5.2 Farontó gombák és rovarok

5.2.1 Motiváció

A műhelybe friss, szépnek tűnő fűrészáru érkezik. A deszkák felületén szürkéskék foltok vannak, de a szaga dohos. Két hét múlva a gyalult felület alatt szivacsos, puha részeket találsz. Egy megrendelő régi szekrényének hátfala a fal felől porlik, apró kerek lyukak és finom lisztes por látszik rajta. Ha nem tudod felismerni, mi támadta meg a fát, akkor hibás anyagot építesz be, vagy a felújított bútor hamar tönkremegy. Ebben az alfejezetben megismered a fa leggyakoribb biológiai károsítóit: a farontó gombákat és a farontó rovarokat, hogy időben felismerd a kártételt, és tudjad, mikor kell faanyagvédő szert vagy szerkezeti megoldást választani.

5.2.2 Szemléletes kép

Képzelj el egy nedves pincefal mellett álló faládát. A deszka felülete először csak sötétedik, kékesszürke foltok jelennek meg. Később a rostok mentén apró repedések futnak, a fa barnássá, kockásan töredezetté válik, ujjal benyomható. A másik oldalon, egy meleg padláson a gerendák felületén apró, kerek lyukak látszanak, alattuk finom, világos por. A lyukakból friss rágcsálék pereg ki. Ez a két kép jól mutatja a két károsítócsoport jellegzetes nyomait: a gombák elszínezik és puhítják a fát, a rovarok járatokat rágnak.

Az alábbi folyamatábra a gombák által okozott károsodás jellemző lépéseit mutatja.

A gomba általi faanyagkárosodás jellemző folyamata - Tájékoztató folyamatábra: a folyamat gyorsasága, az egyes fázisok anyag- és nedvességfüggőek (ellenőrizendő: szakirodalmi adatok).

5.2.3 A gombák életfeltételei: nedvesség, hőmérséklet, oxigén, tápanyag

Definíció. A farontó gombák olyan élő szervezetek, amelyek a fa sejtfalanyagait (cellulózt, lignint) vagy a sejtekben lévő tartalékanyagokat használják táplálékul, és ezzel elszínezik, illetve roncsolják a faanyagot.

A gombák nem zöld növények, nem fotoszintetizálnak, hanem szerves anyagot bontanak. A faiparban kárt okozó gombák növekedéséhez az alábbi négy alapfeltételnek kell teljesülnie:

  1. Tápanyag – a fa sejtfalanyaga vagy a sejtekben lévő keményítő, cukor, fehérje.
  2. Nedvesség – a fanedvességnek a gomba számára elérhetőnek kell lennie. A fa víztartalma akkor elérhető a gomba számára, ha az a rosttelítettségi határ közelében vagy fölötte van. Ez a gyakorlatban azt jelenti: a gombakártétel általában akkor indul, ha a fanedvesség tartósan 20% fölött van (tájékoztató érték, fajtól függ, ellenőrizendő). Száraz, 12–16% nedvességtartalmú bútor- és épületfa belsejében a gombák nem tudnak elszaporodni.
  3. Megfelelő hőmérséklet – a legtöbb farontó gomba 5–35 °C között növekszik, az optimumuk sokszor 20–28 °C körül van (tájékoztató irodalmi tartomány, ellenőrizendő). Fagyban a növekedés leáll, magas hőmérsékleten (40–50 °C fölött) a hifák elpusztulhatnak. Ezért a fűtetlen, nyirkos pince és a meleg, párás tetőtér egyaránt kedvező lehet.
  4. Oxigén – a legtöbb korhasztó gomba aerob, tehát oxigént igényel. A vízzel teljesen telített, levegőtől elzárt fa ritkábban korhad, de például a lágykorhadás bizonyos fajai oxigénszegény környezetben is károsíthatnak (ellenőrizendő).

Szabály. A faanyag károsodásának megelőzésében a legfontosabb a nedvességtartalom és a hőmérséklet szabályozása, valamint a fa gyors kiszárítása a kivágás után. A beépítésre, felhasználásra kerülő faanyag nedvességtartalmát ezért mérjük és tartjuk a felhasználási helynek megfelelő egyensúlyi értéken (lásd A faanyag nedvességtartalma: mérés és számítás alfejezet).

5.2.4 Elszínező gombák: kékülés és penész

Definíció. Az elszínező gombák olyan gombák, amelyek a fa felületén vagy a szijácsban növekednek, de a sejtfalat érdemben nem bontják; fő káruk a szín, néha a szag és a felületi minőség romlása.

