15.3 Oszcilloszkóp, váltakozó áramú mérések és félvezetők vizsgálata

A multiméterrel mért „12 V” gyakran csak egy időbeli átlag. A jármű fedélzeti elektronikájában azonban gyors jelváltozások, fáziseltolások és egyedi jelalakok hordozzák a diagnosztikai információt: a főtengely-jeladó fogankénti impulzusai, a gyújtótekercs primer feszültségcsúcsa, a lambdaszonda változó jelszintje. Ebben az alfejezetben az oszcilloszkópot és a hozzá kapcsolódó váltakozó áramú méréseket építjük fel a tanműhelyi méréstől a járműdiagnosztikai alkalmazásig.

15.3.1 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy kétcsatornás oszcilloszkópot. Az 1. csatornára egy szinuszos jelet kötünk, a 2. csatornára ugyanannak a jelnek egy fáziskésleltetett változatát. A képernyőn két, egymáshoz képest időben eltolt görbét látunk. A feszültségosztás (függőleges) például 0,5V/oszt0{,}5\,\text{V/oszt}, az időalap (vízszintes) 0,2ms/oszt0{,}2\,\text{ms/oszt}. Az oszcilloszkóp belső triggerje a jel felfutó élénél indítja a rajzolást, így a kép nem „fut”, hanem áll.

Kétcsatornás fázismérés szemléltető jelei (f = 1 kHz) - Szemléltető szinuszos jelek: u1 (folytonos) és u2 (szaggatott); f = 1 kHz, T = 1 ms, Δt ≈ 0,080 ms → φ = 360°·Δt/T ≈ 28,6° (u2 késik). A jelalak nem mért érték, hanem a mérési elv bemutatására szolgál.

A vízszintes tengelyen az idő, a függőlegesen a feszültség van. A két görbe közötti vízszintes eltolásból számítható a fázisszög (itt Δt≈0,080ms\Delta t \approx 0{,}080\,\text{ms}, T=1msT = 1\,\text{ms}, így φ≈28,6∘\varphi \approx 28{,}6^{\circ}, u2 késik), a csúcsértékből pedig az effektív feszültség.

Definíció. Az oszcilloszkóp olyan mérőműszer, amely a feszültség időbeli alakját rajzolja ki. A hagyományos analóg oszcilloszkóp elektronsugárral, a modern digitális tárolós oszcilloszkóp (DSO) pedig a jel mintavételezésével és A/D-átalakítás után digitálisan jeleníti meg a jelalakot.

Összefüggés. A jelalak leolvasásának két alapbeállítása a függőleges csatorna (feszültségosztás, VdivV_{\text{div}}) és az időalap (időosztás, tdivt_{\text{div}}). Ha egy jel csúcsa NN osztás magas, periódusa MM osztás széles, akkor

Ucs=N⋅Vdiv,T=M⋅tdiv,f=1T. U_{\text{cs}} = N \cdot V_{\text{div}}, \qquad T = M \cdot t_{\text{div}}, \qquad f = \frac{1}{T}.

Szinuszos jel esetén az effektív érték:

Ueff=Ucs2. U_{\text{eff}} = \frac{U_{\text{cs}}}{\sqrt{2}}.

Szabály. Mérés előtt meg kell győződni a mérőszonda csillapításáról (jellemzően 1:11{:}1 vagy 10:110{:}1). Ha 10:110{:}1 szondát használunk, az oszcilloszkóp feszültségosztás-beállításánál is ezt kell kiválasztani, különben tízszeres hibával olvasunk le.

15.3.2 Felépítés és működés

A jelgenerátor (függvénygenerátor) a mérési összeállítás aktív forrása. Kezelőszervei: - jelalak-választó (sinus, négyszög, háromszög), - frekvenciabeállító, amplitúdó- és offset-szabályzó, - kimeneti csatlakozó, gyakran 50Ω50\,\Omega belső ellenállással, - esetleg százalékos kitöltési tényező (duty cycle) beállítás, ami négyszögjelnél fontos.

A laboratóriumi oszcilloszkóp fő egységei: - függőleges erősítő és bemeneti csatolás (AC/DC), feszültségosztó, - időalap-generátor, amely a vízszintes eltérítést vezérli, - trigger, amely a kép indítását stabilizálja, - kijelző, digitális készüléknél memória és mérési kurzorok.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Kétcsatornás oszcilloszkóp számozott kezelőszervekkel és a 10:1-es mérőfej részei.
Kétcsatornás oszcilloszkóp előlapja számozott kezelőszervekkel és a 10:1-es mérőfej részei

A rajz a felsorolt egységeket a kezelőszerveken mutatja: 1 kijelző, 2 függőleges erősítő (V/oszt, pozíció), 3 AC/DC/GND csatolás, 4 időalap, 5 trigger (szint, forrás, él), 6 Run/Stop és Auto, 7 BNC-bemenetek; a mérőfejen 8 mérőcsúcs, 9 ×1/×10 kapcsoló, 10 földcsipesz, 11 kompenzáló trimmer, 12 BNC-csatlakozó. A földcsipesz a műszer védőföldjén van, ezért csak a mérendő kör testére köthető. A HTML-kiadásban a részekre mutatva megjelenik a nevük és a hatásuk.

