A megelőző alfejezetben megismerted az áram élettani hatásait. Láthattuk, hogy a hálózati feszültség (230/400 V) nem csupán kellemetlen, hanem közvetlen életveszélyt jelent. Most ezt a tudást ültetjük át a mindennapi szerelői gyakorlatba. Amikor egy villanyszerelő egy kismegszakítót cserél, egy régi alumínium bekötést javít, vagy egy motor kapocsdobozában dolgozik, az első gondolata nem az, hogy „merre húzom be a kábelt?”, hanem az, hogy „hogyan teszem ezt feszültségmentessé?”. Az áramütéses balesetek legnagyobb része a rutinmunka közben, figyelmetlenségből vagy rossz munkamódszerből következik be. Ebben az alfejezetben a legalapvetőbb és legfontosabb szerelői „szertartást” tanuljuk meg: a feszültségmentesítés öt biztonsági szabályát, valamint a munkavégzés jogszabályi és szervezeti kereteit.
Képzeljük el a következő helyzetet: egy lakáselosztóban ki kell cserélnünk egy hibás FI-relét (áram-védőkapcsolót) vagy kismegszakítót. Megérkezünk a helyszínre. A fogyasztó azt mondja: „nyugodtan dolgozzon, lekapcsoltam a villanyóránál”. Mit teszünk?
A hibás, felelőtlen szerelő ilyenkor kinyitja az elosztó fedelét, és a szigetelés nélküli csavarhúzóval vagy egy fogóval nekiáll a csavaroknak. Mi azonban tudjuk, hogy az elosztóban lehetnek feszültség alatt álló csupasz rézvezetők. Nem érjünk semmihez addig, amíg a saját érzékszerveinkkel és műszerünkkel meg nem győződtünk arról, hogy a munkavégzés helye ténylegesen feszültségmentes. Ehhez nyújt világos, kötelezően betartandó eljárási rendet az öt biztonsági szabály.
Definíció. A feszültségmentes munkavégzés (isolation) olyan munkavégzés, amelynek során a villamos berendezés aktív részei feszültségmentesek, és ezt az állapotot a munkavégzés teljes időtartamára biztosítják. A feszültségmentesítés az alábbi öt biztonsági szabály szigorú sorrendben történő végrehajtását jelenti.
Szabvány. Az öt biztonsági szabály európai szinten egységes, és a villamos berendezések üzemeltetéséről szóló MSZ EN 50110-1 európai szabvány és az azt kiegészítő hazai MSZ 1585 (Villamos berendezések üzemeltetése) írja elő a munkamódszer alapjaként. A magyar gyakorlatban ezt a sorrendet minden villamos szakembernek kötelezően ismernie és alkalmaznia kell. (ellenőrizendő: mindkét szabvány hatályos kiadása és viszonya).
Eljárás: A feszültségmentesítés lépéssora 1. Teljes lekapcsolás (Minden pólus leválasztása) 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás (Zárolás-jelölés, LOTO) 3. Feszültségmentesség ellenőrzése (Kétpólusú vizsgálóval) 4. Földelés és rövidre zárás (Ha előírt) 5. Szomszédos, feszültség alatt álló részek lefedése (Letakarás)
Az alábbi ábra az öt szabályt egy elosztó háromfázisú leágazásán mutatja. A gyűjtősínről (L1, L2, L3, N, PE) a munkahely felé a Q1 4 pólusú leválasztó visz; mellette a Q2 leágazás feszültség alatt marad. A számok a lépéseket jelölik: (1) a Q1 minden aktív vezetőt bont, a PE folytonos marad; (2) lakat és „Tilos kapcsolni!” tábla a Q1-en; (3) a feszültségmentesség ellenőrzése mind a 10 pontpáron (L1–L2, L1–L3, L1–N, L1–PE, L2–L3, L2–N, L2–PE, L3–N, L3–PE, N–PE; mindenhol 0 V), előtte és utána a műszer ellenőrzésével ismert feszültségű ponton; (4) földelő-rövidrezáró a munkahely kapcsain; (5) a szomszédos Q2 ág letakarása. A HTML-kiadás interaktív változatában a lépések egyenként lejátszhatók, és egy „hibás sorrend” mód megmutatja, miért érvénytelen a zárolás előtt végzett mérés, ha valaki közben visszakapcsol.

