5.3 Mágneses tér, indukció és mágneses kör

5.3.1 Miért kell ezt tudnod a munkahelyen?

Ha valaha bekötöttél mágneskapcsolót, transzformátort vagy motort, akkor már dolgoztál mágneses körrel, még ha nem is így gondoltál rá. A mágneskapcsoló tekercse csak azért húzza be a főérintkezőket, mert a gerjesztett vasmag mágneses tere erőt fejt ki a mozgó armatúrára. A transzformátor csak azért működik, mert a primer tekercs árama mágneses fluxust hoz létre a vasmagban, amelyet a szekunder tekercs is körülvesz. Ha nem érted a mágneses tér, a gerjesztés, a fluxus és a mágneses kör összefüggéseit, akkor nem tudod megmagyarázni, miért melegszik túl egy relé, miért kisebb egy légréses tekercs induktivitása, vagy miért kell lemezelt vasmagot használni váltakozó áramú készülékekben.

5.3.2 Szemléletes kép

Kezdjük egy egyszerű képpel: egy hosszú, egyenes rézvezetőn áram folyik. Iránytűt helyezve a vezető köré, a tű mindig a vezető körüli koncentrikus körök érintőjébe áll. Az áram tehát mágneses teret hoz létre maga körül; minél nagyobb az áram, annál erősebb a tér. Ha a vezetőt hurokká hajlítjuk, a hurok belsejében a tér összesűrűsödik, és már van egy északi–déli pólus jellegű elrendezés. Ha sok hurkot egymás mellé teszünk, tekercset kapunk, amelynek belsejében már viszonylag egyenletes, erős mágneses tér alakul ki. Ezt a teret vas vagy más ferromágneses anyag behelyezésével tovább erősíthetjük, mert a vas „vezeti” a mágneses teret, ahogy a réz vezeti az áramot.

Az alábbi ábra egy tipikus lágyvas jellegű anyag első mágnesezési görbéjét mutatja: vízszintes tengelyen a mágneses térerősség (HH), függőlegesen az ebből létrejövő mágneses indukció (BB). Jól látható, hogy kezdetben a görbe meredek, majd a növekvő HH ellenére a BB egyre kevésbé nő: az anyag telítődik.

Első mágnesezési görbe (szemléltető) - Szemléltető adatok: tipikus lágyvas jellegű anyag első mágnesezési görbéje; a telítés 1,8 T körül.

A görbe alakja a gyakorlatban anyagról anyagra más, de a jellegzetes „bekanyarodás” minden ferromágneses anyagnál megfigyelhető. A pontos értékeket mindig a gyártói adatlapból vagy mérésből vesszük.

5.3.3 A mágneses tér alapmennyiségei

Definíció. A mágneses indukció (BB) a mágneses tér erősségét és irányát leíró vektormennyiség. Mértékegysége a tesla: [B]=1T=1Vs/m2[B] = 1\,\text{T} = 1\,\text{Vs/m}^2. A gyakorlatban előforduló értékek: a Föld mágneses tere néhány tíz μT\mu\text{T}, egy állandó mágnes felületén 0,1–1 T, egy transzformátor vasmagjában üzemszerűen 1,5–1,8 T.

Definíció. A mágneses fluxus (Φ\Phi) azt méri, hogy a mágneses indukció mekkora felületen halad át. Homogén térben, ha a felületre merőlegesen számolunk:

Φ=BA,\Phi = B \, A,

ahol AA a felület. Ha a tér nem merőleges a felületre, akkor Φ=BAcos⁡α\Phi = B \, A \cos\alpha, ahol α\alpha a BB vektor és a felület normálisa közötti szög. A fluxus egysége a weber: [Φ]=1Wb=1T⋅m2[ \Phi ] = 1\,\text{Wb} = 1\,\text{T}\cdot\text{m}^2.

Definíció. A gerjesztés (Θ\Theta) azt fejezi ki, hogy egy tekercs mennyire „hajtja” a mágneses teret. Értéke a menetszám és az áram szorzata:

Θ=NI,\Theta = N \, I,

ahol NN a menetszám, II az áram. Bár a mértékegysége amper, gyakran ampermenet-ként (A·menet) mondjuk ki, hogy megkülönböztessük az áramtól.

Definíció. A mágneses térerősség (HH) a gerjesztés hossz menti eloszlását adja meg. Homogén esetben, ll hosszúságú zárt középvonalon:

H=Θl=NIl.H = \frac{\Theta}{l} = \frac{N I}{l}.

