9.2 Szigetelőanyagok és műanyagok

9.2.1 Motiváció

A villanyszerelő munkája során lépten-nyomon szigetelőanyagokkal találkozik: kábelköpenyek, vezetékszigetelések, kapcsolóházak, sorkapocstestek, gyűjtősíntartók, szigetelőszalagok, tekercsvázak. Ha ezeket rosszul választja meg, a következmény nem csupán működési hiba: túlmelegedés, átütés, tűz vagy áramütés is lehet. Gondoljunk egy kazánházban vezetett régi kábelre, amelynek PVC-szigetelése megkeményedett és megrepedezett, vagy egy középületre, ahol tűz esetén a halogéntartalmú műanyagok maró füstgázt fejlesztenek. Az alábbiakban a szigetelőanyagok csoportosítását, legfontosabb jellemzőit és kiválasztási szempontjait tanuljuk meg, hogy a szerelő tudatosan válasszon anyagot a feszültség, a hőmérséklet és a környezet függvényében.

9.2.2 Szemléletes kép

A következő oszlopdiagram néhány gyakori szigetelőanyag tipikus átütési szilárdságát mutatja. A diagramon jól látható, hogy a hagyományos műanyagok (PVC, polietilén, gumi) nagyságrendileg 20–40 kV/mm értékekkel jellemezhetők, míg a fluoropolimerek (PTFE, köznyelvi nevén teflon) ennél lényegesen nagyobb villamos szilárdságot is elviselnek. A pontos értékek anyagonként, gyártónként és a vizsgálati körülményektől függően eltérnek, ezért az ábra csak nagyságrendi tájékoztatást ad.

Szigetelőanyagok tipikus átütési szilárdsága - Szemléltető középértékek, nem tervezési adatok; a pontos érték a gyártói adatlaptól és a vonatkozó szabványtól függ.

Ábraértelmezés. A diagram a szigetelőanyagok egyik legfontosabb mutatóját, az átütési szilárdságot hasonlítja össze. A gyakorlatban a villamos méretezésnél sohasem a diagramról leolvasott értékből indulunk ki, hanem a gyártói adatlap és a hőmérsékleti, nedvességi, öregedési tényezőket is figyelembe vevő szabványos eljárás szerint.

9.2.3 Definíciók és alapfogalmak

Definíció. Szigetelőanyag: olyan anyag, amelyben a szabad töltéshordozók (elektronok, ionok) koncentrációja nagyon kicsi, ezért a rajta átfolyó villamos áram elhanyagolhatóan kicsi. A gyakorlatban a szigetelőanyag nem tökéletes, mindig van egy kis szivárgási áram, de ez a szigetelési ellenálláson keresztül jellemezhető.

Definíció. Átütési szilárdság (villamos szilárdság, dielektromos szilárdság): az a térerősség, amelynél a szigetelőanyag elveszíti szigetelőképességét, és rajta átütés (villamos kisülés) következik be. Képlete:

Ed=Uátütésd,E_d = \frac{U_{\text{átütés}}}{d},

ahol EdE_d az átütési szilárdság kV/mm\text{kV/mm}-ben, UátütésU_{\text{átütés}} az átütést okozó feszültség kV\text{kV}-ban, dd a próbatest vastagsága mm\text{mm}-ben. A fogalom szinonimájaként használják a villamos szilárdság kifejezést is.

Definíció. Hőállósági osztály: a szigetelőanyag megengedett legnagyobb tartós üzemi hőmérsékletét jelölő betű- vagy számjelű osztály. Az osztály a szigetelés legmelegebb pontjára vonatkozik, és a szigetelőanyaggal elérhető élettartam alapján határozzák meg.

9.2.4 Szigetelőanyagok csoportosítása

A szigetelőanyagokat halmazállapotuk szerint három nagy csoportba soroljuk: szilárd, folyékony és légnemű szigetelők.

Anyagi eredetük szerint beszélhetünk természetes (csillám, gumi, fa, papír) és mesterséges szigetelőanyagokról. A modern villamosiparban a mesterséges (szintetikus) műanyagok dominálnak, mert tulajdonságaik jól szabályozhatók.

