4.1 Soros kapcsolás és feszültségosztó

4.1.1 Miért kell értened a soros kapcsolást?

A munkahelyeden sokszor nem „kész” feszültségre van szükséged. Előfordul, hogy a rendelkezésre álló 24 V-os tápegységből kell egy érzékelőnek 5 V-ot, egy jelző LED-nek 2 V-ot, vagy egy régi, érzékeny műszernek illesztett jelet előállítanod. Ilyenkor az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb megoldás a soros kapcsolás és az abból következő feszültségosztás.

Ha ezt az alfejezetet megérted, nemcsak számolni tudsz majd, hanem azt is látni fogod, miért ég ki azonnal egy LED, ha előtét-ellenállás nélkül kötöd rá a 12 V-ra, és miért nem lehet egy feszültségosztóval nagyobb teljesítményű motort szabályozni.

4.1.2 Szemléletes kép: két ellenállás egyetlen hurokban

Nézzünk a legegyszerűbb soros kapcsolást. Az ábrán egy valós munkahelyi helyzetet modellezünk: van egy 24 V-os egyenfeszültségű tápegységünk, és két ellenállást kötünk egymás után.

Soros kapcsolás két ellenállással - A hurokban minden elemen ugyanaz az I áram folyik át. A feszültségek összege a hurokban megegyezik a tápfeszültséggel: Ut = U1 + U2.

Ábra leírása: Az áramkör egyetlen zárt hurkot alkot. A tápegység (Ut) bal oldalon függőlegesen áll, pozitív pólusa felfelé mutat. A felső vízszintes ágon az R1 (100 Ω) és R2 (300 Ω) ellenállások követik egymást. A jobb oldali függőleges és az alsó vízszintes vezeték zárja vissza az áramkört a tápegység negatív pólusához. Az áramkörben nincs elágazás.

Figyeld meg: a vezetékeknek itt nincs elágazása. Az áramkör egyetlen, folytonos körben folyik. Ebből következik a soros kapcsolás legfontosabb tulajdonsága:

Definíció. Soros kapcsolásról akkor beszélünk, ha az áramköri elemek (ellenállások, fogyasztók) egymás után, elágazás nélkül kapcsolódnak. A soros körben minden elemen ugyanaz az áram folyik át.

Szabály. Ha a soros körben bárhol megszakítjuk az áramkört, az áram mindenhol megszűnik. Ez az oka annak, hogy a régi karácsonyfaégősoroknál egyetlen izzó kiégése esetén az összes többi is elaludt.

4.1.3 A hurok törvény és az eredő ellenállás

A fenti áramkörben a 24 V-os tápfeszültség „ráfeszül” a két ellenállás sorozatára. Az energia megmaradásából következik, hogy a feszültségeknek a hurokban össze kell adódniuk. Ezt Kirchhoff II. törvénye (huroktörvény) mondja ki, amellyel később a Kirchhoff-törvények és hálózatszámítás alfejezetben részletesen is foglalkozol.

Törvény. Huroktörvény (Kirchhoff II.): Egy zárt áramköri hurokban a feszültségek előjeles összege nulla. Soros kapcsolás esetén ez azt jelenti, hogy a tápfeszültség megegyezik a részfeszültségek összegével:

Ut=U1+U2+…+UnU_t = U_1 + U_2 + \dots + U_n

Továbbvitt eredmény. Ezt az összefüggést használjuk minden több hurkos hálózat számításánál a Kirchhoff-törvények és hálózatszámítás alfejezetben, valamint a váltakozó áramú feszültségosztásnál a Kondenzátorok kapcsolása és az RC-tag részben.

Mivel a soros körben mindenhol ugyanaz az II áram folyik, az U1=I⋅R1U_1 = I \cdot R_1 és U2=I⋅R2U_2 = I \cdot R_2 összefüggéseket beírhatjuk a huroktörvénybe:

Ut=I⋅R1+I⋅R2=I⋅(R1+R2)U_t = I \cdot R_1 + I \cdot R_2 = I \cdot (R_1 + R_2)

Ebből láthatjuk, hogy a két ellenállás úgy viselkedik, mintha egyetlen, nagyobb ellenállás lenne.

