5.4 Elektromágneses indukció, önindukció és az RL-tag

Egy relé tekercsének kikapcsolásakor a vezérlő tranzisztor kollektorán rövid, de igen nagy feszültségű tüske jelenhet meg. Ugyanez a jelenség okozza, hogy egy kapcsoló érintkezői ívet húznak, amikor egy tekercset megszakítunk. Ennek megértéséhez az elektromágneses indukciót, az önindukciót és az RL-tag időbeli viselkedését kell pontosan ismernünk.

RL-tag szabadonfutó diódával - R1 és L1 együtt a relétekercs modellje (R1 a tekercs saját ellenállása); a D1 dióda a teljes tekercset hidalja át, katódja a pozitív oldalon. Bekapcsolt S1 mellett D1 záróirányú; kikapcsoláskor a tekercs árama az L1–R1–D1 hurokban záródik. Elvi kapcsolás, nem méretezett.

A rajzon az R1 és az L1 együtt egy relétekercset modellez: R1 a tekercs saját (huzal)ellenállása, a D1 dióda pedig a teljes R1–L1 tekercset hidalja át. A kapcsoló zárásakor a dióda záróirányban van (katódja a pozitív oldalon), tehát nem vezet; az áram a tápegységből az S1 kapcsolón, az R1 ellenálláson és az L1 tekercsen át folyik. A kapcsoló nyitásakor a tekercs árama nem tud azonnal nullára esni; a dióda nyitóirányba kerül, és az áram az L1–R1–D1 hurokban kering tovább, amíg a tekercs energiája az R1-en (és kis részben a diódán) hővé nem alakul.

5.4.1 Faraday-törvény, mozgási és nyugalmi indukció

Definíció. A mágneses fluxus Φ\Phi egy AA felületen áthaladó mágneses tér erővonalainak mértéke. Homogén térben, ha a felület normálisa α\alpha szöget zár be a mágneses indukcióval:

Φ=BAcos⁡α.\Phi = B\,A\cos\alpha.

Törvény. Faraday indukciótörvénye szerint egy zárt vezetőhurokban akkor keletkezik indukált feszültség, ha a hurkon áthaladó mágneses fluxus időben változik. NN menetes tekercs esetén:

e=−NΔΦΔt.e = -N\frac{\Delta\Phi}{\Delta t}.

A negatív előjel Lenz törvényét fejezi ki: az indukált feszültség olyan irányú áramot hoz létre, amely gátolja az őt létrehozó fluxusváltozást. Ezért a tekercs „ellenáll” az áramváltozásnak.

Definíció. Megkülönböztetünk:

5.4.2 Önindukció és induktivitás

Ha egy tekercs árama változik, a tekercs saját fluxusa is változik, ezért a tekercsben saját maga is indukál feszültséget. Ezt nevezzük önindukciónak.

Definíció. Az LL induktivitás a tekercs azon képessége, hogy áramváltozás hatására feszültséget indukál. Az indukált feszültség:

eL=−LΔiΔt,e_L = -L\frac{\Delta i}{\Delta t},

ahol Δi\Delta i az áramváltozás, Δt\Delta t a változás időtartama. Az induktivitás egysége a henry: 1H=1V⋅s/A1\,\text{H} = 1\,\text{V}\cdot\text{s}/\text{A}.

Másképpen: L=NΦiL = N\frac{\Phi}{i}, azaz az induktivitás a tekercs áramához tartozó fluxus és az áram hányadosa.

Definíció. Egy LL induktivitású tekercsben tárolt mágneses energia:

W=12LI2.W = \frac{1}{2}LI^2.

Ez az energia a kikapcsolási feszültséglökés forrása: a tekercs nem „termel” energiát, hanem a benne tárolt energiát adja le.

5.4.3 Kölcsönös indukció és csatolási tényező

Ha két tekercs van egymás közelében, az első tekercs változó árama fluxust hoz létre, amely áthatja a második tekercset is. A második tekercsben indukált feszültség:

e2=−MΔi1Δt,e_2 = -M\frac{\Delta i_1}{\Delta t},

ahol MM a kölcsönös induktivitás, egysége szintén henry.

