22.1 Földelők és földelési ellenállás

22.1.1 Motiváció és szemléletes kép

Motiváció. Egy kertes családi ház felújításakor a villanyóra-csere vagy a lakáselosztó korszerűsítése közben a szerelő gyakran találkozik azzal, hogy a szolgáltató vagy a szabványossági felülvizsgáló földelési ellenállás-mérést kér. A földelő nem egyszerűen „egy vasdarab a földben”: azon múlhat, hogy TT-rendszerben az áram-védőkapcsolóval teljesül-e az RA⋅IΔn≤50VR_A \cdot I_{\Delta n} \le 50\,\text{V} feltétel; TN-C-S rendszerben a földelő az ismételt földelés és az EPH része, a kioldást a fémes hurok (ZsZ_s) határozza meg, nem a földelési ellenállás. Ha a földelő ellenállása túl nagy, veszélyes érintési vagy lépésfeszültség maradhat hosszú ideig. Ezért a földelők méretezése, kivitelezése és mérése a hibavédelem Áramütés elleni védelem és a mérések Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés közötti láncszem.

Szemléletes kép. Képzeljük el a ház mellett levert függőleges földelő rudat, például 3 méter hosszú, 20 mm átmérőjű horganyzott acél csövet. Ha a földelőhöz kötött szerkezeten testzárlat keletkezik, a hibaáram a rúdból a talajba lép, és onnan sugárirányban szétfolyik. A rúd felületénél a talaj keresztmetszete kicsi, ezért ott nagy az ellenállás; távolabb egyre nagyobb félgömbhéjakon folyik szét az áram, ezért az ellenállás koncentrálódik a rúd körüli néhány méteres tartományban. Ezt szemlélteti a következő, képletből számított ábra is: a rúd hosszának növelése csökkenti ugyan a földelési ellenállást, de nem egyenes arányban.

Függőleges rúdföldelő ellenállása a rúdhossz függvényében - Szemléltető, kiszámolt értékek: ρ = 100 Ωm talaj, d = 0,02 m rúdátmérő, R_A = ρ/(2πL)·ln(4L/d).

Az ábra szerint a rövid rudak ellenállása aránytalanul nagy; a gyakorlatban ezért nem elég például egy 1 méteres szondát leütni, ha a mérési jegyzőkönyvben kisebb érték kell. A rúdhossz, a talaj fajlagos ellenállása és a hibaáram hatását az „Érintési feszültség, lépésfeszültség” szakasz potenciáltölcsér-ábrája mutatja; a HTML-kiadásban ott csúszkákkal ki is próbálható.

22.1.2 Földelő típusai és anyagai

Definíció. A földelő a talajjal közvetlenül érintkező, villamosan vezető alkatrész vagy alkatrészek csoportja, amely a berendezés valamely pontját – például a védővezetőt, a PEN-vezetőt, az EPH-csomópontot vagy a transzformátor csillagpontját – a földpotenciálhoz köti.

A földelőnek két feladata van: egyrészt meghatározza a földhöz képesti referenciapotenciált, másrészt hiba esetén utat biztosít a hibaáram számára. A gyakorlatban a következő típusokkal találkozunk.

Alapföldelő. Az épület alapozásánál, a betonban vagy közvetlenül alatta elhelyezett vezető, például szalag vagy betonacélokkal összekötött háló. Nagy előnye, hogy a beton nagy felületen érintkezik a talajjal, ezért kicsi és hosszú távon is stabil a földelési ellenállása. Ezt ideális esetben már az építkezés alatt kialakítják, ezért a villanyszerelőnek a betonozás előtt kell egyeztetni a vasalás és az acél kivezetések elhelyezését.

Rúdföldelő. Mesterségesen levert vagy lefúrt függőleges elektróda. Tipikus anyagai: horganyzott acél, tűzihorganyzott acél, rézbevonatú acél vagy tömör réz. A rúd hossza a talajviszonyoktól függően jellemzően 1,5–6 méter; sziklás talajban több rövid rúd párhuzamos kapcsolása lehet szükséges. A rúd felső vége hozzáférhető mérő- és ellenőrző pontot kap, de a csatlakozást időjárásálló kivitelben kell kialakítani.

