A munkahelyen szinte minden döntés visszavezethető egyetlen anyagválasztási kérdésre: miért réz a lakás vezetéke, miért lehet alumínium a nagy keresztmetszetű betápkábel, és miért lesz veszélyes, ha valaki réz sorkapocsba alumínium vezetéket szorít? A helytelen fémválasztás nemcsak feszültségesést vagy meghibásodást okoz, hanem melegedő kötést, tüzet és áramütéses kockázatot is. Ebben az alfejezetben a réz, alumínium, acél és a villamosiparban használt egyéb fémek tulajdonságait tanuljuk meg úgy, hogy később tudatosan válasszunk vezetőt, sorkapcsot, földelőanyagot és érintkezőbevonatot.
Egy lakáselosztó cseréjekor a szerelő a régi alumínium betápvezetékhez akar rézből készült új elosztókábelt csatlakoztatni. Ha a két vezetőt közvetlenül összecsavarja vagy réz kötőelembe szorítja, a kötés látszólag szorosan fog; egy év múlva mégis melegedni kezd, a szigetelés megszárad, a csavar meglazul. Ugyanaz a csatlakozás bimetál összekötővel és helyesen kivitelezve évtizedekig működőképes maradhat. A különbség a fémek elektromos, mechanikai, hőtágulási és korróziós tulajdonságaiban van.
Definíció. A fémek olyan anyagok, amelyekben a vegyértékelektronok egy része viszonylag szabadon elmozdulhat az atomok között. Ez a fémes kötés és a szabad elektronok magyarázzák a fémek két jellemző tulajdonságát: a jó villamos vezetőképességet és a jó hővezetőképességet.
A fémrácsban a szabad elektronok vezetik az áramot, és ütközéseik adják az ellenállást. Minél szabályosabb a rács, és minél kevesebb szennyező atom, szemcsehatár vagy mechanikai feszültség van benne, annál kisebb a fajlagos ellenállás. Ezért a nagy tisztaságú, lágyított réz jobb vezető, mint a hidegen megmunkált vagy szennyezett réz.
Definíció. A színfém (tiszta fém) egyetlen fémes elemből áll, csak kis mennyiségű, nem szándékos szennyezőt tartalmaz; ilyen a villamos célú vörösréz vagy a tiszta alumínium. Az ötvözet legalább két elem – fém és fém, vagy fém és nemfém – szándékosan előállított keveréke, például acél, rozsdamentes acél, sárgaréz, bronz.
A színfémek és ötvözetek viselkedése jelentősen eltérhet. Az ötvözés általában rontja a vezetőképességet, de javítja a szilárdságot, a kopásállóságot vagy a korrózióállóságot.
A gyakorlatban két valódi vezetőanyag dominál: a vörösréz és az alumínium. A vasat és acélt főként szerkezeti, földelési és szabadvezetéki anyagként alkalmazzuk.
Törvény. Az ellenállást az anyag, a méret és a hőmérséklet határozza meg:
ahol az ellenállás, a fajlagos ellenállás, a vezető hossza, a keresztmetszete. A a -os érték; más hőmérsékleten az ellenállás szerint változik, lásd Az ellenállás függése az anyagtól, mérettől és hőmérséklettől. A fajlagos ellenállást gyakran egységben adjuk meg, mert így szemléletesen hasonlítható össze két anyag.
A villamosipari gyakorlati értékek 20 °C-on, tájékoztató jelleggel:
| Anyag | Fajlagos ellenállás () | Sűrűség () | Jellemző alkalmazás |
|---|---|---|---|
| Ezüst | kb. | kb. | érintkezőbevonat |
| Réz | kb. | kb. | kábelér, sín, tekercs |
| Alumínium | kb. | kb. | nagy keresztmetszetű kábel, szabadvezeték |
| Cink | kb. | kb. | horganybevonat |
| Nikkel | kb. | kb. | bevonat, ellenálláshuzal-ötvözet |
| Ón | kb. | kb. | forrasztás, bevonat |
| Vas/acél | kb. – | kb. | szabadvezeték-mag, földelő, szerkezet |
Réz. A vörösréz vezetőképessége kiváló, megmunkálhatósága jó, és a felületén képződő oxidréteg viszonylag vékony, bár nem mindig jó vezető. A réz jól forrasztható, préselhető, és a benne kialakított kötések hosszú távon stabilak. Hátránya a nagy sűrűsége, azaz a rézvezető nehéz, valamint az ára, amely a világpiacon erősen változó. Épületvillamossági vezetékezésben, kapcsolószekrény sínezésnél, motor- és trafótekercseknél a réz a standard választás.