9.2.5 Villamos szilárdság és átütési szilárdság

Az átütési szilárdság a szigetelőanyag egyik legfontosabb villamos jellemzője. A levegő átütési szilárdsága normál állapotban körülbelül 3kV/mm3\,\text{kV/mm}, a transzformátorolajé 1515–20kV/mm20\,\text{kV/mm}. A szilárd műanyagoké ennél nagyobb: a PVC, PE, XLPE, gumi és szilikon anyagok jellemzően 2020–40kV/mm40\,\text{kV/mm} értékekkel jellemezhetők, a PTFE pedig akár 6060–80kV/mm80\,\text{kV/mm}-t is elérhet. (Ezek az értékek tájékoztató jellegűek, a pontos adat a gyártói katalógusban található. Ellenőrizendő: aktuális gyártói adatlap.)

A szigetelőanyag átütését két fő mechanizmus okozhatja:

A gyakorlatban a szigetelőanyagok öregedését, a nedvességfelvételt, a mechanikai sérüléseket és a szennyeződéseket is figyelembe kell venni. Egy szigetelés sosem bír el tartósan annyi feszültséget, mint amennyit a pillanatnyi átütési szilárdsága alapján számíthatnánk; a tervezők ezért jelentős biztonsági tényezővel dolgoznak.

9.2.6 Hőállósági osztályok

A villamos szigetelőanyagokat a megengedett maximális tartós üzemi hőmérsékletük szerint szabványos osztályokba soroljuk. A leggyakoribb osztályok:

Osztály Megengedett tartós hőmérséklet Tipikus anyagok
Y 90∘C90\,^{\circ}\text{C} pamut, papír, természetes cellulóz
A 105∘C105\,^{\circ}\text{C} impregnált pamut, papír, egyes lakkok
E 120∘C120\,^{\circ}\text{C} hőálló lakkok, bizonyos műgyanták
B 130∘C130\,^{\circ}\text{C} üvegszálas epoxi, csillámos szigetelések
F 155∘C155\,^{\circ}\text{C} üvegszál, csillám, magas hőfokú műgyanták
H 180∘C180\,^{\circ}\text{C} szilikon, üvegszál, csillám
200 (N) 200∘C200\,^{\circ}\text{C} speciális szilikon- és üvegszál/csillám alapú rendszerek
220 (R) 220∘C220\,^{\circ}\text{C} speciális üvegszál/csillám alapú rendszerek
250 250∘C250\,^{\circ}\text{C} kerámia, csillám, egyes szervetlen anyagok

A régi terveken és adatlapokon „C” (180 °C felett) osztályjelölést is találsz; ezt a számjegyes osztályok váltották fel (ellenőrizendő: MSZ EN 60085, a betűjelek és a számjegyes osztályok megfeleltetése).

A betűs hőállósági osztályokat elsősorban gépek, transzformátorok tekercsszigetelési rendszereire használjuk; a kábeleknél a megengedett legnagyobb vezetőhőmérséklet a jellemző adat (PVC kb. 70 °C, XLPE/EPR kb. 90 °C – ellenőrizendő: kábel-termékszabvány vagy adatlap).

A táblázat osztályhatárai a szigetelőanyag legmelegebb pontjára vonatkoznak. A hőmérsékleti osztály kiválasztásakor a szerelőnek ismernie kell a gép vagy hálózat üzemi hőmérsékletét. Például egy motor tekercselésénél a rézveszteség, a vasveszteség és a környezeti hőmérséklet együttesen határozza meg a tekercs hőmérsékletét. Ha a mért legmelegebb pont 140∘C140\,^{\circ}\text{C}, akkor F osztályú szigetelőanyagot kell választani, mert az 155∘C155\,^{\circ}\text{C}-ig tűri a tartós hőt. A pontos melegedési határokat a gép szabványa és a gyártó adatlapja rögzíti, ezért a táblázat értékei tájékoztató jellegűek. (Ellenőrizendő: hatályos szabványok és gyártói adatlapok.)

