8.2 Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák

8.2.1 Motiváció: miért kell a multiméter és a lakatfogó?

A villanyszerelő munkahelyi hétköznapjaiban a kapcsolási rajz és a számítás csak annyit ér, amennyit a valóságban méréssel ellenőrizni tudunk. Egy lakáselosztóban az a kérdés, hogy valóban megjelent-e a fázis a kismegszakító után; egy motor bekötésekor az, hogy a csillagpont valóban a csillagpont-e, és a tekercs nem szakadt-e meg. A hibakeresés során a leggyakoribb kérdések: „van-e feszültség?”, „folyik-e áram?”, „szakadt-e a vezeték?”. Ezekre a választ a digitális multiméter és a lakatfogó adja. Ha rosszul választunk méréshatárt, rossz csatlakozót használunk, vagy a mérési kategóriának nem megfelelő műszerrel dolgozunk, nemcsak téves mérési eredményt kapunk, hanem közvetlen áramütés- és ívveszélyt is okozunk.

8.2.2 Szemléletes kép: három mérőhelyzet, három bekötés

Képzeljünk el három gyakori helyzetet:

  1. Egy tanműhelyi törpefeszültségű áramkörben azt vizsgáljuk, mekkora feszültség esik egy izzón. A voltmérőt az izzó két kivezetésére kötjük, tehát párhuzamosan.
  2. Ugyanebben az áramkörben azt kérdezzük, mekkora áram folyik az izzón keresztül. Az áramkört meg kell szakítanunk, és az ampermérőt a szakadásba, tehát sorosan kell beiktatnunk.
  3. Egy kapcsolószekrényben azt szeretnénk tudni, hogy egy motor valóban felvesz-e áramot, anélkül hogy a vezetéket megbontanánk. Ekkor a lakatfogót egyszerűen az egyik fázisvezető köré zárjuk.

Ez a három alaphelyzet határozza meg a mérőműszerek használatának minden fontos szabályát:

Feszültségmérés bekötése: voltmérő párhuzamosan a fogyasztóval - Tanműhelyi törpefeszültségű kapcsolás: G1 egyenfeszültségű forrás (felül a + kapocs), S1 kapcsoló, H1 izzó, P1 digitális voltmérő. A voltmérő a lámpa két kapcsára, vele párhuzamosan csatlakozik (pontok a csatlakozásoknál); soha nem iktatjuk sorba az áramkörbe.

A rajzon jól látszik, hogy a feszültségmérő nem szakítja meg az áramutat: a fogyasztón továbbra is ugyanaz az áram folyhat, miközben a műszer a két csatlakozási pont közötti potenciálkülönbséget mutatja. Az árammérésnél éppen fordított a helyzet: a műszer a megszakított vezeték két vége közé kerül.

Árammérés bekötése: ampermérő sorosan a fogyasztóval - Ugyanaz a törpefeszültségű kör: az áramkört megszakítjuk, és a P2 ampermérőt (A) a szakadásba, a kapcsoló és a lámpa közé iktatjuk; így a lámpa teljes árama átfolyik rajta. Lakatfogóval a vezeték megbontása nélkül, a vezető köré zárt fogóval mérünk (külön rajz nélkül).

A második rajzon az ampermérő a kapcsoló és a lámpa közötti vezeték helyére került: a kör áramának minden töltése átmegy rajta, ezért kis belső ellenállású műszer kell.

8.2.3 A digitális multiméter üzemmódjai

Definíció. A digitális multiméter (DMM) olyan többfunkciós mérőműszer, amely feszültséget, áramot, ellenállást, folytonosságot, és gyakran diódát, kapacitást, frekvenciát vagy hőmérsékletet is képes mérni. A mért értéket számjegyes kijelzőn, automatikus vagy kézi méréshatár-választással jeleníti meg.

A multiméterek alapvetően két csatlakozóaljzattal rendelkeznek, de az áramméréshez gyakran külön aljzat tartozik. A leggyakoribb feliratok:

A mérési üzemmódot forgókapcsolóval vagy nyomógombbal választjuk. A műszer mindig a kiválasztott állásnak megfelelő belső kapcsolást építi fel.

