3.4 Az ellenállás függése az anyagtól, mérettől és hőmérséklettől

3.4.1 Motiváció

Egy hosszabbító kábel működés közben melegszik, a feszültség a kábel végén kisebb, mint a dugaszoló aljzatnál; egy motor tekercsének ellenállása hidegen kisebb, mint járás közben; egy izzólámpa bekapcsoláskor rövid időre nagyobb áramot vesz fel, mint üzemszerűen. Mindhárom jelenség mögött ugyanaz áll: a vezető ellenállása függ az anyagától, a méretétől és a hőmérsékletétől. Ha ezt érted, előre tudod becsülni a várható feszültségesést, a kábel melegedését vagy egy tekercs várható ellenállását – anélkül, hogy mindig csak mérnél.

3.4.2 Szemléletes kép: a vezető mint „cső”

Képzeld el a vezetéket úgy, mint egy csövet, amelyben apró golyók (a szabad elektronok) áramlanak. Minél hosszabb a cső, annál többször ütköznek a golyók a falába vagy a rácshibákba, tehát az ellenállás annál nagyobb. Ha a cső keresztmetszete nagyobb, egyszerre több golyó fér el, az ütközések hatása kisebb, így az ellenállás kisebb. Az anyag minősége pedig megmondja, hogy mennyire „engedékeny” a vezető rács: a rézben szabadabban mozognak az elektronok, mint például alumíniumban vagy vasban.

Egy egyszerű számpélda: 20 m hosszú, 1,5 mm² keresztmetszetű rézvezeték ellenállása 20 °C-on körülbelül 0,23 Ω. Ha 10 A áram folyik rajta, a vezeték egyik erén U=I⋅R=10A⋅0,233Ω≈2,3VU = I \cdot R = 10\,\text{A} \cdot 0{,}233\,\Omega \approx 2{,}3\,\text{V} esik. Egy 230 V-os egyfázisú fogyasztóhoz azonban két ér (fázis és nulla) vezet, ezért a fogyasztó kapcsain hiányzó feszültség kb. 4,7V4{,}7\,\text{V}, azaz kb. 2%. Ha a kábel hosszabb vagy vékonyabb, ez gyorsan nő.

3.4.3 Definíciók és az ellenállás méretfüggése

Definíció. A fajlagos ellenállás (jele ρ\rho, görög ró) az adott anyag egységnyi hosszúságú és egységnyi keresztmetszetű darabjának ellenállása, adott hőmérsékleten. Gyakori mértékegysége a $ \text{Ω}\cdot\text{mm}^2/\text{m} $, de SI-ben a $ \text{Ω}\cdot\text{m} $ is használatos. Átváltás: $ 1,\text{Ω}\cdot\text{mm}^2/\text{m} = 10^{-6},\text{Ω}\cdot\text{m} $.

A gyakorlatban használt közelítő értékek 20 °C-on:

Anyag ρ20\rho_{20} (Ω⋅mm2/m\text{Ω}\cdot\text{mm}^2/\text{m}) ρ20\rho_{20} (Ω⋅m\text{Ω}\cdot\text{m})
Réz (Cu) 0,0175 1,75⋅10−81{,}75 \cdot 10^{-8}
Alumínium (Al) 0,028 2,8⋅10−82{,}8 \cdot 10^{-8}
Sárgaréz kb. 0,07 kb. 7⋅10−87 \cdot 10^{-8}
Vas/acél kb. 0,10–0,13 kb. (1,0–1,3)⋅10−7(1{,}0–1{,}3) \cdot 10^{-7}

Ezek a számok anyagminőségtől és szabványos besorolástól függően kissé eltérhetnek (ellenőrizendő: a pontos érték a gyártói adatlap vagy az aktuális szabvány szerint).

Összefüggés. Egy homogén anyagú, állandó keresztmetszetű vezető ellenállása:

R=ρ⋅lA R = \rho \cdot \frac{l}{A}

ahol: - RR a vezető ellenállása (Ω\Omega), - ρ\rho a fajlagos ellenállás (Ω⋅mm2/m\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}), - ll a vezető hossza (m\text{m}), - AA a vezető keresztmetszete (mm2\text{mm}^2).

