A műhelyben gyakran hangzik el olyan megrendelés: „kellene egy könyvespolc, telepakolva könyvvel”. Ha a polcot túl vékonyra vagy túl hosszúra készíted, előbb-utóbb meghajlik, és a vevő jogosan reklamál. Ha viszont mindent feleslegesen vastagra gyártasz, a bútor nehéz, drága és aránytalan lesz. A fa mechanikai tulajdonságai azt mutatják meg, hogyan viselkedik a fa terhelés hatására: mennyire hajlik, mikor törik, mibe lehet belecsavarozni, és miért nem szabad minden irányban egyformán terhelni. Ez az alapja annak, hogy egy polc, szék, szekrény vagy lépcső biztonságos és mégis gazdaságos legyen.
Képzelj el egy fenyőfából készült sörpadot. A deszka hosszirányban, két bakon fekve sokkal többet bír, mint ha a deszkát az élére állítva, a rostokra merőlegesen próbálnád összenyomni. Ugyanaz a deszka hosszirányban húzva igencsak erős, de a rostjai mentén viszonylag könnyen kettéhasítható. Ha a deszkát vékony léccé gyalulod, gőzölés után ívre hajlíthatod, míg hidegen eltörne. A fa tehát irányfüggő anyag: nem mindegy, hogy a terhelés milyen irányban éri, és a tulajdonságokat mindig rostirányhoz képest kell értelmezni.
Definíció. A fa mechanikai tulajdonságait három anatómiai irányban adjuk meg:
A húr- és sugárirányt együtt gyakran rostra merőleges iránynak nevezik. A fa húzószilárdsága rostirányban jóval nagyobb, mint arra merőlegesen, mert a hosszú farostok láncszerűen kapcsolódnak, míg az azokat összetartó sejtközi anyag oldalirányban gyengébb.
Definíció. A szilárdság az a legnagyobb feszültség, amelyet az anyag törés vagy maradó alakváltozás nélkül elvisel. A feszültséget erő és terület hányadosaként számoljuk:
ahol:
A fa szilárdsága a nedvességtartalomtól, a sűrűségtől, a fafajtól és a hibák helyzetétől is függ. Általános irányadó érték: légszáraz, hibamentes fenyőnél a rostirányú húzószilárdság nagyságrendje 80–110 N/mm², a rostirányú nyomószilárdság 40–60 N/mm², míg a rostra merőleges nyomószilárdság csak 2–6 N/mm². A kemény lombos fák (tölgy, bükk) értékei gyakran magasabbak. (Tájékoztató értékek, ellenőrizendő: szakkönyvi táblázat).

Az ábrán a vékony párhuzamos vonalak jelzik a rostirányt. Rostirányban a fa húzásra a legerősebb, nyomásra közepesen erős; rostra merőlegesen húzásra nagyon gyenge, nyomásra kicsi a szilárdsága (benyomódik). Hajlításkor felül nyomott, alul húzott zóna alakul ki; rostirányú nyírásnál a rétegek elcsúsznak, hasításkor az ék a rostok mentén választja szét a fát.
Szabály. A fa rostirányú húzószilárdsága a legnagyobb a szokásos igénybevételek közül. Ezért a hosszú, húzott alkatrészeket – például feszítőlécek, függesztőelemek – rostirányban kell megmunkálni és terhelni. Húzóigénybevételre merőlegesen a fa gyenge, mert ott a rostok egymástól könnyen elválhatnak, ezért kerüljük, hogy a kapcsolat a fát rostra merőlegesen széthúzza (például teher a gerenda alsó élébe hajtott csavaron), és a csavarokat ne bütübe hajtsuk.
Szabály. A rostirányú nyomószilárdság nagyságrendileg a rostirányú húzószilárdság fele. A fa jól viseli a rövid, egyenes oszlopokban fellépő nyomást, de hosszú, karcsú oszlopoknál kihajlás léphet fel, ami a nyomószilárdság kihasználását korlátozza. A rostra merőleges nyomószilárdság kicsi, ezért a csapok, élek, aljak és ütközések kialakításánál gondoskodni kell arról, hogy ne csak éles, keskeny sarkok nyomódjanak be a fába.
