42.1 Alapmérések gyakorlata: feszültség, áram, ellenállás, teljesítmény

Amikor a tanuló az iskolapadban vagy a tanműhelyben először épít meg egy kapcsolást, két „világ” találkozik: a papíron kiszámolt, ideális áramkör, és a valóságos alkatrészekből álló, kézzelfogható hálózat. A kiszámolt 220Ω220\,\Omega-os ellenállás a valóságban lehet 218Ω218\,\Omega, a vezetéknek is van ellenállása, és a kijelzett feszültség sem mindig pontosan 230V230\,\text{V}. Az alapmérések gyakorlata azt tanítja meg, hogyan mérjük meg ezt a valóságot, és hogyan vessük össze a számított értékekkel. Ez a készség alapozza meg a későbbi, Védelmi mérések gyakorlata és a jegyzőkönyv kitöltése alfejezetben tárgyalt méréseket, mert aki itt megtanulja a mérőműszer szakszerű bekötését és a mérési jegyzőkönyv logikáját, az a hibavédelmi vizsgálatoknál már nem a műszer használatával fog vesződni, hanem magára a védelmi jellemzőre tud figyelni.

42.1.1 Szemléletes kép: a mérési áramkör

A villamos alapmérés két „szerszáma” a feszültségmérő és az árammérő (általában egy multiméter kétféle üzemmódban). Azt már tudjuk a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák alfejezetből, hogy hogyan kell őket kiválasztani; most az elvi kapcsolásukat rakjuk össze.

Feszültségmérő és árammérő bekötése - Az árammérőt sorosan, a feszültségmérőt a terheléssel párhuzamosan kötjük. Tanműhelyi ELV-környezetet feltételezünk.

Az ábra lényege: az árammérő (P1) az áram útjába, sorosan van kötve, tehát ugyanaz az áram folyik át rajta, mint a terhelésen. A feszültségmérő (P2) a terhelés két kapcsára van kötve, tehát párhuzamosan. Ez a kép a későbbi összes mérési kapcsolás alapja.

42.1.2 Mérési elrendezés, a műszer beállítása

Mielőtt bármit mérünk, meg kell tervezni a mérési elrendezést. A szerelői gyakorlatban ez ritkán jelenti rajzok gyártását, de mindig jelenti a következő kérdés végig gondolását: mit akarok mérni, és milyen fizikai módon „látja” azt a műszer?

42.1.2.1 A mérőműszer beállításának lépései

Recept. A digitális multiméter (DMM) beállítása alapméréshez:

  1. Ellenőrizd a műszert. Győződj meg arról, hogy sértetlen, a mérőzsinórok szigetelése nem repedt, és az elemtöltöttség elegendő. Ellenőrizd, hogy a műszer és a zsinórok mérési kategóriája (CAT) és feszültsége megfelel a mérés helyének (pl. elosztóban CAT III), és feszültségmérés előtt próbáld ki a műszert ismert feszültségforráson.
  2. Válaszd ki a mérendő mennyiséget. Feszültség (UU), áram (II) vagy ellenállás (RR) mérésére készülök?
  3. Állítsd be a jelfajtát. Egyenáramú (DC) vagy váltakozó áramú (AC) mérésre van szükség?
  4. Válassz méréshatárt. Ha nem ismered a várható értéket, mindig a legnagyobb méréshatárral kezdj, majd lépkedj lefelé a megfelelő pontosságig.
  5. Kösd be a vezetékeket. Feszültség- és ellenállásméréshez általában a COM és a V/ΩV/\Omega aljzatot; áramméréshez a COM és az AA (vagy mA/μAmA/\mu A) aljzatot használd.
  6. Mérj, majd kapcsold ki. A mérés után árammérésből mindig állítsd vissza a forgókapcsolót ÉS a piros mérőzsinórt a V/ΩV/\Omega aljzatba (az AA aljzatban hagyott zsinór rövidzárat okoz a következő feszültségmérésnél: ív, a műszer biztosítójának kiolvadása), hogy a következő mérésnél ne a kis ellenállású árammérővel rövidre zárj egy feszültségforrást.

Szabály. Feszültségmérés párhuzamosan. A feszültségmérő belső ellenállása nagy, ezért a mért alkatrész vagy hálózatrész kapcsaira kötjük. A rajzon a műszer a mért elem két kapcsa közé, azzal párhuzamos ágba kerül.

Szabály. Árammérés sorosan. Az árammérő belső ellenállása kicsi, ezért az áram útjába kell kötni, mintha egy vezeték lenne. A kört meg kell bontani, és a műszert a két megbontott pont közé kell iktatni.

