8.1 Mérés alapjai, mérési hibák és műszerosztályok

8.1.1 Miért kell pontosan mérni és számolni a hibával?

Tegyük fel, hogy hibakeresés közben megmérsz egy tápfeszültséget, és a műszer 11,8 V-ot mutat. Azt feltételezed, hogy a 12 V-os áramkör rendben van, pedig valójában a műszer pontossága miatt a valódi érték akár 12,4 V vagy 11,2 V is lehet. Ha nem érted, mennyire bízhatsz a műszeredben, téves irányba indulsz el, alkatrészt cserélsz, vagy épp figyelmen kívül hagysz egy életveszélyes hibát. A mérési hiba ismerete nem statisztikai szőrszálhasogatás, hanem a hibakeresés és a hibavédelmi (régi szóval érintésvédelmi) mérések alapja.

Az alfejezet célja, hogy a mérési eredmény mellé mindig oda tudd tenni a kérdést: „Mekkora a hibahatár, és milyen belső ellenállással mértek?” Ezt a szemléletet viszed tovább a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák és az Oszcilloszkóp és jelalakok alfejezetekbe.

8.1.2 A mérés fogalma és a mérési hibák fajtái

Definíció. A mérés egy fizikai mennyiség (feszültség, áram, ellenállás stb.) összehasonlítása egy ismert etalonnal vagy egy hitelesített műszerrel. A mérés célja a valódi érték (XvX_\text{v}) minél jobb megközelítése, amelyet azonban sosem ismerhetünk meg tökéletesen.

Definíció. A mérés során fellépő abszolút hiba (ε\varepsilon) a mért érték (XmX_\text{m}) és a valódi érték (XvX_\text{v}) különbsége:

ε=Xm−Xv \varepsilon = X_\text{m} - X_\text{v}

Definíció. A relatív hiba (hh) a hibának a valódi (vagy a mért) értékhez viszonyított aránya, százalékban:

h=εXv⋅100%≈εXm⋅100% h = \frac{\varepsilon}{X_\text{v}} \cdot 100\,\% \approx \frac{\varepsilon}{X_\text{m}} \cdot 100\,\%

A relatív hiba sokkal informatívabb a szerelő számára: teljesen más, ha 1 V hibával 1000 V-ot, vagy ha 10 V-ot mérünk.

Definíció. A mért érték bizonytalansága a mérési hiba lehetséges intervalluma. Például ha az abszolút hibahatár ±1,5V\pm 1{,}5\,\text{V}, akkor a keresett valódi érték Xv=Xm±1,5VX_\text{v} = X_\text{m} \pm 1{,}5\,\text{V} tartományban van.

8.1.2.1 A hibák fő forrásai

1. Szisztematikus (rendszeres) hibák. A mérőeszköz rossz kalibrációjából, elöregedett elemeiből, vagy a mérési elrendezés állandó hibájából adódnak. Egy rosszul nullázott, régi analóg műszer mindig ugyanabba az irányba téved. A szisztematikus hiba a mérés megismétlésével nem oldható fel.

2. Véletlen hibák. A hálózati zaj, a hőmérséklet-ingadozás, a műszer digitális utolsó számjegyének ugrálása véletlen jellegű. Több mérés átlagolásával csökkenthető a hatásuk.

3. Leolvasási (durva) hibák. Az emberi leolvasás során keletkeznek. Analóg műszernél a mutatót nem merőlegesen nézve parallaxishiba lép fel; digitálisnál rossz méréshatárból számolunk, vagy a tizedespontot tévesztjük el.

Példa (leolvasási hiba). Egy analóg voltmérő skálája 0…300V0\ldots 300\,\text{V}-ig van kalibrálva, de te a rossz skálát, a 0…1000\ldots 100-as osztást nézed. A műszer így 80V80\,\text{V}-ot mutat, holott a valódi érték 240V240\,\text{V}.

Hiba. A rossz skála leolvasása nem csak pontatlan, hanem életveszélyes döntéshez is vezethet, például ha egy áramkör feszültségmentességét ellenőrzöd, és valójában feszültség alatt van.

