7.4 Fázissorrend, forgó mező és feszültségesés a vezetékben

7.4.1 Motiváció

Amikor egy háromfázisú motort először kapcsolunk a hálózatra, két dolgot mindig tudnunk kell:
– jó irányba fog-e forogni,
– és elég nagy feszültség jut-e a motor kapcsaira akkor is, amikor a vezeték terhelt.
A forgásirány a fázissorrendtől függ, a kapocsfeszültség pedig a vezetéken eső feszültségtől. Ezt a két témát kötjük most össze.

Képzeljünk el egy szivattyút. Ha a motor rossz irányba forog, a szivattyú nem szállít, sőt egyes típusok tömítése megsérülhet. Ha pedig a vezeték túl hosszú vagy túl vékony, a motor kisebb feszültséget kap, nagyobb áramot vesz fel, és a kioldása vagy a melegedése miatt leáll. A fázissorrend és a feszültségesés tehát nem „elméleti szépség”, hanem beüzemelési és méretezési alapkérdés.


7.4.2 A fázissorrend és a forgó mező

7.4.2.1 A három feszültség időbeli sorrendje

A háromfázisú hálózat három fázisfeszültsége azonos nagyságú, de egymáshoz képest időben el van tolva. A feszültségek pillanatértékei:

uL1(t)=Umaxsin⁡(ωt) u_{L1}(t) = U_{\max} \sin(\omega t)

uL2(t)=Umaxsin⁡(ωt−120∘) u_{L2}(t) = U_{\max} \sin\left(\omega t - 120^{\circ}\right)

uL3(t)=Umaxsin⁡(ωt−240∘) u_{L3}(t) = U_{\max} \sin\left(\omega t - 240^{\circ}\right)

Itt Umax=2UfU_{\max} = \sqrt{2}\,U_f, Uf=230VU_f = 230\,\text{V}, f=50Hzf = 50\,\text{Hz}, ω=2πf\omega = 2\pi f.

Definíció. Fázissorrend a három fázisfeszültség időbeli csúcsainak sorrendje. Az L1–L2–L3L1 – L2 – L3 sorrendet pozitív fázissorrendnek nevezzük; az L1–L3–L2L1 – L3 – L2 sorrend a negatív (fordított) fázissorrend.

A gyakorlatban a sorrendet úgy is elképzelhetjük: ha az időtengelyen balról jobbra haladunk, az első pozitív csúcsot L1L1, a következőt L2L2, a harmadikat L3L3 adja. Ez az 50 Hz-es rendszerben 20ms20\,\text{ms} periódusidőn belül egyharmad időközönként következik be.

7.4.2.2 A forgó mező keletkezése

Egy kétpólusú, háromfázisú motor tekercsei a térben 120°-kal vannak eltolva. Ha rajtuk az időben szintén 120°-kal eltolt áramok folynak, az eredő mágneses mező nagysága állandó, iránya pedig forog.

Ez a jelenség a háromfázisú rendszer egyik legfontosabb építőköve: ezért tud a háromfázisú aszinkron motor külső segédberendezés nélkül elindulni. A motor működését a Szerkezet és működési elv, forgó mágneses mező alfejezet építi tovább.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Három, egymáshoz képest 120°-ra elhelyezett tekercs mezőjéből összegződő, állandó nagyságú, forgó mágneses mező hat időpillanatban.
A forgó mágneses mező keletkezése: a három, térben 120°-ra elhelyezett tekercs (U, V, W) mezője és eredőjük hat időpillanatban (ωt = 0°, 60°, …, 300°), alatta a három fázisáram időfüggvénye

Az ábra hat pillanatképén a vékony nyilak az egyes tekercsek mezőjét mutatják (hosszuk arányos a tekercs pillanatnyi áramával, negatív áramnál a nyíl a tengely ellentétes irányába mutat), a vastag nyíl az eredőt. Az eredő hossza minden pillanatban 1,5Bmax1{,}5\,B_{max}, és 60°-os időlépésenként 60°-ot fordul az óramutatóval ellentétes irányban: ez a forgó mező.

A térbeli és időbeli 120°-os eltolást a fázorábra mutatja:

Háromfázisú feszültségek fázorai, pozitív fázissorrend - Az U_L1, U_L2 és U_L3 fázorok azonos nagyságúak; U_L2 a −120°-os, U_L3 a +120°-os (= −240°-os) helyen áll, egyezésben az u_L2, u_L3 időfüggvénnyel. Az óramutatóval ellentétes forgásnál a fázorok L1 → L2 → L3 sorrendben haladnak el a vízszintes tengely mellett (pozitív sorrend).

