6.1 Szinuszos mennyiségek és fázorok

6.1.1 Motiváció

Amikor a villanyszerelő a multimétert a dugaszoló aljzatra csatlakoztatja, a kijelzőn – jó esetben – körülbelül 230 V-ot lát. Ez azonban nem a hálózati feszültség legnagyobb pillanatnyi értéke: ha ugyanezt a feszültséget megfelelő mérőeszközzel oszcilloszkópon vizsgáljuk, a képernyőn időben változó, szinuszos görbe rajzolódik ki, amelynek csúcsa körülbelül 325 V. (Hálózati feszültséget csak differenciálszondával vagy szigetelt bemenetű, megfelelő CAT-besorolású műszerrel szabad oszcilloszkópon vizsgálni; a földelt szonda földcsipeszét soha ne kösd fázisra, és a műszer védőföldelését soha ne bontsd – lásd Oszcilloszkóp és jelalakok.) A 230 V az effektív érték, amely a hálózati feszültség egyik legfontosabb jellemzője. Ez az alfejezet megmutatja, hogyan kapcsolódik az effektív érték a csúcsértékhez, és hogyan tudunk szinuszos mennyiségeket fázorokként összeadni – ez a későbbi váltakozó áramú fejezetek alapja.

6.1.2 Szemléletes kép: forgó tekercs és az időfüggvény

Az alábbi ábra a hálózati feszültség időbeli alakját mutatja. A vízszintes tengelyen az idő (másodperc), a függőlegesen a pillanatnyi feszültség (volt). A görbe szinuszosan váltakozik: pozitív és negatív csúcsa egyaránt körülbelül 325 V, és a minta másodpercenként 50-szer ismétlődik.

A hálózati feszültség időfüggvénye - u(t) = 325·sin(2π·50·t) V, azaz 230 V effektív, 50 Hz-es hálózati feszültség. A csúcsérték 325 V, a periódusidő 20 ms.

Ábraértelmezés. A görbe a u(t)=325sin⁡(2π⋅50⋅t)u(t) = 325 \sin(2\pi \cdot 50 \cdot t) feszültséget ábrázolja. A szinuszfüggvény értéke –1 és +1 között változik, ezért a pillanatérték –325 V és +325 V között ingadozik. A periódusidő T=20T = 20 ms, mert 50 teljes periódus fér el egy másodpercben.

A váltakozó feszültség előállítását legegyszerűbben egy mágneses térben egyenletesen forgó tekercs szemlélteti. Amikor a tekercs síkja párhuzamos a mágneses tér erővonalaival, az oldalvezetők merőlegesen metszik az erővonalakat, a fluxus változása a legnagyobb, ezért ekkor jelenik meg a feszültség csúcsértéke. Amikor a tekercs síkja merőleges az erővonalakra, a fluxus maximális, de pillanatnyilag nem változik: a feszültség nulla (semleges helyzet). A forgás során a tekercsben indukált feszültség a pillanatnyi szög szinuszával arányos. Ha a tekercs ω\omega szögsebességgel forog, a szög időben egyenletesen nő: α=ωt\alpha = \omega t. A villamos szög a mechanikai szög pp-szerese, ahol pp a póluspárok száma – ezzel a gépeknél találkozunk majd. A hálózati 50 Hz-es váltakozó áramot a hazai erőművek forgógépei állítják elő; a frekvencia az erőművi gépek fordulatszámának és pólusszámának kapcsolatából adódik.

6.1.3 Definíciók és alaptörvények

Definíció. Szinuszos váltakozó feszültség az, amelynek pillanatnyi értéke a

u(t)=Ûsin⁡(ωt+φu)u(t) = \hat U \sin(\omega t + \varphi_u)

időfüggvénnyel írható le.

Ebben a kifejezésben: - u(t)u(t) a pillanatnyi feszültség (volt, V); - Û\hat U a csúcsérték vagy amplitúdó (V), a legnagyobb pillanatnyi érték; - ω\omega a körfrekvencia (1/s vagy rad/s); - tt az idő (s); - φu\varphi_u a kezdőfázis (rad vagy fok), amely a szinusz argumentumának t=0t=0 pillanatbeli értékét adja.

