22.2 Egyenpotenciálra hozás: fő- és kiegészítő EPH

22.2.1 Mi indokolja az egyenpotenciálra hozást?

Képzelj el egy családi házat, ahol a fürdőszobában a tulajdonos enyhe bizsergést érez, amikor a kádban ülve megfogja a fém csaptelepet, vagy amikor a fém radiátorhoz és a mosógép fémtestéhez ér egyszerre. A szerelőként a helyszínre érkezve először arra gyanakszol, hogy a készülék szigetelése romlott el, vagy az áram-védőkapcsoló (RCD) rossz.

A műszeres vizsgálat azonban gyakran ennél tragikusabb hibát mutat: nem a csaptelep vagy a készülék hibás, hanem a házban nincs kialakítva, vagy hibás a fő egyenpotenciálra hozás (EPH). Emiatt a betonalapban, a fémcsövekben és a védővezetőben azonos hiba esetén (például egy szigetelési hiba következtében) eltérő feszültség jelenik meg. Ez a potenciálkülönbség az, ami áramot hajt át az emberi testen, ha az két, különböző potenciálon lévő fémrészt egyszerre érint meg.

Az EPH célja, hogy ezeket a vezetőképes részeket és a védővezetőt szándékosan, kis ellenállású vezetékkel összekösse, ezzel gyakorlatilag megszüntetve a közöttük kialakuló feszültséget.

22.2.2 Szemléletes kép: egy családi ház EPH rendszere

Az alábbi rétegábra azt mutatja, hogyan épül fel a hierarchikus védelem a fő potenciálkiegyenlítéstől a helyi, kiegészítő védelemig.

Az EPH hierarchiája egy lakóépületben - A fő EPH sín az épület belépési pontjánál gyűjti össze a fémes rendszereket, a kiegészítő EPH pedig a helyi zónákban (pl. fürdőszoba) biztosítja a finom kiegyenlítést.

A rajz nem elég a szereléshez, de a logikát jól mutatja: minden fémrésznek, legyen az egy vízcső vagy egy kád, ugyanarra a közös földelési ponthálózatra kell csatlakoznia.

22.2.3 Definíciók és a potenciálkiegyenlítés elve

Definíció. Egyenpotenciálra hozás (EPH): olyan védelmi intézkedés, amelynek során a villamos berendezés idegen vezetőképes részeit (fém csővezetékek, épület fémszerkezetei, fém vázak, légtechnikai csatornák) és a védővezetőt egymással és a földeléssel kis ellenállású vezetővel kötik össze a potenciálkülönbségek kialakulásának megakadályozására.

A fogalom a munkavédelem alapjára vezethető vissza: az áramütést nem elsősorban az abszolút feszültség, hanem az emberi testen áthaladó érintési feszültség okozza. Ha minden kézzel megérinthető fémrész ugyanakkora feszültségen van, akkor nincs áramút, így a hiba során sem lép fel áram a testben.

Definíció. Fő EPH: a létesítmény szintjén, általában a főelosztóban vagy a közműcsatlakozások belépési pontján kiépített összekötés. Itt találkoznak a védővezető, a földelővezető és a legnagyobb fémes közművek, szerkezetek.

Definíció. Kiegészítő EPH: egy adott helyiségre vagy zónára (például fürdőszoba, zuhanyzó, úszómedence gépészeti tere) kiterjedő, további, finomabb kiegyenlítés. Célja, hogy ezekben a fokozott áramütésveszélyes környezetekben még abban az esetben se alakulhasson ki érintési feszültség, ha a fő védelmi intézkedés (például a csőhálózat bekötése) messze van, vagy a csövek szigetelőbetétesek.

Törvény. Az EPH működése az Ohm-törvényen alapul: ha két pont között nagyon kicsi az ellenállás, akkor a két pont között mért feszültség is nagyon kicsi. Az EPH vezető kis ellenállása garantálja, hogy a hibaáram hatására sem alakul ki veszélyes potenciálkülönbség.

22.2.4 A fő EPH sín és a vezetők

Fő EPH sín (köznyelvben EPH-sín vagy EPH-csomópont; angolul main earthing terminal, MET) egy olyan réz vagy sárgaréz sín, amely a fővezeték, illetve a fő PE/PEN csatlakozás közelében van. Ide kötnek be minden olyan idegen vezetőképes részt, amely a hálózati feszültséggel összeköttetésbe kerülhet. A sín jellemzően a főelosztó szekrényben, vagy közvetlenül mellette, egy külön kötődobozban van.