8.1.3 Pontossági osztály és méréshatár

Definíció. A pontossági osztály (accuracy class) a műszer legnagyobb megengedett relatív hibája a méréshatár (végkitérő) százalékában kifejezve. Ez a gyártó által garantált hibakorlát. Az osztályt általában szám jelzi, például 1,5 (ami 1,5%1{,}5\,\%-ot jelent), 0,5, 2,5 stb. Ez az analóg (mutatós) műszerek jellemzője, a skálalapra írják. A digitális műszerek adatlapja a hibát általában ±(a leolvasott érték x%-a+ndigit)\pm(\text{a leolvasott érték }x\,\%\text{-a} + n\ \text{digit}) alakban adja meg: ennek első tagja a mért értékre vetül, a második a kijelző felbontására (részletesen: Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák).

Definíció. A méréshatár (XvégX_\text{vég}) a műszer által megjeleníthető legnagyobb érték (például 200mA200\,\text{mA}, 600V600\,\text{V}). Analóg műszernél a pontossági osztályból adódó hibát mindig a méréshatárhoz és nem a mért értékhez képest kell számolni.

Összefüggés. Ha a műszer pontossági osztálya k%k\,\%, a méréshatára XvégX_\text{vég}, akkor a legnagyobb megengedett abszolút hiba:

εmax=k100⋅Xvég \varepsilon_\text{max} = \frac{k}{100} \cdot X_\text{vég}

Figyelem. A relatív hiba a méréshatár alsó tartományában megnő, mert az abszolút hibát a mért értékkel osztjuk. Ezért az analóg műszert úgy kell méréshatárt választani, hogy a mutató a skála felső kétharmadában legyen. Digitális műszernél hasonló a helyzet, bár ott a kijelző felbontása is beleszól.

8.1.4 Kidolgozott számítási példa: pontossági osztályból adódó hiba

Számítás. Egy analóg feszültségmérő pontossági osztálya 1,5, méréshatára 300 V. A leolvasott érték 200 V.

  1. Adott: k=1,5k = 1{,}5, Xvég=300VX_\text{vég} = 300\,\text{V}, Xm=200VX_\text{m} = 200\,\text{V}.
  2. Keresett: A maximális abszolút hiba (εmax\varepsilon_\text{max}) és a relatív hiba (hh).
  3. Képlet: εmax=k100Xvég\varepsilon_\text{max} = \frac{k}{100} X_\text{vég}, h=εmaxXm⋅100%h = \frac{\varepsilon_\text{max}}{X_\text{m}} \cdot 100\,\%.
  4. Behelyettesítés: εmax=1,5100⋅300V=4,5V \varepsilon_\text{max} = \frac{1{,}5}{100} \cdot 300\,\text{V} = 4{,}5\,\text{V} h=4,5V200V⋅100%=2,25% h = \frac{4{,}5\,\text{V}}{200\,\text{V}} \cdot 100\,\% = 2{,}25\,\%
  5. Eredmény: A mért érték 200V200\,\text{V}, a hibahatár ±4,5V\pm 4{,}5\,\text{V}, így a valódi érték 195,5V≤U≤204,5V195{,}5\,\text{V} \le U \le 204{,}5\,\text{V}.
  6. Ellenőrzés: A relatív hiba 2,25%2{,}25\,\%, ami nagyobb, mint a 1,5%1{,}5\,\%-os osztály, mert a mutató nem a végkitérő közelében van.

Számítás. Mérjünk most 50 V-ot ugyanezzel a műszerrel a 300 V-os és a 100 V-os méréshatáron.

Továbbvitt eredmény. A pontossági osztályból számolt hibahatárt használjuk minden mérési jegyzőkönyvben. A Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák alfejezetben ezt a számítást alkalmazzuk a digitális multiméter specifikációjának értelmezésére, az Oszcilloszkóp és jelalakok részben pedig a jelalak-mérés bizonytalanságának becslésére.

8.1.5 A műszer belső ellenállása és terhelő hatása

A mérőműszer nem „ingyen” mér: áramot vesz fel az áramkörből, és ezzel megváltoztatja a mért mennyiséget. Ezt hívjuk a mérőműszer terhelő hatásának.

