7.3 Háromfázisú teljesítmény, aszimmetria és a nullavezető

7.3.1 Motiváció

Egy lakásfelújítás során a villanyszerelőnek el kell döntenie, hogy az egyfázisú fogyasztókat – világítási köröket, aljzatköröket, klímát, mosógépet – hogyan ossza el a három fázis között. Ha mindent egy fázisra köt, az a fázis túlterhelődik, a nullavezetőben áram folyik, és a feszültség eloszlása egyenetlen lesz. Ha pedig a nullavezető valahol megszakad, a fogyasztókon túlfeszültség vagy alacsony feszültség jelenhet meg, ami tönkreteheti az érzékeny készülékeket. Ezért ebben az alfejezetben a háromfázisú teljesítmény kiszámítását, az aszimmetrikus terhelés hatását és a nullavezető szerepét tanuljuk meg.

7.3.2 Szemléletes kép

Az alábbi kapcsolási rajz három fázist és egy nullavezetőt mutat, amelyre három különböző impedanciájú egyfázisú fogyasztó van kötve csillagkapcsolásban. A fogyasztók impedanciája eltérő, ezért a fázisáramok nem egyenlők, és a nullavezetőben áram folyik.

Háromfázisú csillag kapcsolás aszimmetrikus terheléssel és nullavezetővel - L1, L2, L3 fázisok; Z1, Z2, Z3 ohmos egyfázisú fogyasztók (230 V-on 10 A, 5 A, 10 A – ez a Kidolgozott példa 2 terhelése); N’ a fogyasztói csillagpont, N a nullavezető. A fogyasztók eltérők, ezért a nullavezetőben áram folyik (I_N = 5 A).

A rajzon L1L_1, L2L_2, L3L_3 a három fázisvezetőt jelöli; Z1=23ΩZ_1 = 23\ \Omega, Z2=46ΩZ_2 = 46\ \Omega, Z3=23ΩZ_3 = 23\ \Omega a csillagpontba kötött egyfázisú (ohmos) fogyasztókat, amelyek 230V230\ \text{V}-on 10A10\ \text{A}, 5A5\ \text{A} és 10A10\ \text{A} áramot vesznek fel; NN a nullavezetőt. A csillagpontot (N′N') a nullavezetőre kötjük. Ha a fogyasztók azonosak, a csillagpont árama nulla; ha különböznek, a nullavezetőben áram folyik.

7.3.3 Definíciók és alapfogalmak

Definíció. Szimmetrikus háromfázisú terhelésről akkor beszélünk, ha mindhárom fázisban az impedancia nagysága és fázisszöge azonos. Ekkor a fázisáramok azonos nagyságúak, és egymáshoz képest 120∘120^{\circ}-kal eltoltak.

Definíció. Aszimmetrikus terhelésnél legalább az egyik fázis impedanciája eltér a többitől, így a fázisáramok nem egyenlők, és a nullavezetőben áram folyik.

Összefüggés. Háromfázisú hatásos teljesítmény szimmetrikus terhelésnél:

P=3UvIvcos⁡φ,P=\sqrt{3}\,U_v\,I_v\,\cos\varphi,

ahol: - UvU_v a vonali feszültség effektív értéke (Uv=400VU_v=400\ \text{V}), - IvI_v a vonali áram effektív értéke, - cos⁡φ\cos\varphi a fogyasztó teljesítménytényezője.

Összefüggés. Háromfázisú látszólagos és meddő teljesítmény:

S=3UvIv,Q=3UvIvsin⁡φ.S=\sqrt{3}\,U_v\,I_v, \qquad Q=\sqrt{3}\,U_v\,I_v\,\sin\varphi.

A teljesítményekre ugyanaz a derékszögű háromszög érvényes, mint egyfázisban:

S2=P2+Q2.S^2=P^2+Q^2.

Definíció. A nullavezető árama a három fázisáram vektoros (fázor) összege:

IN→=IL1→+IL2→+IL3→.\vec{I_N}=\vec{I_{L1}}+\vec{I_{L2}}+\vec{I_{L3}}.

Szimmetrikus terhelésnél ez pontosan nulla, mert a három azonos nagyságú, egymástól 120∘120^{\circ}-kal eltolt fázor összege zérus.