8.2.3.1 Feszültségmérés párhuzamosan

Szabály. A feszültségmérőt mindig a mérendő két pont közé, tehát a fogyasztóval vagy áramköri résszel párhuzamosan kell csatlakoztatni. A műszer belső ellenállása feszültségmérésnél nagyon nagy, jellemzően 10MΩ10\,\text{M}\Omega (ellenőrizendő: a konkrét műszer adatlapja), így alig terheli az áramkört.

Számítás. Egy 12V12\,\text{V}-os áramkörben két sorba kapcsolt, egyenként 100kΩ100\,\text{k}\Omega ellenállásból álló feszültségosztó középpontját mérjük:

Adott: Ut=12VU_t = 12\,\text{V}, R1=R2=100kΩR_1 = R_2 = 100\,\text{k}\Omega, voltmérő belső ellenállása Rv=10MΩR_v = 10\,\text{M}\Omega.

Ideális esetben a felezőpont feszültsége:

Uideális=Ut⋅R2R1+R2=12V⋅100kΩ100kΩ+100kΩ=6V.U_{\text{ideális}} = U_t \cdot \frac{R_2}{R_1+R_2} = 12\,\text{V} \cdot \frac{100\,\text{k}\Omega}{100\,\text{k}\Omega + 100\,\text{k}\Omega} = 6\,\text{V}.

A valós műszer az alsó ellenállással párhuzamosan kapcsolódik, ezért az eredő:

R2v=R2⋅RvR2+Rv≈99,0kΩ.R_{2v} = \frac{R_2 \cdot R_v}{R_2 + R_v} \approx 99{,}0\,\text{k}\Omega.

A mért feszültség:

Umért=12V⋅99,0kΩ100kΩ+99,0kΩ≈5,97V.U_{\text{mért}} = 12\,\text{V} \cdot \frac{99{,}0\,\text{k}\Omega}{100\,\text{k}\Omega + 99{,}0\,\text{k}\Omega} \approx 5{,}97\,\text{V}.

Ellenőrzés: a műszer terhelő hatása kicsi, de mérhető; a hiba körülbelül 0,5%0{,}5\%. Ha az osztó ellenállásai nagyságrendekkel nagyobbak lennének, a hatás erősebb lenne. Ezért kell ismerni a műszer bemeneti ellenállását.

A feszültségmérésnél választani kell egyen- (DC) vagy váltakozó (AC) feszültség állást. A hálózati mérésre AC állást használunk. A korszerű műszerek egy része TRMS (valódi effektív értékű) mérésre képes, ami nem szinuszos jelalak esetén is pontosabb eredményt ad.

8.2.3.2 Árammérés sorosan

Szabály. Az árammérőt mindig az áram útjába, tehát a fogyasztóval sorosan kell beiktatni. Ehhez az áramkört feszültségmentes állapotban meg kell szakítani, és a műszert a megszakítás két pontjára csatlakoztatni. Az árammérő belső ellenállása nagyon kicsi, mert nem szabad jelentős feszültséget ejtenie a mért áramkörben.

Számítás. Egy multiméter mA-bemenetének belső ellenállása Rm=1,0ΩR_m = 1{,}0\,\Omega (szemléltető érték, ellenőrizendő). Ha a mért áram I=100mAI = 100\,\text{mA}, akkor a műszeren eső feszültség:

Um=I⋅Rm=0,1A⋅1,0Ω=0,1V.U_m = I \cdot R_m = 0{,}1\,\text{A} \cdot 1{,}0\,\Omega = 0{,}1\,\text{V}.

Ellenőrzés: a fogyasztó 12V12\,\text{V}-os tápfeszültsége mellett a 0,1V0{,}1\,\text{V}-os esés elfogadható; ezért sorba lehet iktatni. A műszer árambemenete azonban nem tűri a túlterhelést: a belső olvadóbiztosíték védi, amelynek cseréje csak a gyártó által előírt típussal végezhető.

Tilos. Az árammérőt tilos a fogyasztóval párhuzamosan, például egy aljzat fázis- és nullavezetője közé kötni. Ekkor a kis belső ellenállás miatt gyakorlatilag rövidzár jön létre, amely kiolvasztja a műszer belső biztosítékát, károsíthatja a kapcsolót, és ívet okozhat.