Trigger. A trigger akkor indítja a kép felfrissítését, amikor a jel egy beállított feszültségszintet adott irányban (felfutó vagy lefutó él) átlép. Ha a trigger szintje a jel tartományán kívül van, normál üzemmódban nem indul rajzolás, a kép áll vagy vándorol.

Példa. Egy szinuszjel 2V2\,\text{V} csúcsú, a trigger szint 0,5V0{,}5\,\text{V}, felfutó él. A rajzolás akkor indul, amikor a jel felfelé átlépi az 0,5V0{,}5\,\text{V}-ot. Így a megjelenített időablak mindig azonos fázisban kezdődik.

A digitális oszcilloszkóp mintavételi frekvenciája és sávszélessége határozza meg, milyen gyors változásokat képes hűen mutatni. A gyakorlati szabály: a műszer sávszélessége legalább a mért jel legnagyobb értelmes harmonikus frekvenciájának többszöröse legyen (ellenőrizendő: a gyártói specifikáció alapján).

15.3.3 Váltakozó áramú mérések

15.3.3.1 Reaktancia és impedancia

Egy alkatrész reaktanciáját vagy impedanciáját a tanműhelyben feszültség- és árammérésből határozhatjuk meg. A Váltakozó áram, reaktanciák, RLC-körök és teljesítmény alfejezetben már megismertük:

XL=ωL=2πfL,XC=1ωC=12πfC. X_L = \omega L = 2\pi f L, \qquad X_C = \frac{1}{\omega C} = \frac{1}{2\pi f C}.

Soros RL vagy RC körben a teljes impedancia:

Z=R2+X2,φ=arctan⁡XR, Z = \sqrt{R^2 + X^2}, \qquad \varphi = \arctan\frac{X}{R},

ahol a fázisszög előjele RL körnél pozitív (feszültség siet), RC körnél negatív (feszültség késik).

Mérési elv. Az impedancia méréséhez kapcsoljunk sorba egy ismert ellenállást és a mérendő elemet. A jelgenerátor szinuszos feszültségét ff frekvencián kapcsoljuk a körre. Mérjük meg: - a teljes feszültséget (UU), - az áramot (II) multiméterrel vagy az ismert ellenállás feszültségéből (I=UR/RI = U_R / R), - a fáziskülönbséget oszcilloszkóppal (Δt\Delta t-ből).

Ebből:

|Z|=UI,R=|Z|cos⁡φ,X=|Z|sin⁡φ. |Z| = \frac{U}{I}, \qquad R = |Z|\cos\varphi, \qquad X = |Z|\sin\varphi.

A mért XX és az ismert ff segítségével a LL vagy CC visszaszámolható. A gyakorlatban azonban tekercsnél a soros ohmos ellenállás, kondenzátornál a veszteség is befolyásolja az eredményt.

15.3.3.2 Fáziskülönbség mérése kétcsatornás üzemben

Kétcsatornás oszcilloszkóppal a fáziseltolást időeltolásból mérjük. Az 1. csatornát a referenciajelre, a 2. csatornát a vizsgált jelre kötjük. A periódusidő TT, a két jel azonos pontja (pl. felfutó nullátmenet) közötti idő Δt\Delta t. A fázisszög:

φ=360∘⋅ΔtT. \varphi = 360^{\circ} \cdot \frac{\Delta t}{T}.

Ha a 2. csatorna jele jobbra tolódik (késik), a fázisszög negatív, ha balra (siet), pozitív.

15.3.3.3 Egyfázisú teljesítmény mérése

A feszültség és az áram effektív értékének, valamint a fáziskülönbségnek az ismeretében a teljesítmények:

S=UeffIeff,P=Scos⁡φ,Q=Ssin⁡φ. S = U_{\text{eff}} I_{\text{eff}}, \qquad P = S \cos\varphi, \qquad Q = S \sin\varphi.

Tanműhelyi mérésnél a UeffU_{\text{eff}}-et és IeffI_{\text{eff}}-et multiméterrel, a φ\varphi-t oszcilloszkóppal mérjük. Laborkörnyezetben gyakran wattmérőt is használunk, amely közvetlenül a hatásos teljesítményt mutatja.

Figyelem. Hálózati feszültségen csak megfelelő mérési kategóriájú (CAT II vagy CAT III, ellenőrizendő) műszerrel, leválasztó transzformátorról vagy biztonsági mérővezetékkel dolgozzunk. A csupasz mérési pont érintése életveszélyes.

Tilos. A hálózati táplálású oszcilloszkóp szondáinak földelő csipesze a védőföldhöz kapcsolódik; nem köthető fázisvezetőre vagy nem földpotenciálú pontra, mert zárlat, a szonda és a műszer tönkremenetele, áramütés és ívsérülés lehet a következmény. Hálózati körben csak leválasztó transzformátorról táplált mérőpanelen, vagy differenciális (leválasztott) szondával, illetve leválasztott csatornás, megfelelő mérési kategóriájú műszerrel mérünk, oktató felügyeletével. A két csatorna földelő csipesze mindig ugyanarra a pontra kerüljön.

