11.3 Generátorok, belső ellenállás és a szuperpozíció

11.3.1 Motiváció

Az autószerelő műhelyben az egyik legjellegzetesebb villamos panasz: téli reggelen az indítómotor alig forgatja a motort, a fedélzeti feszültség indítás közben 9 V alá zuhan, pedig nyugalomban 12,5 V-ot mérünk. A kulcskérdés az, hogy miért nem tartja az akkumulátor a feszültségét terhelés alatt. A válasz a valódi feszültséggenerátor belső ellenállása. Ugyanezt a modellt használjuk a töltőgenerátor-diagnosztikában, a bikázás megtervezésében, valamint annak megértéséhez, hogy egy kondenzátor miért nem töltődik fel végtelen gyorsan. Ebben az alfejezetben ezt a modellt és a belőle következő számításokat építjük fel, hogy később a mérési eredményeket ne csak leolvasd, hanem értelmezd is.

11.3.2 Szemléletes kép: a helyettesítő kapcsolás

Képzelj el egy vízszivattyút, amely egy szűk csatlakozócsonkon át táplál egy nagyméretű csövet. Ha nincs vízfogyasztás, a rendszer nyomása a szivattyú névleges értéke; ha viszont nagy vízáram indul, a szűk csonkon eső nyomás miatt a csőben már kisebb nyomást mérsz. A feszültséggenerátorok is így viselkednek: az ideális forráson kívül egy belső ellenállást is figyelembe kell venni.

Valódi feszültséggenerátor helyettesítő kapcsolása terheléssel - Szemléltető kapcsolási rajz: az ideális U0 forrás és a belső Rb ellenállás sorba kapcsolva alkotja a valódi generátort (szaggatott keret); a kapcsain (+, −) mérhető Uk kapocsfeszültség a terhelő Rt-vel párhuzamos voltmérőn olvasható le.

Az ábrán a kapocsfeszültséget (UkU_k) a RtR_t terheléssel párhuzamosan mérjük. Az a pont, ahol a voltmérő csatlakozik, nem különleges: a terhelés sarkain.

11.3.3 Definíciók és összefüggések

Definíció. Az ideális feszültséggenerátor (ideal voltage source) olyan feszültségforrás, amelynek kapocsfeszültsége független a terhelőáramtól, belső ellenállása pedig zérus. A rajzon ez a forrás U0U_0.

Definíció. A valódi feszültséggenerátor (real voltage source) egy ideális U0U_0 forrás és a vele sorba kapcsolt RbR_b belső ellenállás (internal resistance) helyettesítő kapcsolásaként modellezhető. A fogyasztó felől nézve a forrás kapocsfeszültsége UkU_k (terminal voltage).

A hurokegyenletből:

U0−IRb−IRt=0⇒Uk=IRt=U0−IRb.U_0 - I R_b - I R_t = 0 \quad\Rightarrow\quad U_k = I R_t = U_0 - I R_b .

Az áram:

I=U0Rb+Rt.I=\frac{U_0}{R_b+R_t}.

A kapocsfeszültség feszültségosztóként:

Uk=RtRb+RtU0.U_k=\frac{R_t}{R_b+R_t}U_0 .

Összefüggés. A forrás által leadott teljesítménynek két része van:

Ptermelt=U0I,Pveszteség=I2Rb,Pt=UkI=I2Rt.P_{\text{termelt}} = U_0 I, \qquad P_{\text{veszteség}} = I^2 R_b, \qquad P_t=U_k I=I^2 R_t.

A hatásfok:

η=PtPtermelt=UkU0=RtRb+Rt.\eta=\frac{P_t}{P_{\text{termelt}}}=\frac{U_k}{U_0}=\frac{R_t}{R_b+R_t}.

Az üresjárás (open-circuit, I=0I=0) esetén Uk=U0U_k=U_0, a terhelés pedig úgy jelenik meg, hogy a belső ellenállás „osztja le” a feszültséget. A rövidzár (short circuit, Rt=0R_t=0) esetén a kapocsfeszültség Uk=0VU_k=0\ \text{V}, és a rövidzárási áram:

Iz=U0Rb.I_{\text{z}}=\frac{U_0}{R_b}.