Definíció. A belső ellenállás (RbeR_\text{be}) a mérőműszer bemeneti ellenállása. Feszültségmérőnél ez a műszeren átfolyó áramot határozza meg, árammérőnél pedig a hálózatba sorosan beiktatott ellenállást jelenti.

Szabály. A jó feszültségmérő belső ellenállása a mért kör ellenállásához képest minél nagyobb legyen, hogy elhanyagolható áramot vegyen fel. A jó árammérő belső ellenállása minél kisebb legyen, hogy ne vigyen be számottevő feszültségesést.

Megjegyzés. A régi analóg, mutatós műszerek belső ellenállása gyakran csak 1kΩ/V1\,\text{k}\Omega/\text{V}…20kΩ/V20\,\text{k}\Omega/\text{V} (például 300V300\,\text{V}-os határon 300kΩ300\,\text{k}\Omega). A modern digitális multimétereké általában 10MΩ10\,\text{M}\Omega a feszültségmérésnél.

8.1.6 Kidolgozott számítási példa: terhelő hatás

Számítás. Egy feszültségosztó két 100kΩ100\,\text{k}\Omega-os ellenállásból áll (R1=R2=100kΩR_1 = R_2 = 100\,\text{k}\Omega), és U=20VU = 20\,\text{V} tápfeszültséget kap. A cél az R2R_2 ellenálláson eső feszültség (U2U_2) megmérése.

Ugyanez a mérés modern, Rbe=10MΩ=10000kΩR_\text{be} = 10\,\text{M}\Omega = 10\,000\,\text{k}\Omega belső ellenállású műszerrel:

Reredő=100⋅10000100+10000kΩ≈99,01kΩ R_{\text{eredő}} = \frac{100 \cdot 10\,000}{100 + 10\,000}\,\text{k}\Omega \approx 99{,}01\,\text{k}\Omega

Um=20V⋅99,01100+99,01≈9,95V U_\text{m} = 20\,\text{V} \cdot \frac{99{,}01}{100 + 99{,}01} \approx 9{,}95\,\text{V}

A relatív hiba már csak −0,5%-0{,}5\,\% körül van, ami az elektronikai hibakeresésnél általában elfogadható.

Továbbvitt eredmény. A terhelő hatás figyelembevétele a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák részben elengedhetetlen lesz, amikor nagy belső ellenállású (például CMOS-os) áramkörök feszültségét mérjük, és amikor a feszültségmentesség ellenőrzését végezzük.

8.1.7 Mérési módszerek rövid áttekintése

1. Eltérítéses (közvetlen) módszer. A műszer mutatója vagy kijelzője közvetlenül a mérendő mennyiségre van kalibrálva. Jellemzői: gyors, kényelmes, de a műszer hibája és terhelő hatása benne van az eredményben. A multiméter és a lakatfogó ilyen.

2. Kiegyenlítéses (null) módszer. A mérendő feszültséget egy ismert, nagy pontosságú forrás feszültségével hasonlítjuk össze, amíg a kettő különbsége nulla nem lesz. Az egyensúlyban a műszer nem vesz fel áramot, ezért nincs terhelő hatása, és az eredmény csak az etalon/hiteles eszköz pontosságától függ. Példa: ellenállásmérés Wheatstone-híd használatával.

8.1.8 Mérési jegyzőkönyv és értékes jegyek

A jegyzőkönyv a mérés „dokumentációja”. Hibakereséskor segít következtetni a jelenség okára, felülvizsgálatkor pedig jogilag is bizonyítja a mérés megtörténtét.

Alapvető jegyzőkönyvminta:

Szabály. A jegyzőkönyvben a mérési eredményt mindig a műszer által ténylegesen kijelzett pontossággal, de nem több értékes jeggyel add meg. Ha a digitális műszer kijelzője 230,0 V-ot mutat, az négy értékes jegy; te ne írd mellé, hogy „körülbelül 229,9875 V”. Ha analóg skálán csak 10 V-os felbontással lehet leolvasni, akkor az utolsó jegy becsült.

