Tegyük fel, hogy hibakeresés közben megmérsz egy tápfeszültséget, és a műszer 11,8 V-ot mutat. Azt feltételezed, hogy a 12 V-os áramkör rendben van, pedig valójában a műszer pontossága miatt a valódi érték akár 12,4 V vagy 11,2 V is lehet. Ha nem érted, mennyire bízhatsz a műszeredben, téves irányba indulsz el, alkatrészt cserélsz, vagy épp figyelmen kívül hagysz egy életveszélyes hibát. A mérési hiba ismerete nem statisztikai szőrszálhasogatás, hanem a hibakeresés és a hibavédelmi (régi szóval érintésvédelmi) mérések alapja.
Az alfejezet célja, hogy a mérési eredmény mellé mindig oda tudd tenni a kérdést: „Mekkora a hibahatár, és milyen belső ellenállással mértek?” Ezt a szemléletet viszed tovább a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák és az Oszcilloszkóp és jelalakok alfejezetekbe.
Definíció. A mérés egy fizikai mennyiség (feszültség, áram, ellenállás stb.) összehasonlítása egy ismert etalonnal vagy egy hitelesített műszerrel. A mérés célja a valódi érték () minél jobb megközelítése, amelyet azonban sosem ismerhetünk meg tökéletesen.
Definíció. A mérés során fellépő abszolút hiba () a mért érték () és a valódi érték () különbsége:
Definíció. A relatív hiba () a hibának a valódi (vagy a mért) értékhez viszonyított aránya, százalékban:
A relatív hiba sokkal informatívabb a szerelő számára: teljesen más, ha 1 V hibával 1000 V-ot, vagy ha 10 V-ot mérünk.
Definíció. A mért érték bizonytalansága a mérési hiba lehetséges intervalluma. Például ha az abszolút hibahatár , akkor a keresett valódi érték tartományban van.
1. Szisztematikus (rendszeres) hibák. A mérőeszköz rossz kalibrációjából, elöregedett elemeiből, vagy a mérési elrendezés állandó hibájából adódnak. Egy rosszul nullázott, régi analóg műszer mindig ugyanabba az irányba téved. A szisztematikus hiba a mérés megismétlésével nem oldható fel.
2. Véletlen hibák. A hálózati zaj, a hőmérséklet-ingadozás, a műszer digitális utolsó számjegyének ugrálása véletlen jellegű. Több mérés átlagolásával csökkenthető a hatásuk.
3. Leolvasási (durva) hibák. Az emberi leolvasás során keletkeznek. Analóg műszernél a mutatót nem merőlegesen nézve parallaxishiba lép fel; digitálisnál rossz méréshatárból számolunk, vagy a tizedespontot tévesztjük el.
Példa (leolvasási hiba). Egy analóg voltmérő skálája -ig van kalibrálva, de te a rossz skálát, a -as osztást nézed. A műszer így -ot mutat, holott a valódi érték .
Hiba. A rossz skála leolvasása nem csak pontatlan, hanem életveszélyes döntéshez is vezethet, például ha egy áramkör feszültségmentességét ellenőrzöd, és valójában feszültség alatt van.
Definíció. A pontossági osztály (accuracy class) a műszer legnagyobb megengedett relatív hibája a méréshatár (végkitérő) százalékában kifejezve. Ez a gyártó által garantált hibakorlát. Az osztályt általában szám jelzi, például 1,5 (ami -ot jelent), 0,5, 2,5 stb. Ez az analóg (mutatós) műszerek jellemzője, a skálalapra írják. A digitális műszerek adatlapja a hibát általában alakban adja meg: ennek első tagja a mért értékre vetül, a második a kijelző felbontására (részletesen: Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák).
Definíció. A méréshatár () a műszer által megjeleníthető legnagyobb érték (például , ). Analóg műszernél a pontossági osztályból adódó hibát mindig a méréshatárhoz és nem a mért értékhez képest kell számolni.
Összefüggés. Ha a műszer pontossági osztálya , a méréshatára , akkor a legnagyobb megengedett abszolút hiba:
Figyelem. A relatív hiba a méréshatár alsó tartományában megnő, mert az abszolút hibát a mért értékkel osztjuk. Ezért az analóg műszert úgy kell méréshatárt választani, hogy a mutató a skála felső kétharmadában legyen. Digitális műszernél hasonló a helyzet, bár ott a kijelző felbontása is beleszól.