Definíció. A hajlítószilárdság az egyik legjellemzőbb faipari szilárdsági érték. Hajlításkor a munkadarab felső oldala nyomott, az alsó oldala húzott, a kettő között pedig semleges réteg helyezkedik el. A hiba ott keletkezik, ahol a húzó- vagy nyomófeszültség a legnagyobb.
A fa hajlítószilárdsága általában a húzó- és nyomószilárdság között van. Ha egy polc meghajlik, az nem feltétlenül jelent azonnali törést, de a maradó lehajlás már minőségi hiba. A méretezésnél ezért a lehajlás gyakran fontosabb korlát, mint a törés.
Szabály. A nyírószilárdság azt mutatja meg, mekkora terhelést bír el a fa akkor, amikor a terhelő erő egymással párhuzamos rétegeket próbál elcsúsztatni. A fa nyírószilárdsága rostirányban viszonylag kicsi, ezért a rövid csapok, élek és a rövid ragasztott toldások nyírásra hajlamosak.
A hasító szilárdság a fa rostirányú ékkel történő széthasításának ellenállása. A fa hasítása tudatos feldolgozási művelet is lehet: hasított alkatrésznél a rostok folytonosak maradnak. A hasíthatóság fafajonként eltérő; a tölgy jól hasítható, a szilfa és a bükk viszont nehezen, mert rostjaik egymásba fonódnak.
Definíció. A rugalmassági modulus (, N/mm²) azt fejezi ki, hogy mekkora feszültségnövekedés mekkora rugalmas alakváltozást okoz. Minél nagyobb az , annál merevebb, annál kevésbé hajlik az anyag. Acél esetén N/mm², a faanyagoknál rostirányban – N/mm². A fa tehát jóval hajlékonyabb, mint az acél, ezért a fa tartószerkezeteknél az alakváltozás gyakran mértékadó.
Továbbvitt eredmény. A rugalmassági modulust használjuk a polc-lehajlás számításánál, és ez az alapja a Forgácsolási és előtoló sebesség, fogankénti előtolás gépi beállításainak is, mert a forgácsolási erők és rezgések szempontjából a fa merevsége fontos.
Definíció. A fa keménysége a benyomódással szembeni ellenállás. Megadása több módszerrel történhet, például Brinell és Janka eljárással. A Janka-érték azt az erőt adja meg, amely egy meghatározott átmérőjű acélgolyót a fába meghatározott mélységig nyom (gyakran N-ban vagy kN-ban, az adat forrásától függően – ellenőrizendő). A Brinell-eljárás a golyó benyomódásának felületéből számol feszültséget.
Szabály. A kemény fafajok – tölgy, gyertyán, akác – általában jobban ellenállnak a benyomódásnak és a kopásnak, mint a fenyők. A kopásállóságot azonban a szövet iránya és az évgyűrűk elhelyezkedése is befolyásolja. Bútorlapoknál, padlóknál a keménység fontos kiválasztási szempont.
A hajlíthatóság faipari értelemben a fa azon képessége, hogy megfelelő előkészítés után maradó görbületet vegyen fel. A leggyakoribb eljárás a gőzölt hajlítás. A hő és a nedvesség a fa sejtfalát képlékenyebbé teszi, így a szálak károsodás nélkül elcsúszhatnak. A lehűlés és a szárítás után az alak rögzül. A bükk és a kőris kiválóan hajlítható, a tölgy közepesen, a fenyők általában rosszabbul. A hidegen hajlított fa nagyobb sugarat kíván, vagy rétegelt-ragasztott hajlított elemként készül.
Szabály. A nedvességtartalom növekedése általában csökkenti a fa szilárdságát és a rugalmassági modulusát a rosttelítettségi határig. Ezért a szilárdsági értékeket mindig adott nedvességre, gyakran értékre adják meg. A nagyobb sűrűség általában nagyobb szilárdságot és keménységet eredményez, de a fajlagos szilárdságot a szövet felépítése is alakítja.