Szalagföldelő. Vízszintesen, árokban fektetett, többnyire horganyzott acél vagy réz szalag. Sziklás, kötött talajban jobb választás lehet, mint a rúd, mert nem kell mélyre lehatolni. A szalagot a fagyhatár alá, általában legalább 0,5–1 méter mélyre fektetik. A szalag hossza és a fektetési mélység befolyásolja az ellenállást; a körvezetőként kialakított szalag egyben gyűrűföldelő is lehet a villámvédelemben.

Lemezföldelő. Elsősorban régebbi létesítményeknél található meg; nagyobb lemezfelületet fektettek a talajba. Ma ritkán alkalmazzák, mert a rúd- és szalagföldelők egyszerűbben szerelhetők és jobban méretezhetők.

Anyagok és korrózió. A földelő saját fémellenállása elhanyagolható a talajellenálláshoz képest, ezért az anyagválasztás elsősorban mechanikai szilárdság, korrózióállóság és beépíthetőség kérdése. A horganyzott acél olcsóbb és mechanikailag erős, de savas vagy nedves talajban idővel elvékonyodhat. A réz korrózióval szemben ellenállóbb, viszont drágább, és galvánelem kialakulásának veszélye miatt ügyelni kell a csatlakozó szerkezeti elemek anyagára. A pontos anyagminőségeket és a minimális keresztmetszeteket a mindenkori MSZ HD 60364-5-54 és a gyártói adatlapok tartalmazzák (ellenőrizendő).

22.1.3 A földelési ellenállás és a talaj fajlagos ellenállása

Definíció. A földelési ellenállás (RAR_A) a földelő és a referencia-föld közötti ellenállás. A gyakorlatban ezt a földelő és egy távoli, nulla potenciálúnak tekintett pont között mérjük. Értékét döntően a földelő körüli talajtérfogat ellenállása határozza meg.

Definíció. A talaj fajlagos ellenállása (ρ\rho) annak az egységnyi hosszúságú, egységnyi keresztmetszetű talajhasábnak az ellenállása. Mértékegysége: Ω⋅m\Omega\!\cdot\!\text{m}. Az Az ellenállás függése az anyagtól, mérettől és hőmérséklettől alfejezetben megismert vezető-képletet itt arra használjuk, hogy a talaj ellenállása

ΔR≈ρ⋅ΔlA,\Delta R \approx \rho \cdot \frac{\Delta l}{A},

ahol Δl\Delta l egy vékony talajhéj vastagsága, AA pedig a folyási keresztmetszet. A talaj jellemző fajlagos ellenállása hatalmas tartományban változik. Gyakorlati közelítő értékek (ellenőrizendő):

A talaj nedvességtartalma, sótartalma, tömörsége és hőmérséklete mind befolyásolja ρ\rho értékét. Télen a fagyott felső réteg rossz vezető, ezért a földelőt lehetőleg a fagyhatár alá kell helyezni.

Összefüggés. Egy függőleges rúdföldelő közelítő földelési ellenállása:

RA≈ρ2πLln⁡(4Ld), R_A \approx \frac{\rho}{2\pi L}\ln\!\left(\frac{4L}{d}\right),

ahol LL a rúd hossza méterben, dd a rúd átmérője méterben, ρ\rho a talaj fajlagos ellenállása Ω⋅m\Omega\!\cdot\!\text{m}-ben, az eredmény RAR_A pedig Ω\Omega-ban adódik. A képlet a félgömbhéjak soros ellenállásának integrálásából származik; a rúd vége alatti és a felszínhez közeli torzításokat egyszerűsítéssel elhanyagoljuk.

Kidolgozott példa (1). Házföldelőnek egy 3m3\,\text{m} hosszú, 20mm=0,02m20\,\text{mm} = 0{,}02\,\text{m} átmérőjű horganyzott acél rudat verünk le. A talaj fajlagos ellenállása 100Ω⋅m100\ \Omega\!\cdot\!\text{m}. Mennyi a közelítő földelési ellenállás?