Miért így? Ha egy árammérőt (egy kis belső ellenállású alkatrészt) párhuzamosan kötnénk a feszültségforrásra, az rövidzárat okozna: a kis ellenállás miatt a forrás maximális árama folyna át rajta, tönkretéve a műszert és a forrást is. Ha egy feszültségmérőt (nagy belső ellenállású alkatrészt) sorosan kötnénk az áramkörbe, az lefojtaná az áramot, és a mérési pont hamis értéket mutatna.

42.1.3 Soros, párhuzamos és vegyes kapcsolás mérése

Az ellenállások kapcsolásáról tanultakat itt használjuk fel, de most a mérőműszer bekötése a hangsúly. A mérés célja nem a képlet bemagolása, hanem az, hogy a tanuló lássa: a műszer által mutatott értékek milyen kapcsolatban vannak a kapcsolás törvényeivel.

42.1.3.1 Soros kapcsolás mérése

Vegyünk egy ELV tápegységet, és két sorosan kapcsolt ellenállást (R1=120ΩR_1 = 120\,\Omega, R2=180ΩR_2 = 180\,\Omega). A tápegység feszültsége Ube=24VU_{\text{be}} = 24\,\text{V}.

Számítás. Adott: Ube=24VU_{\text{be}} = 24\,\text{V}, R1=120ΩR_1 = 120\,\Omega, R2=180ΩR_2 = 180\,\Omega. Keresett: II, U1U_1, U2U_2.

A soros eredő ellenállás: Reredő=R1+R2=120Ω+180Ω=300Ω R_{\text{eredő}} = R_1 + R_2 = 120\,\Omega + 180\,\Omega = 300\,\Omega Az áramkör árama Ohm törvényéből: I=UbeReredő=24V300Ω=0,08A=80mA I = \frac{U_{\text{be}}}{R_{\text{eredő}}} = \frac{24\,\text{V}}{300\,\Omega} = 0{,}08\,\text{A} = 80\,\text{mA} Az egyes ellenállásokon eső feszültség (feszültségosztó képlettel is ellenőrizhető): U1=I⋅R1=0,08A⋅120Ω=9,6V U_1 = I \cdot R_1 = 0{,}08\,\text{A} \cdot 120\,\Omega = 9{,}6\,\text{V} U2=I⋅R2=0,08A⋅180Ω=14,4V U_2 = I \cdot R_2 = 0{,}08\,\text{A} \cdot 180\,\Omega = 14{,}4\,\text{V} Ellenőrzés: U1+U2=9,6V+14,4V=24VU_1 + U_2 = 9{,}6\,\text{V} + 14{,}4\,\text{V} = 24\,\text{V}. Ez pontosan megegyezik a bemeneti feszültséggel, tehát a hurokegyenlet teljesül. ∎

Mérés. Az árammérőt a kör bármely pontján sorosan bekötve 80mA80\,\text{mA}-t kell mérnünk. A feszültségmérőt előbb R1R_1, majd R2R_2 kapcsaira téve a kiszámolt 9,6V9{,}6\,\text{V}-ot és 14,4V14{,}4\,\text{V}-ot kapjuk. Ha mérjük a bemeneti feszültséget is, annak is 24V24\,\text{V} körül kell lennie. A soros feszültségosztást egy diagram is jól szemlélteti:

Soros feszültségosztó: az R2 = 180 Ω-on mért feszültség R1 függvényében - Képletből számolt értékek: Uki = U · R2 / (R1 + R2), U = 24 V, R2 = 180 Ω. A fenti példa (R1 = 120 Ω) pontja: Uki = 14,4 V; R1 = 0 Ω-nál a teljes 24 V az R2-n esik.

A grafikon azt mutatja, hogy ha R1R_1 értéke nő, a kimeneti feszültség (UkiU_{\text{ki}}) csökken, mert a feszültségből egyre nagyobb hányadot vesz át R1R_1.

42.1.3.2 Párhuzamos kapcsolás mérése

Most kössük ugyanezt a két ellenállást párhuzamosan (R1=120ΩR_1 = 120\,\Omega, R2=180ΩR_2 = 180\,\Omega), a bemeneti feszültség maradjon 24V24\,\text{V}.

Számítás. Adott: U=24VU = 24\,\text{V}, R1=120ΩR_1 = 120\,\Omega, R2=180ΩR_2 = 180\,\Omega. Keresett: I1I_1, I2I_2, IösszesI_{\text{összes}}.

