Amikor a villanyszerelő a multimétert a dugaszoló aljzatra csatlakoztatja, a kijelzőn – jó esetben – körülbelül 230 V-ot lát. Ez azonban nem a hálózati feszültség legnagyobb pillanatnyi értéke: ha ugyanezt a feszültséget megfelelő mérőeszközzel oszcilloszkópon vizsgáljuk, a képernyőn időben változó, szinuszos görbe rajzolódik ki, amelynek csúcsa körülbelül 325 V. (Hálózati feszültséget csak differenciálszondával vagy szigetelt bemenetű, megfelelő CAT-besorolású műszerrel szabad oszcilloszkópon vizsgálni; a földelt szonda földcsipeszét soha ne kösd fázisra, és a műszer védőföldelését soha ne bontsd – lásd Oszcilloszkóp és jelalakok.) A 230 V az effektív érték, amely a hálózati feszültség egyik legfontosabb jellemzője. Ez az alfejezet megmutatja, hogyan kapcsolódik az effektív érték a csúcsértékhez, és hogyan tudunk szinuszos mennyiségeket fázorokként összeadni – ez a későbbi váltakozó áramú fejezetek alapja.
Az alábbi ábra a hálózati feszültség időbeli alakját mutatja. A vízszintes tengelyen az idő (másodperc), a függőlegesen a pillanatnyi feszültség (volt). A görbe szinuszosan váltakozik: pozitív és negatív csúcsa egyaránt körülbelül 325 V, és a minta másodpercenként 50-szer ismétlődik.
Ábraértelmezés. A görbe a feszültséget ábrázolja. A szinuszfüggvény értéke –1 és +1 között változik, ezért a pillanatérték –325 V és +325 V között ingadozik. A periódusidő ms, mert 50 teljes periódus fér el egy másodpercben.
A váltakozó feszültség előállítását legegyszerűbben egy mágneses térben egyenletesen forgó tekercs szemlélteti. Amikor a tekercs síkja párhuzamos a mágneses tér erővonalaival, az oldalvezetők merőlegesen metszik az erővonalakat, a fluxus változása a legnagyobb, ezért ekkor jelenik meg a feszültség csúcsértéke. Amikor a tekercs síkja merőleges az erővonalakra, a fluxus maximális, de pillanatnyilag nem változik: a feszültség nulla (semleges helyzet). A forgás során a tekercsben indukált feszültség a pillanatnyi szög szinuszával arányos. Ha a tekercs szögsebességgel forog, a szög időben egyenletesen nő: . A villamos szög a mechanikai szög -szerese, ahol a póluspárok száma – ezzel a gépeknél találkozunk majd. A hálózati 50 Hz-es váltakozó áramot a hazai erőművek forgógépei állítják elő; a frekvencia az erőművi gépek fordulatszámának és pólusszámának kapcsolatából adódik.
Definíció. Szinuszos váltakozó feszültség az, amelynek pillanatnyi értéke a
időfüggvénnyel írható le.
Ebben a kifejezésben: - a pillanatnyi feszültség (volt, V); - a csúcsérték vagy amplitúdó (V), a legnagyobb pillanatnyi érték; - a körfrekvencia (1/s vagy rad/s); - az idő (s); - a kezdőfázis (rad vagy fok), amely a szinusz argumentumának pillanatbeli értékét adja.
Definíció. Periódusidő () az a legrövidebb idő, amely után a jel pontosan ismétlődik: . Mértékegysége másodperc (s).
Definíció. Frekvencia () az egy másodperc alatt lejátszódó teljes periódusok száma:
Mértékegysége hertz (Hz), ahol .
Definíció. Körfrekvencia () a fázisszög másodpercenkénti megváltozása:
Mértékegysége rad/s, de gyakran 1/s-ként is használjuk, mert a radián dimenziómentes szögmérték.
Definíció. Csúcsérték (amplitúdó, vagy ) a váltakozó mennyiség legnagyobb pillanatnyi értéke. Szinuszos jelnél a pozitív és a negatív csúcs abszolút értéke megegyezik.
Definíció. Effektív érték (, ) azzal az egyenárammal (feszültséggel) egyenlő, amely ugyanazon az ellenálláson, ugyanannyi idő alatt ugyanakkora hőmennyiséget fejleszt, mint a váltakozó mennyiség. Szinuszos váltakozó mennyiségre:
Definíció. Abszolút középérték (egyenirányított középérték, ) a jel abszolút értékének átlaga egy teljes periódusra. Szinuszos jelre:
Az egyszerű matematikai középérték egy teljes periódusra nulla, mert a szinusz pozitív és negatív félhullámai kioltják egymást. A váltakozó áramú méréseknél és a teljesítményszámításoknál az effektív érték használatos.