Alumínium. Az alumínium fajlagos ellenállása körülbelül -szor nagyobb a rézénél, vagyis ugyanakkora ellenálláshoz nagyobb keresztmetszet kell. Ugyanakkor a sűrűsége kb. harmada a rézének, ezért azonos ellenállású vezető tömege mégis kisebb. Nagy keresztmetszetű betápkábeleknél, légvezetékeknél ez a tömegelőny jelentős. Az alumínium hátránya, hogy felületén igen kemény, elektromosan szigetelő alumínium-oxid réteg képződik, lágy, hajlamos a kúszásra, és hőtágulása nagyobb a rézénél. Ezért csak Al-kötésre alkalmas, jelölt kötőelemekkel és megfelelő szereléstechnikával szabad csatlakoztatni.
Vas és acél. A vas fajlagos ellenállása a rézének kb. 6–8-szorosa (a fenti táblázat szerint), ezért nem használjuk önálló áramvezetőnek olyan helyen, ahol kis ellenállás kell. Ugyanakkor a horganyzott acél kiváló mechanikai szilárdságot és korrózióállóságot ad, ezért földelőszalagnak, földelőszondának, tartószerkezetnek, kábeltálcának és védőcsőnek választjuk. A szabadvezetékekben gyakori az acélmagos alumínium vezető (ACSR jellegű felépítés): az acélmag viseli a mechanikai terhelést, az alumínium köpeny pedig az áramot.
Összefüggés. Azonos hosszúság és megengedett ellenállás mellett a szükséges keresztmetszet:
Ezért ha egy rézhez méretezett méretet alumíniumra cserélünk, a keresztmetszetet kb. -szorosára kell növelni ahhoz, hogy az ellenállás ne nőjön.
1. példa – Azonos ellenállású Cu és Al vezeték keresztmetszete
Számítás. Adott: , megengedett ellenállás .
Réz:
Alumínium:
A szabványos szelvényekből a gyakorlatban réz és alumínium jönne szóba. Az ellenőrzés: az Al-keresztmetszet éppen -szorosa a rézének.
Megjegyzés. Alumínium vezetőt fix telepítésben csak a szabvány szerinti legkisebb keresztmetszettől és Al-bekötésre minősített kötőelemmel szabad alkalmazni (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52, a legkisebb keresztmetszetek táblázata); a lakásvezetékeknél új szerelésben rezet használunk, a kis keresztmetszetű Al-vezető itt csak számítási szemléltetés.
2. példa – Tömeg-összehasonlítás
Számítás. A tömeg:
ahol a sűrűség. A fenti minimális keresztmetszetekkel:
Réz:
Alumínium:
Az azonos ellenállású alumíniumvezető tehát lényegesen könnyebb, viszont vastagabb, ezért a szerelvényekben, csatlakozókban több helyet igényel.
Definíció. A korrózió a fémeknek a környezettel való kémiai vagy elektrokémiai reakciója, amely az anyag felületét vagy tömegét pusztítja. A galvánkorrózió két különböző fém érintkezésekor és elektrolit, például nedvesség jelenlétében fellépő elektrokémiai korrózió.
A galvánkorrózióban a kevésbé nemes fém oldódik, a nemesebb fém védve marad. A réz nemesebb, mint az alumínium, ezért nedves, szennyezett környezetben a Cu–Al érintkezésnél az alumínium korrodálódik, a kötés ellenállása nő, melegszik, és végül a csatlakozó tönkremegy vagy tüzet okoz.