Definíció. A csatolási tényező kk azt mutatja meg, hogy az első tekercs fluxusának mekkora része éri el a második tekercset. Értéke 0 és 1 közötti:

M=kL1L2.M = k\sqrt{L_1 L_2}.

Ha a két tekercs tökéletesen csatolt, k=1k=1; ha nincs közös fluxus, k=0k=0. A transzformátorokban nagy csatolási tényezőre törekednek, jellemzően k>0,95k > 0{,}95 (ellenőrizendő: konkrét gyártói adat).

Továbbvitt eredmény. A kölcsönös indukció a transzformátorok és a forgó gépek működésének alapja. A váltakozó áramú fázorokkal való leírást a Szinuszos mennyiségek és fázorok alfejezetben vezetjük be, a transzformátor részletes tárgyalását az Egyfázisú transzformátor: működés, felépítés, üresjárás és rövidzárás alfejezetben, a forgó mágneses mezőt pedig a Szerkezet és működési elv, forgó mágneses mező alfejezetben folytatjuk. Az induktív áramkörök megszakításakor fellépő ív miatt a biztosítók és kapcsolók kialakítása is fontos, erről az Olvadóbiztosítók alfejezetben lesz szó.

5.4.4 Az RL-tag be- és kikapcsolása

Az RL-tag egy soros ellenállásból és induktivitásból áll. Bekapcsoláskor a tekercs miatt az áram nem éri el azonnal az Ohm-törvényből számított állandósult értéket, hanem exponenciálisan közelíti meg. Kikapcsoláskor ugyanez fordítva: az áram nem szűnik meg azonnal.

Levezetés. Zárt kapcsolónál a hurokegyenlet:

U=iR+Ldidt.U = iR + L\frac{di}{dt}.

Átrendezve:

didt+RLi=UL.\frac{di}{dt} + \frac{R}{L}i = \frac{U}{L}.

Megoldása az i(0)=0i(0)=0 kezdeti feltétellel:

i(t)=UR(1−e−RLt).i(t) = \frac{U}{R}\left(1-e^{-\frac{R}{L}t}\right).

Vezessük be az állandósult áramot I∞=URI_\infty = \frac{U}{R} és az időállandót τ=LR\tau = \frac{L}{R}:

i(t)=I∞(1−e−tτ).i(t) = I_\infty\left(1-e^{-\frac{t}{\tau}}\right).

A tekercs feszültsége pedig:

uL(t)=Ldidt=Ue−tτ.u_L(t) = L\frac{di}{dt} = Ue^{-\frac{t}{\tau}}.

Kikapcsoláskor tegyük fel, hogy a tekercs árama továbbra is zárt hurokban folyhat egy RR ellenálláson át (például a szabadonfutó dióda ágában, ahol R=R1R = R_1). Ekkor U=0U=0, a kezdeti áram I0I_0, és az egyenlet:

Ldidt+iR=0,L\frac{di}{dt} + iR = 0,

amelynek megoldása:

i(t)=I0e−tτ.i(t) = I_0 e^{-\frac{t}{\tau}}.

A tekercs feszültsége kikapcsoláskor:

uL(t)=−I0Re−tτ.u_L(t) = -I_0 R e^{-\frac{t}{\tau}}.

A kikapcsolás pillanatában uL(0)=−I0Ru_L(0) = -I_0 R. Ha viszont nincs zárt út (a kapcsoló szakít, nincs szabadonfutó dióda), a hurok ellenállása gyakorlatilag végtelen, ezért uL=−I0Ru_L = -I_0 R is rendkívül nagy lenne. A gyakorlatban az érintkezők között ív alakul ki, amely korlátozza a feszültséget, de az ív hőt termel és károsítja a kapcsolót.

Szabály. Az időállandó τ\tau azt az időt adja meg, amely alatt a tranzitens folyamat a kezdeti értékhez képest 1−e−1≈0,6321-e^{-1} \approx 0{,}632 arányban lejátszódik. Kb. 5τ5\tau idő után a folyamat a végérték több mint 99%-át eléri, ezért a gyakorlatban 5τ5\tau után állandósultnak tekinthető.