Nézzük meg részletesen az egyes lépéseket, a hozzájuk tartozó szakmai indoklással együtt.
A berendezésnek a hálózatról való leválasztását úgy kell elvégezni, hogy a leválasztási pont (például egy kapcsoló, leválasztó szakaszoló, vagy biztosíték eltávolítása) minden pólust leválasszon. Nem elég a fázist lekapcsolni, a nullavezetőt is le kell választani, ahol a leválasztó készülék ezt lehetővé teszi, mert hálózati aszimmetria esetén a nullavezetőn is lehet veszélyes feszültség. A védővezetőt (PE) soha nem választjuk le: az a munkavégzés alatt is a testeket a földpotenciálon tartja. Ha a nullavezető nem választható le (pl. egypólusú kismegszakító, PEN-vezető), a 3. lépésben a nullavezető feszültségmentességét is meg kell mérni.
Indoklás: Ha egy egyfázisú áramkörnél csak a fázist kapcsoljuk le, a nullavezetőn visszacsatolás útján, vagy egy másik áramkör terhelése miatt mérhető feszültség jelenhet meg. A leválasztásnak tehát minden aktív vezetőre (fázisvezetők és – ahol lehetséges – a nullavezető) ki kell terjednie.
Ez a lépés kritikus fontosságú. Ha a lakásban dolgozunk, és a lekapcsoló szerv (kismegszakító) a lakáselosztóban van, egy másik személy, aki nem tudja, hogy dolgozunk, könnyen visszakapcsolhatja azt, hogy „segítsen” vagy elindítson egy fogyasztót. A lekapcsoló szervet tehát meg kell akadályozni abban, hogy bárki visszakapcsolhassa.
Szabály. Ezt a gyakorlatban zárolással és jelöléssel tesszük. A lekapcsolt kismegszakító karjára, a biztosíték foglalatára, vagy a leválasztó kapcsolóra lakatot helyezünk (ha van erre mechanikai lehetőség), és egy tiltó táblácskát vagy címkét erősítünk rá, amelyen szerepel a munkavégző neve és a dátum. Ezt hívjuk a gyakorlatban LOTO-nak (Lockout-Tagout, azaz „lezárom és megjelölöm”). A kulcsot csak a munkavégző tarthatja magánál. Ha többen dolgoznak egy rendszeren, mindenkinek saját lakatot kell elhelyeznie.
Ez az a lépés, amit a leggyakrabban elhibáznak a rutinmunkában. A lekapcsolás ténye nem jelenti azt, hogy a vezető valóban feszültségmentes. Lehet, hogy rossz vezetéket kapcsoltunk le, a leválasztó kapcsoló egyik pólusa beragadt, vagy áthúzás található. Mielőtt bármihez hozzáérünk, műszerrel kell ellenőrizni a feszültségmentességet.
Eszköz: Kétpólusú feszültségvizsgáló (pl. hálózati feszültségvizsgáló). Ezt a műszert ne keverjük a csavarhúzóba épített egyfázisú „fázisceruzával”.
Figyelem. A fázisceruza (egyfázisú feszültségvizsgáló) arra jó, hogy jelezze, ha egy vezető fázis alatt áll, de nem alkalmas a feszültségmentesség biztonsági ellenőrzésére. Ha szigetelt talpazaton állunk, vagy kesztyűben vagyunk, a fázisceruza izzója nem világít, mert a testünk kapacitásán keresztül nem záródik az áramkör. Így a fázisceruza „nem világít” jele hamis biztonságérzetet ad, miközben a vezető akár 230 V-on is állhat. A kétpólusú vizsgáló ténylegesen a két mért pont között (pl. L és N, L és PE) mutatja a potenciálkülönbséget, így nem függ a testünktől.
Hiba. A leggyakoribb végzetes hiba a „nem megy a műszer, akkor biztos nincs fesz” gondolkodás. Mi van, ha a műszer eleme merült le, vagy a mérőzsinór szakadt? Feszültségmentesnek fogja jelezni a hálózatot, holott fesz alatt van.
Szabály. A mérés előtt és után mindig ellenőrizzük a műszert: Először egy ismert feszültség alatt álló forráshoz érintjük a mérőműszert (pl. egy dugaszoló aljzat, amiről tudjuk, hogy működik). Ha kijelzi a feszültséget, akkor a műszer jó. Ezután mérjük meg a munkavégzés helyét. Végül újra érintsük a műszert az ismert feszültségű ponthoz, hogy meggyőződjünk arról, a mérés alatt nem romlott el. Ezt hívjuk előtte-utána ellenőrzésnek.