Az effektív érték fogalmát a hőhatásból vezetjük le. Egy ellenálláson az egyenáramú teljesítmény . A váltakozó áram pillanatnyi teljesítménye . Az átlagos teljesítmény:
A zárójelben lévő mennyiség az áram négyzetének átlaga. Az effektív áram ennek négyzetgyöke:
Ezért nevezik az effektív értéket RMS-értéknek is (root mean square, négyzetes közép). Ha az áram szinuszos:
akkor a függvény átlaga egy teljes periódusra . Ebből:
tehát
Ugyanez a feszültségre: .
Továbbvitt eredmény. Az effektív érték és a fázorábrázolás fogalmát minden további váltakozó áramú fejezet használja, elsősorban a(z) Ellenállás, induktivitás és kapacitás váltakozó áramú körben alfejezettől kezdve az impedancia-, teljesítmény- és hibavédelmi számításokig.
Definíció. Fázis (fázisszög) a szinuszfüggvény argumentuma: . A kezdőfázis a pillanathoz tartozó szög, amely a fázor kezdeti helyzetét jellemzi.
Ha két azonos frekvenciájú szinuszos mennyiséget vizsgálunk, például egy feszültséget és egy áramot:
akkor a fáziseltérésük:
Ha , a feszültség megelőzi az áramot (induktív jellegű kör), ha , a feszültség késik az áramhoz képest (kapacitív jellegű). A szöget fokban vagy radiánban adjuk meg; a gyakorlati számításoknál gyakran fokban dolgozunk, mert a mérési jegyzőkönyvek és a műszerek is fokban jelzik.
Definíció. Fázor egy forgó vektor, amelynek hossza a szinuszos mennyiség csúcsértékével (vagy effektív értékével) arányos, és az x-tengelyhez képest bezárt szöge a fázisszög. A fázor szögsebességgel forog az óramutató járásával ellentétesen. A pillanatnyi érték a fázor y-tengelyre vett vetületéből adódik.
A fázorábrákon a vektorokat általában a pillanatban rajzoljuk le. A vektor hossza a csúcsérték vagy az effektív érték; a könyvben – a 6.1 bevezető példáit kivéve – a fázor hossza az effektív érték, mert a mérőműszerek és a teljesítményképletek is effektív értékkel dolgoznak; ha csúcsértékű fázort rajzolunk, azt jelöljük (). A fázorok ábrázolásánál mindig odaírjuk, melyik skálát használjuk.
A fázorok legfontosabb tulajdonsága, hogy az azonos frekvenciájú szinuszos mennyiségek összege a fázorok vektori összegeként számítható. Két fázor összegzéséhez a vektorokat komponensekre bontjuk, vagy a koszinusztételt alkalmazzuk:
Ha a két feszültség csúcsértéke és , fázisszögük és , akkor az eredő fázor komponensei:
Az eredő amplitúdó és fázisszög:
Ez az összefüggés a vektorgeometriából következik, és a fázorokkal való munkának az alapja.
Ábraértelmezés. Az első fázor (U1) vízszintesen mutat, hossza 100 egység. A második fázor (U2) az U1 végpontjából indul, és 30°-kal felfelé hajlik, hossza 60 egység. Az eredő fázor (U, szaggatott) az origóból a második fázor végpontjába mutat. Az ábra jól mutatja, hogy a két fázor összege nem egyszerűen a hosszak összege: lenne, de a vektori összeg csak körülbelül 155, mert a két vektor nem pontosan egy irányba mutat.
Példa 1. (alap, számítás) A magyarországi kisfeszültségű hálózat fázisfeszültsége 230 V effektív, frekvenciája 50 Hz. Számítsd ki a csúcsértéket, a periódusidőt, a körfrekvenciát és az abszolút középértéket.
Megoldás.
Ellenőrzés. A csúcsérték nagyobb az effektívnél, ami szinusznál mindig teljesül: . A periódusidő 20 ms, ami a gyakorlatban ismert: a 230 V-os hálózati feszültség periódusideje 20 ms, így 50 teljes periódus van egy másodpercben.
Példa 2. (fázorösszeadás, kidolgozott munkapélda) Két szinuszos feszültségjel:
Határozd meg az összegük időfüggvényét fázorokkal.
Megoldás.