Szabadonfutó dióda. Az RL-tag kikapcsolási feszültséglökését egy, a tekercs kapcsaival párhuzamosan, záróirányban bekötött diódával korlátozhatjuk. Kikapcsoláskor a tekercs feszültsége polaritást vált, a dióda nyitóirányba kerül, és az áram a diódán keresztül záródik. A tekercs feszültsége ekkor kb. a dióda nyitófeszültsége (0,7V0{,}7\,\text{V}), tehát a tranzisztor vagy kapcsoló nem kap nagy feszültséglökést. Ára van: a lecsengő áram az L1–R1–D1 hurokban τ=L/R1\tau = L/R_1 időállandóval (itt R1R_1 a tekercs saját ellenállása) folyik tovább, ezért a relé vagy mágneskapcsoló később enged el. Ha gyors elengedés kell, a diódával sorba Zener-diódát (vagy a tekercsre varisztort, RC-tagot) kötnek: a feszültséglökés a Zener-feszültségre korlátozódik, és az áram gyorsabban cseng le.

5.4.5 Interaktív ábra

Az interaktív ábrán az RL-tag bekapcsolási áramgörbéjét vizsgálhatjuk. Az UU, RR és LL értékét csúszkákkal állíthatjuk, a görbe pedig mutatja az i(t)i(t) áramot és az uL(t)u_L(t) tekercsfeszültséget. Kipróbálhatjuk, hogy nagyobb LL vagy kisebb RR növeli az időállandót, tehát lassabbá teszi az áram felívelését.

Statikus változat (mint a PDF-ben)RL-tag bekapcsolási áramgörbéi három időállandóval
RL-tag bekapcsolási áramgörbéi

A statikus tartalék ábrán három különböző időállandó (τ=10ms\tau = 10\,\text{ms}, 20ms20\,\text{ms} és 40ms40\,\text{ms}) mellett látható a bekapcsolási áram felívelése. Az ábra megerősíti: minél nagyobb az időállandó, annál lassabban éri el az áram az állandósult értéket.

5.4.6 Kidolgozott számítási példák

Példa 1 – RL-tag bekapcsolása. Adott: U=24VU = 24\,\text{V}, R=100ΩR = 100\,\Omega, L=2HL = 2\,\text{H}. Számítsuk ki az időállandót, az állandósult áramot, és az áramot a kapcsolás utáni t=20mst = 20\,\text{ms} időpontban.

τ=LR=2H100Ω=0,02s=20ms. \tau = \frac{L}{R} = \frac{2\,\text{H}}{100\,\Omega} = 0{,}02\,\text{s} = 20\,\text{ms}.

I∞=UR=24V100Ω=0,24A. I_\infty = \frac{U}{R} = \frac{24\,\text{V}}{100\,\Omega} = 0{,}24\,\text{A}.

i(t)=I∞(1−e−tτ)=0,24A⋅(1−e−20ms20ms)=0,24A⋅(1−e−1). i(t) = I_\infty\left(1-e^{-\frac{t}{\tau}}\right) = 0{,}24\,\text{A}\cdot\left(1-e^{-\frac{20\,\text{ms}}{20\,\text{ms}}}\right) = 0{,}24\,\text{A}\cdot(1-e^{-1}).

Mivel e−1≈0,368e^{-1} \approx 0{,}368, így i(20ms)≈0,24A⋅0,632≈0,152Ai(20\,\text{ms}) \approx 0{,}24\,\text{A}\cdot 0{,}632 \approx 0{,}152\,\text{A}. A tekercs feszültsége ekkor uL=U−iR=24V−15,2V=8,8Vu_L = U - iR = 24\,\text{V} - 15{,}2\,\text{V} = 8{,}8\,\text{V}. Ellenőrzés: a hurokfeszültségek összege visszaadja a tápegység feszültségét.