Megoldás. Adott: ρ=100Ω⋅m\rho = 100\ \Omega\!\cdot\!\text{m}, L=3mL = 3\,\text{m}, d=0,02md = 0{,}02\,\text{m}. Képlet:

RA≈1002π⋅3ln⁡(4⋅30,02)=10018,85ln⁡(600)≈5,31⋅6,397≈33,9Ω. R_A \approx \frac{100}{2\pi \cdot 3}\ln\!\left(\frac{4 \cdot 3}{0{,}02}\right) = \frac{100}{18{,}85}\ln(600) \approx 5{,}31 \cdot 6{,}397 \approx 33{,}9\ \Omega.

Ellenőrzés. A talaj fajlagos ellenállása közepes, a rúd 3 m hosszú; a kapott 30–40 Ω a gyakorlatban ilyen talajviszonyok mellett elfogadható kiinduló érték. Ha a mérés ennél lényegesen nagyobbat mutatna, akkor a rúd nincs jól összekötve, vagy a talaj szárazabb, mint feltételeztük.

Kidolgozott példa (2). Sziklás talajon inkább vízszintes szalagföldelőt alkalmaznak. A közelítő összefüggés:

RA≈ρπLln⁡(2L2t⋅d), R_A \approx \frac{\rho}{\pi L}\ln\!\left(\frac{2L^2}{t \cdot d}\right),

ahol LL a szalag hossza, tt a fektetési mélység, dd a szalag szélessége vagy az ugyanakkora felületű hengeres vezető helyettesítő átmérője méterben. Fektessünk le 10m10\,\text{m} hosszú, 30mm=0,03m30\,\text{mm} = 0{,}03\,\text{m} széles szalagot 0,8m0{,}8\,\text{m} mélyen. A talaj fajlagos ellenállása 100Ω⋅m100\ \Omega\!\cdot\!\text{m}.

Megoldás. Adott: L=10mL = 10\,\text{m}, t=0,8mt = 0{,}8\,\text{m}, d=0,03md = 0{,}03\,\text{m}, ρ=100Ω⋅m\rho = 100\ \Omega\!\cdot\!\text{m}.

RA≈100π⋅10ln⁡(2⋅1020,8⋅0,03)=3,18⋅ln⁡(8333)≈3,18⋅9,03≈28,7Ω. R_A \approx \frac{100}{\pi \cdot 10}\ln\!\left(\frac{2 \cdot 10^2}{0{,}8 \cdot 0{,}03}\right) = 3{,}18 \cdot \ln(8333) \approx 3{,}18 \cdot 9{,}03 \approx 28{,}7\ \Omega.

A számítás rávilágít arra, hogy a hossz növelése hatékonyabb, mint a keresztmetszet növelése, mert az ellenállás döntő része a talajból származik, nem a fémből.

Kidolgozott példa (3) – talaj fajlagos ellenállásának becslése mérésből. A tervezés előtt a talaj fajlagos ellenállását a gyakorlatban négypontos Wenner- vagy Schlumberger-módszerrel szokták megbecsülni. A legegyszerűbb Wenner-elrendezésben négy tűt helyeznek el egy egyenes mentén, egyenlő aa távolságban. A külső két tűn áramot bocsátanak át, a belső két tűn feszültséget mérnek. Homogén talajt feltételezve:

ρ≈2πaR, \rho \approx 2\pi a R,

ahol aa a tűtávolság méterben, RR a mért ellenállás úgy, ahogy a feszültségmérő és az árammérő hányadosából adódik. Ha például a=5ma = 5\,\text{m}, és a műszer R=3,2ΩR = 3{,}2\ \Omega értéket mutat, akkor

ρ≈2π⋅5⋅3,2≈100,5Ω⋅m. \rho \approx 2\pi \cdot 5 \cdot 3{,}2 \approx 100{,}5\ \Omega\!\cdot\!\text{m}.

A becsült ρ\rho-t ezután felhasználhatjuk a tervezett földelő ellenállásának fenti képletekbe való behelyettesítéséhez. A gyakorlatban a talaj rétegzett, ezért a mérnöki tervezés ennél finomabb rétegmodellt is alkalmazhat.

Továbbvitt eredmény. A fenti képletekkel becsült vagy földelési ellenállásmérővel mért RAR_A értéket a hibavédelem és az egyenpotenciálra hozás ellenőrzésekor használjuk fel: a(z) Egyenpotenciálra hozás: fő- és kiegészítő EPH és a(z) Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés alfejezetekben az RAR_A értéke befolyásolja, hogy az EPH kivitelezése és a mért értékek elfogadhatók-e.