A szerelés során a fő EPH sínre kell kötni:

  1. A védővezetőt (PE) vagy a PEN vezetőt – ez biztosítja, hogy az EPH rendszer a védelmi rendszer részévé válik, ne csak egy lebegő fémháló legyen.
  2. A földelővezetőt – ez a kapcsolat a tényleges földelőhöz (alapföldelő, szondaföldelő). A fő EPH sín az a pont, ahol a földelőrendszer és a védőrendszer találkozik.
  3. A fő fém csővezetékeket – vízhálózat, gázhálózat, fűtési rendszer. Ezeket a házba való belépésük közelében kell bekötni.
  4. Az épület fém szerkezeteit – acélváz, betonacél (ha hozzáférhető és kivezetett), lift vezetősín, fém kábeltálcák, szellőzőcsatornák.
  5. Az antenna- és informatikai rendszerek védőcsatlakozásait, valamint a telekommunikációs hálózat fém szerelvényeit.

A feszültségre és áramra vonatkozó szabály. Az EPH vezetők méretét úgy kell megválasztani, hogy a hibafeszültség ne haladja meg az emberre veszélyes értéket. Az EPH vezetők ellenállása legyen elég kicsi ahhoz, hogy a rajta folyó hibaáram (IkI_k) hatására az U feszültségesés elhanyagolható maradjon.

Szabvány. A fő EPH vezető keresztmetszetére vonatkozóan az MSZ HD 60364 sorozat (különös tekintettel a földelésre és EPH-ra vonatkozó rész – MSZ HD 60364-5-54) ad előírást. Általánosan elfogadott iparági gyakorlat szerint a fő EPH vezető réz esetén legalább a berendezés legnagyobb védővezetője keresztmetszetének fele, de legalább 6 mm² Cu; 25 mm² Cu-nál nagyobbat nem kell választani (felső érték, nem tilalom). (Ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás és a hálózati engedélyes előírása a pontos minimális méretekre.)

A jelölés mindig sárga-zöld (a hazai szabvány szerint), de ahol ez nem lehetséges, a vezetéket feliratozni kell. A csatlakozási pontoknak olyanoknak kell lenniük, hogy csak szerszámmal bonthatók. A csavarokat, sorkapcsokat úgy kell megválasztani, hogy a rázkódás és a hőtágulás ne lazítsa meg őket.

22.2.5 A fémes csővezetékek bekötése

A házakban leggyakrabban előforduló idegen vezetőképes részek a víz-, gáz- és fűtéscsövek. Az EPH bekötésük nem egyenlő a földeléssel! A csövek nem használhatók földelőként, de be kell őket kötni az EPH-ba, hogy ne legyen rajtuk potenciálkülönbség.

A víz- és fűtéscsövek bekötése:

A gázcső különleges helyzete. A gázvezetékeket be kell kötni az EPH-ba, de a gázszolgáltatók gyakran szigetelőbetétet írnak elő a közműcsatlakozás és a belső hálózat közé, hogy megakadályozzák a kóboráramok bejutását a közcélú gázhálózatba (katódvédelem). A belső gázhálózatot a fő EPH sínre, a bejövő gázcsövet pedig a szigetelőbetéten keresztül vagy a szolgáltatói előírás szerint kell kezelni. (Ellenőrizendő: a helyi gázszolgáltató aktuális előírása.)

Figyelem. A vízmérő melletti áthidaló vezeték azt szolgálja, hogy a mérőcsere során se szakadjon meg a csőhálózat EPH-kapcsolata; az EPH-vezetőt ezért a mérő után kötjük a csőre, a mérőt pedig áthidaljuk.

22.2.6 Kiegészítő EPH fürdőszobában

A fürdőszoba a legveszélyesebb helyiség a lakásban: az ember nedves, a bőr ellenállása lecsökken, és a földelt fémrészek (kád, csap, radiátor) nagy felületen érintkeznek a testtel. Ezért itt kiegészítő EPH kialakítása szükséges lehet; a kötelezőség és az elhagyhatóság feltételeit az MSZ HD 60364-7-701 adja (ellenőrizendő: aktuális kiadás).

