6.3 Ívmenet, tapadás, kicsúszási és borulási határsebesség

6.3.1 Miért kell ezt tudnod a műhelyben?

Vizes, kanyargós úton egy ügyfél azt mondja: „az autó hátulja ki akar jönni, pedig nem megyek gyorsan”. Ilyenkor nem elég a gumiabroncsot megnézni, hanem azt is tudni kell, mekkora az a sebesség, amelynél az adott ívsugáron és útburkolaton a tapadás elfogy. Ezt a szerelő a menetdinamika két alapképletével becsli: a kicsúszási és a borulási határsebességgel. Így el tudja dönteni, hogy a panasz elsősorban műszaki hibából, a vezetési sebességből vagy mindkettőből adódik.

6.3.2 Szemléletes kép: erők az ívmenetben

Képzeljünk el egy személyautót hátulnézetből, amint balra kanyarodik. A kanyar középpontja felé mutató gyorsulás miatt a kerekeken a talaj oldalirányú tapadási erőt fejt ki. A súlypontra felvéve ezt az acpa_{\text{cp}} centripetális gyorsulást, hátulnézetből úgy látjuk, mintha a jármű tömegét kifelé húzná egy oldalerő, miközben a nehézségi erő lefelé húzza. A külső kerék normálereje megnő, a belső keréké csökken. Ha a külső kerék már nem tud elegendő oldalirányú tapadást adni, a jármű megcsúszik; ha a belső kerék teljesen tehermentesül, a jármű borulni kezd.

Hátulnézet: a súlypontban lefelé m·g, kifelé a tehetetlenségi erő m·v²/r; a talajból függőlegesen induló normálerők közül a külső nagyobb; a talppontokban a tapadási erők befelé, a kanyar középpontja felé mutatnak.
Erők ívmenetben, hátulnézetből (balra kanyarodó jármű)

Az ábrán a centripetális gyorsulás a kanyar középpontja (balra) felé mutat; a súlypontban kifelé rajzolt szaggatott nyíl a D’Alembert-féle tehetetlenségi erő (mv2/rm v^2/r), nem gyorsulás. A normálerők a talajból függőlegesen indulnak, a külső nagyobb; a kanyarodáshoz szükséges oldalerőt a talppontokban befelé ható tapadási erők adják.

A görbe függvénye is sokat mond: minél szűkebb a kanyar, annál kisebb az a sebesség, amellyel még biztonságosan bevehető. A következő ábra a kicsúszási határsebességet mutatja az ívsugár függvényében száraz és nedves útburkolatra.

Kicsúszási határsebesség az ívsugár függvényében - Szemléltető, a v_cs=√(μ·g·r) képletből számolt kerekített tanulási adatsor; g=9,81 m/s².

Az ábrán jól látszik: ugyanabban az ívben a nedves út lényegesen kisebb sebességet enged, és a határsebesség nem lineárisan nő az ívsugárral, hanem a négyzetgyökével.

6.3.3 Definíciók és alapösszefüggések

Definíció. Ívmenet közben az rr ívsugár a pálya görbületi sugara. Állandó nagyságú sebességű köríven a jármű acpa_{\text{cp}} centripetális gyorsulása a kanyar középpontja felé mutat:

acp=v2r.a_{\text{cp}}=\frac{v^2}{r}.

Definíció. A μ\mu tapadási tényező azt fejezi ki, hogy a kerék és az út között legfeljebb mekkora oldalirányú (vagy kerületi) erő vihető át a kerék normál terheléséhez képest. Sík úton, mind a négy kerék tapadása esetén a teljes járműre:

Ft,max=μmg.F_{\text{t,max}}=\mu\,m\,g.

Definíció. A vcsv_{\text{cs}} kicsúszási határsebesség az a sebesség, amelynél az ívmenethez szükséges centripetális erő éppen eléri a megcsúszás nélkül átvihető legnagyobb tapadási erőt.

