4.2 Párhuzamos kapcsolás és áramosztó

A párhuzamos kapcsolás a lakás- és épületvillamosság leggyakoribb üzemmódja: a dugaszoló aljzatok, a lámpák és a beépített fogyasztók szinte mindig párhuzamosan kapcsolódnak a hálózatra. Ezért mindegyik ugyanazt a hálózati feszültséget kapja, az áramok azonban összeadódnak a közös vezetőben. Ebben az alfejezetben az eredő ellenállás, az áramosztás és az árammérő méréshatár-kiterjesztésének számítását tanuljuk meg.

4.2.1 Párhuzamos kapcsolás: az áramok, nem a feszültségek oszlanak meg

Képzeljünk el egy vízvezeték-elosztót, amelyből két külön ág indul, majd a két ág újra összefut. A nyomáskülönbség mindkét ágon ugyanakkora, viszont a vízhozam megoszlik a két ág között: a bővebb, kisebb ellenállású ágon több víz folyik. A villamos párhuzamos kapcsolás ugyanilyen: a feszültség közös, az áramok összegződnek, és a kisebb ellenállású ágon nagyobb áram folyik.

Definíció. Párhuzamos kapcsolásról akkor beszélünk, ha az alkatrészek két közös csomópontra csatlakoznak, ezért mindegyikük feszültsége azonos:

U=U1=U2=…=Un.U=U_1=U_2=\dots=U_n.

Törvény. Kirchhoff I. törvénye, azaz a csomóponti törvény: egy villamos csomópontba befolyó áramok összege egyenlő az onnan elfolyó áramok összegével. Párhuzamos ágakra:

I=I1+I2+…+In.I=I_1+I_2+\dots+I_n.

A következő kapcsolási rajzon két ellenállás párhuzamos kapcsolása látható:

Két ellenállás párhuzamosan, közös feszültségen - A két ág ugyanarra a csomópontpárra csatlakozik, ezért a feszültségük azonos, az áramaik pedig összegződnek.

A felső (A) csomópontban az II főáram két ágra (I1I_1, I2I_2) válik szét, majd az alsó (B) csomópontban újra egyesül. A rajzon jól látható, hogy mindkét ellenállás ugyanarra a két csomópontra csatlakozik, tehát a feszültségük azonos.

4.2.2 Az eredő vezetés és az eredő ellenállás

A párhuzamos kapcsolás számításához a vezetés fogalmát használjuk.

Összefüggés. A villamos vezetés az ellenállás reciproka:

G=1R.G=\frac{1}{R}.

Vezetés mértékegysége: siemens, jele S. Párhuzamos kapcsolásban az eredő vezetés az ágak vezetésének összege:

Ge=G1+G2+…+Gn.G_\text{e}=G_1+G_2+\dots+G_n.

Az eredő ellenállás ezért:

Re=11R1+1R2+…+1Rn.R_\text{e}=\frac{1}{\frac{1}{R_1}+\frac{1}{R_2}+\dots+\frac{1}{R_n}}.

Két ellenállás esetén az összefüggés egyszerűbb alakra hozható:

Re=R1R2R1+R2.R_\text{e}=\frac{R_1R_2}{R_1+R_2}.

Ha nn darab azonos ellenállást kapcsolunk párhuzamosan, akkor az eredő ellenállás:

Re=Rn.R_\text{e}=\frac{R}{n}.

Megjegyzés. A párhuzamos eredő ellenállás mindig kisebb, mint a legkisebb ágellenállás, mert az áram számára minden párhuzamos ág újabb utat nyit. Ez fontos tervezői ellenőrzés: ha például egy számításból nagyobb eredő jön ki, mint valamelyik alkatrész ellenállása, akkor valahol fordítva írtunk be egy reciprokot.

Levezetés. Két párhuzamos ellenállás esetén az áramok összege:

I=I1+I2=UR1+UR2=U(1R1+1R2).I=I_1+I_2=\frac{U}{R_1}+\frac{U}{R_2}=U\left(\frac{1}{R_1}+\frac{1}{R_2}\right).