Fontos, hogy a mértékegységek összeillenek: ha ρ\rho mértékegysége Ω⋅mm2/m\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}, akkor a hosszt méterben, a keresztmetszetet pedig négyzetmilliméterben kell behelyettesíteni. Ha ρ\rho mértékegysége Ω⋅m\Omega\cdot\text{m}, akkor a keresztmetszetet négyzetméterben kell megadni, tehát 1,5mm2=1,5⋅10−6m21{,}5\,\text{mm}^2 = 1{,}5 \cdot 10^{-6}\,\text{m}^2.

Definíció. A fajlagos vezetés (vezetőképesség) a fajlagos ellenállás reciproka:

γ=1ρ \gamma = \frac{1}{\rho}

Mértékegysége gyakran m/(Ω⋅mm2)\text{m}/(\Omega\cdot\text{mm}^2) (vagy S/m\text{S}/\text{m}, ahol a siemens (S) a vezetés egysége). A réz fajlagos vezetése 20 °C-on kb. 57m/(Ω⋅mm2)57\,\text{m}/(\Omega\cdot\text{mm}^2), az alumíniumé kb. 35m/(Ω⋅mm2)35\,\text{m}/(\Omega\cdot\text{mm}^2). A vezeték méretezésében sokszor a fajlagos vezetéssel számolunk, mert a képlet egyszerűbbé válik: a vezető vezetése G=γ⋅A/lG = \gamma \cdot A / l.

3.4.4 Kidolgozott példák

3.4.4.1 1. példa: vezeték ellenállása anyagból és méretből

Egy lakásfelújítás során 25 m hosszú, 2,5 mm² réz vezetéket kell beépíteni. Mennyi a vezeték ellenállása 20 °C-on?

Adott: - Réz, ezért ρ20=0,0175Ω⋅mm2/m\rho_{20} = 0{,}0175\, \Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m} - l=25ml = 25\,\text{m} - A=2,5mm2A = 2{,}5\,\text{mm}^2

Keresett: RR

Képlet: R=ρ⋅lAR = \rho \cdot \frac{l}{A}

Behelyettesítés:

R=0,0175Ω⋅mm2m⋅25m2,5mm2=0,175Ω R = 0{,}0175\,\frac{\Omega\cdot\text{mm}^2}{\text{m}} \cdot \frac{25\,\text{m}}{2{,}5\,\text{mm}^2} = 0{,}175\,\Omega

Ellenőrzés: A mértékegység Ω⋅mm2m⋅mmm2=Ω\frac{\Omega\cdot\text{mm}^2}{\text{m}} \cdot \frac{\text{m}}{\text{mm}^2} = \Omega, tehát az eredmény Ω\Omega-ban van. A nagyságrend is reális: egy 25 m-es, 2,5 mm²-es rézvezeték ellenállása néhány tized ohm.

3.4.4.2 2. példa: ugyanaz a vezeték 60 °C-on

Ha ugyanez a vezeték üzemi hőmérsékleten 60 °C-ra melegszik, mennyi lesz az ellenállása? A réz hőmérsékleti tényezője α20=3,9⋅10−31/K\alpha_{20} = 3{,}9 \cdot 10^{-3}\,1/\text{K} (ellenőrizendő: a pontos érték a szabványos vezetőosztálytól függ).

Adott: - R20=0,175ΩR_{20} = 0{,}175\,\Omega - t1=20∘Ct_1 = 20\,^{\circ}\text{C} - t2=60∘Ct_2 = 60\,^{\circ}\text{C} - α20=0,00391/K\alpha_{20} = 0{,}0039\,1/\text{K}

Képlet:

R(t)=R20⋅[1+α20⋅(t−20∘C)] R(t) = R_{20} \cdot \left[ 1 + \alpha_{20} \cdot (t - 20\,^{\circ}\text{C}) \right]

Behelyettesítés:

R(60∘C)=0,175Ω⋅[1+0,0039⋅(60−20)]=0,175Ω⋅(1+0,156)=0,202Ω R(60^{\circ}\text{C}) = 0{,}175\,\Omega \cdot \left[ 1 + 0{,}0039 \cdot (60 - 20) \right] = 0{,}175\,\Omega \cdot (1 + 0{,}156) = 0{,}202\,\Omega

Ellenőrzés: A melegedés 40 K, az ellenállás kb. 15,6%-kal nő, ami reális a réznél. A mértékegység Ω\Omega, a szorzat dimenziótlan tényező, mert α⋅Δt\alpha \cdot \Delta t dimenziótlan.