Szabvány. A fürdőszoba és zuhanyzó zónáira vonatkozó előírásokat a hibavédelemmel foglalkozó szabványrész (MSZ HD 60364-7-701) tartalmazza. A kiegészítő EPH-ba az idegen vezetőképes részeket kell bekötni; a műanyag csövön lévő, a földtől elszigetelt fém csaptelep nem idegen vezetőképes rész. A kiegészítő EPH kötelezősége és elhagyhatósága feltételekhez kötött (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-7-701 aktuális kiadás).

Mit kell összekötni a kiegészítő EPH-ban?

A kiegészítő EPH vezetőket egy helyi sínre (kis EPH sín) kell kötni, és ezt összekötni a fő EPH rendszerrel, vagy közvetlenül a helyi PE-kkel. A csatlakozások itt is zöld-sárga jelölésű, jellemzően 2,5–4 mm² keresztmetszetű réz vezetékek legyenek. (Ellenőrizendő: a zóna besorolásától függő minimális méret a hatályos szabványban.)

22.2.7 Valós életbeli alkalmazás

Egy panellakásban a tulajdonos arra panaszkodott, hogy a fürdőszobában, a kádban ülve, a fém csaptelepet megfogva enyhe „csípést” érez, ha a zuhanyrózsa fém tartóját is megérinti. A lakásban a hálózati rendszer TN-C volt (a felújításkor TN-C-S-re kell alakítani, és FI-t kell beépíteni, lásd Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT, Áram-védőkapcsoló (FI) és kiegészítő védelem), a fürdőszoba felújítása során azonban fém kádat és fém csaptelepet szereltek be, de a kiegészítő EPH-t nem építették ki.

A szerelő mérést végzett: a hurokimpedancia rendben volt, FI-t nem talált az elosztóban. A „csípés” oka az volt, hogy a kád és a fém csaptelep, illetve a radiátor között néhány volt feszültségkülönbség alakult ki. A további vizsgálat kimutatta, hogy a kád bekötve sehonnan sem volt a védővezetőhöz. A megoldás az volt, hogy a kád alatt egy helyi kiegészítő EPH sínt építettek ki, ahova bepótolták a kádat, a csaptelepet, a radiátort és a fürdőszoba aljzatainak PE vezetőjét. Ezt a sínt a fő EPH rendszerhez kötötték. A „csípés” megszűnt, és a mérés is igazolta, hogy a fémrészek között a feszültség gyakorlatilag 0 V. A szerelő a feszültségkülönbség forrását is megkereste: szigetelésmérés a fürdőszobai készülékeken (feszültségmentesítés után, az öt biztonsági lépés szerint), és figyelembe vette, hogy TN-C rendszerben a PEN-en folyó üzemi áram feszültségesése is okozhat ilyen különbséget. A felújítás keretében a lakás TN-C-S-re alakítása és 30 mA-es FI beépítése is megtörtént. Tanulság: az EPH kiépítése a tünetet megszünteti, de a potenciálkülönbség forrását külön meg kell keresni, nem elfedni.

22.2.8 Gyakorlati útmutató – Fő EPH kialakítása egy családi házban

Cél: A ház fémes közműveinek és szerkezeteinek összekötése a földelőrendszerrel a fő EPH sín segítségével.

Eszközök és anyagok: EPH sín (fő EPH sín), zöld-sárga vezeték (pl. 10 mm² réz), kábelsaruk, csőbilincsek, csavarkulcs, nyomatékkulcs, kis ellenállásmérő (folytonosságmérő, MSZ EN 61557-4, ≥ 200 mA mérőáram, zsinórkompenzációval; ellenőrizendő: aktuális kiadás), dokumentációs sablon.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd. Ha a fő EPH kialakításához a főelosztót kell feszültségmentesíteni, a leválasztást csak jogosult személy végezheti, és a munka csak az öt biztonsági szabály betartásával kezdhető el.