Tipikus hibák és a helyes gyakorlat:

  1. Helytelen méréshatárból való számítás. A műszer a k%k\,\%-ot a méréshatárra vetíti, nem a mért értékre. Ha 10 V-ot mérünk 1000 V-os méréshatáron, a hiba aránytalanul nagy lesz.
  2. A terhelő hatás elhanyagolása. Különösen árammérőnél: a soros árammérő belső ellenállása lecsökkenti az áramkörben folyó áramot, így hibás eredményt ad. Feszültségmérőnél a régi, kis belső ellenállású (kΩ/V) analóg műszerek terhelik le az áramkört.
  3. Indokolatlanul sok tizedesjegy. A jegyzőkönyvbe írt „12,537886 V” akkor hamis, ha a műszer csak 12,5 V-ot tud megjeleníteni. A pontosságot nem a tizedesjegyek száma jelenti.
  4. Parallaxis hiba. Analóg műszernél a mutatót mindig merőlegesen, a tükörsávot használva kell leolvasni.
  5. A műszer ellenőrzésének elmulasztása. Mérés előtt a műszert mindig ellenőrizni kell (pl. ismert feszültségre kapcsolva), hogy ne egy kimerült elemmel kezdjük a mérést.

8.1.9 Valós életbeli alkalmazás

Egy szerelő egy lakáselosztóban azt tapasztalta, hogy a FI-relé (áram-védőkapcsoló) időnként lekapcsol. A hibakeresés során megmérte a szigetelési ellenállást. A szigetelésmérés a leválasztott kábelezésen rendben volt, a hiba csak üzemben, nedvességnél jelentkezett. Ezért a szerelő a fázis- és a nullavezetőt együtt átfogva, szivárgóáram-mérésre alkalmas (mA felbontású) lakatfogóval megmérte a különbségi áramot: 8−12mA8{-}12\,\text{mA} szivárgást talált (ellenőrizendő: a műszer adatlapi pontossága). Egy 30mA30\,\text{mA}-es áram-védőkapcsoló 15mA15\,\text{mA} (0,5⋅IΔn0{,}5\cdot I_{\Delta n}) alatt még nem old ki, 30mA30\,\text{mA}-nél ki kell oldania (ellenőrizendő: MSZ EN 61008-1 / 61009-1); a 8−12mA8{-}12\,\text{mA} nedvességnél tovább nő, és összeadódik a kör többi készülékének szivárgásával, így együtt már elérheti a kioldási tartományt. Ezért egy áram-védőkapcsoló mögött a tartós szivárgások összege lehetőleg ne haladja meg kb. 0,3⋅IΔn0{,}3\cdot I_{\Delta n}-t (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-53). A fogyasztókat egyenként leválasztva kiderült, hogy a mosógép fűtőbetétjének szigetelési hibája (fűtőszál–burkolat, a védővezető felé) okozta a szivárgást; ez földzárlat, nem zárlat. A tanulság: kis áramot csak arra alkalmas műszerrel és méréshatáron szabad mérni, a hibahatár számításával (lásd Áram-védőkapcsoló (FI) és kiegészítő védelem). A csak a nullavezetőre tett lakatfogó az üzemi áramot méri, a szivárgásról nem mond semmit.

8.1.10 Gyakorlati útmutató: méréshatár kiválasztása és a hiba becslése

Cél. Megtanulni egy analóg vagy digitális multiméter helyes kezelését a pontossági osztály és a méréshatár figyelembevételével.

Eszközök és anyagok: analóg mutatós voltmérő (pl. 1,5 osztály, 300 V végkitérő), digitális multiméter, egy 9 V-os elem, egy 10 kΩ-os ellenállás, a mérésről jegyzőkönyv.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezz mérést.

Az öt biztonsági szabály (hálózati berendezésen végzett munka előtt): 1. Leválasztás – minden pólus lekapcsolása. 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás – lakat, tábla. 3. A feszültségmentesség megállapítása a munkavégzés helyén, minden pólus között, kétpólusú feszültségvizsgálóval; a vizsgálót előtte és utána ismert feszültségforráson ellenőrizd. 4. Földelés és rövidre zárás, ahol előírt, vagy visszatáplálás, indukált feszültség veszélye áll fenn. 5. Szomszédos feszültség alatt maradó részek lefedése, elkerítése.

