4.4 Kirchhoff-törvények és hálózatszámítás

4.4.1 Motiváció

Egy lakáselosztóban a fázis-, a nullavezető és több fogyasztói kör találkozásánál az áramok elágaznak, és a hurokban megjelenő feszültségeséseket már nem tudjuk pusztán soros vagy párhuzamos eredőkkel átlátni. Ugyanez a helyzet, amikor egy kapcsolószekrényben két tápforrás – például hálózati tápegység és tartalék akkumulátor – egyszerre dolgozik, vagy amikor egy hibás bekötés miatt két kör egy közös ponton összeér. A Kirchhoff-törvények és a hurokáramok módszere az az általános eszköz, amellyel a csomóponti áramokat és a hurkokban fellépő feszültségeséseket szisztematikusan felírjuk, és a hibakeresés során a mért értékeket számszerűen ellenőrizzük.

4.4.2 Szemléletes kép: két hurok egy elosztóban

Képzeljünk el egy egyenáramú hálózatot két feszültségforrással és három ellenállással. A bal oldali forrás táplál egy ellenálláson keresztül egy közös csomópontot, a jobb oldali forrás pedig egy másik ellenálláson át ugyanarra a csomópontra csatlakozik; a csomópontból egy függőleges ellenállás vezet a közös visszavezetésre.

Két hurokból álló egyenáramú hálózat - E1 bal oldali, E2 jobb oldali feszültségforrás; R1 a bal felső, R2 a jobb felső, R3 a középső függőleges ellenállás. A felső sín mindkét forrás pozitív pólusa felé néz.

A rajz bal hurokja: E1 – R1 – R3. A jobb hurok: E2 – R2 – R3. A két hurok közös ága az R3, ezért az R3-ban a két hurok árama egyszerre jelenik meg. A hurokegyenletekkel ezt a közös ágat is kezeljük.

4.4.3 Kirchhoff I. törvénye: a csomóponti törvény

Definíció. Egy villamos csomópontba befolyó áramok előjeles összege nulla:

∑I=0, \sum I = 0,

ahol a befolyó áramokat például pozitívnak, a kifolyókat negatívnak vesszük – a választás lehet fordított is, de egy feladaton belül egységesnek kell maradnia.

Törvény. A csomóponti törvény a töltésmegmaradást fejezi ki: egy csomópontban töltés nem halmozódhat fel, így ami befolyik, annak ugyanannyi ki is kell folynia.

A gyakorlati szerelői gondolat: a fogyasztásmérő utáni fő nullavezetőben ugyanakkora áram folyik, mint a fázisvezetők áramainak vektoros összege, ha a hálózat tökéletes és nincs szivárgó áram. Egy hibás, rosszul kötött csomópontnál ez a mérleg felborul.

Példa. Egy elosztó csomópontjába 3 A folyik be, két elmenő kör pedig 1,2 A és 1,8 A áramot visz. A harmadik elmenő kör árama:

I3=3−1,2−1,8=0A. I_3 = 3 - 1{,}2 - 1{,}8 = 0\,\text{A}.

Ha a mért érték mégsem nulla, akkor valamelyik körben hiba van, vagy van egy nem mért (elfelejtett) leágazás.

4.4.4 Kirchhoff II. törvénye: a huroktörvény

Definíció. Egy zárt hurok mentén a feszültségek előjeles összege nulla:

∑U=0. \sum U = 0.

A feszültségforrás feszültségét akkor vesszük pozitívnak, ha a hurok körbejárási iránya a negatív kapocstól a pozitív felé halad, vagyis a forrás emeli a potenciált. Az ellenállásokon a körbejárási irányban folyó áram feszültségesést hoz létre, ezért az ellenállás feszültségét a körbejárás iránya szerint vesszük pozitívnak.