A fahibák – göcs, repedés, ferde rost, korhadás – a szilárdságot jelentősen csökkenthetik. A göcs körül a rostok elhajlanak, ezért húzó- és hajlítóterhelésnél feszültségkoncentráció alakul ki. A repedés csökkenti a hasznos keresztmetszetet. Az ilyen hibák elhelyezkedése döntő: más a göcs a semleges réteg közelében, és más a polc feszített alsó éle mentén.
A leggyakoribb egyszerű eset a kéttámaszú tartó, ahol a polc két végén van alátámasztva, és a terhelés egyenletesen oszlik el. A maximális lehajlás közelítő képlete:
ahol:
Téglalap keresztmetszetű, szélességgel és vastagsággal méretezett polcnál:
A képlet mutatja, hogy a vastagság növelése köbösen csökkenti a lehajlást: ha a polc vastagságát kétszeresére növeled, az nyolcszorosa lesz. Ha a hosszát kétszeresére növeled, a lehajlás a negyedik hatvány szerint nő, ezért a hosszúság növelése drámaian nagyobb lehajlást okoz.
Figyelem. A számítás szemléltető méretezés, nem helyettesíti a hatályos faanyag- és szerkezeti szabvány szerinti ellenőrzést. A faanyag tényleges modulusa, a megengedett lehajlás, a terhelés és a behúzódó támaszok kialakítása mind befolyásolja az eredményt. Az itteni példa csak a méretezés logikáját tanítja. (Ellenőrizendő: aktuális faanyag-szilárdsági tervezési szabvány)
Készítsünk egy polcot fenyőfából, a polc hossza mm, szélessége mm, vastagsága mm. A polc terhelése egyenletesen kg. A fa rugalmassági modulusa N/mm² (tájékoztató érték, ellenőrizendő).
Adott:
Keresett: a polc maximális lehajlása .
1. lépés: A terhelő erő:
2. lépés: A hosszegységre jutó terhelés:
3. lépés: A keresztmetszet másodrendű nyomatéka:
4. lépés: A lehajlás:
Ellenőrzés: a lehajlás a támaszköz 800 mm-jéhez képest kb. 1,5 mm, ami szemléletesen elfogadhatónak tűnik, de ha a polc nagyobb terhelésű vagy hosszabb, a lehajlás gyorsan nő. A megengedett lehajlást a gyártó vagy a vonatkozó szabvány adhatja meg; bútornál gyakran a támaszköz – részét tekintik elfogadhatónak, ez itt 1,6–2,7 mm, tehát a példa éppen csak megfelelő. (Tájékoztató érték, ellenőrizendő)
Megjegyzés. Tartós terhelésnél (például könyvespolc) a fa kúszik: a lehajlás hónapok alatt a számított érték kb. 1,5–2-szeresére nőhet (tájékoztató érték, ellenőrizendő: MSZ EN 1995-1-1). Ezért könyvespolcnál a pillanatnyi lehajlást a megengedett korlát kb. felére érdemes méretezni.

A görbén látszik a köbös hatás: a 800 mm-es, 20 kg-os példapolc 18 mm-en kb. 1,5 mm-t hajlik, az 1200 mm-es, 30 kg-os polc ugyanekkora vastagságnál kb. 7,6 mm-t, 30 mm-es vastagságnál már csak kb. 1,6 mm-t. A HTML-változat kalkulátorában a támaszközt, a méreteket, a terhelést, az anyagot, a lehajlási korlátot és a kúszási szorzót állíthatod; a kalkulátor a szükséges vastagságot is kiszámolja.
Szabály. A polcok tervezésekor a polcosztás a támaszköz hossza: az a távolság, amely felett a polc hajlításnak van kitéve. Minél rövidebb a polcosztás, annál kisebb a lehajlás. Az osztók, hátfal, élmerevítők és polctartók is csökkentik a tényleges támaszközt, vagy növelik a keresztmetszeti merevséget.