Egysége amper per méter: [H]=1A/m[H] = 1\,\text{A/m}.

Törvény. A gerjesztési törvény (Ampere-törvény) szerint a mágneses térerősség zárt görbe menti vonalintegrálja egyenlő a görbe által körülölelt áramok algebrai összegével:

∮H→⋅dl→=∑I.\oint \vec{H} \cdot d\vec{l} = \sum I.

Egyszerű, homogén mágneses kör esetén ez a fenti Hl=NIH \, l = N \, I alakra egyszerűsödik.

Definíció. A permeabilitás (μ\mu) az anyag mágneses „vezetőképességét” jellemzi. Vákuumban:

B=μ0H,μ0=4π×10−7H/m.B = \mu_0 H, \qquad \mu_0 = 4\pi \times 10^{-7}\,\text{H/m}.

Anyagban a mágneses indukció:

B=μ0μrH=μH,B = \mu_0 \, \mu_r \, H = \mu \, H,

ahol μr\mu_r a relatív permeabilitás, dimenzió nélküli szám. Vákuumban μr=1\mu_r = 1; levegőben gyakorlatilag szintén 1. Ferromágneses anyagokban μr\mu_r tipikusan néhány száz és néhány százezer közötti, de erősen függ a mágnesezettségtől.

5.3.4 Anyagok csoportosítása és a mágnesezési görbe

A mágneses szempontból fontos anyagokat három csoportba soroljuk:

  1. Diamágneses anyagok (μr<1\mu_r < 1, de nagyon közel 1-hez): a mágneses teret gyengén kiszorítják. Ilyen például a réz, a víz, a bizmut. A gyakorlatban ez a hatás elhanyagolható.
  2. Paramágneses anyagok (μr>1\mu_r > 1, de szintén közel 1-hez): a mágneses teret kissé erősítik. Ilyen az alumínium, a levegő, a platina.
  3. Ferromágneses anyagok (μr≫1\mu_r \gg 1): a mágneses teret nagyságrendekkel erősítik. Ide tartozik a vas, a kobalt, a nikkel és ezek ötvözetei, valamint a ferritek.

A ferromágneses anyagoknál a BB és HH kapcsolata nem lineáris, és a görbe hiszterézist mutat. Az első mágnesezési görbe (lásd fent) a kezdetben lemágnesezett anyag felmágnesezését írja le. Ha a mágnesezést váltakozó irányban ismételjük, a BB–HH pontok zárt hurkot futnak be, ez a hiszterézishurok.

A hiszterézishurok két kitüntetett pontja:

Az anyagokat a hurok alakja alapján is csoportosíthatjuk:

A hiszterézis hurok belső területe arányos az egy mágnesezési ciklus alatt hővé alakuló energiával. Ezért váltakozó áramú vasmagoknál anyagilag is fontos, hogy keskeny hurkú, lágy anyagot válasszunk. A vaslemez lemezelése (egymástól szigetelt vékony lemezek) pedig az örvényáramú veszteséget csökkenti.

Az alábbi ábra két szemléltető hiszterézishurkot hasonlít össze. Bal oldalon egy lágy mágneses anyag keskeny hurka látszik (a fenti első mágnesezési görbével, szaggatottan): Br≈0,2B_r \approx 0{,}2 T, Hc≈100H_c \approx 100 A/m, a hurokterület kb. 550 J/m³ ciklusonként. Jobb oldalon egy kemény mágneses anyag széles hurka (más léptékben): Br≈1,0B_r \approx 1{,}0 T, Hc≈10000H_c \approx 10\,000 A/m, a hurokterület kb. 41 000 J/m³. A nyilak a bejárás irányát mutatják; a sraffozott terület a ciklusonként hővé alakuló energia (térfogategységenként). A HTML-kiadás interaktív változatában egy pont a H(t)=Hmaxsin⁡ωtH(t) = H_{\max}\sin\omega t szerint járja körbe a lágy anyag hurkát, és a HmaxH_{\max} csúszkával megfigyelhető, hogyan nő a hurok és hogyan jelenik meg a telítés.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Hiszterézishurok a remanencia és a koercitív térerősség jelölésével, lágy és kemény mágneses anyag összehasonlítása; a hurok területe sraffozva
Hiszterézishurok: lágy (keskeny) és kemény (széles) mágneses anyag, ±Br\pm B_r és ±Hc\pm H_c jelöléssel (szemléltető modell, nem mért adat)

5.3.5 A mágneses kör és a Hopkinson-törvény

Az áramkörök analógiájára a mágneses teret is hurokban, mágneses körben modellezzük. A mágneses körben a fluxus (Φ\Phi) az áramnak, a gerjesztés (Θ=NI\Theta = N I) a feszültségnek, a mágneses ellenállás (reluktancia, RmR_m) pedig az elektromos ellenállásnak felel meg.