8.2.3.3 Ellenállás-, folytonosság- és diódamérés

Szabály. Ellenállást és folytonosságot csak feszültségmentes áramkörön szabad mérni. A műszer saját, kis mérőáramot bocsát ki, és a mért feszültségből számítja az ellenállást:

Rx=UmIm,R_x = \frac{U_m}{I_m},

ahol ImI_m a műszer által kibocsátott mérőáram, UmU_m pedig a mért feszültség. Ha az áramkör feszültség alatt van, a mérés értelmezhetetlen, és a műszer is károsodhat.

Folytonosságmérésnél a műszer hangjelzést ad, ha az ellenállás egy beállított küszöb alatt van, jellemzően néhány tíz ohm alatt (ellenőrizendő). Ezzel gyorsan ellenőrizhető, hogy egy vezeték nem szakadt-e meg.

Diódamérésnél a műszer a diódára kis nyitóirányú feszültséget kapcsol. Szilíciumdiódánál nyitóirányban 0,450{,}45–0,7V0{,}7\,\text{V} közötti értéket, záróirányban OL (túlcsordulás) kijelzést várunk. LED-eknél a nyitófeszültség nagyobb, jellemzően 1,61{,}6–3,3V3{,}3\,\text{V}, ezért a szokásos diódamérés nem mindig mutat jó eredményt.

8.2.4 Lakatfogó: az árammérés megbontás nélkül

Definíció. A lakatfogó olyan árammérő, amely a vezető körül zárható vasmagos nyílással, az áram útjának megszakítása nélkül méri az áramot. A váltakozó áramú lakatfogó az áramváltó elvén működik: a vezető egymenetes primer tekercs, a lakatfogó vasmagja pedig a szekunder tekercset gerjeszti. Az egyenáramú mérésre alkalmas lakatfogók Hall-szenzort is tartalmaznak.

Szabály. Üzemi (terhelő)áram méréséhez a lakatfogóval mindig csak egyetlen eret fogj át. Ha egy kábel fázis- és nullavezetőjét együtt fogod át, a műszer az áramok különbségét (a szivárgóáramot) méri: a visszavezető áram ellentétes iránya kioltja a fázisáram mágneses terét, így üzemi áram mérésére ez nulla közeli értéket ad; szivárgóáram mérésére viszont éppen ez a módszer (lásd alább).

A lakatfogó különösen hasznos:

Figyelem. A mérési érték erősen függ a vezető pozíciójától a lakatfogó nyílásában. A pontos méréshez a vezetőt a nyílás közepére kell helyezni, és kerülni kell a közelben futó más áramvezetőket.

8.2.5 Mérési kategóriák (CAT II–IV), mérőzsinór és a műszer védelme

A mérési kategória nem a mérendő feszültség egyszerű nagyságát jelöli, hanem azt, hogy a műszer milyen hálózati ponton, milyen tranziens túlfeszültségnek képes ellenállni. A hálózaton kapcsolási műveletek, villámcsapás vagy motorindítás miatt rövid, nagy amplitúdójú túlfeszültség-lökések keletkezhetnek.

Impulzus-állóképesség mérési kategóriánként, 300 V-os (fázis–föld) műszernél - Szemléltető, 300 V-os (fázis–föld) névleges feszültségű műszerekre jellemző impulzusállósági értékek; 600 V-os osztályban nagyobbak (ellenőrizendő: MSZ EN 61010-1 és gyártói adatlap).

Szabvány. A mérőműszerek biztonsági követelményeit az MSZ EN 61010-1 sorozat tárgyalja (a pontos kiadást ellenőrizni kell). A szabvány szerinti mérési kategóriák:

Szabály. A műszeren feltüntetett CAT-kategóriának és névleges feszültségnek legalább akkorának kell lennie, mint a mérendő hálózati pont kategóriája. Lakáselosztóban például CAT III vagy CAT IV besorolású műszer ajánlott; aljzati mérésre CAT II is elegendő lehet, de a biztonságos gyakorlat inkább a magasabb kategóriát választja.