A mostani gyakorlat törpefeszültségű elemen (9 V) történik, ezért az öt szabály itt nem alkalmazandó (nincs mit feszültségmentesíteni); csak a műszer ellenőrzését és a helyes funkció- és méréshatár-választást gyakoroljuk. Hálózati berendezésen mindig az öt szabály szerint járj el, jogosult személy felügyeletével.

Lépések:

  1. Kapcsold be a műszert (ha digitális), és válaszd ki a mennyiségnek megfelelő funkciót (V-DC vagy V-AC).
  2. Válaszd a legnagyobb méréshatárt, ha nem ismered a mérendő feszültséget.
  3. Érintsd a mérőzsinórokat a mérendő ponthoz.
  4. Olvasd le a kijelzőt (analógnál ügyelj a skálára és a mutató tükörképére).
  5. Ha a mutató a skála alsó harmadában van, válts egy kisebb méréshatárra (pl. 300 V helyett 100 V-ra), hogy a pontossági osztályból adódó relatív hiba csökkenjen.
  6. Jegyezd fel a mért értéket, a méréshatárt, a műszer típust és a becsült hibát.

Ellenőrzési pontok: a mért értéknek reálisnak kell lennie. Ha például egy 9 V-os elemen 1,2 V-ot mérsz, akkor valószínűleg túl nagy méréshatárt használsz, vagy a mérőzsinór szakadt.

8.1.11 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A relatív hiba független a mért értéktől.
  2. Számítás. Egy 2,5-ös pontossági osztályú, 200 V méréshatárú műszerrel 70 V-ot mérsz. Mennyi a maximális abszolút hiba?
  3. Számítás. Mi a relatív hiba a fenti példában?
  4. Miért rossz régi analóg műszerrel nagy ellenállású áramkör feszültségét mérni?
  5. Melyik méréshatárt választod 45 V méréséhez, ha 100 V, 50 V és 20 V méréshatárok állnak rendelkezésre? Miért?

8.1.12 Feladatok

1. feladat (A) Határozd meg az abszolút és a relatív hiba fogalmát.

2. feladat (A) Egy 1,5 osztályú voltmérő méréshatára 150 V, a leolvasott érték 90 V. Számítsd ki a maximális abszolút hibát és a relatív hibát.

3. feladat (B) Egy feszültségosztóban R1=10kΩR_1 = 10\,\text{k}\Omega és R2=10kΩR_2 = 10\,\text{k}\Omega, a tápfeszültség U=12VU = 12\,\text{V}. A méréshez egy régi, Rbe=1kΩ/VR_\text{be} = 1\,\text{k}\Omega/\text{V} érzékenységű, 10 V méréshatárú analóg műszert használunk. a) Mekkora a műszer belső ellenállása ezen a méréshatáron? b) Mekkora a valódi feszültség az R2R_2-n? c) Mekkora a terhelt feszültség (mért érték)? d) Mekkora a relatív hiba?

4. feladat (B) Egy mérési feladatnál 30 V-ot várunk. Rendelkezésre áll egy 0,5 osztályú műszer 100 V-os, 50 V-os és 20 V-os méréshatárokkal. Melyik méréshatárt válaszd, és mekkora a hozzátartozó maximális abszolút hiba és relatív hiba?

5. feladat (C) Egy hibakeresés során egy digitális multiméter kijelzőjén 12,34 V olvasható. A méréshatár 50 V, a műszer alap pontossága a mért értékre vetítve 0,5%0{,}5\,\%, a felbontásból adódó hibája pedig 33 digit. A jegyzőkönyvbe a tanuló 12,341729 V-ot ír. a) Írd fel a hibahatárt a gyártói specifikáció alapján. b) Mi a baj a jegyzőkönyv bejegyzésével?

6. feladat (D) Gyakorlati feladat: egy 9 V-os elem feszültségét méred egy digitális és egy analóg műszerrel. A digitális multiméter 9,40 V-ot mutat, az analóg műszer csak 8,7 V-ot. Magyarázhatja-e a különbséget a műszer terhelő hatása? Számold ki a felvett áramot és a belső ellenálláson eső feszültséget (az elem belső ellenállása kb. 2Ω2\,\Omega, az analóg műszer 10V10\,\text{V}-os határán 10kΩ10\,\text{k}\Omega), és vesd össze az analóg műszer hibahatárával (2,52{,}5-es osztály). Melyik műszernek hiszel inkább?