7.3.4 Levezetés: a háromfázisú teljesítmény képlete

A háromfázisú rendszer valójában három egyfázisú áramkörből áll. Mindegyik fázisban a hatásos teljesítmény:

Pfázis=UfIfcos⁡φ.P_{\text{fázis}}=U_f\,I_f\,\cos\varphi.

Csillagkapcsolásban a fázisfeszültség Uf=Uv3U_f=\frac{U_v}{\sqrt{3}}, a fázisáram pedig megegyezik a vonali árammal: If=IvI_f=I_v. Ezért a három fázis együttes teljesítménye:

P=3UfIfcos⁡φ=3⋅Uv3Ivcos⁡φ=3UvIvcos⁡φ.P=3\,U_f\,I_f\,\cos\varphi = 3\cdot\frac{U_v}{\sqrt{3}}\,I_v\,\cos\varphi = \sqrt{3}\,U_v\,I_v\,\cos\varphi.

Deltakapcsolásban a fázisfeszültség megegyezik a vonalival (Uf=UvU_f=U_v), a fázisáram pedig If=Iv3I_f=\frac{I_v}{\sqrt{3}}. Behelyettesítve:

P=3UfIfcos⁡φ=3⋅Uv⋅Iv3cos⁡φ=3UvIvcos⁡φ.P=3\,U_f\,I_f\,\cos\varphi = 3\cdot U_v\cdot\frac{I_v}{\sqrt{3}}\,\cos\varphi = \sqrt{3}\,U_v\,I_v\,\cos\varphi.

Látható, hogy csillag és delta kapcsolás esetén ugyanazt a képletet kapjuk a vonali mennyiségekkel. Ez az oka annak, hogy a háromfázisú teljesítményt szimmetrikus terhelésnél 3⋅Uv⋅Iv⋅cos⁡φ\sqrt{3}\cdot U_v\cdot I_v\cdot\cos\varphi alakban számoljuk.

Összefüggés. Aszimmetrikus terhelésnél a 3UvIvcos⁡φ\sqrt{3}\,U_v I_v\cos\varphi képlet nem érvényes; a teljesítményt fázisonként kell összegezni:

P=Uf1I1cos⁡φ1+Uf2I2cos⁡φ2+Uf3I3cos⁡φ3.P = U_{f1} I_1 \cos\varphi_1 + U_{f2} I_2 \cos\varphi_2 + U_{f3} I_3 \cos\varphi_3.

Például tisztán ohmos terhelésnél, 230V230\,\text{V} fázisfeszültségnél és 10A10\,\text{A}, 5A5\,\text{A}, 10A10\,\text{A} fázisáramnál: P=230V⋅(10+5+10)A=5,75kWP = 230\,\text{V}\cdot(10 + 5 + 10)\,\text{A} = 5{,}75\,\text{kW}.

Összefüggés. A motor adattábláján a tengelyen leadott teljesítmény áll: Ple=3UvIvcos⁡φ⋅ηP_{le} = \sqrt{3}\,U_v I_v \cos\varphi\cdot\eta, tehát Iv=Ple/(3Uvcos⁡φ⋅η)I_v = P_{le}/(\sqrt{3}\,U_v\cos\varphi\cdot\eta).

7.3.5 Kidolgozott példa 1: háromfázisú motorteljesítmény

Egy háromfázisú aszinkronmotor adattábláján a következők szerepelnek: Uv=400VU_v=400\ \text{V}, Iv=12AI_v=12\ \text{A}, cos⁡φ=0,85\cos\varphi=0{,}85. Számítsuk ki a hatásos, látszólagos és meddő teljesítményt!

Megoldás.

A látszólagos teljesítmény:

S=3⋅400⋅12=1,732⋅4800=8314VA≈8,31kVA.S=\sqrt{3}\cdot400\cdot12=1{,}732\cdot4800=8314\ \text{VA}\approx8{,}31\ \text{kVA}.

A hatásos teljesítmény:

P=Scos⁡φ=8314⋅0,85=7067W≈7,07kW.P=S\cos\varphi=8314\cdot0{,}85=7067\ \text{W}\approx7{,}07\ \text{kW}.