A mérőzsinórnak ugyancsak rendelkeznie kell CAT-besorolással, és annak nem szabad alacsonyabbnak lennie a műszerénél. A zsinórok épségét minden mérés előtt ellenőrizni kell: repedt szigetelés, kilazult banándugó, sérült fogantyú esetén a zsinórt azonnal ki kell cserélni.

A műszer belső olvadóbiztosítéka csak az árammérő bemenetet védi. A feszültség- és ellenállástartományokat belső áramkörök védik. A biztosítékot soha nem szabad nagyobb értékűre vagy házi készítésű huzallal pótolni, mert akkor a következő hiba már a műszer tönkremenetelét vagy sérülést okoz.

8.2.6 Mérés előtti ellenőrzőlista

Gyakorlati recept. A multiméter és lakatfogó használata előtt, minden mérési feladatnál végezd el az alábbi lépéseket:

  1. Feszültségmentesítés – ha a feladat lehetővé teszi, alkalmazd az öt biztonsági szabályt (lásd Villamos munkavégzés biztonsága: az öt szabály és a munkaengedély): lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése, szükség szerint földelés és rövidre zárás, szomszédos feszültség alatti részek lefedése.
  2. Műszer ellenőrzése – kapcsold be a műszert, győződj meg a kijelző működéséről, és ellenőrizd az elemet/akkumulátort.
  3. Zsinór-ellenőrzés – vizsgáld meg a mérőzsinórok szigetelését, csatlakozóit és CAT-besorolását.
  4. Mérési állás kiválasztása – válaszd ki a mérendő mennyiséget és a méréshatárt; automata műszernél is győződj meg az AC/DC állásról.
  5. Csatlakozók ellenőrzése – a piros zsinórt a megfelelő aljzatba dugd: feszültség/ellenállás mérésnél a VΩ aljzatba, nagy áramnál az A aljzatba.
  6. Mérés utáni ellenőrzés – a mérés befejeztével a műszerrel ismét egy ismert feszültségű ponton ellenőrizd a működést, majd kapcsold ki, és a zsinórokat a feszültség alatti környezettől távol tárold.

8.2.7 Valós életbeli alkalmazás: elosztóban végzett mérés

Egy villanyszerelő egy ipari elosztóban azt vizsgálta, hogy egy megszakító után valóban megjelenik-e a feszültség. A feszültség jelenlétét csak feszültség alatt lehetett igazolni; ez jogosult személynek, megfelelő CAT-besorolású műszerrel és egyéni védőeszközzel végezhető mérés, nem rutinszerű feszültség alatti munka (ellenőrizendő: MSZ EN 50110-1). A szerelő azonban a mérési pont közelében CAT II besorolású, régi multimétert használt. A kapcsolószekrényben egy nagy motorindítás miatt tranziens túlfeszültség keletkezett, a műszer pedig belső ívhibát szenvedett. A szerelőt a műszer védőburkolata és a megfelelő egyéni védőeszközök mentették meg súlyosabb sérüléstől. Tanulság: a mérési kategória megválasztása nem adminisztratív kérdés, hanem a személyi biztonság része. A munkát jogosult személy, CAT III/CAT IV műszerrel és kifogástalan állapotú zsinórokkal kellett volna végezni (ellenőrizendő: a konkrét eset körülményei, de a védelmi logika általános).

8.2.8 Gyakorlati útmutató: biztonságos mérés tanműhelyben

Cél: a feszültség-, ellenállás-, folytonosság- és árammérés helyes bekötésének gyakorlása törpefeszültségű áramkörön.

Eszközök és anyagok: digitális multiméter, tanműhelyi egyenfeszültségű tápegység, izzó vagy ellenállás, kapcsoló, ismert értékű ellenállások, dióda, lakatfogó (ha rendelkezésre áll).

Biztonsági korlát. Ez a feladat tanműhelyi, törpefeszültségű környezetre vonatkozik, és kizárólag jogosult oktató felügyeletével végezhető. Hálózati feszültségen önállóan ne mérj.