Előjelkonvenció a példákhoz. Körbejárva a potenciálváltozásokat adjuk össze: forráson negatívtól pozitív felé haladva +E+E, ellenálláson az áram irányában −IR-IR, az árammal szemben +IR+IR; az összeg nulla. Ha a forrásokat átrendezzük a másik oldalra, ugyanez a „forrás = ellenállásokon eső feszültségek összege” alakot adja (így íródik a bal hurok egyenlete); a két alak egyenértékű, csak az előjelek helye különbözik.

Törvény. A huroktörvény a potenciál egyértékűségét fejezi ki: ha egy töltést egy zárt hurkon végigviszünk, a potenciál visszaáll a kiindulási értékre.

A szerelői gyakorlatban ezt a törvényt akkor használjuk, amikor a mérőműszerrel ellenőrizzük, hogy a táplálás feszültsége egyenlő a fogyasztók és a vezetékek feszültségeséseinek összegével. Ha a számított hurokösszeg nem nulla, a kapcsolásban hiba van.

4.4.5 Hurokáramok módszere két hurokra

A hurokáramok módszere a huroktörvényt rendszerezetten alkalmazza. Két egymás melletti „ablakhurok” esetén a lépések:

  1. Válasszunk mindkét hurokhoz egy-egy hurokáramot, például az óramutató járásával megegyező irányban. Jelölje a bal hurok áramát IaI_a, a jobb hurokét IbI_b.
  2. Írjuk fel minden hurokra a hurokegyenletet: a forrásfeszültségek algebrai összege egyenlő az ellenállásokon eső feszültségek algebrai összegével.
  3. A közös ellenálláson a két hurokáram különbsége folyik; az előjelet az adott hurok körbejárási iránya dönti el.
  4. Oldjuk meg a kétismeretlenes egyenletrendszert.
  5. Az ágáramokat a hurokáramokból visszaszámoljuk.

4.4.5.1 Kidolgozott példa

A fenti áramkör adatai: E1=24VE_1 = 24\,\text{V}, E2=12VE_2 = 12\,\text{V}, R1=4ΩR_1 = 4\,\Omega, R2=6ΩR_2 = 6\,\Omega, R3=6ΩR_3 = 6\,\Omega.

Bal hurok. Az IaI_a hurokáram körbejárása az óramutató szerint: E1-en alulról felfelé, R1-en jobbra, R3-on lefelé. Az E1 emeli a potenciált, ezért +E1+E_1. Az R1-en IaI_a feszültségesést hoz létre: +IaR1+I_a R_1. R3-ban lefelé az IaI_a, felfelé az IbI_b folyik, ezért a lefelé irányú eredő áram Ia−IbI_a - I_b, így az R3 feszültségesése +(Ia−Ib)R3+(I_a - I_b) R_3. A hurokegyenlet:

E1=IaR1+(Ia−Ib)R3. E_1 = I_a R_1 + (I_a - I_b) R_3.

Jobb hurok. Az IbI_b hurokáram körbejárása az óramutató szerint: R2-n jobbra, E2-n lefelé, R3-on felfelé. Az R2-n az áram irányában haladunk, ezért a potenciál IbR2I_bR_2-vel csökken: −IbR2-I_bR_2. Az E2-n a pozitív kapocstól a negatív felé haladunk: −E2-E_2. Az R3-on az eredő (Ia−Ib)(I_a - I_b) árammal szemben haladunk felfelé, ezért a potenciál nő: +(Ia−Ib)R3+(I_a - I_b) R_3. A hurokegyenlet:

−IbR2−E2+(Ia−Ib)R3=0, -I_b R_2 - E_2 + (I_a - I_b) R_3 = 0,

amit rendezve:

E2=(Ia−Ib)R3−IbR2. E_2 = (I_a - I_b) R_3 - I_b R_2.

Helyettesítsünk be:

24=4Ia+6(Ia−Ib)=10Ia−6Ib, 24 = 4 I_a + 6 (I_a - I_b) = 10 I_a - 6 I_b,

12=6(Ia−Ib)−6Ib=6Ia−12Ib. 12 = 6 (I_a - I_b) - 6 I_b = 6 I_a - 12 I_b.