Példa 2 – Kikapcsolási feszültséglökés. Az előző áramkörben az áram állandósult: I0=0,24AI_0 = 0{,}24\,\text{A}. A kapcsoló nincs védve szabadonfutó diódával, és az érintkezők 10μs10\,\mu\text{s} alatt szakítják meg az áramot. Becsüljük meg a tekercsen indukálódó feszültséget!

uL≈LΔiΔt=2H⋅0,24A−010⋅10−6s=48000V. u_L \approx L\frac{\Delta i}{\Delta t} = 2\,\text{H}\cdot\frac{0{,}24\,\text{A} - 0}{10\cdot10^{-6}\,\text{s}} = 48\,000\,\text{V}.

Ez a feszültség természetesen nem éri el ezt az értéket a valóságban, mert a kapcsoló érintkezői között ív alakul ki, és az ív lezárja az áramkört. A számítás jól mutatja, hogy az induktív terhelés megszakítása miért okoz ívet és miért veszélyes a kapcsoló érintkezőire, valamint a vezérlő félvezetőre.

Példa 3 – Kölcsönös indukció. Két tekercs induktivitása L1=0,1HL_1 = 0{,}1\,\text{H} és L2=0,4HL_2 = 0{,}4\,\text{H}, csatolási tényezőjük k=0,9k = 0{,}9. Mekkora a kölcsönös induktivitás?

M=kL1L2=0,9⋅0,1⋅0,4=0,9⋅0,04=0,9⋅0,2=0,18H. M = k\sqrt{L_1 L_2} = 0{,}9\cdot\sqrt{0{,}1\cdot0{,}4} = 0{,}9\cdot\sqrt{0{,}04} = 0{,}9\cdot0{,}2 = 0{,}18\,\text{H}.

Példa 4 – Induktivitás energiája. Mekkora energia tárolódik az L=2HL = 2\,\text{H} tekercsben, ha az árama 0,24A0{,}24\,\text{A}?

W=12LI2=12⋅2H⋅(0,24A)2=0,0576J. W = \frac{1}{2}LI^2 = \frac{1}{2}\cdot2\,\text{H}\cdot(0{,}24\,\text{A})^2 = 0{,}0576\,\text{J}.

Ez az energia hajtja a szikrát a kapcsoló nyitásakor; ha nem adunk neki folyamatos levezetési utat, az ívben vagy a vezérlőelemben disszipálódik.

5.4.7 Valós életbeli alkalmazás

Egy PLC tranzisztoros kimenete egy 24 V-os relé tekercsét kapcsolja. A relé tekercsének adatai: L≈0,5HL \approx 0{,}5\,\text{H}, R≈100ΩR \approx 100\,\Omega. A szerelő azt tapasztalja, hogy a PLC kimenete egy idő után zárlatos lesz, a relé vezérlése megbízhatatlan. A kapcsolási rajzot megnézve kiderül, hogy a relé tekercsével párhuzamosan nincs szabadonfutó dióda. Kikapcsoláskor a tekercsben tárolt energia nagy feszültséglökést hoz létre, amely a tranzisztoros kimenetet túlfeszültséggel terheli. A megoldás: a tekercs kapcsaival párhuzamosan, záróirányban egy 1N4007 típusú dióda beépítése (a konkrét típust a gyártói adatlap és a kapcsolási gyakorlat alapján kell ellenőrizni). A dióda a kikapcsolási feszültséget kb. 0,7V0{,}7\,\text{V}-ra korlátozza, így a tranzisztor élettartama jelentősen nő.

Hasonló elven működik a belső égésű motorok gyújtótekercse is: a megszakító megszakítja a primer tekercs áramát, a hirtelen fluxusösszeomlás pedig a szekunder tekercsben igen nagy feszültséget indukál, amely a gyújtógyertyán szikrát hoz létre.