Az ábrán a fázorok a pozitív fázissorrend szerint követik egymást: az óramutatóval ellentétesen forgó fázorcsillagban az L1L1 után az L2L2 (−120°), majd az L3L3 (−240° = +120°) halad el a vízszintes tengely mellett. Ha az egyik fázor hossza például Uf=230VU_f = 230\,\text{V}, akkor a hálózati vonali feszültség a fázorok különbségéből adódik: Uv=3Uf≈400VU_v = \sqrt{3}\,U_f \approx 400\,\text{V}.

7.4.2.3 Forgásirány és két fázis felcserélése

Szabály. A háromfázisú forgó mező forgásiránya a fázissorrendtől függ. Ha a motor kapcsaira L1–L2–L3L1 – L2 – L3 sorrendben érkeznek a fázisok, a motor általában a típustáblán megjelölt irányba forog. Ha bármely két fázist felcserélünk, a forgó mező forgásiránya megfordul, így a motor is ellenkező irányba forog.

Miért működik ez? Ha L2L2 és L3L3 helyet cserél, a fázorok sorrendje az óramutató járásával megegyező irányból ellentétessé válik, vagy fordítva. A forgó mező iránya ezért mindig a fázisok bekötési sorrendjét tükrözi.

Továbbvitt eredmény. A forgó mező és a fázissorrend kapcsolatát használjuk a motor forgásirányának megállapításában, a fázissorrend-mutató értelmezésében, valamint a vezetékméretezés feszültségesés-számításában (Feszültségesés és a vezeték méretezése) és az aszinkron gép működési elvében (Szerkezet és működési elv, forgó mágneses mező).

7.4.2.4 Fázissorrend-mutató

A fázissorrend-mutató egy olyan kisméretű készülék, amely a három fázis bekötése után jelzi a forgó mező irányát. Három mérővezetékkel csatlakozik az L1,L2,L3L1, L2, L3 pontokhoz, de nem kell tudnunk előre, hogy melyik fázis valójában melyik; a műszer jelzi, hogy a bekötött sorrend jobbra vagy balra forogna.

Biztonsági korlát. A fázissorrend-mutató használata hálózati feszültség alatti mérést igényel. Ezt csak jogosult, arra felhatalmazott személy végezheti, a hatályos előírások szerint. Tanuló önállóan ne mérjen 230/400 V-os hálózaton.

A mérés előtt ellenőrizni kell, hogy a műszer mérési kategóriája (CAT) megfelelő-e a mérési ponthoz, és a mérőzsinórok sértetlenek. A mérőcsúcsokat először a fázisokra kell csatlakoztatni, csak ezután szabad a műszert bekapcsolni; a jelzett forgásirányt fel kell jegyezni.

Interaktív ábra. A forgó mező fenti ábrájának HTML-változata a három fázisáram időfüggvényét és a forgó mezőt együtt mutatja. A barna (folytonos), fekete (szaggatott) és szürke (pontvonalas) görbe az L1,L2,L3L1, L2, L3 áramát, a vastag nyíl az eredő mezőt jelzi; a szöghelyzet csúszkával vagy lejátszással léptethető. Az „L2–L3 csere” beállítással két fázis felcserélhető: a forgásirány azonnal megfordul. A frekvencia és a póluspárok száma alapján a lap kiírja a szinkron fordulatszámot (ns=60⋅f/pn_s = 60 \cdot f / p). A statikus ábra a pozitív sorrend hat pillanatképét mutatja.


7.4.3 A háromfázisú vezeték feszültségesése

7.4.3.1 Mire számítunk?

A vezetéken minden terhelésnél feszültség esik. Ez azért fontos, mert a fogyasztó kapcsain a tápfeszültség így kisebb lesz, mint a hálózat üresjárati feszültsége. Az aszinkron motor nyomatéka (különösen az indító- és billenőnyomaték) nagyjából a kapocsfeszültség négyzetével arányos, ezért már 5–10 % feszültségcsökkenés is érezhető: a motor nehezebben indul, és azonos terhelésnél nagyobb áramot vesz fel, jobban melegszik.

Háromfázisú, szimmetrikus terhelésnél a vezeték egy fázisára eső feszültségesést számoljuk, majd átszámítjuk vonali szintre. A vezetéknek két összetevője van:

R=rl,X=xl R = r\,l, \qquad X = x\,l

ahol rr és xx a vezeték hosszegységre eső ellenállása és reaktanciája (Ω/km\Omega/\text{km}), ll a vezeték hossza (km\text{km}), RR és XX pedig a teljes vezeték ellenállása és reaktanciája (Ω\Omega).

