellemző alkalmazás
Ezüst kb. 0,0160{,}016 kb. 10,510{,}5 érintkezőbevonat
Réz kb. 0,01750{,}0175 kb. 8,98{,}9 kábelér, sín, tekercs
Alumínium kb. 0,0280{,}028 kb. 2,72{,}7 nagy keresztmetszetű kábel, szabadvezeték
Cink kb. 0,060{,}06 kb. 7,17{,}1 horganybevonat
Nikkel kb. 0,070{,}07 kb. 8,98{,}9 bevonat, ellenálláshuzal-ötvözet
Ón kb. 0,110{,}11 kb. 7,37{,}3 forrasztás, bevonat
Vas/acél kb. 0,100{,}10–0,150{,}15 kb. 7,87{,}8 szabadvezeték-mag, földelő, szerkezet
Villamosipari fémek fajlagos ellenállása - Tankönyvi közelítő értékek 20 °C-on; a vas/acél oszlop a táblázat 0,10–0,15 Ω·mm²/m tartományának felső értéke. A pontos érték az anyagminőségtől függ, ezért minden méretezésnél a gyártói adatlapot kell ellenőrizni.

Réz. A vörösréz vezetőképessége kiváló, megmunkálhatósága jó, és a felületén képződő oxidréteg viszonylag vékony, bár nem mindig jó vezető. A réz jól forrasztható, préselhető, és a benne kialakított kötések hosszú távon stabilak. Hátránya a nagy sűrűsége, azaz a rézvezető nehéz, valamint az ára, amely a világpiacon erősen változó. Épületvillamossági vezetékezésben, kapcsolószekrény sínezésnél, motor- és trafótekercseknél a réz a standard választás.

Alumínium. Az alumínium fajlagos ellenállása körülbelül 1,61{,}6-szor nagyobb a rézénél, vagyis ugyanakkora ellenálláshoz nagyobb keresztmetszet kell. Ugyanakkor a sűrűsége kb. harmada a rézének, ezért azonos ellenállású vezető tömege mégis kisebb. Nagy keresztmetszetű betápkábeleknél, légvezetékeknél ez a tömegelőny jelentős. Az alumínium hátránya, hogy felületén igen kemény, elektromosan szigetelő alumínium-oxid réteg képződik, lágy, hajlamos a kúszásra, és hőtágulása nagyobb a rézénél. Ezért csak Al-kötésre alkalmas, jelölt kötőelemekkel és megfelelő szereléstechnikával szabad csatlakoztatni.

Vas és acél. A vas fajlagos ellenállása a rézének kb. 6–8-szorosa (a fenti táblázat szerint), ezért nem használjuk önálló áramvezetőnek olyan helyen, ahol kis ellenállás kell. Ugyanakkor a horganyzott acél kiváló mechanikai szilárdságot és korrózióállóságot ad, ezért földelőszalagnak, földelőszondának, tartószerkezetnek, kábeltálcának és védőcsőnek választjuk. A szabadvezetékekben gyakori az acélmagos alumínium vezető (ACSR jellegű felépítés): az acélmag viseli a mechanikai terhelést, az alumínium köpeny pedig az áramot.

Összefüggés. Azonos hosszúság és megengedett ellenállás mellett a szükséges keresztmetszet:

A=ρ⋅lRA = \rho \cdot \frac{l}{R}

Ezért ha egy rézhez méretezett méretet alumíniumra cserélünk, a keresztmetszetet kb. 1,61{,}6-szorosára kell növelni ahhoz, hogy az ellenállás ne nőjön.

9.1.5 Kidolgozott példák

1. példa – Azonos ellenállású Cu és Al vezeték keresztmetszete

Számítás. Adott: l=100ml = 100\,\text{m}, megengedett ellenállás R=0,35ΩR = 0{,}35\,\Omega.