A kapcsolás eredője ReR_\text{e}, amelyre I=U/ReI=U/R_\text{e}. A két kifejezést összehasonlítva:

1Re=1R1+1R2,\frac{1}{R_\text{e}}=\frac{1}{R_1}+\frac{1}{R_2},

amiből közös nevezőre hozás után:

Re=R1R2R1+R2.R_\text{e}=\frac{R_1R_2}{R_1+R_2}.

4.2.3 Az áramosztó

A párhuzamos kapcsolás másik alapkérdése: hogyan oszlik meg a főáram az egyes ágak között?

Összefüggés. Két párhuzamos ellenállás áramosztó képlete:

I1=IR2R1+R2,I_1=I\frac{R_2}{R_1+R_2},

I2=IR1R1+R2.I_2=I\frac{R_1}{R_1+R_2}.

A képlet számlálójában mindig a másik ág ellenállása szerepel. Ennek oka, hogy a kisebb ellenálláson nagyobb áram folyik: ha R1R_1 kicsi, akkor I1I_1 nagy lesz, mert ekkor a képlet számlálójában a nagyobb R2R_2 áll, a nevező pedig R1+R2R_1+R_2.

Példa. Ha R1=2kΩR_1=2\,\text{k}\Omega, R2=8kΩR_2=8\,\text{k}\Omega és a főáram I=10mAI=10\,\text{mA}, akkor:

I1=10mA8kΩ2kΩ+8kΩ=8mA,I_1=10\,\text{mA}\frac{8\,\text{k}\Omega}{2\,\text{k}\Omega+8\,\text{k}\Omega}=8\,\text{mA},

I2=10mA2kΩ10kΩ=2mA.I_2=10\,\text{mA}\frac{2\,\text{k}\Omega}{10\,\text{k}\Omega}=2\,\text{mA}.

A kisebb ellenálláson, R1R_1-en valóban nagyobb áram folyik.∎

4.2.4 Kidolgozott példa: párhuzamos fogyasztók és teljesítmény

Számítás. Egy tanműhelyi mérőkapcsolásban R1=220ΩR_1=220\,\Omega és R2=330ΩR_2=330\,\Omega ellenállást kapcsolunk párhuzamosan U=24VU=24\,\text{V} feszültségre.

Adott: U=24VU=24\,\text{V}, R1=220ΩR_1=220\,\Omega, R2=330ΩR_2=330\,\Omega.
Keresett: ReR_\text{e}, II, I1I_1, I2I_2, P1P_1, P2P_2, PP.

Először az eredő ellenállást számítjuk:

Re=R1R2R1+R2=220Ω⋅330Ω220Ω+330Ω=72600Ω2550Ω=132Ω.R_\text{e}=\frac{R_1R_2}{R_1+R_2}=\frac{220\,\Omega\cdot330\,\Omega}{220\,\Omega+330\,\Omega}=\frac{72\,600\,\Omega^2}{550\,\Omega}=132\,\Omega.

A főáram:

I=URe=24V132Ω=0,1818A=182mA.I=\frac{U}{R_\text{e}}=\frac{24\,\text{V}}{132\,\Omega}=0{,}1818\,\text{A}=182\,\text{mA}.

Az ágáramok közvetlenül Ohm törvényéből:

I1=UR1=24V220Ω=0,1091A=109mA,I_1=\frac{U}{R_1}=\frac{24\,\text{V}}{220\,\Omega}=0{,}1091\,\text{A}=109\,\text{mA},

I2=UR2=24V330Ω=0,0727A=72,7mA.I_2=\frac{U}{R_2}=\frac{24\,\text{V}}{330\,\Omega}=0{,}0727\,\text{A}=72{,}7\,\text{mA}.