Definíció. Periódusidő (TT) az a legrövidebb idő, amely után a jel pontosan ismétlődik: u(t+T)=u(t)u(t+T)=u(t). Mértékegysége másodperc (s).

Definíció. Frekvencia (ff) az egy másodperc alatt lejátszódó teljes periódusok száma:

f=1T.f = \frac{1}{T}.

Mértékegysége hertz (Hz), ahol 1Hz=1/s1\,\text{Hz} = 1/\text{s}.

Definíció. Körfrekvencia (ω\omega) a fázisszög másodpercenkénti megváltozása:

ω=2πf=2πT.\omega = 2\pi f = \frac{2\pi}{T}.

Mértékegysége rad/s, de gyakran 1/s-ként is használjuk, mert a radián dimenziómentes szögmérték.

Definíció. Csúcsérték (amplitúdó, Û\hat U vagy Î\hat I) a váltakozó mennyiség legnagyobb pillanatnyi értéke. Szinuszos jelnél a pozitív és a negatív csúcs abszolút értéke megegyezik.

Definíció. Effektív érték (UU, II) azzal az egyenárammal (feszültséggel) egyenlő, amely ugyanazon az ellenálláson, ugyanannyi idő alatt ugyanakkora hőmennyiséget fejleszt, mint a váltakozó mennyiség. Szinuszos váltakozó mennyiségre:

U=Û2≈0,707Û,I=Î2≈0,707Î.U = \frac{\hat U}{\sqrt{2}} \approx 0{,}707\,\hat U, \qquad I = \frac{\hat I}{\sqrt{2}} \approx 0{,}707\,\hat I.

Definíció. Abszolút középérték (egyenirányított középérték, UavU_{av}) a jel abszolút értékének átlaga egy teljes periódusra. Szinuszos jelre:

Uav=2πÛ≈0,637Û.U_{av} = \frac{2}{\pi}\hat U \approx 0{,}637\,\hat U.

Az egyszerű matematikai középérték egy teljes periódusra nulla, mert a szinusz pozitív és negatív félhullámai kioltják egymást. A váltakozó áramú méréseknél és a teljesítményszámításoknál az effektív érték használatos.

6.1.4 Miért éppen Û/2\hat U/\sqrt{2} az effektív érték?

Az effektív érték fogalmát a hőhatásból vezetjük le. Egy RR ellenálláson az egyenáramú teljesítmény PDC=I2RP_{DC} = I^2 R. A váltakozó áram pillanatnyi teljesítménye p(t)=i2(t)Rp(t) = i^2(t) R. Az átlagos teljesítmény:

p¯=1T∫0Ti2(t)Rdt=R(1T∫0Ti2(t)dt).\overline{p} = \frac{1}{T}\int_0^T i^2(t) R\,dt = R \left( \frac{1}{T}\int_0^T i^2(t)\,dt \right).

A zárójelben lévő mennyiség az áram négyzetének átlaga. Az effektív áram ennek négyzetgyöke:

I=1T∫0Ti2(t)dt.I = \sqrt{\frac{1}{T}\int_0^T i^2(t)\,dt}.

Ezért nevezik az effektív értéket RMS-értéknek is (root mean square, négyzetes közép). Ha az áram szinuszos:

i(t)=Îsin⁡(ωt),i(t) = \hat I \sin(\omega t),

akkor a sin⁡2(ωt)\sin^2(\omega t) függvény átlaga egy teljes periódusra 12\frac{1}{2}. Ebből:

I2=1T∫0TÎ2sin⁡2(ωt)dt=Î2⋅12,I^2 = \frac{1}{T}\int_0^T \hat I^2 \sin^2(\omega t)\,dt = \hat I^2 \cdot \frac{1}{2},

tehát

I=Î2.I = \frac{\hat I}{\sqrt{2}}.

Ugyanez a feszültségre: U=Û/2U = \hat U / \sqrt{2}.

Továbbvitt eredmény. Az effektív érték és a fázorábrázolás fogalmát minden további váltakozó áramú fejezet használja, elsősorban a(z) Ellenállás, induktivitás és kapacitás váltakozó áramú körben alfejezettől kezdve az impedancia-, teljesítmény- és hibavédelmi számításokig.