Az első egyenletből:

24=10Ia−6Ib. 24 = 10 I_a - 6 I_b.

A másodikból:

12=6Ia−12Ib⇒2=Ia−2Ib⇒Ia=2+2Ib. 12 = 6 I_a - 12 I_b \quad \Rightarrow \quad 2 = I_a - 2 I_b \quad \Rightarrow \quad I_a = 2 + 2 I_b.

Ezt beírva az elsőbe:

24=10(2+2Ib)−6Ib=20+20Ib−6Ib, 24 = 10 (2 + 2 I_b) - 6 I_b = 20 + 20 I_b - 6 I_b,

4=14Ib⇒Ib=414≈0,2857A. 4 = 14 I_b \quad \Rightarrow \quad I_b = \frac{4}{14} \approx 0{,}2857\,\text{A}.

Ezután:

Ia=2+2⋅0,2857=2+0,5714=2,5714A. I_a = 2 + 2 \cdot 0{,}2857 = 2 + 0{,}5714 = 2{,}5714\,\text{A}.

Az ágáramok:

Ellenőrzés a hurokegyenletekkel:

Bal hurok: 10⋅2,5714−6⋅0,2857=25,714−1,714=24,0V10 \cdot 2{,}5714 - 6 \cdot 0{,}2857 = 25{,}714 - 1{,}714 = 24{,}0\,\text{V}, tehát a bal oldal valóban E1E_1.
Jobb hurok: 6⋅2,286−6⋅0,286=13,714−1,714=12,0V6 \cdot 2{,}286 - 6 \cdot 0{,}286 = 13{,}714 - 1{,}714 = 12{,}0\,\text{V}, tehát a jobb oldal valóban E2E_2.

4.4.6 Szuperpozíció

Törvény. Lineáris hálózatban több forrás együttes hatása egyenlő a források egyenkénti hatásának összegével. A vizsgált forrás hatását úgy számoljuk, hogy a többi feszültségforrást rövidzárral helyettesítjük, a kikapcsolt áramforrásokat pedig szakadással.

A módszer akkor hasznos, ha egy-egy forrás hatására a hálózat soros/párhuzamos egyszerűsítéssel könnyebben átlátható, mint a teljes hurokegyenlet-rendszer.

Ugyanezt a példát oldjuk meg szuperpozícióval.

4.4.6.1 Csak E1 hat

E2-t rövidzárral helyettesítjük. Ekkor a jobb oldali forrás helyén a felső sín és az alsó sín közvetlenül összekapcsolódik, ezért R2 és R3 párhuzamosan kapcsolódik, és ezekkel sorban van R1. Az eredő:

Reredő=R1+R2R3R2+R3=4+6⋅66+6=4+3=7Ω. R_{\text{eredő}} = R_1 + \frac{R_2 R_3}{R_2 + R_3} = 4 + \frac{6 \cdot 6}{6 + 6} = 4 + 3 = 7\,\Omega.

Az E1 árama:

Ia(1)=E1Reredő=247≈3,4286A. I_{a}^{(1)} = \frac{E_1}{R_{\text{eredő}}} = \frac{24}{7} \approx 3{,}4286\,\text{A}.

Ez az áram folyik R1-en jobbra. A csomóponton R2 és R3 azonos ellenállású, ezért az áram feleződik:

IR2(1)=IR3(1)=3,42862≈1,7143A. I_{\text{R2}}^{(1)} = I_{\text{R3}}^{(1)} = \frac{3{,}4286}{2} \approx 1{,}7143\,\text{A}.

Az R2 árama jobbra, az R3 árama lefelé folyik.