A sin⁡φ\sin\varphi értéke:

sin⁡φ=1−cos⁡2φ=1−0,852=0,2775=0,527.\sin\varphi=\sqrt{1-\cos^2\varphi}=\sqrt{1-0{,}85^2}=\sqrt{0{,}2775}=0{,}527.

A meddőteljesítmény:

Q=Ssin⁡φ=8314⋅0,527=4382var≈4,38kvar.Q=S\sin\varphi=8314\cdot0{,}527=4382\ \text{var}\approx4{,}38\ \text{kvar}.

Ellenőrzés. A teljesítmény-háromszög szerint S2=P2+Q2S^2=P^2+Q^2. Bal oldal: 83142≈69,1⋅1068314^2\approx69{,}1\cdot10^6, jobb oldal: 70672+43822≈49,94⋅106+19,20⋅106=69,14⋅1067067^2+4382^2\approx49{,}94\cdot10^6+19{,}20\cdot10^6=69{,}14\cdot10^6. A kerekítési hibán belül egyezik.

Megjegyzés. A 7,07kW7{,}07\,\text{kW} a hálózatból felvett villamos hatásos teljesítmény, nem az adattáblán szereplő leadott teljesítmény. η=0,87\eta = 0{,}87 esetén a tengelyen leadott teljesítmény Ple=7,07kW⋅0,87≈6,15kWP_{le} = 7{,}07\,\text{kW}\cdot 0{,}87 \approx 6{,}15\,\text{kW} (ellenőrizendő: adattábla).

7.3.6 Kidolgozott példa 2: a nullavezető árama aszimmetrikus terhelésnél

Egy elosztóban – a Szemléletes kép kapcsolásán (Z1=23ΩZ_1 = 23\ \Omega, Z2=46ΩZ_2 = 46\ \Omega, Z3=23ΩZ_3 = 23\ \Omega, 230V230\ \text{V} fázisfeszültség) – a fázisáramokat lakatfogóval megmérjük. Az értékek: IL1=10AI_{L1}=10\ \text{A} (fázisszög 0∘0^{\circ}), IL2=5AI_{L2}=5\ \text{A} (fázisszög −120∘-120^{\circ}), IL3=10AI_{L3}=10\ \text{A} (fázisszög +120∘+120^{\circ}). A fogyasztók tisztán ohmosak, tehát az áramok fázisban vannak a fázisfeszültségekkel. Számítsuk ki a nullavezető áramát!

Megoldás.

A nullavezető árama a fázisáramok fázorösszege:

IN→=IL1→+IL2→+IL3→.\vec{I_N}=\vec{I_{L1}}+\vec{I_{L2}}+\vec{I_{L3}}.

Írjuk fel komplex alakban, a 0∘0^{\circ}-os irányt az L1L_1 feszültségéhez rögzítve:

IL1=10+j0,I_{L1}=10+j0,

IL2=5(cos⁡(−120∘)+jsin⁡(−120∘))=5(−0,5−j0,866)=−2,5−j4,33,I_{L2}=5\,(\cos(-120^{\circ})+j\sin(-120^{\circ}))=5\,(-0{,}5-j0{,}866)=-2{,}5-j4{,}33,

IL3=10(cos⁡(120∘)+jsin⁡(120∘))=10(−0,5+j0,866)=−5+j8,66.I_{L3}=10\,(\cos(120^{\circ})+j\sin(120^{\circ}))=10\,(-0{,}5+j0{,}866)=-5+j8{,}66.

Összegzés:

IN=(10−2,5−5)+j(−4,33+8,66)=2,5+j4,33.I_N=(10-2{,}5-5)+j(-4{,}33+8{,}66)=2{,}5+j4{,}33.

Az abszolút érték:

|IN|=2,52+4,332=6,25+18,75=25=5A.|I_N|=\sqrt{2{,}5^2+4{,}33^2}=\sqrt{6{,}25+18{,}75}=\sqrt{25}=5\ \text{A}.

A nullavezetőben tehát 5 A folyik, annak ellenére, hogy a legnagyobb fázisáram 10 A. Ez az aszimmetria következménye.