22.1.4 Érintési feszültség, lépésfeszültség

Definíció. Az érintési feszültség a hiba miatt feszültség alá került, hozzáférhető vezető rész és az azt érintő ember állóhelye (a talaj adott pontja) közötti feszültség, amelyet a test a kéz és a láb között kap meg. A vezető rész és a távoli referenciaföld közötti teljes feszültség a hibafeszültség (itt a földelő potenciálja, UAU_A); az érintési feszültség ennél kisebb vagy legfeljebb ekkora.

Definíció. A lépésfeszültség a földelő körül kialakuló potenciáltölcsérben a talajon járó ember két lába közötti feszültség. Lépéshossznak általában 1 métert veszünk.

A földelő körüli potenciáltölcsér azt jelenti, hogy a hibaáram a földelőből kilépve a talajon keresztül szétterjed. A földelő felszínénél a legnagyobb a feszültség; attól távolodva a potenciál meredeken csökken, majd néhányszor tíz méter távolságban már gyakorlatilag referencia-földnek tekinthető. A potenciáltölcséren belül az ember lábaival hídba kerülő potenciálkülönbség a lépésfeszültség.

Kis számítás. Ha egy földzárlat úgy folyik le, hogy a földelőn át If=5AI_f = 5\,\text{A} hibaáram folyik, és a földelő ellenállása RA=34ΩR_A = 34\ \Omega, akkor a földelő potenciálja a referencia-földhöz képest (ez a hibafeszültség):

UA=If⋅RA=5⋅34=170V. U_A = I_f \cdot R_A = 5 \cdot 34 = 170\ \text{V}.

A 170 V a hibafeszültség, a földelőnél a felszínen jelentkező potenciál; az érintési feszültség az állóhelytől függ (az ábra szerint 1 m-ről kb. 90 V), és ha a hibahelyen lévő fémrész ezzel a potenciállal emelkedik, veszélyes lehet. Ennél az 5 A-es hibaáramnál kismegszakító nem old ki; TT-rendszerben ezért FI kell: 30 mA-es FI-vel RA⋅IΔn=34⋅0,03≈1V≤50VR_A \cdot I_{\Delta n} = 34 \cdot 0{,}03 \approx 1\,\text{V} \le 50\,\text{V}. A lépésfeszültség erősen függ a hibahelytől való távolságtól és a talaj rétegződésétől; kvalitatív szempontból a földelőtől közvetlenül a talajon mért 1 m lépés a fenti 170V170\ \text{V}-ból jelentős tíz–ötven voltos részt is kijelölhet, de a pontos érték mérést vagy részletes modellezést igényel.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Rúdföldelő potenciáltölcsére: a felszíni potenciál a rúdtól távolodva csökken; a lépésfeszültség a két láb közötti különbség, az érintési feszültség a fémrész és a lábak közötti különbség.
Rúdföldelő potenciáltölcsére: a felszíni potenciál, a lépés- és az érintési feszültség (ρ = 100 Ωm, L = 3 m, IfI_f = 5 A, közelítő félgömb-modell)

Az ábra felső része a felszíni potenciált mutatja a rúdtól mért távolság függvényében, a homogén talajra érvényes közelítő félgömb-modellel (U(x)≈Ifρ/(2πx)U(x) \approx I_f\,\rho/(2\pi x), a rúd közelében UAU_A-ra korlátozva). A példa adataival RA≈33,9ΩR_A \approx 33{,}9\ \Omega és UA≈170U_A \approx 170 V. Aki a rúdtól 1 m-re áll, és 1 m-t lép kifelé, kb. 40 V lépésfeszültséget kap; aki ugyanott állva a földelőhöz kötött fémrészt érinti, kb. 90 V érintési feszültséget. Kb. 20 m-en túl a potenciál a referencia-földhöz közelít. Az alsó metszet a rudat és az egyenlő potenciálú félgömbhéjakat vázolja. A HTML-kiadásban a talaj fajlagos ellenállása, a rúdhossz, a hibaáram és az ember helyzete csúszkával állítható.