4.4.6.2 Csak E2 hat

Most E1-et helyettesítjük rövidzárral. Ilyenkor R1 és R3 párhuzamosan kapcsolódik, és ezekkel sorban van R2. Az eredő:

Reredő=R2+R1R3R1+R3=6+4⋅64+6=6+2,4=8,4Ω. R_{\text{eredő}} = R_2 + \frac{R_1 R_3}{R_1 + R_3} = 6 + \frac{4 \cdot 6}{4 + 6} = 6 + 2{,}4 = 8{,}4\,\Omega.

Az E2 árama:

Ib(2)=E2Reredő=128,4≈1,4286A. I_{b}^{(2)} = \frac{E_2}{R_{\text{eredő}}} = \frac{12}{8{,}4} \approx 1{,}4286\,\text{A}.

Ez az áram R2-n balra folyik. A párhuzamos R1 és R3 áramosztásából:

IR1(2)=Ib(2)⋅R3R1+R3=1,4286⋅610≈0,8571A, I_{\text{R1}}^{(2)} = I_{b}^{(2)} \cdot \frac{R_3}{R_1 + R_3} = 1{,}4286 \cdot \frac{6}{10} \approx 0{,}8571\,\text{A},

IR3(2)=Ib(2)⋅R1R1+R3=1,4286⋅410≈0,5714A. I_{\text{R3}}^{(2)} = I_{b}^{(2)} \cdot \frac{R_1}{R_1 + R_3} = 1{,}4286 \cdot \frac{4}{10} \approx 0{,}5714\,\text{A}.

Az R1 árama balra, az R3 árama lefelé folyik.

4.4.6.3 Szuperpozíció összegzése

R1 árama jobbra:

IR1=3,4286−0,8571=2,5715A. I_{\text{R1}} = 3{,}4286 - 0{,}8571 = 2{,}5715\,\text{A}.

R2 árama jobbra:

IR2=1,7143−1,4286=0,2857A. I_{\text{R2}} = 1{,}7143 - 1{,}4286 = 0{,}2857\,\text{A}.

R3 árama lefelé:

IR3=1,7143+0,5714=2,2857A. I_{\text{R3}} = 1{,}7143 + 0{,}5714 = 2{,}2857\,\text{A}.

A kapott értékek ugyanazok, mint a hurokáramok módszerénél. A szuperpozíció tehát ellenőrzésre is kiváló, mert más úton kapjuk ugyanazt az eredményt.

4.4.7 Hálózatszámítás ellenőrzése

A számítás ellenőrzése a munkában sem maradhat el. Két egyszerű ellenőrzési lehetőség:

  1. Teljesítménymérleg: a források által leadott teljesítmények algebrai összege megegyezik az ellenállásokon disszipált teljesítmények összegével.
  2. Másik módszer: ugyanazt a feladatot szuperpozícióval vagy hurokegyenletekkel is kiszámoljuk, és az ágáramoknak egyezniük kell.

A fenti példa teljesítménymérlege:

PE1=E1⋅IR1=24⋅2,571=61,71W, P_{E1} = E_1 \cdot I_{\text{R1}} = 24 \cdot 2{,}571 = 61{,}71\,\text{W},

PE2=−E2⋅IR2=−12⋅0,286=−3,43W. P_{E2} = -E_2 \cdot I_{\text{R2}} = -12 \cdot 0{,}286 = -3{,}43\,\text{W}.

Az E2 forrás teljesítménye negatív, mert az áram a pozitív kapcsán befelé folyik: itt a forrás töltődik, nem ad le teljesítményt. Ez nem hiba, hanem a két forrás feszültségviszonyainak következménye.

Az ellenállásokon:

PR1=IR12R1=2,5712⋅4≈26,45W, P_{R1} = I_{\text{R1}}^2 R_1 = 2{,}571^2 \cdot 4 \approx 26{,}45\,\text{W},

PR2=IR22R2=0,2862⋅6≈0,49W, P_{R2} = I_{\text{R2}}^2 R_2 = 0{,}286^2 \cdot 6 \approx 0{,}49\,\text{W},

PR3=IR32R3=2,2862⋅6≈31,35W. P_{R3} = I_{\text{R3}}^2 R_3 = 2{,}286^2 \cdot 6 \approx 31{,}35\,\text{W}.