3.4.5 Hőmérsékletfüggés, hidegellenállás és melegellenállás

A fémek ellenállása a hőmérséklet növekedésével nő, mert a melegebb rácsban jobban rezegnek az atomok, és az elektronok gyakrabban ütköznek. A gyakorlatban a szokásos üzemi hőmérséklet-tartományban (kb. –40 °C-tól 180 °C-ig) a változás lineárisnak tekinthető:

R(t)=R20⋅[1+α20⋅(t−20∘C)] R(t) = R_{20} \cdot \left[ 1 + \alpha_{20} \cdot (t - 20\,^{\circ}\text{C}) \right]

ahol α20\alpha_{20} a 20 °C-ra vonatkoztatott hőmérsékleti tényező (1/K1/\text{K} vagy 1/∘C1/^{\circ}\text{C}). Rézre és alumíniumra ez kb. 0,00391/K0{,}0039\,1/\text{K} körüli, más fémekre ettől eltér.

A kifejezés átalakítható egy másik referencia-hőmérsékletre is: ha ismerjük az R1R_1 ellenállást t1t_1 hőmérsékleten, akkor t2t_2 hőmérsékleten az ellenállás:

R2=R1⋅[1+α20⋅(t2−t1)], R_2 = R_1 \cdot \left[ 1 + \alpha_{20} \cdot (t_2 - t_1) \right],

amennyiben α\alpha értékét a referencia-hőmérséklettől függetlenül állandónak vehetjük a vizsgált tartományban. Ez a közelítés a gyakorlatban a legtöbb számításhoz elegendő.

A fenti összefüggésből a hőmérséklet is kifejezhető, ha két ellenállásmérést végzünk:

t2=t1+R2−R1R1⋅α t_2 = t_1 + \frac{R_2 - R_1}{R_1 \cdot \alpha}

Ezt használjuk például motorok tekercsének hőmérséklet-meghatározására ellenállásmérésből.

Az alábbi grafikon az 1. és 2. példa 25 m-es, 2,5 mm²-es rézvezetékének ellenállását mutatja −20 °C és 80 °C között: az ellenállás a hőmérséklettel lineárisan nő, 20 °C-on 0,175 Ω, 60 °C-on 0,202 Ω.

25 m, 2,5 mm²-es rézvezeték ellenállása a hőmérséklet függvényében - Képletből számolt: R(t) = R20·(1 + 0,0039·(t − 20 °C)), R20 = 0,175 Ω (1. példa); 60 °C-on 0,202 Ω (2. példa). Az α érték ellenőrizendő (vezetőosztálytól függ).

3.4.5.1 Kidolgozott példa: motortekercs hőmérséklete ellenállásmérésből

Egy aszinkronmotor tekercsét hidegen, 20 °C-on mértük: R1=0,80ΩR_1 = 0{,}80\,\Omega. A motor üzemi melegedése után a tekercs ellenállása R2=1,02ΩR_2 = 1{,}02\,\Omega. A tekercs réz, α=0,00391/K\alpha = 0{,}0039\,1/\text{K}. Mekkora a tekercs becsült hőmérséklete?

Adott: - t1=20∘Ct_1 = 20\,^{\circ}\text{C} - R1=0,80ΩR_1 = 0{,}80\,\Omega - R2=1,02ΩR_2 = 1{,}02\,\Omega - α=0,00391/K\alpha = 0{,}0039\,1/\text{K}

Képlet: t2=t1+R2−R1R1⋅αt_2 = t_1 + \frac{R_2 - R_1}{R_1 \cdot \alpha}

Behelyettesítés:

t2=20∘C+1,02Ω−0,80Ω0,80Ω⋅0,0039K−1=20∘C+0,22Ω0,00312Ω/K≈20∘C+70,5∘C=90,5∘C t_2 = 20\,^{\circ}\text{C} + \frac{1{,}02\,\Omega - 0{,}80\,\Omega}{0{,}80\,\Omega \cdot 0{,}0039\,\text{K}^{-1}} = 20\,^{\circ}\text{C} + \frac{0{,}22\,\Omega}{0{,}00312\,\Omega/\text{K}} \approx 20\,^{\circ}\text{C} + 70{,}5\,^{\circ}\text{C} = 90{,}5\,^{\circ}\text{C}