6.1.5 A fázis és a fáziseltérés

Definíció. Fázis (fázisszög) a szinuszfüggvény argumentuma: α(t)=ωt+φ\alpha(t) = \omega t + \varphi. A φ\varphi kezdőfázis a t=0t=0 pillanathoz tartozó szög, amely a fázor kezdeti helyzetét jellemzi.

Ha két azonos frekvenciájú szinuszos mennyiséget vizsgálunk, például egy feszültséget és egy áramot:

u(t)=Ûsin⁡(ωt+φu),i(t)=Îsin⁡(ωt+φi),u(t) = \hat U \sin(\omega t + \varphi_u), \qquad i(t) = \hat I \sin(\omega t + \varphi_i),

akkor a fáziseltérésük:

φ=φu−φi.\varphi = \varphi_u - \varphi_i.

Ha φ>0\varphi > 0, a feszültség megelőzi az áramot (induktív jellegű kör), ha φ<0\varphi < 0, a feszültség késik az áramhoz képest (kapacitív jellegű). A φ\varphi szöget fokban vagy radiánban adjuk meg; a gyakorlati számításoknál gyakran fokban dolgozunk, mert a mérési jegyzőkönyvek és a műszerek is fokban jelzik.

6.1.6 Fázorábrázolás

Definíció. Fázor egy forgó vektor, amelynek hossza a szinuszos mennyiség csúcsértékével (vagy effektív értékével) arányos, és az x-tengelyhez képest bezárt szöge a fázisszög. A fázor ω\omega szögsebességgel forog az óramutató járásával ellentétesen. A pillanatnyi érték a fázor y-tengelyre vett vetületéből adódik.

A fázorábrákon a vektorokat általában a t=0t=0 pillanatban rajzoljuk le. A vektor hossza a csúcsérték vagy az effektív érték; a könyvben – a 6.1 bevezető példáit kivéve – a fázor hossza az effektív érték, mert a mérőműszerek és a teljesítményképletek is effektív értékkel dolgoznak; ha csúcsértékű fázort rajzolunk, azt jelöljük (Û\hat U). A fázorok ábrázolásánál mindig odaírjuk, melyik skálát használjuk.

A fázorok legfontosabb tulajdonsága, hogy az azonos frekvenciájú szinuszos mennyiségek összege a fázorok vektori összegeként számítható. Két fázor összegzéséhez a vektorokat komponensekre bontjuk, vagy a koszinusztételt alkalmazzuk:

Ha a két feszültség csúcsértéke Û1\hat U_1 és Û2\hat U_2, fázisszögük φ1\varphi_1 és φ2\varphi_2, akkor az eredő fázor komponensei:

Ûx=Û1cos⁡φ1+Û2cos⁡φ2,\hat U_x = \hat U_1 \cos\varphi_1 + \hat U_2 \cos\varphi_2,

Ûy=Û1sin⁡φ1+Û2sin⁡φ2.\hat U_y = \hat U_1 \sin\varphi_1 + \hat U_2 \sin\varphi_2.

Az eredő amplitúdó és fázisszög:

Û=Ûx2+Ûy2,φ=arctan⁡ÛyÛx.\hat U = \sqrt{\hat U_x^2 + \hat U_y^2}, \qquad \varphi = \arctan\frac{\hat U_y}{\hat U_x}.

Ez az összefüggés a vektorgeometriából következik, és a fázorokkal való munkának az alapja.

Két feszültség fázorainak összeadása - Az U1 fázor hossza 100 V (0°), az U2 fázor hossza 60 V (30°). Az eredő U fázor (szaggatott) hossza 154,9 V, szöge 11,2°. A rajz a fázorok arányait és a vektori összeadást szemlélteti.

Ábraértelmezés. Az első fázor (U1) vízszintesen mutat, hossza 100 egység. A második fázor (U2) az U1 végpontjából indul, és 30°-kal felfelé hajlik, hossza 60 egység. Az eredő fázor (U, szaggatott) az origóból a második fázor végpontjába mutat. Az ábra jól mutatja, hogy a két fázor összege nem egyszerűen a hosszak összege: 100+60=160100 + 60 = 160 lenne, de a vektori összeg csak körülbelül 155, mert a két vektor nem pontosan egy irányba mutat.