Réz:

ACu=ρCu⋅lR=0,0175Ω⋅mm2m⋅100m0,35Ω=5,0mm2A_{\text{Cu}} = \rho_{\text{Cu}} \cdot \frac{l}{R} = 0{,}0175\,\frac{\Omega\cdot\text{mm}^2}{\text{m}} \cdot \frac{100\,\text{m}}{0{,}35\,\Omega} = 5{,}0\,\text{mm}^2

Alumínium:

AAl=0,028Ω⋅mm2m⋅100m0,35Ω=8,0mm2A_{\text{Al}} = 0{,}028\,\frac{\Omega\cdot\text{mm}^2}{\text{m}} \cdot \frac{100\,\text{m}}{0{,}35\,\Omega} = 8{,}0\,\text{mm}^2

A szabványos szelvényekből a gyakorlatban 6mm26\,\text{mm}^2 réz és 10mm210\,\text{mm}^2 alumínium jönne szóba. Az ellenőrzés: az Al-keresztmetszet éppen 8/5=1,68/5 = 1{,}6-szorosa a rézének.

Megjegyzés. Alumínium vezetőt fix telepítésben csak a szabvány szerinti legkisebb keresztmetszettől és Al-bekötésre minősített kötőelemmel szabad alkalmazni (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52, a legkisebb keresztmetszetek táblázata); a lakásvezetékeknél új szerelésben rezet használunk, a kis keresztmetszetű Al-vezető itt csak számítási szemléltetés.

2. példa – Tömeg-összehasonlítás

Számítás. A tömeg:

m=A⋅l⋅γm = A \cdot l \cdot \gamma

ahol γ\gamma a sűrűség. A fenti minimális keresztmetszetekkel:

Réz:

mCu=5mm2⋅100m⋅8,9kgdm3=5⋅10−6m2⋅100m⋅8900kgm3=4,45kgm_{\text{Cu}} = 5\,\text{mm}^2 \cdot 100\,\text{m} \cdot 8{,}9\,\frac{\text{kg}}{\text{dm}^3} = 5\cdot 10^{-6}\,\text{m}^2 \cdot 100\,\text{m} \cdot 8900\,\frac{\text{kg}}{\text{m}^3} = 4{,}45\,\text{kg}

Alumínium:

mAl=8⋅10−6m2⋅100m⋅2700kgm3=2,16kgm_{\text{Al}} = 8\cdot 10^{-6}\,\text{m}^2 \cdot 100\,\text{m} \cdot 2700\,\frac{\text{kg}}{\text{m}^3} = 2{,}16\,\text{kg}

Az azonos ellenállású alumíniumvezető tehát lényegesen könnyebb, viszont vastagabb, ezért a szerelvényekben, csatlakozókban több helyet igényel.

9.1.6 Korrózió, galvánkorrózió és a Cu–Al kötés problémája

Definíció. A korrózió a fémeknek a környezettel való kémiai vagy elektrokémiai reakciója, amely az anyag felületét vagy tömegét pusztítja. A galvánkorrózió két különböző fém érintkezésekor és elektrolit, például nedvesség jelenlétében fellépő elektrokémiai korrózió.

A galvánkorrózióban a kevésbé nemes fém oldódik, a nemesebb fém védve marad. A réz nemesebb, mint az alumínium, ezért nedves, szennyezett környezetben a Cu–Al érintkezésnél az alumínium korrodálódik, a kötés ellenállása nő, melegszik, és végül a csatlakozó tönkremegy vagy tüzet okoz.

A Cu–Al kötéseknek azonban nem kell elektrolit ahhoz, hogy problémásak legyenek. Három további hatás akkor is érvényesül:

  1. Oxidréteg. Az alumínium felületén kemény Al2O3\text{Al}_2\text{O}_3 réteg képződik, amely elektromosan szigetelő, ezért a kötés kialakítása előtt megfelelő módon fel kell tárni (drótkefével megtisztítani), és oxidgátló kontaktzsírral kell megakadályozni az újraképződést; sodrott Al-vezetőn a gyártó által előírt Al-érvéghüvely vagy saru is kell.
  2. Hőtágulási különbség. Az alumínium hőtágulási együtthatója nagyobb a rézénél (Al kb. 23⋅10−61/K23\cdot10^{-6}\,1/\text{K}, Cu kb. 17⋅10−61/K17\cdot10^{-6}\,1/\text{K}, ellenőrizendő az anyagminőség szerint). Terhelési ciklusoknál a kötés „lélegezni” kezd, a csavarnyomaték csökken, az érintkezési nyomás csökken.
  3. Kúszás. Az alumínium a tartós mechanikai nyomás alatt lassan alakváltozik, ezért a csavarozott alumíniumkötés idővel meglazulhat.