Ellenőrzés: Az ellenállás 0,22/0,80 = 27,5%-kal nőtt; Δt=27,5%/(0,00391/K)≈70,5K\Delta t = 27{,}5\,\% / (0{,}0039\,1/\text{K}) \approx 70{,}5\,\text{K}. A becsült hőmérséklet 90 °C, ami egy motortekercsre üzemszerűen elfogadható. Ha a mért érték alapján a tekercs hőmérséklete meghaladná a szigetelési osztály szerinti határértéket, a motor túlterhelt vagy hűtése elégtelen. (ellenőrizendő: a szigetelési osztályok szerinti megengedett határhőmérsékletek a gyártói adatlapról és a vonatkozó szabványból vehetők.)

3.4.6 A vezetékméretezés előkészítése

A vezető ellenállása közvetlenül meghatározza a rajta eső feszültséget. A Feszültségesés és a vezeték méretezése alfejezetben majd részletesen számolunk, de itt az alapösszefüggés már látszik: ha egyfázisú fogyasztóhoz vezetéken II áram folyik, a vezetéken (oda-vissza, tehát kétszeres hosszon) eső feszültségesés közelítőleg:

ΔU≈I⋅2Rvezeték=I⋅2ρlA \Delta U \approx I \cdot 2R_{\text{vezeték}} = I \cdot 2 \rho \frac{l}{A}

Minél kisebb a keresztmetszet, annál nagyobb a feszültségesés. A méretezéskor azt a legkisebb keresztmetszetet keressük, amelynél a feszültségesés a megengedett határon belül marad (a fogyasztói berendezésen belül jellemzően világításra 3%, más fogyasztókra 5% az ajánlott határ; a forrás a kisfeszültségű berendezések szerelési szabványa – ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52 feszültségesésre vonatkozó melléklete és a tervezői előírás). Ehhez a rézre és alumíniumra megadott ρ\rho értékét kell használni.

3.4.7 Továbbvitt eredmény

Továbbvitt eredmény. A vezető ellenállásának kiszámítása az R=ρ⋅l/AR = \rho \cdot l/A képlettel, valamint a hőmérsékletfüggés az R(t)=R20[1+α20(t−20)]R(t) = R_{20}[1 + \alpha_{20}(t-20)] képlettel alapvető eszköz lesz a következő alfejezetekben: - a Fémek és ötvözetek a villamosiparban alfejezetben az anyagok kiválasztásánál, - a Földelők és földelési ellenállás alfejezetben a földelő elektródák ellenállásának becslésénél, - valamint a Feszültségesés és a vezeték méretezése alfejezetben a vezeték-keresztmetszet meghatározásánál.

Ezt az összefüggést tehát a gyakorlatban is rendszeresen alkalmazni fogod, nem csak elméleti példaként.

3.4.8 Valós életbeli alkalmazás

Egy fűtőbetétes eszköz 2 kW teljesítményű, 230 V-os. A szerelő egy 30 m hosszú, 1,5 mm²-es hosszabbítóval csatlakoztatja. A hosszabbító kábel réz, így a kábel oda-vissza számított ellenállása:

2R=2⋅0,0175Ω⋅mm2/m⋅30m1,5mm2=0,7Ω 2R = 2 \cdot 0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m} \cdot \frac{30\,\text{m}}{1{,}5\,\text{mm}^2} = 0{,}7\,\Omega

A fűtőtest névleges árama: I=P/U=2000W/230V≈8,7AI = P/U = 2000\,\text{W}/230\,\text{V} \approx 8{,}7\,\text{A}. A kábelen eső feszültség:

ΔU=I⋅2R≈8,7A⋅0,7Ω≈6,1V \Delta U = I \cdot 2R \approx 8{,}7\,\text{A} \cdot 0{,}7\,\Omega \approx 6{,}1\,\text{V}

Ez még elfogadhatónak tűnhet (kb. 2,6%), de ha a csatlakozási ponton is van feszültségesés, vagy a kábel feltekerve van (rossz hűtés), a kábel melegedhet. Ráadásul ha a kábel 2,5 mm²-es lenne, az ellenállás csak kb. 0,42 Ω lenne, a feszültségesés pedig kb. 3,6 V-ra csökkenne. A szerelő ezért a hosszabbító kábelt mindig a fogyasztó teljesítményéhez illő keresztmetszettel választja ki.