15.3.4 Félvezetők vizsgálata és jelleggörbe felvétele

A dióda a gépjármű-villamosságban gyakori elem: generátor egyenirányító hídjában, relék védődiódájaként, LED-es világításban. A helyes méréshez ismernünk kell a félvezető nyitó- és záróirányú viselkedését.

Dióda mérése multiméterrel. A multiméter dióda-teszt állásában a műszer kis mérőáramot bocsát az alkatrészen át. Nyitóirányban egy szilíciumdiódánál körülbelül 0,50{,}5–0,7V0{,}7\,\text{V} feszültségesés mérhető, záróirányban pedig lényegében nincs áram, a műszer túlcsordulást vagy nagy ellenállást mutat (ellenőrizendő: konkrét típusadat). Schottky-diódánál a nyitófeszültség alacsonyabb, jellemzően 0,20{,}2–0,4V0{,}4\,\text{V}.

Az egyszerű áramköri vizsgálathoz a következő kapcsolást használjuk:

Dióda-jelleggörbe mérési kapcsolás - Szemléltető kapcsolás; a feszültséget változtatjuk, a dióda áramát az ampermérőn (vagy az R1 feszültségéből, I_D = U_R/R), a dióda feszültségét (U_D) a vele párhuzamos voltmérővel mérjük. X-Y üzemmódban: X = U_D (a dióda két kivezetése), Y = U_R1 (az R1 két kivezetése), DC csatolással. Az alkatrészértékek tanulási példák.

Jelleggörbe felvétele pontonként. A forrásfeszültséget lépésben növeljük, és minden lépésnél leolvassuk a dióda feszültségét (UDU_D) és áramát (IDI_D). Az összetartozó értékpárokból ábrázoljuk az ID(UD)I_D(U_D) görbét. A nyitóirányú áram a küszöbfeszültség alatt alig változik, majd gyorsan nő.

X-Y üzemmód. Az oszcilloszkópon a vízszintes eltérítést a dióda feszültségével, a függőlegest az árammal arányos feszültséggel hajtjuk. Így a készülék közvetlenül a jelleggörbét rajzolja ki. Az áram méréséhez az ismert soros ellenállás feszültségét használjuk, mert ID=UR/RI_D = U_R / R. A vízszintes és függőleges csatolást DC állásba kell tenni, hogy az egyenkomponens is megjelenjen.

Egyszerű elektronikus áramkör mérése. A híddiódás egyenirányító és a pufferkondenzátor klasszikus mérési feladat. Az oszcilloszkóp 1. csatornáját a váltakozó bemenetre, 2. csatornáját a kondenzátor kimenetére kötjük. A bemeneten szinuszjelet, a kimeneten egyenirányított, enyhén hullámos feszültséget látunk. A hullámosság csúcsértéke (búgófeszültség) a terheléstől és a kondenzátor értékétől függ. Ezt a mérést felhasználhatjuk a generátor egyenirányító hibájának megértéséhez is: ha az egyik dióda szakadt, a hullámosság megnő, és a feszültség alacsonyabb lesz.

15.3.5 Átvezetés a járműdiagnosztikai oszcilloszkópra

A járműiparban az oszcilloszkóp a dinamikus jelalakok elsődleges vizsgálóeszköze. A márkaszervizek járműdiagnosztikai oszcilloszkóppal (gyakran rendszerteszterbe épített vagy különálló műszerrel) veszik fel a jeladók jeleit, és a mért jelalakot a gyártói referenciajelhez hasonlítják. Például az induktív főtengely-jeladó feszültsége közel szinuszos, a Hall-jeladó négyszöges, a gyújtótekercs primer oldalán pedig nagy induktív feszültségcsúcs figyelhető meg.

Továbbvitt eredmény. A feszültségosztás, az időalap és a trigger beállításának, valamint a kétcsatornás fázis- és jelalakmérésnek az itt tanult módszere közvetlenül használható a Érzékelők és jeladók alfejezetben a jeladójelek vizsgálatára, a Buszhibák és az adatbusz-hálózatok diagnosztikája alfejezetben a buszfeszültség-mintázatok ellenőrzésére, valamint a Gyújtásvizsgálat és oszcilloszkópos gyújtásdiagnosztika alfejezetben a gyújtótekercs és a jeladó jeleinek mérésére.

15.3.6 Kidolgozott példák

1. példa (A szint). Az oszcilloszkóp függőleges osztása 0,5V/oszt0{,}5\,\text{V/oszt}, a szinuszjel csúcsa 5,25{,}2 osztás magas. Az időalap 0,1ms/oszt0{,}1\,\text{ms/oszt}, a periódus 4,04{,}0 osztás széles. Számítsuk ki a csúcsfeszültséget, az effektív feszültséget és a frekvenciát.

Adott: Vdiv=0,5V/osztV_{\text{div}}=0{,}5\,\text{V/oszt}, N=5,2N=5{,}2, tdiv=0,1ms/oszt=1⋅10−4s/osztt_{\text{div}}=0{,}1\,\text{ms/oszt}=1\cdot 10^{-4}\,\text{s/oszt}, M=4,0M=4{,}0. Keresett: UcsU_{\text{cs}}, UeffU_{\text{eff}}, ff.