Figyelem. Penészes vagy gombás fa bontásánál, csiszolásánál a spórák a levegőbe kerülnek. Dolgozz elszívással, jól szellőztetett helyen, FFP2/FFP3 részecskeszűrős légzésvédőben, védőkesztyűben és védőszemüvegben (ellenőrizendő: munkavédelmi előírás). A penészes felületet előbb nedvesen tisztítsd/fertőtlenítsd, csak utána csiszold. Fertőtlenítő és faanyagvédő szert csak a biztonsági adatlap (CLP-jelölés, egyéni védőeszköz) szerint használj; a hulladékot veszélyes hulladékként kezeld.

Megjegyzés. A kékült deszkát gyakran összetévesztik a korhadttal. A vizsgálathoz vágd ferdén a fát, vagy gyaluld le a felszínt. Ha a rostok alatta világosak, kemények, szilánkosak, akkor elsősorban elszíneződés; ha szivacsos, kenhető, sötétbarna, akkor korhadás.

5.2.5 Korhasztó gombák: barna, fehér és puha korhadás

Definíció. A korhasztó gombák olyan gombák, amelyek a fa sejtfalanyagát bontják, és ezzel a fa tömegét, sűrűségét és szilárdságát csökkentik.

A korhadás típusai:

  1. Barna korhadás (barna rothadás). Elsősorban a cellulózt bontja, a lignin megmarad, ezért a fa sötétbarna színű lesz, megrepedezik a rostokra merőlegesen, és jellemzően kockásan töredezik. A száradó fa összezsugorodik, porlékony. Nagyon veszélyes, mert már kis tömegveszteség esetén is jelentős szilárdságcsökkenés léphet fel. Gyakori épületfában.
  2. Fehér korhadás (fehér rothadás). A lignin válogatott módon lebomlik, a visszamaradó cellulóz világos, fehéres, rostos szerkezetet ad. A fa puhává, szivacsossá, olykor rostosan szétválóvá válik. Lombos fákban gyakoribb.
  3. Puha (lágy) korhadás. A sejtfal felszíne puhul fel, főleg tartósan nedves, rosszul szellőző környezetben (vízzel érintkező, földdel fedett részek). A felület sötétszürke, puha, nyálkás, de a mélyebb rétegek sokáig kemények maradhatnak. Lassú folyamat, de alattomos.

Szabály. A korhadást mindig meg kell különböztetni az egyszerű nedvesedéstől. A korhadt fa szilárdsága csökkent, ezért teherviselő szerkezetben vagy bútor vázában nem maradhat; a fertőzött részt el kell távolítani, és a nedvességforrást meg kell szüntetni.

5.2.6 Házigomba az épületfában

Definíció. A házigomba (gyakran a Serpula lacrymans, régebbi nevén Merulius lacrymans – ellenőrizendő) olyan, elsősorban épületfában előforduló barna korhasztó gomba, amely a falazaton, vakolaton is képes fonalakat (micéliumot) és vastag, pókhálószerű gombafonal kötegeket növeszteni.

A házigomba különösen veszélyes, mert:

Figyelem. A házigombára utaló jelek: rozsdabarna, pókhálószerű micélium a gerenda és a fal találkozásánál, kockásan repedezett, barna fa, dohos szag. Ilyenkor nem elég csak kicserélni a fát; a nedvesedés okát is meg kell szüntetni, a fertőzött falszakaszt szakemberrel fertőtleníttetni, és a környező faanyagot átvizsgálni.

5.2.7 Állati károsítók: rovarok

A faanyagot rovarlárvák károsítják: a kifejlett bogarak petét raknak a fa repedéseibe, pórusaiba vagy a már meglévő járatokba, a kikelő lárvák pedig éveken át rágnak a fában.

Definíció. A farontó rovarok olyan rovarok (elsősorban bogarak), amelyek lárvái a faanyagot táplálkozás közben járatokkal rongálják.

A gyakorlatban legfontosabb csoportjaik:

5.2.8 Kirepülési nyílás és rágcsálék

Definíció. A kirepülési nyílás az a lyuk, amelyen a kifejlett bogár elhagyja a fa felszínét. A rágcsálék (vagy por) a lárva által kirágott, a járatból kipergő, finom faőrlemény.