A források összege:

61,71−3,43=58,28W, 61{,}71 - 3{,}43 = 58{,}28\,\text{W},

az ellenállások összege:

26,45+0,49+31,35=58,29W. 26{,}45 + 0{,}49 + 31{,}35 = 58{,}29\,\text{W}.

A kerekítések miatt minimális eltérés elfogadható. Ha az eltérés jelentős, az egyenlet felírását vagy a behelyettesítést kell ellenőrizni.

4.4.8 Szabvány

Szabvány. A Kirchhoff-törvények a villamos hálózatok leírásának általános fizikai alapjai, ezért a kisfeszültségű berendezések ellenőrzésekor a zárlati áramok és feszültségesések egyszerű hálózatrészekre való számítása is ezekre épül. Az MSZ HD 60364 sorozat ellenőrzési és méretezési követelményeihez a mindenkor hatályos kiadást kell figyelembe venni, a gyártói adatlapokkal együtt (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás és a konkrét berendezés adatai).

4.4.9 Valós életbeli alkalmazás

Valós eset. Egy karbantartó egy 24 V-os tápegység és egy 12 V-os tartalék akkumulátor párhuzamos üzemét ellenőrizte: közös ellenállás-hálózaton keresztül tápláltak egy vezérlőmodult. A műszerrel mért áramok nem feleltek meg a kapcsolási rajz alapján várt értékeknek. A szerelő a csomóponti törvénnyel ellenőrizte a csomópontba befolyó és kifolyó áramokat: a főágban 2,6 A-t mért, a két leágazásban 0,3 A-t és 2,3 A-t, ami éppen kiadta a csomóponti mérleget. A feszültségesést a hurokegyenlettel is kiszámolta, és a mért értékekkel összevetette. Kiderült, hogy az akkumulátor nem adott le teljesítményt, hanem a tápegység töltötte (a negatív teljesítmény a mérlegben ezt jelzi) – ellenőrizetlen töltőáram folyt, és az akkumulátor melegedett. A hibát töltésvezérlő, illetve diódás leválasztás beépítésével oldották meg. Két különböző feszültségű tápegységet visszáram-védelem nélkül soha ne köss össze: a kisebb feszültségű kimenetébe folyó áram tönkreteheti.

A példa tanulsága: a Kirchhoff-törvények nem elméleti játékok, hanem a mindennapi hibakeresés ellenőrző eszközei.

4.4.10 Tipikus hibák

Hiba. A huroktörvénynél a feszültségforrás előjelét a körbejárási iránytól függetlenül mindig pozitívnak veszik. Ha a körbejárás a pozitív kapocs felől a negatív felé halad, a forrás feszültsége negatív. A helyes gyakorlat: először rögzítsük a hurok körbejárási irányát, majd minden forráson aszerint döntsük el az előjelet, hogy a negatív pólustól a pozitív felé haladunk-e.

Hiba. Szuperpozíciónál a kikapcsolt feszültségforrást szakadásként kezelik. A feszültségforrást rövidzárral, az áramforrást szakadással kell helyettesíteni. Ha valaki szakadást tesz be feszültségforrás helyére, a hálózat szerkezete megváltozik, és az eredmény hibás lesz.

Hiba. A csomóponti törvénynél a befolyó és kifolyó áramok előjelét következetlenül váltogatják. Az egyenlet felírása előtt meg kell állapodni: például a csomópontba befolyó áram pozitív, a kifolyó negatív, és ezt a teljes feladatban tartani kell.