Képlet és behelyettesítés:

Ucs=5,2⋅0,5V=2,6V, U_{\text{cs}} = 5{,}2 \cdot 0{,}5\,\text{V} = 2{,}6\,\text{V},

Ueff=2,6V2≈1,84V, U_{\text{eff}} = \frac{2{,}6\,\text{V}}{\sqrt{2}} \approx 1{,}84\,\text{V},

T=4,0⋅1⋅10−4s=4,0⋅10−4s, T = 4{,}0 \cdot 1\cdot 10^{-4}\,\text{s} = 4{,}0\cdot 10^{-4}\,\text{s},

f=1T=14,0⋅10−4s=2500Hz=2,5kHz. f = \frac{1}{T} = \frac{1}{4{,}0\cdot 10^{-4}\,\text{s}} = 2500\,\text{Hz} = 2{,}5\,\text{kHz}.

Az eredmény nagyságrendje tipikus tanműhelyi jel, az egység pedig helyes. ∎

2. példa (B szint). Soros RC körben R=100ΩR = 100\,\Omega, C=220nFC = 220\,\text{nF}, a generátor frekvenciája f=1kHzf = 1\,\text{kHz}. Számítsuk ki a kapacitív reaktanciát, az impedanciát és a fázisszöget, majd ellenőrizzük mérési eljárással.

Képletek:

XC=12πfC=12π⋅1000Hz⋅220⋅10−9F≈723Ω, X_C = \frac{1}{2\pi f C} = \frac{1}{2\pi \cdot 1000\,\text{Hz} \cdot 220\cdot 10^{-9}\,\text{F}} \approx 723\,\Omega,

Z=R2+XC2=1002+7232Ω≈730Ω, Z = \sqrt{R^2 + X_C^2} = \sqrt{100^2 + 723^2}\,\Omega \approx 730\,\Omega,

φ=arctan⁡−XCR=arctan⁡−723100≈−82,1∘. \varphi = \arctan\frac{-X_C}{R} = \arctan\frac{-723}{100} \approx -82{,}1^{\circ}.

A mérés során a generátor feszültsége U=5VeffU = 5\,\text{V}_{\text{eff}}, a mért áram I≈6,85mAI \approx 6{,}85\,\text{mA}, így |Z|≈730Ω|Z| \approx 730\,\Omega, ami egyezik a számolttal. A fázismérésnél Δt=0,228ms\Delta t = 0{,}228\,\text{ms}, T=1msT = 1\,\text{ms}, ezért φ≈−82,1∘\varphi \approx -82{,}1^{\circ}. A negatív előjel azt mutatja, hogy a feszültség késik az áramhoz képest, ami RC körben elvárt. ∎

Hibás példa. A tanuló 10:110{:}1 szondát használ, de az oszcilloszkópot 1:11{:}1-es szondabeállításon felejti. A képernyőn a jel csúcsa 0,260{,}26 osztás, a feszültségosztás 1V/oszt1\,\text{V/oszt}, ezért 0,26V0{,}26\,\text{V}-ot olvas le. A valós csúcs ettől tízszer nagyobb, 2,6V2{,}6\,\text{V}. A hiba tipikus, mert a csillapítás beállítását elfelejtik. A helyes gyakorlat: a szonda felirata és a műszer beállítása mindig egyezzen meg, és a mérés előtt a kalibráló jellel ellenőrizzük.

15.3.7 Minőségellenőrzés

Ellenőrzőlista. Mielőtt egy oszcilloszkópos mérési eredményt elfogadunk, végezzük el az alábbi ellenőrzéseket: 1. A szonda csillapítása és a műszer csatornabeállítása azonos (1:11{:}1 vagy 10:110{:}1). 2. A bemeneti csatolás a mérésnek megfelelő: DC, ha az egyenkomponens is fontos, AC, ha csak a váltakozó rész. 3. A trigger forrása, szintje és éliránya a jelalak stabilizálására alkalmas. 4. A képernyőn legalább egy teljes periódus látható. 5. A leolvasásnál a kurzorokat vagy az osztáshálót használjuk, ne becsüljünk szemre. 6. A dióda mérésénél a nyitó- és záróirányt is ellenőrizzük.

Dióda ellenőrzés. Szilíciumdiódánál a nyitófeszültség körülbelül 0,50{,}5–0,7V0{,}7\,\text{V}, záróirányban a multiméter nem mutat áramot. Ha a nyitóirányú feszültségesés ennél lényegesen nagyobb, vagy záróirányban is folyik áram, a dióda hibás.

15.3.8 Valós életbeli alkalmazás

Figyelem. A gyújtótekercs primer oldalán a megszakításkor több száz voltos csúcs jelenik meg: csak a csúcsfeszültségre méretezett csillapító szondával (pl. 10:1 vagy 20:1) vagy a gyártói gyújtásadapterrel mérj; a szekunder (nagyfeszültségű) oldalt közvetlenül mérni tilos, arra kapacitív gyújtásfogó való. Járó motornál ügyelj a forgó és forró alkatrészekre, zárt térben csak elszívással járasd a motort.