22.1.5 Szabványi követelmények

Szabvány. Az MSZ HD 60364-5-54 a földelőanyagok minőségére, méretére, korrózióállóságára és kivitelezésére ad követelményeket; a földelő ellenállását a hibavédelem és az üzemvitel követelményei szerint kell megválasztani. A védelmi feltételt – például az automatikus lekapcsolás kioldási áramának és a földelő ellenállás szorzatának határát – az MSZ HD 60364-4-41 és a vonatkozó mérési szabványok, köztük az MSZ EN 61557 sorozat szerint kell igazolni. Gyakorlati elv (didaktikai összegzés, nem szabványidézet): a földelő nem ítélhető meg önmagában „jónak” vagy „rossznak”; mindig az adott védelmi rendszerrel együtt kell ellenőrizni. A konkrét határértékek, anyagkeresztmetszetek és fektetési előírások időben változnak, ezért tervezés vagy átvétel előtt mindig a hatályos kiadást kell használni (ellenőrizendő).

22.1.6 Valós életbeli alkalmazás

Egy felújított régi lakóházban a szabványossági felülvizsgálat előtt a földelési ellenállást 68 Ω-nak mérték, ami a mérőhely és a hálózati engedélyes előírásai szerint nem felelt meg. A szerelő az első rúdtól legalább a rúdhossz kétszeresének megfelelő távolságra levert egy második rudat, és a két rudat réz, illetve szabványos kötőelemekkel összekötötte. A második rudat 6 m hosszan, mélyebb, nedvesebb talajrétegbe verte le, ezért az egyedül kb. 33 Ω ellenállású volt; a szerelő előbb meghúzta az összes csatlakozást, majd a párhuzamos kapcsolás után mért érték 1/(1/68+1/33)≈22Ω1/(1/68 + 1/33) \approx 22\,\Omega lett, ami a későbbi dokumentáció szerint elfogadható volt. A valós tanulság nem az, hogy „minél több rudat verünk le” (két azonos, független rúd eredője legfeljebb a fele lenne, 68 → 34 Ω), hanem az, hogy a mérés a csatlakozó kábelt, a kötőelemeket és a talajnedvességet is magába foglalja. A szerelő rögzítette a pontos mérési pontokat a jegyzőkönyvben, és csak ezután nyilatkozott az eredményről.

22.1.7 Mérés, karbantartás, korrózió

A földelési ellenállás mérésére általában földelési ellenállásmérő műszert használunk, amely három- vagy négypontos módszerrel dolgozhat. A mérés előtt be kell tartani a feszültségmentesítés öt biztonsági szabályát, és a mérendő rendszert le kell választani a hálózatról. A földelőt a védővezetőtől való megbontás után mérjük, vagy a mérőműszer gyártója szerinti csatlakoztatással. A mérés után a csatlakozásokat vissza kell állítani.

Karbantartás. A földelőn nincs kopó alkatrész, de a csatlakozó felületek, a szorító kapcsok és a talajfelszín feletti elemek korrodálódhatnak. A horganyzott acél felületi védelme idővel elhasználódik, savas talajban vagy bolygatott, sózott területen a rúd elvékonyodhat. A csatlakozásoknál az átmeneti ellenállás megnő, ezért a rendszeres felülvizsgálat során szemrevételezéssel és ellenállásméréssel is ellenőrizni kell az állapotot. A csavarkötéseket a gyártó által megadott nyomatékra kell húzni; a be nem tartott nyomaték laza, melegedő kötést vagy éppen túlfeszített, eltörő csavart okozhat.

Biztonsági korlát. Földelőt megbontani, javítani vagy mérni hálózati feszültségű berendezésen csak jogosult, arra képesített személy felügyeletével szabad. Tanműhelyi gyakorlaton a feladat tanműhelyi környezetre vonatkozik; önállóan hálózati feszültségen ne végezd.

22.1.8 Tipikus hibák

  1. A földelőt csak a fémellenállás alapján méretezik. A „vastagabb vas kevesebb ohm” gondolat félrevezető, mert az egész földelési ellenállás zöme a talajból jön. A megoldás a hossz és a felület növelése, valamint a legjobb talajréteg kiválasztása.