7.3.7 Nullavezető-szakadás következményei

A nullavezető szerepe az, hogy a csillagpontot a fogyasztói oldalon is a hálózat csillagpontjával azonos potenciálon tartsa. Ha a nullavezető megszakad, a fogyasztói csillagpont potenciálja eltolódik: nem marad a három fázisfeszültség közös nulla pontjában, hanem a fogyasztók impedanciáinak arányában elmozdul.

Számítási példa. Tegyük fel, hogy az L1L_1 fázisra R1=100ΩR_1=100\ \Omega, az L2L_2 fázisra R2=900ΩR_2=900\ \Omega ellenállású fogyasztó van kötve, az L3L_3 fázis terheletlen. Normál működésben mindkét ellenállásra a fázisfeszültség Uf=230VU_f=230\ \text{V} jut.

Ha a nullavezető megszakad, a két ellenállás sorosan kapcsolódik L1L_1 és L2L_2 közé, így a vonali feszültség Uv=400VU_v=400\ \text{V} oszlik meg rajtuk. Az áram:

I=400100+900=0,4A.I=\frac{400}{100+900}=0{,}4\ \text{A}.

A feszültségek:

UR1=0,4⋅100=40V,UR2=0,4⋅900=360V.U_{R1}=0{,}4\cdot100=40\ \text{V},\qquad U_{R2}=0{,}4\cdot900=360\ \text{V}.

A 900Ω900\ \Omega-os fogyasztó normál esetben 230 V-ot kapna, most viszont 360 V-ot, ami túlfeszültség, és tönkreteheti a készüléket. A kisebb ellenállású fogyasztó pedig csak 40 V-ot kap, tehát alacsony feszültség miatt nem működik.

Figyelem. A valóságban a fogyasztók nem mindig tiszta ellenállások, és más fogyasztók is párhuzamosan kapcsolódnak, de a jelenség ugyanaz: a nullavezető szakadása aszimmetrikus terhelésnél veszélyes feszültség-eltolódást okoz.

7.3.8 Harmonikusok hatása a nullavezetőre

A modern fogyasztók (kapcsolóüzemű tápegységek, LED-lámpák, frekvenciaváltók) nem szinuszosan veszik fel az áramot, ezért a fázisáramok felharmonikusokat tartalmaznak. A 3. harmonikus és annak páratlan többszörösei (3., 9., 15. stb.) a három fázisban azonos fázisúak, így a nullavezetőben nem kioltják, hanem összeadják egymást. Ezért a nullavezetőben a harmadik harmonikus áram akár a fázisáramoknál is nagyobb lehet.

Ez a jelenség indokolja, hogy bizonyos esetekben a nullavezetőt vastagabbra méretezik, vagy minden fázishoz külön nullavezetőt alkalmaznak. A harmonikusok részletes vizsgálata meghaladja ennek az alfejezetnek a kereteit, de a jelenséget a gyakorlatban figyelembe kell venni.

7.3.9 Szabványi vonatkozások

Szabvány. A kisfeszültségű villamos berendezések létesítésére vonatkozó MSZ HD 60364 sorozat előírja, hogy a nullavezető áramkörét a fázisvezetőkkel azonos módon kell védeni a túláram ellen, kivéve, ha a nullavezető keresztmetszete legalább akkora, mint a fázisvezetőké, és a nullavezetőben nem folyhat a fázisáramoknál nagyobb áram. A nullavezetőben tilos olyan egypólusú kapcsolót vagy biztosítékot beépíteni, amely a nullavezetőt önmagában megszakíthatja, mert ez nullavezető-szakadást okozhat. Ha a nullavezetőt kapcsolni kell, a kapcsolónak minden pólust egyszerre kell lekapcsolnia. (ellenőrizendő: a pontos szabványszakaszok az aktuális kiadás alapján.)

Továbbvitt eredmény. A nullavezető áramának és a nullavezető-szakadás következményeinek ismeretét használjuk a Fázissorrend, forgó mező és feszültségesés a vezetékben alfejezetben a fázissorrend ellenőrzéséhez, a Teljesítmény- és energiamérés, fogyasztásmérők alfejezetben a háromfázisú fogyasztásmérésnél, az Áram-védőkapcsoló (FI) és kiegészítő védelem alfejezetben a nullavezető hibáinak védelmi vonatkozásaiban, és az Ipari elosztóhálózatok jellemzői és topológiája alfejezetben a terheléselosztás tervezésénél.