Ügyfélpanasz: „A motor melegen időnként kihagy, hidegen jól jár, és a hibatárolóban néha gyújtáskihagyás kód van.”

Tünet–hipotézis–mérés–ok–javítás. A szerelő a gyújtótekercs primer vezérlőjelét és a főtengely-jeladó jelét oszcilloszkóppal méri. Hideg motornál a primer feszültség jelalakja szabályos: rövid zárási felfutás, lapos gerjesztési szakasz, éles megszakítási csúcs. Meleg motornál a 2. henger gyújtótekercsénél a zárási szakasz hirtelen megrövidül, a megszakítási csúcs kisebb, időnként teljesen elmarad. A hőre jelentkező hiba a gyújtómodul vagy a primer kör csatlakozójának melegedésre megnövekvő ellenállására utal. A multiméter nem mutatta a hibát, mert az átlagos feszültséget és ellenállást hideg állapotban mérte. A csatlakozó tisztítása és a gyújtómodul cseréje után a primer jelalak meleg motornál is stabil, a hiba eltűnik.

Tanulság. Az oszcilloszkóp akkor a leghasznosabb, amikor a hiba csak meleg állapotban, terhelés alatt vagy időszakosan jelentkezik.

15.3.9 Gyakorlati útmutató

Munkalap: dióda jelleggörbe felvétele és oszcilloszkópos alapmérés

Cél: a dióda nyitóirányú jelleggörbéjének felvétele, valamint az oszcilloszkóp feszültség- és időalap-beállításának gyakorlása.

Jármű- és adatazonosítás: tanműhelyi mérőpanel; dióda típusa jegyzőkönyvben rögzítve, például 1N4007 (ellenőrizendő: típusadat).

Szükséges műszerek, szerszámok, anyagok: digitális oszcilloszkóp (két csatorna, X-Y üzemmód), függvénygenerátor, két multiméter, változtatható egyenfeszültségű tápegység, mérőpanel, mérővezetékek, dióda, ellenállás 100Ω100\,\Omega, jegyzőkönyv.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.

Munkavédelmi és környezetvédelmi lépések: a mérési pontokon csak feszültségmentes állapotban csatlakoztassuk át a vezetékeket; az elektronikai próbapanelt ne hagyjuk feszültség alatt felügyelet nélkül; a hibás vagy feleslegessé vált alkatrészeket elektronikai hulladékként kezeljük.

Számozott munkalépések: 1. Ellenőrizzük, hogy a tápegység kikapcsolt állapotban van, a kimeneti feszültség nullán. 2. Állítsuk össze a diódás kapcsolást az ábra szerint: forrás pozitív kapcsa, soros ellenállás, dióda nyitóirányban, árammérő, visszavezetés a negatív kapocsra. 3. A multimétert párhuzamosan a diódára kötjük feszültségméréshez. 4. Kapcsoljuk be a tápegységet, és növeljük a feszültséget kis lépésekben. 5. Minden lépésnél jegyezzük fel az áramot és a diódafeszültséget. 6. A mérési pontokból ábrázoljuk a jelleggörbét, majd hasonlítsuk össze a tipikus küszöbfeszültséggel. 7. Kapcsoljuk ki a tápegységet, és válasszuk le a mérővezetékeket.

Ellenőrzési pontok: nyitóirányú küszöbfeszültség körül a várt érték 0,50{,}5–0,7V0{,}7\,\text{V}; záróirányú mérésnél a multiméter ne mutasson áramot; a mért pontok sima exponenciális jellegű görbét adjanak.

Tipikus hibák: a dióda fordított bekötése, a tápegység feszültségének túl gyors növelése, a soros ellenállás elhagyása, amitől nagy áram folyhat és a dióda tönkremehet.

Dokumentálás: mérési jegyzőkönyvben a mérési pontok táblázata, a görbe, a használt műszerek típusa és a mért jellemzők.

15.3.10 Eljárás: oszcilloszkóp beállítási lépéssor

Számozott eljárás. Ha bármilyen jelalakot szeretnénk megjeleníteni, kövessük ezt a sorrendet: 1. Kapcsoljuk be az oszcilloszkópot, és várjuk meg az önteszt lefutását. 2. Csatlakoztassuk a mérőszondát a csatornához, és a földelő krokodilt a mérendő áramkör testpontjához (járműn: a test/31; hálózati körön lásd a Tilos-dobozt). 3. Válasszuk ki a szonda csillapítását a műszeren (1:11{:}1 vagy 10:110{:}1). 4. Állítsunk be durva feszültségosztást, például 1V/oszt1\,\text{V/oszt}. 5. Állítsunk be időalapot, például 0,5ms/oszt0{,}5\,\text{ms/oszt}. 6. Válasszunk bemeneti csatolást: DC vagy AC. 7. Adjunk jelet a generátorból, és forgassuk a trigger szintjét addig, amíg a kép stabil nem lesz. 8. Finomítsuk a feszültség- és időosztást, hogy a jel kényelmesen kitöltse a képernyőt. 9. Olvassuk le a csúcs- és periódusértékeket az osztásháló vagy a kurzorok segítségével.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Oszcilloszkóp-képernyő két szinuszjellel; a beállításokkal a kép, a trigger és a fázisszög leolvasása gyakorolható.
Oszcilloszkóp-képernyő a 2. példa beállításával: CH1 0,5 V/oszt, CH2 2 V/oszt, 0,2 ms/oszt; T = 1 ms, Δt = 0,228 ms