Szabály. A réz és alumínium vezetők közvetlen fém-fém összekötése tilos, ha nincs erre kifejezetten alkalmas, bimetál vagy alumínium-bekötésre minősített kötőelem. A megengedett megoldások:

Továbbvitt eredmény. A Cu–Al kötések hőciklus-, oxid- és kúszási problémái, valamint az ezekre alkalmazott bimetál csatlakozók és minősített kötőelemek szabálya a későbbi szerelési alfejezetekben minden csatlakozás kialakításánál érvényes marad.

9.1.7 Egyéb fémek és ötvözetek

Ezüst. Az ezüst a legjobb fajlagos vezetőképességű fém, de ára miatt nem kábelérnek használjuk. Erősáramú kapcsolók, megszakítók és relék érintkezőinek felületén vékony ezüstbevonat növeli a vezetőképességet és csökkenti az átmeneti ellenállást. Hátránya, hogy kénvegyületek hatására elszíneződik.

Arany. Az arany kiváló korrózióállóságú, ezért törpefeszültségű elektronikai csatlakozókon, mérő-, jelfeldolgozó és híradástechnikai érintkezőkön használják. Erősáramú, nagy áramú kontaktuson nem jellemző, mert puha és drága.

Ón. Az ón a forraszanyagok alapfémje, és galvanikus bevonatként védi a réz- vagy acélfelületet. Rézvezeték ónozott vége jó jelátviteli csatlakozásokban hasznos, de sodrott erősáramú vezető csavaros kötésben való „ónozása” önmagában tilos vagy kerülendő, mert a lágy ón kúszik, idővel meglazítja a kötést. Ilyen helyre érvéghüvely való.

Ólom. Az ólom puha, korrózióálló fém, régebben kábelköpenyként és akkumulátorlemezként használták. Az ólom és vegyületei egészségkárosítóak, ezért alkalmazását környezetvédelmi előírások korlátozzák (ellenőrizendő: RoHS-irányelv és mentességei). Ma főként ólomakkumulátorokban és különleges (például nagyfeszültségű, vegyszerálló) kábelköpenyekben találkozunk vele; épületvillamossági szerelésben ólmot tartalmazó új anyagot (például ólmos forraszt) nem használunk. A forraszanyagokban is ólommentes ötvözeteket írnak elő a környezetvédelmi szabályok.

Cink. A cink elsősorban acélfelületek horganyzott védőrétegeként jelenik meg. A horganyzott acél kábeltálca, védőcső, szerelőlemez, földelőrúd és földelőszalag jó kompromisszumot ad: az acél adja a szilárdságot, a cinkréteg a korrózióvédelmet. A cink a galvánsorban az acélnál kevésbé nemes, ezért először a cinkréteg korrodálódik, és így védi az acélt.

Nikkel. A nikkel kemény, korrózióálló bevonatot ad. Lágyforraszthatóságot, kopásállóságot és vegyszerállóságot igénylő felületeken használják. Nikkel-króm ötvözetekből készülnek a fűtő- és ellenálláshuzalok, mert nagy a fajlagos ellenállásuk, és magas hőmérsékleten is stabilak.

9.1.8 Szabvány

Szabvány. A kábelerek vezetőanyagára, hajlékonysági osztályára és megengedett legnagyobb ellenállására a vonatkozó termékszabvány ad előírást; a kábel vezetőereire jellemzően az MSZ EN 60228 (kábelek vezetői) szabványt alkalmazzák (pontos kiadás és osztály ellenőrizendő). A villamos berendezések anyag- és kötéskiválasztásánál emellett az MSZ HD 60364 sorozat szerelési követelményeit, a csatlakozóelemekre pedig a gyártói adatlapokat és a csatlakozó-szabványokat kell figyelembe venni. A fémek pontos fajlagos ellenállása az anyagminőségtől és a gyártási osztálytól függ, ezért méretezésnél mindig az aktuális szabványt és gyártói adatot használjuk.