Összefüggés. Háromfázisú szimmetrikus terhelés feszültségesése:

ΔU=3I(Rcosφ+Xsinφ) \Delta U = \sqrt{3}\, I \left(R \cos\varphi + X \sin\varphi\right)

ahol II a vonali áram, cos⁡φ\cos\varphi a fogyasztó teljesítménytényezője, RR és XX pedig egy fázis vezetékének eredő ellenállása és reaktanciája. Az eredmény ΔU\Delta U feszültségesés voltban, a vonali feszültséghez viszonyítva.

A százalékos feszültségesés:

ε=ΔUUv⋅100% \varepsilon = \frac{\Delta U}{U_v}\cdot 100\,\%

ahol Uv=400VU_v = 400\,\text{V}, a hálózat névleges vonali feszültsége.

Ha a vezeték reaktanciája elhanyagolható – például kis keresztmetszetű kábelnél vagy rövid szakaszon – a képlet egyszerűbb:

ΔU≈3IRcos⁡φ \Delta U \approx \sqrt{3}\, I R \cos\varphi

Mivel R=lκAR = \frac{l}{\kappa A}, ahol ll a vezetékhossz méterben, κ\kappa a vezető fajlagos vezetőképessége (m/(Ωmm2)\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2)), AA a keresztmetszet (mm2\text{mm}^2), a feszültségesés:

ΔU≈3Ilcos⁡φκA \Delta U \approx \frac{\sqrt{3}\, I\, l\,\cos\varphi}{\kappa\,A}

A réz κ\kappa értéke szobahőmérsékleten megközelítőleg 56m/(Ωmm2)56\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2), az alumíniumé kb. 35m/(Ωmm2)35\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2) (ellenőrizendő: üzemi hőmérsékleten a pontos érték a kábel adatlapjából származik).

7.4.3.2 Kidolgozott példa 1 – rövid kábel, csak ellenállással

Adott: háromfázisú, I=16AI = 16\,\text{A}, cos⁡φ=0,9\cos\varphi = 0{,}9, l=25ml = 25\,\text{m}, rézkábel, A=2,5mm2A = 2{,}5\,\text{mm}^2, κ=56m/(Ωmm2)\kappa = 56\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2).
Keresett: a feszültségesés ΔU\Delta U és a százalékos érték ε\varepsilon.

Képlet:
ΔU=3Ilcos⁡φκA \Delta U = \frac{\sqrt{3}\, I\, l\,\cos\varphi}{\kappa A}

Behelyettesítés:
ΔU=3⋅16A⋅25m⋅0,956m/(Ωmm2)⋅2,5mm2 \Delta U = \frac{\sqrt{3}\cdot 16\,\text{A}\cdot 25\,\text{m}\cdot 0{,}9}{56\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2)\cdot 2{,}5\,\text{mm}^2}

A nevező: 56⋅2,5=14056\cdot 2{,}5 = 140, a számláló: 3⋅16⋅25⋅0,9≈1,732⋅16⋅22,5≈623,5\sqrt{3}\cdot 16\cdot 25\cdot 0{,}9 \approx 1{,}732\cdot 16\cdot 22{,}5 \approx 623{,}5.
ΔU≈623,5140V≈4,45V \Delta U \approx \frac{623{,}5}{140}\,\text{V} \approx 4{,}45\,\text{V}

Százalékban:
ε=4,45V400V⋅100%≈1,11% \varepsilon = \frac{4{,}45\,\text{V}}{400\,\text{V}}\cdot 100\,\% \approx 1{,}11\,\%

Ellenőrzés: a 25 m-es, 2,5 mm²-es kábelen 16 A terhelésnél a feszültségesés kicsi, kb. 1 %, ami egy fogyasztói áramkörre megfelelő. A nagyságrend reális.

7.4.3.3 Kidolgozott példa 2 – hosszabb kábel, reaktanciával

Hosszabb kábelnél vagy nagyobb keresztmetszetnél a reaktanciát sem szabad elhanyagolni.

Adott: háromfázisú, I=100AI = 100\,\text{A}, cos⁡φ=0,8\cos\varphi = 0{,}8, tehát sin⁡φ=0,6\sin\varphi = 0{,}6, l=250m=0,25kml = 250\,\text{m} = 0{,}25\,\text{km}, kábel hosszegységre eső ellenállása r=0,4Ω/kmr = 0{,}4\,\Omega/\text{km}, reaktanciája x=0,08Ω/kmx = 0{,}08\,\Omega/\text{km} (ellenőrizendő: a kábel gyártói adatlapja szerint).
Keresett: a feszültségesés ΔU\Delta U és ε\varepsilon.