Ellenőrzés a csomóponti törvénnyel:

I1+I2=109mA+72,7mA=181,7mA≈182mA=I.I_1+I_2=109\,\text{mA}+72{,}7\,\text{mA}=181{,}7\,\text{mA}\approx182\,\text{mA}=I.

A teljesítmények:

P1=UI1=24V⋅0,1091A=2,62W,P_1=UI_1=24\,\text{V}\cdot0{,}1091\,\text{A}=2{,}62\,\text{W},

P2=UI2=24V⋅0,0727A=1,75W,P_2=UI_2=24\,\text{V}\cdot0{,}0727\,\text{A}=1{,}75\,\text{W},

P=UI=24V⋅0,1818A=4,36W.P=UI=24\,\text{V}\cdot0{,}1818\,\text{A}=4{,}36\,\text{W}.

A teljesítmények is összeadódnak, mert a feszültség közös:

P=P1+P2=2,62W+1,75W=4,37W.P=P_1+P_2=2{,}62\,\text{W}+1{,}75\,\text{W}=4{,}37\,\text{W}.

4.2.5 Árammérő méréshatárának kiterjesztése söntellenállással

A párhuzamos kapcsolás gyakorlati alkalmazása az analóg árammérő méréshatárának kiterjesztése. Egy alapműszernek adott a végkitéréshez tartozó ImI_\text{m} árama és az RmR_\text{m} belső ellenállása. Ha ennél nagyobb áramot szeretnénk mérni, akkor a műszerrel párhuzamosan úgynevezett söntellenállást kapcsolunk.

Definíció. A sönt egy kis ellenállású, nagy áramú ág, amelyet az árammérővel párhuzamosan kapcsolunk. A mérendő áram nagyobb része a söntön folyik, a műszeren pedig csak a saját végkitéréséhez tartozó ImI_\text{m} áram marad.

A mérendő áram és a műszer végkitérésének aránya a méréshatár-kiterjesztés tényezője:

n=IIm.n=\frac{I}{I_\text{m}}.

A sönt értékét a párhuzamos feszültségegyenlőségből vezetjük le:

ImRm=IsRs,I_\text{m}R_\text{m}=I_\text{s}R_\text{s},

ahol Is=I−ImI_\text{s}=I-I_\text{m}. Ebből:

Rs=ImRmI−Im=Rmn−1.R_\text{s}=\frac{I_\text{m}R_\text{m}}{I-I_\text{m}}=\frac{R_\text{m}}{n-1}.

Szabály. A söntellenállás értéke:

Rs=Rmn−1,R_\text{s}=\frac{R_\text{m}}{n-1},

ahol n=I/Imn=I/I_\text{m} a kiterjesztés aránya. Minél nagyobb mérendő áramot akarunk mérni, annál kisebb söntellenállásra van szükség.

Példa. Egy analóg alapműszer végkitérése Im=100μAI_\text{m}=100\,\mu\text{A}, belső ellenállása Rm=500ΩR_\text{m}=500\,\Omega. Szeretnénk I=10mAI=10\,\text{mA} méréshatárt.

A kiterjesztés aránya:

n=10mA100μA=0,010A0,0001A=100.n=\frac{10\,\text{mA}}{100\,\mu\text{A}}=\frac{0{,}010\,\text{A}}{0{,}0001\,\text{A}}=100.

A söntellenállás:

Rs=Rmn−1=500Ω99=5,05Ω.R_\text{s}=\frac{R_\text{m}}{n-1}=\frac{500\,\Omega}{99}=5{,}05\,\Omega.

Ellenőrzés: a műszer feszültsége végkitéréskor:

Um=ImRm=0,0001A⋅500Ω=0,05V,U_\text{m}=I_\text{m}R_\text{m}=0{,}0001\,\text{A}\cdot500\,\Omega=0{,}05\,\text{V},

a sönt ág árama:

Is=UmRs=0,05V5,05Ω=9,9mA,I_\text{s}=\frac{U_\text{m}}{R_\text{s}}=\frac{0{,}05\,\text{V}}{5{,}05\,\Omega}=9{,}9\,\text{mA},

a teljes mérendő áram pedig:

I=Im+Is=100μA+9,9mA=10mA.I=I_\text{m}+I_\text{s}=100\,\mu\text{A}+9{,}9\,\text{mA}=10\,\text{mA}.