Számítás. Egy analóg feszültségmérő pontossági osztálya 1,5, méréshatára 300 V. A leolvasott érték 200 V.
Számítás. Mérjünk most 50 V-ot ugyanezzel a műszerrel a 300 V-os és a 100 V-os méréshatáron.
Továbbvitt eredmény. A pontossági osztályból számolt hibahatárt használjuk minden mérési jegyzőkönyvben. A Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák alfejezetben ezt a számítást alkalmazzuk a digitális multiméter specifikációjának értelmezésére, az Oszcilloszkóp és jelalakok részben pedig a jelalak-mérés bizonytalanságának becslésére.
A mérőműszer nem „ingyen” mér: áramot vesz fel az áramkörből, és ezzel megváltoztatja a mért mennyiséget. Ezt hívjuk a mérőműszer terhelő hatásának.
Definíció. A belső ellenállás () a mérőműszer bemeneti ellenállása. Feszültségmérőnél ez a műszeren átfolyó áramot határozza meg, árammérőnél pedig a hálózatba sorosan beiktatott ellenállást jelenti.
Szabály. A jó feszültségmérő belső ellenállása a mért kör ellenállásához képest minél nagyobb legyen, hogy elhanyagolható áramot vegyen fel. A jó árammérő belső ellenállása minél kisebb legyen, hogy ne vigyen be számottevő feszültségesést.
Megjegyzés. A régi analóg, mutatós műszerek belső ellenállása gyakran csak … (például -os határon ). A modern digitális multimétereké általában a feszültségmérésnél.
Számítás. Egy feszültségosztó két -os ellenállásból áll (), és tápfeszültséget kap. A cél az ellenálláson eső feszültség () megmérése.
Ugyanez a mérés modern, belső ellenállású műszerrel:
A relatív hiba már csak körül van, ami az elektronikai hibakeresésnél általában elfogadható.
Továbbvitt eredmény. A terhelő hatás figyelembevétele a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák részben elengedhetetlen lesz, amikor nagy belső ellenállású (például CMOS-os) áramkörök feszültségét mérjük, és amikor a feszültségmentesség ellenőrzését végezzük.
1. Eltérítéses (közvetlen) módszer. A műszer mutatója vagy kijelzője közvetlenül a mérendő mennyiségre van kalibrálva. Jellemzői: gyors, kényelmes, de a műszer hibája és terhelő hatása benne van az eredményben. A multiméter és a lakatfogó ilyen.
2. Kiegyenlítéses (null) módszer. A mérendő feszültséget egy ismert, nagy pontosságú forrás feszültségével hasonlítjuk össze, amíg a kettő különbsége nulla nem lesz. Az egyensúlyban a műszer nem vesz fel áramot, ezért nincs terhelő hatása, és az eredmény csak az etalon/hiteles eszköz pontosságától függ. Példa: ellenállásmérés Wheatstone-híd használatával.
A jegyzőkönyv a mérés „dokumentációja”. Hibakereséskor segít következtetni a jelenség okára, felülvizsgálatkor pedig jogilag is bizonyítja a mérés megtörténtét.
Alapvető jegyzőkönyvminta:
Szabály. A jegyzőkönyvben a mérési eredményt mindig
a műszer által ténylegesen kijelzett pontossággal, de nem több
értékes jeggyel add meg. Ha a digitális műszer
kijelzője 230,0 V-ot mutat, az négy értékes jegy; te ne írd
mellé, hogy „körülbelül 229,9875 V”. Ha analóg skálán csak 10 V-os
felbontással lehet leolvasni, akkor az utolsó jegy becsült.
