11.2 Kirchhoff-törvények, összetett hálózatok, osztók és hídkapcsolás

11.2.1 Motiváció

Egy dízel jármű hideg reggelen nehezen indul, a műhelyben arra gyanakszunk, hogy az indítórendszerben túl nagy a feszültségesés. Máskor a hűtőfolyadék-hőmérséklet jelzője hideg motornál is magas értéket mutat, pedig a motor nem melegedett túl. Ilyenkor nem elég a feszültség, áram és ellenállás fogalmát ismerni; azt kell pontosan látni, hogyan oszlik meg a feszültség egy áramkörben, és hogyan ágazik el az áram. Ezt tanítják a Kirchhoff-törvények, a soros és párhuzamos kapcsolás eredője, valamint az osztókapcsolások. A hibás csatlakozókon fellépő átmeneti ellenállás jelensége is ezek nélkül érthetetlen marad, pedig a járművillamossági hibák jelentős része itt keletkezik.

11.2.2 Szemléletes kép: a járművillamossági áramkör mint úthálózat

Képzeljük el a fedélzeti hálózatot úgy, mintha egy városi úthálózat lenne: az akkumulátor a szivattyútelep, a vezetékek az utak, a fogyasztók pedig kapuk, amelyek akadályozzák a forgalmat. A csomópontokban az autók nem tűnhetnek el; ahány autó bemegy, annyinak ki is kell jönnie. A zárt körben haladva, bármilyen útvonalon visszatérünk, a szintkülönbségek összege nulla. Ezt a két szabályt fogalmazzák meg villamos mennyiségekkel Kirchhoff törvényei.

Vegyes kapcsolás Kirchhoff-elemzéshez (szemléltető) - A rajz tanulási vázlat: U=12 V, R1 soros, R2 és R3 párhuzamosan kapcsolva. Az áramirányok és hurkok a szövegben. Nem gyártói kapcsolási rajz.

Az ábrán az akkumulátor bal oldalon látható, a 30-as kapocs a felső, a 31-es kapocs az alsó sín. A biztosíték, a kapcsoló és az R₁ ellenállás soros ágban van, majd az R₂ és R₃ ellenállás párhuzamosan ágazik el. Az X pont csomópont, ahol az R₁-en átfolyó teljes áram kettéválik: egy része R₂-n, másik része R₃-on folyik tovább, majd a két ág újra egyesül a testsínen. Ezt az áramot számoljuk ki a következőkben.

Definíció. Csomópont: a kapcsolás olyan pontja, ahol legalább három vezeték vagy alkatrész-kivezetés találkozik. A fenti rajzon ilyen az X pont, valamint a 30-as és 31-es sín csatlakozási pontja, ha a testvezetékeket is beleszámítjuk.

Definíció. Hurok: a kapcsolási rajzon kijelölhető, zárt vezetékút, amelyen elindulva ugyanoda jutunk vissza, és egyetlen elemet sem érintünk kétszer.

11.2.3 Kirchhoff törvényei

Összefüggés. Kirchhoff I. (csomóponti) törvénye: egy csomópontban a befolyó és elfolyó áramok algebrai összege nulla:

∑Ibe=∑Iki \sum I_{\text{be}} = \sum I_{\text{ki}}

Ha a befolyó áramot pozitívnak, az elfolyót negatívnak vesszük, akkor ∑I=0\sum I = 0. Ez az elektromos töltésmegmaradás kifejezése: a csomópontban töltés nem halmozódhat fel, nem tűnhet el.

Összefüggés. Kirchhoff II. (huroktörvénye): egy zárt hurokban a feszültségemelkedések és feszültségesések előjeles összege nulla:

∑Ui=0 \sum U_i = 0

Ez az energiamegmaradásból következik: ha egy töltésegységet körbeviszünk a hurkon, a teljes elektromos energiaváltozás nulla kell legyen. A gyakorlatban a feszültségforrás által adott feszültség egyenlő a hurkon lévő fogyasztókon eső feszültségek összegével.

A Villamos alapfogalmak, Ohm-törvény, munka, teljesítmény és hatásfok alfejezetben az Ohm-törvényt már használtuk:

U=I⋅R U = I \cdot R

Ezt kapcsoljuk össze a két Kirchhoff-törvénnyel.

Szabály. Vegyes kapcsolás megoldási sorrendje:
1. Keressük meg a tisztán soros és tisztán párhuzamos részeket, és vonjuk össze azokat eredő ellenállássá.
2. Számítsuk ki a teljes áramkört: az akkumulátor-feszültséget osszuk el a teljes eredő ellenállással.
3. Visszafelé haladva bontsuk ki az összevont részeket, számítva az osztóképleteket.
4. Ellenőrizzük a Kirchhoff-törvényekkel, hogy a csomópontban az áramok összege nulla, és a hurokban a feszültségek összege nulla.

11.2.4 Soros és párhuzamos kapcsolás, eredő ellenállás

Definíció. Soros kapcsolás: az elemek azonos áramú hurokban követik egymást, nincs köztük csomópont. Mindegyik elem árama azonos.

Összefüggés. Soros kapcsolás eredője:

Reredő=R1+R2+…+Rn R_{\text{eredő}} = R_1 + R_2 + \dots + R_n

Definíció. Párhuzamos kapcsolás: az alkatrészek mindkét kivezetése közös csomópontokhoz csatlakozik, így az áram szétágazik.

