Egy lakáselosztó cseréje vagy egy új dugaszoló aljzat-kör kiépítése után a megrendelő joggal kérdezheti: „Most már biztos, hogy nem ráz meg, és nem gyullad ki?” A szemrevételezés – amelyet a Szemrevételezés, működési próbák, kikapcsolt állapotú vizsgálat alfejezetben tanultál – sokat elárul, de a biztonságot csak méréssel lehet igazolni. Ebben az alfejezetben három olyan mérést veszünk alaposan: a védővezető folytonosságát, a szigetelési ellenállást és a földelési ellenállást. Ezek a mérések az ellenőrző protokoll gerincét adják, és a szabványossági felülvizsgálat során mindig előkerülnek. A mérési eredményeket a későbbi Mérések II.: hurokimpedancia, zárlati áram, FI-vizsgálat alfejezetben használjuk fel, és a jegyzőkönyvbe kerülnek.
Mielőtt a részletekbe megyünk, érdemes a három mérést egy-egy egyszerű kérdéshez kötni:
| Mérés | Kérdés, amire válaszol |
|---|---|
| Védővezető-folytonosság | A védővezető mindenhol megszakítás nélkül, kis ellenállással össze van kötve a fő földelőkapoccsal? |
| Szigetelési ellenállás | A szigetelés nem enged-e veszélyes szivárgó áramot az aktív vezetőkről a föld felé vagy a vezetők között? |
| Földelési ellenállás | A földelő képes-e a hibaáramot a földbe vezetni anélkül, hogy veszélyes érintési feszültség alakulna ki? |
A sorrend sem véletlen: előbb a védővezető épségét igazoljuk, mert ha az hiányzik, a többi mérés és maga a hibavédelem is értelmét veszti. Ezután mérjük a szigetelést, hogy kizárjuk a közvetlen földzárlatot vagy vezető közti rövidzárlatot, végül a földelő ellenállását, hogy a föld felé vezető utolsó láncszem is megfelelő legyen.
Definíció. A védővezető folytonossága azt jelenti, hogy a védővezető (PE) a védett berendezés minden érinthető, vezetőképes részétől a fő földelőkapocsig vagy a földelőcsatlakozásig megszakítás nélkül, kis ellenállással vezető útként áll rendelkezésre.
A mérés célja nem csupán az, hogy „van-e vezetés”, hanem az is, hogy a kötés megbízhatóan kis ellenállású legyen. Egy laza, korrodált vagy alulméretezett kötés kis árammal még vezethet, de nagy hibaáram esetén felmelegedhet, eléghet, vagy éppen leoldási hibát okozhat. Ezért a szabvány a mérőáramra legalább 200 mA egyenáramot vagy váltakozó áramot ír elő a folytonosságmérő műszerre (ellenőrizendő: a hatályos MSZ EN 61557-4 pontosan). A gyakorlatban a védővezető-folytonosság mérőműszerek ennél nagyobb áramot is adhatnak, de soha ne használjunk egyszerű multiméter ellenállásmérését, mert az csak néhány mA árammal mér, és nem mutatja ki a rossz kötéseket.
Szabály. A védővezető-folytonosság mérését mindig feszültségmentes, leválasztott állapotban kell elvégezni. A mérési eredményt mindig hasonlítsuk össze a vezető elméleti ellenállásával, amely a hosszból, a keresztmetszetből és az anyag fajlagos ellenállásából számítható.
Recept – védővezető-folytonosság mérése:
Számítás. Ha ismerjük a védővezető anyagát, hosszát és keresztmetszetét, az elméleti ellenállást az Ohm-törvény anyagi alakjából számítjuk:
ahol a fajlagos ellenállás, rézre (20 °C-on), a vezető hossza, a keresztmetszete.
Példa. Egy lakáselosztótól a konyhai dugaszoló aljzatig hosszú, keresztmetszetű réz védővezető fut. Elméleti ellenállása:
Ha a mérés körüli értéket ad, a kötés elfogadható. Ha -ot mérünk, az komoly eltérés: valószínűleg laza vagy korrodált csatlakozás van a hálózatban. A gyakorlatban nincs egyetlen univerzális határérték, mert a hossz és a keresztmetszet változik; a mérés akkor jó, ha a mért érték nagyságrendileg megegyezik a számítottal, és nem mutat ugrásszerű növekedést.