Szabály. A teljesítményillesztés (maximum power transfer) akkor következik be, ha Rt=RbR_t=R_b. Ekkor a terhelésre jutó teljesítmény:

Pmax=U024Rb.P_{\max}=\frac{U_0^2}{4R_b}.

A bizonyításhoz írjuk a leadott teljesítményt teljes négyzetes alakba:

Pt=U02Rt(Rb+Rt)2=U024Rb[1−(Rt−RbRt+Rb)2].P_t=\frac{U_0^2R_t}{(R_b+R_t)^2}=\frac{U_0^2}{4R_b}\left[1-\left(\frac{R_t-R_b}{R_t+R_b}\right)^2\right].

A zárójeles kivonandó tag akkor nulla, ha Rt=RbR_t=R_b, így a teljesítmény tényleg maximális. Figyelj arra, hogy ekkor a hatásfok csak 50%50\,\%, mert a belső ellenálláson ugyanakkora teljesítmény veszik el, mint a terhelésen.

11.3.4 Generátorok soros és párhuzamos kapcsolása

Soros kapcsolás. Ha a források azonos irányban követik egymást, az ideális feszültségek előjelesen összeadódnak, a belső ellenállások pedig egyszerűen sorba kapcsolódnak:

U0eredő=U01+U02+⋯,Rberedő=Rb1+Rb2+⋯.U_{0\text{eredő}}=U_{01}+U_{02}+\cdots, \qquad R_{b\text{eredő}}=R_{b1}+R_{b2}+\cdots.

Például három, egyenként 2V2\ \text{V} és 0,05Ω0{,}05\ \Omega belső ellenállású cella sorba kapcsolva 6V6\ \text{V} eredő feszültséget és 0,15Ω0{,}15\ \Omega belső ellenállást ad.

Párhuzamos kapcsolás. Párhuzamos kapcsolásnak csak akkor van értelme, ha az ideális feszültségek közel azonosak. A belső ellenállások párhuzamosan kapcsolódnak:

Rberedő=11Rb1+1Rb2+⋯.R_{b\text{eredő}}=\frac{1}{\frac{1}{R_{b1}}+\frac{1}{R_{b2}}+\cdots}.

Ha két 12V12\ \text{V}-os, 0,02Ω0{,}02\ \Omega belső ellenállású akkumulátort párhuzamosan kötünk, az eredő belső ellenállás 0,01Ω0{,}01\ \Omega, így az indításkori feszültségesés kisebb.

Figyelem. A bikázás (jump start) során a gyakorlatban két akkumulátort kötünk párhuzamosan. Ha a feszültségük vagy a bekötésük nem megfelelő, a feszültségkülönbség hatására nagy keringő áram folyik:

Ikeringő=U01−U02Rb1+Rb2,I_{\text{keringő}}=\frac{U_{01}-U_{02}}{R_{b1}+R_{b2}},

amely melegedést, szikrázást, sérülést okozhat. Műhelyi szabályok (mindig a gyártói előírás és a segédindítási útmutató szerint, ellenőrizendő):

  1. Csak azonos névleges feszültségű (12 V–12 V) rendszert kössünk össze; fagyott vagy sérült akkumulátort tilos bikázni.
  2. Sorrend: segítő ++ → lemerült ++, majd segítő −- → a fogadó jármű motorblokkjára vagy gyártói testpontjára, az akkumulátortól távol (a szikra a durranógáz közelében robbanást okozhat); leszereléskor fordított sorrend. Sok modern járműnél kijelölt segédindító pont van.
  3. Fordított polaritásnál a két forrás feszültsége összeadódik: I=(12,0+12,3)V/(0,02+0,03)Ω≈486AI=(12{,}0+12{,}3)\ \text{V}/(0{,}02+0{,}03)\ \Omega\approx486\ \text{A} – ív, kábelégés, akkumulátor-robbanás, vezérlőegységek károsodása.
  4. Védőszemüveg viselése kötelező; zárt térben a töltéskor fejlődő durranógáz miatt tilos nyílt láng, szikra.