Így a műszer valóban 10mA10\,\text{mA}-ig mér.∎

Biztonsági korlát. Az árammérő bekötése és a méréshatár-kiterjesztés tanműhelyi, törpefeszültségű gyakorlatra vonatkozik. Hálózati feszültségű áramkörön csak jogosult személy mérhet, feszültségmentesítés után bekötve, megfelelő CAT-besorolású műszerrel és mérőzsinórral.

4.2.6 Párhuzamos fogyasztók a lakásban: miért 230 V mindenhol?

A lakáselosztóban a világítási áramkörök és az aljzatkörök párhuzamosan kapcsolódnak a hálózathoz. Ezért minden dugaszoló aljzat ugyanazt a 230V230\,\text{V}-os hálózati feszültséget kapja, függetlenül attól, hogy hány fogyasztó működik éppen. Ha az egyik fogyasztót kikapcsoljuk, a többi továbbra is teljes feszültséget kap, mert nem soros láncban helyezkednek el.

A párhuzamos üzem következménye azonban az is, hogy a közös bevezető vezetékben az ágáramok összege folyik. Ha például egy konyhai körre vízforralót, kenyérpirítót és kávéfőzőt csatlakoztatunk, akkor:

I=I1+I2+I3=P1U+P2U+P3U.I=I_1+I_2+I_3=\frac{P_1}{U}+\frac{P_2}{U}+\frac{P_3}{U}.

Továbbvitt eredmény. A párhuzamos fogyasztók áramát így összesítjük: a feszültség közös, az ágáramokat az áramosztó vagy Ohm törvény adja, az eredő áram pedig a csomóponti törvényből az ágáramok összege. Ezt az eredőre redukálást használjuk a Vegyes kapcsolások és eredő ellenállás alfejezetben, amikor soros és párhuzamos részeket egyetlen ellenállássá vonunk össze. A sönt számítása a Mérés alapjai, mérési hibák és műszerosztályok alfejezetben tér vissza, amikor a mérőműszerek belső ellenállásának hatását értelmezzük.

4.2.7 Valós életbeli alkalmazás

Egy felnőttképzésben tanuló szerelő felújított egy konyhai áramkört. A tulajdonos szerint a vízforraló körülbelül 10A10\,\text{A}-t vesz fel, a mikrohullámú sütő körülbelül 5A5\,\text{A}-t, a kenyérpirító pedig körülbelül 4A4\,\text{A}-t. A tulajdonos úgy gondolta, hogy ezeket egyszerre is használhatja, mert a vezeték elbírja.

A szerelő elmagyarázta, hogy a konyhai dugaszoló aljzatok párhuzamosan csatlakoznak a körre. Ezért a közös vezetőben az ágáramok összege folyik:

I=10A+5A+4A=19A.I=10\,\text{A}+5\,\text{A}+4\,\text{A}=19\,\text{A}.

Ha a kismegszakító névleges árama 16A16\,\text{A}, akkor a 19A19\,\text{A} a névleges áramnál nagyobb, tartós túlterhelés. A kismegszakító ilyen kis túlterhelésnél nem azonnal old ki: a jelleggörbe szerint 1,13⋅In1{,}13\cdot I_{\text{n}}-ig (18,1A18{,}1\,\text{A}) egy órán belül nem, 1,45⋅In1{,}45\cdot I_{\text{n}}-nél (23,2A23{,}2\,\text{A}) egy órán belül biztosan kiold (ellenőrizendő: MSZ EN 60898-1). 19A19\,\text{A}-nél tehát a vezeték akár hosszabb ideig is túlterhelt lehet – ezért kell a fogyasztókat külön áramkörökre osztani; részletesen a Kismegszakítók és kioldási jelleggörbék (B, C, D) alfejezet. A megoldás az volt, hogy a vízforralót és a mikrohullámú sütőt külön áramkörökre osztották. A példa jól mutatja: párhuzamos fogyasztóknál nem az átlag, hanem az összeg számít.