Definíció. Eredő ellenállás (ReR_e): az az egyetlen ellenállás, amellyel egy hálózatot helyettesítve a tápfeszültség mellett ugyanaz az áram folyik. Soros kapcsolás esetén az eredő ellenállás az egyes ellenállások összege:

Re=R1+R2+…+RnR_e = R_1 + R_2 + \dots + R_n

Megjegyzés. A soros eredő mindig nagyobb, mint bármelyik alkotó ellenállás. Ez logikus, hiszen az áramnak egymás után mindegyik ellenálláson „át kell küzdenie magát”.

4.1.4 A feszültségosztó: a soros kapcsolás legfontosabb gyakorlati haszna

Az előzőekből kiindulva kiszámíthatjuk, hogyan oszlik meg a tápfeszültség az egyes ellenállásokon.

Összefüggés. Terheletlen feszültségosztó: Ha a soros körön átfolyó áram I=UtReI = \frac{U_t}{R_e}, akkor az RxR_x ellenálláson eső feszültség:

Ux=I⋅Rx=UtRe⋅RxU_x = I \cdot R_x = \frac{U_t}{R_e} \cdot R_x

Két ellenállás esetén a leggyakrabban használt alakok:

U1=Ut⋅R1R1+R2U_1 = U_t \cdot \frac{R_1}{R_1 + R_2} U2=Ut⋅R2R1+R2U_2 = U_t \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2}

Továbbvitt eredmény. Ez a feszültségosztó képlete, amelyet az egész továbbképzés során használni fogsz. Konkrétan visszatér: - a Párhuzamos kapcsolás és áramosztó alfejezetben, - a valódi feszültségforrás illesztésénél Valódi feszültségforrás: üresjárás, rövidzárás és illesztés, - a váltakozó áramú RC-körök vágási frekvenciájánál Kondenzátorok kapcsolása és az RC-tag, - valamint a mágneses körök analógiájánál: Mágneses tér, indukció és mágneses kör.

Számítás. Nézzük meg az ábrán szereplő konkrét értékekkel.

Adott: Ut=24V,R1=100Ω,R2=300ΩU_t = 24\,\text{V}, R_1 = 100\,\Omega, R_2 = 300\,\Omega.

Keresett: I,U1,U2I, U_1, U_2.

1. lépés: Eredő ellenállás. Re=R1+R2=100Ω+300Ω=400ΩR_e = R_1 + R_2 = 100\,\Omega + 300\,\Omega = 400\,\Omega

2. lépés: Áram. I=UtRe=24V400Ω=0,06A=60mAI = \frac{U_t}{R_e} = \frac{24\,\text{V}}{400\,\Omega} = 0{,}06\,\text{A} = 60\,\text{mA}

3. lépés: Részfeszültségek (Ohm-törvénnyel). U1=I⋅R1=0,06A⋅100Ω=6VU_1 = I \cdot R_1 = 0{,}06\,\text{A} \cdot 100\,\Omega = 6\,\text{V} U2=I⋅R2=0,06A⋅300Ω=18VU_2 = I \cdot R_2 = 0{,}06\,\text{A} \cdot 300\,\Omega = 18\,\text{V}

Ellenőrzés: A huroktörvény szerint Ut=U1+U2=6V+18V=24VU_t = U_1 + U_2 = 6\,\text{V} + 18\,\text{V} = 24\,\text{V}. A számítás helyes. ∎

Megjegyzés. Figyeld meg az arányt: a 100 Ω-os ellenállásra az összes feszültség negyede (6 V) jut, mert az ellenállások összege 400 Ω, és 100/400=1/4100 / 400 = 1/4.

4.1.5 Feszültségmérő méréshatárának kiterjesztése (előtét-ellenállás)

A feszültségosztó elvét szinte minden villanyszerelő kézben tartja, amikor egy analóg vagy digitális multimétert használ. A mérőmű alapból csak egy nagyon kis feszültséget (pl. 100mV100\,\text{mV}) tud közvetlenül mérni. Ahhoz, hogy 10 V-ot vagy 1000 V-ot tudjunk mérni, egy soros előtét-ellenállást kell beépíteni.