Az öt biztonsági szabály rövid alkalmazása:

  1. Kapcsold le a tápegységet.
  2. Biztosítsd, hogy senki ne kapcsolhassa vissza (például tedd el a tápegység csatlakozóját, vagy használj LOTO-t).
  3. Ellenőrizd a feszültségmentességet a mérési pontokon.
  4. Földelés és rövidre zárás itt általában nem szükséges, de az oktató utasítását kövesd.
  5. A szomszédos, feszültség alatt lévő részeket fedd le vagy kerítsd el.

Számozott lépések:

  1. Feszültségmérés: állítsd a multimétert egyenfeszültség (DCV) állásba, a méréshatárt a várt érték fölé. A piros zsinórt a VΩ aljzatba, a feketét a COM aljzatba csatlakoztasd. Kapcsold be az áramkört, és mérd meg a tápegység kimeneti feszültségét, majd az izzó kapcsait. A két értéknek az áramkör szerint kell egyeznie.
  2. Ellenállásmérés: kapcsold ki a tápegységet. Válaszd az ellenállás- (Ω\Omega) állást, és mérd meg az ismert ellenállások értékét. Hasonlítsd a színkód vagy a felirat alapján várt értékhez.
  3. Folytonosságmérés: válaszd a folytonosság/hangjelzés állást, és ellenőrizz egy ép vezetéket, majd egy megszakított mérőzsinórt. Az ép vezetéknél hangjelzésnek kell lennie, a szakadtnál nem.
  4. Diódamérés: válaszd a dióda állást, és mérd meg a diódát nyitó- és záróirányban. A nyitóirányban a tipikus küszöbfeszültséget, záróirányban OL kijelzést várj.
  5. Árammérés: kapcsold ki a tápegységet. Az áramméréshez szükséges a piros zsinórt az A vagy mA aljzatba áthelyezni. Szakítsd meg az áramkört az izzó előtt, és a műszert a két megszakítási pont közé kösd. Kapcsold be a tápegységet, és olvasd le az áramot. A mérés végén a piros zsinórt tedd vissza a VΩ aljzatba.
  6. Lakatfogó használata (opcionális): ha van lakatfogód, az áramméréshez nem kell megbontani az áramkört. Fogd át az izzóhoz vezető egyetlen eret egy AC/DC (Hall-elemes) lakatfogóval – a csak AC lakatfogó egyenáramon 00-t mutat –, nullázd a DC-áramállást (DC zero), és hasonlítsd össze az értéket a soros ampermérővel mért értékkel; kis áramnál a lakatfogó felbontása korlátozza az összevetést.

Ellenőrzési pontok:

Tipikus hibák ebben a gyakorlatban:

Dokumentálás: a mért értékeket rögzítsd egy jegyzőkönyvben: mérési pont, műszer típusa, méréshatár, mért érték, egység, dátum és aláírás.

8.2.9 Hibakeresési eset: a multiméter nem mutat feszültséget

Tünet. Egy tanműhelyi áramkörben a szerelő azt tapasztalja, hogy a digitális multiméter feszültségméréskor folyamatosan 0 értéket mutat, pedig az áramkörben a lámpa világít.

Hipotézis. A mérési összeállításban van a hiba, nem a tápegységben: a lámpa világít, a másik műszer is feszültséget mér a kimeneten.

Mérés. A szerelő egy másik műszerrel megméri a tápegység kimenetét, ott a feszültség rendben van. Ezután ellenőrzi a multiméter forgókapcsolóját és a zsinórokat: a forgókapcsoló váltakozó feszültség (ACV) állásban van, a tanműhelyi tápegység viszont egyenfeszültséget ad. A mérőzsinórt külön folytonosságméréssel is ellenőrzi (a két zsinór összeérintésekor hangjelzés kell).

Ok. A műszer AC állásban volt, a jel viszont egyenfeszültség: sok műszer ilyenkor 0V0\,\text{V} körüli értéket mutat. (Másik gyakori ok a belül szakadt mérőzsinór.) A felcserélt zsinór (piros a COM, fekete a VΩ aljzatban) nem okoz nullát: a mérőkör nem szakad meg, egyenfeszültségen csak negatív előjelű értéket látunk, váltakozón a kijelzés változatlan.