7.3.10 Valós életbeli alkalmazás: nullavezető-szakadás hibakeresése

Tünet. Egy lakásban a LED-lámpák időnként villognak, a hűtőgép kompresszora nem indul el, és a konnektorokban mért feszültség sem a szokásos 230 V. A lakó azt tapasztalja, hogy egyes készülékek túlmelegednek.

Hipotézis. A tünetek alapján felmerül a nullavezető megszakadásának vagy rossz csatlakozásának gyanúja.

Mérés. A szerelő multiméterrel megméri a fázis-nulla feszültségeket a lakáselosztóban:

Mindhárom fázis–nulla feszültség eltér a 230 V-tól (a három érték egy szimmetrikus 400 V-os rendszer eltolódott csillagpontjához tartozhat), a vonali feszültségek viszont 400 V körül maradnak: ez a nullavezető-szakadás jellegzetes képe. Érdemes a vonali feszültségeket is megmérni (kizárja a betáplálási hibát). Ez a mérési kép jellemző arra, hogy a nullavezető nem a hálózat csillagpontján van, hanem eltolódott. A szerelő ellenőrzi a nullavezető folytonosságát a mérőhely és a lakáselosztó között. A mérés szakadást mutat.

Ok. A régi csatlakozóban a nulla sorkapocs meglazult, a melegedés hatására oxidálódott, majd a vezető teljesen megszakadt. A nullavezető szakadása miatt a fázisfeszültségek eltolódtak, és az egyik fázison túlfeszültség, a másikon alacsony feszültség lépett fel.

Javítás. A nullavezetőt újra kell kötni, a sorkapcsot ki kell cserélni, és minden csatlakozót nyomatékra kell húzni. Ezen kívül a fogyasztókat célszerű egyenletesebben elosztani a három fázis között, hogy a jövőbeni aszimmetria kisebb legyen.

Megelőzés. Rendszeres időközönként ellenőrizni kell a csatlakozók meghúzását, és kerülni kell a nullavezetőre kötött egypólusú kapcsolókat vagy biztosítékokat.

Biztonsági korlát. A fenti hibakeresés során a feszültség alatti mérést csak jogosult személy végezheti, megfelelő mérési kategóriájú műszerrel. Tanuló ezt a gyakorlatot tanműhelyben, oktató felügyeletével végezheti.

7.3.11 Tipikus hibák

  1. Nullavezetőbe biztosítékot vagy egypólusú kapcsolót szerelnek. Ha az kiolvad vagy lekapcsol, a nullavezető megszakad, és túlfeszültség jelenhet meg a fogyasztókon. Helyesen a nullavezetőt csak minden pólussal együtt lehet kapcsolni, vagy egyáltalán nem.

  2. Minden egyfázisú fogyasztót egy fázisra kötnek. Ez aszimmetrikus terhelést és nullavezető áramot okoz, a fázis túlterhelődik, a feszültségesés megnő. A fogyasztókat közel egyenletesen kell elosztani a három fázis között.

  3. A nullavezetőt indokolatlanul csökkentik. Egyfázisú körben és kis keresztmetszeteknél a nullavezető a fázisvezetővel azonos. Többfázisú körben nagyobb keresztmetszetnél (réznél kb. 16mm216\,\text{mm}^2 felett) a szabvány feltételekkel megengedi a csökkentést, de csak ha a nullavezető várható árama – a harmonikusokat is beleértve – nem nagyobb a terhelhetőségénél, és a nullavezető túláramvédelme biztosított. Nemlineáris (LED, tápegység, frekvenciaváltó) terhelésnél ez a feltétel jellemzően nem teljesül, ezért ott a nullavezető nem csökkenthető, szükség esetén növelni kell (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52, a nullavezető méretezésére vonatkozó szakasz és a keresztmetszet-határok, aktuális kiadás).

  4. A csillagpontot (N) a fogyasztói oldalon összekötik a védővezetővel (PE). TN-C-S rendszerben a szétválasztás után tilos az N és PE összekötése, mert az áram a védővezetőn folyhat, és érintési feszültséget okozhat.