Hosszú, keskeny polcnál a lehajlás csökkenthető:
Definíció. A természetes tartósság a szijács és a geszt faanyagának ellenálló képessége gombákkal, rovarokkal és időjárással szemben. A tartósságot a szakirodalomban gyakran tartóssági osztályokkal jellemzik, például 1-től 5-ig, ahol az 1. osztály a nagyon tartós, az 5. osztály a nem tartós. (Ellenőrizendő: aktuális osztályozási rendszer és szabvány)
A hazai és európai gyakorlat szerint például a tölgy gesztje tartós, a fenyők szijácsa nem tartós. A bükk és a nyár kültéri szerkezeti elemként nem ajánlott. A kültéri felhasználásnál viszont a tartóssági tényezők közé tartozik a beépítés módja is: a vízelvezetés, a szellőzés, a talajjal való érintkezés elkerülése. A faanyagvédelemről a Farontó gombák és rovarok és a Faanyagvédelem: szerkezeti és vegyi védelem alfejezetben lesz szó.
Szabvány. A faanyagok természetes tartósságát és a faanyagvédő szerek hatékonyságát európai és hazai szabványok szerint vizsgálják és osztályozzák. A pontos osztályba sorolást a fafajra, a szijács/geszt arányra és a felhasználási kockázati osztályra vonatkozó adatok adják. (Ellenőrizendő: MSZ EN 350, MSZ EN 335 és kapcsolódó szabványok)
Szabály. Kültéri faanyagnál a természetes tartósság, a beépítési konstrukció és a vegyi védelem együttesen határozza meg az élettartamot. Belső térben, száraz fűtött helyiségben a legtöbb fafaj tartós, ha nincs tartós nedvesség és kártevőfertőzés.
Cél: adott polc becsült lehajlásának ellenőrzése és a szükséges vastagság kiválasztása.
Anyagok: fenyő vagy tölgy polclap, gyalult méret: mm, mm, – mm.
Szerszámok, eszközök: mérőszalag, tolómérő, ceruza, polctartó vagy két bak, ismert tömegű próbaterhek.
Biztonság: A terhelést és az alátámasztást stabil munkapadon végezd. A próbaterhek ne essenek le, a polc ne csússzon le a támaszról.
Lépések:
A szilárdsági tulajdonságok közvetlenül a műhelyben ritkán mérhetők, de a szemrevételezés és a méret-ellenőrzés sokat segít:
Egy megrendelő könyvespolcot kért tömör fenyőből, 900 mm szabad hosszal, 25 kg kihasználtsággal. Az asztalos 18 mm vastag, 200 mm széles deszkát tervezett, de a becslés szerint a lehajlás kb. 2,7 mm lett volna, ami a 900 mm -át, 1,8 mm-t meghaladta. Ezért 24 mm vastag lapot választott. Az új lehajlás becslése:
Ez már a megadott korlát alatt van. A vevő így nem reklamált, a polc merev maradt. Az eset tanulsága: a vastagság kiválasztása nemcsak esztétikai, hanem merevségi döntés is. Könyvespolcnál a teher tartós, a fa pedig kúszik (lásd a 4.5.8 megjegyzését), ezért a hosszú idő alatt kialakuló lehajlás nagyobb lehet a számítottnál.
1. feladat (A) Írd le a fa három szilárdsági irányát és jelöld, melyik a legerősebb húzásra.
2. feladat (A) Hogyan befolyásolja a nedvességtartalom a fa szilárdságát?
3. feladat (B) Egy polc keresztmetszete mm, mm. Mennyi a másodrendű nyomaték?
4. feladat (B) Számítsd ki a lehajlást, ha a polc mm hosszú, N/mm, N/mm², mm, mm.
5. feladat (C) Miért növeli a polc merevségét a vastagítás jobban, mint a szélesítés? Indokold a képlettel.