A Cu–Al kötéseknek azonban nem kell elektrolit ahhoz, hogy problémásak legyenek. Három további hatás akkor is érvényesül:
Szabály. A réz és alumínium vezetők közvetlen fém-fém összekötése tilos, ha nincs erre kifejezetten alkalmas, bimetál vagy alumínium-bekötésre minősített kötőelem. A megengedett megoldások:
Továbbvitt eredmény. A Cu–Al kötések hőciklus-, oxid- és kúszási problémái, valamint az ezekre alkalmazott bimetál csatlakozók és minősített kötőelemek szabálya a későbbi szerelési alfejezetekben minden csatlakozás kialakításánál érvényes marad.
Ezüst. Az ezüst a legjobb fajlagos vezetőképességű fém, de ára miatt nem kábelérnek használjuk. Erősáramú kapcsolók, megszakítók és relék érintkezőinek felületén vékony ezüstbevonat növeli a vezetőképességet és csökkenti az átmeneti ellenállást. Hátránya, hogy kénvegyületek hatására elszíneződik.
Arany. Az arany kiváló korrózióállóságú, ezért törpefeszültségű elektronikai csatlakozókon, mérő-, jelfeldolgozó és híradástechnikai érintkezőkön használják. Erősáramú, nagy áramú kontaktuson nem jellemző, mert puha és drága.
Ón. Az ón a forraszanyagok alapfémje, és galvanikus bevonatként védi a réz- vagy acélfelületet. Rézvezeték ónozott vége jó jelátviteli csatlakozásokban hasznos, de sodrott erősáramú vezető csavaros kötésben való „ónozása” önmagában tilos vagy kerülendő, mert a lágy ón kúszik, idővel meglazítja a kötést. Ilyen helyre érvéghüvely való.
Ólom. Az ólom puha, korrózióálló fém, régebben kábelköpenyként és akkumulátorlemezként használták. Az ólom és vegyületei egészségkárosítóak, ezért alkalmazását környezetvédelmi előírások korlátozzák (ellenőrizendő: RoHS-irányelv és mentességei). Ma főként ólomakkumulátorokban és különleges (például nagyfeszültségű, vegyszerálló) kábelköpenyekben találkozunk vele; épületvillamossági szerelésben ólmot tartalmazó új anyagot (például ólmos forraszt) nem használunk. A forraszanyagokban is ólommentes ötvözeteket írnak elő a környezetvédelmi szabályok.
Cink. A cink elsősorban acélfelületek horganyzott védőrétegeként jelenik meg. A horganyzott acél kábeltálca, védőcső, szerelőlemez, földelőrúd és földelőszalag jó kompromisszumot ad: az acél adja a szilárdságot, a cinkréteg a korrózióvédelmet. A cink a galvánsorban az acélnál kevésbé nemes, ezért először a cinkréteg korrodálódik, és így védi az acélt.
Nikkel. A nikkel kemény, korrózióálló bevonatot ad. Lágyforraszthatóságot, kopásállóságot és vegyszerállóságot igénylő felületeken használják. Nikkel-króm ötvözetekből készülnek a fűtő- és ellenálláshuzalok, mert nagy a fajlagos ellenállásuk, és magas hőmérsékleten is stabilak.
Szabvány. A kábelerek vezetőanyagára, hajlékonysági osztályára és megengedett legnagyobb ellenállására a vonatkozó termékszabvány ad előírást; a kábel vezetőereire jellemzően az MSZ EN 60228 (kábelek vezetői) szabványt alkalmazzák (pontos kiadás és osztály ellenőrizendő). A villamos berendezések anyag- és kötéskiválasztásánál emellett az MSZ HD 60364 sorozat szerelési követelményeit, a csatlakozóelemekre pedig a gyártói adatlapokat és a csatlakozó-szabványokat kell figyelembe venni. A fémek pontos fajlagos ellenállása az anyagminőségtől és a gyártási osztálytól függ, ezért méretezésnél mindig az aktuális szabványt és gyártói adatot használjuk.