9.1.9 Valós életbeli alkalmazás

Egy régi társasházi elosztóban alumínium betápkábelhez kellett új réz elosztósínt csatlakoztatni. A szerelő a régi gyakorlat szerint egyszerűen egy sárgaréz sorkapocsba szorította az Al betápkábelt, majd a kapocsból réz vezetővel ment tovább. Az átadáskor a kötés hideg volt, működött. Hónapokkal később időszakos hőkamerás (termográfiai) vizsgálaton a kötésnél szigeteléselszíneződés, megégett csavarfej és megpuhult szigetelés látszott, a csavar utána húzható volt, pedig korábban nyomatékkal lett meghúzva. Az ok a hőtágulási ciklus, az Al kúszása és a nedvesség okozta galvánkorrózió volt. A javítás bimetál Cu–Al csatlakozóval, oxidmentesítéssel, kontaktzsírral és a gyártó nyomatékértékével készült. Ez az eset mutatja, hogy a „szoros csavar” önmagában nem helyettesíti a helyes anyagpárosítást és szereléstechnikát.

9.1.10 Tipikus hibák

Hiba. Réz sorkapocsba közvetlenül szorítanak alumínium vezetőt, mert „látszólag passzol”. A kötés idővel melegszik, ellenállása nő, és tüzet okozhat. Helyes: bimetál kötőelem, Al-bekötésre minősített kapocs, vagy Cu–Al saru.

Hiba. Az alumíniumfelületet nem tisztítják meg, és a vékony oxidrétegre húzzák a csatlakozót. A kötés már az első napon nagy átmeneti ellenállású lehet, pedig a csavar szoros. Helyes: oxidmentesítés, az Al-felületre való kontaktzsír vagy Al-érvéghüvely, a gyártó előírása szerint.

Hiba. Sodrott rézvezetőt beónoznak, majd csavaros sorkapocsba szorítják. Az ón kúszik, a kötés meglazul. Helyes: érvéghüvely vagy a sorkapocs típusának megfelelő vezetővég-kialakítás.

Hiba. A terhelhetőséget szorosan számolva réz helyett azonos keresztmetszetű alumíniumot építenek be, mert „az alumínium is vezet”. Az ellenállás kb. 1,61{,}6-szoros, a feszültségesés és a melegedés nagyobb lehet. Helyes: anyagváltáskor a keresztmetszetet és a szerelési módot újra kell számolni.

Hiba. Kültéri vagy párás környezetben a réz és horganyzott acél kötést nem védik le. A cinkréteg feláldozó bevonatként korrodálódik, az acél később rozsdásodik. Helyes: megfelelő tömített kötés, korróziógátló bevonat, vagy a környezetnek megfelelő rozsdamentes anyag.

9.1.11 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Az alumínium fajlagos ellenállása kisebb, mint a rézé.
  2. Miért használnak alumíniumot nagy keresztmetszetű kábelekben annak ellenére, hogy ellenállása nagyobb?
  3. Mi a galvánkorrózió feltétele?
  4. Miért nem elegendő a csavaros Cu–Al kötésnél a nagy csavarnyomaték?
  5. Melyik fém a legjobb fajlagos vezető, és miért nem abból készül a kábelér?
  6. Hol jellemző az aranybevonat a villamosiparban?

9.1.12 Feladatok

1. feladat (A) Sorold fel a réz három előnyét és három hátrányát épületvillamossági vezetőként.

2. feladat (A) Számítsd ki 30m30\,\text{m} hosszú, 4mm24\,\text{mm}^2 keresztmetszetű vörösréz vezető ellenállását 20∘C20\,^{\circ}\text{C}-on.

3. feladat (B) Egy berendezéshez 50m50\,\text{m} hosszú vezető kell, és a megengedett ellenállása legfeljebb 0,12Ω0{,}12\,\Omega. Mekkora minimális réz-, illetve alumíniumkeresztmetszet kellene? Melyik szabványos méretet választanád 1,5;2,5;4;6;10;16mm21{,}5; 2{,}5; 4; 6; 10; 16\,\text{mm}^2 közül?

4. feladat (B) Egyfázisú áramkörön 16A16\,\text{A} üzemi áram folyik, a fogyasztó l=20ml = 20\,\text{m} távolságra van (egyirányú vezetékhossz), a vezeték 10mm210\,\text{mm}^2 réz, illetve 16mm216\,\text{mm}^2 alumínium. Számítsd ki mindkét esetben a feszültségesést ΔU=2⋅I⋅R\Delta U = 2\cdot I\cdot R közelítéssel, ahol RR az egyirányú, 20m20\,\text{m}-es ér ellenállása; cos⁡φ=1\cos\varphi=1.

5. feladat (C) Egy kültéri elosztóban réz és alumínium vezető csatlakozik egy hagyományos sorkapocsban. A kötés időnként melegszik, a csavar utánaenged, a felületen fehér por látszik. Mi történik, és mi lenne a helyes megoldás?