6. feladat (D) Egy vevő 1,2 m hosszú polcot szeretne, 30 kg könyvvel. Válassz tájékoztató alapon vastagságot 200 mm széles fenyő lapból, hogy a lehajlás 2 mm alatt maradjon. A rugalmassági modulus N/mm², a terhelés egyenletesen oszlik meg. Ellenőrizd a számítást.
1. feladat
Rostirány, húrirány, sugárirány. Húzásra a rostirány a legerősebb.
2. feladat
A nedvességtartalom növekedése a rosttelítettségi határig általában csökkenti a szilárdságot és a rugalmassági modulust. Ezért a szilárdsági adatokat adott nedvességre, gyakran értékre adják meg.
3. feladat
4. feladat
5. feladat
A lehajlás az növelésével csökkenthető. Téglalapnál , tehát a vastagság köbösen, a szélesség csak lineárisan növeli a merevséget. Ezért vastagítással sokkal hatékonyabban csökkenthető a lehajlás.
6. feladat
A támaszköz mm. A terhelő erő:
Keresünk -t úgy, hogy mm. Használjuk a képletet és iteráljunk:
Kiszámolva a számlálót:
A nevezőben a együtthatója:
Így:
A feltétel: mm, tehát:
Ellenőrizzük a gyakori 18 mm-es lappal is:
mm⁴
Tehát a 18 mm vastag fenyő lap nem felel meg: a lehajlás kb. 7,6 mm, vagyis a megengedett 2 mm közel négyszerese. Vastagság szerint: 22 mm 4,1 mm; 25 mm 2,8 mm; 28 mm 2,0 mm; 30 mm 1,6 mm. A 30 mm-es lap ( mm mm) megfelel; alternatíva a középső támasz ( mm, 18 mm-es lappal mm) vagy elülső élmerevítő. Nagyságrend-ellenőrzés: egy 1,2 m-es, 30 kg-os polcnál 18 mm-en a 7–8 mm-es belógás szemmel is jól látható, ezért ha 1 mm alatti eredményt kapnál, a nagyságrend-ellenőrzésnek már jeleznie kell a hibát. (Tájékoztató számítás; a megengedett lehajlás és az értéke ellenőrizendő.)
A fa mechanikai tulajdonságai irányfüggőek. A fa rostirányban húzva és nyomva erős, rostra merőlegesen gyenge. A hajlítószilárdság a polcok és szerkezeti elemek méretezésénél fontos. A rugalmassági modulus a merevséget jellemzi. A fa keménysége, kopásállósága, hajlíthatósága, hasíthatósága és csavar- és szegállósága szintén irány- és fafajfüggő. A nedvesség, a sűrűség és a fahibák jelentősen befolyásolják a szilárdságot. A polc lehajlása kéttámaszú tartóként becsülhető: , ahol . A természetes tartósság és a tartóssági osztályok a kültéri felhasználást befolyásolják. Továbbvitt eredmény: a szilárdság irányfüggése és a lehajlási képlet a kötések, a szekrények és a lépcsők méretezésénél, valamint a forgácsolási erők becslésénél is felhasználható a Forgácsolási és előtoló sebesség, fogankénti előtolás, a Szekrények jellemző típusai és szerkezetei és a Falépcsők szerkesztése és készítése alfejezetekben.
A fejezet faanatómiai és fafizikai alapjai a hazai faanyagismereti szakirodalom és a faipari szakmai gyakorlat szerint kerültek leírásra. A szabvány- és tartóssági osztályok pontos számát, a faanyag-szilárdsági tervezési szabvány számát, a Janka- és Brinell-vizsgálat részletes módszerét, a polc-lehajlás megengedett határértékét és a faanyagok tájékoztató szilárdsági értékeit a kiadás előtt ellenőrizni kell. A példákban használt szilárdsági és rugalmassági modulus értékek tájékoztató jellegűek, nem tervezési előírások. (Ellenőrizendő: aktuális MSZ EN faanyag-szilárdsági és tartóssági szabványok, fanyagjellemző táblázatok, gyártói adatlapok.)