22.2.8.1 Az öt biztonsági szabály

  1. Lekapcsolás – a főelosztóban a munkaterület leválasztása.
  2. Visszakapcsolás elleni biztosítás – a kapcsoló reteszelése, feliratozás.
  3. Feszültségmentesség ellenőrzése – előzetesen ellenőrzött kétpólusú feszültségvizsgálóval (nem fázisceruzával) minden vezető között (L1–L2–L3–N egymás között és mindegyik a PE-hez), majd a vizsgáló újraellenőrzése ismert feszültségforráson.
  4. Földelés és rövidre zárás – indokolt esetben, a munkavégzési szabályok szerint.
  5. Szomszédos, feszültség alatt álló részek lefedése – ha maradnak ilyen részek a közelben.

22.2.8.2 Lépések

  1. Helyezd el a fő EPH sínt a főelosztóban vagy a közműbelépési pont közelében, szilárdan rögzítve.
  2. Kösd be a fő földelővezetőt (alapföldelőt) a sínre. Győződj meg róla, hogy a csatlakozás tiszta fémfelületű, oxidmentes.
  3. Kösd be a fő PE/PEN vezetőt a sínre. Ha a rendszer TN-C-S, akkor a PEN-t a szétválasztási ponton kell bekötni.
  4. Vezess zöld-sárga réz EPH vezetéket a víz, gáz, fűtés fő csővezetékétől a sínig. A csőhöz használj a csőátmérőnek megfelelő, rozsdamentes vagy horganyzott acél bilincset, és a vezetéket kábelsaruval csatlakoztasd a bilincshez.
  5. Kösd be az épület nagyobb fém szerkezeteit (acélváz, lift sín, kábeltálca, szellőzőcsatorna) hasonló módon.
  6. Minden csatlakozást húzz meg a gyártó által megadott nyomatékkal, majd jelöld a vezetékeket (pl. „EPH – vízcső”), vagy használj szabadon nem bontható, feliratozott sorkapcsokat.

Ellenőrzési pont (mérés): Mérés előtt a mérőzsinórok ellenállását nullázd (kompenzáld); a mérést a Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés alfejezet szerint végezd, kikapcsolt, feszültségmentesített berendezésen. A fő EPH sín és minden bekötött fémrész között a folytonossági ellenállás mérhető, tanulási célérték < 0,1 Ω (a gyakorlatban gyakran 0,01–0,05 Ω; a mérvadó érték a hatályos szabványból és a tervből adódik, ellenőrizendő). A méréshez a fémrészt a sínhez kötő vezetéknek a csőre/bilincsre csatlakozását kell mérni. A menetközben elvégzett mérés után a fő EPH sín és a fő földelőkapocs közötti ellenállást is ellenőrizd.

Tipikus hiba: A csatlakozást a festett vagy rozsdás csőre teszik. A csatlakozás előtt a fémfelületet csupaszra kell tisztítani, és a bilincset a cső csupasz felületére kell szorítani.

22.2.9 Hibakeresési eset – Az FI-relé miért old le?

Tünet: Egy új beépítésű fürdőszoba FI-reléje rendszeresen leold, nem meghatározott időnként, de leggyakrabban akkor, ha a kádban van valaki, vagy ha a fém csaptelepet használják. A hálózaton semmilyen más jel nem látható, a motorok nem szikráznak.

Hipotézis: Az FI mindig szivárgást jelez: a védett kör aktív vezetőiből (L, N) áram folyik el a FI megkerülésével (PE, föld). A fürdőszobában ilyen szivárgást egy készülék (bojler fűtőbetét, mosógép, elektromos törölközőszárító, padlófűtés) nedvesedő szigetelése okozhat a vízen át.

Mérés: Az öt biztonsági lépés (lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése, szükség szerint földelés és rövidre zárás, szomszédos részek lefedése) után a szerelő a FI-vel védett köröket egyenként leválasztja, és feszültségmentes állapotban szigetelési ellenállást mér. A fürdőszobai elektromos törölközőszárító fűtőbetétjének szigetelési ellenállása 0,15 MΩ, ami nedvesedő, romló szigetelést jelez (az érték a Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés alfejezet határértékeivel összevetve elfogadhatatlan).

Ok: A törölközőszárító fűtőbetétje nedvességet kapott, és a szivárgóáram a vízen és a fém csaptelepen át a védővezető felé záródik; fürdéskor, nedves környezetben ez eléri a FI kioldási tartományát. A kiegészítő EPH hiánya ettől független, mellékes megállapítás volt.