Továbbvitt eredmény. A hőállósági osztályokat, a hozzájuk tartozó tipikus anyagokat és a villamos szilárdság fogalmát használjuk a Passzív alkatrészek: ellenállás, kondenzátor, tekercs alfejezetben, ahol az ellenállások és kondenzátorok szigetelését is vizsgáljuk; a Vezeték- és kábeltípusok, jelölésrendszer alfejezetben, ahol a kábelek szigetelőanyagai és hőállósági adatai szerepelnek; továbbá a Vaslemezek, tekercsvezetők és szigetelési osztályok alfejezetben, ahol a motor- és transzformátortekercsek szigetelési rendszerét mélyítjük el.

9.2.7 Éghetőség és halogénmentes anyagok

A szigetelőanyagok éghetősége tűzvédelmi szempontból kulcsfontosságú. A műanyagok többsége éghető, ezért a villamosipari alkalmazásban égésgátló adalékokkal módosítják őket. A leggyakoribb égésgátló adalékok halogéneket (klórt, brómot) tartalmaznak; a PVC maga is halogéntartalmú (klórtartalmú) polimer.

A halogéntartalmú anyagok égésekor maró, mérgező füstgázok (pl. sósav) keletkeznek. Ezért középületekben, alagutakban, egészségügyi intézményekben, járművekben egyre gyakrabban írnak elő halogénmentes (HFFR, LSZH, azaz Low Smoke Zero Halogen) kábeleket. Ezek égésekor kevesebb füst és kevésbé maró gáz keletkezik, így a menekülési útvonalak és a tűzoltói beavatkozás szempontjából kedvezőbbek.

Az éghetőség jellemzésére szabványos vizsgálatokat és osztályokat használnak (pl. éghetőségi fokozatok, csepegés, füstgázsűrűség, korrozivitás). A szerelőnek nem kell minden vizsgálati módszert fejből ismernie, de tudnia kell, hogy a létesítési előírás vagy a megrendelő halogénmentes kábelt írhat elő, és ilyenkor a kábel jelöléséből kell felismernie a követelményt. Az épületbe tartósan beépített kábelek tűzviselkedési osztályát a CPR (az építési termékekről szóló uniós rendelet) szerinti Euroclass jelzi, például Cca-s1,d1,a1 (ellenőrizendő: MSZ EN 50575, MSZ EN 13501-6 és az OTSZ/TvMI alkalmazási követelményei). Az „s” a füstképzés, a „d” az égő csepegés, az „a” a savasság fokozata; a „halogénmentes” tulajdonság önmagában nem jelent jobb tűzviselkedési osztályt.

9.2.8 Fontos műanyagok a szerelői gyakorlatban

A következő anyagokkal találkozik leggyakrabban a villanyszerelő:

A kiválasztás során nem csak a hőmérséklet és a feszültség, hanem a mechanikai igénybevétel, a nedvesség, az UV-sugárzás, a vegyszerek és az éghetőségi követelmények is számítanak.

9.2.9 Műanyag megmunkálása és alkalmazása szerelvényekben

A műanyagok két fő csoportja a hőre lágyuló (termoplasztikus) és a hőre keményedő (duroplasztikus) anyagok.

A szerelőnek a gyakorlatban alapvetően nem gyártania, hanem beépíteni és utólag megmunkálni kell a műanyag alkatrészeket. Ehhez ismernie kell az anyagok tulajdonságait:

A műanyagok megmunkálásakor mindig tartsuk be a gyártó utasításait, és gondoskodjunk megfelelő szellőzésről, mert egyes műanyagok hegesztése, vágása egészségre ártalmas gázokat fejleszthet.

9.2.10 Kidolgozott példák

1. példa – Átütési feszültség becslése (tanulási cél)