Összefüggés. Párhuzamos kapcsolás eredője, két ellenállásra a gyakorlatban jól használható törtes alak:

1Reredő=1R1+1R2 \frac{1}{R_{\text{eredő}}} = \frac{1}{R_1} + \frac{1}{R_2}

amiből

Reredő=R1⋅R2R1+R2 R_{\text{eredő}} = \frac{R_1 \cdot R_2}{R_1 + R_2}

Több párhuzamos ellenállás esetén a reciprokos képletet kell használni:

1Reredő=1R1+1R2+…+1Rn \frac{1}{R_{\text{eredő}}} = \frac{1}{R_1} + \frac{1}{R_2} + \dots + \frac{1}{R_n}

11.2.5 Feszültségosztó és áramosztó

Összefüggés. Feszültségosztó (terheletlen soros osztó): ha az U feszültség két sorosan kapcsolt ellenálláson oszlik meg, akkor az R₂-n eső feszültség:

U2=U⋅R2R1+R2 U_2 = U \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2}

Vagy általánosan, az RxR_x ellenálláson eső feszültség:

Ux=U⋅Rx∑R U_x = U \cdot \frac{R_x}{\sum R}

Összefüggés. Áramosztó: ha az I áram két párhuzamos ellenálláson oszlik meg, akkor az R₁ ág árama:

I1=I⋅R2R1+R2 I_1 = I \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2}

és az R₂ ág árama:

I2=I⋅R1R1+R2 I_2 = I \cdot \frac{R_1}{R_1 + R_2}

Fontos tanulság: a párhuzamos ágak közül a kisebb ellenállás ágán folyik a nagyobb áram, mert a szorzatban a másik ág ellenállása szerepel. Ez a gépjármű-villamosságban is megmutatkozik: ha egy fogyasztóval párhuzamosan (pl. nedves, sérült szigetelésen át) kis ellenállású átvezetés keletkezik, azon nagy áram folyik, a közös vezetéken és biztosítékon nő a feszültségesés, ezért a többi fogyasztó is halványabb lesz, vagy kiold a biztosíték.

11.2.6 Wheatstone-híd

Definíció. Wheatstone-híd: két feszültségosztó párhuzamos kapcsolása, ahol a két osztópont közé egy mérőműszer vagy érzékelő kerül. A hidat akkor nevezzük kiegyenlítettnek, ha a két közbülső csomópont feszültsége azonos, ezért a középső ágban nem folyik áram. Ezt az állapotot használják ki például régi huzalos légtömegmérőkben, hőmérséklet-érzékelős hidakban vagy nyúlásmérő bélyeges mérésben.

Összefüggés. Kiegyenlítési feltétel négy hídellenállásra:

R1R2=R3R4 \frac{R_1}{R_2} = \frac{R_3}{R_4}

Ekkor a híd A és B pontja között a feszültség nulla. Ha az egyik ellenállás megváltozik, a híd kimozdul, és az A-B feszültség eltér nullától. A járműtechnikában a régi huzalos légtömegmérőnél a levegő sebessége hűti a huzalt, megváltoztatja az ellenállását, amely a hídban feszültségváltozást okoz; ezt az értéket dolgozza fel a motorvezérlő. Ma már gyakoribb a digitális jelű légtömegmérő, de a híd elve a mérőhidas érzékelőkben és a feszültségosztós jeladókban tovább él.

11.2.7 Az áram hőhatása

Amikor az áram ellenálláson folyik át, a töltéshordozók ütköznek a rácsszerkezettel, és az elektromos energia hővé alakul. Ezt a Joule-törvény írja le.

Összefüggés. Joule-törvény: az ellenálláson t idő alatt keletkező hő:

W=U⋅I⋅t=I2⋅R⋅t W = U \cdot I \cdot t = I^2 \cdot R \cdot t

ha az ellenállás állandó. A teljesítmény:

P=U⋅I=I2⋅R P = U \cdot I = I^2 \cdot R

Megjegyzés. A régi mértékegység, a kalória átszámítása: 1cal≈4,19J1\,\text{cal} \approx 4{,}19\,\text{J} (ellenőrizendő: pontos érték). A járműjavításban leggyakrabban J és W egységet használunk.

Hőterjedés. A keletkező hő három módon távozik: hővezetéssel (pl. az izzítógyertya fém teste átadja a hőt a hengerfejnek), hőáramlással (pl. a hűtőlevegő elszállítja a hőt a biztosító környezetéből) és hősugárzással (pl. az izzószál, az izzítógyertya fűtőspirálja sugároz). A járművillamossági alkatrészek tervezésénél mindhárom tényezőt figyelembe kell venni.

Alkalmazások.
- Izzítógyertya: a dízel hidegindításakor a fűtőspirálon átfolyó áram felhevíti a hegyét, ami hidegindításkor segíti a befecskendezett tüzelőanyag párolgását és öngyulladását (a dízelmotorban az öngyulladást a sűrítés hőmérséklete adja, a gyertya nem gyújt). Jellemző árama több amper, teljesítménye típusonként néhány száz W (ellenőrizendő: gyártói adat).
- Biztosító: az olvadószál méretezése pontosan a Joule-hőre épül: a névleges áram fölött a szál elolvad, és megszakítja az áramkört, mielőtt a vezeték vagy a fogyasztó károsodna.
- Fűtés: ablakfűtés, ülésfűtés, visszapillantó tükör fűtés, dízel üzemanyag-szűrő fűtés, kartergáz-fűtés – mindegyik ellenállásfűtés.