A kártétel frissességét erről ismered fel:

Figyelem. A kirepülési nyílás önmagában nem jelenti a fertőzés végét, mert a járatok belsejében újabb nemzedékek fejlődhetnek.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Farontó rovarok kirepülési nyílásai méretarányosan, rágcsalékuk és a barna, fehér, puha korhadás képe.
Farontó rovarok kirepülési nyílásai méretarányos rajzon mm-skálával, rágcsalékuk, tipikus fafaj és hely, alatta a barna, fehér és puha korhadás vázlata (a méretek tájékoztatók, ellenőrizendők)

Az ábrán a kopogóbogár kerek, 1–2 mm-es nyílása és finom, lisztes rágcsaléka, a házicincér ovális, nagyobb nyílása és durvább, hengeres rágcsaléka, a parkettabogár apró, csoportos nyílásai és porszerű rágcsaléka, valamint a szú kéreg felőli apró nyílásai láthatók; alul a barna (kockásan töredező), a fehér (világos, rostos) és a puha (felületen puhuló) korhadás képe. A HTML-változat lépésenkénti határozója a nyílás alakjától a valószínű károsítóig vezet (a 4. feladat esetére a házicincérig).

5.2.9 Számítási példák a gombaveszélyes nedvességtartalom megítéléséhez

A gombák életfeltételeihez szorosan kapcsolódik a fanedvesség mérése. A nedvességtartalom képletét a A faanyag nedvességtartalma: mérés és számítás alfejezetben tanultad, itt a kártétel megítéléséhez gyakoroljuk.

Példa. Egy tárolt deszka nedves tömege mn=1,20kgm_n = 1{,}20\,\text{kg}, abszolút száraz tömege m0=0,90kgm_0 = 0{,}90\,\text{kg}. Mekkora a nedvességtartalom, és eléri-e a gombaveszélyes tartományt?

u=mn−m0m0⋅100%=1,20−0,900,90⋅100%=0,300,90⋅100%=33,3%u = \frac{m_n - m_0}{m_0}\cdot 100\,\% = \frac{1{,}20 - 0{,}90}{0{,}90}\cdot 100\,\% = \frac{0{,}30}{0{,}90}\cdot 100\,\% = 33{,}3\,\%

A 33%-os fanedvesség jóval a 20% fölött van, tehát ha tartósan így marad, a gombák számára kedvező.

Példa. Egy fűrészárut 100 g tömegű mintából szárítanak; a szárítás után a minta tömege 84 g. Mekkora a nedvességtartalom, és kockázatos-e a tárolás?

u=100−8484⋅100%=1684⋅100%≈19,0%u = \frac{100-84}{84}\cdot 100\,\% = \frac{16}{84}\cdot 100\,\% \approx 19{,}0\,\%

Ez a 20% közelében van, tehát éppen a határzónában; tartósan ilyen nedvesség mellett a penész és a kékülés megindulhat, a korhadás még lassú, de a tárolást szellőztetéssel és méréssel kell ellenőrizni. ∎

Továbbvitt eredmény. A gomba- és rovarkártétel kialakulásának feltételei (főleg a tartósan 20% fölötti fanedvesség, a 20–28 °C körüli optimális hőmérséklet, az oxigén és a tápanyag), valamint a kártétel felismerésének jegyei közvetlenül felhasználják a Faanyagvédelem: szerkezeti és vegyi védelem alfejezetben: ott az a cél, hogy ezeket a feltételeket megszüntessük vagy a fát vegyi védelemmel ellenállóvá tegyük.

5.2.10 Kártétel felismerése a beszerzett anyagon és a felújítandó bútorban

Beszerzett fűrészárun:

Felújítandó bútorban:

5.2.11 Minőségellenőrzés

Mit ellenőrzünk?

Mi a teendő eltérésnél?

5.2.12 Tipikus hibák és okaik

  1. A kékülést korhadásnak nézik. A kékült, de kemény fa szilárd lehet; a korhadt fa puha. Hiba lenne a kékült anyagot tűzifának minősíteni vagy a korhadtat szilárdnak hinni. Helyes: gyalulj egy felületet, és vizsgáld a rostot.
  2. A penészt csak lecsiszolják. A penészgombák a fa felületén maradnak, és a magas pára miatt visszatérnek. Helyes: előbb szüntesd meg a nedvességforrást, szellőztess, szükség esetén fertőtleníts, és csak utána csiszolj – légzésvédőben, kesztyűben, szemvédőben, elszívással (lásd a Figyelem dobozt az elszínező gombáknál).
  3. A kirepülési nyílást régi, elöregedett kárnak hiszik, és nem vizsgálják a friss rágcsálékot. A poros, sötét szélű lyuk lehet inaktív, de a friss, világos por élő fertőzésre utal. Helyes: rendszeresen töröld le a gyanús felületet, és figyeld, pereg-e új por.
  4. A korhadt fát egyszerűen kicserélik, de a nedvesedés okát nem szüntetik meg. Az új fa hamar ugyanúgy károsodik. Helyes: a szerkezeti hibát (beázás, páralecsapódás, talajnedvesség) orvosolni kell.