Képlet:
ΔU=3I(rlcosφ+xlsinφ) \Delta U = \sqrt{3}\, I \left(r\,l\,\cos\varphi + x\,l\,\sin\varphi\right)

Behelyettesítés:
ΔU=3⋅100A⋅(0,4Ω/km⋅0,25km⋅0,8+0,08Ω/km⋅0,25km⋅0,6) \Delta U = \sqrt{3}\cdot 100\,\text{A}\cdot \left(0{,}4\,\Omega/\text{km}\cdot 0{,}25\,\text{km}\cdot 0{,}8 + 0{,}08\,\Omega/\text{km}\cdot 0{,}25\,\text{km}\cdot 0{,}6\right)

ΔU=1,732⋅100A⋅(0,08Ω+0,012Ω) \Delta U = 1{,}732\cdot 100\,\text{A}\cdot \left(0{,}08\,\Omega + 0{,}012\,\Omega\right)

ΔU=1,732⋅100A⋅0,092Ω≈15,9V \Delta U = 1{,}732\cdot 100\,\text{A}\cdot 0{,}092\,\Omega \approx 15{,}9\,\text{V}

Százalékban:
ε=15,9V400V⋅100%≈3,98% \varepsilon = \frac{15{,}9\,\text{V}}{400\,\text{V}}\cdot 100\,\% \approx 3{,}98\,\%

Ellenőrzés: A 100 A-es, 250 m hosszú kábelen a feszültségesés megközelíti a 4 %-ot. Ez világítási áramkörben már túl nagy lehet, motoros fogyasztónál pedig a kapocsfeszültség csökkenését jelzi. A számításból az is látszik, hogy a vezeték ellenállása R=0,1ΩR = 0{,}1\,\Omega, reaktanciája X=0,02ΩX = 0{,}02\,\Omega; a feszültségesésben az Rcos⁡φ=0,08ΩR\cos\varphi = 0{,}08\,\Omega mellett az Xsin⁡φ=0,012ΩX\sin\varphi = 0{,}012\,\Omega tag kb. 13%13\%-ot ad, tehát a reaktancia nem elhanyagolható.

Feszültségesés a vezetékhossz függvényében - Szemléltető, számított értékek: I = 16 A, cosφ = 0,9, rézkábel 2,5 mm², reaktancia elhanyagolva; Uv = 400 V.

A diagram jól mutatja, hogy azonos áram és keresztmetszet mellett a feszültségesés a hossz növelésével arányosan nő. Ezért hosszú kábelnél nem elég „vastagabb kábelt választani”, hanem ki kell számolni a feszültségesést is.


7.4.4 Szabványi követelmény

Szabvány. A kisfeszültségű berendezések méretezésénél a feszültségesésre a szabvány ajánlott határértékeket ad. Általában világítási áramköröknél 3 %, egyéb fogyasztói áramköröknél 5 % a szokásos tervezési határ (ellenőrizendő: az aktuális MSZ HD 60364-5-52 szerinti nemzeti előírás). A pontos értékek a berendezés jellegétől és a hálózati engedélyes feltételeitől is függnek.

A gyakorlatban a feszültségesés számítása nem csak a vezeték hosszán múlik. A teljes hurokban a transzformátortól a fogyasztó kapcsaiig több vezetékszakasz is sorba kapcsolódik, ezért a tervezéskor a csatlakozási ponttól számított leghosszabb áramkört vizsgáljuk.


7.4.5 Valós életbeli alkalmazás

Szivattyúmotor rossz forgásiránya. Egy mezőgazdasági telepen háromfázisú szivattyúmotort szereltek be. A motor beindult, de a szivattyú nem szállított vizet. A szerelő először a szivattyúra gyanakodott, pedig a motor forgásiránya volt fordított. Fázissorrend-mutatóval ellenőrizték a betáplálást, és megállapították, hogy az elosztóban két fázis fel volt cserélve. Két fázis megcserélése után a szivattyú azonnal megfelelően működött. A tanulság: háromfázisú motor beüzemelésekor mindig ellenőrizni kell a forgásirányt, és ha a gép forgásiránya hibás, elég két fázist felcserélni.