Ellenőrzés koszinusztétellel. Két vektor összegének hossza:
A , így a gyök alatti kifejezés:
amelynek négyzetgyöke V – egyezik a komponens-módszerrel kapott értékkel.
Szabály. A magyarországi kisfeszültségű hálózat fázisfeszültségét -nak, vonali feszültségét -nak nevezzük. Az értékek mindig effektív értéket jelentenek, ha mást nem mondunk. A csúcsérték csak akkor szerepel, ha kifejezetten jelöljük.
A multiméterek feszültségmérésnél váltakozó feszültségállásban általában a szinuszos jel effektív értékét mutatják. A valódi effektív érték mérő műszerek (true RMS) a nem szinuszos jeleknél is helyes értéket adnak; az egyszerűbb műszerek csak szinuszos jelre kalibráltak. Az oszcilloszkópon a csúcsértéket olvassuk le.
Interaktív ábra. Az alábbi fázorösszeadó a forgó fázorok és a szinuszos időfüggvények kapcsolatát mutatja a 2. példa adataival ( V, 0°; V, 30° → V, 11,2°). A bal oldalon a fázorok a választott pillanatban állnak, a jobb oldalon a három görbe látszik; a vízszintes vetítővonalak a fázorcsúcsok függőleges vetületét (a pillanatértéket) viszik át a görbékre. A HTML-kiadásban a csúcsértékek és a fázisszögek csúszkával állíthatók, a fázorok lejátszással foroghatnak. Próbáld ki, mi történik, ha a két jel fázisban van (): ekkor az összeg csúcsa a két amplitúdó összege. Ha 90°-os fáziseltérést állítasz be, az összeg csúcsa a Pitagorasz-tétellel számítható; 180°-nál a két csúcsérték különbsége marad.

Egy lakásfelújítás során a villanyszerelő a konnektor feszültségét méri. A multiméter 228 V-ot mutat, ami a hálózati feszültség effektív értéke a tűréshatáron belül. Azonban a hűtőszekrény elektronikájának tápegysége a bemeneti feszültséget egyenirányítja, és a szűrőkondenzátor a csúcsértékre, körülbelül V-ra töltődik fel. Ha a szerelő ezt nem tudja, tévesen alulméretezheti a tápegység szűrőkondenzátorát, ami idő előtti meghibásodáshoz vezet. Ugyanezért a szigetelésvizsgálatnál és a túlfeszültség-védelem kiválasztásánál is a csúcsértéket kell figyelembe venni.
Egy másik gyakori eset: a munkatárs megkérdezi, miért nem 230 V-ot ír az oszcilloszkóp (a hálózati feszültségű oszcilloszkópos mérés biztonsági feltételeit lásd Oszcilloszkóp és jelalakok). A belépő tanuló számára meglepő lehet, hogy a szinusz csúcsa 325 V, de a hálózati mérésnél mégis 230 V-ot mondunk. A válasz az effektív érték: a villamos energia számításához az egyenáramú hőhatással egyenértékű 230 V a mérvadó, ezért a hálózati berendezések névleges feszültsége ezt jelenti.
Hiba 1: Csúcsérték és effektív érték összekeverése. Ha valaki a 230 V-ot csúcsértéknek gondolja, akkor a tényleges csúcsértéket alulbecsüli. Ez szigetelésméretezésnél, kondenzátorok kiválasztásánál és a hibavédelmi (régi szóval érintésvédelmi) vizsgálatoknál veszélyes lehet.
Hiba 2: Skalárként összeadni a fáziseltéréses szinuszokat. Két fáziseltéréses feszültség csúcsértékét egyszerűen összeadni hibás eredményt ad. A helyes módszer a fázorok vektori összege. Például a fenti példában V, de a valóságos eredő csúcsérték csak V.
Hiba 3: A körfrekvencia és a frekvencia felcserélése. A átszámítás elhagyása gyakori. Ha valaki rad/s-ot 314 Hz-nek gondolja, a periódusidőt tévesen számolja. A helyes periódusidő ms, nem .
Hiba 4: Különböző frekvenciájú jelek fázorainak összeadása. Fázorokat csak azonos frekvenciájú mennyiségekre szabad összegezni. Különböző frekvenciáknál az összeg nem szinuszos, és a fázorábra nem alkalmazható (ezt a felharmonikusoknál tanuljuk részletesebben).
Válaszok a Megoldások rész elején találhatók.
1. feladat (A) Egy szinuszos váltakozó feszültség effektív értéke 24 V, frekvenciája 50 Hz. Írd fel az időfüggvényét, feltéve, hogy kezdőfázisa nulla.