6.1.7 Kidolgozott példa: hálózati feszültség átszámítása

Példa 1. (alap, számítás) A magyarországi kisfeszültségű hálózat fázisfeszültsége 230 V effektív, frekvenciája 50 Hz. Számítsd ki a csúcsértéket, a periódusidőt, a körfrekvenciát és az abszolút középértéket.

Megoldás.

Ellenőrzés. A csúcsérték nagyobb az effektívnél, ami szinusznál mindig teljesül: Û/U=2≈1,414\hat U / U = \sqrt{2} \approx 1{,}414. A periódusidő 20 ms, ami a gyakorlatban ismert: a 230 V-os hálózati feszültség periódusideje 20 ms, így 50 teljes periódus van egy másodpercben.

Példa 2. (fázorösszeadás, kidolgozott munkapélda) Két szinuszos feszültségjel:

u1(t)=100sin⁡(ωt)V,u2(t)=60sin⁡(ωt+30∘)V.u_1(t) = 100 \sin(\omega t) \ \text{V}, \qquad u_2(t) = 60 \sin(\omega t + 30^\circ) \ \text{V}.

Határozd meg az összegük időfüggvényét fázorokkal.

Megoldás.

  1. A fázorok hossza: Û1=100\hat U_1 = 100 V, Û2=60\hat U_2 = 60 V; szögük: φ1=0∘\varphi_1 = 0^\circ, φ2=30∘\varphi_2 = 30^\circ.
  2. Az első fázor komponensei: U1x=100cos⁡0∘=100U_{1x} = 100\cos 0^\circ = 100 V, U1y=100sin⁡0∘=0U_{1y} = 100\sin 0^\circ = 0 V.
  3. A második fázor komponensei: U2x=60cos⁡30∘=60⋅0,866=51,96U_{2x} = 60\cos 30^\circ = 60 \cdot 0{,}866 = 51{,}96 V, U2y=60sin⁡30∘=60⋅0,5=30U_{2y} = 60\sin 30^\circ = 60 \cdot 0{,}5 = 30 V.
  4. Az eredő komponensek: Ux=100+51,96=151,96U_x = 100 + 51{,}96 = 151{,}96 V, Uy=0+30=30U_y = 0 + 30 = 30 V.
  5. Az eredő amplitúdó: Û=151,962+302=23091,84+900≈154,9\hat U = \sqrt{151{,}96^2 + 30^2} = \sqrt{23091{,}84 + 900} \approx 154{,}9 V.
  6. A fázisszög: φ=arctan⁡(30/151,96)≈arctan⁡(0,197)≈11,2∘\varphi = \arctan(30 / 151{,}96) \approx \arctan(0{,}197) \approx 11{,}2^\circ.
  7. Az összeg időfüggvénye:

u(t)≈154,9sin⁡(ωt+11,2∘)V.u(t) \approx 154{,}9 \sin(\omega t + 11{,}2^\circ) \ \text{V}.

Ellenőrzés koszinusztétellel. Két vektor összegének hossza:

Û=Û12+Û22+2Û1Û2cos⁡Δφ=1002+602+2⋅100⋅60⋅cos⁡30∘.\hat U = \sqrt{\hat U_1^2 + \hat U_2^2 + 2\hat U_1 \hat U_2 \cos\Delta\varphi} = \sqrt{100^2 + 60^2 + 2 \cdot 100 \cdot 60 \cdot \cos 30^\circ}.

A cos⁡30∘=0,866\cos 30^\circ = 0{,}866, így a gyök alatti kifejezés:

10000+3600+12000⋅0,866=13600+10392=23992,10000 + 3600 + 12000 \cdot 0{,}866 = 13600 + 10392 = 23992,

amelynek négyzetgyöke 154,9154{,}9 V – egyezik a komponens-módszerrel kapott értékkel.

6.1.8 A hálózati feszültség jellemzői és a mérés

Szabály. A magyarországi kisfeszültségű hálózat fázisfeszültségét U0=230VU_0 = 230\ \text{V}-nak, vonali feszültségét Uv=400VU_v = 400\ \text{V}-nak nevezzük. Az értékek mindig effektív értéket jelentenek, ha mást nem mondunk. A csúcsérték csak akkor szerepel, ha kifejezetten jelöljük.