Hosszú kábel okozta feszültségcsökkenés. Egy udvari világítási oszlophoz 4 mm²-es kábelt húztak, de a fényforrások tompán világítottak. A számítás megmutatta, hogy a 150 m hosszú kábelen a feszültségesés meghaladta a 6 %-ot, mert a terhelést és a hossz közös hatásával nem számoltak. (Ha emellett a megszakító is melegedett, az külön okra, például laza kötésre utal, nem a feszültségesésre.) A javítás a keresztmetszet növelése volt; ezzel a feszültségesés 3 % alá csökkent. Az eset arra figyelmeztet, hogy a hossz növelésekor nem elég a terhelhetőséget nézni, a feszültségesést is ellenőrizni kell.


7.4.6 Tipikus hibák

1. hiba – „Elég a vezeték terhelhetőségét megnézni.”
A szerelő azt hiszi, ha a kábel áramterhelhetősége elég, a feszültségesés is biztosan megfelel. Ez téves: hosszú áramkörnél a feszültségesés gyakran hamarabb túllépi a határt, mint a terhelhetőség. Helyes gyakorlat: mind a terhelhetőséget, mind a feszültségesést számítani kell.

2. hiba – Az egy- és háromfázisú képlet összekeverése.
Egyfázisú körben az áram a fázis- és a nullavezetőn is átfolyik, ezért ΔU=2Ilcos⁡φ/(κA)\Delta U = 2\,I\,l\cos\varphi/(\kappa A) (a hurok hossza 2l2l), a viszonyítási alap 230V230\,\text{V}. Háromfázisú szimmetrikus terhelésnél a nullavezetőben nem folyik áram: ΔU=3Ilcos⁡φ/(κA)\Delta U = \sqrt{3}\,I\,l\cos\varphi/(\kappa A), a viszonyítási alap 400V400\,\text{V}. Aki a háromfázisú képletet egyfázisú körre alkalmazza (vagy fordítva), rossz eredményt kap. Helyes gyakorlat: először döntsd el a kör típusát, és ahhoz válaszd a képletet.

3. hiba – Két fázis felcserélését elfelejtik, vagy nem jelölik be.
A motort rossz irányba kötik, majd megcserélnek két fázist, de nem készítenek új jelölést. Később a hibakeresésnél a kábelerek jele és a tényleges bekötés eltér. Helyes gyakorlat: a fáziscserét dokumentálni kell, és a kapcsokon/feliratokon is jelölni, hogy a bekötés szándékosan tér el a kábel eredeti jelölésétől.

4. hiba – A fázissorrend-mutatót éles hálózaton, védőeszköz nélkül használják.
A hálózati feszültség közvetlen mérése áramütéses veszélyt jelent. Helyes gyakorlat: csak jogosult végezheti, megfelelő CAT besorolású műszerrel, sérülésmentes zsinórokkal.


7.4.7 Önellenőrzés

1. Igaz vagy hamis? A pozitív fázissorrend mindig azt jelenti, hogy az L1L1 fázis feszültsége a legnagyobb.
2. Melyik két fázist kell felcserélni ahhoz, hogy a háromfázisú motor forgásiránya megforduljon?
3. Egy háromfázisú, 25 m hosszú, 2,5 mm²-es rézkábelen 16 A folyik, cos⁡φ=0,9\cos\varphi = 0{,}9. Mekkora a feszültségesés közelítőleg?
4. Miért nő a feszültségesés, ha a terhelés teljesítménytényezője csökken – azonos hatásos teljesítmény mellett?
5. Mi a fázissorrend-mutató szerepe, és miért kell előtte vizsgálni a műszer CAT besorolását?
6. Melyik képlet adja a háromfázisú feszültségesést, ha a reaktancia elhanyagolható?

A válaszok a szakasz végén, a Feladatok után találhatók.


7.4.8 Feladatok

1. feladat (A)
Rajzolja le a három fázisfeszültség fázorait, és írja fel az időfüggvényeket Uf=230VU_f = 230\,\text{V}, f=50Hzf = 50\,\text{Hz} mellett, pozitív fázissorrendben.

2. feladat (A)
Egy háromfázisú motor forgásiránya rossz. Melyik két fázis cseréjét javasolja? Magyarázza el, miért elegendő két fázist cserélni, és mi történik a forgó mezővel.

3. feladat (B)
Egy háromfázisú kábelt I=32AI = 32\,\text{A}, cos⁡φ=0,85\cos\varphi = 0{,}85, l=60ml = 60\,\text{m}, A=4mm2A = 4\,\text{mm}^2, réz, κ=56m/(Ωmm2)\kappa = 56\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2) adatokkal terhelünk. A reaktanciát hanyagoljuk el. Számítsa ki a feszültségesést voltban és százalékban.