Javítás. A forgókapcsolót DC állásba kell tenni, a zsinórokat a helyes aljzatba (fekete COM, piros VΩ), majd ismert feszültségforráson ellenőrizni a műszert.

Megelőzés. Minden mérés előtt használjuk a mérés előtti ellenőrzőlistát, és egy ismert feszültségű forráson ellenőrizzük a műszer működését. A mérőzsinórokat színük és feliratuk alapján kezeljük, ne hagyjuk őket összekeveredve.

8.2.10 Tipikus hibák

  1. Árammérés párhuzamosan. A műszer kis belső ellenállású árambemenetét a fogyasztóval párhuzamosan kötik. Ez gyakorlatilag rövidzárat okoz, kiolvasztja a műszer belső biztosítékát vagy károsítja az áramkört.
  2. Feszültségmérés az árambemeneten. A piros zsinór az A aljzatban marad, és a mérőhegyekkel feszültséget akarunk mérni. Ha a piros zsinór az A/mA aljzatban marad, a mérőcsúcsok között a műszer kis ellenállású söntje van: feszültségforrásra érintve rövidzár jön létre, a belső biztosíték kiolvad, hálózati feszültségen (különösen elosztóban) ív és égési sérülés keletkezhet. Árammérés után a piros zsinórt azonnal tedd vissza a VΩ aljzatba; a jobb műszerek hangjelzéssel figyelmeztetnek, ha a zsinór az áramaljzatban van, de a forgókapcsoló nem áramállásban.
  3. Ellenállásmérés feszültség alatt. A multiméter ellenállásállásban saját mérőáramot ad, ezért a külső feszültség téves értéket okoz, és tönkreteheti a bemenetet.
  4. Lakatfogó mindkét eret átfogja. Fázis- és nullavezető együttes átfogásakor a műszer nullát mutat, mert az áramok mágneses tere kioltja egymást.
  5. Alacsony CAT-kategóriájú műszer használata. Elosztóban vagy csatlakozási ponton CAT II-es műszerrel mérni életveszélyes, mert a műszer nem a várható tranziensekre méretezett.

8.2.11 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy feszültségmérésnél a műszert a fogyasztóval sorosan kell bekötni? Indokold.
  2. Mi történik, ha egy multiméter árammérő bemenetét véletlenül egy 230 V-os aljzat fázis- és nullavezetőjére kapcsoljuk? Miért veszélyes?
  3. Melyik mérési kategória alkalmas lakáselosztóban végzett mérésre: CAT II vagy CAT III? Miért?
  4. Lakatfogóval egy kábel mindkét erét átfogva miért nem mérünk áramot?
  5. Folytonosságmérést feszültség alatt el szabad-e végezni? Miért?

8.2.12 Feladatok

1. feladat (A). Sorolj fel legalább három üzemmódot, amelyet egy digitális multiméter általában ismer, és mindegyikhez írd le a helyes bekötést egy mondatban.

2. feladat (A). Egy multiméter feszültségmérő bemeneti ellenállása 10MΩ10\,\text{M}\Omega. Két 1MΩ1\,\text{M}\Omega-os ellenállásból álló feszültségosztó felső ellenállásán mérünk feszültséget 12V12\,\text{V} tápfeszültségnél. Mennyi a mért feszültség, ha a műszer terhelő hatását elhanyagoljuk? Mennyi lenne, ha a műszert figyelembe vennénk a felső ellenálláson?

3. feladat (B). Egy villanyszerelő árammérést végez. A multiméter mA-bemenetének belső ellenállása 2Ω2\,\Omega. A mért áram 50mA50\,\text{mA}. Mekkora feszültség esik a műszeren? Hány százalékos hibát okoz ez egy 24V24\,\text{V}-os fogyasztói áramkörben?

4. feladat (B). Rajzold le (szöveges leírással vagy kapcsolási rajzzal), hogyan kell egy multimétert bekötni egy izzó feszültségének méréséhez, és hogyan kell bekötni ugyanazon izzó áramának méréséhez. Mi a különbség a két bekötés között?

5. feladat (C). Egy elosztóban a mérést CAT II 300 V-os multiméterrel kezdenéd el. Az oktató szerint ez nem megfelelő. Magyarázd el, miért, és milyen műszert választanál helyette.