A kapcsolás gyakorlatilag ugyanaz: az előtét-ellenállás (RelR_{\text{el}}) és a mérőmű belső ellenállása (RbR_b) soros kapcsolást alkot. A mérendő feszültség (UmU_m) a teljes soros láncra jut, míg a mérőmű csak a saját belső ellenállásán eső U0U_0 feszültséget „érzékeli”. A fennmaradó feszültséget az előtét-ellenállásnak kell elnyelnie.

Számítás. Méréshatár kiterjesztése.

Adott: A mérőmű alapérzékenysége U0=100mVU_0 = 100\,\text{mV}. A belső ellenállása Rb=100ΩR_b = 100\,\Omega. A műszeren átfolyó maximális áram (végkitérésnél): I0=U0/Rb=0,1V/100Ω=1mAI_0 = U_0 / R_b = 0{,}1\,\text{V} / 100\,\Omega = 1\,\text{mA}.

Cél: Um=10VU_m = 10\,\text{V} méréshatár elérése.

Keresett: A szükséges előtét-ellenállás (RelR_{\text{el}}) értéke.

Megoldás: A soros körben az előtétre 10V−0,1V=9,9V10\,\text{V} - 0{,}1\,\text{V} = 9{,}9\,\text{V} feszültségnek kell jutnia, miközben ugyanaz az 1mA1\,\text{mA} áram folyik át rajta.

Rel=Um−U0I0=10V−0,1V0,001A=9,9V0,001A=9900Ω=9,9kΩR_{\text{el}} = \frac{U_m - U_0}{I_0} = \frac{10\,\text{V} - 0{,}1\,\text{V}}{0{,}001\,\text{A}} = \frac{9{,}9\,\text{V}}{0{,}001\,\text{A}} = 9900\,\Omega = 9{,}9\,\text{k}\Omega

Ellenőrzés a feszültségosztó képlettel: Ha rákötjük a 10 V-ot a 9,9kΩ9{,}9\,\text{k}\Omega és a 100Ω100\,\Omega soros láncára, a mérőműre jutó feszültség: U0=10V⋅100Ω9900Ω+100Ω=10V⋅10010000=0,1VU_0 = 10\,\text{V} \cdot \frac{100\,\Omega}{9900\,\Omega + 100\,\Omega} = 10\,\text{V} \cdot \frac{100}{10000} = 0{,}1\,\text{V}. A számítás helyes. ∎

Szabály. Analóg (mutatós) műszernél a méréshatár kiterjesztéséhez szükséges előtét-ellenállás általános képlete: Rel=(UmU0−1)⋅RbR_{\text{el}} = \left( \frac{U_m}{U_0} - 1 \right) \cdot R_b ahol Um/U0U_m / U_0 a kiterjesztés tényezője.

4.1.6 Interaktív ábra: Játssz a feszültségosztóval

A gyakorlatban a legjobb, ha magad elé képzeled, mi történik az arányok változásával.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Logaritmikus R_t-tengelyű grafikon: a terhelt U2 kis terhelő ellenállásnál néhány volt, 300 Ω-nál 14,4 V, nagy R_t-nél a terheletlen 18 V-hoz tart; az interaktív változatban csúszkák a tápfeszültséghez, R1-hez, R2-höz és a terheléshez
Feszültségosztó terheletlenül és terhelve: a kimeneti feszültség a terhelő ellenállás függvényében (U_t = 24 V, R1 = 100 Ω, R2 = 300 Ω)