4. feladat (B)
Egy hosszú, 200 m-es, 50 mm²-es rézkábelen I=50AI = 50\,\text{A}, cos⁡φ=0,8\cos\varphi = 0{,}8. A kábel hosszegységre eső ellenállása r=0,36Ω/kmr = 0{,}36\,\Omega/\text{km} (≈1/(κA)\approx 1/(\kappa A)), reaktanciája x=0,08Ω/kmx = 0{,}08\,\Omega/\text{km}. Számítsa ki a feszültségesést. Hasonlítsa össze azzal az esettel, amikor a reaktanciát elhanyagoljuk.

5. feladat (C)
Egy szivattyúmotor 80 m-re van az elosztótól. A motor névleges árama 22 A, indítási árama a névleges hatszorosa, indításkor cosφ ≈ 0,5 (induktív), a kábel 2,5 mm²-es réz. Indításkor a feszültségesés meghaladhatja-e a 10 %-ot? Számoljon az egyszerű, ellenállásos képlettel, és értelmezze az eredményt. Ezután javasoljon megoldást a feszültségesés csökkentésére.

6. feladat (D)
Egy háromfázisú, feszültség alatt álló elosztóban fázissorrend-mutatóval azt mérik, hogy a forgó mező L1–L3–L2L1–L3–L2 irányú. A mérést jogosult személy végzi. A szivattyúmotor a jelenlegi bekötésben rossz irányba forog. Melyik két fázist cseréli meg, és hogyan ellenőrzi a cserét? A munkát természetesen feszültségmentesítés után végezze.


7.4.9 Megoldások

7.4.9.1 Önellenőrzés – válaszok

1. válasz. Hamis. A fázissorrend a fázisok időbeli sorrendjét jelenti, nem azt, hogy melyik feszültsége nagyobb. A három feszültség pillanatértéke folyamatosan változik; a csúcsok sorrendje a lényeg.

2. válasz. Bármely két fázist, pl. L2L2-t és L3L3-at, fel kell cserélni. Ekkor a fázorok sorrendje megfordul, és a forgó mező iránya is megfordul.

3. válasz. ΔU=3⋅16⋅25⋅0,956⋅2,5≈4,45V\Delta U = \frac{\sqrt{3}\cdot 16\cdot 25\cdot 0{,}9}{56\cdot 2{,}5} \approx 4{,}45\,\text{V}, azaz kb. 1,11 %.

4. válasz. Azonos hatásos teljesítményhez kisebb teljesítménytényező mellett nagyobb áram kell: I=P/(3Ucos⁡φ)I = P/(\sqrt{3}\,U\cos\varphi). Ezért ΔU\Delta U nő. Azonos áram mellett viszont kis keresztmetszetnél a feszültségesés kisebb lesz (ΔU∝Rcos⁡φ\Delta U \propto R\cos\varphi); nagy keresztmetszetű, induktív reaktanciájú kábelnél az Xsin⁡φX\sin\varphi tag miatt nőhet.

5. válasz. A fázissorrend-mutató a három fázis bekötése után jelzi a forgó mező irányát. A CAT besorolás azt mutatja, mekkora hálózati túlfeszültségnek állhat ellen a műszer mérés közben. Alacsony CAT besorolású műszer elosztóban életveszélyes lehet.

6. válasz. ΔU≈3Ilcos⁡φκA\Delta U \approx \frac{\sqrt{3}\,I\,l\cos\varphi}{\kappa A}.

7.4.9.2 Feladatok megoldása

1. feladat megoldása.
Az időfüggvények:

uL1(t)=2⋅230Vsin⁡(2π⋅50Hz⋅t) u_{L1}(t) = \sqrt{2}\cdot 230\,\text{V}\sin(2\pi\cdot 50\,\text{Hz}\cdot t)

uL2(t)=2⋅230Vsin⁡(2π⋅50Hz⋅t−120∘) u_{L2}(t) = \sqrt{2}\cdot 230\,\text{V}\sin\left(2\pi\cdot 50\,\text{Hz}\cdot t - 120^{\circ}\right)

uL3(t)=2⋅230Vsin⁡(2π⋅50Hz⋅t−240∘) u_{L3}(t) = \sqrt{2}\cdot 230\,\text{V}\sin\left(2\pi\cdot 50\,\text{Hz}\cdot t - 240^{\circ}\right)

A fázorábra a fenti fázorábrának felel meg: az L1L1 fázor vízszintes, az L2L2 120°-kal az óramutató járásával megegyezően (−120°), az L3L3 240°-kal (−240° = +120°) elforgatva, azonos hosszúságú. Az időfüggvényekben a csúcsok sorrendje: L1L1, majd L2L2, majd L3L3.