11.2.8 Átmeneti ellenállás és feszültségesés-mérés

Definíció. Átmeneti ellenállás: a csatlakozó, kapocs, biztosítéktartó vagy testpont érintkezési felületén keletkező, a tervezettnél nagyobb ellenállás. Okozhatja oxidáció, fellazult csavar, korrózió, szennyeződés, melegedés miatt visszamaradt lágyulás.

Előírás. A jármű elektromos rendszerén a feszültségeséseket terhelés alatt, a gyártó által megadott határértékek szerint kell ellenőrizni. Példaként: 12 V-os indítókörben a pozitív ágon mért esés jellemzően nem haladhatja meg a 0,5V0{,}5\,\text{V} értéket, a testoldalon pedig a 0,3V0{,}3\,\text{V} értéket (ellenőrizendő: gyártói javítási adat).

Szabály. Feszültségesés-mérés elve: a feszültségmérőt mindig a vizsgált szakasz két végére kell kötni, miközben az áramkör terhelt. Ha a mért feszültségesés nagyobb, mint az előírt, az átmeneti ellenállás jelenlétét jelzi, még akkor is, ha ellenállásmérővel kis értéket mérnénk, mert az ellenállásmérés nem hozza létre a valódi terhelő áramot.

Figyelem. Az átmeneti ellenállás melegedést okoz: P=I2RP=I^2R. Nagy áramú körben egy kis ellenállás is jelentős hőt termel, ami tovább rongálja az érintkezést, és akár tüzet is okozhat. A fellazult, megpörkölődött csatlakozót nem szabad csak összehúzni; a sérült csatlakozót a gyártó szerint ki kell cserélni.

Továbbvitt eredmény. A feszültségosztó és az átmeneti ellenállás itt tanult elvét használjuk a Generátorok, belső ellenállás és a szuperpozíció alfejezetben, amikor a generátor belső ellenállását és a kapocsfeszültség-változást vizsgáljuk. A feszültségosztó a diódás és Zener-diódás áramköröknél a Félvezetők, diódák, Zener-dióda és egyenirányítók, a mérőműszerek feszültségmérő bekötésénél a Méréstechnikai alapok: műszerek, mérési hibák, multiméter és lakatfogó, valamint a jármű elektromos hálózat áramútjainak kapocsjelöléses elemzésénél a(z) A fedélzeti hálózat felépítése, kapocsjelölés és áramútrajz alfejezetben tér vissza.

11.2.9 Kidolgozott példák

11.2.9.1 1. példa: vegyes kapcsolás eredője, áramai és feszültségei

Adott: az ábrán látható 12 V-os hálózat, R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega, R2=200ΩR_2 = 200\,\Omega, R3=300ΩR_3 = 300\,\Omega.
Keresett: az eredő ellenállás, a teljes áram, az egyes ellenállások feszültsége és árama.
Megoldás:

Először: a párhuzamos R₂-R₃ rész eredője:

R23=R2R3R2+R3=200⋅300200+300=60000500=120Ω R_{23} = \frac{R_2 R_3}{R_2 + R_3} = \frac{200 \cdot 300}{200 + 300} = \frac{60\,000}{500} = 120\,\Omega

A teljes eredő R₁ soros R₂₃-vel:

Rö=R1+R23=100+120=220Ω R_{\text{ö}} = R_1 + R_{23} = 100 + 120 = 220\,\Omega

Főáram:

I=URö=12220=0,0545A=54,5mA I = \frac{U}{R_{\text{ö}}} = \frac{12}{220} = 0{,}0545\,\text{A} = 54{,}5\,\text{mA}

R₁ feszültsége:

UR1=I⋅R1=0,0545⋅100=5,45V U_{R1} = I \cdot R_1 = 0{,}0545 \cdot 100 = 5{,}45\,\text{V}

A párhuzamos rész feszültsége:

U23=U−UR1=12−5,45=6,55V U_{23} = U - U_{R1} = 12 - 5{,}45 = 6{,}55\,\text{V}

R₂ és R₃ árama:

IR2=U23R2=6,55200=0,0328A=32,8mA I_{R2} = \frac{U_{23}}{R_2} = \frac{6{,}55}{200} = 0{,}0328\,\text{A} = 32{,}8\,\text{mA}

IR3=U23R3=6,55300=0,0218A=21,8mA I_{R3} = \frac{U_{23}}{R_3} = \frac{6{,}55}{300} = 0{,}0218\,\text{A} = 21{,}8\,\text{mA}

Ellenőrzés: a csomóponti törvény szerint IR2+IR3=32,8+21,8=54,6mAI_{R2}+I_{R3}=32{,}8+21{,}8=54{,}6\,\text{mA}, ami jó egyezésben van az 54,5mA54{,}5\,\text{mA} főárammal. A kerekítésből adódó eltérés elfogadható. A huroktörvény szerint 5,45+6,55=12V5{,}45 + 6{,}55 = 12\,\text{V}. ∎

11.2.9.2 2. példa: feszültségosztó a hűtőfolyadék NTC-érzékelőjénél

Adott: a motorvezérlő 5 V-os tápfeszültségét egy felhúzó ellenálláson át NTC hőmérséklet-érzékelőre kötik, amely a test felé osztja le a feszültséget. U=5VU=5\,\text{V}, R1=2,2kΩR_1=2{,}2\,\text{k}\Omega, az NTC ellenállása hidegen RNTC,hideg=5,0kΩR_{\text{NTC,hideg}}=5{,}0\,\text{k}\Omega, melegen RNTC,meleg=500ΩR_{\text{NTC,meleg}}=500\,\Omega.
Keresett: a jelkimenet feszültsége hidegen és melegen.
Megoldás: a feszültségosztó képlet:

Ujel=U⋅RNTCR1+RNTC U_{\text{jel}} = U \cdot \frac{R_{\text{NTC}}}{R_1 + R_{\text{NTC}}}

Hidegen:

Ujel,hideg=5⋅50002200+5000=5⋅50007200 U_{\text{jel,hideg}} = 5 \cdot \frac{5000}{2200+5000} = 5 \cdot \frac{5000}{7200}

=5⋅0,694=3,47V = 5 \cdot 0{,}694 = 3{,}47\,\text{V}

Melegen:

Ujel,meleg=5⋅5002200+500=5⋅5002700 U_{\text{jel,meleg}} = 5 \cdot \frac{500}{2200+500} = 5 \cdot \frac{500}{2700}

=5⋅0,185=0,926V = 5 \cdot 0{,}185 = 0{,}926\,\text{V}

Az eredmény jól mutatja a negatív hőmérsékleti együtthatójú (NTC) érzékelő működését: a hőmérséklet növekedésekor az ellenállása csökken, ezért a jel feszültsége csökken. A motorvezérlő ezt a csökkenő feszültséget értelmezi hőmérsékletként. ∎

11.2.9.3 3. példa: hőképződés egy izzítógyertyán

Adott: 12 V-os dízel indítási rendszer, az izzítógyertya ellenállása melegen R=0,8ΩR = 0{,}8\,\Omega, áramfelvétele I=15AI = 15\,\text{A}. A gyertya 8 másodpercig működik.
Keresett: a teljesítmény és a hő.
Megoldás:

P=I2⋅R=152⋅0,8=225⋅0,8=180W P = I^2 \cdot R = 15^2 \cdot 0{,}8 = 225 \cdot 0{,}8 = 180\,\text{W}

A hő:

W=P⋅t=180⋅8=1440J W = P \cdot t = 180 \cdot 8 = 1440\,\text{J}

Ez a hő jórészt a fűtőtestben és annak környezetében jelenik meg. Ha ezt 100 g vízre számítjuk át, a hőmérséklet-emelkedés:

ΔT=Wc⋅m=14404,19⋅100≈3,4K \Delta T = \frac{W}{c \cdot m} = \frac{1440}{4{,}19 \cdot 100} \approx 3{,}4\,\text{K}

Ez csak szemléltető átszámítás, az izzítógyertya valós hőmérséklete sokkal magasabb, mert a hő nem vízbe, hanem fém és égéstéri levegő környezetbe távozik, és a hőátadási feltételek eltérnek. ∎

11.2.9.4 4. példa: Wheatstone-híd egyensúlya és kimozdulása

Adott: híd, U=5VU=5\,\text{V}, R1=100ΩR_1=100\,\Omega, R2=200ΩR_2=200\,\Omega, R3=150ΩR_3=150\,\Omega.
Keresett:
a) Mekkora R4R_4 értéknél egyensúlyozott a híd?
b) Ha R4=350ΩR_4=350\,\Omega, mekkora a híd A–B pontja közötti feszültség?
Megoldás:
a) Egyensúly:

R1R2=R3R4 \frac{R_1}{R_2} = \frac{R_3}{R_4}

R4=R2R3R1=200⋅150100=300Ω R_4 = \frac{R_2 R_3}{R_1} = \frac{200 \cdot 150}{100} = 300\,\Omega

  1. A két osztópont feszültsége:

UA=U⋅R2R1+R2=5⋅200100+200=5⋅0,667=3,33V U_A = U \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2} = 5 \cdot \frac{200}{100+200} = 5 \cdot 0{,}667 = 3{,}33\,\text{V}

UB=U⋅R4R3+R4=5⋅350150+350=5⋅0,7=3,50V U_B = U \cdot \frac{R_4}{R_3 + R_4} = 5 \cdot \frac{350}{150+350} = 5 \cdot 0{,}7 = 3{,}50\,\text{V}

UAB=UA−UB=3,33−3,50=−0,17V U_{AB} = U_A - U_B = 3{,}33 - 3{,}50 = -0{,}17\,\text{V}

A negatív előjel csak a mérési irányt jelzi; a híd kimozdulásának nagysága 0,17V0{,}17\,\text{V}. Ez a feszültségkülönbség jelzésként szolgál a vezérlőegység számára. ∎

11.2.10 Minőségellenőrzés

Ellenőrzőlista:
- A kiszámított eredő ellenállás kisebb-e a legkisebb párhuzamos elem ellenállásánál?
- A csomóponti törvény szerint a befolyó és elfolyó áramok összege nulla-e?
- A huroktörvény szerint a tápfeszültség egyenlő a soros feszültségesések összegével?
- Az osztóképletben a kiválasztott ellenállás van-e a számlálóban?
- A feszültségesés-mérésnél terhelés alatt mérünk-e?
- A mértékegységek végig szerepelnek-e minden lépésnél?