5.4.8 Tipikus hibák

  1. Azt hinni, hogy a tekercs kikapcsoláskor „energiát termel”. A tekercs nem termel energiát; a korábban tárolt mágneses energiát adja le. Ha nincs levezetési út, az energia ívben vagy a félvezetőben disszipálódik.
  2. A szabadonfutó dióda fordított bekötése. Ha a diódát nyitóirányban kötjük be a tápfeszültséghez képest, akkor az már bekapcsolt állapotban is vezet, így gyakorlatilag rövidre zárja a tekercset és tönkreteszi a kapcsolóelemet. A dióda anódja a tekercs negatívabb, katódja a pozitívabb pontjára kerül.
  3. Az időállandó figyelmen kívül hagyása. Relé vagy mágneskapcsoló vezérlésénél az áram csak 5τ5\tau után éri el az állandósult értéket. Ha a vezérlés túl rövid impulzust ad, a relé nem húz meg, vagy bizonytalanul működik.
  4. Az indukált feszültség irányának felcserélése. Lenz törvénye szerint az indukált feszültség az őt létrehozó változást gátolja. Ha az irányt eltévesztjük, a szabadonfutó dióda polaritását is rosszul határozzuk meg.

5.4.9 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis: a tekercs kikapcsolásakor az indukált feszültség mindig kicsi, ha az áram kicsi.
  2. Számítsd ki az időállandót, ha L=0,5HL = 0{,}5\,\text{H} és R=50ΩR = 50\,\Omega.
  3. Miért záróirányú a szabadonfutó dióda az RL-körben, amikor a kapcsoló zárt?
  4. Mekkora energiát tárol egy L=2HL = 2\,\text{H} tekercs, ha az árama 0,5A0{,}5\,\text{A}?
  5. Mi a Faraday-törvény negatív előjelének fizikai jelentése?

5.4.10 Feladatok

1. feladat (A). Egy 200 menetes tekercs fluxusa 5 ms alatt 0,8 mWb-ről 0,3 mWb-re csökken. Mekkora az indukált feszültség?

2. feladat (A). Mekkora feszültség indukálódik egy L=0,4HL = 0{,}4\,\text{H} tekercsben, ha az árama 2 A-ről 1,2 A-re csökken 0,1 s alatt?

3. feladat (B). Adott: U=12VU = 12\,\text{V}, R=47ΩR = 47\,\Omega, L=100mHL = 100\,\text{mH}. Számítsd ki az időállandót, az állandósult áramot, és az áramot t=τt = \tau időpontban!

4. feladat (B). Egy U=24VU = 24\,\text{V}, R=100ΩR = 100\,\Omega, L=2HL = 2\,\text{H} RL-körben az áram állandósult, majd a kapcsolót kinyitjuk. Nincs szabadonfutó dióda. Becsüld meg a tekercs kikapcsolási feszültségét, ha a kapcsoló 20 µs alatt szakítja meg az áramot!

5. feladat (C). Két tekercs induktivitása L1=0,2HL_1 = 0{,}2\,\text{H} és L2=0,8HL_2 = 0{,}8\,\text{H}, csatolási tényezőjük k=0,95k = 0{,}95. Mekkora a kölcsönös induktivitás? Ha az első tekercs árama 0,1 s alatt 3 A-ről 0 A-re csökken, mekkora feszültség indukálódik a második tekercsben?

6. feladat (D). Egy relé tekercsét (L=0,5HL = 0{,}5\,\text{H}, R=100ΩR = 100\,\Omega) 12 V-os tranzisztoros fokozat kapcsolja, szabadonfutó dióda nélkül. Kikapcsoláskor a tranzisztor kollektorán 80 V-os feszültségtüske jelenik meg. Magyarázd el a jelenséget, és javasolj megoldást! Miért nem éri el a feszültséglökés a több százezer voltos elméleti értéket?

5.4.11 Megoldások

5.4.11.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Az indukált feszültség nem az áram nagyságától, hanem az áramváltozás sebességétől függ. Kis áram is okozhat nagy feszültséget, ha nagyon gyorsan szakad meg.
  2. τ=L/R=0,5/50=0,01s=10ms\tau = L/R = 0{,}5/50 = 0{,}01\,\text{s} = 10\,\text{ms}.
  3. Zárt kapcsolónál a tekercs felső pontja pozitívabb, az alsó negatívabb; a dióda anódja alul, katódja felül van, így záróirányban van, és nem vezet.
  4. W=12LI2=0,5⋅2⋅(0,5)2=0,25JW = \frac12 LI^2 = 0{,}5\cdot2\cdot(0{,}5)^2 = 0{,}25\,\text{J}.
  5. A negatív előjel Lenz törvényét fejezi ki: az indukált feszültség olyan irányú áramot hoz létre, amely a fluxusváltozást gátolja.