Definíció. A vborv_{\text{bor}} borulási határsebesség az az elvi sebesség, amelynél a billenési nyomaték miatt a belső kerék normálereje nullára csökken; ez erősen idealizált, merev futóművet feltételez.

Összefüggés (kicsúszási határsebesség). A határhelyzetben a centripetális erő egyenlő a maximális tapadási erővel:

mv2r=μmg.\frac{mv^2}{r}=\mu mg.

A tömeggel egyszerűsítve és vv-re rendezve:

vcs=μgr.v_{\text{cs}}=\sqrt{\mu\,g\,r}.

Összefüggés (borulási határsebesség, közelítő). Vegyünk hátulnézetben egy dd nyomtávú, hsh_{\text{s}} súlypontmagasságú járművet. A külső kerék érintkezési vonala körüli billenést a kifelé ható tömegerő hsh_{\text{s}} karja dönti, a nehézségi erő d/2d/2 karja stabilizálja. A határhelyzetben a két nyomaték egyenlő:

mv2rhs=mgd2.m\frac{v^2}{r}h_{\text{s}}=mg\frac{d}{2}.

Innen:

vbor=d2hsgr.v_{\text{bor}}=\sqrt{\frac{d}{2h_{\text{s}}}g\,r}.

Megjegyzés. A valóságos jármű futóműve rugózik, oldalra dől, a gumiabroncs deformálódik, ezért a tényleges borulási határ a fenti merev-test közelítéstől eltér. Magas súlypontú járműveken (kisteherautó, busz, terepjáró) azonban ez a gondolatmenet jól megmutatja, miért lehet a borulás mértékadóbb, mint a kicsúszás.

6.3.4 Jellemző tapadási tényezők

A tapadási tényező nem egyetlen, állandó gumiabroncs-adat. Függ a burkolattól, a vízrétegtől, a mintázattól, az abroncsnyomástól, a hőmérséklettől és a csúszási állapottól is. A következő táblázat irányértékeket ad.

Útburkolat / állapot Jellemző tapadási tényező, μ\mu
Száraz aszfalt, beton 0,8–1,0
Nedves, vízelvezetett aszfalt 0,4–0,7
Laza murva, kavics 0,5–0,7
Tömött hó 0,2–0,3
Jég 0,05–0,15

Az értékek tanulási irányértékek; a tényleges tapadást mindig méréssel, gyártói adatokkal és a helyszíni útviszonyokkal együtt kell értékelni.

6.3.5 Kidolgozott példa – kicsúszás száraz és nedves úton

1. példa (A szint). Egy személyautó r=60mr=60\,\text{m} sugarú kanyarban halad száraz aszfalton. A tapadási tényezőt μ=0,9\mu=0{,}9-re becsüljük. Kérdés: mekkora a kicsúszási határsebesség?

Adott:
r=60mr=60\,\text{m}, μ=0,9\mu=0{,}9, g=9,81m/s2g=9{,}81\,\text{m/s}^2.
Keresett: vcsv_{\text{cs}} m/s-ban és km/h-ban.

vcs=μgr=0,9⋅9,81m/s2⋅60m=529,74m2/s2≈23,02m/s.v_{\text{cs}}=\sqrt{\mu\,g\,r}=\sqrt{0{,}9\cdot 9{,}81\,\text{m/s}^2\cdot 60\,\text{m}}=\sqrt{529{,}74\,\text{m}^2/\text{s}^2}\approx 23{,}02\,\text{m/s}.

Átváltva: 23,02⋅3,6≈82,9km/h23{,}02\cdot 3{,}6\approx 82{,}9\,\text{km/h}.

Ellenőrzés: 80km/h80\,\text{km/h} körüli határsebesség száraz, jó tapadású úton reális.