Definíció. A mágneses ellenállás (reluktancia) egy ll hosszúságú, AA keresztmetszetű, μ\mu permeabilitású szakaszra:

Rm=lμA.R_m = \frac{l}{\mu \, A}.

Egysége: [Rm]=1A/Wb=1H−1[R_m] = 1\,\text{A/Wb} = 1\,\text{H}^{-1}.

Törvény. A Hopkinson-törvény a mágneses kör Ohm-törvénye:

Θ=ΦRm,azazNI=ΦlμA.\Theta = \Phi \, R_m, \qquad \text{azaz} \qquad N I = \Phi \, \frac{l}{\mu \, A}.

Ha a mágneses kör több, sorosan kapcsolódó szakaszból áll (például vasmag + légrés), a mágneses ellenállások összeadódnak, és a gerjesztés:

Θ=Φ(Rm1+Rm2+…).\Theta = \Phi \left( R_{m1} + R_{m2} + \dots \right).

Ezt úgy is írhatjuk, hogy a mágneses feszültségek (Vm=HlV_m = H \, l) összege egyenlő a teljes gerjesztéssel:

NI=H1l1+H2l2+…N I = H_1 l_1 + H_2 l_2 + \dots

A légrés mágneses ellenállása különösen fontos. Mivel a levegő relatív permeabilitása μr≈1\mu_r \approx 1, a légrés ellenállása sokkal nagyobb, mint az azonos méretű vasé. Ezért már kis légrés is jelentősen megnöveli a kör teljes mágneses ellenállását, és adott fluxus eléréséhez nagyobb gerjesztést, tehát nagyobb áramot vagy több menetet igényel.

Megjegyzés. A Hopkinson-törvény csak akkor alkalmazható egyszerűen, ha a permeabilitás állandónak tekinthető. Telítésben vagy erősen nemlineáris anyagnál a μr\mu_r függ a mágneses térerősségtől, ezért a számítás iterációt vagy mágnesezési görbe használatát igényli. A szerelői gyakorlatban a gyártók gyakran megadják a szükséges gerjesztést vagy a vasmag mágneses jelleggörbéjét.

5.3.6 Erőhatás: a Lorentz-erő

Ha mágneses térben áramjárta vezető helyezkedik el, a vezetőre erő hat. Ez az erő a motorok, hangszórók, mágneskapcsolók és sok más villamos készülék működésének alapja.

Törvény. A Lorentz-erő nagysága egyenes vezetőre, homogén mágneses térben:

F=BIlsin⁡α,F = B \, I \, l \, \sin\alpha,

ahol ll a vezető hossza a mágneses térben, α\alpha pedig a BB indukció és az áram iránya közötti szög. Ha a vezető merőleges a térre (α=90∘\alpha = 90^{\circ}), akkor sin⁡α=1\sin\alpha = 1, és F=BIlF = B \, I \, l.

Az erő irányát a balkéz-szabály (motorszabály) adja meg: ha a bal kezünk tenyerét úgy tartjuk, hogy a mágneses indukcióvonalak a tenyerünkbe lépnek, a kinyújtott ujjak az áram irányába mutatnak, akkor a kifeszített hüvelykujj az erő irányát mutatja. (A jobbkéz-szabályt a generátoros indukált feszültség irányára használjuk, lásd Elektromágneses indukció, önindukció és az RL-tag.)

5.3.7 Kidolgozott példák

Példa 1. Légmagos tekercs mágneses tere

Egy hosszú, légmagos tekercs menetszáma N=500N = 500, hossza l=25cm=0,25ml = 25\,\text{cm} = 0{,}25\,\text{m}, árama I=0,2AI = 0{,}2\,\text{A}. Számítsuk ki a tekercs belsejében a mágneses térerősséget és a mágneses indukciót!

Megoldás.

A mágneses térerősség:

H=NIl=500⋅0,20,25=400A/m.H = \frac{N I}{l} = \frac{500 \cdot 0{,}2}{0{,}25} = 400\,\text{A/m}.