11.3.5 Szuperpozíció: több forrás hatása

A Kirchhoff-törvényekből következik, hogy egy lineáris hálózatban több forrás együttes hatása a források egyenkénti hatásának előjelhelyes összege. Ezt a módszert szuperpozíciónak (superposition) nevezzük. A kikapcsolt feszültséggenerátort rövidzárral helyettesítjük, de a belső ellenállása a kapcsolásban marad. (Áramgenerátor esetén a kikapcsolást szakadás jelenti, de ezzel most nem számolunk.)

Vegyünk egy egyszerű, de jól ellenőrizhető hálózatot: az U1=12VU_1=12\ \text{V} és U2=6VU_2=6\ \text{V} források sorosan kapcsolódnak a saját R1=1ΩR_1=1\ \Omega és R2=2ΩR_2=2\ \Omega belső ellenállásukkal, és mindkettő ugyanazt a R3=3ΩR_3=3\ \Omega terhelést táplálja. A kérdés: mekkora az R3R_3 árama, ha az áramot lefelé pozitívnak vesszük?

Két forrás közös terheléssel (szuperpozíciós példa) - Az U1 és U2 forrás a saját R1, illetve R2 belső ellenállásán át táplálja a közös R3 terhelést; az A csomópont feszültsége UA = 8,18 V. Az áramirányok a példa eredményei: I1 = 3,82 A az A felé, I3 = 2,73 A lefelé R3-on, I2 = 1,09 A az A-tól az U2 felé.

A rajzon a bal ág az U1U_1 forrás az R1R_1 belső ellenállással, a jobb ág az U2U_2 forrás az R2R_2-vel, középen az R3R_3 terhelés köti össze a közös A csomópontot a testtel. A nyilak a végeredmény áramirányait mutatják; a lépésenkénti számítás alább következik.

Első lépés – csak U1U_1 aktív. Az U2U_2 helyére rövidzár kerül, így R2R_2 és R3R_3 párhuzamos:

R23=2⋅32+3=1,2Ω,Reredő1=R1+R23=2,2Ω.R_{23}=\frac{2\cdot3}{2+3}=1{,}2\ \Omega, \qquad R_{\text{eredő}1}=R_1+R_{23}=2{,}2\ \Omega.

I1′=122,2=5,4545A.I_1^{\prime}=\frac{12}{2{,}2}=5{,}4545\ \text{A}.

Az áram oszlik az R2R_2 és R3R_3 között:

I3′=5,4545⋅22+3=2,1818A.I_3^{\prime}=5{,}4545\cdot\frac{2}{2+3}=2{,}1818\ \text{A}.

Második lépés – csak U2U_2 aktív. Most U1U_1 helyettesül rövidzárral, tehát R1R_1 és R3R_3 párhuzamos:

R13=1⋅31+3=0,75Ω,Reredő2=R2+R13=2,75Ω.R_{13}=\frac{1\cdot3}{1+3}=0{,}75\ \Omega, \qquad R_{\text{eredő}2}=R_2+R_{13}=2{,}75\ \Omega.

I2′′=62,75=2,1818A.I_2^{\prime\prime}=\frac{6}{2{,}75}=2{,}1818\ \text{A}.

I3′′=2,1818⋅11+3=0,54545A.I_3^{\prime\prime}=2{,}1818\cdot\frac{1}{1+3}=0{,}54545\ \text{A}.

Összegzés:

I3=I3′+I3′′=2,1818+0,54545=2,7273A.I_3=I_3^{\prime}+I_3^{\prime\prime}=2{,}1818+0{,}54545=2{,}7273\ \text{A}.

Ellenőrzésként a közös csomópont feszültsége UA=2,7273⋅3=8,1818VU_A=2{,}7273\cdot3=8{,}1818\ \text{V}. A bal oldali ágban folyó áram (12−8,1818)/1=3,8182A(12-8{,}1818)/1=3{,}8182\ \text{A}, a jobb oldali ágban (8,1818−6)/2=1,0909A(8{,}1818-6)/2=1{,}0909\ \text{A} folyik a terhelés felől az U2U_2 felé, és a csomóponti egyenlet 3,8182=2,7273+1,09093{,}8182=2{,}7273+1{,}0909 teljesül. A szuperpozíció tehát a hagyományos hurokszámítással is egyező eredményt ad.