4.2.8 Tipikus hibák

Hiba 1. A párhuzamos eredőt az ellenállások átlagaként számolják. Például 2Ω2\,\Omega és 8Ω8\,\Omega párhuzamos eredőjére 5Ω5\,\Omega-t kapnak. Helyes:

Re=2Ω⋅8Ω2Ω+8Ω=1,6Ω.R_\text{e}=\frac{2\,\Omega\cdot8\,\Omega}{2\,\Omega+8\,\Omega}=1{,}6\,\Omega.

Hiba 2. Az áramosztó képletben a saját ág ellenállását írják a számlálóba. A helyes képletben mindig a másik ág ellenállása szerepel, mert a kisebb ellenállásra nagyobb áram jut.

Hiba 3. Azt gondolják, hogy párhuzamos kapcsolásban a nagyobb ellenállású fogyasztón nagyobb áram folyik. Valójában a nagyobb ellenálláson kisebb áram folyik, mert a feszültség közös és I=U/RI=U/R.

Hiba 4. A sönt méretezésénél az Rs=Rm/nR_\text{s}=R_\text{m}/n képletet használják. Ez azért hibás, mert a teljes áram a műszer és a sönt együttese; a helyes osztó n−1n-1. A két képlet csak nagyon nagy nn esetén közelít egymáshoz.

4.2.9 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy párhuzamos kapcsolásban minden alkatrész feszültsége azonos?
  2. Igaz-e, hogy párhuzamos kapcsolás eredő ellenállása mindig kisebb a legkisebb ágellenállásnál?
  3. Igaz-e, hogy az áramosztóban a nagyobb ellenálláson nagyobb áram folyik?
  4. Számítsd ki R1=3ΩR_1=3\,\Omega és R2=6ΩR_2=6\,\Omega párhuzamos eredőjét, majd az ágáramokat U=12VU=12\,\text{V} esetén.
  5. Ha egy sönt méretezésekor Rs=Rm/4R_\text{s}=R_\text{m}/4 adódik, mekkora a méréshatár-kiterjesztés aránya?
  6. Mi a hiba abban az állításban, hogy a párhuzamos főáram a két ágáram átlaga?

4.2.10 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a párhuzamos kapcsolást, és írd fel a csomóponti törvényt két párhuzamos ellenállásra.

2. feladat (A). Számítsd ki R1=10ΩR_1=10\,\Omega és R2=40ΩR_2=40\,\Omega párhuzamos eredőjét! Mekkora a főáram és az ágáramok, ha a kapcsolásra U=20VU=20\,\text{V} jut?

3. feladat (B). Három ellenállást kapcsolunk párhuzamosan: R1=6ΩR_1=6\,\Omega, R2=12ΩR_2=12\,\Omega, R3=4ΩR_3=4\,\Omega. A kapcsolás feszültsége U=12VU=12\,\text{V}. Számítsd ki az eredő ellenállást, a főáramot és az egyes ágáramokat!

4. feladat (B). Egy analóg alapműszer végkitérése Im=50μAI_\text{m}=50\,\mu\text{A}, belső ellenállása Rm=2000ΩR_\text{m}=2000\,\Omega. Szeretnénk I=5mAI=5\,\text{mA} méréshatárt elérni. Mekkora söntellenállást kell a műszerrel párhuzamosan kötni?