Mivel levegőben μr≈1\mu_r \approx 1, az indukció:

B=μ0H=4π×10−7⋅400≈5,03×10−4T=0,503mT.B = \mu_0 H = 4\pi \times 10^{-7} \cdot 400 \approx 5{,}03 \times 10^{-4}\,\text{T} = 0{,}503\,\text{mT}.

Ez igen gyenge tér; egy ferromágneses vasmaggal ugyanez a tekercs több százszor nagyobb indukciót hozna létre.

2. példa. Vasmagos tekercs légréssel (kidolgozott mágneses kör)

Egy mágneses kör vasmagból és egy kis légrésből áll. A vasmag közepes kerülete lv=0,6ml_v = 0{,}6\,\text{m}, keresztmetszete A=6cm2=6×10−4m2A = 6\,\text{cm}^2 = 6 \times 10^{-4}\,\text{m}^2. A légrés hossza lg=0,5mm=5×10−4ml_g = 0{,}5\,\text{mm} = 5 \times 10^{-4}\,\text{m}, keresztmetszete megegyezik a vaséval. A tekercs menetszáma N=300N = 300. A vas relatív permeabilitása a munkapontban μr=1500\mu_r = 1500. Célfluxus: Φ=0,6mWb=6×10−4Wb\Phi = 0{,}6\,\text{mWb} = 6 \times 10^{-4}\,\text{Wb}. Mekkora gerjesztés és mekkora áram szükséges?

Megoldás.

Először számítsuk ki az indukciót, mert a fluxus és a keresztmetszet adott:

B=ΦA=6×10−46×10−4=1T.B = \frac{\Phi}{A} = \frac{6 \times 10^{-4}}{6 \times 10^{-4}} = 1\,\text{T}.

Ez reális érték, a lágyvasak jellemzően 1,0–1,8 T között üzemelnek.

A vasban a mágneses térerősség:

Hv=Bμ0μr=14π×10−7⋅1500≈530,5A/m.H_v = \frac{B}{\mu_0 \mu_r} = \frac{1}{4\pi \times 10^{-7} \cdot 1500} \approx 530{,}5\,\text{A/m}.

A légrésben μr=1\mu_r = 1, tehát:

Hg=Bμ0=14π×10−7≈795775A/m.H_g = \frac{B}{\mu_0} = \frac{1}{4\pi \times 10^{-7}} \approx 795\,775\,\text{A/m}.

A mágneses feszültségek:

Vm,v=Hvlv=530,5⋅0,6≈318,3A,V_{m,v} = H_v \, l_v = 530{,}5 \cdot 0{,}6 \approx 318{,}3\,\text{A},

Vm,g=Hglg=795775⋅5×10−4≈397,9A.V_{m,g} = H_g \, l_g = 795\,775 \cdot 5 \times 10^{-4} \approx 397{,}9\,\text{A}.

A teljes gerjesztés a két feszültség összege:

Θ=Vm,v+Vm,g=318,3+397,9=716,2A.\Theta = V_{m,v} + V_{m,g} = 318{,}3 + 397{,}9 = 716{,}2\,\text{A}.

A szükséges áram:

I=ΘN=716,2300≈2,39A.I = \frac{\Theta}{N} = \frac{716{,}2}{300} \approx 2{,}39\,\text{A}.

Tanulság. Bár a légrés hossza mindössze 0,5 mm, a rajta eső mágneses feszültség (397,9A397{,}9\,\text{A}) nagyobb, mint a 60 cm hosszú vasmagé (318,3A318{,}3\,\text{A}). A légrés tehát uralja a mágneses kört. Ezért a transzformátorok és relék vasmagjait igyekeznek hézagmentesen illeszteni; ahol mégis légrés kell (például egyenáramú előmágnesezésű fojtótekercseknél), ott a rést tudatosan, kis tűréssel alakítják ki.

Példa 3. Lorentz-erő számítása

Mágneses térben l=0,3ml = 0{,}3\,\text{m} hosszú vezetőn I=10AI = 10\,\text{A} áram folyik. Az indukció B=0,5TB = 0{,}5\,\text{T}, a vezető merőleges a térre. Mekkora erő hat a vezetőre?

Megoldás.

Mivel α=90∘\alpha = 90^{\circ}, sin⁡α=1\sin\alpha = 1:

F=BIl=0,5⋅10⋅0,3=1,5N.F = B \, I \, l = 0{,}5 \cdot 10 \cdot 0{,}3 = 1{,}5\,\text{N}.

Ez nem tűnik nagy erőnek, de egy motor forgórészében sok, sorba kapcsolt vezetőszakasz helyezkedik el mágneses térben, így az összerő már elegendő a tengely megforgatásához.