4.4.11 Önellenőrzés

  1. Egy csomópontba 2 A folyik be, és két elmenő vezetéken 0,8 A, valamint 0,5 A folyik ki. Mekkora a harmadik elmenő áram?
  2. Érvényes-e a huroktörvény, ha a hurokban egy szakadás (nyitott kapcsoló) van? Mekkora feszültség mérhető a szakadáson?
  3. Szuperpozíció alkalmazásakor hogyan kell egy nem vizsgált feszültségforrást kezelni?
  4. Egy hurokban egy 9 V-os forrás van egy 3 Ω-os és egy 6 Ω-os ellenállással sorosan. Mekkora a hurokáram?
  5. Mi a teljesítménymérleg szerepe a hálózatszámításban?
  6. Mi a hiba az alábbi állításban: „Kirchhoff II. törvénye szerint a hurokban a feszültségek abszolút értékeinek összege nulla”?

4.4.12 Feladatok

1. feladat (A)
Egy csomópontba 4,5 A folyik be. Két kimenő vezetéken 1,2 A és 2,1 A folyik. Mekkora a harmadik kimenő vezeték árama?

2. feladat (A)
Egy soros áramkörben E=18VE = 18\,\text{V}, R1=3ΩR_1 = 3\,\Omega és R2=6ΩR_2 = 6\,\Omega. Írd fel a hurokegyenletet, és add meg az áramerősséget!

3. feladat (B)
Adott az alábbi hálózat: E1=18VE_1 = 18\,\text{V}, E2=9VE_2 = 9\,\text{V}, R1=3ΩR_1 = 3\,\Omega, R2=6ΩR_2 = 6\,\Omega, R3=6ΩR_3 = 6\,\Omega, a topológia megegyezik a fejezet ábrájával. Hurokáramok módszerével számítsd ki az R1, R2 és R3 áramát, és jelöld az irányt!

4. feladat (B)
Oldd meg a 3. feladat hálózatát szuperpozícióval, és vesd össze a kapott áramokat!

5. feladat (C)
A 3. feladat eredményeit ellenőrizd teljesítménymérleggel. Melyik forrás ad le teljesítményt, és melyik viselkedik fogyasztóként?

6. feladat (D)
Egy egyfázisú alelosztó betápláló fázisvezetőjében 10 A, nullavezetőjében 9,5 A folyik (lakatfogóval mérve). A három leágazó kör fázisáramai: 3 A, 4 A és 2 A. a) Mit mond a csomóponti törvény a fázisoldalon? b) Hová folyhat a fázis- és a nullaáram 0,5 A-es különbsége?

4.4.13 Megoldások

4.4.13.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. A csomóponti törvény alapján: 2−0,8−0,5−I=02 - 0{,}8 - 0{,}5 - I = 0, tehát I=0,7AI = 0{,}7\,\text{A}.
  2. Igen. A körüljárás a szakadás két kapcsa között is felírható; mivel áram nem folyik, az ellenállásokon nem esik feszültség, ezért a huroktörvény szerint a teljes forrásfeszültség a szakadáson mérhető. Ezt használjuk a feszültségméréses hibakeresésnél (lásd a Soros kapcsolás és feszültségosztó 6. feladatát).
  3. A nem vizsgált feszültségforrást rövidzárral kell helyettesíteni: a kikapcsolt ideális feszültségforrás feszültsége nulla, belső ellenállása is nulla, tehát rövidzárként viselkedik.
  4. Soros körben: I=93+6=1AI = \frac{9}{3+6} = 1\,\text{A}.
  5. A teljesítménymérleg független ellenőrzést ad: a források által leadott teljesítmények összegének egyenlőnek kell lennie az ellenállásokon disszipált teljesítmények összegével.
  6. Nem az abszolút értékek összege nulla, hanem az előjeles feszültségek összege; az előjelek a körbejárási irányból következnek.

4.4.13.2 Feladatok megoldása

1. feladat
A csomóponti törvény: befolyó 4,5 A, kifolyó 1,2 A, 2,1 A és I. Tehát:

4,5=1,2+2,1+I⇒I=4,5−3,3=1,2A. 4{,}5 = 1{,}2 + 2{,}1 + I \quad \Rightarrow \quad I = 4{,}5 - 3{,}3 = 1{,}2\,\text{A}.