6. feladat (D) Tervezz meg egy anyagválasztási döntést: egy társasházi alelosztó (vagy hűtőgépház) betápja 5×50mm25\times50\,\text{mm}^2 keresztmetszetű lenne rézből, de tömegcsökkentés miatt alumíniumra cserélnéd. Milyen szempontokat vizsgálsz, és milyen szerelési feltételeket szabnál?

9.1.13 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Az alumínium fajlagos ellenállása kb. 0,028Ω⋅mm2/m0{,}028\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}, a rézé kb. 0,0175Ω⋅mm2/m0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}, tehát az alumínium ellenállása nagyobb.
  2. Az alumínium sűrűsége kb. harmada a rézének, ezért az azonos ellenállású vezető tömege kisebb. Nagy keresztmetszetnél ez csökkenti a tartószerkezeti terhelést és a szerelési tömeget.
  3. Két különböző fém fémes érintkezése + elektrolit, például nedvesség.
  4. Mert az alumínium hőtágulása nagyobb, kúszik, a felületen szigetelő oxidréteg is lehet, és a rézzel való közvetlen érintkezés galvánkorróziót okozhat; a csavar „szorossága” idővel nem marad meg.
  5. Az ezüst, de drága és puha, ezért csak érintkezőbevonatnak használjuk.
  6. Törpefeszültségű, korrózióálló csatlakozókban, elektronikai és híradástechnikai berendezésekben.

1. feladat

Réz előnyei: nagyon jó vezetőképesség, jó mechanikai megmunkálhatóság, stabil, megbízható kötések. Hátrányai: nagy sűrűség (nehéz vezető, erősebb tartószerkezet kell), változó és jellemzően magas ár, valamint a nagy anyagérték miatti lopásveszély a szabadon szerelt vezetékeknél.

2. feladat

R=ρ⋅lA=0,0175⋅304=0,13125ΩR = \rho \cdot \frac{l}{A} = 0{,}0175 \cdot \frac{30}{4} = 0{,}13125\,\Omega

Kerekítve: R≈0,13ΩR \approx 0{,}13\,\Omega. Ellenőrzés: 30/4=7,530/4 = 7{,}5, 0,0175⋅7,5=0,131250{,}0175\cdot7{,}5 = 0{,}13125.

3. feladat

Réz:

ACu=ρ⋅lR=0,0175⋅500,12=7,29mm2⇒10mm2A_{\text{Cu}} = \rho \cdot \frac{l}{R} = 0{,}0175 \cdot \frac{50}{0{,}12} = 7{,}29\,\text{mm}^2 \Rightarrow 10\,\text{mm}^2

Alumínium:

AAl=0,028⋅500,12=11,67mm2⇒16mm2A_{\text{Al}} = 0{,}028 \cdot \frac{50}{0{,}12} = 11{,}67\,\text{mm}^2 \Rightarrow 16\,\text{mm}^2

Ellenőrzés: az Al méret kb. 11,67/7,29=1,611{,}67/7{,}29 = 1{,}6-szoros.

4. feladat

Réz 10mm210\,\text{mm}^2:

RCu=0,0175⋅2010=0,035ΩR_{\text{Cu}} = 0{,}0175 \cdot \frac{20}{10} = 0{,}035\,\Omega

ΔU=2⋅16⋅0,035=1,12V\Delta U = 2\cdot 16 \cdot 0{,}035 = 1{,}12\,\text{V}

Alumínium 16mm216\,\text{mm}^2:

RAl=0,028⋅2016=0,035ΩR_{\text{Al}} = 0{,}028 \cdot \frac{20}{16} = 0{,}035\,\Omega

ΔU=2⋅16⋅0,035=1,12V\Delta U = 2\cdot 16 \cdot 0{,}035 = 1{,}12\,\text{V}

A két eset feszültségesése szándékosan azonos, mert a 16mm216\,\text{mm}^2 alumínium kb. ugyanolyan ellenállású, mint a 10mm210\,\text{mm}^2 réz. Ellenőrzés: 0,028/0,0175=1,60{,}028/0{,}0175 = 1{,}6, és 16/10=1,616/10 = 1{,}6.