5.3.8 A mágneses kör és az induktivitás kapcsolata

A mágneses kör közvetlenül kapcsolódik a tekercs induktivitásához, amelyet a következő alfejezetben fogunk részletesen vizsgálni.

Továbbvitt eredmény. Ha egy NN menetes tekercs mágneses körében Φ\Phi fluxus jön létre II áram hatására, akkor a tekercs teljes fluxusát (Ψ=NΦ\Psi = N \Phi) felhasználva az induktivitás:

L=ΨI=NΦI.L = \frac{\Psi}{I} = \frac{N \Phi}{I}.

A Hopkinson-törvényből Φ=NIRm\Phi = \frac{N I}{R_m}, ezért:

L=N⋅NIRmI=N2Rm.L = \frac{N \cdot \frac{N I}{R_m}}{I} = \frac{N^2}{R_m}.

Ez az összefüggés az Elektromágneses indukció, önindukció és az RL-tag alfejezetben kulcsszerepet játszik: megmutatja, hogy a tekercs induktivitása a menetszám négyzetével arányos, és a mágneses kör ellenállásától – különösen a légréstől – erősen függ. Ezt használjuk majd a transzformátorok és fojtótekercsek viselkedésének megértéséhez.

5.3.9 Valós életbeli alkalmazás

Valós eset. Egy villanyszerelő azt tapasztalta, hogy egy mágneskapcsoló tekercse melegszik, és a főérintkezők nem húznak be megbízhatóan, pedig a vezérlőfeszültség a névleges értéken van. A kapcsoló szétszerelésekor kiderült, hogy a mozgó armatúra és az álló vasmag közé por és finom fémreszelék került, ami megnövelte a mágneses kör légrését. A megnövekedett légrés miatt a mágneses ellenállás nagyobb lett, ezért egyenáramú tekercsnél ugyanakkora gerjesztés mellett kisebb fluxus és behúzóerő alakulna ki. Váltakozó áramú tekercsnél viszont a fluxust nagyjából a tápfeszültség szabja meg, ezért a nagyobb mágneses ellenálláshoz nagyobb gerjesztés, azaz nagyobb tekercsáram kell: a nagyobb légrés csökkenti az induktivitást (L=N2/RmL = N^2/R_m), így a tekercs árama a névlegesnél jóval nagyobb lesz. Az armatúra nem zár teljesen, a kapcsoló zúg és rezeg. Ha az armatúra tartósan nem zár, a tekercs leéghet, a zúgó, rosszul záró mágneskapcsolót ezért nem szabad üzemben hagyni. A szerelő megtisztította az érintkező felületeket, ellenőrizte a légrés záródását, és a mágneskapcsoló újra megbízhatóan működött. A tanulság: a mágneses kör „légrés-érzékenysége” miatt a mágneskapcsolók, relék és kontaktorok vasmag felületeit tisztán, idegen anyagtól mentesen kell tartani, és a mechanikai ütközést, kopást rendszeresen ellenőrizni kell.

5.3.10 Tipikus hibák

Hiba. A mágneses térerősség (HH) és a mágneses indukció (BB) összekeverése. Sokan azt hiszik, hogy a kettő ugyanaz, pedig HH a gerjesztésből származó „hajtó” mennyiség, BB pedig a ténylegesen kialakuló mágneses tér. A kettőt a μ\mu permeabilitás köti össze.

Hiba. A légrés elhanyagolása mágneses kör számításakor. Ahogy a 2. példában láttuk, már 0,5 mm légrés is nagyobb mágneses feszültséget ejthet, mint 60 cm vasmag. Aki a légrést figyelmen kívül hagyja, irreálisan kis gerjesztést kap, és a tekercs a valóságban nem hozza létre a kívánt fluxust.

Hiba. A relatív permeabilitás állandónak feltételezése telítésben. A ferromágneses anyagok μr\mu_r értéke nem állandó, hanem a munkaponttól függ. Telítés közelében a μr\mu_r drasztikusan lecsökken, ezért a Hopkinson-törvénnyel való lineáris számítás hibás eredményt ad. Ilyenkor a mágnesezési görbét kell használni, vagy a gyártó által megadott gerjesztési adatokat kell figyelembe venni.