Az ábra leírása / mit próbálj ki: A nyomtatott ábra az előző példa osztóját (Ut=24VU_t = 24\,\text{V}, R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega, R2=300ΩR_2 = 300\,\Omega) mutatja, amikor a kimenetére (az R2R_2-vel párhuzamosan) egy RtR_t terhelő ellenállást kötünk: a szaggatott vízszintes vonal a terheletlen U2=18VU_2 = 18\,\text{V}, a folytonos görbe a terhelt kimeneti feszültség. Rt=300ΩR_t = 300\,\Omega-nál R2R_2 és RtR_t párhuzamos eredője 150Ω150\,\Omega, így U2=24V⋅150/250=14,4VU_2 = 24\,\text{V} \cdot 150/250 = 14{,}4\,\text{V}; nagy RtR_t-nél a görbe a 18 V-hoz simul, kis RtR_t-nél néhány voltra esik. Az interaktív változatban négy csúszka van: UtU_t, R1R_1, R2R_2 és a terhelés (RtR_t); a kapcsolási rajz alatt a kék sáv a terheletlen, a narancs sáv a terhelt U2U_2-t mutatja, a fejléc pedig U1U_1-et is kiírja. Az alapbeállításban a terheletlen értékek 6 V és 18 V. Húzd az R2R_2 csúszkát 300Ω300\,\Omega-ról 100Ω100\,\Omega-ra: a terheletlen részfeszültségek kiegyenlítődnek (12 V – 12 V). Ha R2R_2-t nagyon megnöveled, a terheletlen U2U_2 a teljes tápfeszültséghez közelít, mert a feszültség nagy része a nagyobb ellenálláson esik. Végül növeld az RtR_t-t: a narancs sáv a kékhez közelít – a terhelés annál kevésbé „húzza le” a kimenetet, minél nagyobb ellenállású (ezt a Párhuzamos kapcsolás és áramosztó alfejezet számolja ki pontosan).

4.1.7 Potenciométer: egy állítható feszültségosztó

A potenciométer (köznyelvben potméter) nem más, mint egy változtatható ellenállás, amelynek három kivezetése van. Ha a két szélső kivezetésre rákötjük a tápfeszültséget, a középső csúszó kivezetés és a negatív pólus között egy állítható feszültségosztót kapunk.

Gyakorlat. Hogyan használjuk? 1. Képzelj el egy 10kΩ10\,\text{k}\Omega-os potenciométert, amelyet 12V12\,\text{V}-ra kötünk. 2. Ha a csúszkát pontosan középre állítjuk, az ellenállás kettéoszlik: 5kΩ5\,\text{k}\Omega az egyik, 5kΩ5\,\text{k}\Omega a másik oldalon. 3. A kimenő feszültség a csúszka és a negatív pólus között: Uki=12V⋅50005000+5000=6VU_{ki} = 12\,\text{V} \cdot \frac{5000}{5000+5000} = 6\,\text{V}. 4. Ha a csúszka egészen felül van, Ralso=10kΩ,Rfelso=0ΩR_{also} = 10\,\text{k}\Omega, R_{felso} = 0\,\Omega, így Uki=12VU_{ki} = 12\,\text{V}. 5. Ha a csúszka alul van, Ralso=0Ω,Rfelso=10kΩR_{also} = 0\,\Omega, R_{felso} = 10\,\text{k}\Omega, így Uki=0VU_{ki} = 0\,\text{V}.

4.1.8 Valós életbeli alkalmazás: Előtét-ellenállás méretezése egy LED-hez

Valós eset. Egy jelzőpanelen egy zöld színű LED-del akarod jelezni a 12 V-os tápfeszültség meglétét. A gyártói katalógus szerint a LED nyitófeszültsége ULED=2VU_{LED} = 2\,\text{V}, és a megengedett üzemi áram ILED=20mA=0,02AI_{LED} = 20\,\text{mA} = 0{,}02\,\text{A}.

Hiba. Ha a LED-et közvetlenül a 12 V-ra kötöd, a LED gyakorlatilag azonnal meghibásodik, mert a 12 V-ból a LED csak 2 V-ot tud „elnyelni”, a többlet áram pedig elszáll.

Megoldás: Soros ellenállást (RelR_{\text{el}}) kell beépíteni. Ez az ellenállás „elviszi” a maradék feszültséget.

Számítás. Adott: Ut=12V,ULED=2V,ILED=0,02AU_t = 12\,\text{V}, U_{LED} = 2\,\text{V}, I_{LED} = 0{,}02\,\text{A}.

Keresett: RelR_{\text{el}}.

A soros hurokban az ellenállásra jutó feszültség: UR=Ut−ULED=12V−2V=10VU_R = U_t - U_{LED} = 12\,\text{V} - 2\,\text{V} = 10\,\text{V}.