5. feladat (C). Egy konyhai aljzatkörön vízforraló, kenyérpirító és kávéfőző működik párhuzamosan. Ellenállásos fogyasztónak tekintjük őket. A teljesítmények: P1=2,2kWP_1=2{,}2\,\text{kW}, P2=1,1kWP_2=1{,}1\,\text{kW}, P3=0,9kWP_3=0{,}9\,\text{kW}, a hálózati feszültség U=230VU=230\,\text{V}. Számítsd ki az ágáramokat és a közös bevezető áramot! Túllépi-e a közös áram a 16A16\,\text{A}-es kismegszakító névleges áramát?

6. feladat (D). Egy párhuzamos hálózatban R1=100ΩR_1=100\,\Omega, R2=150ΩR_2=150\,\Omega és R3=300ΩR_3=300\,\Omega. A kapcsolás feszültsége U=60VU=60\,\text{V}. Számítsd ki az ágáramokat és a főáramot! Ezután az R2R_2 ág kiesik. Mekkora lesz az új eredő ellenállás és az új főáram? Hibakeresési szempontból hogyan lehet megkülönböztetni egy ág kiesését egy zárlatossá vált alkatrésztől a főáram változása alapján?

4.2.11 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz, ez a párhuzamos kapcsolás definíciója.
  2. Igaz, mert minden új párhuzamos ág növeli az eredő vezetést.
  3. Hamis. Azonos feszültség esetén a kisebb ellenálláson nagyobb áram folyik.
  4. Re=2ΩR_\text{e}=2\,\Omega, I=6AI=6\,\text{A}, I1=4AI_1=4\,\text{A}, I2=2AI_2=2\,\text{A}.
  5. Ha Rs=Rm/4R_\text{s}=R_\text{m}/4, akkor Rs=Rm/(n−1)R_\text{s}=R_\text{m}/(n-1), tehát n−1=4n-1=4, így n=5n=5.
  6. A főáramot nem átlagolni kell, hanem a csomóponti törvény szerint összegezni: I=I1+I2I=I_1+I_2.

1. feladat megoldása

Párhuzamos kapcsolásban az alkatrészek két közös csomópontra csatlakoznak, ezért feszültségük azonos. A csomóponti törvény szerint a közös főáram az ágáramok összege:

I=I1+I2.I=I_1+I_2.

2. feladat megoldása

Adott: R1=10ΩR_1=10\,\Omega, R2=40ΩR_2=40\,\Omega, U=20VU=20\,\text{V}.
Keresett: ReR_\text{e}, II, I1I_1, I2I_2.

Eredő:

Re=R1R2R1+R2=10Ω⋅40Ω50Ω=8Ω.R_\text{e}=\frac{R_1R_2}{R_1+R_2}=\frac{10\,\Omega\cdot40\,\Omega}{50\,\Omega}=8\,\Omega.

Főáram:

I=URe=20V8Ω=2,5A.I=\frac{U}{R_\text{e}}=\frac{20\,\text{V}}{8\,\Omega}=2{,}5\,\text{A}.

Ágáramok:

I1=UR1=20V10Ω=2A,I_1=\frac{U}{R_1}=\frac{20\,\text{V}}{10\,\Omega}=2\,\text{A},

I2=UR2=20V40Ω=0,5A.I_2=\frac{U}{R_2}=\frac{20\,\text{V}}{40\,\Omega}=0{,}5\,\text{A}.

Ellenőrzés: I1+I2=2A+0,5A=2,5A=II_1+I_2=2\,\text{A}+0{,}5\,\text{A}=2{,}5\,\text{A}=I.

3. feladat megoldása

Adott: R1=6ΩR_1=6\,\Omega, R2=12ΩR_2=12\,\Omega, R3=4ΩR_3=4\,\Omega, U=12VU=12\,\text{V}.
Keresett: ReR_\text{e}, II, I1I_1, I2I_2, I3I_3.

Eredő vezetéssel:

1Re=16Ω+112Ω+14Ω.\frac{1}{R_\text{e}}=\frac{1}{6\,\Omega}+\frac{1}{12\,\Omega}+\frac{1}{4\,\Omega}.