Az alábbi grafikon ugyanezt a hosszabbítót különböző keresztmetszetekkel mutatja: a feszültségesés a keresztmetszettel fordítottan arányos (1,5 mm²: 2,65%, 2,5 mm²: 1,59%, 4 mm²: 0,99%, 6 mm²: 0,66%).

A 30 m-es hosszabbító feszültségesése a keresztmetszet függvényében - Képletből számolt: ΔU = I·2ρl/A, I = 2000 W / 230 V = 8,7 A, l = 30 m (oda-vissza 60 m), ρ = 0,0175 Ω·mm²/m (réz, 20 °C); a százalék a 230 V-hoz viszonyítva.

3.4.9 Tipikus hibák

  1. Helytelen mértékegység-átváltás. A fajlagos ellenállást Ω⋅mm2/m\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}-ben adják meg, de a keresztmetszetet méterben számolják. Például 1,5mm21{,}5\,\text{mm}^2-t 1,5m21{,}5\,\text{m}^2-ként behelyettesíteni óriási hibát okoz. Mindig ellenőrizd, hogy a ρ\rho mértékegységéhez igazodik-e a keresztmetszet és a hossz egysége.

  2. A hőmérséklet-tényező rossz használata. Ha a 20 °C-os ellenállásból számolunk, akkor (t−20∘C)(t - 20\,^{\circ}\text{C}) hőmérséklet-különbséggel szorzunk. Ha a képletet abszolút hőmérsékletre (kelvinre) írjuk fel, ügyelni kell a referencia-hőmérséklet helyes átszámítására. A gyakori hiba: R=R0⋅(1+α⋅tCelsius)R = R_0 \cdot (1 + \alpha \cdot t_{\text{Celsius}}), ahol R0R_0 a 0 °C-os ellenállás, nem pedig a 20 °C-os. Keverés esetén az eredmény jelentősen eltér.

  3. Ellenállásmérés motoron hidegen, majd az üzemi ellenállásból hőmérséklet becslése anélkül, hogy a mérővezeték ellenállását kompenzálnák. Kétvezetékes mérésnél a mérőzsinór ellenállása hozzáadódik a tekercs ellenállásához, ami főleg kis ellenállásoknál (pl. 0,1–1 Ω) torzítja az eredményt. Ilyenkor négyvezetékes (Kelvin) mérést vagy a mérőzsinór ellenállásának levonását kell alkalmazni.

3.4.10 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A vezeték ellenállása fordítottan arányos a hosszával.
  2. Igaz vagy hamis? A fémek ellenállása a hőmérséklet növekedésével csökken.
  3. Gyors számolás: Egy 10 m hosszú, 1,0 mm² keresztmetszetű rézvezeték ellenállása 20 °C-on körülbelül mennyi? (ρCu=0,0175Ω⋅mm2/m\rho_{\text{Cu}} = 0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m})
  4. Mi a hiba ebben a számításban? „R = ρ·l/A = 0,0175 · 10 / 1,5 = 0,117 Ω, tehát a vezeték ellenállása 0,117 mΩ.” Hol a hiba?
  5. Miért nő a vezeték ellenállása, ha melegszik? Magyarázd el egy mondatban.
  6. Melyik vezetőnek kisebb az ellenállása azonos méret esetén: réznek vagy alumíniumnak? Miért?

3.4.11 Feladatok

1. feladat (A)
Egy rézvezeték 50 m hosszú, 4 mm² keresztmetszetű. Mekkora az ellenállása 20 °C-on? (ρCu=0,0175Ω⋅mm2/m\rho_{\text{Cu}} = 0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m})

2. feladat (A)
Egy alumínium vezeték keresztmetszete 6 mm², hossza 80 m. Mekkora az ellenállása 20 °C-on? (ρAl=0,028Ω⋅mm2/m\rho_{\text{Al}} = 0{,}028\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m})

3. feladat (B)
Egy fűtőszál ellenállása 20 °C-on 12 Ω. A hőmérsékleti tényezője α=0,0041/K\alpha = 0{,}004\,1/\text{K}. Mennyi lesz az ellenállása 120 °C-on?