2. feladat
A hurokegyenlet: E−IR1−IR2=0E - I R_1 - I R_2 = 0, azaz 18−I(3+6)=018 - I (3+6) = 0. Ezért:

I=189=2A. I = \frac{18}{9} = 2\,\text{A}.

3. feladat
Az egyenletrendszer ugyanolyan szerkezetű, mint a fejezetben:

E1=IaR1+(Ia−Ib)R3, E_1 = I_a R_1 + (I_a - I_b) R_3,

−IbR2−E2+(Ia−Ib)R3=0. -I_b R_2 - E_2 + (I_a - I_b) R_3 = 0.

Behelyettesítve:

18=3Ia+6(Ia−Ib)=9Ia−6Ib, 18 = 3 I_a + 6 (I_a - I_b) = 9 I_a - 6 I_b,

−Ib⋅6−9+6(Ia−Ib)=0⇒6Ia−12Ib=9. -I_b \cdot 6 - 9 + 6 (I_a - I_b) = 0 \quad \Rightarrow \quad 6 I_a - 12 I_b = 9.

Az első egyenletet 2-vel elosztva: 9=4,5Ia−3Ib9 = 4{,}5 I_a - 3 I_b. A másodikat 3-mal osztva: 3=2Ia−4Ib3 = 2 I_a - 4 I_b, ahonnan Ia=(3+4Ib)/2=1,5+2IbI_a = (3 + 4 I_b)/2 = 1{,}5 + 2 I_b.

Beírva az elsőbe:

18=9(1,5+2Ib)−6Ib=13,5+18Ib−6Ib, 18 = 9 (1{,}5 + 2 I_b) - 6 I_b = 13{,}5 + 18 I_b - 6 I_b,

4,5=12Ib⇒Ib=0,375A. 4{,}5 = 12 I_b \quad \Rightarrow \quad I_b = 0{,}375\,\text{A}.

Ia=1,5+2⋅0,375=2,25A. I_a = 1{,}5 + 2 \cdot 0{,}375 = 2{,}25\,\text{A}.

Az ágáramok: R1 árama Ia=2,25AI_a = 2{,}25\,\text{A} jobbra, R2 árama Ib=0,375AI_b = 0{,}375\,\text{A} jobbra, R3 árama lefelé Ia−Ib=2,25−0,375=1,875AI_a - I_b = 2{,}25 - 0{,}375 = 1{,}875\,\text{A}.

4. feladat
Csak E1 hat: E2 rövidzár. R2 és R3 párhuzamos: R23=6⋅612=3ΩR_{23} = \frac{6 \cdot 6}{12} = 3\,\Omega. Eredő: 3+3=6Ω3 + 3 = 6\,\Omega. Ia(1)=186=3AI_{a}^{(1)} = \frac{18}{6} = 3\,\text{A}. Ez oszlik meg R2 és R3 között: 1,5A1{,}5\,\text{A} jobbra R2-ben és 1,5A1{,}5\,\text{A} lefelé R3-ban.

Csak E2 hat: E1 rövidzár. R1 és R3 párhuzamos: R13=3⋅69=2ΩR_{13} = \frac{3 \cdot 6}{9} = 2\,\Omega. Eredő: 6+2=8Ω6 + 2 = 8\,\Omega. Ib(2)=98=1,125AI_{b}^{(2)} = \frac{9}{8} = 1{,}125\,\text{A} balra R2-ben. Áramosztás R1 és R3 között: R1 áram = 1,125⋅69=0,75A1{,}125 \cdot \frac{6}{9} = 0{,}75\,\text{A} balra, R3 áram = 1,125⋅39=0,375A1{,}125 \cdot \frac{3}{9} = 0{,}375\,\text{A} lefelé.