Párhuzamos kapcsolásnál a feszültség mindkét ágon azonos, ezért: I1=UR1=24V120Ω=0,2A I_1 = \frac{U}{R_1} = \frac{24\,\text{V}}{120\,\Omega} = 0{,}2\,\text{A} I2=UR2=24V180Ω=0,133A I_2 = \frac{U}{R_2} = \frac{24\,\text{V}}{180\,\Omega} = 0{,}133\,\text{A} Iösszes=I1+I2=0,2A+0,133A=0,333A I_{\text{összes}} = I_1 + I_2 = 0{,}2\,\text{A} + 0{,}133\,\text{A} = 0{,}333\,\text{A} Ellenőrzés. A párhuzamos eredő ellenállás: 1Re=1120+1180=3360+2360=5360 \frac{1}{R_e} = \frac{1}{120} + \frac{1}{180} = \frac{3}{360} + \frac{2}{360} = \frac{5}{360} Re=3605=72Ω R_e = \frac{360}{5} = 72\,\Omega Iösszes=24V72Ω=0,333A I_{\text{összes}} = \frac{24\,\text{V}}{72\,\Omega} = 0{,}333\,\text{A} A két úton kapott eredmény megegyezik. ∎

Figyelem. Az ellenállások hőteljesítménye is számít: P=U2/R=(24V)2/120Ω=4,8WP = U^2/R = (24\,\text{V})^2/120\,\Omega = 4{,}8\,\text{W} a 120 Ω-os ágon (a 180 Ω-os ágon 3,2W3{,}2\,\text{W}); ehhez legalább 5 W-os, inkább 10 W-os ellenállás kell, mert egy 0,25 W-os alkatrész másodpercek alatt túlmelegszik és égési sérülést okozhat. Mérés közben ne érintsd az ellenállásokat.

Mérés. A feszültségmérőt bárhová kötjük, 24V24\,\text{V}-ot mérünk. Az árammérőt sorosan kötjük először az R1R_1, majd az R2R_2 ágába, végül a főágba. A mért áramoknak 0,2A0{,}2\,\text{A}, 0,133A0{,}133\,\text{A} és 0,333A0{,}333\,\text{A} körül kell alakulniuk. A főági áram mérésekor az árammérőt a tápegység és az elágazási pont közé kötjük.

42.1.3.3 Vegyes kapcsolás mérése

Egy vegyes kapcsolásban R1R_1 sorosan van, R2R_2 és R3R_3 párhuzamosan. Legyen U=20VU = 20\,\text{V}, R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega, R2=200ΩR_2 = 200\,\Omega, R3=300ΩR_3 = 300\,\Omega.

Számítás. Adott: U=20VU = 20\,\text{V}, R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega, R2=200ΩR_2 = 200\,\Omega, R3=300ΩR_3 = 300\,\Omega. Keresett: II, U1U_1, U23U_{23}, I2I_2, I3I_3.

Először az R2R_2 és R3R_3 párhuzamos eredőjét számoljuk: R23=R2⋅R3R2+R3=200⋅300200+300=60000500=120Ω R_{23} = \frac{R_2 \cdot R_3}{R_2 + R_3} = \frac{200 \cdot 300}{200 + 300} = \frac{60\,000}{500} = 120\,\Omega A teljes soros eredő: Reredő=R1+R23=100Ω+120Ω=220Ω R_{\text{eredő}} = R_1 + R_{23} = 100\,\Omega + 120\,\Omega = 220\,\Omega A főági áram: I=UReredő=20V220Ω≈0,091A I = \frac{U}{R_{\text{eredő}}} = \frac{20\,\text{V}}{220\,\Omega} \approx 0{,}091\,\text{A} Az R1R_1-en eső feszültség: U1=I⋅R1=0,091A⋅100Ω=9,1V U_1 = I \cdot R_1 = 0{,}091\,\text{A} \cdot 100\,\Omega = 9{,}1\,\text{V} A párhuzamos részen eső feszültség: U23=U−U1=20V−9,1V=10,9V U_{23} = U - U_1 = 20\,\text{V} - 9{,}1\,\text{V} = 10{,}9\,\text{V} Az ágáramok: I2=U23R2=10,9V200Ω=0,0545A I_2 = \frac{U_{23}}{R_2} = \frac{10{,}9\,\text{V}}{200\,\Omega} = 0{,}0545\,\text{A} I3=U23R3=10,9V300Ω=0,0363A I_3 = \frac{U_{23}}{R_3} = \frac{10{,}9\,\text{V}}{300\,\Omega} = 0{,}0363\,\text{A} Ellenőrzés: I2+I3=0,0545A+0,0363A≈0,091AI_2 + I_3 = 0{,}0545\,\text{A} + 0{,}0363\,\text{A} \approx 0{,}091\,\text{A}. A csomóponti törvény teljesül. ∎

Mérés. A feszültségmérővel három ponton mérünk: a bemeneten (20V20\,\text{V}), R1R_1-en (9,1V9{,}1\,\text{V}) és a párhuzamos részen (10,9V10{,}9\,\text{V}). Az árammérőt sorosan kötjük be a főágba, majd az egyes ágakba. Vegyes kapcsolásnál figyelni kell arra, hogy az árammérő az adott ágban mérjen, ne a főágban, mert akkor rossz értéket kapunk.