Tipikus hibák és a helyes gyakorlat:
Egy szerelő egy lakáselosztóban azt tapasztalta, hogy a FI-relé (áram-védőkapcsoló) időnként lekapcsol. A hibakeresés során megmérte a szigetelési ellenállást. A szigetelésmérés a leválasztott kábelezésen rendben volt, a hiba csak üzemben, nedvességnél jelentkezett. Ezért a szerelő a fázis- és a nullavezetőt együtt átfogva, szivárgóáram-mérésre alkalmas (mA felbontású) lakatfogóval megmérte a különbségi áramot: szivárgást talált (ellenőrizendő: a műszer adatlapi pontossága). Egy -es áram-védőkapcsoló () alatt még nem old ki, -nél ki kell oldania (ellenőrizendő: MSZ EN 61008-1 / 61009-1); a nedvességnél tovább nő, és összeadódik a kör többi készülékének szivárgásával, így együtt már elérheti a kioldási tartományt. Ezért egy áram-védőkapcsoló mögött a tartós szivárgások összege lehetőleg ne haladja meg kb. -t (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-53). A fogyasztókat egyenként leválasztva kiderült, hogy a mosógép fűtőbetétjének szigetelési hibája (fűtőszál–burkolat, a védővezető felé) okozta a szivárgást; ez földzárlat, nem zárlat. A tanulság: kis áramot csak arra alkalmas műszerrel és méréshatáron szabad mérni, a hibahatár számításával (lásd Áram-védőkapcsoló (FI) és kiegészítő védelem). A csak a nullavezetőre tett lakatfogó az üzemi áramot méri, a szivárgásról nem mond semmit.
Cél. Megtanulni egy analóg vagy digitális multiméter helyes kezelését a pontossági osztály és a méréshatár figyelembevételével.
Eszközök és anyagok: analóg mutatós voltmérő (pl. 1,5 osztály, 300 V végkitérő), digitális multiméter, egy 9 V-os elem, egy 10 kΩ-os ellenállás, a mérésről jegyzőkönyv.
Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezz mérést.
Az öt biztonsági szabály (hálózati berendezésen végzett munka előtt): 1. Leválasztás – minden pólus lekapcsolása. 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás – lakat, tábla. 3. A feszültségmentesség megállapítása a munkavégzés helyén, minden pólus között, kétpólusú feszültségvizsgálóval; a vizsgálót előtte és utána ismert feszültségforráson ellenőrizd. 4. Földelés és rövidre zárás, ahol előírt, vagy visszatáplálás, indukált feszültség veszélye áll fenn. 5. Szomszédos feszültség alatt maradó részek lefedése, elkerítése.
A mostani gyakorlat törpefeszültségű elemen (9 V) történik, ezért az öt szabály itt nem alkalmazandó (nincs mit feszültségmentesíteni); csak a műszer ellenőrzését és a helyes funkció- és méréshatár-választást gyakoroljuk. Hálózati berendezésen mindig az öt szabály szerint járj el, jogosult személy felügyeletével.
Lépések:
Ellenőrzési pontok: a mért értéknek reálisnak kell lennie. Ha például egy 9 V-os elemen 1,2 V-ot mérsz, akkor valószínűleg túl nagy méréshatárt használsz, vagy a mérőzsinór szakadt.
1. feladat (A) Határozd meg az abszolút és a relatív hiba fogalmát.
2. feladat (A) Egy 1,5 osztályú voltmérő méréshatára 150 V, a leolvasott érték 90 V. Számítsd ki a maximális abszolút hibát és a relatív hibát.
3. feladat (B) Egy feszültségosztóban és , a tápfeszültség . A méréshez egy régi, érzékenységű, 10 V méréshatárú analóg műszert használunk. a) Mekkora a műszer belső ellenállása ezen a méréshatáron? b) Mekkora a valódi feszültség az -n? c) Mekkora a terhelt feszültség (mért érték)? d) Mekkora a relatív hiba?
4. feladat (B) Egy mérési feladatnál 30 V-ot várunk. Rendelkezésre áll egy 0,5 osztályú műszer 100 V-os, 50 V-os és 20 V-os méréshatárokkal. Melyik méréshatárt válaszd, és mekkora a hozzátartozó maximális abszolút hiba és relatív hiba?
5. feladat (C) Egy hibakeresés során egy digitális
multiméter kijelzőjén 12,34 V olvasható. A méréshatár 50 V,
a műszer alap pontossága a mért értékre vetítve
,
a felbontásból adódó hibája pedig
digit. A jegyzőkönyvbe a tanuló 12,341729 V-ot ír. a) Írd
fel a hibahatárt a gyártói specifikáció alapján. b) Mi a baj a
jegyzőkönyv bejegyzésével?