A multiméterek feszültségmérésnél váltakozó feszültségállásban általában a szinuszos jel effektív értékét mutatják. A valódi effektív érték mérő műszerek (true RMS) a nem szinuszos jeleknél is helyes értéket adnak; az egyszerűbb műszerek csak szinuszos jelre kalibráltak. Az oszcilloszkópon a csúcsértéket olvassuk le.

Interaktív ábra. Az alábbi fázorösszeadó a forgó fázorok és a szinuszos időfüggvények kapcsolatát mutatja a 2. példa adataival (Û1=100\hat U_1 = 100 V, 0°; Û2=60\hat U_2 = 60 V, 30° → Û=154,9\hat U = 154{,}9 V, 11,2°). A bal oldalon a fázorok a választott ωt\omega t pillanatban állnak, a jobb oldalon a három görbe látszik; a vízszintes vetítővonalak a fázorcsúcsok függőleges vetületét (a pillanatértéket) viszik át a görbékre. A HTML-kiadásban a csúcsértékek és a fázisszögek csúszkával állíthatók, a fázorok lejátszással foroghatnak. Próbáld ki, mi történik, ha a két jel fázisban van (φ2=φ1\varphi_2 = \varphi_1): ekkor az összeg csúcsa a két amplitúdó összege. Ha 90°-os fáziseltérést állítasz be, az összeg csúcsa a Pitagorasz-tétellel számítható; 180°-nál a két csúcsérték különbsége marad.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Két forgó fázor (100 V, 0° és 60 V, 30°) és összegük (154,9 V, 11,2°), mellettük az u1, u2 és u szinuszgörbe egy periódusra, vízszintes vetítővonalakkal a 45°-os pillanatban
Két forgó fázor és összegük, mellettük a szinuszos időfüggvények (ωt=45°\omega t = 45° pillanat)

6.1.9 Valós életbeli alkalmazás

Egy lakásfelújítás során a villanyszerelő a konnektor feszültségét méri. A multiméter 228 V-ot mutat, ami a hálózati feszültség effektív értéke a tűréshatáron belül. Azonban a hűtőszekrény elektronikájának tápegysége a bemeneti feszültséget egyenirányítja, és a szűrőkondenzátor a csúcsértékre, körülbelül 2⋅228≈322\sqrt{2} \cdot 228 \approx 322 V-ra töltődik fel. Ha a szerelő ezt nem tudja, tévesen alulméretezheti a tápegység szűrőkondenzátorát, ami idő előtti meghibásodáshoz vezet. Ugyanezért a szigetelésvizsgálatnál és a túlfeszültség-védelem kiválasztásánál is a csúcsértéket kell figyelembe venni.

Egy másik gyakori eset: a munkatárs megkérdezi, miért nem 230 V-ot ír az oszcilloszkóp (a hálózati feszültségű oszcilloszkópos mérés biztonsági feltételeit lásd Oszcilloszkóp és jelalakok). A belépő tanuló számára meglepő lehet, hogy a szinusz csúcsa 325 V, de a hálózati mérésnél mégis 230 V-ot mondunk. A válasz az effektív érték: a villamos energia számításához az egyenáramú hőhatással egyenértékű 230 V a mérvadó, ezért a hálózati berendezések névleges feszültsége ezt jelenti.

6.1.10 Tipikus hibák

Hiba 1: Csúcsérték és effektív érték összekeverése. Ha valaki a 230 V-ot csúcsértéknek gondolja, akkor a tényleges csúcsértéket alulbecsüli. Ez szigetelésméretezésnél, kondenzátorok kiválasztásánál és a hibavédelmi (régi szóval érintésvédelmi) vizsgálatoknál veszélyes lehet.

Hiba 2: Skalárként összeadni a fáziseltéréses szinuszokat. Két fáziseltéréses feszültség csúcsértékét egyszerűen összeadni hibás eredményt ad. A helyes módszer a fázorok vektori összege. Például a fenti példában 100+60=160100 + 60 = 160 V, de a valóságos eredő csúcsérték csak 154,9154{,}9 V.