  2. Párhuzamos rudak túl közelre kerülnek egymáshoz. Ha két rúd egymáshoz túl közel van, a környező talajtérfogaton osztoznak, és a közös ellenállás nagyobb lesz, mint az ideális párhuzamos kapcsolásnál számított érték. Általában a rúdhossz kétszerese a minimális távolság.

  3. A mérést bekötött kábellel, csatlakoztatott EPH-hálózattal végzik. Így nem magát a földelőt mérik, hanem az egész hurok ellenállását, ami elfedi a tényleges földelési ellenállást. A mérés előtt a földelőt a mérendő ponton le kell választani, de ezt csak feszültségmentes állapotban lehet elvégezni.

  4. Nem veszik figyelembe a fagyhatárt. A felszínhez közeli szalag vagy rúd télen fagyott talajrétegbe kerül, amelynek fajlagos ellenállása sokszorosára nő. A földelőt a helyi fagyhatár alá kell fektetni.

22.1.9 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy a földelési ellenállás lényegében a földelő fémanyagának ellenállásával egyenlő? Indokold.
  2. Definiáld röviden a lépésfeszültséget.
  3. Egy rúdföldelő hosszát 3m3\ \text{m}-ről 6m6\ \text{m}-re növeljük. Az ellenállás pontosan felére csökken? Indokold a képlet alapján.
  4. Milyen anyagokból készülhet leggyakrabban szabványos földelő, és miért fontos a korrózió?
  5. Milyen mérési módszerrel becsülhető meg a talaj fajlagos ellenállása?
  6. Számítsd ki egy 5m5\ \text{m} hosszú, 25mm25\ \text{mm} átmérőjű rúdföldelő ellenállását, ha a talaj fajlagos ellenállása 150Ω⋅m150\ \Omega\!\cdot\!\text{m}.

22.1.10 Feladatok

1. feladat (A). Add meg a földelő és a földelési ellenállás definícióját, és nevezd meg a három leggyakoribb földelőtípust.

2. feladat (A). Wenner-méréssel a=6ma = 6\ \text{m} tűtávolság mellett R=4ΩR = 4\ \Omega ellenállást mértek. Becsüld meg a talaj fajlagos ellenállását.

3. feladat (B). Egy földelő rúd hossza 4m4\ \text{m}, átmérője 30mm30\ \text{mm}, a talaj fajlagos ellenállása 80Ω⋅m80\ \Omega\!\cdot\!\text{m}. Számítsd ki a közelítő földelési ellenállást, és ellenőrizd a nagyságrendet.

4. feladat (B). Vízszintes szalagföldelő hossza 12m12\ \text{m}, fektetési mélysége 0,7m0{,}7\ \text{m}, szélessége 40mm40\ \text{mm}, a talaj ρ=120Ω⋅m\rho = 120\ \Omega\!\cdot\!\text{m}. Mekkora a közelítő földelési ellenállás?

5. feladat (C). Két, egymástól elég távol elhelyezett 3m3\ \text{m}-es rúd egyenkénti ellenállása 34Ω34\ \Omega. Mekkora lenne az ideális közös ellenállás? Miért nem feltétlenül éri el a felerészt a gyakorlatban, ha a rudak túl közel vannak?

6. feladat (D). Egy földelési ellenállásmérés során a mért érték 45Ω45\ \Omega, a csatlakozó vezeték ellenállása 0,4Ω0{,}4\ \Omega, a földelő környezete száraz, a talaj fajlagos ellenállása nagy. A felülvizsgálat előtt mit javasolsz a mérési eljárás és a földelő kivitelezés szempontjából? Fogalmazz meg legalább három konkrét lépést.

22.1.11 Megoldások – Önellenőrzés és feladatok

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A fém földelő saját ellenállása elhanyagolható a talaj földelő körüli nagyobb ellenállásához képest; a földelési ellenállást döntően a talajfajlagos ellenállás és a geometria határozza meg.

  2. A lépésfeszültség a potenciáltölcsérben a talajon járó ember két lába közötti feszültség, jellemzően 1 m lépéshosszal számolva.