5.2.13 Valós életbeli alkalmazás

Valós eset. Egy régi bérházban a beépített szekrény hátfala a nedves falsík mellett évekig állt. A tulajdonos észrevette, hogy a hátlap sötét, penészes, a széle felpuhult, és a felső sarkoknál apró lyukak jelentek meg porral. Először csak átfestette olajfestékkel, de a foltok fél év múlva újra átütöttek.

Az asztalos a bútort kibontotta, és azt találta, hogy a hátfal mögött, a szellőzetlen résben a hideg külső fal mellett a pára lecsapódott, és a falsík tartósan nedves volt. A bútorlap hátoldalán házigomba micélium és kockás repedés látszott, a felső sarkokban a kopogóbogár kirepülési nyílásai és friss rágcsálék volt. A szerkezet teherhordó része nem károsodott, de a hátfal és a szélső polctartó léc korhadt.

A javítás lépései a következők voltak:

  1. A szekrényt kiürítették, a károsodott hátfalat és a korhadt léceket eltávolították.
  2. A nedvesség okát építőipari szakember feltárta és megszüntette (pl. falszigetelés, hőhíd megszüntetése); a házigombás falszakaszt szakcég kezelte (micéliumeltávolítás, falfertőtlenítés a fertőzés környezetében is – ellenőrizendő: szakcégi technológia).
  3. A megmaradt, egészséges faanyagot faanyagvédő szerrel kezelték (a biztonsági adatlap szerint, légzésvédőben, kesztyűben és szemvédőben; ellenőrizendő).
  4. Új hátfalat és léceket építettek be, és a szekrény és a fal között legalább 30–50 mm szellőzőrést hagytak (tájékoztató).

A tanulság: a felület kezelése önmagában nem elég; mindig a nedvességforrást és a károsítók életfeltételeit kell megszüntetni. ∎

5.2.14 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A kékülés a fa sejtfalát bontja, ezért a kékült fa mindig korhadt.
  2. Melyik hőmérséklet- és nedvességtartomány kedvez a legtöbb farontó gomba növekedésének?
  3. Sorold fel a barna korhadás jellegzetes jeleit.
  4. Mi a különbség a kopogóbogár és a házicincér kirepülési nyílása között?
  5. Hogyan állapítod meg, hogy a rovarrágás friss-e?
  6. Egy deszka nedves tömege 0,58 kg, száraz tömege 0,47 kg. Veszélyes-e a nedvességtartalma a gombák számára?

5.2.15 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a farontó gombák és a farontó rovarok fogalmát, és írd le a gombák életfeltételeit.

2. feladat (A). Egy gerenda nedves tömege 15,4 kg, abszolút száraz tömege 12,8 kg. Számold ki a nedvességtartalmat, és döntsd el, gombaveszélyes-e.

3. feladat (B). Egy beszerzett tölgyfa pallón szürkéskék foltok vannak, de a felület kemény, gyalulás után alatta világos a fa. Élő rovarrágásra utaló jeleket nem látsz. Mi lehet a károsodás, és milyen felhasználást javasolsz?

4. feladat (B). Egy régi fenyőfa ajtótok alsó részén ovális, 6–8 mm-es kirepülési nyílásokat és durva, hengeres rágcsálékot találsz. Melyik károsítóra utalnak a jelek? Fogalmazd meg a vizsgálati lépéseket annak eldöntésére, hogy a fertőzés aktív-e.

5. feladat (C). Egy ügyfél penészes, dohos szekrényhátfalat szeretne csak lecsiszolni és átfesteni. Magyarázd el, miért nem elég, és milyen vizsgálati sorrendet javasolsz.

6. feladat (D). Készíts ellenőrzőlistát egy használt tömörfa asztal vásárlásakor a farontó gombák és rovarok jeleinek felkutatására. Add meg, melyik jelet hol keresed, és mi a teendő, ha találsz.

5.2.16 Megoldások

5.2.16.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A kékülés elszínezi a fát, de a sejtfalat érdemben nem bontja; a korhadás viszont roncsolja a sejtfalat.
  2. A legtöbb farontó gomba 5–35 °C között nő, optimuma 20–28 °C; a fanedvesség tartósan 20% fölött kedvező.
  3. Sötétbarna szín, a rostokra merőleges repedések, kockás töredezés, porlékonyság, szilárdságcsökkenés.
  4. A kopogóbogár nyílása kerek, 1–2 mm; a házicincéré ovális, 5–8 mm (ellenőrizendő méret).
  5. Friss, ha a nyílás széle világos, a rágcsálék friss, nem poros, és a felület letörlése után új por pereg ki.
  6. u=0,58−0,470,47⋅100%≈23,4%u = \frac{0{,}58-0{,}47}{0{,}47}\cdot 100\,\% \approx 23{,}4\,\%, tehát a 20% fölött van, gombaveszélyes tartomány.