Közös nevezőre hozva:

1Re=212Ω+112Ω+312Ω=612Ω=0,5S.\frac{1}{R_\text{e}}=\frac{2}{12\,\Omega}+\frac{1}{12\,\Omega}+\frac{3}{12\,\Omega}=\frac{6}{12\,\Omega}=0{,}5\,\text{S}.

Ezért:

Re=10,5S=2Ω.R_\text{e}=\frac{1}{0{,}5\,\text{S}}=2\,\Omega.

Főáram:

I=URe=12V2Ω=6A.I=\frac{U}{R_\text{e}}=\frac{12\,\text{V}}{2\,\Omega}=6\,\text{A}.

Ágáramok:

I1=12V6Ω=2A,I_1=\frac{12\,\text{V}}{6\,\Omega}=2\,\text{A},

I2=12V12Ω=1A,I_2=\frac{12\,\text{V}}{12\,\Omega}=1\,\text{A},

I3=12V4Ω=3A.I_3=\frac{12\,\text{V}}{4\,\Omega}=3\,\text{A}.

Ellenőrzés: 2A+1A+3A=6A2\,\text{A}+1\,\text{A}+3\,\text{A}=6\,\text{A}.

4. feladat megoldása

Adott: Im=50μA=0,00005AI_\text{m}=50\,\mu\text{A}=0{,}00005\,\text{A}, Rm=2000ΩR_\text{m}=2000\,\Omega, I=5mA=0,005AI=5\,\text{mA}=0{,}005\,\text{A}.
Keresett: RsR_\text{s}.

A kiterjesztés aránya:

n=IIm=0,005A0,00005A=100.n=\frac{I}{I_\text{m}}=\frac{0{,}005\,\text{A}}{0{,}00005\,\text{A}}=100.

Söntellenállás:

Rs=Rmn−1=2000Ω99=20,2Ω.R_\text{s}=\frac{R_\text{m}}{n-1}=\frac{2000\,\Omega}{99}=20{,}2\,\Omega.

Ellenőrzés: a műszer feszültsége végkitéréskor:

Um=ImRm=0,00005A⋅2000Ω=0,1V.U_\text{m}=I_\text{m}R_\text{m}=0{,}00005\,\text{A}\cdot2000\,\Omega=0{,}1\,\text{V}.

A sönt áram:

Is=0,1V20,2Ω=4,95mA,I_\text{s}=\frac{0{,}1\,\text{V}}{20{,}2\,\Omega}=4{,}95\,\text{mA},

a teljes áram:

I=Im+Is=0,05mA+4,95mA=5mA.I=I_\text{m}+I_\text{s}=0{,}05\,\text{mA}+4{,}95\,\text{mA}=5\,\text{mA}.

5. feladat megoldása

Adott: P1=2,2kWP_1=2{,}2\,\text{kW}, P2=1,1kWP_2=1{,}1\,\text{kW}, P3=0,9kWP_3=0{,}9\,\text{kW}, U=230VU=230\,\text{V}.
Keresett: I1I_1, I2I_2, I3I_3, II.

Ellenállásos fogyasztóknál P=UIP=UI, tehát I=P/UI=P/U:

I1=2200W230V=9,57A,I_1=\frac{2200\,\text{W}}{230\,\text{V}}=9{,}57\,\text{A},

I2=1100W230V=4,78A,I_2=\frac{1100\,\text{W}}{230\,\text{V}}=4{,}78\,\text{A},

I3=900W230V=3,91A.I_3=\frac{900\,\text{W}}{230\,\text{V}}=3{,}91\,\text{A}.

A közös bevezető áram:

I=I1+I2+I3=9,57A+4,78A+3,91A=18,26A.I=I_1+I_2+I_3=9{,}57\,\text{A}+4{,}78\,\text{A}+3{,}91\,\text{A}=18{,}26\,\text{A}.