Adott: egy 0,4mm0{,}4\,\text{mm} vastag PVC fólia, amelynek gyártói átütési szilárdsága Ed=30kV/mmE_d = 30\,\text{kV/mm}. Keresett: mekkora feszültséget bírna el elméletileg a fólia egyenletes térerősség esetén? Képlet: Uátütés=Ed⋅dU_{\text{átütés}} = E_d \cdot d. Behelyettesítés: Uátütés=30kVmm⋅0,4mm=12kV.U_{\text{átütés}} = 30\,\frac{\text{kV}}{\text{mm}} \cdot 0{,}4\,\text{mm} = 12\,\text{kV}. Ellenőrzés: a kapott 12kV12\,\text{kV} elméleti érték. A valóságban a szigetelés vastagsága, a hőmérséklet, a nedvesség és a hosszú távú öregedés miatt a megengedett üzemi feszültség ennél lényegesen kisebb, ezért a gyakorlatban a tervezők biztonsági tényezőt alkalmaznak (jellemzően 55–1010-szeres tartalékot). Figyelem: ez a számítás csak az átütési szilárdság fogalmát szemlélteti, nem helyettesíti a szabványos szigetelési méretezést.

2. példa – Hőállósági osztály kiválasztása motor tekercseléséhez

Adott: egy motor üzemi mérése során a tekercs legmelegebb pontján 140∘C140\,^{\circ}\text{C} hőmérsékletet mérünk. A motor törpefeszültségű rendszerben dolgozik, a környezeti hőmérséklet 40∘C40\,^{\circ}\text{C}. Keresett: milyen hőállósági osztályú szigetelőanyagot válasszunk? Megoldás: a hőállósági osztály táblázatából az F osztály 155∘C155\,^{\circ}\text{C} tartós hőmérsékletet enged meg. Mivel a mért 140∘C140\,^{\circ}\text{C} ez alatt van, az F osztály megfelelő lehet, de ha további hőmérséklet-emelkedés várható, H osztályt (180∘C180\,^{\circ}\text{C}) érdemes választani. A pontos melegedési határértékeket a motorszabvány és a gyártói adatlap adja meg, ezért a végső döntéshez azokat kell használni. (Ellenőrizendő: aktuális szabványi melegedési határok.)

9.2.11 Szabványi követelmények

Szabvány. A villamos szigetelőanyagok hőállósági osztályozását az MSZ EN 60085 szabvány írja le, amely a számjegyes osztályokat (90, 105, 120, 130, 155, 180, 200, 220, 250 °C) és a hozzájuk rendelt betűjeleket rögzíti (ellenőrizendő: a szabvány aktuális kiadása). A szigetelések villamos méretezéséhez az MSZ EN 60664 jellegű szabványt (szigetelési koordináció) kell figyelembe venni, amely a térerősség, a túlfeszültségek és a szennyezettség függvényében ad útmutatást. Kisfeszültségű villamos berendezésekben a szigetelőanyagok kiválasztására és alkalmazására az MSZ HD 60364 sorozat is követelményeket fogalmaz meg, különösen a tűzállóság és az éghetőség terén. A konkrét szabványszakaszokat, táblázatokat és határértékeket mindig a kiadás előtti ellenőrzés szerint kell pontosítani. (Ellenőrizendő: hatályos szabványkiadások és pontos szakaszok.)

9.2.12 Valós életbeli alkalmazás

Egy társasházi kazánházban a szerelő azt tapasztalta, hogy a régi, PVC-szigetelésű kábelek köpenye megkeményedett, és hajlításkor megrepedezett. A kazánházban a hőmérséklet tartósan 6060–70∘C70\,^{\circ}\text{C} körül volt, de a csövek közelében ennél is melegebb. A PVC hosszú távon nem tolerálja ezt a hőterhelést: a lágyítószerek kiöregednek, a szigetelés rideggé válik, és a repedésekbe nedvesség juthat. A szerelő a kábelcserénél XLPE szigetelésű, hőállóbb kábelt választott, és a fűtési környezetben az éghetőségi követelményeket is figyelembe véve halogénmentes kivitelt rendelt. Az eset tanulsága: a szigetelőanyag hőállóságát nem a pillanatnyi üzemi hőmérsékletből, hanem a legmelegebb pont várható tartós hőmérsékletéből kell meghatározni, és mindig a gyártói adatlapot kell alapul venni. A számítás is ezt támasztja alá: az XLPE-kábel 90 °C-os határa 70 °C-os környezetben csak kb. (90−70)/(90−30)≈0,58\sqrt{(90-70)/(90-30)} \approx 0{,}58-szoros terhelhetőséget enged (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52 javítótényező-táblázat), ezért a keresztmetszetet is újra kellett ellenőrizni, és a kábelt a csövektől távolabb vezették; lásd a Terhelhetőség, melegedés és javítótényezők alfejezetet.