42.1.4 Teljesítmény és hatásfok mérése

A mérési gyakorlatokban a teljesítményt gyakran nem közvetlenül wattmérővel, hanem közvetett úton, feszültség- és árammérés eredményéből számítjuk. Egyenáramú körben és tiszta ohmos váltakozó áramú körben a hatásos teljesítmény: P=U⋅I P = U \cdot I ahol PP a teljesítmény wattban (W\text{W}), UU a feszültség voltban (V\text{V}), II az áram amperben (A\text{A}).

Kidolgozott példa (Teljesítménymérés közvetett módszerrel). Adott: Egy tanműhelyi fűtőbetét egyenáramú tápegységről üzemel. A feszültségmérő 24V24\,\text{V}-ot, az árammérő 2,5A2{,}5\,\text{A}-t mutat. Keresett: A fűtőbetét által felvett teljesítmény. Képlet: P=U⋅IP = U \cdot I. Behelyettesítés: P=24V⋅2,5A=60WP = 24\,\text{V} \cdot 2{,}5\,\text{A} = 60\,\text{W}. Eredmény: P=60WP = 60\,\text{W}. Ellenőrzés: R=U/I=24V/2,5A=9,6ΩR = U/I = 24\,\text{V}/2{,}5\,\text{A} = 9{,}6\,\Omega; a 60 W egy kis laboratóriumi fűtőbetétre reális nagyságrend. ∎

Ha közvetlenül wattmérőt használunk, annak két tekercselése van: az áramtekercset sorosan, a feszültségtekercset párhuzamosan kötjük. A digitális wattmérők gyakran egyben végzik el a szorzást, és kijelzik a hatásos teljesítményt.

Hatásfok mérése. A gyakorlatban a hatásfokot (η\eta) a leadott és a felvett teljesítmény hányadosaként értékeljük: η=PkiPbe \eta = \frac{P_{\text{ki}}}{P_{\text{be}}} Kidolgozott példa (Hatásfok mérése). Adott: Egy kis tanműhelyi motor egyenáramú tápegységről üzemel. A motor felvett teljesítménye Pbe=36WP_{\text{be}} = 36\,\text{W}. A motor tengelyén mért leadott mechanikai teljesítmény Pki=27WP_{\text{ki}} = 27\,\text{W}. Keresett: A motor hatásfoka. Képlet: η=PkiPbe\eta = \frac{P_{\text{ki}}}{P_{\text{be}}}. Behelyettesítés: η=27W36W=0,75\eta = \frac{27\,\text{W}}{36\,\text{W}} = 0{,}75. Eredmény: η=75%\eta = 75\,\%. Ellenőrzés: A 75%75\,\%-os hatásfok egy kis egyenáramú motornál reális érték. ∎

Váltakozó áramú, induktív vagy kapacitív terhelésnél a teljesítmény képlete P=U⋅I⋅cos⁡φP = U \cdot I \cdot \cos\varphi, de ezt a könyv váltakozó áramú fejezetei részletesen tárgyalják.

42.1.5 Jegyzőkönyv és kiértékelés

A mérési munka félkész termék, amíg nincs jegyzőkönyv. A jegyzőkönyv rögzíti, mit mértünk, mivel mértük, és milyen következtetést vontunk le. A hibakeresésnél és a későbbi, Védelmi mérések gyakorlata és a jegyzőkönyv kitöltése alfejezetben tárgyalt méréseknél a jegyzőkönyv a bizonyíték arra, hogy a munkát elvégeztük, és a berendezés megfelelt az előírásoknak.

Szabvány. A jegyzőkönyv pontos formai követelményeit a megrendelő, a hatóság vagy az eljáró cég minőségirányítási utasítása határozza meg; a villamos berendezések felülvizsgálatánál ezt a kérdést a szabványos és jogi előírások együttesen rendezik (például az ellenőrző méréseket szabályozó sorozatok). A következő szerkezeti elemeket a hazai gyakorlatban minden mérési jegyzőkönyvnek érdemes tartalmaznia:

  1. Fejléc: a mérés helye, időpontja, a mérést végző neve, a felügyelő oktató vagy megbízó neve.
  2. A mérés tárgya: az áramkör vagy gép megnevezése, típusa, gyári száma.
  3. A felhasznált műszerek: a műszer típusa, gyári száma, méréshatára, pontossági osztálya, a hitelesítés vagy kalibrálás időpontja.
  4. Elvi kapcsolási rajz: a mérési elrendezés rajza.
  5. Mérési adatok: táblázatos formában, mértékegységgel.
  6. Kiértékelés: a számított értékek, hibaszámítás, következtetések.
  7. Aláírás és dátum.