A statikus ábra a 2. példa képernyőjét mutatja: a CH1 az ellenálláson eső, az árammal arányos feszültség (folytonos), a CH2 a generátorfeszültség (szaggatott); a periódus 5 osztás = 1 ms, a CH2 késése 1,14 osztás = 0,228 ms, így φ≈−82,1∘\varphi \approx -82{,}1^{\circ}. A HTML-kiadás oszcilloszkóp-szimulátorában a lépéssor gyakorolható: V/oszt, időalap, csatolás, trigger forrás, szint és él, a szonda csillapítása (a műszeren és a valós szondán külön), kurzorok; a trigger szintjét a jelen kívülre állítva a kép „fut”, a „hibás példa” kapcsolóval pedig a 10:1-es szonda 1:1-es beállítása miatti 0,26 V-os téves leolvasás látható.

15.3.11 Tipikus hibák

  1. Elfelejtett 10:110{:}1 szondacsillapítás. A tanuló a képernyőn leolvasott értéket nem szorozza be, vagy a műszer beállítását nem egyezteti a szondával. Helyes gyakorlat: mindig ellenőrizni a szonda jelölését és a csatorna beállítást, majd kalibráló jellel tesztelni.

  2. Rossz triggerbeállítás. Ha a trigger szint a jelen kívül van, vagy a forrás rossz csatornára hivatkozik, a kép vándorol vagy nem indul el. Helyes gyakorlat: a trigger forrása legyen a jelcsatorna, a szint a jel középső tartományába essen, és az él iránya a jelalaknak megfelelő legyen.

  3. Hosszú, tekeredő földelővezeték. A szonda földelő krokodilja hosszú vezetékkel felcsatolja a zajt, és a gyors jeleknél csengést okozhat. Helyes gyakorlat: a lehető legrövidebb földelési utat használjuk, lehetőleg közvetlenül a mérési pont közelében.

  4. AC csatolással egyenjelet mérni. AC csatolásnál az oszcilloszkóp leválasztja az egyenkomponenst, így például egy szenzor tápfeszültség-szintjét nem tudjuk leolvasni. Helyes gyakorlat: az egyen- és váltakozó komponenst egyaránt tartalmazó jelnél DC csatolást használjunk, és ha szükséges, külön mérjük az egyenszintet multiméterrel.

15.3.12 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A 10:110{:}1 oszcilloszkópszonda csökkenti a mérőműszer által a vizsgált áramkörből elvett terhelést, ezért a leolvasott feszültséget nem kell módosítani. (Indokold!)
  2. Oszcilloszkópon a feszültségosztás 0,5V/oszt0{,}5\,\text{V/oszt}, a szinusz csúcsa 6,06{,}0 osztás; az időalap 0,2ms/oszt0{,}2\,\text{ms/oszt}, a periódus 5,05{,}0 osztás. Mekkora a csúcsfeszültség, az effektív feszültség és a frekvencia?
  3. Kétcsatornás mérésnél a periódusidő T=2msT = 2\,\text{ms}, a két jel közötti időtolás Δt=0,5ms\Delta t = 0{,}5\,\text{ms}. Mekkora a fáziskülönbség fokban?
  4. Miért vándorol vagy áll meg a kép, ha az oszcilloszkóp normál trigger üzemmódban van, és a trigger szint nincs a jel tartományán belül?
  5. Mit mutat a multiméter dióda-teszt állásban egy egészséges szilíciumdiódánál nyitó- és záróirányban?
  6. Miért helytelen AC csatolással mérni egy olyan jel egyenszintjét, amely egyen- és váltakozó komponenst is tartalmaz?

15.3.13 Feladatok

1. feladat (A). Definiálja az oszcilloszkóp időalapját és feszültségosztását, majd adja meg, hogyan számítjuk a periódusidőt és a csúcsfeszültséget egy leolvasásnál.

2. feladat (A). Egy szinuszjel csúcsa az oszcilloszkópon 4,44{,}4 osztás, a feszültségosztás 0,2V/oszt0{,}2\,\text{V/oszt}. A jel tizenkét periódusa 6,06{,}0 osztás széles, az időalap 0,1ms/oszt0{,}1\,\text{ms/oszt}. Számítsa ki a csúcsfeszültséget, az effektív feszültséget és a frekvenciát.

3. feladat (B). Soros RL körben R=47ΩR = 47\,\Omega, L=10mHL = 10\,\text{mH}, a mérőfrekvencia f=2kHzf = 2\,\text{kHz}. Számítsa ki a reaktanciát, az impedanciát és a fázisszöget. Rajzolja le a mérési kapcsolást, és adja meg, milyen műszereket kötne be.

4. feladat (B). Kétcsatornás oszcilloszkóppal mérünk. A referenciajel periódusideje T=4msT = 4\,\text{ms}, a vizsgált jel felfutó nullátmenete 1,2ms1{,}2\,\text{ms}-mal később van. Mekkora a fáziskülönbség, és milyen előjelű? Hogyan állítaná be a triggert a méréshez?