Egy régi társasházi elosztóban alumínium betápkábelhez kellett új réz elosztósínt csatlakoztatni. A szerelő a régi gyakorlat szerint egyszerűen egy sárgaréz sorkapocsba szorította az Al betápkábelt, majd a kapocsból réz vezetővel ment tovább. Az átadáskor a kötés hideg volt, működött. Hónapokkal később időszakos hőkamerás (termográfiai) vizsgálaton a kötésnél szigeteléselszíneződés, megégett csavarfej és megpuhult szigetelés látszott, a csavar utána húzható volt, pedig korábban nyomatékkal lett meghúzva. Az ok a hőtágulási ciklus, az Al kúszása és a nedvesség okozta galvánkorrózió volt. A javítás bimetál Cu–Al csatlakozóval, oxidmentesítéssel, kontaktzsírral és a gyártó nyomatékértékével készült. Ez az eset mutatja, hogy a „szoros csavar” önmagában nem helyettesíti a helyes anyagpárosítást és szereléstechnikát.
Hiba. Réz sorkapocsba közvetlenül szorítanak alumínium vezetőt, mert „látszólag passzol”. A kötés idővel melegszik, ellenállása nő, és tüzet okozhat. Helyes: bimetál kötőelem, Al-bekötésre minősített kapocs, vagy Cu–Al saru.
Hiba. Az alumíniumfelületet nem tisztítják meg, és a vékony oxidrétegre húzzák a csatlakozót. A kötés már az első napon nagy átmeneti ellenállású lehet, pedig a csavar szoros. Helyes: oxidmentesítés, az Al-felületre való kontaktzsír vagy Al-érvéghüvely, a gyártó előírása szerint.
Hiba. Sodrott rézvezetőt beónoznak, majd csavaros sorkapocsba szorítják. Az ón kúszik, a kötés meglazul. Helyes: érvéghüvely vagy a sorkapocs típusának megfelelő vezetővég-kialakítás.
Hiba. A terhelhetőséget szorosan számolva réz helyett azonos keresztmetszetű alumíniumot építenek be, mert „az alumínium is vezet”. Az ellenállás kb. -szoros, a feszültségesés és a melegedés nagyobb lehet. Helyes: anyagváltáskor a keresztmetszetet és a szerelési módot újra kell számolni.
Hiba. Kültéri vagy párás környezetben a réz és horganyzott acél kötést nem védik le. A cinkréteg feláldozó bevonatként korrodálódik, az acél később rozsdásodik. Helyes: megfelelő tömített kötés, korróziógátló bevonat, vagy a környezetnek megfelelő rozsdamentes anyag.
1. feladat (A) Sorold fel a réz három előnyét és három hátrányát épületvillamossági vezetőként.
2. feladat (A) Számítsd ki hosszú, keresztmetszetű vörösréz vezető ellenállását -on.
3. feladat (B) Egy berendezéshez hosszú vezető kell, és a megengedett ellenállása legfeljebb . Mekkora minimális réz-, illetve alumíniumkeresztmetszet kellene? Melyik szabványos méretet választanád közül?
4. feladat (B) Egyfázisú áramkörön üzemi áram folyik, a fogyasztó távolságra van (egyirányú vezetékhossz), a vezeték réz, illetve alumínium. Számítsd ki mindkét esetben a feszültségesést közelítéssel, ahol az egyirányú, -es ér ellenállása; .
5. feladat (C) Egy kültéri elosztóban réz és alumínium vezető csatlakozik egy hagyományos sorkapocsban. A kötés időnként melegszik, a csavar utánaenged, a felületen fehér por látszik. Mi történik, és mi lenne a helyes megoldás?
6. feladat (D) Tervezz meg egy anyagválasztási döntést: egy társasházi alelosztó (vagy hűtőgépház) betápja keresztmetszetű lenne rézből, de tömegcsökkentés miatt alumíniumra cserélnéd. Milyen szempontokat vizsgálsz, és milyen szerelési feltételeket szabnál?
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat
Réz előnyei: nagyon jó vezetőképesség, jó mechanikai megmunkálhatóság, stabil, megbízható kötések. Hátrányai: nagy sűrűség (nehéz vezető, erősebb tartószerkezet kell), változó és jellemzően magas ár, valamint a nagy anyagérték miatti lopásveszély a szabadon szerelt vezetékeknél.
2. feladat
Kerekítve: . Ellenőrzés: , .
3. feladat
Réz:
Alumínium:
Ellenőrzés: az Al méret kb. -szoros.