Hiba. A vasveszteség (hiszterézis- és örvényáram-veszteség) figyelmen kívül hagyása váltakozó áramú vasmagoknál. Ha valaki tömör vasat használ lemezelt helyett, a nagy örvényáramok miatt a mag erősen melegszik; ha széles hurkú (kemény) anyagot választ, a hiszterézisveszteség nő. Ezért a váltakozó áramú transzformátorok és motorok vasmagjait vékony, egymástól szigetelt, lágy mágneses (keskeny hurkú) lemezekből építik.

5.3.11 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A gerjesztés mértékegysége az amper.
  2. Igaz vagy hamis? A légrés növelése csökkenti a mágneses kör mágneses ellenállását.
  3. Gyors számolás: N=200N = 200 menetes tekercs árama I=0,3AI = 0{,}3\,\text{A}. Mennyi a gerjesztés?
  4. Mi történik a hiszterézishurok által körülölelt területtel, ha a váltakozó mágnesezés frekvenciája nő?
  5. Melyik anyag alkalmas állandó mágnesnek: a keskeny vagy a széles hiszterézishurokkal rendelkező?
  6. Mi a hiba ebben a számítási tervben? „A vasmagos tekercs gerjesztését úgy számolom, hogy a légrést elhanyagolom, mert nagyon vékony.”

5.3.12 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a mágneses fluxust, és add meg a mértékegységét! Mennyiben különbözik a mágneses indukciótól?

2. feladat (A). Egy légmagos tekercs menetszáma N=800N = 800, hossza l=40cml = 40\,\text{cm}, árama I=0,4AI = 0{,}4\,\text{A}. Számítsd ki a mágneses térerősséget és a mágneses indukciót a tekercs belsejében!

3. feladat (B). Egy zárt vasmagos tekercs menetszáma N=250N = 250. A vasmag közepes kerülete l=0,5ml = 0{,}5\,\text{m}, keresztmetszete A=4cm2A = 4\,\text{cm}^2, relatív permeabilitása μr=1000\mu_r = 1000. Mekkora gerjesztés és áram szükséges Φ=0,4mWb\Phi = 0{,}4\,\text{mWb} fluxus létrehozásához? (Nincs légrés.)

4. feladat (B). Egy vezető hossza l=0,2ml = 0{,}2\,\text{m}, árama I=5AI = 5\,\text{A}, a mágneses indukció B=0,8TB = 0{,}8\,\text{T}. A vezető 30∘30^{\circ}-os szöget zár be a mágneses térrel. Mekkora a vezetőre ható erő?

5. feladat (C). Az előző zárt vasmagos körbe 0,2mm0{,}2\,\text{mm} légrést csiszolunk, miközben a fluxust változatlanul Φ=0,4mWb\Phi = 0{,}4\,\text{mWb} értéken szeretnénk tartani. Mennyivel kell megnövelni a gerjesztést? Hasonlítsd össze a légréses kör eredő mágneses ellenállását a légrés nélküli körével! (Használd az adatokat: N=250N=250, l=0,5ml=0{,}5\,\text{m}, A=4cm2A=4\,\text{cm}^2, μr=1000\mu_r=1000.)

6. feladat (D). Egy mágneskapcsoló tekercse nem húzza be megbízhatóan a főérintkezőket, bár a tekercs feszültsége névleges. Sorolj fel legalább három lehetséges okot a mágneses kör szempontjából, és mindegyikhez add meg a javítási módot! (Gondolj a légrésre, a szennyeződésre, a mechanikai kopásra és a túlmelegedésre.)

5.3.13 Megoldások

5.3.13.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A gerjesztés Θ=NI\Theta = N I, mértékegysége valóban amper (gyakran ampermenetnek mondjuk).
  2. Hamis. A légrés növelése növeli a mágneses ellenállást, mert a levegő permeabilitása sokkal kisebb, mint a vasé.
  3. Θ=NI=200⋅0,3=60A\Theta = N I = 200 \cdot 0{,}3 = 60\,\text{A} (ampermenet).
  4. A hiszterézishurok területe a ciklusonkénti energiaveszteséggel arányos. Ha a frekvencia nő, az egységnyi idő alatti ciklusok száma nő, ezért a hiszterézisveszteség teljesítménye is nő, de egy ciklus területe maga nem változik pusztán a frekvenciától (azonos csúcsindukció mellett).
  5. A széles hiszterézishurokkal rendelkező anyag alkalmas állandó mágnesnek, mert nagy a remanenciája és nagy a koercitív tere, tehát jól megtartja a mágnesességét.
  6. A hiba: a légrés elhanyagolása. Már nagyon vékony légrés is nagy mágneses feszültséget ejthet, ezért az elhanyagolása hibás, irreálisan kis gerjesztést adó eredményhez vezet.