5. feladat (C). Soros RLC rezgőkörben L=10mHL = 10\,\text{mH}, C=100nFC = 100\,\text{nF}. Számítsa ki a rezonanciafrekvenciát. Ismertesse, hogyan mérné meg az oszcilloszkóppal a rezonanciapontot: mit jelez a körben mérhető áram vagy az ellenálláson eső feszültség a rezonanciafrekvencia közelében?

6. feladat (D). Ügyfélpanasz: egy Hall-elvű vezérműtengely-jeladó jelét az ECU nem fogadja el, a motor nem indul. Az oszcilloszkóppal a jeladó kimenetén a tápfeszültség 0V0\,\text{V}, a jel kimenete lebeg. A multiméter ellenállásmérése a jeladó testpontja és a járműtest között 0,2Ω0{,}2\,\Omega. Mi a következő mérési lépés, és mi lehet a hiba oka?

15.3.14 Megoldások

15.3.14.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A 10:110{:}1 szonda valóban kisebb terhelést jelent a mért áramkörre, de a leolvasott feszültséget a 1010 csillapítás figyelembevételével kell értékelni. Ha a műszeren is 10:110{:}1-es szondabeállítás van, a kijelzett érték már a tényleges feszültség; ha viszont 1:11{:}1-es beállításon mérünk, a leolvasott értéket meg kell szorozni tízzel.

  2. Ucs=6,0⋅0,5V=3,0VU_{\text{cs}} = 6{,}0 \cdot 0{,}5\,\text{V} = 3{,}0\,\text{V}; Ueff≈2,12VU_{\text{eff}} \approx 2{,}12\,\text{V}; T=5,0⋅0,2ms=1,0msT = 5{,}0 \cdot 0{,}2\,\text{ms} = 1{,}0\,\text{ms}; f=1kHzf = 1\,\text{kHz}.

  3. φ=360∘⋅0,52,0=90∘\varphi = 360^{\circ} \cdot \frac{0{,}5}{2{,}0} = 90^{\circ}.

  4. Normál trigger üzemmódban a kép felfrissítése csak akkor indul, ha a kiválasztott triggerforrás jele átlépi a beállított szintet. Ha a szint a jel tartományán kívül van, nincs trigger esemény, ezért a kép nem rajzolódik ki, vagy véletlenszerűen indul, így vándorol.

  5. Nyitóirányban egészséges szilíciumdiódánál a multiméter körülbelül 0,50{,}5–0,7V0{,}7\,\text{V} feszültségesést mutat. Záróirányban nem mutat áramot, a kijelzés általában túlcsordulást vagy nagyon nagy ellenállást jelez.

  6. Az AC csatolás egy soros kondenzátorral leválasztja az egyenkomponenst, ezért a mért feszültségből eltűnik az egyenszint. Az egyenkomponens leolvasásához DC csatolást kell használni, vagy a jelet külön multiméterrel kell megmérni.

15.3.14.2 Feladatok megoldása

1. feladat. Az időalap az oszcilloszkóp vízszintes tengelyének skálája, megadja, hogy egy osztás hány másodpercnek felel meg (tdivt_{\text{div}}). A feszültségosztás a függőleges tengely skálája, megadja, hogy egy osztás hány volttal egyenlő (VdivV_{\text{div}}). A periódusidő T=M⋅tdivT = M \cdot t_{\text{div}}, a csúcsfeszültség Ucs=N⋅VdivU_{\text{cs}} = N \cdot V_{\text{div}}, ahol MM az osztások száma a periódusra, NN az osztások száma a csúcsra.

2. feladat. Adott: N=4,4N = 4{,}4, Vdiv=0,2V/osztV_{\text{div}} = 0{,}2\,\text{V/oszt}; 1212 periódus M12=6,0M_{12} = 6{,}0 osztáson, tdiv=0,1ms/osztt_{\text{div}} = 0{,}1\,\text{ms/oszt}.
Keresett: UcsU_{\text{cs}}, UeffU_{\text{eff}}, ff.

Ucs=4,4⋅0,2=0,88VU_{\text{cs}} = 4{,}4 \cdot 0{,}2 = 0{,}88\,\text{V}.

Ueff=0,882≈0,62VU_{\text{eff}} = \frac{0{,}88}{\sqrt{2}} \approx 0{,}62\,\text{V}.

Egy periódus osztásszáma: M=6,0/12=0,50M = 6{,}0/12 = 0{,}50 osztás. T=0,5⋅0,1ms=0,05ms=5⋅10−5sT = 0{,}5 \cdot 0{,}1\,\text{ms} = 0{,}05\,\text{ms} = 5\cdot 10^{-5}\,\text{s}. f=1/T=20kHzf = 1/T = 20\,\text{kHz}.