2. feladat megoldása.
Két fázist, például L2L2 és L3L3 felcserélünk. Ekkor a fázorok sorrendje L1–L3–L2L1 – L3 – L2 lesz, ami a forgó mező forgásirányát megfordítja. Több fázist nem kell cserélni, mert a fázissorrend megfordításához elég két fázis helyet cseréljen. A motor forgásiránya a fázissorrendtől függ, ezért ugyanaz a motor ellenkező irányba forog.

3. feladat megoldása.
Adott: I=32AI = 32\,\text{A}, cos⁡φ=0,85\cos\varphi = 0{,}85, l=60ml = 60\,\text{m}, A=4mm2A = 4\,\text{mm}^2, κ=56m/(Ωmm2)\kappa = 56\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2).
Képlet:

ΔU=3Ilcos⁡φκA \Delta U = \frac{\sqrt{3}\,I\,l\cos\varphi}{\kappa A}

Behelyettesítés:

ΔU=1,732⋅32A⋅60m⋅0,8556⋅4 \Delta U = \frac{1{,}732\cdot 32\,\text{A}\cdot 60\,\text{m}\cdot 0{,}85}{56\cdot 4}

A nevező: 224224, a számláló: 1,732⋅32⋅51≈1,732⋅1632≈28271{,}732\cdot 32\cdot 51 \approx 1{,}732\cdot 1632 \approx 2827.
ΔU≈2827224V≈12,6V \Delta U \approx \frac{2827}{224}\,\text{V} \approx 12{,}6\,\text{V}

Százalékban:

ε=12,6V400V⋅100%≈3,16% \varepsilon = \frac{12{,}6\,\text{V}}{400\,\text{V}}\cdot 100\,\% \approx 3{,}16\,\%

Ez a 3–5 %-os sávban van, motoros fogyasztónál általában elfogadható, de világításnál már határeset.

4. feladat megoldása.
Adott: I=50AI = 50\,\text{A}, cos⁡φ=0,8\cos\varphi = 0{,}8, l=200m=0,2kml = 200\,\text{m} = 0{,}2\,\text{km}, r=0,36Ω/kmr = 0{,}36\,\Omega/\text{km}, x=0,08Ω/kmx = 0{,}08\,\Omega/\text{km}, sin⁡φ=0,6\sin\varphi = 0{,}6.
Képlet:

ΔU=3I(rlcos⁡φ+xlsin⁡φ) \Delta U = \sqrt{3}\,I\,(r\,l\cos\varphi + x\,l\sin\varphi)

Behelyettesítés:

ΔU=1,732⋅50A⋅(0,36⋅0,2⋅0,8+0,08⋅0,2⋅0,6)Ω \Delta U = 1{,}732\cdot 50\,\text{A}\cdot \left(0{,}36\cdot 0{,}2\cdot 0{,}8 + 0{,}08\cdot 0{,}2\cdot 0{,}6\right)\,\Omega

ΔU=1,732⋅50⋅(0,0576+0,0096)V \Delta U = 1{,}732\cdot 50\cdot \left(0{,}0576 + 0{,}0096\right)\,\text{V}

ΔU=1,732⋅50⋅0,0672≈5,82V \Delta U = 1{,}732\cdot 50\cdot 0{,}0672 \approx 5{,}82\,\text{V}

Ha a reaktanciát elhanyagoljuk:

ΔU≈1,732⋅50⋅0,0576≈4,99V \Delta U \approx 1{,}732\cdot 50\cdot 0{,}0576 \approx 4{,}99\,\text{V}

A különbség kb. 0,83 V (a 5,82V5{,}82\,\text{V} a 400V400\,\text{V} kb. 1,5%1{,}5\,\%-a). Ekkora keresztmetszetnél a reaktancia már mérhető hatású; kis keresztmetszetnél (pl. 6mm26\,\text{mm}^2, r≈3Ω/kmr \approx 3\,\Omega/\text{km}) az ellenállás uralkodik, és a reaktancia hatása elhanyagolható. A 50 A terhelhetőségét külön kell ellenőrizni (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52 táblázat).