Szuperpozíció: R1 jobbra 3−0,75=2,25A3 - 0{,}75 = 2{,}25\,\text{A}; R2 jobbra 1,5−1,125=0,375A1{,}5 - 1{,}125 = 0{,}375\,\text{A}; R3 lefelé 1,5+0,375=1,875A1{,}5 + 0{,}375 = 1{,}875\,\text{A}. Egyezik a hurokáram-módszerrel.

5. feladat
Teljesítmények: PE1=18⋅2,25=40,5WP_{E1} = 18 \cdot 2{,}25 = 40{,}5\,\text{W}; PE2=−9⋅0,375=−3,375WP_{E2} = -9 \cdot 0{,}375 = -3{,}375\,\text{W}; R1: 2,252⋅3=15,1875W2{,}25^2 \cdot 3 = 15{,}1875\,\text{W}; R2: 0,3752⋅6=0,84375W0{,}375^2 \cdot 6 = 0{,}84375\,\text{W}; R3: 1,8752⋅6=21,09375W1{,}875^2 \cdot 6 = 21{,}09375\,\text{W}. A források összege: 40,5−3,375=37,125W40{,}5 - 3{,}375 = 37{,}125\,\text{W}. Az ellenállások összege: 15,1875+0,84375+21,09375=37,125W15{,}1875 + 0{,}84375 + 21{,}09375 = 37{,}125\,\text{W}. Az E1 lead, az E2 felvesz (fogyasztóként viselkedik).

6. feladat
a) 3+4+2=9A<10A3 + 4 + 2 = 9\,\text{A} < 10\,\text{A}: 1 A-t egy nem mért (pl. elfelejtett) leágazás visz el, vagy mérési hiba van – a csomópontban áram nem tűnik el. b) A visszatérő áram 0,5 A-rel kevesebb, mint a betáplált: ez az áram nem a nullavezetőn, hanem a védővezetőn vagy a földön át záródik – testzárlat, szigetelési hiba vagy hibás N–PE összekötés (szivárgó áram). Egy 30 mA-es áram-védőkapcsoló ekkora különbségnél kioldana; ha nincs, a hibát szigetelésméréssel kell felkutatni (lásd a Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés alfejezetet).

4.4.14 Rövid összefoglaló

A Kirchhoff-törvények a villamos hálózatok rendszerezett számításának alapjai. Az I. törvény szerint egy csomópontba befolyó és kifolyó áramok előjeles összege nulla, mert töltés nem tűnhet el. A II. törvény szerint egy zárt hurok mentén a feszültségek előjeles összege nulla, mert a potenciál körbejárás után visszaáll. A hurokáramok módszere két egymás melletti hurokra úgy alkalmazza ezt, hogy minden hurokhoz felveszünk egy-egy hurokáramot, a közös ágon a különbségüket vesszük, majd megoldjuk a kétismeretlenes egyenletrendszert. A szuperpozíció elve szerint több forrás hatása a források egyenkénti hatásának összege, ahol a kikapcsolt feszültségforrás rövidzár. Az eredményt teljesítménymérleggel ellenőrizzük: a források leadott teljesítményeinek algebrai összege megegyezik az ellenállásokon disszipált teljesítményekkel. Továbbvitt eredmény. A csomóponti és hurokegyenletek felírásának módszerét a későbbi fejezetekben a váltakozó áramú hálózatoknál, a hurokimpedancia és a zárlati áram számításánál, valamint a gépek és elosztók áramviszonyainak elemzésénél használjuk fel: akik a Váltakozó áram és az Áramütés elleni védelem fejezeteket tanulják, erre a módszerre építenek. A szerelői munka során a hálózatszámítás mindig kapcsolódik a méréshez: a számított és mért értékek eltérése hibát jelez.

4.4.15 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet klasszikus hálózatelméleti anyag, ezért szabványhivatkozást csak ott használtam, ahol az a gyakorlati ellenőrzéshez kapcsolódik. A konkrét szerelési és ellenőrzési határértékeket a hatályos MSZ HD 60364 sorozat és a gyártói adatlapok szerint kell ellenőrizni.