Definíció. A szigetelési ellenállás az aktív vezetők (fázis, nulla) és a föld, valamint az aktív vezetők egymás közötti szigetelésének egyenfeszültséggel mért ellenállása. A mérés azt igazolja, hogy a szigetelésben nincs olyan hiba, amely veszélyes áramot engedne át.
A méréshez szigetelésmérő műszert (a régi márkanévből köznyelven „megger”) használunk, amely egyenfeszültséget generál. A vizsgálófeszültséget a berendezés névleges feszültsége alapján választjuk meg:
| Áramkör | Vizsgálófeszültség | Legkisebb szigetelési ellenállás |
|---|---|---|
| SELV/PELV | DC | |
| legfeljebb névleges feszültség () | DC | |
| felett | DC |
(Ellenőrizendő: a hatályos MSZ HD 60364-6 táblázata és a műszergyártói adatlapok pontos előírása.)
Szabvány. Az MSZ HD 60364-6 (kisfeszültségű villamos berendezések ellenőrzése) szerint a szigetelési ellenállás mért értékét a gyártói útmutató és a berendezés jellege szerint kell értékelni. Az elfogadási határérték a vizsgálófeszültséghez kötött (lásd a fenti táblázatot): a 230/400 V-os áramköröknél legalább 1 MΩ, SELV/PELV-nél 0,5 MΩ (ellenőrizendő: az aktuális szabványkiadás szerint). Új, egészséges áramköröknél a mért érték jellemzően több száz MΩ, ezért az 1 MΩ alatti érték (230/400 V-nál) mindenképpen hibára utal.
A szigetelési ellenállás mérése kényesebb, mint a folytonosságmérés, mert a vizsgálófeszültség károsíthatja az elektronikus fogyasztókat. Ezért:
Szabály. A szigetelési ellenállás mérése előtt a vizsgált áramkörről le kell választani, illetve ki kell kötni minden olyan fogyasztót, amely félvezetőket, kapcsolóüzemű tápegységet, dimmert, LED-hajtást, szünetmentes tápegységet vagy túlfeszültség-védő eszközt (SPD-t) tartalmaz. Ha ez nem lehetséges, a gyártó előírása szerint csökkenteni kell a mérési feszültséget, vagy a mérést más módszerrel kell elvégezni. A fogyasztók leválasztását mindig a mérés előtt, feszültségmentes állapotban végezzük el.
A mérés menete:
Recept – szigetelési ellenállás mérése:
Számítás. A szigetelési ellenállás mérésénél a mért érték gyakran nem egyetlen szigetelési hiba, hanem több párhuzamos szivárgási út eredője. Ha például két párhuzamos áramkör szigetelési ellenállása és , az eredő:
Ez az érték még az 1 MΩ határ felett van. Az eredő akkor esik 1 MΩ alá, ha a rosszabbik szakasz kb. alá csökken (). Mivel az eredőt mindig a leggyengébb szakasz határozza meg, egy jó szakasz nem „javítja fel” a rosszat: a -os szakasz már a hiba előjele lehet, ezért a gyenge pontokat szakaszonként kell felkutatni, nem szabad megelégedni az összesített értékkel.
Definíció. A földelési ellenállás a földelő (földelőszonda, alapföldelő, szalagföldelő) és a „távoli föld” közötti villamos ellenállás. A távoli föld az a pont, ahol a földelő árama már nem okoz számottevő feszültségemelkedést a talajban.
A mérés célja annak igazolása, hogy a földelő a hibaáramot a földbe tudja vezetni anélkül, hogy a földelőn vagy annak környezetében veszélyes érintési feszültség alakulna ki. A földelési ellenállást tehát mindig a hibavédelem követelményével együtt kell értékelni, amint azt a Földelők és földelési ellenállás alfejezetben láttad.