7.3.12 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Szimmetrikus háromfázisú terhelésnél a nullavezetőben nem folyik áram.
  2. Számítás. Mekkora a hatásos teljesítmény, ha Uv=400VU_v=400\ \text{V}, Iv=20AI_v=20\ \text{A}, cos⁡φ=0,9\cos\varphi=0{,}9?
  3. Miért tilos biztosítékot tenni a nullavezetőbe?
  4. Milyen felharmonikusok adódnak össze a nullavezetőben?
  5. Egy aszimmetrikus csillag kapcsolásban a nullavezető szakadása után az egyik fázis feszültsége 40 V-ra csökken. Milyen feszültség jelenik meg a másik fázison, ha a harmadik fázis terheletlen, és mindkét fogyasztó tisztán ohmos?

Válaszok a Megoldások rész elején.

7.3.13 Feladatok

1. feladat (A) Definiáld a szimmetrikus háromfázisú terhelést!

2. feladat (A) Számítsd ki a látszólagos teljesítményt, ha Uv=400VU_v=400\ \text{V} és Iv=15AI_v=15\ \text{A}!

3. feladat (B) Egy háromfázisú motor adatai: Uv=400VU_v=400\ \text{V}, Iv=8AI_v=8\ \text{A}, cos⁡φ=0,8\cos\varphi=0{,}8. Számítsd ki a hatásos, meddő és látszólagos teljesítményt!

4. feladat (B) Egy mérés során a fázisáramok: IL1=12AI_{L1}=12\ \text{A} (0∘0^{\circ}), IL2=12AI_{L2}=12\ \text{A} (−120∘-120^{\circ}), IL3=6AI_{L3}=6\ \text{A} (+120∘+120^{\circ}). Számítsd ki a nullavezető áramát!

5. feladat (C) Nullavezető-szakadás esetén az L1L_1 fázisra R1=50ΩR_1=50\ \Omega, az L2L_2 fázisra R2=150ΩR_2=150\ \Omega van kötve, az L3L_3 fázis terheletlen. Mekkora feszültség jelenik meg az egyes ellenállásokon?

6. feladat (D) Gyakorlati hibakeresés. Egy lakáselosztóban a következő feszültségeket méred: L1L_1–NN: 260 V, L2L_2–NN: 200 V, L3L_3–NN: 230 V. Mi lehet a hiba? Mit ellenőriznél először?

<a id=“Háromfázisú teljesítmény, aszimmetria és a nullavezető-megoldasok”></a> ### Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A három azonos nagyságú, egymástól 120°-kal eltolt fázor összege nulla.
  2. P=3⋅400⋅20⋅0,9=1,732⋅400⋅20⋅0,9=12470W≈12,5kWP=\sqrt{3}\cdot400\cdot20\cdot0{,}9=1{,}732\cdot400\cdot20\cdot0{,}9=12470\ \text{W}\approx12{,}5\ \text{kW}.
  3. Mert ha a biztosíték kiolvad, a nullavezető megszakad, ami aszimmetrikus terhelésnél túlfeszültséget okozhat a fogyasztókon.
  4. A 3. harmonikus és annak páratlan többszörösei (3., 9., 15. stb.).
  5. Ohmos fogyasztóknál a két feszültség fázisban van, ezért összegük a 400 V-os vonali feszültség; a másik fázis feszültsége 400−40=360V400-40=360\ \text{V}.

1. feladat (A)
Szimmetrikus háromfázisú terhelésnél mindhárom fázisban az impedancia nagysága és fázisszöge azonos, ezért a fázisáramok azonos nagyságúak és egymástól 120°-kal eltoltak.

2. feladat (A)
S=3⋅Uv⋅Iv=3⋅400⋅15=1,732⋅6000=10392VA≈10,4kVAS=\sqrt{3}\cdot U_v\cdot I_v=\sqrt{3}\cdot400\cdot15=1{,}732\cdot6000=10392\ \text{VA}\approx10{,}4\ \text{kVA}.

3. feladat (B)
S=3⋅400⋅8=1,732⋅3200=5542VA≈5,54kVAS=\sqrt{3}\cdot400\cdot8=1{,}732\cdot3200=5542\ \text{VA}\approx5{,}54\ \text{kVA}.
P=Scos⁡φ=5542⋅0,8=4434W≈4,43kWP=S\cos\varphi=5542\cdot0{,}8=4434\ \text{W}\approx4{,}43\ \text{kW}.
sin⁡φ=1−0,82=0,6\sin\varphi=\sqrt{1-0{,}8^2}=0{,}6, így Q=5542⋅0,6=3325var≈3,33kvarQ=5542\cdot0{,}6=3325\ \text{var}\approx3{,}33\ \text{kvar}.