Hiba 3: A körfrekvencia és a frekvencia felcserélése. A ω=2πf\omega = 2\pi f átszámítás elhagyása gyakori. Ha valaki ω=314\omega = 314 rad/s-ot 314 Hz-nek gondolja, a periódusidőt tévesen számolja. A helyes periódusidő T=1/f=1/50=20T = 1/f = 1/50 = 20 ms, nem 1/3141/314.

Hiba 4: Különböző frekvenciájú jelek fázorainak összeadása. Fázorokat csak azonos frekvenciájú mennyiségekre szabad összegezni. Különböző frekvenciáknál az összeg nem szinuszos, és a fázorábra nem alkalmazható (ezt a felharmonikusoknál tanuljuk részletesebben).

6.1.11 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A hálózati 230 V a feszültség csúcsértéke.
  2. Számítsd át: 1212 V effektív, 11 kHz-es szinuszos feszültség csúcsértéke mennyi?
  3. Mennyi a periódusidő, ha a frekvencia 100 Hz?
  4. Két fázor hossza 5 egység és 5 egység, a köztük lévő szög 90°. Mekkora az eredő fázor hossza?
  5. Mi a hibás az alábbi kijelentésben? „A fázor hossza a pillanatnyi érték, amely időben nem változik.”
  6. Rajzold le (fejben) két ellentétes fázisú fázor összegét: u1=10sin⁡(ωt)u_1 = 10\sin(\omega t) és u2=10sin⁡(ωt+180∘)u_2 = 10\sin(\omega t + 180^\circ). Mekkora az eredő amplitúdó?

Válaszok a Megoldások rész elején találhatók.

6.1.12 Feladatok

1. feladat (A) Egy szinuszos váltakozó feszültség effektív értéke 24 V, frekvenciája 50 Hz. Írd fel az időfüggvényét, feltéve, hogy kezdőfázisa nulla.

2. feladat (A) Számítsd ki a 16 A effektív, 50 Hz-es áram csúcsértékét, periódusidejét és körfrekvenciáját.

3. feladat (B) Két áram: i1=3sin⁡(ωt)i_1 = 3\sin(\omega t) A és i2=4sin⁡(ωt+90∘)i_2 = 4\sin(\omega t + 90^\circ) A. Add meg az eredő áram amplitúdóját és fázisszögét fázorokkal. Rajzold le a fázorábrát.

4. feladat (B) Egy feszültség időfüggvénye:

u(t)=10sin⁡(100πt+45∘)V.u(t) = 10 \sin(100\pi t + 45^\circ) \ \text{V}.

Add meg a csúcsértéket, effektív értéket, frekvenciát, periódusidőt és kezdőfázist.

5. feladat (C) Két fázisfeszültség (a háromfázisú rendszer két fázisa):

u1=325sin⁡(ωt)V,u2=325sin⁡(ωt−120∘)Vu_1 = 325 \sin(\omega t) \ \text{V}, \qquad u_2 = 325 \sin(\omega t - 120^\circ) \ \text{V}

(230 V effektív fázisfeszültség, csúcsérték: 230V⋅2≈325V230\,\text{V}\cdot\sqrt{2} \approx 325\,\text{V}).

Számítsd ki az eredő fázor amplitúdóját és fázisszögét. Mit mond ez a két fázis különbségéről?

6. feladat (D, gyakorlati hibakeresés) A műhelyben egy ellenálláson a multiméter 14,0V14{,}0\,\text{V} effektív értéket mér, az oszcilloszkóp pedig a jel csúcsértékét 19,8V19{,}8\,\text{V}-nak mutatja (törpefeszültségű, 50 V AC alatti jel). Ellenőrizd számolással, hogy a két műszer ugyanazt a szinuszos jelet méri-e. Ha nem, adj magyarázatot.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd.

6.1.13 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A 230 V effektív érték; a csúcsérték 325325 V.
  2. Û=2⋅12≈17,0\hat U = \sqrt{2} \cdot 12 \approx 17{,}0 V.
  3. T=1/f=1/100=0,01T = 1/f = 1/100 = 0{,}01 s = 10 ms.
  4. 52+52=50≈7,07\sqrt{5^2 + 5^2} = \sqrt{50} \approx 7{,}07 egység.
  5. A fázor hossza nem a pillanatnyi érték, hanem a csúcsérték (vagy effektív érték). A pillanatnyi érték a fázor y-vetülete, amely időben változik.
  6. A két fázor ellentétes irányú, összegük nulla: Û=0\hat U = 0.