5.3.13.2 Feladatok megoldásai

1. feladat (A).
A mágneses fluxus a mágneses indukció és a felület skaláris szorzata: Φ=BAcos⁡α\Phi = B A \cos\alpha. Homogén, merőleges térben Φ=BA\Phi = B A. Mértékegysége a weber (Wb). A mágneses indukció (BB) a tér erősségét adja meg adott pontban (T), a fluxus pedig azt, hogy ez a tér mekkora felületen halad át (Wb). A fluxus a térfelületi integrál.

2. feladat (A).
Hossz: l=0,4ml = 0{,}4\,\text{m}.

H=NIl=800⋅0,40,4=800A/m.H = \frac{N I}{l} = \frac{800 \cdot 0{,}4}{0{,}4} = 800\,\text{A/m}.

B=μ0H=4π×10−7⋅800≈1,005×10−3T≈1,0mT.B = \mu_0 H = 4\pi \times 10^{-7} \cdot 800 \approx 1{,}005 \times 10^{-3}\,\text{T} \approx 1{,}0\,\text{mT}.

3. feladat (B).
Keresztmetszet: A=4cm2=4×10−4m2A = 4\,\text{cm}^2 = 4 \times 10^{-4}\,\text{m}^2. Célfluxus: Φ=0,4mWb=4×10−4Wb\Phi = 0{,}4\,\text{mWb} = 4 \times 10^{-4}\,\text{Wb}.

Indukció:

B=ΦA=4×10−44×10−4=1T.B = \frac{\Phi}{A} = \frac{4 \times 10^{-4}}{4 \times 10^{-4}} = 1\,\text{T}.

Mágneses térerősség a vasban:

H=Bμ0μr=14π×10−7⋅1000≈795,8A/m.H = \frac{B}{\mu_0 \mu_r} = \frac{1}{4\pi \times 10^{-7} \cdot 1000} \approx 795{,}8\,\text{A/m}.

Gerjesztés:

Θ=Hl=795,8⋅0,5≈397,9A.\Theta = H l = 795{,}8 \cdot 0{,}5 \approx 397{,}9\,\text{A}.

Áram:

I=ΘN=397,9250≈1,59A.I = \frac{\Theta}{N} = \frac{397{,}9}{250} \approx 1{,}59\,\text{A}.

4. feladat (B).
A Lorentz-erő:

F=BIlsin⁡α=0,8⋅5⋅0,2⋅sin⁡30∘=0,8⋅5⋅0,2⋅0,5=0,4N.F = B I l \sin\alpha = 0{,}8 \cdot 5 \cdot 0{,}2 \cdot \sin 30^{\circ} = 0{,}8 \cdot 5 \cdot 0{,}2 \cdot 0{,}5 = 0{,}4\,\text{N}.

5. feladat (C).
Először a légrés nélküli mágneses ellenállás:

Rm=lμ0μrA=0,54π×10−7⋅1000⋅4×10−4≈994718A/Wb.R_m = \frac{l}{\mu_0 \mu_r A} = \frac{0{,}5}{4\pi \times 10^{-7} \cdot 1000 \cdot 4 \times 10^{-4}} \approx 994\,718\,\text{A/Wb}.

A légréses kör két soros szakaszból áll: vas (lv=0,5ml_v = 0{,}5\,\text{m}) és légrés (lg=0,2mm=2×10−4ml_g = 0{,}2\,\text{mm} = 2 \times 10^{-4}\,\text{m}). A vas mágneses ellenállása ugyanaz, mint fent: Rm,v≈994718A/WbR_{m,v} \approx 994\,718\,\text{A/Wb}.

A légrés mágneses ellenállása:

Rm,g=lgμ0A=2×10−44π×10−7⋅4×10−4≈397887A/Wb.R_{m,g} = \frac{l_g}{\mu_0 A} = \frac{2 \times 10^{-4}}{4\pi \times 10^{-7} \cdot 4 \times 10^{-4}} \approx 397\,887\,\text{A/Wb}.

A teljes mágneses ellenállás:

Rm,össz=Rm,v+Rm,g≈994718+397887=1392605A/Wb.R_{m,\text{össz}} = R_{m,v} + R_{m,g} \approx 994\,718 + 397\,887 = 1\,392\,605\,\text{A/Wb}.