8.1.13 Megoldások

8.1.13.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A relatív hiba a méréshatártól és a mért értéktől függ. A műszer pontossági osztálya a méréshatár százaléka, ezt osztjuk a mért értékkel.
  2. εmax=2,5%⋅200V=5V\varepsilon_\text{max} = 2{,}5\,\% \cdot 200\,\text{V} = 5\,\text{V}.
  3. h=5V/70V=7,1%h = 5\,\text{V} / 70\,\text{V} = 7{,}1\,\%.
  4. Mert a műszer belső ellenállása a mért kör ellenállásához képest kicsi, így leterheli az áramkört, és a mérési eredmény hamis, kisebb feszültséget mutat.
  5. Az 50 V-os méréshatárt, mert a 45 V közel van a végkitérőhöz. A 100 V-os határon a mutató a skála felénél lenne, a relatív hiba kétszeresére nő; a 20 V-os határ túlcsapódna.

8.1.13.2 Feladatok – megoldások

1. feladat (A) Az abszolút hiba a mért érték és a valódi érték különbsége: ε=Xm−Xv\varepsilon = X_\text{m} - X_\text{v}. A relatív hiba ez a különbség a valódi (vagy mért) értékhez viszonyítva, százalékban: h=ε/Xv⋅100%h = \varepsilon / X_\text{v} \cdot 100\,\%.

2. feladat (A) Adott: k=1,5k = 1{,}5, Xvég=150VX_\text{vég} = 150\,\text{V}, Xm=90VX_\text{m} = 90\,\text{V}. Abszolút hiba: εmax=1,5/100⋅150=2,25V\varepsilon_\text{max} = 1{,}5/100 \cdot 150 = 2{,}25\,\text{V}. Relatív hiba: h=2,25/90⋅100=2,5%h = 2{,}25 / 90 \cdot 100 = 2{,}5\,\%. A valódi érték 90±2,25V90 \pm 2{,}25 \,\text{V}.

3. feladat (B) a) Rbe=1kΩ/V⋅10V=10kΩR_\text{be} = 1\,\text{k}\Omega/\text{V} \cdot 10\,\text{V} = 10\,\text{k}\Omega. b) U2=12V⋅1010+10=6VU_2 = 12\,\text{V} \cdot \frac{10}{10+10} = 6\,\text{V}. c) A terhelt eredő: Reredő=10⋅1010+10=5kΩR_{\text{eredő}} = \frac{10 \cdot 10}{10+10} = 5\,\text{k}\Omega. Mért feszültség: Um=12V⋅510+5=4VU_\text{m} = 12\,\text{V} \cdot \frac{5}{10+5} = 4\,\text{V}. d) Relatív hiba: (4−6)/6⋅100=−33,3%(4 - 6) / 6 \cdot 100 = -33{,}3\,\%.

4. feladat (B) A 100 V-os méréshatár hibája: 0,5%⋅100=0,5V0{,}5\,\% \cdot 100 = 0{,}5\,\text{V}, relatív: 0,5/30=1,67%0{,}5/30 = 1{,}67\,\%. Az 50 V-os méréshatár hibája: 0,5%⋅50=0,25V0{,}5\,\% \cdot 50 = 0{,}25\,\text{V}, relatív: 0,25/30=0,83%0{,}25/30 = 0{,}83\,\%. A 20 V-os tartomány túlcsapódik. Az 50 V-os tartományt választjuk, mert ezen a határon a legkisebb a relatív hiba (a 30/50=60%30/50 = 60\,\%-os kitérés a skála felső kétharmadában van).