Ez a lépés a kisfeszültségű (230/400 V), lakossági vagy kisebb ipari munkáknál ritkán szükséges, de a közép- és nagyfeszültségű (KÖF/NAF) hálózatokon, valamint kisfeszültségen (KIF) a szabadvezetékeken és ott, ahol visszatáplálás vagy indukált feszültség lehetséges (pl. hosszú, párhuzamosan futó kábeleknél), kötelező (ellenőrizendő: MSZ EN 50110-1 / MSZ 1585 KIF-re vonatkozó előírása). A munkavégzés helyén az összes aktív vezetőt (L1, L2, L3, N) egy erre a célra kialakított, zárlatbiztos földelő-rövidre záró eszközzel összekötjük és földeljük. Ennek célja, hogy ha valaki mégis visszakapcsolna, vagy indukált feszültség jelenne meg, a zárlat azonnal kioldja a védelmet, és a munkavégzőre nem jut életveszélyes feszültség.
Hiba. Soha ne használjunk házilag, kábeldarabból készített rövidzárat! A fellépő zárlati áramok hatalmas hő- és erőhatásokat okoznak, csak a szabványos, méretezett eszköz bírja ki. (ellenőrizendő: a pontos legkisebb szükséges keresztmetszet a gyártói adatok szerint).
Egy elosztószekrényben gyakran kell dolgozni úgy, hogy a lekapcsolt áramkör mellett más leágazások továbbra is feszültség alatt vannak. Ne feledjük az Az áram élettani hatásai és az elsősegélynyújtás alfejezetben tanult áramütési és ív okozta égési kockázatot. Ha ilyen helyen dolgozunk, a feszültség alatt álló részeket (sínek, kapcsok, kötések) le kell takarni szigetelő anyaggal, gumilepedővel, vagy erre kialakított takaróelemekkel. Ez megakadályozza, hogy a csavarhúzónk, a kicsúszó fogó, vagy az alkarunk hozzáérjen a feszültség alatt álló részhez.
Továbbvitt eredmény. Ezt az öt lépéses eljárást (öt biztonsági szabály) alkalmazzuk a könyv IX. részének összes gyakorlati útmutatójában, például a Lakáselosztó építése és bekötése vagy a Motor kapocsbekötése és beüzemelése alfejezetekben. A feladatok megoldásának mindig ennek a szabálynak a betartásával kell kezdődnie.
A villamos munkavégzés nagyon különböző kockázatú munkákat foglal magában. Mást jelent egy motor próbajáratása, mint egy kismegszakító cseréje, és megint mást jelent egy 20 kV-os szabadvezeték szerelése. A munkavégzés módjait a feszültség közelsége és a szükséges technológiai eljárások alapján kategorizáljuk.
Definíció. A munkavégzés háromféle módját különböztetjük meg: - Feszültségmentes munkavégzés: A munkavégzés helyszínén minden aktív rész feszültségmentes, az öt biztonsági szabályt betartották. Ez a hétköznapi szerelői munka tipikus esete. - Feszültség közeli munkavégzés: A dolgozó a testével vagy a szerszámával megközelíti a feszültség alatt álló részt, de nem érinti meg. Kisfeszültségen a feszültség közeli zóna külső határa jellemzően kb. 30 cm a csupasz, feszültség alatti résztől; ezen belül (érintés nélkül) végzett munka feszültség közeli munka, amely letakarást, távolságtartást és kijelölt, kioktatott személyt igényel. A pontos értékeket a szabályozás és a munkáltató belső utasítása rögzíti. (ellenőrizendő: MSZ EN 50110-1 DL/DV értékei és MSZ 1585). - Feszültség alatti munkavégzés: A dolgozó (vagy a szerszáma) közvetlenül érinti a feszültség alatt álló részt, vagy belép a feszültség alatti munka zónájába (kisfeszültségen ez gyakorlatilag az érintés). Ez rendkívül kockázatos, speciális szerszámokat, szigetelt kesztyűt, védőruházatot és speciális képzést igényel.