42.1.5.1 A mérési hiba értékelése

A valós alkatrészeknek tűrése van (például az ellenállás ±5%\pm 5\,\%-kal térhet el a ráírt értéktől). A műszernek is van pontossági osztálya. Ezért a mért és a számított érték soha nem egyezik meg pontosan. A kettő közötti eltérést hibának nevezzük.

Definíció. Abszolút hiba: a mért és a számított (vagy pontosnak tekintett) érték különbségének abszolút értéke. Δ=|Xmért−Xszámított| \Delta = |X_{\text{mért}} - X_{\text{számított}}| Definíció. Relatív hiba: az abszolút hiba viszonyítása a tényleges vagy számított értékhez, általában százalékban. δ=ΔXszámított⋅100% \delta = \frac{\Delta}{X_{\text{számított}}} \cdot 100\% Példa. Egy 120Ω120\,\Omega névleges értékű ellenállást mérünk. A multiméter 118,4Ω118{,}4\,\Omega-t mutat. Abszolút hiba: Δ=|118,4Ω−120Ω|=1,6Ω\Delta = |118{,}4\,\Omega - 120\,\Omega| = 1{,}6\,\Omega. Relatív hiba: δ=1,6120⋅100%=1,33%\delta = \frac{1{,}6}{120} \cdot 100\% = 1{,}33\%. Ez az érték a szokásos ±5%\pm 5\% tűréshatáron belül van, tehát a mérést és az alkatrészt is elfogadjuk. ∎

42.1.6 Valós életbeli alkalmazás

Valós eset. Egy villanyszerelő tanuló egy izzószálas fényforrás teljesítményét számította ki a gyakorlaton. A lámpa névleges feszültsége 12V12\,\text{V}, az áramkörbe kötve mért áram 0,4A0{,}4\,\text{A} volt. A szerelőtanuló a képletet rosszul alkalmazva P=I⋅RP = I \cdot R módon próbált teljesítményt számolni, de az ellenállást elfelejtette mérni. A kérdés viszont egyszerű volt: P=U⋅I=12V⋅0,4A=4,8WP = U \cdot I = 12\,\text{V} \cdot 0{,}4\,\text{A} = 4{,}8\,\text{W}. A tanulság: a teljesítmény méréséhez elég a feszültség- és árammérés, ha a terhelés ohmos; sem a terhelés ellenállását, sem bonyolult képleteket nem kell alkalmazni. A gyakorlatban a villanyszerelő lakatfogóval megfogja az egyik eret, a feszültséget pedig egy aljzatban vagy a kapcsokon méri; a kettő szorzatából rögtön tudja, mekkora a felvett teljesítmény. Ezt a becslést a korábban tanult Teljesítmény- és energiamérés, fogyasztásmérők alfejezetben tanultak szerint lehet pontosítani a hálózati fogyasztásmérés pontosságával.

Egy másik esetben a mérési hibákra derült fény: ugyanazt az 1MΩ1\,\text{M}\Omega-os ellenállást két különböző csoport mérte. Az egyik 0,99MΩ0{,}99\,\text{M}\Omega-ot, a másik – két kézzel fogva a mérőcsúcsokat – 0,33MΩ0{,}33\,\text{M}\Omega-ot kapott. A második csoport mérésénél a test (kb. 500kΩ500\,\text{k}\Omega) párhuzamosan kapcsolódott a mért alkatrésszel: 1⋅0,5/(1+0,5)≈0,33MΩ1 \cdot 0{,}5/(1 + 0{,}5) \approx 0{,}33\,\text{M}\Omega, lecsökkentve a mért értéket. (Kis, például 120Ω120\,\Omega-os ellenállásnál a test hatása elhanyagolható; a jelenség nagy ellenállásoknál számít.) A tanulság: az ellenállás-mérést úgy kell végezni, hogy kezünkkel nem érintjük a fém részeket, mert a testünk is vezet és befolyásolja a mérést.

42.1.7 Gyakorlati útmutató

Cél: Soros, párhuzamos és vegyes kapcsolás felépítése, mérése, a mért és számított értékek összevetése, jegyzőkönyv készítése.

Eszközök és anyagok:

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi (törpefeszültségű, ELV) környezetben végezhető, megfelelő műszerhasználat mellett; hálózati feszültségen önállóan ne végezd. A feszültség alatt lévő áramkörön a kapcsolás módosítása tilos. Mivel itt ELV-környezetről van szó, a teljes feszültségmentesítés fizikailag nem feltétlenül szükséges minden pillanatban a méréshez, de a feszültségmentesség ellenőrzését a bekötés megkezdése előtt és a mérési pont áthelyezésekor is el kell végezni: győződj meg róla, hogy a tápegység kimenete feszültségmentes, amikor a mérőzsinórokat áthelyezed.