Javítás: A hibás törölközőszárítót kicserélték, a szigetelési ellenállás a csere után megfelelt, a FI nem old le. Mivel a kiegészítő EPH hiányzott, azt is kiépítették: a csaptelep, a kád, a zuhanytálca és a lefolyó fémes részeit zöld-sárga vezetékkel egy helyi EPH sínre kötötték, amelyet a védővezetőhöz csatlakoztattak.

Megelőzés: Az EPH a potenciálkülönbséget szünteti meg; a FI kioldását nem „javítja”: a kioldás mindig szivárgást jelez, amelyet meg kell keresni, nem elfedni. A kettő kiegészíti egymást.

22.2.10 Tipikus hibák

  1. Hiba: „Az EPH nem kell, mert van FI-relé.” Javítás: Az FI-relé a hibás szivárgó áramot váltja le, de nem szünteti meg a potenciálkülönbséget. Ha a házban nincs EPH, a két fémrész közötti feszültség hibaáram nélkül is létrejöhet (például mágneses terek, csekély szigetelési szivárgás), ami a bőrön keresztül áramot hajt. Az EPH és az FI-relé egymás mellett szükséges, nem egymás helyett.

  2. Hiba: A gázcsövet hagyományos, fém bilinccsel közvetlenül, szigetelőbetét nélkül kötik be. Javítás: A gázszolgáltatói előírás szerint gyakran szigetelőbetétet kell beépíteni a bejövő gázcső és a belső hálózat közé. A belső hálózatot a szigetelőbetét után kell az EPH-ba bekötni. A szabály ellenőrizendő a helyi szolgáltatónál, de a közvetlen, katódvédelmet veszélyeztető átkötés tipikus szerelési hiba.

  3. Hiba: A fő EPH sínbe bekötik a védővezetőt, de a földelővezetőt nem; vagy a földelővezetőt, de a vízcsövet lefelejtik. Javítás: A fő EPH sín az a csomópont, ahol a földelés, a védőrendszer és az idegen vezetőképes részek találkoznak. Ha bármelyik hiányzik, a másik kettő nem tudja kifejteni a hatását: a sín vagy levegőben lóg, vagy nem veszi fel a föld potenciálját, vagy a fém cső marad fedetlenül.

  4. Hiba: A csőre kötött bilincs csak a felületre van felfektetve, a rozsdás vagy festett réteg miatt az ellenállás nagy. Javítás: A cső csatlakozási pontját meg kell tisztítani, csupasz fémre kell bontani, és a bilincset úgy rögzíteni, hogy az a cső teljes kerületén szorosan illeszkedjen. A csatlakozás után az ellenállást mérni kell.

22.2.11 Önellenőrzés

  1. Igaz-e: A fő EPH sínre nem szabad rákötni a gázcsövet, mert a gáz éghető. (Válasz: Hamis. A gázcsövet be kell kötni, de a szolgáltatói előírás szerint gyakran szigetelőbetét közbeiktatásával.)
  2. Egy fürdőszobában kiegészítő EPH-t építesz. Mi a szerepe a fém lefolyó bekötésének? (Válasz: A fém lefolyó idegen vezetőképes rész, amelyen potenciálkülönbség alakulhat ki. Bekötése biztosítja, hogy a kád, a csaptelep és a lefolyó azonos potenciálon legyen.)
  3. Mi a teendő, ha a cső, amit be kell kötni, festett? (Válasz: A csatlakozás helyén csupaszra kell csiszolni a cső felületét, és utána kell a bilincset szorosan rögzíteni.)
  4. Méréskor miért fontos, hogy a fő EPH sín és a fém cső közötti ellenállás a lehető legkisebb (jellemzően 0,1 Ω alatt) legyen? (Válasz: Mert a fő EPH célja a potenciálkülönbség megszüntetése. Ha a vezeték ellenállása nagy, akkor a rajta folyó áram hatására feszültségesés keletkezik, és a két fémrész között megmarad a veszélyes feszültség.)
  5. Lehet-e a vízcsövet földelőként használni? (Válasz: Nem, a csövek nem használhatók földelőként, viszont be kell őket kötni az EPH-ba.)

22.2.12 Feladatok

1. feladat (A) – Definíciók. Mikor szükséges kiegészítő EPH-t építeni, és miért nem elég minden esetben a fő EPH?