1. feladat (A) megoldása

Adott: U=24VU = 24\ \text{V}, f=50Hzf = 50\ \text{Hz}, φ=0\varphi = 0. Keresett az időfüggvény.

Először a csúcsérték: Û=2U=1,414⋅24≈33,9\hat U = \sqrt{2}\,U = 1{,}414 \cdot 24 \approx 33{,}9 V. A körfrekvencia: ω=2πf=2π⋅50=314\omega = 2\pi f = 2\pi \cdot 50 = 314 rad/s. Az időfüggvény:

u(t)=33,9sin⁡(314t)V.u(t) = 33{,}9 \sin(314\,t) \ \text{V}.

2. feladat (A) megoldása

Adott: I=16AI = 16\ \text{A}, f=50Hzf = 50\ \text{Hz}.

3. feladat (B) megoldása

Adott: Î1=3\hat I_1 = 3 A, φ1=0∘\varphi_1 = 0^\circ; Î2=4\hat I_2 = 4 A, φ2=90∘\varphi_2 = 90^\circ.

A fázorok: - I→1\vec{I}_1 komponensei: I1x=3cos⁡0∘=3I_{1x} = 3\cos 0^\circ = 3, I1y=3sin⁡0∘=0I_{1y} = 3\sin 0^\circ = 0. - I→2\vec{I}_2 komponensei: I2x=4cos⁡90∘=4⋅0=0I_{2x} = 4\cos 90^\circ = 4\cdot 0 = 0, I2y=4sin⁡90∘=4⋅1=4I_{2y} = 4\sin 90^\circ = 4\cdot 1 = 4. - Eredő: Ix=3I_x = 3, Iy=4I_y = 4. - Amplitúdó: Î=32+42=9+16=5\hat I = \sqrt{3^2 + 4^2} = \sqrt{9 + 16} = 5 A. - Szög: φ=arctan⁡(4/3)≈53,1∘\varphi = \arctan(4/3) \approx 53{,}1^\circ.

Fázorábra: az első fázor vízszintesen jobbra mutat, a második felfelé; az eredő a 3-4-5 derékszögű háromszög átfogója. Az áram időfüggvénye: i(t)=5sin⁡(ωt+53,1∘)i(t) = 5\sin(\omega t + 53{,}1^\circ) A.

4. feladat (B) megoldása

Az időfüggvény: u(t)=10sin⁡(100πt+45∘)u(t) = 10 \sin(100\pi t + 45^\circ) V.

5. feladat (C) megoldása

Adott: Û1=325V\hat U_1 = 325\,\text{V}, φ1=0∘\varphi_1 = 0^\circ; Û2=325V\hat U_2 = 325\,\text{V}, φ2=−120∘\varphi_2 = -120^\circ (vagy 240∘240^\circ).

Komponensek: - U1x=325cos⁡0∘=325VU_{1x} = 325\cos 0^\circ = 325\,\text{V}, U1y=0VU_{1y} = 0\,\text{V}. - U2x=325cos⁡(−120∘)=325⋅(−0,5)=−162,5VU_{2x} = 325\cos(-120^\circ) = 325 \cdot (-0{,}5) = -162{,}5\,\text{V}. - U2y=325sin⁡(−120∘)=325⋅(−0,866)≈−281,5VU_{2y} = 325\sin(-120^\circ) = 325 \cdot (-0{,}866) \approx -281{,}5\,\text{V}.

Eredő: - Ux=325−162,5=162,5VU_x = 325 - 162{,}5 = 162{,}5\,\text{V}. - Uy=0−281,5=−281,5VU_y = 0 - 281{,}5 = -281{,}5\,\text{V}. - Amplitúdó: Û=162,52+281,52≈26406+79242=105648≈325V\hat U = \sqrt{162{,}5^2 + 281{,}5^2} \approx \sqrt{26406 + 79242} = \sqrt{105648} \approx 325\,\text{V}, effektív értéke 325/2≈230V325/\sqrt{2} \approx 230\,\text{V}. - Szög: φ=arctan⁡(−281,5/162,5)≈arctan⁡(−1,732)≈−60∘\varphi = \arctan(-281{,}5/162{,}5) \approx \arctan(-1{,}732) \approx -60^\circ.