2. példa (A szint). Ugyanez a jármű nedves úton halad, a becsült tapadási tényező μ=0,4\mu=0{,}4. Kérdés: mekkora a határsebesség?

vcs=0,4⋅9,81m/s2⋅60m=235,44m2/s2≈15,34m/s.v_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}4\cdot 9{,}81\,\text{m/s}^2\cdot 60\,\text{m}}=\sqrt{235{,}44\,\text{m}^2/\text{s}^2}\approx 15{,}34\,\text{m/s}.

Átváltva: ≈55,2km/h\approx 55{,}2\,\text{km/h}.

Ellenőrzés: a nedves úton a határsebesség a száraz úti érték körülbelül 15,34/23,02≈0,6715{,}34/23{,}02\approx 0{,}67-szorosa, azaz két példa összhangban van azzal, hogy a sebesség a tapadási tényező négyzetgyökével arányos.

6.3.6 Kidolgozott példa – borulási és kicsúszási határ összehasonlítása

3. példa (B szint). Egy magasabb építésű jármű adatai: nyomtáv d=1,80md=1{,}80\,\text{m}, súlypontmagasság hs=1,20mh_{\text{s}}=1{,}20\,\text{m}. A kanyar sugara r=45mr=45\,\text{m}, a száraz útra becsült tapadási tényező μ=0,85\mu=0{,}85. Kérdés: előbb csúszik-e meg, vagy borulhat?

Először a borulási határsebesség:

vbor=d2hsgr=1,80m2⋅1,20m⋅9,81m/s2⋅45m=0,75⋅441,45m2/s2≈18,2m/s.v_{\text{bor}}=\sqrt{\frac{d}{2h_{\text{s}}}g\,r}=\sqrt{\frac{1{,}80\,\text{m}}{2\cdot 1{,}20\,\text{m}}\cdot 9{,}81\,\text{m/s}^2\cdot 45\,\text{m}}=\sqrt{0{,}75\cdot 441{,}45\,\text{m}^2/\text{s}^2}\approx 18{,}2\,\text{m/s}.

Átváltva: ≈65,5km/h\approx 65{,}5\,\text{km/h}.

A kicsúszási határsebesség:

vcs=0,85⋅9,81m/s2⋅45m≈19,4m/s(≈69,7km/h).v_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}85\cdot 9{,}81\,\text{m/s}^2\cdot 45\,\text{m}}\approx 19{,}4\,\text{m/s}\quad(\approx 69{,}7\,\text{km/h}).

Mivel vbor<vcsv_{\text{bor}}<v_{\text{cs}}, ez a jármű elvileg előbb érheti el a borulási határt, mint a teljes megcsúszást. Ezért az ilyen járműveknél a rakomány rögzítése, a súlypont leszállítása és a nyomtáv, illetve a stabilizáló rendszer szerepe kiemelt.

Hogy melyik határ a mértékadó, az a d/(2hs)d/(2h_s) és a μ\mu összevetésén múlik: ha d/(2hs)<μd/(2h_s) < \mu, a jármű előbb borul, mint csúszik. Az alábbi ábra a 3. példa adataival mutatja a két határsebességet az ívsugár függvényében (a mértékadó, kisebbik görbe kiemelve). A HTML-kiadásban az ívsugár, a tapadási tényező (útburkolat-választóval), a nyomtáv és a súlypontmagasság állítható.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Ha a nyomtáv és a kétszeres súlypontmagasság hányadosa kisebb a tapadási tényezőnél, a jármű előbb borul, mint csúszik.
Kicsúszási és borulási határsebesség az ívsugár függvényében

6.3.7 Hibás példa – a mértékegység keverése

Gyakori hiba, ha valaki a sebességet km/h-ban írja be az SI képletbe.

Hibás számítás:
„acp=v2/r=502/60=41,7m/s2a_{\text{cp}}=v^2/r=50^2/60=41{,}7\,\text{m/s}^2 (≈4,2g\approx 4{,}2\,g).”