Mivel a soros körben az áram közös, az ellenálláson is 0,02A0{,}02\,\text{A} folyik át. Ohm-törvényből:

Rel=URILED=10V0,02A=500ΩR_{\text{el}} = \frac{U_R}{I_{LED}} = \frac{10\,\text{V}}{0{,}02\,\text{A}} = 500\,\Omega

Ilyen érték a kereskedelmi sorokban nincs: a következő nagyobb E24-sorértéket, az 510 Ω-ot választjuk; ekkor I=10V/510Ω≈19,6mAI = 10\,\text{V}/510\,\Omega \approx 19{,}6\,\text{mA}, ami a 20 mA alatt marad.

Teljesítmény-ellenőrzés: Az ellenálláson hővé alakuló teljesítmény: PR=I2⋅R=0,022⋅500=0,2WP_R = I^2 \cdot R = 0{,}02^2 \cdot 500 = 0{,}2\,\text{W}. Ha 0,25 W-os ellenállást választasz, az kellemesen melegedhet, de méretezésileg elfogadható. Gyakorlati szempontból érdemesebb nagyobbat, pl. 0,5W0{,}5\,\text{W}-os ellenállást betenni a tartósság érdekében. ∎

4.1.9 Tipikus hibák

  1. A hurok feszültségeinek összeadása helyett az áramot osztják meg. A leggyakoribb fogalmi tévedés. Soros kapcsolásban az áram közös, a feszültség oszlik. Az ellenálláson nem „fogy el” az áram, csak a töltéshordozók energiája csökken (ezt látjuk feszültségesésként).

  2. A terhelt feszültségosztó figyelmen kívül hagyása. A tanulók gyakran megvalósítanak egy nagy ellenállású osztót (pl. 1 kΩ – 1 kΩ, 12 V-ról 6 V-ra), majd rákötnek egy nagy fogyasztót, és csodálkoznak, hogy a feszültség leesik. A terhelés párhuzamosan kapcsolódik az alsó ellenállással, lecsökkenti annak értékét, így az osztásarány is megváltozik. Ezt a Párhuzamos kapcsolás és áramosztó alfejezetben fogod pontosan kiszámolni.

  3. A soros ellenállás teljesítményének elfelejtése. Amikor előtét-ellenállást méretezel, a LED-példában szereplő 0,2W0{,}2\,\text{W} hő nem tűnik el. Ha egy nagyobb feszültségkülönbséget kell elnyeletni, az ellenállás könnyen megéghet.

4.1.10 Önellenőrzés

1. kérdés (Igaz/Hamis). Ha egy soros körhöz hozzáadunk egy újabb ellenállást, az áramkörben folyó áram megnő. (Indokold a választ!)

2. kérdés (Gyors számolás). Egy 10 V-os áramkörben van egy 2 kΩ-os és egy 8 kΩ-os ellenállás sorosan. Mennyi a feszültség a 8 kΩ-os ellenálláson?

3. kérdés (Fogalom). Mit jelent az, hogy a feszültségosztó „terheletlen”?

4. kérdés (Gyakorlat). Miért fontos a multiméter méréshatárának kiterjesztésénél, hogy az előtét-ellenállás hőmérséklet-álló legyen?

5. kérdés (Számítás). Mekkora előtét-ellenállás szükséges ahhoz, hogy egy U0=1VU_0 = 1\,\text{V} végkitérésű, Rb=1kΩR_b = 1\,\text{k}\Omega belső ellenállású műszerrel 10V10\,\text{V}-ot mérhessünk?

4.1.11 Feladatok

1. feladat (A) – Alap. Az ábrán látható kapcsolásban Ut=15V,R1=500Ω,R2=1000ΩU_t = 15\,\text{V}, R_1 = 500\,\Omega, R_2 = 1000\,\Omega. Számold ki az eredő ellenállást, az áramköri áramot, és a két részfeszültséget. Ellenőrizd a hurok törvényét!