A földelési ellenállás mérésére három fő módszert alkalmazunk:
1. Hárompontos (potenciálesés) módszer. A mért földelő (E) mellé két ideiglenes segédföldelőt ütünk le: egy áramszondát (C) és egy potenciálszondát (P). A műszer váltakozó áramot bocsát az E és C közötti hurokba, és méri az E és P közötti feszültséget. A földelési ellenállást az Ohm-törvényből számítjuk:
A szondákat úgy kell elhelyezni, hogy a potenciálszonda a földelő és az áramszonda közötti, közelítőleg 62% távolságra essen, és legalább a földelő méretének többszörösére legyen távol (ellenőrizendő: a gyártói és szabványi ajánlások). Ez a módszer nagy helyet igényel, ezért elsősorban kültéri, kiterjedt földelőknél használjuk.
Miért éppen 62 %? A földelő és az áramszonda körül is egy-egy potenciáltölcsér alakul ki. Ha a két tölcsér nem fed át, közöttük a talaj potenciálja alig változik, ezért a P-szonda helyzetétől függő mért ellenállásgörbének a 62 % körül sík szakasza van, és ott éppen a földelő ellenállását mérjük. Ha az áramszonda túl közel van, a tölcsérek átfednek, a görbe sehol sem sík, és a 62 %-os pont sem megbízható. Ezért a mérést úgy ellenőrizzük, hogy a P-szondát az E–C távolság kb. 10 %-ával előbbre és hátrébb is áthelyezzük: ha a három érték 5 %-on belül egyezik, az eredmény elfogadható, különben az E–C távolságot növelni kell (ellenőrizendő: a gyártói és szabványi ajánlások). Az alábbi ábra felül az elrendezést mutatja a lenti számpélda adataival (E–C = 40 m, P 25 m-nél), alul pedig a mért ellenállást a P-szonda helyzetének függvényében, 40 m-es (sík szakasz) és 10 m-es (átfedő tölcsérek) E–C távolságnál. Az interaktív változatban az E–C távolság és a P-szonda helyzete csúszkával állítható; a kijelző a mért ellenállást és a ±10 %-os áthelyezés eltérését mutatja.

2. Négypontos (Wenner) módszer. Négy elektródát egy vonalban, egyenlő távolságban helyezünk el. A két szélső elektróda az áram, a két belső a feszültség mérőpontja. Ez a módszer nagyon pontos, de elsősorban talaj-ellenállás (fajlagos ellenállás) meghatározására, valamint nagy kiterjedésű földelőhálózatok vizsgálatára való.
3. Hurok- és lakatfogós földelésmérés. Léteznek olyan lakatfogós műszerek, amelyek a földelő leválasztása nélkül képesek a földelési ellenállást mérni, ha a vizsgált földelő párhuzamosan kapcsolódik más földelőkkel, például egy kiterjedt épületföldelő hálózatban. A módszer gyors, de az eredményt torzíthatják a párhuzamos hurkok, ezért csak akkor fogadjuk el, ha a gyártó előírja, és a hálózati viszonyok megengedik. (Ellenőrizendő: a műszer alkalmazási feltételei.) A gyakori hurokimpedancia-mérés nem helyettesíti a közvetlen földelési ellenállás mérését; az a teljes hibahurok ellenállását méri, amellyel a Mérések II.: hurokimpedancia, zárlati áram, FI-vizsgálat alfejezetben foglalkozunk.
Számítás. Hárompontos mérésnél a műszer áramot bocsát a földelő és az áramszonda közé, és az E–P feszültség . A földelési ellenállás:
Ezt az értéket kell összevetni a védelmi követelménnyel. Például TT-rendszerben, ha a védelmet egy névleges kioldóáramú áram-védőkapcsoló biztosítja, akkor a földelési ellenállásra a következő feltételt kapjuk:
ahol a tartósan megengedett érintési feszültség, itt . Bár a fenti bőven megfelel, a gyakorlatban a földelőt mégis minél kisebbre méretezik, hogy a csatlakozó berendezések, túlfeszültség-védők és a villámvédelem is megbízhatóan működjenek. (Ellenőrizendő: az adott hálózati és védelmi előírások.)