Hiba. A képletben a sebesség mértékegysége m/s, nem km/h; a kapott érték nyilvánvalóan irreális. A helyes eljárás: v=50/3,6=13,9m/sv = 50/3{,}6 = 13{,}9\,\text{m/s}, majd acp=13,92/60=3,2m/s2a_{\text{cp}} = 13{,}9^2/60 = 3{,}2\,\text{m/s}^2. A fordított irány is gyakori hiba: a vcs=0,9⋅9,81⋅60v_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}9\cdot 9{,}81\cdot 60} gyökértéke 23,0m/s23{,}0\,\text{m/s}, ez csak 3,63{,}6-tal szorozva adja a 82,9km/h82{,}9\,\text{km/h}-t. Ez a példa is mutatja, miért kell minden számítási lépésnél ellenőrizni a mértékegységet.

6.3.8 Túlkormányzott és alulkormányzott viselkedés szemléletesen

Ívmenetben a jármű első és hátsó kerekei eltérő oldalvezetési szögbe kerülhetnek, mert a gumiabroncs oldalirányú erő hatására deformálódik.

Alulkormányzott viselkedés. A jármű orra a kanyar külső íve felé húz, azaz a tényleges ívsugár nagyobb lesz, mint amit a kormánykerék állása kijelöl. A vezető több kormányelfordítással korrigál. A legtöbb sorozatgyártású személyautó mérsékelten alulkormányzott viselkedésre van hangolva, mert ez vezetői szempontból kiszámíthatóbb.

Túlkormányzott viselkedés. A jármű far része csúszik inkább kifelé, a kanyar belső íve felé fordulva. A vezetőnek csökkentenie kell a gázpedált és ellenkormányzással kell stabilizálnia. Ha a hátsó tengely tapadása hirtelen elfogy, a jármű megpördülhet.

A két viselkedést felülnézetben mutatja az alábbi ábra: a szaggatott vonal a kormánykerék szerinti ív, a folytonos a tényleges pálya. Alulkormányzottan a jármű nagyobb íven, kifelé sodródik (az első kerekek csúsznak), túlkormányzottan kisebb íven befelé fordul, a fara kifelé csúszik (a hátsó kerekek csúsznak). A HTML-kiadásban a mozgás lépésenként lejátszható.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Kanyar felülnézetben: alulkormányzott jármű kifelé sodródik, túlkormányzott jármű fara kicsúszik.
Alul- és túlkormányzott jármű pályája felülnézetben

Megjegyzés. Az elektronikus menetstabilizáló (ESP/ESC) a kanyarodási szándékot a kormánykerék-szög, a jármű sebessége és a legyezőszög-érzékelő jelei alapján veti össze, és eltérés esetén egy-egy kereket fékez, illetve a motor nyomatékát csökkenti. A részletes kormányzási jellemzőket a Kormánygeometria és kerékállás-jellemzők alfejezetben tárgyaljuk; az ESP fékoldali beavatkozását a Blokkolásgátló és menetstabilizáló rendszerek: ABS, ASR, ESP, EBV, EBA alfejezet.

6.3.9 Minőségellenőrzés a műhelyben

A kanyarstabilitási panaszokat technikailag az alábbi szempontok szerint ellenőrizzük:

Fontos. A számított határsebesség becslés, és nem helyettesíti a valós útviszonyokon végzett gyártói szintű menetvizsgálatot. Közúton a határhelyzetet kipróbálni tilos; tanműhelyi környezetben is csak oktató felügyelete és a biztonsági előírások szerint lehet mérni.

6.3.10 Valós életbeli alkalmazás

Egy ügyfél azt panaszolja, hogy vizes időben a körforgalomban „a kocsi hátulja kifarol”. A műhelyben kiolvassák az ESP hibakódjait, ott nincs tárolt hiba. A műhelyi átvizsgálás során kiderül, hogy a hátsó gumiabroncsok profilmélysége 2–3 mm; ez a törvényes minimum felett van (személygépkocsinál 1,6 mm; ellenőrizendő: 6/1990. (IV. 12.) KöHÉM rendelet), de vizes úton a vízelvezetés és a tapadás már érezhetően romlik, ezért a csere ajánlott. A hátsó lengéscsillapítók ráadásul elfáradtak. A körforgalom belső ívének sugara r≈15mr\approx 15\,\text{m}, a nedves útra jellemző tapadási tényezőt μ=0,35\mu=0{,}35-re becsüljük.