5. feladat megoldása.
Adott: l=80ml = 80\,\text{m}, In=22AI_n = 22\,\text{A}, Iind=6⋅22=132AI_{\text{ind}} = 6\cdot 22 = 132\,\text{A}, cos⁡φ=0,5\cos\varphi = 0{,}5, A=2,5mm2A = 2{,}5\,\text{mm}^2, κ=56m/(Ωmm2)\kappa = 56\,\text{m}/(\Omega\,\text{mm}^2).
Az egyszerű képlet az indítási árammal:

ΔU=3Iindlcos⁡φκA=1,732⋅132⋅80⋅0,556⋅2,5≈9145140V≈65,3V \Delta U = \frac{\sqrt{3}\,I_{\text{ind}}\,l\cos\varphi}{\kappa A} = \frac{1{,}732\cdot 132\cdot 80\cdot 0{,}5}{56\cdot 2{,}5} \approx \frac{9145}{140}\,\text{V} \approx 65{,}3\,\text{V}

Százalékban:

ε=65,3400⋅100%≈16,3% \varepsilon = \frac{65{,}3}{400}\cdot 100\,\% \approx 16{,}3\,\%

Ez meghaladja a 10%10\,\%-ot. Lehetséges beavatkozások: nagyobb keresztmetszet (10mm210\,\text{mm}^2-rel ≈16,3V\approx 16{,}3\,\text{V}, 4,1%4{,}1\,\%), lágyindító vagy csillag–delta indítás (az indítási áram kb. harmadára csökken: 2,5mm22{,}5\,\text{mm}^2-en ≈5,4%\approx 5{,}4\,\%), a motor közelebbi csatlakoztatása. Ezen felül az üzemi feszültségesést is ellenőrizni kell (22A22\,\text{A}, cos⁡φ≈0,85\cos\varphi \approx 0{,}85 esetén ≈18,5V\approx 18{,}5\,\text{V}, 4,6%4{,}6\,\%), és a 22A22\,\text{A} a 2,5mm22{,}5\,\text{mm}^2-es kábel terhelhetőségi szempontból határeset (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-52).

6. feladat megoldása.
A mért L1–L3–L2L1–L3–L2 sorrend negatív. Ha a motor jelenleg rossz irányba forog, akkor a mért negatív sorrendet kell pozitívra cserélni. Ehhez ismét két fázist cserélünk, például L3L3-at és L2L2-t. A munkát feszültségmentesítés után végezzük: lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése, földelés és rövidre zárás, ha szükséges, szomszédos részek lefedése. A csere után a motor beindul, és a forgásirányt ellenőrizzük – vagy fázissorrend-mutatóval, vagy a motor forgásirányának szemrevételezésével.


7.4.10 Rövid összefoglaló

A háromfázisú hálózat feszültségei azonos nagyságú, egymáshoz képest 120°-kal eltolt fázorok. A pozitív fázissorrend L1–L2–L3L1 – L2 – L3, a negatív L1–L3–L2L1 – L3 – L2. A forgó mágneses mező a térben 120°-kal eltolt tekercseken az időben 120°-kal eltolt áramok hatására jön létre; iránya a fázissorrendet követi. Két fázis felcserélése megfordítja a forgó mezőt, tehát a motor forgásirányát.

Háromfázisú szimmetrikus terhelés vezetéken fellépő feszültségesése:

ΔU=3I(Rcosφ+Xsinφ) \Delta U = \sqrt{3}\,I\left(R\cos\varphi + X\sin\varphi\right)

ha RR és XX a fázisvezető ellenállása és reaktanciája, II a vonali áram. A reaktancia elhanyagolásakor:

ΔU≈3Ilcos⁡φκA \Delta U \approx \frac{\sqrt{3}\,I\,l\cos\varphi}{\kappa A}

A százalékos feszültségesést ΔU/400V⋅100%\Delta U / 400\,\text{V}\cdot 100\,\% adja. A gyakorlatban a feszültségesést a terhelhetőség mellett mindig ellenőrizni kell, mert hosszú kábelnél a feszültségesés gyakran hamarabb túllép a megengedett értéken, mint a kábel terhelhetősége. A fázissorrend-mutató használata hálózati feszültség alatt csak jogosult személynek engedélyezett, megfelelő CAT besorolású műszerrel.

Továbbvitt eredmény. A forgó mező fogalma és a fázissorrend szerepe a motorok bekötésénél és a feszültségesés méretezésénél is alapvető. Ezt a tudást használjuk a Feszültségesés és a vezeték méretezése és a Szerkezet és működési elv, forgó mágneses mező alfejezetben.


7.4.11 Források és ellenőrzési hiányok

Nincs felhasznált, olvasott forrás. A feszültségesés határértékei és a kábel hosszegységre eső ellenállás-/reaktanciaértékei tájékoztató jellegűek; a tényleges méretezéshez a hatályos szabványt és a gyártói adatlapot kell ellenőrizni.