A szükséges gerjesztés a Hopkinson-törvényből:

Θ=ΦRm,össz=4×10−4⋅1392605≈557A.\Theta = \Phi \, R_{m,\text{össz}} = 4 \times 10^{-4} \cdot 1\,392\,605 \approx 557\,\text{A}.

A növekmény a légrés nélküli esethez képest:

ΔΘ=557−397,9=159,1A.\Delta \Theta = 557 - 397{,}9 = 159{,}1\,\text{A}.

Tehát a légrés miatt a gerjesztést mintegy 40%-kal meg kell növelni, holott a légrés hossza mindössze 0,2 mm. Ez jól mutatja a légrés domináns szerepét.

6. feladat (D).
Lehetséges okok és javítások:

  1. Szennyeződés a légrésben. Por, fémreszelék vagy korrózió kerül az armatúra és a vasmag közé, ami megnöveli a légrést. Javítás: a mágneses felületek tisztítása, megfelelő védelem. Váltakozó áramú tekercsnél a nagyobb légrés az induktivitás csökkenése miatt az áramot is megnöveli (L=N2/RmL = N^2/R_m), ezért a tekercs melegszik, és a nem záró kapcsoló tekercse leéghet.
  2. Mechanikai kopás, megnövekedett légrés. Az armatúra ütközőjének kopása miatt a záródási hézag megnő. Javítás: kopott alkatrész cseréje, hézag beállítása a gyártói adat szerint.
  3. Túlmelegedés miatti permeabilitás-csökkenés. A vas hőmérsékletének emelkedésével a mágnesezhetőség romolhat; túlmelegedés esetén a tekercs ellenállása is nő, csökkentve az áramot. Javítás: hűtés biztosítása, a tekercs feszültségének és a környezeti hőmérsékletnek az ellenőrzése.
  4. Tekercs zárlatos menetei. A zárlat csökkenti az effektív menetszámot, így a gerjesztés csökken. Javítás: tekercs ellenőrzése, szükség esetén csere.
  5. Alacsony vezérlőfeszültség vagy instabil táp. Bár a feladat szerint a feszültség névleges, a bekötési pontokon fellépő feszültségesés vagy kontaktushiba is okozhat alacsony tekercsfeszültséget. Javítás: a vezérlőáramkör feszültségének mérése terhelés alatt, kötések ellenőrzése.

5.3.14 Rövid összefoglaló

A mágneses tér alapfogalmai nélkül nem érthetők a transzformátorok, motorok és mágneskapcsolók. Az áram mágneses teret gerjeszt; a gerjesztés Θ=NI\Theta = N I, a mágneses térerősség H=Θ/lH = \Theta / l. Az anyag mágnesezhetőségét a permeabilitás jellemzi: B=μ0μrHB = \mu_0 \mu_r H. Ferromágneses anyagokban a BB–HH kapcsolat nemlineáris, hiszterézist mutat; a keskeny hurkú lágy anyagok váltakozó áramú vasmagokba, a széles hurkú kemény anyagok állandó mágnesekbe valók. A mágneses kör a Hopkinson-törvénnyel írható le: Θ=ΦRm\Theta = \Phi R_m, ahol Rm=l/(μA)R_m = l/(\mu A). A légrés mágneses ellenállása nagy, ezért már kis légrés is jelentősen növeli a szükséges gerjesztést. A mágneses térben áramjárta vezetőre Lorentz-erő hat: F=BIlsin⁡αF = B I l \sin\alpha. Továbbvitt eredmény: a mágneses körből származtatjuk a tekercs induktivitását: L=Ψ/I=N2/RmL = \Psi / I = N^2 / R_m, amelyet az Elektromágneses indukció, önindukció és az RL-tag alfejezet használ fel. Ez az összefüggés az alapja a transzformátorok, fojtótekercsek és relétekercsek váltakozó áramú viselkedésének.

5.3.15 Források és ellenőrzési hiányok

Ez az alfejezet a klasszikus elektrotechnika stabil matematikai és fizikai alapjain nyugszik. A μ0=4π×10−7H/m\mu_0 = 4\pi \times 10^{-7}\,\text{H/m} érték a hagyományos tankönyvi érték; az SI 2019 utáni definíciója kissé eltérhet, de a különbség a villanyszerelői gyakorlatban elhanyagolható. A mágnesezési görbe konkrét számértékei anyagtól függenek, ezért éles tervezésnél mindig a gyártói adatlap vagy mérés az irányadó. A váltakozó áramú vasmagok lemezelésére és a hiszterézisveszteségre vonatkozó követelmények a vonatkozó anyag- és gyártói specifikációkban találhatók.