4. feladat
Réz :
Alumínium :
A két eset feszültségesése szándékosan azonos, mert a alumínium kb. ugyanolyan ellenállású, mint a réz. Ellenőrzés: , és .
5. feladat
A fehér por az alumínium korróziós terméke, a melegedés a megnövekedett átmeneti ellenállás jele, a csavar utánaengedése a hőtágulási ciklus és az Al kúszása miatt van. A helyes megoldás: bimetál Cu–Al sorkapocs vagy Cu–Al összekötő, oxidmentesítés, kontaktzsír, gyártói nyomaték, és párás környezetben tömített, kültéri kivitelű kötőelem.
6. feladat
Vizsgálandó: a szükséges keresztmetszet (Al esetén kb. -szoros), a tényleges feszültségesés, a terhelhetőség a szerelési módban, a kapocstípusok Al-bekötési engedélye, a húzó- és hajlítási sugarak, a tömeg és a tartószerkezet, valamint a környezet. Az azonos ellenálláshoz szükséges Al-keresztmetszet , a következő szabványos méret ; ezt terhelhetőségre és feszültségesésre a Terhelhetőség, melegedés és javítótényezők és a Feszültségesés és a vezeték méretezése alfejezet szerint ellenőrizni kell. Az öt ér (L1–L3, N, PE) helyett Al-kábelnél külön megfontolandó a PE és az N kialakítása is: a kisebb keresztmetszetű védő- vagy nullavezetőt, illetve a PEN-vezető alkalmazhatóságát az MSZ HD 60364 sorozat vonatkozó része és a gyártói adat szabja meg (ellenőrizendő: minimális PEN/PE keresztmetszet Al esetén). Feltételek: Al-kábelhez minősített, bimetál vagy Al-jelölésű csatlakozók, oxidmentesítés, kontaktzsír, nyomatékos csavarozás és dokumentált utánaellenőrzés. A pontos méretet a Feszültségesés és a vezeték méretezése alfejezetben bemutatott eljárás szerint kell ellenőrizni.
A villamosiparban a két fő vezetőfém a réz és az alumínium. A réz fajlagos ellenállása kb. , az alumíniumé kb. ; az Al tehát nagyobb ellenállású, de kisebb sűrűsége miatt azonos ellenállású vezetőben is könnyebb. Az anyagválasztásnál az összefüggést, a feszültségesést, a terhelhetőséget, a mechanikai szilárdságot és a korróziós viszonyokat együtt kell vizsgálni. Az acélt nem áramvezetőnek, hanem földelőnek, szerkezeti elemnek és szabadvezeték-magnak használjuk. A Cu–Al kötések különösen veszélyesek: az oxidréteg, a hőtágulási ciklus, a kúszás és a galvánkorrózió miatt csak bimetál vagy Al-bekötésre minősített kötőelemmel, megfelelő előkészítéssel és nyomatékkal szabad kialakítani. Az ezüstöt és aranyat érintkezőbevonatként, az ónt forrasztásra, az ólmot ma főként akkumulátorokban, a cinket horganybevonatként, a nikkelt bevonatként és ellenálláshuzal-ötvözetként alkalmazzuk. A Cu–Al csatlakozások szabálya (bimetál vagy minősített kötőelem, előkészítés, gyártói nyomaték) a későbbi szerelési alfejezetekben is érvényes marad.
A fajlagos ellenállás, sűrűség, hőtágulási együttható és szilárdság pontos értékei az anyagminőségtől, hőmérséklettől és a gyártási folyamattól függnek; a szövegben megadott értékek tanulási célú közelítések. Méretezéshez, kötéskialakításhoz és korróziós besoroláshoz a mindenkori anyagszabványok (például a kábelerekre vonatkozó MSZ EN 60228 sorozat, ellenőrizendő kiadás), a gyártói adatlapok és a hazai szerelési előírások az irányadók. A Cu–Al csatlakozók alkalmazhatóságát mindig az adott termék minősítő jelölésén, gyártói utasításán és a vonatkozó érvényes csatlakozó-szabványon kell ellenőrizni. Az ötvözetek, például rozsdamentes acél és nikkel-króm ellenálláshuzal esetén a pontos összetétel a termékcsaládtól függ.