11.2.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy középkategóriás dízel járműnél a hűtőfolyadék-hőmérséklet-jelző indítás után azonnal magas értéket mutat. A diagnosztikai műszer élő adatai szerint a hőmérséklet-érzékelő jele 0,3V0{,}3\,\text{V}, ami erősen túl magas hőmérsékletet jelent, pedig a motor hideg. Az első gondolat az érzékelő cseréje lenne. A feszültségosztó elvét alkalmazva ellenőrizzük a felhúzó ellenállást és a csatlakozó érintkezését. Kiderül, hogy az érzékelő csatlakozójába víz jutott, a jelvezeték és a test között oxidos, nedves szivárgóút alakult ki (az 5 kΩ-os érzékelővel párhuzamosan kb. 145 Ω), ezért az alsó ág eredője kb. 140 Ω-ra esik, és a jel 0,3V0{,}3\,\text{V} körülire csökken: 5V⋅1402200+140≈0,3V5\,\text{V}\cdot\frac{140}{2200+140}\approx 0{,}3\,\text{V}. A motorvezérlő ezt tévesen magas hőmérsékletnek értelmezi. Ha viszont a testágba soros átmeneti ellenállás kerülne (pl. 80Ω80\,\Omega), a jel kissé nőne (3,47→3,49V3{,}47 \to 3{,}49\,\text{V}), a vezérlő hidegebbnek látná a motort; szakadásnál a jel 5V5\,\text{V}-ra ugrik. A csatlakozó tisztítása és tömítése után a jel visszatér a helyes 3,5V3{,}5\,\text{V} körüli értékre, a hiba megszűnik.

Egy másik esetben az indítómotor lassan forgat. Az indítókör pozitív ágán a feszültségesést terhelés alatt megmérve 0,9V0{,}9\,\text{V} esést kapunk a gyári 0,5V0{,}5\,\text{V} határérték helyett. A melegedő csatlakozó az akkumulátor pozitív sarujánál mozogni kezdett, megégett. A saru és a csatlakozó felület cseréje, tisztítása és korrózióvédelme után az esés 0,15V0{,}15\,\text{V}-ra csökken, az indítómotor újra megfelelő fordulatszámmal forgat.

11.2.12 Gyakorlati útmutató: feszültségesés-mérés csatlakozókon

Cél: átmeneti ellenállás kimutatása a jármű 12 V-os elektromos hálózatának nagyáramú körében.

Jármű- és adatazonosítás: gyártmány, típusszám, alvázszám, motorszám, gyártási év, a vizsgált áramkör kapocsjelölései. A mérési határértékeket a gyártó javítási kézikönyvéből kell kikeresni.

Szükséges eszközök: multiméter (DC V, mV tartomány), mérőzsinórok, csatlakozó- és sorkapocstisztító, korrózióvédő kenőanyag, szigetelőkesztyű, feszültségmentesített mérési pontok azonosításához kapcsolási rajz.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák. A feszültség alatt álló járművillamossági mérésnél tűzveszély és rövidzárlat-veszély áll fenn; a multimétert a megfelelő méréshatárba kell állítani, a mérőzsinórokat hibaüzenet és sérülés nélküli állapotban kell használni. Az akkumulátor lekötésekor először a negatív pólust kell leoldani, felszereléskor utoljára kell visszakötni (ellenőrizendő: gyártói előírás az adatmentésre és a rendszerek tanítására).

Környezetvédelem. A korrodált csatlakozókból eltávolított szennyeződést, oxidot és a cserélt alkatrészeket veszélyes hulladékként, a műhely szabályzata szerint kell gyűjteni. A tisztítószert biztonsági adatlapja szerint kell kezelni.

Munkalépések:
1. Győződjünk meg arról, hogy a jármű rögzítőfékje behúzott, a sebességváltó üresben van, és a kerekek kiékeltek.
2. Az áramkör terhelését a vizsgálathoz megfelelően hozzuk létre: világításnál a fogyasztó bekapcsolásával; indítókörnél a motor beindulását a gyártói eljárással akadályozzuk meg (ellenőrizendő), a mérőzsinórokat a forgó alkatrészektől (szíj, ventilátor) távol vezetjük, a segítő csak a mérő jelzésére és legfeljebb kb. 5 s-ig indítózik (ellenőrizendő: gyártói adat). Automata váltónál a választókar P állásban van.
3. A multimétert DC V tartományba, lehetőleg mV felbontásra állítsuk.
4. A pozitív ág méréséhez kössük a műszer egyik mérőzsinórját a vizsgált csatlakozó feszültségforrás felőli oldalára, a másikat a fogyasztó felőli oldalára.
5. A testoldali esésnél a mérőzsinórt a fogyasztó testpontja és az akkumulátor negatív pólusa közé kötjük.
6. A terhelést kapcsoljuk be, és olvassuk le a feszültségesést. Jegyezzük fel az értéket.
7. Hasonlítsuk össze a gyártói határértékkel. Például indítókörben: pozitív ágon 0,5V0{,}5\,\text{V}, testoldalon 0,3V0{,}3\,\text{V} alatt (ellenőrizendő).
8. Ha az érték nagy, keressük meg a melegedő csatlakozót, bontsuk meg, tisztítsuk meg, és ha kell, cseréljük ki a sérült érintkezőt.
9. Mérés után végezzük el a javítást, húzzuk meg a gyártó által előírt nyomatékkal a kötést (ellenőrizendő), majd mérjünk újra.
10. Dokumentáljuk a mért értékeket a munkalapon: előtti és utáni feszültségesés, javítás módja, alkatrészek.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Feszültségesés-mérés indítókörön: pozitív ág és testoldal mérőzsinór-helyzete terhelés alatt.
Feszültségesés-mérés az indítókörön: a mérőzsinórok helye a pozitív ágon és a testoldalon, valamint a csatlakozón át mért helyes és a vezeték végein mért hibás elrendezés

Az ábra a 4–5. lépést mutatja: a pozitív ágon az akkumulátor + pólusa és az indítómotor 30-as kapcsa, a testoldalon az indítómotor háza és az akkumulátor − pólusa közé kötjük a műszert, terhelés (indítózás) alatt. A részlet a tipikus hibát szemlélteti: a csatlakozón át kell mérni, mert a vezeték két végén mérve a saru átmeneti ellenállása kimarad. A HTML-változatban a mérőpontok választhatók, a műszer szimulált (szemléltető) átmeneti ellenállásokkal számol.