2. feladat (A) Számítsd ki a 16 A effektív, 50 Hz-es áram csúcsértékét, periódusidejét és körfrekvenciáját.
3. feladat (B) Két áram: A és A. Add meg az eredő áram amplitúdóját és fázisszögét fázorokkal. Rajzold le a fázorábrát.
4. feladat (B) Egy feszültség időfüggvénye:
Add meg a csúcsértéket, effektív értéket, frekvenciát, periódusidőt és kezdőfázist.
5. feladat (C) Két fázisfeszültség (a háromfázisú rendszer két fázisa):
(230 V effektív fázisfeszültség, csúcsérték: ).
Számítsd ki az eredő fázor amplitúdóját és fázisszögét. Mit mond ez a két fázis különbségéről?
6. feladat (D, gyakorlati hibakeresés) A műhelyben egy ellenálláson a multiméter effektív értéket mér, az oszcilloszkóp pedig a jel csúcsértékét -nak mutatja (törpefeszültségű, 50 V AC alatti jel). Ellenőrizd számolással, hogy a két műszer ugyanazt a szinuszos jelet méri-e. Ha nem, adj magyarázatot.
Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi (törpefeszültségű) környezetre vagy jogosult oktató felügyeletére vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd.
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat (A) megoldása
Adott: , , . Keresett az időfüggvény.
Először a csúcsérték: V. A körfrekvencia: rad/s. Az időfüggvény:
2. feladat (A) megoldása
Adott: , .
3. feladat (B) megoldása
Adott: A, ; A, .
A fázorok: - komponensei: , . - komponensei: , . - Eredő: , . - Amplitúdó: A. - Szög: .
Fázorábra: az első fázor vízszintesen jobbra mutat, a második felfelé; az eredő a 3-4-5 derékszögű háromszög átfogója. Az áram időfüggvénye: A.
4. feladat (B) megoldása
Az időfüggvény: V.
5. feladat (C) megoldása
Adott: , ; , (vagy ).
Komponensek: - , . - . - .
Eredő: - . - . - Amplitúdó: , effektív értéke . - Szög: .
Értelmezés. A két fázis fáziseltérése 120°, ezért a fázorok nem oltják ki egymást teljesen. Az eredő amplitúdó ugyanakkora, mint az egyes fázisoké (325 V), a fázisszög . Szimmetrikus rendszerben a három fázisfeszültség összege nulla, ezért : az összeg éppen a harmadik fázis ellentettje. A vonali feszültség a két fázisfeszültség különbsége: csúcs, azaz effektív; ezt az A háromfázisú rendszer és a hálózati jellemzők alfejezet tárgyalja.
6. feladat (D) megoldása
Adott: multiméter effektív értéke , oszcilloszkóp csúcsértéke .
Ellenőrzés: Ha a jel szinuszos, akkor a csúcsérték és az effektív érték kapcsolata . A multiméter effektív értékéből számított csúcsérték: . Az oszcilloszkóp által mutatott csúcsérték megegyezik ezzel, tehát a két műszer ugyanazt a szinuszos jelet méri. Ha a jel nem lenne szinuszos (pl. erősen torz), akkor a két mérés eltérhetne, és valódi effektív (true RMS) műszerre lenne szükség.
A szinuszos váltakozó feszültség alakú. A periódusidő , a frekvencia , a körfrekvencia . A csúcsérték , az effektív érték ; a hálózati feszültség 230 V effektív, csúcsa 325 V, frekvenciája 50 Hz, periódusideje 20 ms. Az effektív érték az egyenáramú hőhatással egyenértékű, ezért a gyakorlati számításokban ezt használjuk. A fáziseltérés a feszültség és áram (vagy két feszültség) kezdőfázisainak különbsége. Az azonos frekvenciájú szinuszos mennyiségeket fázorokként vektori egységként összegezzük: a fázor hossza a csúcsérték vagy (a könyv további részében) az effektív érték, az x-tengellyel bezárt szöge a fázisszög. Az összeg komponensenként számolható: , , majd , . Ezt az effektív érték és fázor fogalmat minden későbbi váltakozó áramú fejezet, így a(z) Ellenállás, induktivitás és kapacitás váltakozó áramú körben is használja.
Ebben az alfejezetben a matematikai összefüggések (sin, cos, RMS, fázorösszeg) stabil tudás; konkrét szabványra, adatlapra nem hivatkoztunk. A hálózati feszültség értékét (230/400 V, 50 Hz) a könyv későbbi fejezetei is használják; az aktuális szabványkiadást az adott fejezetben ellenőrizni kell.