Jogosultságok és felelősség. Hálózati feszültségű munkát villamosan szakképzett személy (villamos szakképesítés, valamint a munkára vonatkozó ismeret és gyakorlat) vagy – korlátozott, kijelölt feladatra – villamosan kioktatott személy végezhet a munkáltató írásos megbízása/kijelölése alapján; laikus nem. A villamos biztonsági felülvizsgáló külön szakképesítés, amely a felülvizsgálatok elvégzésére jogosít, és nem a 230/400 V-os munkavégzés feltétele. A személyi kategóriákat az üzemeltetési szabvány (MSZ EN 50110-1, MSZ 1585) rögzíti (ellenőrizendő: az üzemeltetési szabványok személyi kategóriái és a vonatkozó rendelet).
Biztonsági korlát. Tanulóként, aki most tanulja a szakmát, feszültség alatti munkát semmilyen körülmények között nem végezhetsz. A gyakorlati képzésen kizárólag feszültségmentesített oktatótáblákon, törpefeszültségen, vagy közvetlen, jogosult oktatói felügyelet mellett dolgozhatsz. Ha a munkahelyeden arra utasítanának, hogy „csak gyorsan, áram alatt cseréld ki a kapcsolót”, ezt biztonsággal meg kell tagadnod, és jelezned kell a felettesednek, mert ez jogszabályba ütközik és életveszélyes.
Az öt biztonsági szabály második lépéséhez kapcsolódik a LOTO rendszere. A nagyobb ipari üzemekben, ahol bonyolult gépsorok és több fős karbantartó csoportok dolgoznak, a LOTO szigorúan formalizált folyamat.
Szabály. 1. Azonosítás: Ki kell deríteni a munkaterület összes energiaforrását (villamos, mechanikai, pneumatikus, hidraulikus). 2. Lekapcsolás: A gépet/vonalat le kell állítani. 3. Leválasztás: Az energiaforrásokat leválasztó készülékkel (szakaszoló, főkapcsoló) bontjuk; a tárolt energiát (kondenzátor, rugó, nyomás) levezetjük. 4. Zárolás: Minden dolgozó elhelyezi a saját, egyedi kulccsal rendelkező lakatját a leválasztó szerkezeten. 5. Jelölés: A lakat mellé „Tilos kapcsolni! Munkavégzés” feliratú, a dolgozó nevét, fényképét, dátumát tartalmazó címke kerül. 6. Ellenőrzés: Meg kell próbálni elindítani a gépet, hogy meggyőződjünk arról, a leválasztás sikeres volt és a zárolás megakadályozza az energiázást.
Bizonyos, magasabb kockázatú villamos munkákhoz (feszültség alatti munkához, vagy veszélyes környezetben, pl. robbanásveszélyes zónában történő munkához) írásbeli munkaengedély (work permit) szükséges.
Szabály. A munkaengedélyt a munkavégzésért felelős vezető állítja ki. Tartalmazza: - a munkavégzők nevét, - a munkavégzés pontos helyét és idejét, - a szükséges biztonsági intézkedéseket, lekapcsolási pontokat, - az egyéni védőeszközök listáját, - a munkavégzés módját (feszültségmentes, feszültség alatti stb.), - az aláírásokat.
A munkavégző csak akkor kezdheti meg a munkát, ha az engedélyt aláírták, és az abban foglaltakat a helyszínen is végrehajtották.
A munka befejezésekor ugyanilyen fegyelmezett eljárást kell követni.
Eljárás: A munka befejezésének lépései 1. Rend a helyszínen: Minden szerszámot, anyagot, ideiglenes bekötést eltávolítunk a berendezéstől. Az összes kapocshuzal szoros. 2. A személyek ellenőrzése: Meggyőződünk arról, hogy mindenki, aki a munkában részt vett, elhagyta a veszélyzónát, és a felelős ezt megerősíti. 3. A földelő-rövidre záró eszközök, majd a letakarások eltávolítása: Ezt naplózni kell, hogy egy se maradjon bent. 4. A védőfedelek visszahelyezése: Csak a földelő eszköz és a letakarás eltávolítása után, mert ezek a burkolaton belül vannak. 5. A zárolások feloldása: Mindenki eltávolítja a saját lakatját. Csak az oldhatja fel a zárolást, aki elhelyezte. Ha valaki elfelejti, azt a neve alapján meg kell keresni. 6. Visszakapcsolás: A felhasználó értesítése után a visszakapcsolást csak az arra jogosult, megbízott személy végezheti el, általában aki a munkaengedélyt kiadta.