9.2.13 Tipikus hibák

  1. „A vastagabb szigetelés arányosan nagyobb feszültséget bír.” Ez csak közelítőleg igaz. A vastagabb szigetelés hőelvezetése romlik, a villamos tér eloszlása sem egyenletes, ezért a szigetelési képesség nem növekszik lineárisan a vastagsággal. A méretezést a szabványok és a gyártói adatok alapján kell végezni.
  2. PVC kábel használata a megengedett 70∘C70\,^{\circ}\text{C}-os vezetőhőmérsékletet túllépő helyen (meleg környezet és saját melegedés). A PVC tipikus tartós üzemi hőmérséklete 70∘C70\,^{\circ}\text{C} körül van (típustól függően), ezért magasabb hőmérsékleten a lágyulás, öregedés és a szigetelési ellenállás csökkenése veszélyes. Ha a környezet és a saját melegedés együtt 70∘C70\,^{\circ}\text{C} feletti vezetőhőmérsékletet adna, XLPE-szigetelésű (90∘C90\,^{\circ}\text{C}-os vezetőhőmérsékletű) kábel kell, de a meleg környezet miatt csökkentett terhelhetőséggel (javítótényező, lásd Terhelhetőség, melegedés és javítótényezők); tartósan 7070–80∘C80\,^{\circ}\text{C} feletti környezetben szilikon vagy PTFE szigetelésű, hőálló kábel kell (ellenőrizendő: adatlap).
  3. A hőállósági osztály összekeverése a környezeti hőmérséklettel. Az osztály azt a maximális hőmérsékletet adja meg, amelyet a szigetelőanyag a saját legmelegebb pontján elvisel, és nem a környező levegő hőmérsékletét. A környezeti hőmérséklet és a berendezés melegedése együttesen adja a szigetelés valódi hőmérsékletét.
  4. Éghetőség figyelmen kívül hagyása. Ha a szigetelőanyag éghető, tűz esetén a láng terjedését és a füstképződést is értékelni kell. Középületekben, menekülési útvonalakon halogénmentes, csökkentett füstgázkibocsátású anyagokat kell előnyben részesíteni.

9.2.14 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis: az átütési szilárdságot kV/mm\text{kV/mm} mértékegységben adjuk meg. Válaszodat indokold!
  2. Igaz vagy hamis: a PVC szigetelőanyag tartósan ellenáll 120∘C120\,^{\circ}\text{C} hőmérsékletnek. Válaszodat indokold!
  3. Számolj: mekkora elméleti átütési feszültséget bír el egy 0,5mm0{,}5\,\text{mm} vastag XLPE lemez, ha átütési szilárdsága 35kV/mm35\,\text{kV/mm}?
  4. Mi a különbség a hőállósági osztály és az éghetőségi osztály között?
  5. Miért választunk halogénmentes kábelt egy középület folyosójára?
  6. Melyik anyagot választanád egy sütő belső vezetékének szigetelésére, és miért?

9.2.15 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a szigetelőanyag, a villamos szilárdság és a hőállósági osztály fogalmát. Add meg a villamos szilárdság képletét és a benne szereplő mennyiségek mértékegységét!

2. feladat (A). Add meg a következő anyagok megengedett tartós vezetőhőmérsékletét nagyságrendileg (kábelszigetelésként): PVC, PE, XLPE, természetes gumi, szilikon, PTFE. Melyik alkalmas 180∘C180\,^{\circ}\text{C} tartós hőmérsékletre?

3. feladat (B). Egy 2mm2\,\text{mm} vastag szigetelőréteg átütési szilárdsága 30kV/mm30\,\text{kV/mm}.
a) Mekkora elméleti átütési feszültséget bír?
b) Ha a kábel névleges feszültsége 10kV10\,\text{kV}, mekkora a biztonsági tényező az elméleti átütéshez képest?
c) Miért nem szabad ezt a biztonsági tényezőt tervezési értékként használni?