5. feladat (C) a) A specifikáció első tagja (a mért értékre vetítve): 0,5%⋅12,34V=0,0617V≈0,062V0{,}5\,\% \cdot 12{,}34\,\text{V} = 0{,}0617\,\text{V} \approx 0{,}062\,\text{V}. A digit hibája: 33 digit a kijelzőn a legkisebb helyiértéken (0,01V0{,}01\,\text{V}) így 3×0,01=0,03V3 \times 0{,}01 = 0{,}03\,\text{V}. Összesített (pesszimista) hibahatár: ±(0,062+0,03)=±0,092V\pm(0{,}062 + 0{,}03) = \pm 0{,}092\,\text{V}. Tehát a valódi érték körülbelül $12{,}25 $ és 12,4312{,}43 V között van. b) A helytelen bejegyzés: a műszer felbontása 0,01V0{,}01\,\text{V}, tehát a 12,341729 V kiírás nem megengedhető, mert olyan pontosságot sugall, amit a műszer nem tud. Helyesen 12,34 V vagy 12,34 V ± 0,09 V.

6. feladat (D) Terhelő hatás: az analóg műszer 10V10\,\text{V}-os határán Rb=10kΩR_b = 10\,\text{k}\Omega, a felvett áram I=9,4/(10000+2)≈0,94mAI = 9{,}4/(10\,000 + 2) \approx 0{,}94\,\text{mA}, a belső ellenálláson eső feszültség 0,94mA⋅2Ω≈2mV0{,}94\,\text{mA}\cdot 2\,\Omega \approx 2\,\text{mV}. Elemnél a belső ellenállás (néhány ohm) a műszer ellenállásához képest elhanyagolható, ezért a terhelő hatás nem magyarázza a 0,7V0{,}7\,\text{V}-os eltérést (ehhez kb. 800Ω800\,\Omega belső ellenállás kellene: 9,4⋅R/(10kΩ+R)=0,7V9{,}4\cdot R/(10\,\text{k}\Omega+R)=0{,}7\,\text{V}). Az analóg műszer hibahatára 2,52{,}5-es osztálynál, 10V10\,\text{V}-os határon ±0,25V\pm 0{,}25\,\text{V}; a 0,7V0{,}7\,\text{V} ennél is nagyobb, tehát az analóg műszer rossz méréshatáron/skáláján olvastál le, nincs nullázva, vagy hibás: ellenőrizd ismert feszültségen (a terhelő hatás nagy belső ellenállású forrásnál, például a kidolgozott példa 2×100kΩ2\times 100\,\text{k}\Omega-os osztójánál számít). A digitális műszernek hiszünk inkább, mert pontossága és belső ellenállása (10MΩ10\,\text{M}\Omega) is kedvezőbb; kiürült elemnél a terhelt feszültség lehet a használat közbeni valós érték.

8.1.14 Rövid összefoglaló

A mérés sohasem tökéletes; a mérési hiba a műszer és a mérési módszer velejárója. Az abszolút hiba (ε=Xm−Xv\varepsilon = X_\text{m} - X_\text{v}) és a relatív hiba (h=ε/Xv⋅100%h = \varepsilon / X_\text{v} \cdot 100\,\%) összekapcsolják a hibát a mérési eredménnyel. A műszer pontossági osztálya a méréshatár százalékában adja meg a legnagyobb megengedett hibát, ezért a méréshatárt mindig úgy kell megválasztani, hogy a mutató a skála felső kétharmadában legyen. A műszer belső ellenállása meghatározza a terhelő hatást: a feszültségmérőnek nagy, az árammérőnek kis belső ellenállással kell rendelkeznie. Ezen alapelvek nélkül lehetetlen a hibakeresés és a mérési jegyzőkönyv helyes értelmezése. Az itt tanultakat a Multiméter, lakatfogó és mérési kategóriák és az Oszcilloszkóp és jelalakok alfejezetekben használjuk fel a gyakorlati mérések során.

A mérési jegyzőkönyvben a mért értéket a műszer által garantált pontossággal, a méréshatár és a pontossági osztály feltüntetésével kell rögzíteni, kerülve a hamis, túlzott tizedesjegyeket. A hibás méréshatár-választás, a terhelő hatás elhanyagolása és a parallaxishiba tipikus hibaforrások, amelyek a villanyszerelő munkájában téves diagnózishoz és veszélyes döntésekhez vezethetnek.