6. feladat (D). Egy tanműhelyi mérésnél a multiméter folytonosságmérésnél folyamatos hangjelzést ad, amikor a mérőzsinórokat egymáshoz érsz, de a vizsgált motor tekercsén nem szólal meg. A tekercs jó állapotú. Mi lehet a hiba a mérési eljárásban? Írd le a hipotézist, a mérési lépést, az okot és a javítást.

8.2.13 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Feszültségmérésnél a műszert párhuzamosan kell kötni, mert a feszültség két pont közötti potenciálkülönbség; a soros bekötés megszakítaná az áramkört.
  2. Rövidzár keletkezik. A műszer árambemenete igen kis ellenállású, így a 230 V-os feszültségre kapcsolva nagy áram folyik, amely kiolvasztja a belső biztosítékot, és ívet, sérülést okozhat.
  3. CAT III vagy CAT IV. A lakáselosztó közelebb van a csatlakozási ponthoz, ahol nagyobb tranziens túlfeszültségek várhatók; a CAT II elsősorban aljzati készülékekre való.
  4. A mágneses terek kioltják egymást. A fázis- és nullavezető árama azonos nagyságú, ellentétes irányú; a lakatfogó az összegzett áramot, tehát nullát méri.
  5. Nem. A folytonosságmérés során a műszer saját mérőáramot használ; a feszültség alatt lévő áramkör téves eredményt ad, és a műszer károsodhat.

1. feladat (A).

2. feladat (A).

Ideális esetben a felső ellenálláson a feszültség:

Uideális=12V⋅1MΩ1MΩ+1MΩ=6V.U_{\text{ideális}} = 12\,\text{V} \cdot \frac{1\,\text{M}\Omega}{1\,\text{M}\Omega + 1\,\text{M}\Omega} = 6\,\text{V}.

A műszer Rv=10MΩR_v = 10\,\text{M}\Omega párhuzamos a felső R1=1MΩR_1 = 1\,\text{M}\Omega ellenállással:

R1v=1MΩ⋅10MΩ1MΩ+10MΩ≈0,909MΩ.R_{1v} = \frac{1\,\text{M}\Omega \cdot 10\,\text{M}\Omega}{1\,\text{M}\Omega + 10\,\text{M}\Omega} \approx 0{,}909\,\text{M}\Omega.

A mért feszültség:

Umért=12V⋅0,909MΩ0,909MΩ+1MΩ≈5,71V.U_{\text{mért}} = 12\,\text{V} \cdot \frac{0{,}909\,\text{M}\Omega}{0{,}909\,\text{M}\Omega + 1\,\text{M}\Omega} \approx 5{,}71\,\text{V}.

A műszer terhelő hatása miatt a mért érték alacsonyabb az ideálisnál.

3. feladat (B).

A műszeren eső feszültség:

Um=I⋅Rm=50mA⋅2Ω=0,05A⋅2Ω=0,1V.U_m = I \cdot R_m = 50\,\text{mA} \cdot 2\,\Omega = 0{,}05\,\text{A} \cdot 2\,\Omega = 0{,}1\,\text{V}.

A 24V24\,\text{V}-os áramkörben a relatív hiba:

0,1V24V⋅100%≈0,42%.\frac{0{,}1\,\text{V}}{24\,\text{V}} \cdot 100\% \approx 0{,}42\%.

A hiba kicsi, tehát a mérés elfogadható.

4. feladat (B).

Feszültségmérés: a voltmérőt az izzó két kivezetésére, azaz párhuzamosan kötjük. A kapcsoló és a tápegység áramköre változatlan marad; a műszer nem szakítja meg az áramutat.

Árammérés: az áramkört feszültségmentes állapotban megszakítjuk, például az izzó előtt, és a multimétert a szakadás két vége közé iktatjuk. A műszer így sorba kerül az izzóval, és azon is átfolyik a mérendő áram.

A különbség az, hogy a voltmérő párhuzamos és nagy ellenállású, míg az ampermérő soros és kis ellenállású.

5. feladat (C).