4. feladat (B). Kültéri napelemes rendszerhez kábelt kell választani. A kábelnek UV-sugárzásnak, nedvességnek és −25∘C-25\,^{\circ}\text{C} és +90∘C+90\,^{\circ}\text{C} közötti hőmérséklet-ingadozásnak is ellen kell állnia (a modulok mögött ennél melegebb is lehet). Milyen szigetelő- és köpenyanyagot választanál, és miért? Indokold a választást!

5. feladat (C). Miért nem elegendő egy szigetelőanyag átütési szilárdságának ismerete a megbízható szigetelés kiválasztásához? Adj meg legalább három további tulajdonságot, és magyarázd el mindegyik szerepét egy kábelszigetelés esetén!

6. feladat (D). Egy kapcsolószekrényben a gyűjtősíntartó bakok megolvadtak, deformálódtak. A szerelőnek cserélnie kell őket.
a) Mi alapján választod ki a cserealkatrészt, és milyen anyagcsoportba (hőre lágyuló vagy hőre keményedő) tartozhat?
b) Milyen adatlapi jellemzőket ellenőriznél a cserealkatrész hőállóságának és éghetőségének megállapítására?
c) A gyűjtősínek közelében 100∘C100\,^{\circ}\text{C}-ot mértek. Mit jelent ez a mérés, és milyen adatlapi tartós hőmérsékletű síntartó építhető be? Miben különbözik ez a tekercsszigetelési rendszerek hőállósági osztályától (amelyet a Vaslemezek, tekercsvezetők és szigetelési osztályok alfejezet tárgyal)?

9.2.16 Megoldások

9.2.16.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Az átütési szilárdság a térerősséget fejezi ki, ezért mértékegysége kV/mm\text{kV/mm} vagy MV/m\text{MV/m} lehet. A kV/mm\text{kV/mm} a villamosiparban elterjedt.
  2. Hamis. A PVC tartós üzemi hőmérséklete jellemzően 70∘C70\,^{\circ}\text{C} körül van, 120∘C120\,^{\circ}\text{C}-on hosszabb idő alatt lágyul, öregszik és szigetelőképességét veszti. Ilyen hőmérsékletre szilikon vagy PTFE szigetelésű, hőálló kábel kell (az XLPE tartós határa kb. 90∘C90\,^{\circ}\text{C} – ellenőrizendő: adatlap).
  3. Uátütés=Ed⋅d=35kVmm⋅0,5mm=17,5kV.U_{\text{átütés}} = E_d \cdot d = 35\,\frac{\text{kV}}{\text{mm}} \cdot 0{,}5\,\text{mm} = 17{,}5\,\text{kV}.
  4. A hőállósági osztály azt mutatja, mekkora a megengedett maximális tartós üzemi hőmérséklet, míg az éghetőségi osztály azt, hogy az anyag mennyire gyullad meg, hogyan ég, mennyi füstöt és milyen gázokat fejleszt. A kettő nem függ össze közvetlenül: egy magas hőállóságú anyag is lehet éghető.
  5. A halogénmentes kábel égésekor kevesebb füstöt és kevésbé maró gázokat fejleszt, mint a PVC. Folyosón, menekülési útvonalon ez csökkenti a füstmérgezés kockázatát, és javítja a tűzoltói beavatkozás feltételeit.
  6. A sütő belső hőmérséklete akár 180180–250∘C250\,^{\circ}\text{C} is lehet, ezért szilikon szigetelésű vezeték csak 180 °C-ig elegendő; efölött (kb. 250 °C-ig) PTFE alapú vagy üvegszál-szigetelésű hőálló vezeték kell (ellenőrizendő: adatlap).