Ellenőrzés: a 20kHz20\,\text{kHz} tipikus tanműhelyi jel, a tételek az egységekkel együtt rendben. ∎

3. feladat. Adott: R=47ΩR = 47\,\Omega, L=10mH=0,01HL = 10\,\text{mH} = 0{,}01\,\text{H}, f=2000Hzf = 2000\,\text{Hz}.
XL=2πfL=2π⋅2000⋅0,01≈125,7ΩX_L = 2\pi f L = 2\pi \cdot 2000 \cdot 0{,}01 \approx 125{,}7\,\Omega.
Z=472+125,72≈134ΩZ = \sqrt{47^2 + 125{,}7^2} \approx 134\,\Omega.
φ=arctan⁡(125,7/47)≈69,5∘\varphi = \arctan(125{,}7/47) \approx 69{,}5^{\circ}.
A méréshez a jelgenerátort sorba kötjük az ellenállással és a tekerccsel. A teljes feszültséget multiméterrel, az áramot az ellenállás feszültségéből számítva vagy árammérővel mérjük. Az oszcilloszkóp két csatornájával a generátor feszültségét és az ellenállás feszültségét mérjük, az időtolásból a fázisszög meghatározható.

4. feladat. T=4msT = 4\,\text{ms}, Δt=1,2ms\Delta t = 1{,}2\,\text{ms}.
φ=360∘⋅1,24,0=108∘\varphi = 360^{\circ} \cdot \frac{1{,}2}{4{,}0} = 108^{\circ}.
A vizsgált jel késik, ezért a fázisszög φ=−108∘\varphi = -108^{\circ} (vagy ekvivalensen +252∘+252^{\circ}). A triggert a referenciajel csatornájára állítanám felfutó élre, és a szintet a jel középső tartományába.

5. feladat. f0=12πLC=12π10⋅10−3⋅100⋅10−9≈5033Hzf_0 = \frac{1}{2\pi \sqrt{LC}} = \frac{1}{2\pi \sqrt{10\cdot 10^{-3} \cdot 100\cdot 10^{-9}}} \approx 5033\,\text{Hz}. Soros rezgőkörben a rezonanciafrekvencián az impedancia minimális, ezért az áram maximális, és az ellenálláson eső feszültség is maximális. Az oszcilloszkóppal az ellenállás feszültségét figyelve a frekvenciát lassan változtatjuk, és megkeressük a maximumot.

6. feladat. A következő mérés a jeladó tápfeszültség-csatlakozójának feszültségmérése az ECU felőli csatlakozónál, terhelés alatt is. Ha a tápfeszültség ott megvan, akkor a vezeték szakadt vagy a csatlakozó érintkezője hibás. A testedés jó (0,2Ω0{,}2\,\Omega), így a testkör vélhetően rendben. A hiba oka lehet: szakadt tápvezeték, korrodált csatlakozópont vagy az ECU tápkimenetének hibája. A mérési lépést feszültségmentes állapotban, majd a csatlakozók visszanyomása után terhelés alatt is el kell végezni.

15.3.15 Rövid összefoglaló

Az oszcilloszkóp a feszültség időbeli alakját jeleníti meg. A mérés előtt a szonda csillapítását és a csatorna feszültségosztását egyeztetni kell, az időalapot pedig a periódushoz kell igazítani. A trigger felfutó vagy lefutó élre, megfelelő szintre állítva stabil képet ad. Szinuszos jelnél a csúcsfeszültségből az effektív érték Ueff=Ucs/2U_{\text{eff}} = U_{\text{cs}}/\sqrt{2}, a periódusidőből a frekvencia f=1/Tf = 1/T számítható. Kétcsatornás üzemben a fázisszög φ=360∘⋅Δt/T\varphi = 360^{\circ}\cdot \Delta t/T. A váltakozó áramú impedancia mérésénél a feszültség-, áram- és fázismérésből |Z|=U/I|Z| = U/I, R=|Z|cos⁡φR = |Z|\cos\varphi, X=|Z|sin⁡φX = |Z|\sin\varphi. A félvezető dióda nyitóirányú feszültségesése szilíciumtípusnál jellemzően 0,50{,}5–0,7V0{,}7\,\text{V}, záróirányban nem folyik áram; a jelleggörbe X-Y üzemmódban is felvehető. Továbbvitt eredmény. A feszültségosztás, az időalap, a trigger és a kétcsatornás fázismérés a járműdiagnosztikai oszcilloszkópos méréseknél a Érzékelők és jeladók, a Buszhibák és az adatbusz-hálózatok diagnosztikája és a Gyújtásvizsgálat és oszcilloszkópos gyújtásdiagnosztika alfejezetekben használatos.

15.3.16 Források és ellenőrzési hiányok

Az alfejezet az általános elektronikai méréstechnikai alapokra, az MSZ EN 60617 jelképrendszerére és a műszergyártói mérési gyakorlatra épül. A mérőműszerek műszaki jellemzői (sávszélesség, mintavételi frekvencia, CAT-kategória, dióda nyitófeszültség) típus- és gyártófüggők, ezért azokat a konkrét műszer dokumentációja szerint kell ellenőrizni. A hálózati feszültségű mérések munkavédelmi követelményei a hatályos villamos biztonsági előírások és a mérési kategóriák (ellenőrizendő: MSZ EN 61010 sorozat) szerint alakulnak. A járműipari referenciajelalakok és a gyújtásrendszer jellemzői a gyártói javítási adatokból veendők; ezeket az alfejezet csak szemléltetésre mutatja be.