A CAT II kategória elsősorban végfelhasználói, dugaszolható készülékek áramköreire való, ahol a tranziens túlfeszültségek kicsik. Egy elosztóban – legyen az lakás- vagy ipari elosztó – a hálózati csatlakozáshoz közelebbi ponton dolgozunk, ahol kapcsolási tranziensek és induktív terhelések miatt nagyobb túlfeszültségek léphetnek fel. Ide CAT III vagy CAT IV besorolású, megfelelő névleges feszültségű műszer, és azzal egyező CAT-besorolású mérőzsinór szükséges. A CAT-jelölés mindig kategória és névleges feszültség párja (pl. CAT III 600 V). Háromfázisú elosztóban a fázisok között 400V400\,\text{V} is mérhető, ezért egy „300 V” névleges műszer ott két fázis közé érintve a névleges feszültsége felett üzemelne. Elosztóba ezért legalább CAT III 600 V (vagy CAT IV 300/600 V) jelölésű műszer és mérőzsinór kell (ellenőrizendő: MSZ EN 61010-1 és gyártói adatlap).

6. feladat (D).

Hipotézis: a folytonosságmérő hangjelzése jól működik, mert a zsinórok összeérésénél megszólal. A motor tekercse jó. Első hipotézis: a tekercs ellenállása nagyobb a műszer folytonossági küszöbénél (jellemzően néhány tíz ohm, például 30−50Ω30{-}50\,\Omega), ilyenkor a hangjelzés ép tekercsen sem szól; a folytonosságmérés küszöbértékes jelzés, nem ellenállásmérés. A hibát ezen kívül a mérési pontok előkészítése is okozhatja.

Mérési lépés: a motor lekapcsolása, a visszakapcsolás elleni biztosítás és a feszültségmentesség ellenőrzése után ellenállás-állásban mérd meg a tekercset, és vesd össze a három tekercs értékét (egyezniük kell, néhány % eltéréssel). A motor kapcsolódobozában a tekercs kivezetéseit meg kell keresni, és a mérőzsinórokat közvetlenül a tekercsvégekre kell helyezni. Ha a mérés a motor védőkapcsolóján vagy érintkezőjén keresztül történik, a nyitott érintkező miatt nem kapunk hangjelzést.

Ok: a tekercs ellenállása a folytonossági küszöb fölött van; másodlagos okként a mérést nem közvetlenül a tekercsen végeztük, hanem egy olyan kapcsolón keresztül, amely nyitott állapotban van, vagy a mérőhegyek nem érnek hozzá a fémes kivezetéshez (például lakkszigetelés).

Javítás: válasszuk le a motor kapcsait, és a mérőhegyeket közvetlenül a tekercsvégekre érintve mérjünk. Ha így sincs hangjelzés, ellenállásméréssel ellenőrizzük a pontos értéket: csak a végtelen (nyitott) érték jelent szakadt tekercset.

8.2.14 Rövid összefoglaló

A digitális multiméter a villanyszerelő legalapvetőbb mérőeszköze. Feszültséget párhuzamosan, áramot sorosan mér; ellenállást, folytonosságot és diódát csak feszültségmentes áramkörön szabad vizsgálni. A lakatfogó az áramutat megbontás nélkül méri az áramot: az üzemi áram méréséhez egyetlen eret, a szivárgóáraméhoz a fázis- és nullavezetőt együtt öleljük át. A CAT mérési kategória a műszer túlfeszültség-tűrését jelzi: CAT II aljzati készülékekre, CAT III elosztókra, CAT IV a csatlakozási pontra való. A mérőzsinórnak és a műszer belső biztosítékának ugyanolyan szigorú védelmi szerepe van. Továbbvitt eredmény: a feszültségmentesítés, a mérés előtti ellenőrzőlista és a párhuzamos/soros bekötés megkülönböztetése minden későbbi mérést megalapoz, különösen a Teljesítmény- és energiamérés, fogyasztásmérők, a Szemrevételezés, működési próbák, kikapcsolt állapotú vizsgálat és az Alapmérések gyakorlata: feszültség, áram, ellenállás, teljesítmény alfejezetekben.

8.2.15 Források és ellenőrzési hiányok