9.2.16.2 Feladatok megoldása

1. feladat (A).
- Szigetelőanyag: olyan anyag, amelyben a szabad töltéshordozók koncentrációja nagyon kicsi, ezért a rajta átfolyó áram elhanyagolhatóan kicsi.
- Villamos szilárdság (átütési szilárdság): az a térerősség, amelynél a szigetelőanyag elveszíti szigetelőképességét, és rajta átütés következik be. Képlete: Ed=UátütésdE_d = \frac{U_{\text{átütés}}}{d}.
- Hőállósági osztály: a szigetelőanyag megengedett maximális tartós üzemi hőmérsékletét jelölő betű- vagy számjelű osztály (Y, A, E, B, F, H, 200, 220, 250; a régi „C” jelölés 180 °C felettit jelentett).
- A képletben EdE_d mértékegysége kV/mm\text{kV/mm}, UátütésU_{\text{átütés}} mértékegysége kV\text{kV}, dd mértékegysége mm\text{mm}.

2. feladat (A).
- PVC: megengedett tartós vezetőhőmérséklet kb. 70∘C70\,^{\circ}\text{C}.
- PE: kb. 70∘C70\,^{\circ}\text{C}.
- XLPE és EPR: kb. 90∘C90\,^{\circ}\text{C}.
- Természetes gumi: kb. 60∘C60\,^{\circ}\text{C} (a típustól függ).
- Szilikon: kb. 180∘C180\,^{\circ}\text{C}.
- PTFE: kb. 260∘C260\,^{\circ}\text{C}.

(Ellenőrizendő: gyártói adatlap.) A betűs hőállósági osztályokat (Y…H) a gépek, transzformátorok tekercsszigetelési rendszereire használjuk, nem a kábelekre.
180∘C180\,^{\circ}\text{C} tartós hőmérsékletre a szilikon alkalmas, PTFE is.

3. feladat (B).
a) Uátütés=Ed⋅d=30kVmm⋅2mm=60kVU_{\text{átütés}} = E_d \cdot d = 30\,\frac{\text{kV}}{\text{mm}} \cdot 2\,\text{mm} = 60\,\text{kV}.
b) Biztonsági tényező: UátütésUnévleges=60kV10kV=6\frac{U_{\text{átütés}}}{U_{\text{névleges}}} = \frac{60\,\text{kV}}{10\,\text{kV}} = 6.
c) Ez az elméleti biztonsági tényező nem használható tervezési értékként, mert a valós szigetelés hőmérséklettől, nedvességtől, öregedéstől, mechanikai sérülésektől és a villamos tér inhomogenitásától függően sokkal korábban tönkremehet, mint az ideális próbatest.

4. feladat (B).
Napelemes egyenáramú oldalra az erre minősített, halogénmentes, térhálósított szigetelésű és köpenyű PV-kábelt választjuk (MSZ EN 50618, pl. H1Z2Z2-K – ellenőrizendő: aktuális szabvány és gyártói adatlap), amely UV-, ózon- és időjárásálló, és a modul mögötti magasabb hőmérsékletre is méretezett. Indoklás: a térhálósított (XLPE/EPR jellegű) szigetelés és köpeny jó hőállóságot és hőciklus-tűrést ad, az UV-álló köpeny védi a szigetelést a napsugárzástól, a halogénmentes anyag tűz esetén kevesebb füstöt és maró gázt fejleszt. A PVC vagy PE köpenyű általános kábel nem PV-kábel, kültéri DC sztringvezetéknek nem megfelelő. (A konkrét típus kiválasztása a gyártói adatlap és a vonatkozó szabvány szerint történik.)

5. feladat (C).
Az átütési szilárdság önmagában nem elég, mert:
- Hőállóság: a folyamatos üzemi hőmérséklet határozza meg az élettartamot, a hőmérséklet-emelkedés csökkenti a szigetelési ellenállást.
- Vízfelvétel és nedvességállóság: a nedvesség csökkenti az átütési szilárdságot és korróziót okozhat.
- Mechanikai tulajdonságok: a szigetelésnek hajlítást, vibrációt, mechanikai igénybevételt kell elviselnie.
- Vegyszerállóság: savas vagy lúgos környezetben a megfelelő anyag kiválasztása elengedhetetlen.
Ezek együttesen biztosítják, hogy a szigetelés a teljes élettartam alatt megbízható maradjon.