6. feladat (D) Gyakorlati feladat: egy 9 V-os elem
feszültségét méred egy digitális és egy analóg műszerrel. A digitális
multiméter 9,40 V-ot mutat, az analóg műszer csak
8,7 V-ot. Magyarázhatja-e a különbséget a műszer terhelő
hatása? Számold ki a felvett áramot és a belső ellenálláson eső
feszültséget (az elem belső ellenállása kb.
,
az analóg műszer
-os
határán
),
és vesd össze az analóg műszer hibahatárával
(-es
osztály). Melyik műszernek hiszel inkább?
1. feladat (A) Az abszolút hiba a mért érték és a valódi érték különbsége: . A relatív hiba ez a különbség a valódi (vagy mért) értékhez viszonyítva, százalékban: .
2. feladat (A) Adott: , , . Abszolút hiba: . Relatív hiba: . A valódi érték .
3. feladat (B) a) . b) . c) A terhelt eredő: . Mért feszültség: . d) Relatív hiba: .
4. feladat (B) A 100 V-os méréshatár hibája: , relatív: . Az 50 V-os méréshatár hibája: , relatív: . A 20 V-os tartomány túlcsapódik. Az 50 V-os tartományt választjuk, mert ezen a határon a legkisebb a relatív hiba (a -os kitérés a skála felső kétharmadában van).
5. feladat (C) a) A specifikáció első tagja (a mért
értékre vetítve):
.
A digit hibája:
digit a kijelzőn a legkisebb helyiértéken
()
így
.
Összesített (pesszimista) hibahatár:
.
Tehát a valódi érték körülbelül $12{,}25 $ és
V között van. b) A helytelen bejegyzés: a műszer felbontása
,
tehát a 12,341729 V kiírás nem megengedhető, mert olyan
pontosságot sugall, amit a műszer nem tud. Helyesen 12,34 V
vagy 12,34 V ± 0,09 V.
6. feladat (D) Terhelő hatás: az analóg műszer -os határán , a felvett áram , a belső ellenálláson eső feszültség . Elemnél a belső ellenállás (néhány ohm) a műszer ellenállásához képest elhanyagolható, ezért a terhelő hatás nem magyarázza a -os eltérést (ehhez kb. belső ellenállás kellene: ). Az analóg műszer hibahatára -es osztálynál, -os határon ; a ennél is nagyobb, tehát az analóg műszer rossz méréshatáron/skáláján olvastál le, nincs nullázva, vagy hibás: ellenőrizd ismert feszültségen (a terhelő hatás nagy belső ellenállású forrásnál, például a kidolgozott példa -os osztójánál számít). A digitális műszernek hiszünk inkább, mert pontossága és belső ellenállása () is kedvezőbb; kiürült elemnél a terhelt feszültség lehet a használat közbeni valós érték.
A mérés sohasem tökéletes; a mérési hiba a műszer és a mérési módszer velejárója. Az abszolút hiba () és a relatív hiba () összekapcsolják a hibát a mérési eredménnyel. A műszer pontossági osztálya a méréshatár százalékában adja meg a legnagyobb megengedett hibát, ezért a méréshatárt mindig úgy kell megválasztani, hogy a mutató a skála felső kétharmadában legyen. A műszer belső ellenállása meghatározza a terhelő hatást: a feszültségmérőnek nagy, az árammérőnek kis belső ellenállással kell rendelkeznie. Ezen alapelvek nélkül lehetetlen a hibakeresés és a mérési jegyzőkönyv helyes értelmezése. Az itt tanultakat a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák és az Oszcilloszkóp és jelalakok alfejezetekben használjuk fel a gyakorlati mérések során.
A mérési jegyzőkönyvben a mért értéket a műszer által garantált pontossággal, a méréshatár és a pontossági osztály feltüntetésével kell rögzíteni, kerülve a hamis, túlzott tizedesjegyeket. A hibás méréshatár-választás, a terhelő hatás elhanyagolása és a parallaxishiba tipikus hibaforrások, amelyek a villanyszerelő munkájában téves diagnózishoz és veszélyes döntésekhez vezethetnek.