5. feladat

A fehér por az alumínium korróziós terméke, a melegedés a megnövekedett átmeneti ellenállás jele, a csavar utánaengedése a hőtágulási ciklus és az Al kúszása miatt van. A helyes megoldás: bimetál Cu–Al sorkapocs vagy Cu–Al összekötő, oxidmentesítés, kontaktzsír, gyártói nyomaték, és párás környezetben tömített, kültéri kivitelű kötőelem.

6. feladat

Vizsgálandó: a szükséges keresztmetszet (Al esetén kb. 1,61{,}6-szoros), a tényleges feszültségesés, a terhelhetőség a szerelési módban, a kapocstípusok Al-bekötési engedélye, a húzó- és hajlítási sugarak, a tömeg és a tartószerkezet, valamint a környezet. Az azonos ellenálláshoz szükséges Al-keresztmetszet 50⋅1,6=80mm250\cdot 1{,}6 = 80\,\text{mm}^2, a következő szabványos méret 95mm295\,\text{mm}^2; ezt terhelhetőségre és feszültségesésre a Terhelhetőség, melegedés és javítótényezők és a Feszültségesés és a vezeték méretezése alfejezet szerint ellenőrizni kell. Az öt ér (L1–L3, N, PE) helyett Al-kábelnél külön megfontolandó a PE és az N kialakítása is: a kisebb keresztmetszetű védő- vagy nullavezetőt, illetve a PEN-vezető alkalmazhatóságát az MSZ HD 60364 sorozat vonatkozó része és a gyártói adat szabja meg (ellenőrizendő: minimális PEN/PE keresztmetszet Al esetén). Feltételek: Al-kábelhez minősített, bimetál vagy Al-jelölésű csatlakozók, oxidmentesítés, kontaktzsír, nyomatékos csavarozás és dokumentált utánaellenőrzés. A pontos méretet a Feszültségesés és a vezeték méretezése alfejezetben bemutatott eljárás szerint kell ellenőrizni.

9.1.14 Rövid összefoglaló

A villamosiparban a két fő vezetőfém a réz és az alumínium. A réz fajlagos ellenállása kb. 0,0175Ω⋅mm2/m0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}, az alumíniumé kb. 0,028Ω⋅mm2/m0{,}028\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}; az Al tehát nagyobb ellenállású, de kisebb sűrűsége miatt azonos ellenállású vezetőben is könnyebb. Az anyagválasztásnál az R=ρ⋅l/AR = \rho\cdot l/A összefüggést, a feszültségesést, a terhelhetőséget, a mechanikai szilárdságot és a korróziós viszonyokat együtt kell vizsgálni. Az acélt nem áramvezetőnek, hanem földelőnek, szerkezeti elemnek és szabadvezeték-magnak használjuk. A Cu–Al kötések különösen veszélyesek: az oxidréteg, a hőtágulási ciklus, a kúszás és a galvánkorrózió miatt csak bimetál vagy Al-bekötésre minősített kötőelemmel, megfelelő előkészítéssel és nyomatékkal szabad kialakítani. Az ezüstöt és aranyat érintkezőbevonatként, az ónt forrasztásra, az ólmot ma főként akkumulátorokban, a cinket horganybevonatként, a nikkelt bevonatként és ellenálláshuzal-ötvözetként alkalmazzuk. A Cu–Al csatlakozások szabálya (bimetál vagy minősített kötőelem, előkészítés, gyártói nyomaték) a későbbi szerelési alfejezetekben is érvényes marad.

9.1.15 Források és ellenőrzési hiányok

A fajlagos ellenállás, sűrűség, hőtágulási együttható és szilárdság pontos értékei az anyagminőségtől, hőmérséklettől és a gyártási folyamattól függnek; a szövegben megadott értékek tanulási célú közelítések. Méretezéshez, kötéskialakításhoz és korróziós besoroláshoz a mindenkori anyagszabványok (például a kábelerekre vonatkozó MSZ EN 60228 sorozat, ellenőrizendő kiadás), a gyártói adatlapok és a hazai szerelési előírások az irányadók. A Cu–Al csatlakozók alkalmazhatóságát mindig az adott termék minősítő jelölésén, gyártói utasításán és a vonatkozó érvényes csatlakozó-szabványon kell ellenőrizni. Az ötvözetek, például rozsdamentes acél és nikkel-króm ellenálláshuzal esetén a pontos összetétel a termékcsaládtól függ.