2. feladat (A) – Feszültségosztó. Egy érzékelő 5 V-os jelet igényel. Rendelkezésre áll egy 12 V-os akkumulátor. Tervezz feszültségosztót, ha az osztó teljes ellenállása 1200 Ω legyen! Add meg a két ellenállást!

3. feladat (B) – Előtét. Egy mutatós feszültségmérő alapérzékenysége U0=150mVU_0 = 150\,\text{mV}, belső ellenállása Rb=50ΩR_b = 50\,\Omega. Mekkora előtét-ellenállást kell beépíteni, hogy 30 V végkitérésű műszert kapjunk? Mennyi teljesítmény disszipálódik az előtéten végkitérésnél?

4. feladat (B) – Terhelt osztó (előkészítés a Párhuzamos kapcsolás és áramosztó alfejezethez). Egy 10 kΩ-os potenciométert 12 V-ra kötünk. A csúszkát éppen félútra állítjuk. A kimenő pontra rákötünk egy 10 kΩ-os fogyasztót (terhelést). a) Mekkora a potenciométer alsó felének és a terhelésnek az eredője? b) Mennyi lesz a kimenő feszültség terhelés alatt?

5. feladat (C) – Gondolkodtató. Egy izzósoron 20 darab egyforma izzó van sorba kötve. A tápfeszültség 24 V (törpefeszültségű transzformátorról). Egy izzó kiég. A boltban kapható cseredarab, amit a szerelő betesz, rossz típusú: a réginek kétszerese az ellenállása. Hogyan változik meg a többi 19 izzó feszültsége? Veszélyes-e ez?

6. feladat (D) – Hibakeresés. Egy elosztószekrényben 3 darab, egyenként 10 Ω-os fűtőtest van sorosan kötve egy 24 V-os tápegységre. A feszültségmérések a következőket mutatják: U1=12V,U2=0V,U3=12VU_1 = 12\,\text{V}, U_2 = 0\,\text{V}, U_3 = 12\,\text{V}. Melyik alkatrész hibásodott meg, és milyen hibával? Magyarázd a feszültségek arányából!

4.1.12 Megoldások

4.1.12.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A soros eredő ellenállás az összeadás miatt nő (Re=R1+R2+...R_e = R_1 + R_2 + ...). Ha a feszültség állandó, az Ohm-törvény szerint (I=U/ReI = U / R_e) az áram csökken.
  2. U2=10V⋅8kΩ2kΩ+8kΩ=10⋅810=8VU_2 = 10\,\text{V} \cdot \frac{8\,\text{k}\Omega}{2\,\text{k}\Omega + 8\,\text{k}\Omega} = 10 \cdot \frac{8}{10} = 8\,\text{V}.
  3. A terheletlen feszültségosztó kimenetére nem kötöttünk semmilyen fogyasztót. Az alsó ellenálláson csak az osztó saját árama folyik, így a képlet szigorúan igaz. Ha fogyasztót kötünk rá, az áram elágazik, és a kimenő feszültség csökken.
  4. Mert az előtét-ellenálláson a mért feszültség miatt teljesítmény hővé alakul. Ha az ellenállás melegedésre megváltoztatja az értékét (nagy hőmérsékleti együttható), a mérőmű pontatlanul fog mérni, ráadásul a hő tönkre is teheti a környező műanyag alkatrészeket.
  5. A műszer árama: I0=1/1000=0,001AI_0 = 1 / 1000 = 0{,}001\,\text{A}. Az előtétre jutó feszültség: 10−1=9V10 - 1 = 9\,\text{V}. Ellenállás: Rel=9/0,001=9000Ω=9kΩR_{\text{el}} = 9 / 0{,}001 = 9000\,\Omega = 9\,\text{k}\Omega.

4.1.12.2 Feladatok megoldása

1. feladat. Adott: Ut=15V,R1=500Ω,R2=1000ΩU_t = 15\,\text{V}, R_1 = 500\,\Omega, R_2 = 1000\,\Omega. Eredő: Re=500+1000=1500ΩR_e = 500 + 1000 = 1500\,\Omega. Áram: I=15/1500=0,010A=10mAI = 15 / 1500 = 0{,}010\,\text{A} = 10\,\text{mA}. Részfeszültségek: U1=0,010⋅500=5VU_1 = 0{,}010 \cdot 500 = 5\,\text{V}. U2=0,010⋅1000=10VU_2 = 0{,}010 \cdot 1000 = 10\,\text{V}. Ellenőrzés: 5V+10V=15V5\,\text{V} + 10\,\text{V} = 15\,\text{V}. Helyes.