A kicsúszási határsebesség:

vcs=0,35⋅9,81m/s2⋅15m≈7,17m/s(≈25,8km/h).v_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}35\cdot 9{,}81\,\text{m/s}^2\cdot 15\,\text{m}}\approx 7{,}17\,\text{m/s}\quad(\approx 25{,}8\,\text{km/h}).

Az ügyfél 35–40 km/h-val hajtott be. A megcsúszás tehát fizikailag várható, a sebesség a becsült határ fölött van. A javítás nemcsak a gumicsere, hanem a hátsó lengéscsillapítók cseréje is, mert a rossz lengéscsillapítók miatt a kerék rövid időre elemelkedhet, és a hátsó tengely oldalirányú tapadása tovább csökken. Az átadásnál a szerelő felhívja a figyelmet a körforgalomban betartandó sebességre is.

6.3.11 Tipikus hibák

Hiba 1. A km/h-érték behelyettesítése átváltás nélkül.
A képlet SI-egységekkel m/s-ban ad helyes eredményt. A km/h-értéket először osztani kell 3,63{,}6-tal, vagy a végső m/s értéket kell szorozni 3,63{,}6-tal.

Hiba 2. A tapadási tényezőt állandó anyagjellemzőként kezelik.
A μ\mu erősen függ a burkolattól, víztől, hőmérséklettől, gumiabroncs-állapottól és a kerék csúszásától. A táblázatbeli irányérték csak becslésre való.

Hiba 3. A kicsúszási és a borulási határ összekeverése.
Személyautónál sokszor a kicsúszási határ a kisebb, ezért a jármű inkább csúszik. Magas súlypontú, keskeny nyomtávú járműnél viszont a borulási határ lehet mértékadó, ezért a két értéket külön kell kiszámítani.

Hiba 4. Nem veszik figyelembe a terhelést.
A levezetésben a tömeg kiesik, de a súlypontmagasság és a súlypont helyzete a rakománytól függ. A tetőcsomagtartóra rakott teher különösen növeli a borulási kockázatot.

6.3.12 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Ha a tapadási tényező a felére csökken, a kicsúszási határsebesség is a felére csökken. Indokold.
  2. Számítsd ki a centripetális gyorsulást, ha r=100mr=100\,\text{m} és a sebesség 54km/h54\,\text{km/h}.
  3. Számítsd ki a kicsúszási határsebességet μ=0,6\mu=0{,}6 és r=75mr=75\,\text{m} esetén, add meg km/h-ban is.
  4. Mi a hiba ebben a leírásban? „vcs=μgr=0,7⋅9,81⋅80=23,4km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{\mu g r}=\sqrt{0{,}7\cdot 9{,}81\cdot 80}=23{,}4\,\text{km/h}, tehát a kanyar 84km/h84\,\text{km/h}-val bevehető.” Mi a helyes érték?
  5. Melyik változtatás növeli a borulási határsebességet: a súlypontmagasság csökkentése vagy a nyomtáv csökkentése? Indokold.

6.3.13 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a tapadási tényezőt és a centripetális gyorsulást, és írd fel mindkét összefüggést.

2. feladat (A). Egy kanyar ívsugara r=40mr=40\,\text{m}, a tapadási tényező becsült értéke μ=0,5\mu=0{,}5. Mennyi a kicsúszási határsebesség m/s-ban és km/h-ban?

3. feladat (B). Egy jármű nyomtávja d=1,55md=1{,}55\,\text{m}, súlypontmagassága hs=0,65mh_{\text{s}}=0{,}65\,\text{m}. A kanyar sugara r=80mr=80\,\text{m}, a tapadási tényező μ=1,0\mu=1{,}0. Számítsd ki a borulási és a kicsúszási határsebességet. Melyik a mértékadó, és mit jelent ez a gyakorlatban?