A szuperpozíciót nemcsak papíron használjuk: diagnosztikai gondolkodásban is hasznos, mert megtanít arra, hogy egyszerre csak egy hibalehetőség hatását vizsgáld, a többit „kapcsold ki” gondolatban – például köss le egy gyanús fogyasztót, és nézd, hogyan változik a maradék hálózat feszültségesése.

11.3.6 Kidolgozott példák

11.3.6.1 1. példa: feszültségesés indításkor

Adott: U0=12,6VU_0=12{,}6\ \text{V}, Rb=0,008ΩR_b=0{,}008\ \Omega (a kábelekkel együtt értendő, jó állapotú akkumulátorra jellemző érték; ellenőrizendő: gyártói adat), indításkor I=250AI=250\ \text{A}.
Keresett: a kapocsfeszültség, az indítómotor pillanatnyi ellenállása, a leadott teljesítmény és a hatásfok.
Számítás:

Uk=U0−IRb=12,6−250⋅0,008=12,6−2,0=10,6V.U_k=U_0-I R_b=12{,}6-250\cdot0{,}008=12{,}6-2{,}0=10{,}6\ \text{V}.

Rt=UkI=10,6250=0,0424Ω=42,4mΩ.R_t=\frac{U_k}{I}=\frac{10{,}6}{250}=0{,}0424\ \Omega=42{,}4\ \text{mΩ}.

Pt=UkI=10,6⋅250=2650W.P_t=U_k I=10{,}6\cdot250=2650\ \text{W}.

Pveszteség=I2Rb=2502⋅0,008=500W.P_{\text{veszteség}}=I^2R_b=250^2\cdot0{,}008=500\ \text{W}.

η=265012,6⋅250=26503150=0,841=84,1%.\eta=\frac{2650}{12{,}6\cdot250}=\frac{2650}{3150}=0{,}841=84{,}1\,\%.

Ellenőrzés: a feszültségosztó képlettel Uk=12,6⋅0,0424/(0,008+0,0424)=12,6⋅0,0424/0,0504≈10,6VU_k=12{,}6\cdot0{,}0424/(0{,}008+0{,}0424)=12{,}6\cdot0{,}0424/0{,}0504\approx10{,}6\ \text{V}, tehát jó.

Továbbvitt eredmény. A valódi feszültségforrás kapocsfeszültsége terhelés alatt Uk=U0−IRbU_k=U_0-I R_b; ezt a belsőellenállás fogalmát és az indításkori feszültségesést használjuk a(z) Elektrokémia: elektrolízis, galvánelemek, akkumulátorok és korrózió alfejezetben, amikor az akkumulátor elektrokémiai viselkedését mutatjuk be, és a(z) Villamos tér, kondenzátor és RC-időállandó alfejezetben, ahol a forrás belső ellenállása korlátozza a kondenzátor töltőáramát.

11.3.6.2 2. példa: feszültségosztás, hatásfok és teljesítményillesztés

Adott: U0=9VU_0=9\ \text{V}, Rb=0,5ΩR_b=0{,}5\ \Omega, először Rt=4,5ΩR_t=4{,}5\ \Omega.
Keresett: II, UkU_k, PtP_t, PveszteségP_{\text{veszteség}}, η\eta.
Számítás:

I=90,5+4,5=1,8A.I=\frac{9}{0{,}5+4{,}5}=1{,}8\ \text{A}.

Uk=9−1,8⋅0,5=8,1V.U_k=9-1{,}8\cdot0{,}5=8{,}1\ \text{V}.

Pt=1,82⋅4,5=14,58W,Pveszteség=1,82⋅0,5=1,62W.P_t=1{,}8^2\cdot4{,}5=14{,}58\ \text{W}, \qquad P_{\text{veszteség}}=1{,}8^2\cdot0{,}5=1{,}62\ \text{W}.

η=8,19=0,90=90%.\eta=\frac{8{,}1}{9}=0{,}90=90\,\%.

Illesztésnél Rt=0,5ΩR_t=0{,}5\ \Omega:

I=90,5+0,5=9A,Uk=9−9⋅0,5=4,5V.I=\frac{9}{0{,}5+0{,}5}=9\ \text{A}, \qquad U_k=9-9\cdot0{,}5=4{,}5\ \text{V}.