6. feladat (D).
Előzetes lépések. A megolvadás túlmelegedés tünete (laza sínkötés, túlterhelés, felharmonikusok, rossz szellőzés), ezért előbb az okot kell megkeresni: hőkamerás vizsgálat, a kötések nyomatékának ellenőrzése, terhelőáram mérése. A cserét csak a feszültségmentesítés öt szabálya után végezzük (lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése, földelés és rövidre zárás, szomszédos részek lefedése). Cserealkatrészként a kapcsolószekrény gyártója által megadott típus építhető be (MSZ EN 61439 – ellenőrizendő), mert a tervigazolás erre vonatkozik, nem „saját választású” anyagra.

  1. A csere alapja a gyártó által megadott, a tervigazolásban szereplő síntartó. Ezek jellemzően hőre keményedő (UP-GF, epoxi) vagy nagy hőállóságú hőre lágyuló (pl. PA-GF) anyagból készülnek. Ha a gyártói típus nem kapható, az egyenértékűséget a gyártó igazolja; a szerelő nem választhat önállóan. A megolvadás oka a túlmelegedés volt, nem az anyagcsoport.
  2. Az adatlapon ellenőrizendő: a legnagyobb tartós üzemi hőmérséklet, az izzóhuzalos vizsgálat (GWT) szerinti éghetőség, a villamos szilárdság és a kúszóáram-szilárdság (CTI) (ellenőrizendő: vonatkozó vizsgálati szabványok).
  3. A 100∘C100\,^{\circ}\text{C}-os síntartó-környezet maga is rendellenes melegedésre utal: előbb az okot kell megszüntetni, és csak olyan alkatrész építhető be, amelynek adatlapi tartós hőmérséklete ennél nagyobb. A betűs hőállósági osztályok (pl. B, F) tekercsszigetelési rendszerekre valók, a síntartónál a gyártói adatlap tartós hőmérséklete és éghetőségi besorolása (például GWT-érték; ellenőrizendő) dönt. A hőállósági osztály (például B = 130 °C) tekercsszigetelési rendszerre vonatkozik.

9.2.17 Rövid összefoglaló

A szigetelőanyagok a villamos berendezés legfontosabb védelmi elemei: nélkülük az áram ellenőrizetlen utakon folyna. A szigetelőket halmazállapot szerint szilárd, folyékony és légnemű anyagokra csoportosítjuk. Legfontosabb villamos jellemzőjük az átütési szilárdság, amelyet Ed=UátütésdE_d = \frac{U_{\text{átütés}}}{d} képlettel számolunk, mértékegysége kV/mm\text{kV/mm}. A hőállósági osztályok (Y, A, E, B, F, H, 200, 220, 250) a szigetelés megengedett maximális tartós üzemi hőmérsékletét adják meg; ezt kell használni a motorok, kábelek és egyéb berendezések kiválasztásakor. A PVC, PE, XLPE, gumi, szilikon és PTFE különböző hőmérséklet- és feszültségtartománya ismert; az éghetőség és a halogénmentesség tűzvédelmi szempontból döntő. A műanyagok hőre lágyuló és hőre keményedő csoportjai eltérő megmunkálást igényelnek. Továbbvitt eredmény: a szigetelési osztályok, az átütési szilárdság és a műanyagok jellemzői szükségesek a Passzív alkatrészek: ellenállás, kondenzátor, tekercs, a Vezeték- és kábeltípusok, jelölésrendszer és a Vaslemezek, tekercsvezetők és szigetelési osztályok alfejezetek megértéséhez.

9.2.18 Források és ellenőrzési hiányok

Az alfejezet a klasszikus villamosipari anyagismeret és a gyakorlati szerelői tapasztalat alapján készült. A hőállósági osztályok pontos határértékei, az egyes anyagok átütési szilárdsága, tartós hőmérsékleti határai és az éghetőségi osztályok a hatályos szabványok (pl. MSZ EN 60085, MSZ EN 60664, MSZ HD 60364) és a gyártói adatlapok szerint változhatnak, ezért ezeket a kiadás előtt célzottan ellenőrizni kell. A szabványszámokat, osztályértékeket és anyagjellemzőket nem szakirodalmi hivatkozásból vettük, hanem tájékoztató jelleggel adjuk meg. (Ellenőrizendő: minden szabványhivatkozás és paraméterérték.)