Ez meghaladja a 16A16\,\text{A}-es kismegszakító névleges áramát, tehát tartós túlterhelés; a kismegszakító ennél a kis túlterhelésnél (1,14⋅In1{,}14\cdot I_{\text{n}}) csak hosszú idő után vagy egyáltalán nem old ki, ezért a terhelést szét kell osztani külön áramkörökre.

6. feladat megoldása

Adott: R1=100ΩR_1=100\,\Omega, R2=150ΩR_2=150\,\Omega, R3=300ΩR_3=300\,\Omega, U=60VU=60\,\text{V}.
Keresett: I1I_1, I2I_2, I3I_3, II; majd R2R_2 kiesése utáni Re′R_\text{e}' és I′I'.

Eredeti ágáramok:

I1=60V100Ω=0,6A,I_1=\frac{60\,\text{V}}{100\,\Omega}=0{,}6\,\text{A},

I2=60V150Ω=0,4A,I_2=\frac{60\,\text{V}}{150\,\Omega}=0{,}4\,\text{A},

I3=60V300Ω=0,2A.I_3=\frac{60\,\text{V}}{300\,\Omega}=0{,}2\,\text{A}.

Főáram:

I=I1+I2+I3=0,6A+0,4A+0,2A=1,2A.I=I_1+I_2+I_3=0{,}6\,\text{A}+0{,}4\,\text{A}+0{,}2\,\text{A}=1{,}2\,\text{A}.

Ha R2R_2 kiesik, csak R1R_1 és R3R_3 marad párhuzamosan:

Re′=100Ω⋅300Ω100Ω+300Ω=30000Ω2400Ω=75Ω.R_\text{e}'=\frac{100\,\Omega\cdot300\,\Omega}{100\,\Omega+300\,\Omega}=\frac{30\,000\,\Omega^2}{400\,\Omega}=75\,\Omega.

Az új főáram:

I′=URe′=60V75Ω=0,8A.I'=\frac{U}{R_\text{e}'}=\frac{60\,\text{V}}{75\,\Omega}=0{,}8\,\text{A}.

Hibakeresési szempontból: ha a mért főáram kisebb, mint az előre számolt érték, akkor valamelyik ág kiesett vagy megnövekedett az ellenállása. Ha a mért főáram nagyobb, mint a számolt érték, akkor az eredő ellenállás lecsökkent, ami zárlatra, átvezetésre vagy hibásan bekötött, kisebb értékű alkatrészre utalhat.

4.2.12 Rövid összefoglaló

Párhuzamos kapcsolásban az alkatrészek két közös csomópontra csatlakoznak, ezért feszültségük azonos. A csomóponti törvény szerint a főáram az ágáramok összege: I=I1+I2+…+InI=I_1+I_2+\dots+I_n. Az eredő vezetés az ágak vezetésének összege, így az eredő ellenállás reciproka az ágellenállások reciprokainak összege. Két ellenállásra Re=R1R2/(R1+R2)R_\text{e}=R_1R_2/(R_1+R_2), azonos ellenállásokra pedig Re=R/nR_\text{e}=R/n. Az áramosztó képletben a keresett ág árama egyenesen arányos a másik ág ellenállásával: I1=IR2R1+R2I_1=I\frac{R_2}{R_1+R_2}. Az árammérő méréshatár-kiterjesztéséhez párhuzamos söntöt használunk, amelynek értéke Rs=Rm/(n−1)R_\text{s}=R_\text{m}/(n-1), ahol n=I/Imn=I/I_\text{m}. A párhuzamos fogyasztók árama a közös bevezetőben összeadódik; ezért méretezéskor az ágáramok összegét kell figyelembe venni. Ezt az eredőre redukálást használjuk a vegyes kapcsolások számításánál, a sönt elvét pedig a mérőműszerek méréshatárának értelmezésénél.

4.2.13 Források és ellenőrzési hiányok

A levezetések és a példák az elektrotechnika klasszikus, stabil összefüggésein alapulnak. A műszerek tényleges belső ellenállását és a söntök terhelhetőségét mindig az adott gyártó adatlapjából kell ellenőrizni.