A mérési eredmények csak akkor megbízhatók, ha a mérést helyesen, és a lehetséges hibákat kiküszöbölve végezzük. A leggyakoribb hibalehetőségek:
Párhuzamos hurkok. A földelési ellenállás mérésénél, ha a mért földelő párhuzamosan kapcsolódik más földelőkkel (például alapföldelő, közművezeték, acélszerkezet), a mérőáram egy része ezeken a párhuzamos utakon folyik. Emiatt a mért érték kisebb lesz, mint a tényleges földelő-ellenállás. Ha a mérés torzítását ki akarjuk zárni, a vizsgált földelőt időlegesen le kell választani a védőhálózatról, természetesen feszültségmentes állapotban. Ha a leválasztás nem lehetséges, a kisebb mért érték még mindig hasznos, mert a tényleges hibaáram is ezeken a párhuzamos utakon folyik, de ezt a jegyzőkönyvben fel kell tüntetni.
Mérőzsinór-ellenállás. A folytonosságmérésnél a mérőzsinórok saját ellenállása néhány tized ohmtól több ohmig terjedhet. Mindig nullázzuk a műszert a zsinórokkal együtt, vagy vonjuk le a zsinórellenállást a mért értékből.
Nem megfelelő mérőáram. Egyszerű multiméterrel nem mérhető megbízhatóan a védővezető folytonossága, mert a kis mérőáram nem mutatja ki a laza kötéseket. Csak megfelelő folytonosságmérőt () használjunk.
Elektronikai berendezések védelme. A szigetelésmérés vizsgálófeszültsége tönkreteheti a félvezetőket, kondenzátorokat, kapcsolóüzemű tápegységeket. Ezért minden ilyen fogyasztót le kell választani a mérés előtt. Különösen figyeljünk a beépített túlfeszültség-védőkre (SPD), amelyek a vizsgálófeszültségre is levezethetnek, és ezzel a szigetelési ellenállás mért értékét drasztikusan lecsökkenthetik. Az SPD-ket a mérés idejére ideiglenesen szakaszolni kell, ha a gyártó engedi, vagy a mérési feszültséget kell csökkenteni.
Egy lakóház bővítése során a szerelő új aljzatköröket épített ki, majd a szokásos ellenőrző mérést végezte. A folytonosságmérés minden ponton rendben volt, azonban a szigetelési ellenállás fázis–föld mérésnél csak -ot mutatott, ami az elvárt 1 MΩ alatt maradt. A szerelő először az új körökre gyanakodott, de amikor azokat szétválasztotta, a régi világítási áramkörön találta a hibát: egy süllyesztett kapcsolódobozban beázás miatt a szigetelés nedvessé vált, és a fázisvezető enyhén áthúzott a védővezető felé. A doboz és a szakasz cseréje után a mért érték lett. Tanulság: a mérési eredményt nem szabad félvállról venni: a nem megfelelő, és a határ közelében lévő (1–2 MΩ) érték is meghibásodás előjele lehet. A szakaszonkénti keresés tárta fel a valós okot.
Cél. A védővezető-folytonosság, a szigetelési ellenállás és a földelési ellenállás mérésének gyakorlása tanműhelyi környezetben vagy oktató felügyelete alatt.
Eszközök és anyagok. Folytonosságmérő (≥200 mA), szigetelésmérő (250/500/1000 V), földelési ellenállásmérő (3 pontos), mérőzsinórok, krokodilcsipeszek, szükség szerint ideiglenes földelőszondák, jegyzőkönyv-minta.
Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd. A szigetelésmérő 250–1000 V-os egyenfeszültséget állít elő, amely mérés közben és utána (feltöltött kábel) is áramütést okozhat; a törpefeszültségű környezet itt nem nyújt védelmet.
Ellenőrzési pontok. A folytonosságmérési érték a számított érték közelében legyen. A szigetelési ellenállás legalább 1 MΩ, de tipikusan több tíz-száz MΩ. A földelési ellenállás feleljen meg a vonatkozó védelmi feltételnek. Ha bármelyik érték nem megfelelő, ne add ki a berendezést; keresd meg a hibát.
1. feladat (A). Határozd meg egy hosszú, keresztmetszetű réz védővezető elméleti ellenállását!