Pt=Pmax=92⋅0,5=40,5W,η=50%.P_t=P_{\max}=9^2\cdot0{,}5=40{,}5\ \text{W}, \qquad \eta=50\,\%.

Ellenőrzés: a képletből Pmax=92/(4⋅0,5)=81/2=40,5WP_{\max}=9^2/(4\cdot0{,}5)=81/2=40{,}5\ \text{W}. A két számítás megegyezik.

11.3.6.3 Ellenpélda: a rövidzár félreértése

Gyakori hiba, hogy valaki a multiméterrel akarja „megmérni” a rövidzárási áramot, mert szerinte a belső ellenállás úgyis korlátozza. A fenti példában Iz=12,6/0,020=630AI_z=12{,}6/0{,}020=630\ \text{A} adódna, ami a valóságban a csatlakozók és vezetékek ellenállása miatt kisebb, de még mindig életveszélyes.

Tilos. Akkumulátort vagy feszültséggenerátort rövidre zárni, és a rövidzárási áramot közönséges multiméterrel mérni. A nagy áram ívet, égést, robbanásszerű gázképződést okozhat.

11.3.7 Minőségellenőrzés

A belső ellenállás meghatározásának egyszerű módszere a kétállapotú mérés. Először mérjük meg a nyugalmi/üresjárási kapocsfeszültséget, majd kapcsoljunk egy ismert terhelést, és mérjük egyszerre az áramot és a terhelt feszültséget:

Rb=Uüres−UterheltIterhelés.R_b=\frac{U_{\text{üres}}-U_{\text{terhelt}}}{I_{\text{terhelés}}}.

Gyakorlat. Például egy akkumulátor üresjárási feszültsége 12,45V12{,}45\ \text{V}, majd 30A30\ \text{A} terhelésnél 11,90V11{,}90\ \text{V}. Ekkor:

Rb=12,45−11,9030=0,5530=0,0183Ω=18,3mΩ.R_b=\frac{12{,}45-11{,}90}{30}=\frac{0{,}55}{30}=0{,}0183\ \Omega=18{,}3\ \text{mΩ}.

Ez tanulási példa, a kapott 18,3 mΩ egy ép akkumulátorhoz képest magas (töltetlen vagy öregedett akkumulátorra utal); a valódi érték erősen függ a töltöttségtől, a hőmérséklettől és az akkumulátor típusától (ellenőrizendő: gyártói határérték).

Ellenőrzőlista:
1. Mérőeszközök: feszültségmérő, lakatfogó árammérő.
2. A mérés előtt ellenőrizd a saruk tisztaságát és a biztosítékokat.
3. Terhelésként használj a gyártó által megadott ellenállást vagy diagnosztikai terhelőt.
4. A mérésből kapott RbR_b-t mindig a gyártói adathoz és a hőmérsékleti feltételekhez hasonlítsd.

11.3.8 Valós életbeli alkalmazás

Egy ügyfél azt panaszolja, hogy a jármű hidegben „alig indul”, és indítás közben a műszerfal elsötétül. A műhelyben a technikus megméri a nyugalmi feszültséget: 12,30V12{,}30\ \text{V}. Ez a feltölthető ólomakkumulátor nyugalmi feszültségéhez képest már alacsony, töltöttségre utaló problémát jelez (ellenőrizendő: gyártói SoC-táblázat). Ezután indítás közben lakatfogóval méri az áramot: 180A180\ \text{A}, a kapocsfeszültség pedig 8,9V8{,}9\ \text{V}. A belső ellenállás:

Rb=12,30−8,9180=3,4180=0,0189Ω=18,9mΩ.R_b=\frac{12{,}30-8{,}9}{180}=\frac{3{,}4}{180}=0{,}0189\ \Omega=18{,}9\ \text{mΩ}.