Recept. A mérés lépései:

  1. Kapcsolás felépítése (feszültségmentes állapotban): Építsd fel a soros kapcsolást sorkapcsos szerelőlapon (legalább 5 W-os ellenállásokkal); kenyérlapot csak legfeljebb 5 V-on, 0,25 W-os ellenállással használj. Az árammérőt sorosan kösd be; itt mindegy, hol szakítod meg a kört.
  2. Feszültségmérő bekötése: A feszültségmérőt kösd a tápegység kimenetére. Állítsd a multimétert egyenfeszültség-mérésre, a várható értéknél nagyobb méréshatárra.
  3. Tápfeszültség bekapcsolása: Kapcsold be a tápegységet, és állítsd be a kiválasztott feszültséget (a soros példához 24V24\,\text{V}, vagy 12V12\,\text{V} és a felezett várt értékek); az értéket a feszültségmérőn ellenőrizd.
  4. Mérés: Olvasd le a műszereket. Írd be az értékeket a jegyzőkönyv-táblázatba. Mérd meg a feszültséget R1R_1-en és R2R_2-n is, ehhez a feszültségmérő zsinórjait helyezd át az alkatrész két kapcsára.
  5. Lekapcsolás: A mérés végén kapcsold le a tápfeszültséget, és csak ezután bonts szét bármilyen alkatrészt.
  6. Új kapcsolás: Építsd fel a párhuzamos kapcsolást, ismételd meg a mérést.
  7. Kiértékelés: Számold ki az elvárt értékeket, hasonlítsd össze a mérési eredményekkel, és számold ki a relatív hibát.

Ellenőrzési pontok:

42.1.8 Tipikus hibák

  1. Az árammérő párhuzamos bekötése. Ez a leggyakoribb, legsúlyosabb hiba. A kis belső ellenállású árammérő rövidre zárja a feszültségforrást. A műszer olvadóbiztosítója (vagy a tápegység védelme) kiold, de rosszabb esetben a műszer tönkremegy. Helyesen: az árammérő mindig sorosan van a mérendő ágban.
  2. A feszültségmérő soros bekötése. A nagy belső ellenállású feszültségmérő lefojtja az áramkört. A terhelésen szinte nulla feszültség esik. Helyesen: a feszültségmérő párhuzamosan kapcsolódik az alkatrészhez.
  3. Ellenállás mérése feszültség alatt. Ha a multimétert ellenállásmérésre állítjuk, és a mérendő ellenálláson feszültség van, a műszer belső generátorát visszafeszültség éri, hibás értéket mutat, és tönkre is mehet. Helyesen: feszültségmentesítsük, és szükség esetén az alkatrészt bontsuk ki a kapcsolásból.
  4. A mérőzsinór fém részének érintése. Kézzel érintve a mérővezeték csupasz végét, a testünk ellenállása párhuzamosan kapcsolódik, meghamisítva az eredményt. Helyesen: fogjuk a zsinórt a szigetelt részén, és a mérőcsúcs csak az alkatrész kivezetését érintse.
  5. Nem megfelelő méréshatár. Kicsi méréshatárnál a műszer „túlcsordul”, nagy méréshatárnál a felbontás rossz. Helyesen: kezdjünk a legnagyobb méréshatárral, majd csökkentsük, amíg a kijelzés a felső harmadba nem esik.

42.1.9 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Az árammérőt sorosan, a feszültségmérőt párhuzamosan kötjük az áramkörbe.
  2. Gyors számolás. Egy 12V12\,\text{V}-os kapcsolásban R1=60ΩR_1 = 60\,\Omega és R2=180ΩR_2 = 180\,\Omega van sorosan. Mekkora az áramkör árama, és mekkora teljesítményt disszipál R2R_2?
  3. Mi a hiba ebben a mérésben? A tanuló meg akarja mérni egy ellenállás áramát. A multimétert ellenállás-mérésre állítja, és az ellenállás két kivezetésére teszi a mérőzsinórt. Azt mondja: „A műszer mutatja az ellenállás áramát.” Mi a hiba?
  4. Fogalom. Hogyan számítjuk ki a relatív hibát?
  5. Rajzolvasás. A fenti kapcsolási rajzon (a fejezet elején) hová kell bekötni az árammérőt, ha a főágban akarunk mérni, és hová a feszültségmérőt, ha a tápegység kimenetét akarjuk mérni?

42.1.10 Feladatok

1. feladat (A) Sorolj fel legalább négy olyan adatot, amelyet egy mérési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell.

2. feladat (A) Rajzold le egy fűtőbetét feszültség- és árammérésének kapcsolási vázlatát, a hangsúly a feszültségmérő és az árammérő bekötésén van (csak rajz; hálózati feszültségű mérést jogosult végez).