2. feladat. Adott: Ut=12V,Uki=5V,Re=1200ΩU_t = 12\,\text{V}, U_{ki} = 5\,\text{V}, R_e = 1200\,\Omega. A feszültségosztó képlet szerint a kimenő feszültség a 2-es ellenálláson van. Képlet: U2=Ut⋅R2ReU_2 = U_t \cdot \frac{R_2}{R_e}. Átrendezve: R2=U2⋅ReUt=5⋅120012=5⋅100=500ΩR_2 = U_2 \cdot \frac{R_e}{U_t} = 5 \cdot \frac{1200}{12} = 5 \cdot 100 = 500\,\Omega. R1=Re−R2=1200−500=700ΩR_1 = R_e - R_2 = 1200 - 500 = 700\,\Omega. Ellenőrzés: U2=12⋅5001200=12⋅0,4167=5VU_2 = 12 \cdot \frac{500}{1200} = 12 \cdot 0{,}4167 = 5\,\text{V}. Helyes.

3. feladat. Adott: U0=150mV=0,15V,Rb=50Ω,Um=30VU_0 = 150\,\text{mV} = 0{,}15\,\text{V}, R_b = 50\,\Omega, U_m = 30\,\text{V}. Áram: I0=0,15/50=0,003A=3mAI_0 = 0{,}15 / 50 = 0{,}003\,\text{A} = 3\,\text{mA}. Előtét: Rel=(30−0,15)/0,003=29,85/0,003=9950Ω=9,95kΩR_{\text{el}} = (30 - 0{,}15) / 0{,}003 = 29{,}85 / 0{,}003 = 9950\,\Omega = 9{,}95\,\text{k}\Omega. Teljesítmény: P=I2⋅Rel=0,0032⋅9950=0,08955W≈90mWP = I^2 \cdot R_{\text{el}} = 0{,}003^2 \cdot 9950 = 0{,}08955\,\text{W} \approx 90\,\text{mW}. Egy 0,25 W-os ellenállás bőven elegendő, de hősokk miatt 0,5 W-os is választható.

4. feladat. Adott: Rpot=10kΩR_{pot}=10\,\text{k}\Omega, csúszka félúton, tehát Ralso=5kΩ,Rfelso=5kΩR_{also}=5\,\text{k}\Omega, R_{felso}=5\,\text{k}\Omega. Terhelés: Rt=10kΩR_t = 10\,\text{k}\Omega. a) Az alsó fél és a terhelés párhuzamosan kapcsolódnak: Rp=Ralso⋅RtRalso+Rt=5000⋅1000015000=5000000015000=3333,33Ω≈3,33kΩR_p = \frac{R_{also} \cdot R_t}{R_{also} + R_t} = \frac{5000 \cdot 10000}{15000} = \frac{50\,000\,000}{15\,000} = 3333{,}33\,\Omega \approx 3{,}33\,\text{k}\Omega. b) A teljes hurok eredője: Re=Rfelso+Rp=5000+3333,33=8333,33ΩR_e = R_{felso} + R_p = 5000 + 3333{,}33 = 8333{,}33\,\Omega. A hurok árama: I=12/8333,33=0,00144AI = 12 / 8333{,}33 = 0{,}00144\,\text{A}. Kimenő feszültség (terhelve): Uki=I⋅Rp=0,00144⋅3333,33=4,8VU_{ki} = I \cdot R_p = 0{,}00144 \cdot 3333{,}33 = 4{,}8\,\text{V}. Tanulság: Terhelés nélkül 6 V, terheléssel 4,8 V. Az osztó feszültsége leesik.