2. feladat (A) – Egyszerű bekötés. Sorold fel, mit kell bekötni egy családi ház fő EPH sínére az idegen vezetőképes részek közül!

3. feladat (B) – Számolás. Egy mérés során a fő EPH sín és egy fém radiátor között a folytonossági ellenállás 0,45 ohm. A radiátorhoz egy zárlat során 2 A hibaáram folyik. a) Mekkora feszültség alakul ki a sín és a radiátor között ezen a vezetéken? Veszélyes-e ez az érték, ha feltételezzük, hogy az érintési feszültség határértéke nedves helyen 25 V? b) Mekkora a feszültség, ha a hibaáram TN-rendszerben reálisan 100 A?

4. feladat (B). Egy házban a fő EPH sínbe (PE sín) bekötötték a földelővezetőt és a PE vezetőt, de a vízcsövet nem. Magyarázd el, mi történik, ha a bojler szigetelése meghibásodik, és a fém vízcső a házba belépéskor feszültség alá kerül.

5. feladat (C) – Tervezés. Egy fürdőszobában a következő fémrészek vannak: fém kád, fém csaptelep, fém zuhanytálca, fém radiátor, műanyag lefolyó. Melyeket kell bepótolni a kiegészítő EPH-ba, és miért?

6. feladat (D) – Hibakeresés. Egy régi lakásban a tulajdonos azt állítja, hogy a konyhában a fém mosogató és a fém hűtőszekrény ajtaja között „ráz”. Feszültségmérővel a mosogató és a hűtőajtó között 40 V-ot mérünk. Hogyan deríted ki, hogy ez valódi hibafeszültség, vagy csak kapacitív csatolású „szellemfeszültség”? Mit kell megtenned a biztonság érdekében?

22.2.13 Megoldások

1. feladat (A). A kiegészítő EPH-t a fokozottan veszélyes helyeken (fürdőszoba, zuhanyzó, medence) kell építeni. A fő EPH a ház szintjén, a belépési pontokon dolgozik, de a nagy távolság, a szigetelőbetétek, a helyi fémrendszerek miatt a kádat, a csaptelepet és a lefolyót a fő sín nem „éri el” kis ellenállással. A kiegészítő EPH ezeket a helyi, idegen vezetőképes részeket köti össze a helyi védővezetőkkel, így a test semmilyen fémrész között nem tud feszültségkülönbséget érezni.

2. feladat (A). Bekötendők: a fő földelővezető, a védővezető (PE/PEN), a vízhálózat fő fémcsöve, a gázhálózat fő fémcsöve (szolgáltatói előírás szerint), a fűtési rendszer fő fém csövei, az épület nagyobb fém szerkezetei (acélváz, lift sín, fém kábeltálcák), az antenna- és informatikai rendszerek védőföldelése. Műanyag csöveket nem kell (és nem is lehet) bekötni.

3. feladat (B). a) Az U=I⋅RU = I \cdot R képletet alkalmazzuk: U=2A⋅0,45Ω=0,9VU = 2\,\text{A} \cdot 0{,}45\,\Omega = 0{,}9\,\text{V}. Ez az érték jóval a 25 V alatt van, de a 2 A irreálisan kicsi hibaáram. b) TN-rendszerben a testzárlati áram a hurokimpedanciától függően száz amper nagyságrendű (pl. 230V/1,2Ω≈192A230\,\text{V}/1{,}2\,\Omega \approx 192\,\text{A}); U=100A⋅0,45Ω=45V>25VU = 100\,\text{A} \cdot 0{,}45\,\Omega = 45\,\text{V} > 25\,\text{V}, tehát veszélyes. A 0,1Ω0{,}1\,\Omega-os kötésen ugyanez 10V10\,\text{V}. Ezért kell a kötést megtisztítani és újramérni: a célérték <0,1Ω< 0{,}1\,\Omega. Azonban a 0,45 Ω jóval nagyobb a szokásos 0,1 Ω-nál, ami arra utal, hogy a csatlakozás oxidált vagy laza. Ezt meg kell tisztítani és újra kell szorítani, mert az ellenállás a korrózióval tovább nőhet.