4. feladat (B)
Egy motor tekercsét hidegen, 20 °C-on mértük: 1,25 Ω. Meleg állapotban az ellenállás 1,6 Ω. A tekercs réz, α=0,00391/K\alpha = 0{,}0039\,1/\text{K}. Becsüld meg a tekercs hőmérsékletét!

5. feladat (C)
Egy 25 m hosszú, 2,5 mm²-es rézvezetéken 16 A folyik. Becsüld meg a vezetéken eső feszültséget (oda-vissza számítva), ha a vezeték hőmérséklete 20 °C. Ha ugyanez a vezeték 60 °C-ra melegszik, hány százalékkal nő a feszültségesés?

6. feladat (D)
Egy raktárban egy 12 V-os halogénlámpa-rendszert üzemeltetnek. A transzformátortól a lámpáig 8 m-re van a csatlakozási pont. A lámpa áramfelvétele 5 A. A szerelő 1,5 mm²-es rézvezetéket használ. A lámpán mért feszültség 10,8 V. Mekkora a vezeték ellenállása oda-vissza? Mekkora a feszültségesés? Indokold, hogy a vezeték megfelelő-e, ha a megengedett feszültségesés 5%! (Tipp: a vezeték oda-vissza hossza kétszeres.)

3.4.12 Megoldások

3.4.12.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A vezeték ellenállása egyenesen arányos a hosszával, nem fordítottan: R=ρl/AR = \rho l/A, tehát minél hosszabb, annál nagyobb az ellenállás.

  2. Hamis. A fémek ellenállása a hőmérséklet növekedésével nő, mert a rácsrezgések erősödnek, és az elektronok gyakrabban ütköznek.

  3. R=0,0175⋅10/1,0=0,175ΩR = 0{,}0175 \cdot 10 / 1{,}0 = 0{,}175\,\Omega.

  4. A számítás maga helyes, a hiba a mértékegységben van: az eredmény 0,117 Ω, nem mΩ. Azaz 117 mΩ, nem 0,117 mΩ.

  5. Mert a fémrács atomjai melegebb állapotban nagyobb amplitúdóval rezegnek, így a szabad elektronok ütközése gyakoribb, ami megnöveli az ellenállást.

  6. Réznek kisebb az ellenállása, mert a fajlagos ellenállása kisebb (0,0175 Ω·mm²/m), mint az alumíniumé (0,028 Ω·mm²/m). Azonos méretnél a réz vezetőképessége jobb.

3.4.12.2 A feladatok megoldásai

1. feladat (A)

Adott: l=50ml = 50\,\text{m}, A=4mm2A = 4\,\text{mm}^2, ρ=0,0175Ω⋅mm2/m\rho = 0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}
Képlet: R=ρ⋅l/AR = \rho \cdot l/A
Behelyettesítés:

R=0,0175⋅504=0,21875Ω≈0,219Ω R = 0{,}0175 \cdot \frac{50}{4} = 0{,}21875\,\Omega \approx 0{,}219\,\Omega

Ellenőrzés: A mértékegység Ω, a nagyságrend reális.

2. feladat (A)

Adott: l=80ml = 80\,\text{m}, A=6mm2A = 6\,\text{mm}^2, ρAl=0,028Ω⋅mm2/m\rho_{\text{Al}} = 0{,}028\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}
Képlet: R=ρ⋅l/AR = \rho \cdot l/A
Behelyettesítés:

R=0,028⋅806=0,3733Ω≈0,373Ω R = 0{,}028 \cdot \frac{80}{6} = 0{,}3733\,\Omega \approx 0{,}373\,\Omega

Ellenőrzés: 0,373 Ω reális.

3. feladat (B)

Adott: R20=12ΩR_{20} = 12\,\Omega, t=120∘Ct = 120\,^{\circ}\text{C}, α=0,0041/K\alpha = 0{,}004\,1/\text{K}
Képlet: R(t)=R20⋅[1+α(t−20)]R(t) = R_{20} \cdot [1 + \alpha(t - 20)]
Behelyettesítés:

R(120)=12⋅[1+0,004⋅(120−20)]=12⋅(1+0,4)=12⋅1,4=16,8Ω R(120) = 12 \cdot [1 + 0{,}004 \cdot (120-20)] = 12 \cdot (1 + 0{,}4) = 12 \cdot 1{,}4 = 16{,}8\,\Omega

Ellenőrzés: A 100 K hőmérséklet-növekedés 0,004·100 = 0,4 relatív ellenállásnövekedést ad, 40% növekedés, tehát 12 → 16,8 Ω helyes.