Egy ép, feltöltött indítóakkumulátor belső ellenállása ennél jóval kisebb, néhány mΩ (kb. 3–8 mΩ; ellenőrizendő: gyártói adat / akkumulátorteszter referencia), és indítás közben a kapocsfeszültség jellemzően nem esik kb. 9,6–10 V alá (ellenőrizendő). Az alacsony nyugalmi feszültség és a nagy belső ellenállás együtt akkumulátorhibára, például elszulfátosodott lemezekre vagy cellazárlatra utal. A technikus feltölti az akkumulátort, majd a terheléses mérést megismétli. Ha a belső ellenállás a gyártói határ fölött marad, az akkumulátort cseréli, és az indítási feszültségesést újra ellenőrzi.

11.3.9 Tipikus hibák

Hiba 1. A tanuló azt feltételezi, hogy az akkumulátor kapocsfeszültsége mindig a névleges 12V12\ \text{V}, ezért nem érti az indításkori feszültségesést. Helyes gyakorlat: mindig a Uk=U0−IRbU_k=U_0-I R_b modellel számolj.

Hiba 2. A belső ellenállást úgy értelmezi, mint egy külső, cserélhető alkatrészt. Helyes gyakorlat: a belső ellenállás helyettesítő mennyiség, amely az akkumulátor elektrokémiai, hőmérséklet- és töltöttségfüggő viselkedését sűríti egyetlen ellenállásértékbe.

Hiba 3. Szuperpozíciónál a kikapcsolt feszültséggenerátort szakadásként kezeli, pedig rövidzárrá kell alakítani, és a belső ellenállást meg kell tartani.

Hiba 4. A teljesítményillesztést összekeverik a hatásfok-maximummal. Helyes gyakorlat: Rt=RbR_t=R_b a maximális leadott teljesítményt adja, de a hatásfok ekkor 50%50\,\%; nagy hatásfokhoz Rt≫RbR_t\gg R_b kell.

11.3.10 Önellenőrzés

  1. Igaz/hamis: az ideális feszültséggenerátor belső ellenállása nulla, ezért kapocsfeszültsége mindig egyenlő az üresjárási feszültségével.
  2. Számold ki: U0=12VU_0=12\ \text{V}, Rb=0,1ΩR_b=0{,}1\ \Omega, Rt=3,9ΩR_t=3{,}9\ \Omega; mekkora II és UkU_k?
  3. Mi a hiba az alábbi mondatban? „A teljesítményillesztés akkor jön létre, ha a terhelő ellenállás minél nagyobb, mert akkor a legjobb a hatásfok.”
  4. Két párhuzamosan kapcsolt akkumulátor: U01=12,0VU_{01}=12{,}0\ \text{V}, Rb1=0,02ΩR_{b1}=0{,}02\ \Omega; U02=12,3VU_{02}=12{,}3\ \text{V}, Rb2=0,03ΩR_{b2}=0{,}03\ \Omega. Mekkora keringő áram folyik?
  5. Szuperpozíció esetén a kikapcsolt feszültséggenerátort mivel helyettesítjük?

11.3.11 Feladatok

1. feladat (A)
Írd fel a valódi feszültséggenerátor kapocsfeszültség-egyenletét, és nevezd meg a benne szereplő mennyiségeket.

2. feladat (A)
Egy forrás adatai: U0=6VU_0=6\ \text{V}, Rb=0,1ΩR_b=0{,}1\ \Omega, Rt=9,9ΩR_t=9{,}9\ \Omega. Számítsd ki az áramot, a kapocsfeszültséget, a terhelésre jutó teljesítményt, a belső ellenálláson veszteségként fellépő teljesítményt és a hatásfokot.

3. feladat (B)
Indítóakkumulátor: U0=12,4VU_0=12{,}4\ \text{V}, Rb=0,018ΩR_b=0{,}018\ \Omega. Indításkor az áram 200A200\ \text{A}. Határozd meg a feszültségesést, a kapocsfeszültséget, az indítómotor pillanatnyi ellenállását és a leadott teljesítményt. (Ez a feladat készíti elő a terhelés alatti kapocsfeszültség-értelmezést.)

4. feladat (B)
Három, egyenként 2V2\ \text{V} feszültségű és 0,05Ω0{,}05\ \Omega belső ellenállású cellát sorosan, majd párhuzamosan kötünk. Add meg mindkét esetben az eredő üresjárási feszültséget és a belső ellenállást. Párhuzamos kapcsolásnál feltételezzük az azonos feszültséget.