5.4.11.2 Feladatok megoldása

1. feladat (A).

Adott: N=200N = 200, ΔΦ=0,3−0,8=−0,5mWb=−0,5⋅10−3Wb\Delta\Phi = 0{,}3 - 0{,}8 = -0{,}5\,\text{mWb} = -0{,}5\cdot10^{-3}\,\text{Wb}, Δt=5ms=0,005s\Delta t = 5\,\text{ms} = 0{,}005\,\text{s}.

e=−NΔΦΔt=−200⋅−0,5⋅10−30,005=20V. e = -N\frac{\Delta\Phi}{\Delta t} = -200\cdot\frac{-0{,}5\cdot10^{-3}}{0{,}005} = 20\,\text{V}.

Ellenőrzés: a fluxus csökken, ezért az indukált feszültség pozitív előjelű a fenti iránykonvencióval; a nagyságrend egy kis transzformátor tekercsfeszültségének felel meg.

2. feladat (A).

Adott: L=0,4HL = 0{,}4\,\text{H}, Δi=1,2−2=−0,8A\Delta i = 1{,}2 - 2 = -0{,}8\,\text{A}, Δt=0,1s\Delta t = 0{,}1\,\text{s}.

eL=−LΔiΔt=−0,4⋅−0,80,1=3,2V. e_L = -L\frac{\Delta i}{\Delta t} = -0{,}4\cdot\frac{-0{,}8}{0{,}1} = 3{,}2\,\text{V}.

3. feladat (B).

Adott: U=12VU = 12\,\text{V}, R=47ΩR = 47\,\Omega, L=100mH=0,1HL = 100\,\text{mH} = 0{,}1\,\text{H}.

τ=LR=0,147≈0,00213s=2,13ms. \tau = \frac{L}{R} = \frac{0{,}1}{47} \approx 0{,}00213\,\text{s} = 2{,}13\,\text{ms}.

I∞=UR=1247≈0,255A. I_\infty = \frac{U}{R} = \frac{12}{47} \approx 0{,}255\,\text{A}.

i(τ)=I∞(1−e−1)≈0,255⋅0,632≈0,161A. i(\tau) = I_\infty(1-e^{-1}) \approx 0{,}255\cdot0{,}632 \approx 0{,}161\,\text{A}.

Ellenőrzés: az áram az állandósult érték 63,2%-ánál jár egy időállandó után.

4. feladat (B).

Adott: U=24VU = 24\,\text{V}, R=100ΩR = 100\,\Omega, L=2HL = 2\,\text{H}. Az állandósult áram:

I0=UR=24100=0,24A. I_0 = \frac{U}{R} = \frac{24}{100} = 0{,}24\,\text{A}.

A kapcsoló 20 µs = 2⋅10−5s2\cdot10^{-5}\,\text{s} alatt szakít. A becsült feszültség:

uL≈LΔiΔt=2⋅0,242⋅10−5=24000V. u_L \approx L\frac{\Delta i}{\Delta t} = 2\cdot\frac{0{,}24}{2\cdot10^{-5}} = 24\,000\,\text{V}.

A valóságban az ív ezt korlátozza, de a kapcsoló érintkezői így is ívnek vannak kitéve.

5. feladat (C).

Adott: L1=0,2HL_1 = 0{,}2\,\text{H}, L2=0,8HL_2 = 0{,}8\,\text{H}, k=0,95k = 0{,}95.

M=kL1L2=0,95⋅0,2⋅0,8=0,95⋅0,16=0,95⋅0,4=0,38H. M = k\sqrt{L_1 L_2} = 0{,}95\cdot\sqrt{0{,}2\cdot0{,}8} = 0{,}95\cdot\sqrt{0{,}16} = 0{,}95\cdot0{,}4 = 0{,}38\,\text{H}.