Valós eset. Egy karbantartó csapatnak egy nagy teljesítményű háromfázisú szivattyú motorjánál kellett cserélnie egy meghibásodott mágneskapcsolót a kapcsolószekrényben. A munkavezető lekapcsolta a kapcsolószekrény főkapcsolóját, de nem helyezett el lakatot és tiltó táblát, mert „öt perc alatt végeznek”. A munka közben a szivattyú automatikája jelzett, hogy leállt a termelés, a karbantartó pedig – nem tudva, hogy a kollégája még a szekrényben dolgozik – az utasítás szerint visszakapcsolta a főkapcsolót. A másik dolgozó szerencsére éppen akkor vette ki a kezét a szekrényből, így baleset nem történt; a csavarhúzója a mágneskapcsoló kapcsán maradt, amely így feszültség alá került. Ha a lakat és a tábla a főkapcsolón van, a visszakapcsolás meg sem történhetett volna. Ebből az esetből jól látszik, hogy a lekapcsolás önmagában semmit sem ér, ha nem garantáljuk, hogy senki más nem fogja visszakapcsolni. Az ilyen eseményt (baleset nem történt, de történhetett volna) majdnem-balesetnek nevezzük, és ugyanúgy jelenteni és kivizsgálni kell.
Hiba. A „csak egy pillanatra kapcsold be” jellegű kommunikáció, vagy a szóbeli megállapodás („ne kapcsolja be, jó?”) nem számít biztonsági intézkedésnek. A fizikai lakat és a jelölés az, ami garantálja a biztonságot.
Cél: Feszültségmentes állapot létrehozása és a LOTO szabályainak begyakorlása egy tanműhelyi elosztótáblán.
Eszközök és anyagok: Tanműhelyi elosztótábla (törpefeszültségű vagy leválasztott 230 V-os oktatótábla), kétpólusú feszültségvizsgáló, lakatok, tiltó táblák, szigetelő takarólemez.
Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd.
Lépések: 1. Azonosítsd a lekapcsolási pontot: Nézd meg a tanműhelyi kapcsolási rajzot. Azonosítsd, melyik szakaszoló vagy megszakító választja le a munkaterületet. 2. Lekapcsolás (1. szabály): Kapcsold le a főkapcsolót vagy az adott áramköri megszakítót; a leválasztás minden aktív vezetőre terjedjen ki, a védővezetőt (PE) soha ne bontsd. 3. Zárolás-jelölés (2. szabály): Helyezd el a lakatot a lekapcsolt kismegszakító karján (ha van erre kialakítás), és akaszd fel a tiltó táblát; próbáld meg a kapcsolót visszakapcsolni, hogy a zárolás hatásos-e (a bekapcsolási próbát csak a lakat és a tábla felhelyezése után, a zárolt kapcsolón végezd). 4. Műszerellenőrzés (előtte): A kétpólusú vizsgálót dugd be egy ismert, feszültség alatt álló aljzatba. Győződj meg arról, hogy a kijelző a hálózati értéket mutatja. 5. Feszültségmentesség ellenőrzése (3. szabály): A munkaterületen mérj minden pontpár között: L1–L2, L2–L3, L3–L1, L1–N, L2–N, L3–N, L1–PE, L2–PE, L3–PE, N–PE. Ellenőrizd, hogy nincs jelzés. 6. Műszerellenőrzés (utána): Dugd vissza a vizsgálót az ismert aljzatba, és ellenőrizd, hogy még mindig jól működik. 7. Földelés és rövidre zárás (4. szabály): Ha az oktató vagy a munkautasítás előírja, végezd el; ha elmarad, a jegyzőkönyvben indokold (tanműhelyi, törpefeszültségű környezetben jellemzően nem szükséges). 8. Szomszédos feszültség alatti részek lefedése (5. szabály): Takard le a közeli feszültség alatti részeket szigetelő takarólemezzel. 9. A munka elvégzése: Végezd el a rád bízott feladatot (pl. egy vezeték áthelyezését a gyakorló panelen). 10. Befejezés: Ellenőrizd a szerszámokat és a személyeket, szólj a társadnak, távolítsd el a földelést és a letakarást, tedd vissza a fedeleket, majd távolítsd el a lakatot. Jelezd az oktatónak, hogy a munka kész.