4. feladat (B). Ugyanaz a jármű r=90mr=90\,\text{m} sugarú kanyarban halad. A tapadási tényező száraz úton μ=0,8\mu=0{,}8, nedves úton μ=0,4\mu=0{,}4. Mennyi a megengedett határsebesség a két esetben km/h-ban? Mennyi a maximális oldalgyorsulás a két útállapoton?

5. feladat (C). Miért lehet egy magas, rakományos kisteherautónál a borulási határ kisebb, mint egy alacsony személyautónál, még akkor is, ha a tapadási tényezőjük azonos? Vezesd le a borulási határsebesség képletét, és mutass rá a nyomtáv és a súlypontmagasság szerepére.

6. feladat (D). Ügyfélpanasz: egy jármű vizes körforgalomban, kb. 30 km/h-s sebességnél kifarol. A körforgalom ívsugara kb. 12 m, a vizes aszfalt tapadási tényezője becsülve μ=0,3\mu=0{,}3. Számold ki a kicsúszási határsebességet, és sorold fel legalább három műszaki okot, amit a műhelyben meg kell vizsgálni.

6.3.14 Megoldások

6.3.14.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A határsebesség a tapadási tényező négyzetgyökével arányos: vcs=μgrv_{\text{cs}}=\sqrt{\mu g r}. Ha μ\mu a felére csökken, a sebesség 0,5≈0,707\sqrt{0{,}5}\approx 0{,}707-szeresére, azaz körülbelül 71%-ára csökken, nem a felére.
  2. v=54km/h=15m/sv=54\,\text{km/h}=15\,\text{m/s}. acp=v2/r=152/100=225/100=2,25m/s2a_{\text{cp}}=v^2/r=15^2/100=225/100=2{,}25\,\text{m/s}^2.
  3. vcs=0,6⋅9,81⋅75=441,45≈21,0m/s=75,6km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}6\cdot 9{,}81\cdot 75}=\sqrt{441{,}45}\approx 21{,}0\,\text{m/s}=75{,}6\,\text{km/h}.
  4. A hiba a mértékegység keverése: a képlet m/s-ban ad eredményt. Helyesen: vcs=0,7⋅9,81⋅80≈23,4m/s=84,3km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}7\cdot 9{,}81\cdot 80}\approx 23{,}4\,\text{m/s}=84{,}3\,\text{km/h}. A leírásban a 23,423{,}4-et tévesen km/h-nak vették.
  5. A súlypontmagasság csökkentése növeli a borulási határsebességet, mert vbor=(d/(2hs))grv_{\text{bor}}=\sqrt{(d/(2h_{\text{s}}))g r}, tehát hsh_{\text{s}} csökkenésével a gyök alatti tört nő. A nyomtáv csökkentése éppen ellenkezőleg, csökkenti a dd-t, így csökkenti a határsebességet.

6.3.14.2 Feladatok – megoldások

1. feladat. A tapadási tényező μ\mu a megcsúszás nélkül átvihető maximális oldalirányú erő és a kerék normál terhelésének aránya. A centripetális gyorsulás acp=v2/ra_{\text{cp}}=v^2/r, a kanyar középpontja felé mutat.

2. feladat.
vcs=0,5⋅9,81⋅40=196,2≈14,0m/s=50,4km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}5\cdot 9{,}81\cdot 40}=\sqrt{196{,}2}\approx 14{,}0\,\text{m/s}=50{,}4\,\text{km/h}.