Az első tekercs áramváltozása: Δi1=0−3=−3A\Delta i_1 = 0 - 3 = -3\,\text{A}, Δt=0,1s\Delta t = 0{,}1\,\text{s}.

e2=−MΔi1Δt=−0,38⋅−30,1=11,4V. e_2 = -M\frac{\Delta i_1}{\Delta t} = -0{,}38\cdot\frac{-3}{0{,}1} = 11{,}4\,\text{V}.

6. feladat (D).

Kikapcsoláskor a tekercsben tárolt energia nagy feszültséglökést hoz létre, mert az áram gyorsan csökken. Ha a tranzisztor nagyon gyorsan zár, az elméleti feszültség akár több százezer volt is lehetne, de a feszültség csak addig nő, amíg a tranzisztor kollektor–emitter átütési (letörési) feszültségét – itt a mért kb. 80V80\,\text{V}-ot, amelyből 12V12\,\text{V} a táp, kb. 68V68\,\text{V} a tekercs feszültsége – el nem éri; ekkor a tranzisztor letör (lavinaletörés), és a szórt kapacitások is korlátozzák; a tárolt energia ilyenkor a tranzisztorban disszipálódik, ez teszi tönkre. Számítás: I0=12/100=0,12AI_0 = 12/100 = 0{,}12\,\text{A}, W=12LI02=12⋅0,5⋅0,122=3,6mJW = \tfrac{1}{2} L I_0^2 = \tfrac{1}{2}\cdot 0{,}5 \cdot 0{,}12^2 = 3{,}6\,\text{mJ}; 300 kV-hoz kb. Δt=LI0/u=0,5⋅0,12/300000≈0,2μs\Delta t = L I_0/u = 0{,}5\cdot 0{,}12/300\,000 \approx 0{,}2\,\mu\text{s} szakítási idő kellene. Mechanikus érintkezőnél ugyanezt az ív korlátozza. A 80 V-os kollektorfeszültség-tüske is veszélyes a tranzisztorra. Megoldás: a relé tekercs kapcsaival párhuzamosan, záróirányban szabadonfutó diódát kell beépíteni. Ekkor a tekercs feszültsége kikapcsoláskor kb. 0,7V0{,}7\,\text{V}-ra, a kollektorfeszültség kb. 12,7V12{,}7\,\text{V}-ra korlátozódik, és a tranzisztor védett.

5.4.12 Rövid összefoglaló

A Faraday-törvény szerint a fluxusváltozás zárt hurokban feszültséget indukál: e=−NΔΦ/Δte = -N\Delta\Phi/\Delta t. A negatív előjel Lenz törvényét fejezi ki: az indukált hatás gátolja az őt létrehozó változást. A mozgási indukció generátorokban, a nyugalmi indukció transzformátorokban hasznosul. Az önindukció feszültsége eL=−LΔi/Δte_L = -L\Delta i/\Delta t, az induktivitás energiája W=12LI2W = \frac12 LI^2. Két tekercs kölcsönös induktivitása M=kL1L2M = k\sqrt{L_1 L_2}, ez az alapja a transzformátorok és a forgó gépek működésének. Az RL-tag időállandója τ=L/R\tau = L/R; bekapcsoláskor az áram i(t)=I∞(1−e−t/τ)i(t) = I_\infty(1-e^{-t/\tau}), kikapcsoláskor i(t)=I0e−t/τi(t) = I_0 e^{-t/\tau} szerint változik. Kikapcsoláskor a tekercs nagy feszültséglökést okozhat, amit záróirányban bekötött szabadonfutó diódával korlátozunk. Ez a védelem nélkülözhetetlen tranzisztoros vezérléseknél és reléknél.

5.4.13 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet fizikai alapjai stabil elektrotechnikai ismeretek. Konkrét szabvány- vagy gyártói adatot nem idéztem; a szabadonfutó dióda kiválasztásánál mindig az adott relé és kapcsolóelem gyártói adatlapját kell figyelembe venni.