2. feladat (A). Sorold fel a szigetelési ellenállás méréséhez szükséges biztonsági előkészületeket!
3. feladat (B). Egy lakáselosztótól a fürdőszobai EPH-csomópontig futó PE-vezető ellenállását méred. A mért érték . A vezető hossza , keresztmetszete , anyaga réz. Megfelelő-e a folytonosság? Válaszodat számítással indokold!
4. feladat (B). Két párhuzamos áramkör szigetelési ellenállása és . Mekkora az eredő szigetelési ellenállás? Átlépi-e az 1 MΩ határt?
5. feladat (C). Egy TT-rendszerű hálózatban a védőföldelés ellenállása . Az áram-védőkapcsoló névleges kioldóárama . Számold ki, hogy teljesül-e az feltétel, ha ! Mit javasolnál, ha nem teljesül?
6. feladat (D). Egy szigetelési ellenállás mérésénél a fázis–föld érték , a nulla–föld , a fázis–nulla . A fogyasztókat leválasztották, de a beépített túlfeszültség-védőt nem. Melyik lehet a hiba valószínű oka, és hogyan ellenőriznéd?
1. feladat.
Kerekítve: .
2. feladat.
3. feladat.
Elméleti ellenállás:
A mért ennek mintegy hétszerese, tehát a kötés nem megfelelő; laza vagy korrodált csatlakozás lehet a hálózatban. A szakaszt fel kell deríteni és javítani.
4. feladat.
Az eredő , tehát átlépi az 1 MΩ határt, de a gyengébb szakasz közeli értékű; érdemes megkeresni a 3 MΩ-os áramkört, mert az már hiba előjele lehet.
5. feladat.
A mért ennél kisebb, tehát a feltétel teljesül. Ha nem teljesülne, csökkenteni kellene a földelési ellenállást (több földelőszonda, jobb talaj-elrendezés), vagy érzékenyebb áram-védőkapcsolót kellene beépíteni.
6. feladat.
A fázis–föld érték , ami éppen a határ alatt van, míg a többi mérési pont jó. Mivel a fogyasztókat leválasztották, de az SPD-t nem, erős a gyanú, hogy a túlfeszültség-védő vezet le a vizsgálófeszültségre, és ez csökkenti a fázis–föld szigetelési ellenállást. Ellenőrzésképpen le kell választani az SPD-t, majd a mérést megismételni. Ha a mért érték visszaugrik fölé, a hiba nem a vezetékben, hanem a mérési összeállításban volt. Ha az érték továbbra is alacsony, akkor valódi földzárlat van a fázisvezetőn.
A védővezető-folytonosság mérése azt igazolja, hogy a védővezető minden védett pontról a fő földelőkapocsig megszakítás nélkül, kis ellenállással vezet. A mérést legalább 200 mA mérőáramú folytonosságmérővel, feszültségmentes állapotban végezzük, és a mért értéket a vezető hosszából, keresztmetszetéből számított elméleti ellenállással hasonlítjuk össze. A szigetelési ellenállás mérésénél a hálózatnak megfelelő vizsgálófeszültséget (250/500/1000 V) alkalmazunk, az elektronikus fogyasztókat és SPD-ket leválasztjuk, és a mért értéket az 1 MΩ határhoz viszonyítjuk. A földelési ellenállás mérésére hárompontos, négypontos vagy lakatfogós módszert használunk, ügyelve a párhuzamos hurkok torzító hatására. Az eredményt mindig a védelmi feltétellel ellenőrizzük, például TT-rendszerben . A mérési eredményeket pontosan dokumentálni kell, mert ezeket a Mérések II.: hurokimpedancia, zárlati áram, FI-vizsgálat alfejezetben a további mérésekkel együtt értékeljük, és a jegyzőkönyvben összegezzük.
A szöveg a hazai MSZ HD 60364 és MSZ EN 61557 sorozatra támaszkodó gyakorlatot ismerteti, de az alábbi értékeket minden esetben ellenőrizni kell a hatályos szabványkiadásokban és a műszergyártói adatlapokban:
A pontos szakasz-, táblázat- és mellékletszámokat nem adtuk meg, mert azokat a kiadás előtt célzottan le kell ellenőrizni.