Tipikus hiba:
- Az ellenállásmérővel végzett hideg ellenőrzés értéke jó lehet, de a meleg, terhelt állapotot nem mutatja.
- A mérést nem a csatlakozón, hanem a vezeték két végén végzik, így a csatlakozó érintkezési hibája kimutathatatlan.
- A testoldali esés mérését elfelejtik, pedig a világítás és az indítómotor hibái gyakran testoldali átmeneti ellenállásból fakadnak.

11.2.13 Tipikus hibák

  1. A csomóponti törvényt a huroktörvénnyel keverik. Gyakran hallani: „a csomópontban a feszültségek összege nulla.” Ez helytelen. A csomópontban az áramok összege nulla, a feszültségek összegét a hurokra kell felírni. A szerelői számítás így téves egyenletet ad.

  2. A feszültségosztó képletét rosszul állítják fel. A leggyakoribb hiba, hogy az R1R_1 és R2R_2 közül a rossz ellenállást teszik a számlálóba. A számlálóba mindig az az ellenállás kerül, amelyen a feszültséget keressük. Egy járműműszer-jeladónál ezért fontos, hogy a jelvonal a test felőli oldalon legyen, különben a vezérlő teljesen más értéket lát.

  3. A párhuzamos eredőt egyszerűen összeadással számolják. Párhuzamos kapcsolásnál az eredő mindig kisebb a legkisebb ellenállásnál. Ha valaki 200+300=500Ω200+300=500\,\Omega eredőt kap, azzal a teljes áramot is tévesen számítja. Az ilyen számítási hibát könnyű felismerni a nagyságrend-ellenőrzéssel.

  4. A feszültségesés-mérést feszültségmentes állapotban vagy ellenállásmérővel végzik. Az átmeneti ellenállás csak terhelés alatt, feszültségesés-módszerrel látszik megbízhatóan. Az ellenállásmérő kis árama nem hozza létre azt a melegedést és oxidréteg-átütési állapotot, mint a valódi terhelés.

11.2.14 Önellenőrzés

  1. Igaz-e: „A csomóponti törvény szerint egy zárt hurokban a feszültségek összege nulla.”
  2. Számítsd ki két párhuzamos ellenállás, R1=100ΩR_1=100\,\Omega és R2=250ΩR_2=250\,\Omega, eredőjét.
  3. Egy 12V12\,\text{V}-os feszültségosztóban R1=3kΩR_1=3\,\text{k}\Omega és R2=1kΩR_2=1\,\text{k}\Omega van sorosan, a kimenet R2R_2-n. Mekkora a kimeneti feszültség?
  4. Miért kell a feszültségesést terhelés alatt mérni?
  5. Mikor kiegyenlített egy Wheatstone-híd?
  6. Mi a hiba ebben az állításban: „Ha egy csatlakozó ellenállása megnő, a melegedése csökken, mert kevesebb áram folyik.”
  7. Melyik irányba mozdul a jel testzárlatnál (párhuzamos szivárgásnál), illetve soros átmeneti ellenállásnál egy felhúzó ellenállásos NTC-osztón?

11.2.15 Feladatok

1. feladat (A)
Számítsa ki három sorosan kapcsolt ellenállás (R1=120ΩR_1=120\,\Omega, R2=220ΩR_2=220\,\Omega, R3=330ΩR_3=330\,\Omega) eredőjét. Mekkora áram folyik az áramkörben U=12VU=12\,\text{V} feszültség hatására?

2. feladat (A)
Egy feszültségosztó U=5VU=5\,\text{V} feszültségen R1=1,5kΩR_1=1{,}5\,\text{k}\Omega és R2=1,0kΩR_2=1{,}0\,\text{k}\Omega ellenállásokból áll. Mekkora a feszültség R2R_2-n?

3. feladat (B)
Az ábrán látható vegyes kapcsolásban U=12VU=12\,\text{V}, R1=47ΩR_1=47\,\Omega, R2=100ΩR_2=100\,\Omega, R3=150ΩR_3=150\,\Omega. Számítsa ki az eredő ellenállást, a főáramot, és minden ellenállás áramát és feszültségét.

4. feladat (B)
Egy párhuzamos kapcsolás ágába I=2,5AI=2{,}5\,\text{A} teljes áram folyik be. Az ágak ellenállása R1=6ΩR_1=6\,\Omega és R2=3ΩR_2=3\,\Omega. Számítsa ki az áramosztóval mindkét ág áramát, és ellenőrizze a csomóponti törvényt.

5. feladat (C)
Wheatstone-hídban U=10VU=10\,\text{V}, R1=100ΩR_1=100\,\Omega, R2=200ΩR_2=200\,\Omega, R3=150ΩR_3=150\,\Omega, R4=320ΩR_4=320\,\Omega. Számítsa ki a híd A–B pontja közötti feszültséget, és állapítsa meg, hogy az A vagy a B pont van magasabb potenciálon, illetve mekkora az egyensúlyi R4R_4 értéke.