3. feladat (B) Soros kapcsolásban R1=220ΩR_1 = 220\,\Omega, R2=470ΩR_2 = 470\,\Omega. A bemeneti feszültség U=24VU = 24\,\text{V}. Számítsd ki az eredő ellenállást, az áramkör áramát, és az egyes ellenállásokon eső feszültséget. Ellenőrizd a feszültségek összegét.

4. feladat (B) Egy párhuzamos kapcsolásban R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega, R2=150ΩR_2 = 150\,\Omega. A rákapcsolt feszültség 12V12\,\text{V}. Számítsd ki az ágáramokat és a főági áramot. Számold ki a párhuzamos eredő ellenállást is.

5. feladat (C) Egy vegyes kapcsolásban R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega sorosan van R2R_2 és R3R_3 párhuzamos kapcsolásával. R2=200ΩR_2 = 200\,\Omega, R3=300ΩR_3 = 300\,\Omega. A tápfeszültség U=20VU = 20\,\text{V}. Számítsd ki a főági áramot, az R1R_1-en eső feszültséget, a párhuzamos rész feszültségét, és az egyes ágáramokat. Ellenőrizd az eredményt.

6. feladat (D) A mérési jegyzőkönyvben a tanuló a következő értékeket rögzítette: Umért=23,8VU_{\text{mért}} = 23{,}8\,\text{V}, Imért=0,079AI_{\text{mért}} = 0{,}079\,\text{A}. A számított értékek Uszámított=24VU_{\text{számított}} = 24\,\text{V}, Iszámított=0,08AI_{\text{számított}} = 0{,}08\,\text{A}. Számítsd ki az abszolút és relatív hibát mind a feszültségre, mind az áramra. Elfogadnád-e a mérést, ha a megengedett relatív hiba ±2%\pm 2\%?

42.1.11 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A feszültségmérő belső ellenállása nagy, ezért párhuzamosan; az árammérő belső ellenállása kicsi, ezért sorosan kötendő.
  2. Reredő=60+180=240ΩR_{\text{eredő}} = 60 + 180 = 240\,\Omega. I=12V240Ω=0,05A=50mAI = \frac{12\,\text{V}}{240\,\Omega} = 0{,}05\,\text{A} = 50\,\text{mA}. P2=I2R2=(0,05A)2⋅180Ω=0,45WP_2 = I^2 R_2 = (0{,}05\,\text{A})^2 \cdot 180\,\Omega = 0{,}45\,\text{W}, ezért legalább 1 W-os ellenállás kell, sorkapcsos szerelésben (kenyérlapon 12 V-tal nem dolgozunk).
  3. Az ellenállás-mérésre állított műszer nem áramot mér, hanem a mérendő alkatrész ellenállását. Áramméréshez a műszert árammérő üzemmódba kell állítani, és sorosan kell bekötni az áramkörbe. Ráadásul feszültség alatt tilos elkezdeni a mérést!
  4. A relatív hiba az abszolút hiba és a pontosnak tekintett (vagy számított) érték hányadosa szorozva 100-zal: δ=ΔXszámított⋅100%\delta = \frac{\Delta}{X_{\text{számított}}} \cdot 100\%.
  5. Az árammérőt a tápegység + kapcsa és R1R_1 közé kell sorosan kötni (a rajzon a P1 helyére). A feszültségmérőt párhuzamosan kell kötni a tápegység két kapcsára.

1. feladat (A) A mérési jegyzőkönyvnek tartalmaznia kell például: a mérés helyét és időpontját, a mérést végző nevét, a mérés tárgyát, a felhasznált műszerek típusát és gyári számát, a mérési elrendezés kapcsolási rajzát, a mérési adatok táblázatát, a kiértékelést és a dátumot.

2. feladat (A) A kapcsolási vázlat: az áramkör L és N között a fűtőbetétet tartalmazza. Az árammérő a fűtőbetéttel sorosan, a feszültségmérő a betét két kapcsára (párhuzamosan) kapcsolódik; a rajz a fejezet elején lévő ábrával azonos, csak a tápegység helyén az L/N hálózat áll. Biztonsági korlát. Hálózati áramot a gyakorlatban lakatfogóval mérünk az egyik éren, a kör megbontása nélkül; a feszültséget CAT III 300 V (vagy magasabb) besorolású műszerrel és zsinórral, kétkezes érintés nélkül mérjük. Multiméter soros áramméréséhez a kört feszültségmentesíteni kell (öt szabály), és csak a műszer A-bemenetének névleges áramán (biztosítóján) belül szabad mérni; egy 2 kW-os betét árama kb. 8,7 A, ami a 10 A-es bemenet határán van. Hálózati feszültségű mérést jogosult végez, a tanuló nem.