  3. Nem pontosan felére csökken. A képletben a nevezőben LL mellett a ln⁡(4L/d)\ln(4L/d) tényező is nő, ezért a csökkenés kisebb, mint a felére csökkenés. Például 3m3\ \text{m} és 6m6\ \text{m} esetén 33,9Ω33{,}9\ \Omega vs. 18,8Ω18{,}8\ \Omega, tehát az arány 0,550{,}55.

  4. Leggyakrabban horganyzott acél és réz, illetve rézbevonatú acél. A korrózió azért fontos, mert a földelő hosszú élettartama alatt a keresztmetszet csökkenhet, és a csatlakozási felületek ellenállása megnőhet.

  5. Wenner-módszerrel: négy tűt egyenes mentén, egyenlő aa távolságban helyezünk el, a külső kettőn áramot bocsátunk át, a belső kettőn feszültséget mérünk, és ρ≈2πaR\rho \approx 2\pi a R.

  6. L=5mL = 5\ \text{m}, d=0,025md = 0{,}025\ \text{m}, ρ=150Ω⋅m\rho = 150\ \Omega\!\cdot\!\text{m}:

RA≈1502π⋅5ln⁡(200,025)=15031,42ln⁡(800)≈4,77⋅6,685≈31,9Ω. R_A \approx \frac{150}{2\pi \cdot 5}\ln\!\left(\frac{20}{0{,}025}\right) = \frac{150}{31{,}42}\ln(800) \approx 4{,}77 \cdot 6{,}685 \approx 31{,}9\ \Omega.

Feladatok megoldása

1. feladat (A). A földelő a talajjal közvetlenül érintkező vezető alkatrész, amely a villamos berendezés valamely pontját a földpotenciálhoz köti. Földelési ellenállás a földelő és a referencia-föld közötti ellenállás. Típusok: alapföldelő, rúdföldelő, szalagföldelő (valamint lemezföldelő).

2. feladat (A). Adott: a=6ma = 6\ \text{m}, R=4ΩR = 4\ \Omega. Képlet: ρ≈2πaR=2π⋅6⋅4≈150,8Ω⋅m\rho \approx 2\pi a R = 2\pi \cdot 6 \cdot 4 \approx 150{,}8\ \Omega\!\cdot\!\text{m}. Ellenőrzés: az érték termőföld–nedves homok tartományba esik.

3. feladat (B). Adott: L=4mL = 4\ \text{m}, d=0,03md = 0{,}03\ \text{m}, ρ=80Ω⋅m\rho = 80\ \Omega\!\cdot\!\text{m}.

RA≈802π⋅4ln⁡(160,03)=8025,13ln⁡(533,3)≈3,18⋅6,279≈20,0Ω. R_A \approx \frac{80}{2\pi \cdot 4}\ln\!\left(\frac{16}{0{,}03}\right) = \frac{80}{25{,}13}\ln(533{,}3) \approx 3{,}18 \cdot 6{,}279 \approx 20{,}0\ \Omega.

Ellenőrzés. A 4 m-es rúd és a közepes ρ\rho mellett 20 Ω reális; ha a mérés 100 Ω felett lenne, csatlakozási hibát vagy száraz talajt feltételeznénk.

4. feladat (B). Adott: L=12mL = 12\ \text{m}, t=0,7mt = 0{,}7\ \text{m}, d=0,04md = 0{,}04\ \text{m}, ρ=120Ω⋅m\rho = 120\ \Omega\!\cdot\!\text{m}.

RA≈120π⋅12ln⁡(2⋅1220,7⋅0,04)=12037,70ln⁡(2880,028)≈3,18⋅ln⁡(10286)≈3,18⋅9,24≈29,4Ω. R_A \approx \frac{120}{\pi \cdot 12}\ln\!\left(\frac{2 \cdot 12^2}{0{,}7 \cdot 0{,}04}\right) = \frac{120}{37{,}70}\ln\!\left(\frac{288}{0{,}028}\right) \approx 3{,}18 \cdot \ln(10\,286) \approx 3{,}18 \cdot 9{,}24 \approx 29{,}4\ \Omega.

5. feladat (C). Ideális párhuzamos kapcsolásban: R=34||34=17ΩR = 34\,||\,34 = 17\ \Omega. A gyakorlatban, ha a rudak közel vannak egymáshoz, a két földelő körüli talajtérfogat részben ugyanaz, ezért az egyes rudak nem függetlenül viselkednek; a közös ellenállás inkább 20–25 Ω lehet, nem 17 Ω. Ezért kell a rudakat egymástól legalább a rúdhossz kétszeresének megfelelő távolságban elhelyezni.