6. feladat (D)
Egy jármű világítási körén a fényszóró bal oldalon párásodik, és észrevehetően halványabb. A jobb oldali izzó feszültségét mérve az izzó kapcsain terhelés alatt 13,2V13{,}2\,\text{V}-ot kapunk, a bal oldalinál csak 10,1V10{,}1\,\text{V}-ot. Az izzótest felé vezető csatlakozón 2,4V2{,}4\,\text{V} feszültségesést mérünk, a testoldalon 0,7V0{,}7\,\text{V}-ot. Mi a legvalószínűbb hiba, milyen méréssel igazolja, és hogyan javítja? A határérték a gyártó szerint pozitív oldalon 0,5V0{,}5\,\text{V}, testoldalon 0,3V0{,}3\,\text{V} (ellenőrizendő).

11.2.16 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A huroktörvény mondja ki, hogy a feszültségek algebrai összege egy zárt hurokban nulla. A csomóponti törvény az áramokra vonatkozik.
  2. Reredő=100⋅250100+250=25000350≈71,4ΩR_{\text{eredő}} = \frac{100 \cdot 250}{100+250} = \frac{25\,000}{350} \approx 71{,}4\,\Omega. Értéke kisebb a kisebbik ellenállásnál.
  3. U2=12⋅13+1=12⋅0,25=3VU_2 = 12 \cdot \frac{1}{3+1} = 12 \cdot 0{,}25 = 3\,\text{V}.
  4. Mert az átmeneti ellenállás feszültségesése csak akkor mutatkozik meg, ha tényleges terhelő áram folyik; az ellenállásmérő kis árama nem hozza létre a valós igénybevételt.
  5. Ha R1R2=R3R4\frac{R_1}{R_2} = \frac{R_3}{R_4}, vagyis a két feszültségosztó azonos arányban osztja le a tápfeszültséget, így a középső ágban nincs áram.
  6. A hiba: ha a csatlakozó ellenállása nő, akkor a rajta eső feszültség nő, és a melegedés P=I2RP=I^2R szerint a növekvő RR-rel és az áram hatásával együtt általában nő, nem csökken. Az áram kis mértékű csökkenése nem kompenzálja az ellenállásnövekedés okozta hőtermelést.
  7. Párhuzamos szivárgásnál az alsó ág eredője csökken, így a jelfeszültség csökken (a vezérlő melegebbnek látja a motort); soros átmeneti ellenállásnál az alsó ág ellenállása nő, a jel nő (hidegebb), szakadásnál 5 V-ra ugrik.

1. feladat (A)
Soros eredő: Rö=120+220+330=670ΩR_{\text{ö}} = 120 + 220 + 330 = 670\,\Omega.
Áram: I=URö=12670=0,0179A=17,9mAI = \frac{U}{R_{\text{ö}}} = \frac{12}{670} = 0{,}0179\,\text{A} = 17{,}9\,\text{mA}.
Ellenőrzés: a soros ellenállások feszültségeinek összege U1+U2+U3=0,0179⋅(120+220+330)=0,0179⋅670=12VU_1+U_2+U_3 = 0{,}0179 \cdot (120+220+330) = 0{,}0179 \cdot 670 = 12\,\text{V}.

2. feladat (A)
Feszültségosztó: U2=5⋅1,01,5+1,0=5⋅12,5=2VU_2 = 5 \cdot \frac{1{,}0}{1{,}5+1{,}0} = 5 \cdot \frac{1}{2{,}5} = 2\,\text{V}.
Ellenőrzés: R1R_1 feszültsége 5⋅1,52,5=3V5 \cdot \frac{1{,}5}{2{,}5} = 3\,\text{V}, összegük 2+3=5V2+3=5\,\text{V}.

3. feladat (B)
A párhuzamos R2R_2 és R3R_3 eredője:
R23=100⋅150100+150=15000250=60ΩR_{23} = \frac{100 \cdot 150}{100+150} = \frac{15\,000}{250} = 60\,\Omega.
Teljes eredő: Rö=R1+R23=47+60=107ΩR_{\text{ö}} = R_1 + R_{23} = 47 + 60 = 107\,\Omega.
Főáram: I=12107=0,112A=112mAI = \frac{12}{107} = 0{,}112\,\text{A} = 112\,\text{mA}.
U1=I⋅R1=0,112⋅47=5,27VU_1 = I \cdot R_1 = 0{,}112 \cdot 47 = 5{,}27\,\text{V}.
U23=U−U1=12−5,27=6,73VU_{23} = U - U_1 = 12 - 5{,}27 = 6{,}73\,\text{V}.
IR2=6,73100=0,0673A=67,3mAI_{R2} = \frac{6{,}73}{100} = 0{,}0673\,\text{A} = 67{,}3\,\text{mA}.
IR3=6,73150=0,0449A=44,9mAI_{R3} = \frac{6{,}73}{150} = 0{,}0449\,\text{A} = 44{,}9\,\text{mA}.
Ellenőrzés: IR2+IR3=112,2mA≈112mAI_{R2}+I_{R3}=112{,}2\,\text{mA} \approx 112\,\text{mA}, és 5,27+6,73=12V5{,}27+6{,}73=12\,\text{V}. A kerekítésből adódó kis eltérés elfogadható.