4. feladat (B)
Komplexben:
IL1=12I_{L1}=12,
IL2=12(cos⁡(−120∘)+jsin⁡(−120∘))=12(−0,5−j0,866)=−6−j10,39I_{L2}=12\,(\cos(-120^{\circ})+j\sin(-120^{\circ}))=12(-0{,}5-j0{,}866)=-6-j10{,}39,
IL3=6(cos⁡(120∘)+jsin⁡(120∘))=6(−0,5+j0,866)=−3+j5,196I_{L3}=6\,(\cos(120^{\circ})+j\sin(120^{\circ}))=6(-0{,}5+j0{,}866)=-3+j5{,}196.
Összeg: 12−6−3+j(−10,39+5,196)=3−j5,19612-6-3+j(-10{,}39+5{,}196)=3-j5{,}196.
Abszolút érték: |IN|=32+5,1962=9+27=36=6A|I_N|=\sqrt{3^2+5{,}196^2}=\sqrt{9+27}=\sqrt{36}=6\ \text{A}.
A nullavezetőben 6 A folyik.

5. feladat (C)
A két ellenállás sorba kapcsolódik L1L_1 és L2L_2 közé, a vonali feszültség 400 V. Az áram: I=40050+150=2AI=\frac{400}{50+150}=2\ \text{A}.
UR1=2⋅50=100VU_{R1}=2\cdot50=100\ \text{V}, UR2=2⋅150=300VU_{R2}=2\cdot150=300\ \text{V}.
A 150 Ω-os fogyasztó normál esetben 230 V-ot kapna, most 300 V-ot kap, ami túlfeszültség.

6. feladat (D)
A mért feszültségek arra utalnak, hogy a nullavezető megszakadt vagy nagy átmeneti ellenállású csatlakozása van. A szerelő először a nullavezető folytonosságát ellenőrizné a mérőhely és az elosztó között, valamint a nulla sorkapcsok meghúzását. A hiba jellemzően a nulla csatlakozó meglazulása vagy oxidációja.

7.3.14 Rövid összefoglaló

A háromfázisú rendszerben a hatásos teljesítményt P=3UvIvcos⁡φP=\sqrt{3}\,U_v\,I_v\,\cos\varphi, a látszólagosat S=3UvIvS=\sqrt{3}\,U_v\,I_v, a meddőt Q=3UvIvsin⁡φQ=\sqrt{3}\,U_v\,I_v\,\sin\varphi képlettel számítjuk. A képlet csillag- és deltakapcsolásra is érvényes, mert a vonali mennyiségekkel fejezzük ki. Szimmetrikus terhelésnél a nullavezető árama nulla, aszimmetrikusnál a három fázisáram fázorösszege. A nullavezető megszakadása aszimmetrikus terhelésnél a csillagpont eltolódását okozza, ami túlfeszültséget vagy alacsony feszültséget hoz létre a fogyasztókon. A 3. harmonikus és páratlan többszörösei a nullavezetőben összeadódnak, ezért harmonikus terhelésnél a nullavezetőt nem szabad alulméretezni (a csökkentett nullavezető csak a szabvány feltételei szerint megengedett; ellenőrizendő). A nullavezetőbe tilos egypólusú kapcsolót vagy biztosítékot beépíteni. A nullavezető-szakadás ismeretét a fázissorrend, a fogyasztásmérés, az áram-védőkapcsoló és az ipari elosztóhálózatok tárgyalásánál is alkalmazzuk.

7.3.15 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet a villamos teljesítmény és a háromfázisú rendszerek alapvető fizikai összefüggéseire épül, amelyek stabil tudásnak tekinthetők. A szabványi hivatkozások (MSZ HD 60364 sorozat) a kiadás előtt ellenőrizendők; konkrét szakaszszámot nem adtam meg. A numerikus példák tanulási célt szolgálnak, nem tervezési előírások.