6. feladat (D). Javaslatok: 1) A berendezés feszültségmentesítése után (öt biztonsági szabály) válasszuk le a földelőt az EPH-hálózatról, mert csak így mérjük magát a földelőt. 2) Ellenőrizzük a mérőműszer hitelesítését, a mérőzsinórok állapotát és az áram- és potenciálszonda elhelyezését (a potenciálszonda áthelyezésével ellenőrizve, hogy az érték nem változik lényegesen); a csatlakozó vezeték 0,4Ω0{,}4\ \Omega értéke nem magyarázza a 45 Ω-ot. 3) Ha a földelő ellenállása a száraz talaj miatt nagy, a földelőt kell javítani: hosszabb vagy mélyebb rúd a nedvesebb rétegig, párhuzamos rúd (a rúdhossz legalább kétszeresére), szalag- vagy gyűrűföldelő. A talajt mérés előtt locsolni nem szabad, mert a mért érték nem a tartós állapotot mutatja. 4) A mérés előtt ellenőrizzük a talajellenállást, majd a kivitelezés után friss mérést végezzünk.

22.1.12 Rövid összefoglaló

A földelő a talajjal közvetlenül érintkező vezető test, amelynek feladata a földpotenciál referencia és a hibaáram elvezetése. A gyakorlatban alapföldelő, rúdföldelő, szalagföldelő és ritkábban lemezföldelő fordul elő; anyaguk horganyzott acél vagy réz, és a korrózió miatt szabványos minőséget kell alkalmazni. A földelési ellenállás döntő része a talaj ellenállásából adódik. A talaj fajlagos ellenállása ρ\rho, mértékegysége Ω⋅m\Omega\!\cdot\!\text{m}; tipikus értéke nedves talajban kicsi, száraz kavicsban és sziklában nagy. Függőleges rúdföldelőre RA≈ρ2πLln⁡(4L/d)R_A \approx \frac{\rho}{2\pi L}\ln(4L/d), vízszintes szalagföldelőre RA≈ρπLln⁡(2L2/(td))R_A \approx \frac{\rho}{\pi L}\ln(2L^2/(t d)) közelítő összefüggés érvényes. A földelő körül potenciáltölcsér alakul ki, amely érintési és lépésfeszültséget hoz létre; ezért a földelőt nem önmagában, hanem a védelmi feltétellel együtt kell méretezni az MSZ HD 60364-5-54 és az MSZ HD 60364-4-41 szerint. A fakultatív mérési részben a Wenner-módszerrel becsülhető a talaj fajlagos ellenállása. Továbbvitt eredmény: a földelő ellenállását a fő- és kiegészítő EPH kialakítása és ellenőrzése során a(z) Egyenpotenciálra hozás: fő- és kiegészítő EPH, a folytonossági méréseknél pedig a(z) Mérések I.: folytonosság, szigetelési ellenállás, földelés használja fel. A mérést csak feszültségmentes állapotban, jogosult személy felügyeletével szabad végezni.

22.1.13 Források és ellenőrzési hiányok

A szövegben a földelőkre vonatkozó szabvány a MSZ HD 60364-5-54, a hibavédelemé az MSZ HD 60364-4-41, a mérésé az MSZ EN 61557 sorozat. A talaj fajlagos ellenállásának jellemző tartományai gyakorlati közelítések; a konkrét tervezésnél a hatályos szabvány, a gyártói adatlap és a helyszíni talajvizsgálat az irányadó. A rúd-, szalag- és lemezföldelőkre adott képletek homogén talajra vonatkozó, egyszerűsített mérnöki közelítések; rétegzett talaj, cölöpök, vasalt beton alapföldelő és nagy földzárlati áramok esetén részletes számítás, illetve gyártói tervezőszoftver lehet szükséges. Az összes anyagkeresztmetszetet, fektetési mélységet és mérési határértéket a kiadás előtt a hatályos szabványokkal, a hálózati engedélyes előírásaival és a műszergyártó adatlapjával össze kell vetni.