4. feladat (B)

Adott: t1=20∘Ct_1 = 20\,^{\circ}\text{C}, R1=1,25ΩR_1 = 1{,}25\,\Omega, R2=1,6ΩR_2 = 1{,}6\,\Omega, α=0,00391/K\alpha = 0{,}0039\,1/\text{K}
Képlet: t2=t1+R2−R1R1⋅αt_2 = t_1 + \frac{R_2 - R_1}{R_1 \cdot \alpha}
Behelyettesítés:

t2=20+1,6−1,251,25⋅0,0039=20+0,350,004875≈20+71,8=91,8∘C t_2 = 20 + \frac{1{,}6 - 1{,}25}{1{,}25 \cdot 0{,}0039} = 20 + \frac{0{,}35}{0{,}004875} \approx 20 + 71{,}8 = 91{,}8\,^{\circ}\text{C}

Ellenőrzés: Az ellenállásnövekedés 0,35/1,25 = 28%, ami 0,28/0,0039 ≈ 71,8 K hőmérséklet-különbséget ad, 20 + 71,8 = 91,8 °C.

5. feladat (C)

Adott: l=25ml = 25\,\text{m}, A=2,5mm2A = 2{,}5\,\text{mm}^2, I=16AI = 16\,\text{A}, ρ20=0,0175Ω⋅mm2/m\rho_{20} = 0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}
Először kiszámítjuk a vezeték ellenállását 20 °C-on egy vezetőre:

R20=0,0175⋅252,5=0,175Ω R_{20} = 0{,}0175 \cdot \frac{25}{2{,}5} = 0{,}175\,\Omega

Oda-vissza (kétszeres hossz):

2R20=0,35Ω 2R_{20} = 0{,}35\,\Omega

Feszültségesés 20 °C-on:

ΔU20=I⋅2R20=16⋅0,35=5,6V \Delta U_{20} = I \cdot 2R_{20} = 16 \cdot 0{,}35 = 5{,}6\,\text{V}

A feszültségesés 230 V-hoz képest 5,6/230≈2,43%5{,}6/230 \approx 2{,}43\%.

60 °C-on az ellenállás:

R60=R20⋅[1+α(60−20)]=0,175⋅(1+0,0039⋅40)=0,175⋅1,156=0,2023Ω R_{60} = R_{20} \cdot [1 + \alpha(60-20)] = 0{,}175 \cdot (1 + 0{,}0039 \cdot 40) = 0{,}175 \cdot 1{,}156 = 0{,}2023\,\Omega

Oda-vissza: 2R60=0,4046Ω2R_{60} = 0{,}4046\,\Omega, feszültségesés:

ΔU60=16⋅0,4046=6,47V \Delta U_{60} = 16 \cdot 0{,}4046 = 6{,}47\,\text{V}

Növekedés: 6,47/5,6=1,1556{,}47/5{,}6 = 1{,}155, azaz 15,5% növekedés. Ez megegyezik az ellenállás növekedésével, mert az áram változatlan.

6. feladat (D)

Adott: 12 V-os rendszer, I=5AI = 5\,\text{A}, legy=8ml_{\text{egy}} = 8\,\text{m}, oda-vissza hossz 2l=16m2l = 16\,\text{m}, A=1,5mm2A = 1{,}5\,\text{mm}^2, ρCu=0,0175Ω⋅mm2/m\rho_{\text{Cu}} = 0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}

Vezeték ellenállása oda-vissza:

2R=2⋅ρ⋅lA=2⋅0,0175⋅81,5=2⋅0,09333=0,1867Ω≈0,187Ω 2R = 2 \cdot \rho \cdot \frac{l}{A} = 2 \cdot 0{,}0175 \cdot \frac{8}{1{,}5} = 2 \cdot 0{,}09333 = 0{,}1867\,\Omega \approx 0{,}187\,\Omega

Feszültségesés:

ΔU=I⋅2R=5⋅0,1867=0,9335V≈0,93V \Delta U = I \cdot 2R = 5 \cdot 0{,}1867 = 0{,}9335\,\text{V} \approx 0{,}93\,\text{V}

A lámpán mért feszültség 10,8 V, ami a 12 V-nál 1,2 V-tal kisebb. A számított feszültségesés 0,93 V, ami megközelíti a mért értéket; a különbség a csatlakozási ellenállásokból, a mérési pontatlanságból vagy a vezeték melegedéséből adódhat.