3. feladat (B) Eredő ellenállás: Re=220+470=690ΩR_e = 220 + 470 = 690\,\Omega. Áram: I=24690≈0,0348A=34,8mAI = \frac{24}{690} \approx 0{,}0348\,\text{A} = 34{,}8\,\text{mA}. U1=0,0348⋅220≈7,65VU_1 = 0{,}0348 \cdot 220 \approx 7{,}65\,\text{V}. U2=0,0348⋅470≈16,35VU_2 = 0{,}0348 \cdot 470 \approx 16{,}35\,\text{V}. Ellenőrzés: 7,65+16,35=24,0V7{,}65 + 16{,}35 = 24{,}0\,\text{V}. (A köztes eredményt 3 értékes jegyre tartjuk; 0,035 A-re kerekítve 7,7+16,45=24,15V7{,}7 + 16{,}45 = 24{,}15\,\text{V} jönne ki, ez kerekítési eltérés.)

4. feladat (B) I1=12100=0,12AI_1 = \frac{12}{100} = 0{,}12\,\text{A}. I2=12150=0,08AI_2 = \frac{12}{150} = 0{,}08\,\text{A}. Iösszes=0,12+0,08=0,2AI_{\text{összes}} = 0{,}12 + 0{,}08 = 0{,}2\,\text{A}. Eredő ellenállás: 1Re=1100+1150=3300+2300=5300⇒Re=60Ω\frac{1}{R_e} = \frac{1}{100} + \frac{1}{150} = \frac{3}{300} + \frac{2}{300} = \frac{5}{300} \Rightarrow R_e = 60\,\Omega. Ellenőrzés: I=1260=0,2AI = \frac{12}{60} = 0{,}2\,\text{A}.

5. feladat (C) R23=200⋅300200+300=120ΩR_{23} = \frac{200 \cdot 300}{200 + 300} = 120\,\Omega. Re=100+120=220ΩR_e = 100 + 120 = 220\,\Omega. I=20220≈0,091AI = \frac{20}{220} \approx 0{,}091\,\text{A}. U1=0,091⋅100=9,1VU_1 = 0{,}091 \cdot 100 = 9{,}1\,\text{V}. U23=20−9,1=10,9VU_{23} = 20 - 9{,}1 = 10{,}9\,\text{V}. I2=10,9200=0,0545AI_2 = \frac{10{,}9}{200} = 0{,}0545\,\text{A}. I3=10,9300=0,036AI_3 = \frac{10{,}9}{300} = 0{,}036\,\text{A}. Ellenőrzés: 0,0545+0,036≈0,091A0{,}0545 + 0{,}036 \approx 0{,}091\,\text{A}.

6. feladat (D) Feszültségre: ΔU=|23,8−24|=0,2V\Delta_U = |23{,}8 - 24| = 0{,}2\,\text{V}. δU=0,224⋅100=0,83%\delta_U = \frac{0{,}2}{24} \cdot 100 = 0{,}83\%. Áramra: ΔI=|0,079−0,08|=0,001A\Delta_I = |0{,}079 - 0{,}08| = 0{,}001\,\text{A}. δI=0,0010,08⋅100=1,25%\delta_I = \frac{0{,}001}{0{,}08} \cdot 100 = 1{,}25\%. Mindkét relatív hiba a megengedett ±2%\pm 2\%-os határon belül van, tehát a mérést elfogadnánk.

42.1.12 Rövid összefoglaló

Az alapmérések során a mérőműszer bekötése a legfontosabb, mert rossz bekötéssel a mérés nem pontos, és a műszer is tönkremehet. Továbbvitt eredmény: a fejezetben megtanult mérési módszertan, a feszültség- és árammérő bekötési szabálya (párhuzamosan, illetve sorosan), valamint a mérési jegyzőkönyv vezetésének gyakorlata közvetlenül megalapozza a következő Védelmi mérések gyakorlata és a jegyzőkönyv kitöltése alfejezetet, ahol ugyanezeket a készségeket használjuk majd a szigetelés, a folytonosság, a hurokimpedancia és az áram-védőkapcsoló vizsgálatára. A mérési hibák értékelése nélkül nem tudjuk megmondani, hogy egy eltérés az alkatrész tűrése, a műszer pontossága, vagy a szerelői hiba következménye-e. A teljesítmény mérését egyenáramú körben P=U⋅IP = U \cdot I, váltakozó áramú körben P=U⋅I⋅cos⁡φP = U \cdot I \cdot \cos\varphi képlettel végezzük. A jegyzőkönyv a mérési folyamat dokumentálásának eszköze, amely bizonyítja az elvégzett munka helyességét. Aki ezt az alapot megérti, biztonságosan és hatékonyan fog dolgozni a későbbi, bonyolultabb áramkörökön is.

42.1.13 Források és ellenőrzési hiányok