5. feladat (C)
Szuperpozícióval számítsd ki az R3R_3 áramát: U1=10VU_1=10\ \text{V}, R1=2ΩR_1=2\ \Omega; U2=5VU_2=5\ \text{V}, R2=4ΩR_2=4\ \Omega; közös terhelés R3=6ΩR_3=6\ \Omega. A két forrás a saját belső ellenállásán keresztül táplálja az R3R_3-at.

6. feladat (D)
Ügyfél autója hidegben nem indul. Mérések: nyugalmi kapocsfeszültség 12,55V12{,}55\ \text{V}; indítás közben 9,10V9{,}10\ \text{V}; mért indítóáram 240A240\ \text{A}. Számítsd ki a belső ellenállást. Milyen további vizsgálatokat végeznél, mielőtt az akkumulátort cseréled?

11.3.12 Megoldások

11.3.12.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Az ideális forrás Rb=0R_b=0, ezért Uk=U0−0⋅I=U0U_k=U_0-0\cdot I=U_0 minden terhelésnél.
  2. I=12/(0,1+3,9)=3AI=12/(0{,}1+3{,}9)=3\ \text{A}; Uk=12−3⋅0,1=11,7VU_k=12-3\cdot0{,}1=11{,}7\ \text{V}.
  3. A mondat a nagy hatásfok feltételét írja le, nem a teljesítményillesztést. A maximális leadott teljesítmény feltétele Rt=RbR_t=R_b, és ekkor a hatásfok 50%50\,\%.
  4. I=(12,3−12,0)/(0,02+0,03)=0,3/0,05=6AI=(12{,}3-12{,}0)/(0{,}02+0{,}03)=0{,}3/0{,}05=6\ \text{A}.
  5. Rövidzárral, miközben a belső ellenállása a kapcsolásban marad.

11.3.12.2 Feladatok – megoldások

1. feladat.
Uk=U0−IRbU_k=U_0-I R_b, ahol U0U_0 az üresjárási feszültség, II a terhelőáram, RbR_b a belső ellenállás, UkU_k pedig a kapocsfeszültség.

2. feladat.
I=60,1+9,9=0,6A;Uk=6−0,6⋅0,1=5,94V.I=\frac{6}{0{,}1+9{,}9}=0{,}6\ \text{A}; \qquad U_k=6-0{,}6\cdot0{,}1=5{,}94\ \text{V}.
Pt=0,62⋅9,9=3,564W;Pveszteség=0,62⋅0,1=0,036W.P_t=0{,}6^2\cdot9{,}9=3{,}564\ \text{W}; \qquad P_{\text{veszteség}}=0{,}6^2\cdot0{,}1=0{,}036\ \text{W}.
η=5,946=0,99=99%.\eta=\frac{5{,}94}{6}=0{,}99=99\,\%.

3. feladat.
ΔU=200⋅0,018=3,6V;Uk=12,4−3,6=8,8V.\Delta U=200\cdot0{,}018=3{,}6\ \text{V}; \qquad U_k=12{,}4-3{,}6=8{,}8\ \text{V}.
Rt=8,8200=0,044Ω=44mΩ.R_t=\frac{8{,}8}{200}=0{,}044\ \Omega=44\ \text{mΩ}.
Pt=8,8⋅200=1760W;Pveszteség=2002⋅0,018=720W.P_t=8{,}8\cdot200=1760\ \text{W}; \qquad P_{\text{veszteség}}=200^2\cdot0{,}018=720\ \text{W}.

4. feladat.
Soros: U0=3⋅2=6VU_0=3\cdot2=6\ \text{V}, Rb=3⋅0,05=0,15ΩR_b=3\cdot0{,}05=0{,}15\ \Omega.
Párhuzamos: U0=2VU_0=2\ \text{V}, Rb=0,05/3=0,0167ΩR_b=0{,}05/3=0{,}0167\ \Omega.