A mérésből: 2Rmért=1,2V/5A=0,24Ω2R_{\text{mért}} = 1{,}2\,\text{V}/5\,\text{A} = 0{,}24\,\Omega; a képletből 0,187Ω0{,}187\,\Omega. A kb. 0,05Ω0{,}05\,\Omega többlet a kötések/csatlakozók átmeneti ellenállása – ezeket is ellenőrizni kell. Sem a mért (1,2/12=10%1{,}2/12 = 10\,\%), sem a számított (0,93/12≈7,8%0{,}93/12 \approx 7{,}8\,\%) esés nem fér bele az 5 %-ba.

Megfelelőség: A megengedett feszültségesés 5%: 0,05⋅12=0,6V0{,}05 \cdot 12 = 0{,}6\,\text{V}. A számított 0,93 V meghaladja ezt, tehát a vezeték nem megfelelő 5%-os határ betartásához. Nagyobb keresztmetszetet (pl. 2,5 mm²) kellene választani, amelynek oda-vissza ellenállása 2⋅0,0175⋅8/2,5=0,112Ω2 \cdot 0{,}0175 \cdot 8/2{,}5 = 0{,}112\,\Omega, feszültségesése 5⋅0,112=0,56V5 \cdot 0{,}112 = 0{,}56\,\text{V}, ami már a határon belül van. Ez a 0,56 V csak akkor teljesül, ha a mérésből kimutatott kb. 0,05Ω0{,}05\,\Omega-os átmeneti ellenállást is megszüntetjük (kötések, csatlakozók tisztítása, újrakötése); a kötések javítása nélkül 2,5 mm²-rel is kb. (0,112+0,053)Ω⋅5A≈0,83V(0{,}112 + 0{,}053)\,\Omega \cdot 5\,\text{A} \approx 0{,}83\,\text{V} (≈6,9%\approx 6{,}9\,\%) esne. A helyes sorrend: előbb a kötések rendbetétele, majd a keresztmetszet növelése.

3.4.13 Rövid összefoglaló

A vezető ellenállása az anyagtól, a mérettől és a hőmérséklettől függ. Az alapképlet: R=ρ⋅l/AR = \rho \cdot l/A, ahol ρ\rho a fajlagos ellenállás. A réz 20 °C-os fajlagos ellenállása kb. 0,0175Ω⋅mm2/m0{,}0175\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m}, az alumíniumé kb. 0,028Ω⋅mm2/m0{,}028\,\Omega\cdot\text{mm}^2/\text{m} (a pontos érték a szabványos anyagminőségtől függ, ezért mindig ellenőrizendő). A fémek ellenállása a hőmérséklettel nő: R(t)=R20⋅[1+α20(t−20)]R(t) = R_{20} \cdot [1 + \alpha_{20}(t-20)], ahol a rézre és alumíniumra α20≈0,00391/K\alpha_{20} \approx 0{,}0039\,1/\text{K}. Ebből két ellenállásmérésből becsülhető a tekercs hőmérséklete is: t2=t1+(R2−R1)/(R1α)t_2 = t_1 + (R_2-R_1)/(R_1\alpha). Ezeket az összefüggéseket használjuk a vezetékméretezésnél a feszültségesés becslésére, valamint később az anyagválasztásnál és a földelési ellenállás számításánál: Fémek és ötvözetek a villamosiparban, Földelők és földelési ellenállás, Feszültségesés és a vezeték méretezése.

3.4.14 Források és ellenőrzési hiányok

A fajlagos ellenállás és a hőmérsékleti tényező pontos értékei a vezetőanyag szabványos osztályától, tisztaságától és a hőmérséklettől függnek; a fent megadott értékek gyakorlati közelítések. A pontos értékeket a mindenkori anyagszabványok, gyártói adatlapok és a hálózati engedélyes előírásai tartalmazzák, ezért azokat minden ellenőrzési vagy tervezési feladat előtt ellenőrizni kell. Az SI-mértékegységek hivatalos definíciói a BIPM kiadványában találhatók (a forrást ebben a könyvben nem hivatkozzuk pontosan).