4. feladat (B)
I1=I⋅R2R1+R2=2,5⋅36+3=2,5⋅39=0,833AI_1 = I \cdot \frac{R_2}{R_1+R_2} = 2{,}5 \cdot \frac{3}{6+3} = 2{,}5 \cdot \frac{3}{9} = 0{,}833\,\text{A}.
I2=I⋅R1R1+R2=2,5⋅69=1,667AI_2 = I \cdot \frac{R_1}{R_1+R_2} = 2{,}5 \cdot \frac{6}{9} = 1{,}667\,\text{A}.
Ellenőrzés: 0,833+1,667=2,5A0{,}833+1{,}667=2{,}5\,\text{A}, a csomóponti törvény teljesül.

5. feladat (C)
A két osztópont feszültsége:
UA=U⋅R2R1+R2=10⋅200100+200=10⋅0,667=6,67VU_A = U \cdot \frac{R_2}{R_1+R_2} = 10 \cdot \frac{200}{100+200} = 10 \cdot 0{,}667 = 6{,}67\,\text{V}.
UB=U⋅R4R3+R4=10⋅320150+320=10⋅320470=6,81VU_B = U \cdot \frac{R_4}{R_3+R_4} = 10 \cdot \frac{320}{150+320} = 10 \cdot \frac{320}{470} = 6{,}81\,\text{V}.
UAB=UA−UB=6,67−6,81=−0,14VU_{AB} = U_A - U_B = 6{,}67 - 6{,}81 = -0{,}14\,\text{V}.
A B pont magasabb potenciálon van, mert az A-hoz képest negatív a különbség.
Az egyensúlyi ellenállás: R4=R2R3R1=200⋅150100=300ΩR_4 = \frac{R_2 R_3}{R_1} = \frac{200 \cdot 150}{100} = 300\,\Omega.

6. feladat (D)
A tünetek: a bal oldali izzó feszültsége jóval alacsonyabb, mint a jobb oldali, a csatlakozó felé vezető pozitív ágon 2,4V2{,}4\,\text{V}, a testoldalon 0,7V0{,}7\,\text{V} esés mérhető. A gyártói határértékeket túllépő feszültségesés csatlakozó-átmeneti ellenállásra utal, különösen a pozitív oldalon. A párásodás és a halvány fény is megerősíti, hogy a csatlakozó nagy valószínűséggel melegszik és oxidálódott.
Méréssel igazoljuk: a fényszóró izzó foglalatához vezető pozitív ág csatlakozójának két oldalán, terhelés alatt, mV felbontású multiméterrel mérjük a feszültségesést. Ha az esés a határérték felett van, akkor a csatlakozó szétszedése után szemrevételezéssel ellenőrizzük az érintkezők oxidációját, megolvadt szigetelését.
Javítás: a csatlakozót feszültségmentes állapotban bontjuk, az érintkezőket cseréljük vagy alaposan megtisztítjuk, korrózióvédő kenőanyaggal kezeljük, majd a gyártó szerinti meghúzási nyomatékkal rögzítjük. Végül újra megmérjük a feszültségesést. A helyes eredménynek 0,5V0{,}5\,\text{V}, illetve testoldalon 0,3V0{,}3\,\text{V} alatt kell lennie (ellenőrizendő). A javítás után ellenőrizzük az izzó fényét és a munkalapon dokumentálunk.

11.2.17 Rövid összefoglaló

A Kirchhoff-törvények a járművillamossági hibakeresés alapjai. A csomóponti törvény szerint egy csomópontban a befolyó és elfolyó áramok összege nulla, a huroktörvény szerint pedig egy zárt hurokban a feszültségek előjeles összege nulla. A soros kapcsolású ellenállások összeadódnak, a párhuzamosok eredője kisebb a legkisebb ellenállásnál; két ellenállásra Reredő=R1R2R1+R2R_{\text{eredő}} = \frac{R_1 R_2}{R_1+R_2}. A feszültségosztó képlet Ux=U⋅Rx∑RU_x = U \cdot \frac{R_x}{\sum R}, az áramosztó Ix=I⋅RmásikR1+R2I_x = I \cdot \frac{R_{\text{másik}}}{R_1+R_2}. A Wheatstone-híd akkor kiegyenlített, ha R1R2=R3R4\frac{R_1}{R_2} = \frac{R_3}{R_4}. Az áram hőhatása P=I2RP=I^2R, a hővezetés, hőáramlás és hősugárzás határozza meg az izzítógyertya, a biztosító és a fűtőbetétek működését. A csatlakozókon fellépő átmeneti ellenállást terhelés alatti feszültségesés-méréssel mutatjuk ki; a melegedő, oxidált csatlakozót ki kell cserélni. A feszültségosztó és a feszültségesés-mérés elvét a generátor, a félvezetős áramkörök, a méréstechnika és a fedélzeti hálózat diagnosztikája alfejezetekben használjuk tovább.

11.2.18 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: MSZ EN 60617 / IEC 60617 rajzjelek (kapcsolási rajz), gyártói javítási kézikönyvek feszültségesési határértékei, elektrotechnikai tankönyvi alapok.

Ellenőrizendő állítások:
- a kalória pontos átszámítása 4,1868J/cal4{,}1868\,\text{J/cal};
- az indítókör feszültségesési határértékei (pozitív 0,5V0{,}5\,\text{V}, test 0,3V0{,}3\,\text{V}) gyártótól függenek;
- a 12 V-os jármű elektromos rendszer mérési biztonsági követelményei;
- a példaként használt izzítógyertya ellenállása és árama típusfüggő.