5.2.16.2 1. feladat (A)

Farontó gombák: a fa sejtfalanyagát vagy tartalékanyagait fogyasztó, faanyagot elszínező vagy roncsoló gombák. Farontó rovarok: lárváikkal a fában járatokat rágó rovarok. Gombák életfeltételei: tápanyag (faanyag), nedvesség (tartósan 20% fölött), hőmérséklet (5–35 °C, optimum 20–28 °C), oxigén (legtöbb faj aerob).

5.2.16.3 2. feladat (A)

u=mn−m0m0⋅100%=15,4−12,812,8⋅100%=2,612,8⋅100%≈20,3%u = \frac{m_n - m_0}{m_0}\cdot 100\,\% = \frac{15{,}4-12{,}8}{12{,}8}\cdot 100\,\% = \frac{2{,}6}{12{,}8}\cdot 100\,\% \approx 20{,}3\,\%

A nedvességtartalom 20,3%, ami éppen a gombák számára már elérhető tartomány határán van. Tartós ilyen nedvesség mellett a penész és a kékülés megindulhat; a gerendát szárítani vagy szellőztetni kell.

5.2.16.4 3. feladat (B)

A szürkéskék foltok és a kemény, világos belső felület kékülésre utal, nem korhadásra. A fa szilárdsága közel változatlan. Javasolt felhasználás: takart szerkezeti, belsőépítészeti vagy festett felület, árkedvezményes minőségben; bútorlappá, látható felületre ne válaszd.

5.2.16.5 4. feladat (B)

Az ovális, 6–8 mm-es nyílás és a durva, hengeres rágcsálék a házicincérre utal. Vizsgálati lépések:

  1. A tok alsó részét, illesztéseit és repedéseit tüzetesen átnézni.
  2. A felületet letörölni, majd pár nap múlva ellenőrizni, pereg-e friss rágcsálék.
  3. Két-három helyen hegyes szerszámmal finoman benyomni a fát, keresve a felület alatti járatokat.
  4. Nedvességtartalmat mérni.
  5. Ha friss rágcsálékot találsz, a fertőzött részt el kell távolítani, és faanyagvédő szerrel vagy szakember által javasolt módon kezelni.

5.2.16.6 5. feladat (C)

A penész a magas páratartalom jelzője. Ha csak lecsiszoljuk és átfestjük, a penészgombák spórái a nedves faanyagban és a felületi réteg alatt túlélnek, és a bevonat hamar felválik. Először meg kell állapítani, miért nedves a hátfal (falszivárgás, páralecsapódás). A nedvességforrást meg kell szüntetni, a penészes felületet megfelelő szerrel fertőtleníteni (a biztonsági adatlap és az egyéni védőeszközök szerint), száradás után a károsodott anyagot cserélni vagy újra felületkezelni.

5.2.16.7 6. feladat (D)

Ellenőrzőlista:

5.2.17 Rövid összefoglaló

A farontó gombák a faanyagot akkor támadják meg, ha a fanedvesség tartósan 20% fölött van, a hőmérséklet 5–35 °C, optimum jellemzően 20–28 °C, és oxigén is jelen van. Az elszínező gombák (kékülés, penész) a fa színét rontják, de a sejtfalat általában nem bontják. A korhasztó gombák a sejtfalanyagot roncsolják: a barna korhadás sötétbarna, kockásan repedezett, a fehér korhadás világos, rostosan széteső, a puha korhadás felületileg nyálkásan puhul. Az épületfában a házigomba különösen veszélyes, mert fonalai a falon át is terjedhetnek. A farontó rovarok közül leggyakoribb a kopogóbogár (kerek, kis nyílás), a házicincér (ovális, nagyobb nyílás, durvább rágcsálék), a szúbogarak és a parkettabogarak (Lyctus fajok). A friss kártételt élénk szélű kirepülési nyílás és frissen pergő rágcsálék jelzi. A kártétel megelőzésének alapja a nedvességtartalom csökkentése és a jó szellőzés. Továbbvitt eredmény: ezen életfeltételek megszüntetésére épül a faanyagvédelem (szerkezeti és vegyi), amelyet a Faanyagvédelem: szerkezeti és vegyi védelem alfejezet tárgyal, és ezeket az ismereteket használjuk a fűrészáru tárolásánál és a kültéri szerkezetek kialakításánál.

5.2.18 Források és ellenőrzési hiányok