5. feladat.
Csak U1U_1 aktív: R23=4⋅6/(4+6)=2,4ΩR_{23}=4\cdot6/(4+6)=2{,}4\ \Omega; Reredő=2+2,4=4,4ΩR_{\text{eredő}}=2+2{,}4=4{,}4\ \Omega; I1′=10/4,4=2,2727AI_1^{\prime}=10/4{,}4=2{,}2727\ \text{A}; I3′=2,2727⋅4/10=0,9091AI_3^{\prime}=2{,}2727\cdot4/10=0{,}9091\ \text{A}.
Csak U2U_2 aktív: R13=2⋅6/(2+6)=1,5ΩR_{13}=2\cdot6/(2+6)=1{,}5\ \Omega; Reredő=4+1,5=5,5ΩR_{\text{eredő}}=4+1{,}5=5{,}5\ \Omega; I2′′=5/5,5=0,9091AI_2^{\prime\prime}=5/5{,}5=0{,}9091\ \text{A}; I3′′=0,9091⋅2/8=0,2273AI_3^{\prime\prime}=0{,}9091\cdot2/8=0{,}2273\ \text{A}.
Összeg: I3=0,9091+0,2273=1,1364AI_3=0{,}9091+0{,}2273=1{,}1364\ \text{A}. Ellenőrzés: UA=1,1364⋅6=6,818VU_A=1{,}1364\cdot6=6{,}818\ \text{V}; az R1R_1-en (10−6,818)/2=1,5909A(10-6{,}818)/2=1{,}5909\ \text{A}; az R2R_2-n (6,818−5)/4=0,4545A(6{,}818-5)/4=0{,}4545\ \text{A}; 1,5909=1,1364+0,45451{,}5909=1{,}1364+0{,}4545 teljesül.

6. feladat.
Rb=12,55−9,10240=3,45240=0,0144Ω=14,4mΩ.R_b=\frac{12{,}55-9{,}10}{240}=\frac{3{,}45}{240}=0{,}0144\ \Omega=14{,}4\ \text{mΩ}.
Ez az érték egy ép akkumulátor néhány mΩ-os referenciájához (ellenőrizendő) képest magas, tehát gyanús; tanulási példa, a döntéshez a gyártói hidegindítóáram- és belső ellenállás-határértékek (ellenőrizendő) szükségesek. Emellett ellenőrizni kell a töltöttséget, az akkumulátor-sarukat, az indítókábelek feszültségesését és az indítómotor áramfelvételét. Csak akkor cserélj, ha a töltés utáni ismételt mérés is a gyártói határ fölött van.

11.3.13 Rövid összefoglaló

A valódi feszültséggenerátort egy ideális U0U_0 forrással és egy sorba kapcsolt RbR_b belső ellenállással modellezzük. Terhelés alatt a kapocsfeszültség Uk=U0−IRbU_k=U_0-I R_b, tehát a forrás feszültsége a belső ellenálláson eső IRbI R_b értékkel csökken. Üresjárásban Uk=U0U_k=U_0, rövidzárban Uk=0U_k=0 és Iz=U0/RbI_z=U_0/R_b. A leadott teljesítmény Pt=UkIP_t=U_k I, a veszteség I2RbI^2R_b, a hatásfok pedig Uk/U0U_k/U_0. Teljesítményillesztéskor Rt=RbR_t=R_b, ekkor a leadott teljesítmény maximális, Pmax=U02/(4Rb)P_{\max}=U_0^2/(4R_b), de a hatásfok csak 50%50\,\%. Soros forrásoknál a feszültségek és belső ellenállások összeadódnak, párhuzamos kapcsolásnál az azonos feszültségű források belső ellenállásai párhuzamosan kapcsolódnak. A szuperpozíció szerint lineáris hálózatban a források egyenkénti hatásait előjelesen összegezzük úgy, hogy a kikapcsolt feszültséggenerátort rövidzárrá alakítjuk, de a belső ellenállása megmarad. Továbbvitt eredmény: a Uk=U0−IRbU_k=U_0-I R_b összefüggést használjuk az Elektrokémia: elektrolízis, galvánelemek, akkumulátorok és korrózió alfejezetben az akkumulátor viselkedéséhez, valamint a Villamos tér, kondenzátor és RC-időállandó alfejezetben a töltőáram korlátozásához.

11.3.14 Források és ellenőrzési hiányok