5. feladat. A 20 izzóból 19 megmaradjon „eredeti” ellenállású (RR). A csereizzó ellenállása 2R2R. Összesen: 19R + 2R = 21R. Az áramkör árama: I=2421RI = \frac{24}{21R}. Az eredeti izzók feszültsége: Ueredeti=I⋅R=2421R⋅R=2421=1,143VU_{eredeti} = I \cdot R = \frac{24}{21R} \cdot R = \frac{24}{21} = 1{,}143\,\text{V}. A csereizzó feszültsége: Ucsere=I⋅2R=2,286VU_{csere} = I \cdot 2R = 2{,}286\,\text{V}. Normál esetben mindegyik éppen 1,2 V-ot kapna. A rossz cseredarab miatt a csereizzó túlfeszültséget kap, a többi izzó pedig kicsit halványabban világít. Veszélyes-e? Hálózati feszültség esetén (pl. 230 V-on 20 darabbal) a túlfeszültség túlterhelést és túl nagy hőt okozhat a nem megfelelő izzóban.

6. feladat. Hibátlan állapotban a 24 V három egyforma, 10 Ω-os fűtőtesten egyenlően oszlik meg, tehát mindegyiken 8 V esne. Most U1=U3=12VU_1 = U_3 = 12\,\text{V} (nőtt), U2=0VU_2 = 0\,\text{V}. A 12 V-os részfeszültség tehát azt mutatja, hogy a körben folyik áram: I=12V/10Ω=1,2A=24V/20ΩI = 12\,\text{V} / 10\,\Omega = 1{,}2\,\text{A} = 24\,\text{V} / 20\,\Omega. A második fűtőtesten U2=I⋅R2=0U_2 = I \cdot R_2 = 0, tehát R2=0ΩR_2 = 0\,\Omega: az R2 zárlatos (rövidre záródott), a többi két fűtőtest ép.

Ellenőrzés: a részfeszültségek összege 12+0+12=24V12 + 0 + 12 = 24\,\text{V} (huroktörvény). Ha R2 szakadt volna, a körben nem folyna áram, és a tápfeszültség teljes egésze (24 V) a szakadt elemen jelenne meg, a másik kettőn 0 V lenne (U1=0U_1 = 0, U2=24VU_2 = 24\,\text{V}, U3=0U_3 = 0). A 0 V tehát soros körben csak zárlatra utal (vagy arra, hogy a kör áramtalan), a szakadást a teljes tápfeszültség jelzi.

4.1.13 Rövid összefoglaló

A soros kapcsolás az áramkörök alapvető kapcsolási módja, ahol az elemek egymás után, elágazás nélkül következnek. A megmaradó jellemző az áram: a soros körben minden pillanatban minden elemen ugyanaz az II áram folyik. A huroktörvény (Kirchhoff II.) alapján a tápfeszültség egyenlő az alkatrészeken eső részfeszültségek összegével. Az egyes elemeket helyettesítő összegzett érték az eredő ellenállás: Re=R1+R2+…+RnR_e = R_1 + R_2 + \dots + R_n. Ebből származik a gyakorlatban leggyakrabban használt összefüggés, a feszültségosztó képlete: Ux=Ut⋅RxReU_x = U_t \cdot \frac{R_x}{R_e}. Ezt az eredményt elsősorban feszültségmérő méréshatárának kiterjesztésére (előtét-ellenállás), potenciométeres beállításra és LED-ek előtétjének méretezésére használjuk. A leggyakoribb szerelői tévedés, hogy az osztó áramát a feszültséggel keverik, vagy nem számolnak a fogyasztó (terhelés) árammal párhuzamos hatásával, ami a kimenő feszültséget lecsökkenti (ez utóbbi pontos számítása a következő, Párhuzamos kapcsolás és áramosztó alfejezet tárgya).

4.1.14 Források és ellenőrzési hiányok

Ez az alfejezet a klasszikus elektrotechnika (Ohm-törvény, Kirchhoff-törvények) stabil matematikai alapjain nyugszik. A LED-es példa nyitófeszültsége és üzemi árama típustól függően változik, ezért éles alkalmazásnál mindig a gyártói adatlap (datasheet) a mérvadó. A multiméterek belső ellenállására és méréshatárára vonatkozó konkrét értékek a gyártói specifikációkban találhatók.