Értelmezés. A két fázis fáziseltérése 120°, ezért a fázorok nem oltják ki egymást teljesen. Az eredő amplitúdó ugyanakkora, mint az egyes fázisoké (325 V), a fázisszög −60∘-60^\circ. Szimmetrikus rendszerben a három fázisfeszültség összege nulla, ezért u1+u2=−u3u_1 + u_2 = -u_3: az összeg éppen a harmadik fázis ellentettje. A vonali feszültség a két fázisfeszültség különbsége: |U1−U2|=3⋅325≈563V|U_1 - U_2| = \sqrt{3} \cdot 325 \approx 563\,\text{V} csúcs, azaz 400V400\,\text{V} effektív; ezt az A háromfázisú rendszer és a hálózati jellemzők alfejezet tárgyalja.

6. feladat (D) megoldása

Adott: multiméter effektív értéke U=14,0VU = 14{,}0\,\text{V}, oszcilloszkóp csúcsértéke Ûosc=19,8V\hat U_{osc} = 19{,}8\,\text{V}.

Ellenőrzés: Ha a jel szinuszos, akkor a csúcsérték és az effektív érték kapcsolata Û=2U\hat U = \sqrt{2}\,U. A multiméter effektív értékéből számított csúcsérték: Û=1,414⋅14,0V≈19,8V\hat U = 1{,}414 \cdot 14{,}0\,\text{V} \approx 19{,}8\,\text{V}. Az oszcilloszkóp által mutatott 19,8V19{,}8\,\text{V} csúcsérték megegyezik ezzel, tehát a két műszer ugyanazt a szinuszos jelet méri. Ha a jel nem lenne szinuszos (pl. erősen torz), akkor a két mérés eltérhetne, és valódi effektív (true RMS) műszerre lenne szükség.

6.1.14 Rövid összefoglaló

A szinuszos váltakozó feszültség u(t)=Ûsin⁡(ωt+φu)u(t) = \hat U \sin(\omega t + \varphi_u) alakú. A periódusidő TT, a frekvencia f=1/Tf = 1/T, a körfrekvencia ω=2πf\omega = 2\pi f. A csúcsérték Û\hat U, az effektív érték U=Û/2U = \hat U / \sqrt{2}; a hálózati feszültség 230 V effektív, csúcsa 325 V, frekvenciája 50 Hz, periódusideje 20 ms. Az effektív érték az egyenáramú hőhatással egyenértékű, ezért a gyakorlati számításokban ezt használjuk. A fáziseltérés a feszültség és áram (vagy két feszültség) kezdőfázisainak különbsége. Az azonos frekvenciájú szinuszos mennyiségeket fázorokként vektori egységként összegezzük: a fázor hossza a csúcsérték vagy (a könyv további részében) az effektív érték, az x-tengellyel bezárt szöge a fázisszög. Az összeg komponensenként számolható: Ux=∑Uicos⁡φiU_x = \sum U_i\cos\varphi_i, Uy=∑Uisin⁡φiU_y = \sum U_i\sin\varphi_i, majd Û=Ux2+Uy2\hat U = \sqrt{U_x^2 + U_y^2}, φ=arctan⁡(Uy/Ux)\varphi = \arctan(U_y/U_x). Ezt az effektív érték és fázor fogalmat minden későbbi váltakozó áramú fejezet, így a(z) Ellenállás, induktivitás és kapacitás váltakozó áramú körben is használja.

6.1.15 Források és ellenőrzési hiányok

Ebben az alfejezetben a matematikai összefüggések (sin, cos, RMS, fázorösszeg) stabil tudás; konkrét szabványra, adatlapra nem hivatkoztunk. A hálózati feszültség értékét (230/400 V, 50 Hz) a könyv későbbi fejezetei is használják; az aktuális szabványkiadást az adott fejezetben ellenőrizni kell.