4. feladat (B). Ha a vízcső a házba belépéskor feszültség alá kerül, a rajta lévő feszültség a csőhálózaton végig terjed (a bojlerhez, a fürdőszobába, a radiátorhoz). Mivel a vízcső nincs bekötve az EPH-ba, a cső és a többi, védővezetőhöz kötött fémrész (pl. a mosógép teste, a hűtő) között a feszültség a hálózati feszültség közelébe kerül. Ha valaki megfogja a csapot és a mosógépet, áramütést szenved. A vezeték bekötése az EPH sínbe a hibaáramot is megnöveli, ami a túláramvédelmet (kismegszakítót) vagy az FI-relét leoldja.

5. feladat (C). A műanyag lefolyót nem kell bekötni, mert nem vezető. Esetszétválasztás: ha a vízvezeték és a fűtés fém csöves, a fém kádat, csaptelepet, zuhanytálcát és radiátort be kell kötni a helyi kiegészítő EPH sínre, mert ezek idegen vezetőképes részek, amelyeken veszélyes potenciálkülönbség alakulhat ki. Ha a csőhálózat műanyag, a rajta lévő, földtől elszigetelt fém csaptelep és radiátor nem idegen vezetőképes rész, bekötésük nem szükséges (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-7-701); a fém kád és zuhanytálca megítélése a helyi körülménytől függ. A helyi sínt ezután a helyi aljzatkörök védővezetőjéhez (PE) kell csatlakoztatni.

6. feladat (D). Kis bemeneti impedanciájú (LoZ) üzemmódú műszerrel vagy terhelt kétpólusú feszültségvizsgálóval mérünk: ha a feszültség terheléskor összeomlik, kapacitív csatolásról van szó; ha megmarad, valódi hibafeszültség. Utóbbi esetben az érintett kört azonnal lekapcsoljuk, és az öt biztonsági lépés szerint feszültségmentesítve ellenőrizzük a hűtőszekrény PE-folytonosságát (a dugaszolóaljzattól a házig) és szigetelési ellenállását, majd a mosogató felől érkező csőpotenciált. A hűtő I. osztályú készülék: a megszakadt PE és a készülék szivárgása a legvalószínűbb ok. Az EPH-bekötés csak a hiba megszüntetése után jön szóba, mert egyébként elfedné a hibát; a munkát jogosult személy végezheti.

22.2.14 Rövid összefoglaló

Az egyenpotenciálra hozás (EPH) nem hiba elhárítása utáni kiegészítő, hanem az áramütés elleni védelem egyik alappillére. A fő EPH sín a létesítmény belépési pontjánál gyűjti össze a földelővezetőt, a fő védővezetőt és az idegen vezetőképes részeket (víz, gáz, fűtés, fém szerkezetek). A kiegészítő EPH a veszélyes zónákban (különösen a fürdőszobában) a helyi fémrészeket is beköti a védőrendszerbe. A cél minden esetben az, hogy az ember által megérinthető fémrészek között ne alakulhasson ki veszélyes potenciálkülönbség. A helyes kialakítás nem jelentheti a túláramvédelem és az FI-relé kiváltását; a három rendszer együtt, egymást kiegészítve véd. A szerelés során kiemelt figyelmet kell fordítani a csőbilincsek tiszta fémfelületre történő rögzítésére, a megfelelő keresztmetszetű (a fő EPH-vezetőnél legalább 6 mm² réz, szükséges felső érték 25 mm²; a kiegészítő EPH-vezetőnél jellemzően 2,5–4 mm² réz, ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-54) zöld-sárga vezetékekre, valamint a csak szerszámmal bontható csatlakozásokra. Az EPH folytonosságát rendszeresen ellenőrizni kell: a fémrészek és a sín közötti ellenállás a gyakorlatban 0,1 Ω alatt kell, hogy legyen.

Továbbvitt eredmény. Az EPH vezető pontos keresztmetszet-méretezése a Védővezető, PEN és a keresztmetszet méretezése alfejezetben, a kész EPH rendszer folytonossági és ellenállásmérése a Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés és Szemrevételezés, működési próbák, kikapcsolt állapotú vizsgálat alfejezetekben kerül sorra. Az EPH működését a hibaáramkör és a hurokimpedancia feltételeivel az Automatikus lekapcsolás: TN és TT, kioldási feltétel tárgyalja.