Dokumentálás: Rögzítsd a mérési jegyzőkönyvben a vizsgáló típusát, a mért értékeket és a lekapcsolási pont azonosítóját.
1. feladat (A) Sorold fel az öt biztonsági szabályt. Mindegyik mellé írj egy rövid példát, hogyan lehet azt a gyakorlatban megvalósítani egy lakáselosztóban.
2. feladat (A) Igaz-e, hogy ha a kismegszakítót lekapcsoltam, akkor a nullavezető is biztosan feszültségmentes? Indokold a válaszodat.
3. feladat (B) Egy szerelő a munkavégzés előtt a kétpólusú feszültségvizsgálót bedugja a konnektorba. A műszer 230 V-ot mutat. Ezután a célterületen megméri az L1 - PE pontokat, és a műszer 0 V-ot mutat. Kijelenti, hogy a terület feszültségmentes. A biztonsági protokoll szerint mi hiányzik még a mérési lépésekből?
4. feladat (B) Rajzolj le egy 3 fázisú (L1, L2, L3 és N) lekapcsoló szakaszolót. Jelöld, hová teszed a lakatot és a tiltó táblát, ha minden pólust le kell választani.
5. feladat (C) Keresd meg a hibát: Egy munkáltató azt az utasítást adja egy villanyszerelő tanulónak, hogy „gyorsan, áram alatt cserélje ki a meghibásodott kapcsolót, mert nincs idő lekapcsolni az áramkört”. Hogyan reagálj? Milyen szabályokat sértene meg ez az utasítás?
6. feladat (D) Egy oktatóteremben egy munkapadon el kell végezned egy motor kapcsolódobozának bekötését. Írd le számozottan, lépésről lépésre, hogyan készíted elő a munkát a feszültségmentesítés és a LOTO szabályai szerint.
1. feladat megoldása: 1. Lekapcsolás: Lekapcsolom a lakáselosztóban a főkapcsolót vagy az adott áramkör kismegszakítóját. 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás: A kismegszakító karjára lakatolható zárószerkezetet teszek, vagy ha ilyen nincs, a lekapcsolást ott végzem, ahol zárolható (pl. a főkapcsolón), és tiltó táblát helyezek rá; a ragasztószalag nem zárolás, legfeljebb ideiglenes jelölés a tábla mellett. (Megjegyzés: élesben mindig a leválasztó szerkezethez kell lakatolni, pl. a főleválasztóhoz). 3. Feszültségmentesség ellenőrzése: Elsősorban az elvégezni kívánt munkahelyen (a vezeték végein) kétpólusú műszerrel megmérem az L–N, L–PE és N–PE pontpárt (háromfázisú körnél mind a tíz pontpárt). Előtte és utána ellenőrzöm a műszer működését. 4. Földelés és rövidre zárás: Lakáselosztóban általában nem szükséges, de ha hosszú, párhuzamosan futó kábelben indukált feszültség feltételezhető, el kell végezni. 5. Lefedés: Ha az elosztóban más, feszültség alatt álló gyűjtősín van a munkaterület közelében, szigetelő lappal lefedem.
2. feladat megoldása: Hamis. A kismegszakító hagyományosan csak a fázist szakítja meg. A nullavezető másik áramkörből származó visszacsatolás, vagy terhelés melletti PEN-vezető szakadásakor feszültség alá kerülhet. Soha nem szabad feltételezni, hogy a nulla feszültségmentes, mindig mérni kell.
3. feladat megoldása: Két dolog hiányzik. (1) A mérés nem teljes: a háromfázisú munkahelyen mind a tíz pontpárt mérni kell (L1–L2, L1–L3, L2–L3, L1–N, L2–N, L3–N, L1–PE, L2–PE, L3–PE, N–PE), mert egy be nem kapcsolt pólus vagy a nullavezető feszültsége csak így derül ki. (2) Hiányzik a műszer utána történő ellenőrzése. A mérés befejezése után a műszert ismét be kell dugni az ismert feszültség alatt álló konnektorba, hogy megbizonyosodjunk arról, a műszer a mérés közben nem romlott el. Ha a műszer éppen a mérés pillanatában hibásodik meg (pl. a mérőzsinór megszakad), akkor a 0 V-os eredmény hamis, és a szerelő életveszélybe kerülhet.
4. feladat megoldása: (Lerajzolni vagy leírni: A szakaszoló négy pólusú. A kar működteti mind a négy pólust. A lakatot a karra kell helyezni olyan mechanikával, ami megakadályozza a kar elfordítását (bekapcsolását). A tiltó tábla a lakatra vagy a szakaszoló előlapjára kerül, olyan helyre, ami jól látható.)
5. feladat megoldása: Az utasítás jogszabályba ütközik és életveszélyes. Meg kell tagadni a munkát. A tanuló nem végezhet feszültség alatti munkát, a munkáltató pedig nem utasíthat erre. Az utasítás sértené a feszültségmentesítés öt biztonsági szabályát, valamint a munkavédelmi törvénynek a munkavállaló biztonságáért való felelősségére vonatkozó alapelveit.
6. feladat megoldása: 1. Műhelymunka regisztrálása: Jelzem az oktatónak a munkavégzés szándékát. 2. Lekapcsolás: Lekapcsolom a munkapad tápellátását a munkapadi leválasztó kapcsolóval. 3. Zárolás: A leválasztó kapcsolóra elhelyezem a saját, feliratozott lakatomat és a „Tilos kapcsolni! Munkavégzés” táblát (név, dátum); megpróbálom bekapcsolni a kapcsolót, hogy a zárolás hatásos-e. 4. Műszerellenőrzés (előtte): A kétpólusú vizsgálóval megmérek egy ismert, feszültség alatt álló konnektort. 5. Feszültségmentesség ellenőrzése: A motor kapocsdobozában minden pontpár között mérek (U1–V1, U1–W1, V1–W1, valamint a kapcsok és a védővezető (PE) között), és a bejövő tápkábel erein is (L1–L2, L1–L3, L2–L3, minden fázis–PE és N–PE között). 6. Műszerellenőrzés (utána): Újra megmérem az ismert konnektort. 7. Földelés és rövidre zárás (4. szabály): az oktató/munkautasítás szerint; a törpefeszültségű vagy leválasztott munkapadon jellemzően nem szükséges – ezt a jegyzőkönyvben indoklással rögzítem. 8. Szükség esetén lefedés: Ha a szomszédos munkapad feszültség alatt van, és közel van, szigetelő takarólapot helyezek el. 9. A munkavégzés: Elvégzem a bekötést. 10. Végellenőrzés: Meggyőződöm a szerszámok meglétéről és arról, hogy mindenki elhagyta a veszélyzónát (a személyek ellenőrzése). 11. Földelés és letakarás eltávolítása: Ha volt földelés vagy letakarás, eltávolítom, és naplózom; ezután visszahelyezem a kapocsdoboz fedelét. 12. Zárolás feloldása: Eltávolítom a lakatot, és jelzem az oktatónak, hogy a munka kész.
A feszültségmentes munkavégzés a villanyszerelő szakma alapvető és megkerülhetetlen munkamódszere. A feszültségmentesítés öt biztonsági szabálya szigorú sorrendben: 1. Lekapcsolás (minden pólus leválasztása), 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás (zárolás-jelölés, LOTO), 3. Feszültségmentesség ellenőrzése (kétpólusú vizsgálóval, a műszer előtte-utána ellenőrzésével), 4. Földelés és rövidre zárás (ha előírt), 5. Szomszédos részek lefedése. A munkavégzés lehet feszültségmentes, feszültség közeli vagy feszültség alatti; utóbbi kettő speciális képzést, védőeszközöket és munkaengedélyt igényel. Tanulóként feszültség alatti munkát tilos végezni. A LOTO azt jelenti, hogy a lekapcsoló szerkezetet fizikailag lezárjuk (lakat) és megjelöljük (tiltó tábla), így akadályozva meg az illetéktelen visszakapcsolást. A munkavégzés befejezésekor a szerszámok, személyek és védelmek ellenőrzése után a zárolást csak az oldhatja fel, aki elhelyezte. Továbbvitt eredmény: Ezt a szigorú eljárási rendet a könyv IX. részének minden gyakorlati útmutatójában, így a Lakáselosztó építése és bekötése és a Motor kapocsbekötése és beüzemelése alfejezetekben is kötelezően alkalmazni kell a munka megkezdése előtt.