3. feladat.
Borulási határ:
vbor=(1,55/(2⋅0,65))⋅9,81⋅80=1,1923⋅784,8≈30,6m/s=110,2km/hv_{\text{bor}}=\sqrt{(1{,}55/(2\cdot 0{,}65))\cdot 9{,}81\cdot 80}=\sqrt{1{,}1923\cdot 784{,}8}\approx 30{,}6\,\text{m/s}=110{,}2\,\text{km/h}.
Kicsúszási határ:
vcs=1,0⋅9,81⋅80=28,0m/s=100,9km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{1{,}0\cdot 9{,}81\cdot 80}=28{,}0\,\text{m/s}=100{,}9\,\text{km/h}.
A kicsúszási határ kisebb, tehát ez a jármű várhatóan előbb csúszik meg, mint borul.

4. feladat.
Száraz úton: vcs=0,8⋅9,81⋅90=26,6m/s=95,7km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}8\cdot 9{,}81\cdot 90}=26{,}6\,\text{m/s}=95{,}7\,\text{km/h}.
Nedves úton: vcs=0,4⋅9,81⋅90=18,8m/s=67,6km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}4\cdot 9{,}81\cdot 90}=18{,}8\,\text{m/s}=67{,}6\,\text{km/h}.
A maximális oldalgyorsulás ay=μga_y=\mu g: szárazon 0,8⋅9,81=7,85m/s20{,}8\cdot 9{,}81=7{,}85\,\text{m/s}^2, nedvesen 0,4⋅9,81=3,92m/s20{,}4\cdot 9{,}81=3{,}92\,\text{m/s}^2.

5. feladat.
A borulási határsebességet a billenési nyomaték egyensúlyából vezetjük le:
mv2rhs=mgd2⇒vbor=d2hsgr.m\frac{v^2}{r}h_{\text{s}}=mg\frac{d}{2}\quad\Rightarrow\quad v_{\text{bor}}=\sqrt{\frac{d}{2h_{\text{s}}}g\,r}.
Magas rakományos járműnél hsh_{\text{s}} nagy, a d/(2hs)d/(2h_{\text{s}}) hányados kicsi, ezért a borulási határsebesség alacsony. Az alacsony személyautónál hsh_{\text{s}} kicsi, a nyomtáv kedvező, így a borulási határ nagyobb lehet, mint a kicsúszási.

6. feladat.
vcs=0,3⋅9,81⋅12=5,94m/s=21,4km/hv_{\text{cs}}=\sqrt{0{,}3\cdot 9{,}81\cdot 12}=5{,}94\,\text{m/s}=21{,}4\,\text{km/h}.
A 30 km/h-s sebesség meghaladja a becsült határt, ezért a kifarolás fizikailag várható. Vizsgálandó: gumiabroncsok futófelülete, nyomása és típusa; a hátsó futómű lengéscsillapítói és rugói; a kerékbeállítás; az ESP/ABS hibakódok és érzékelők; a jármű terhelése és a rakomány súlypontja.

6.3.15 Rövid összefoglaló

Ívmenetben a járműre a kanyar középpontja felé mutató centripetális gyorsulás hat, amelyet a kerekek és az út közötti tapadási erő hoz létre. A megcsúszás nélküli oldalirányú erő maximuma μmg\mu m g, ezért a kicsúszási határsebesség vcs=μgrv_{\text{cs}}=\sqrt{\mu g r}. A borulási határsebesség közelítőleg vbor=(d/(2hs))grv_{\text{bor}}=\sqrt{(d/(2h_{\text{s}}))g r}, ahol dd a nyomtáv, hsh_{\text{s}} a súlypontmagasság. Ha vbor<vcsv_{\text{bor}}<v_{\text{cs}}, a jármű előbb borulhat; ha vcs<vborv_{\text{cs}}<v_{\text{bor}}, előbb csúszik meg. A tapadási tényező nem állandó, hanem függ a burkolattól, a nedvességtől, a hőmérséklettől és a gumiabroncs állapotától. A modern menetstabilizáló rendszerek a kanyarodási szándék és a jármű tényleges reakciója közötti eltérést fékezéssel és nyomatékcsökkentéssel korrigálják.

Továbbvitt eredmény. A kicsúszási határsebesség, a tapadási tényező és az oldalgyorsulás szerepét használjuk a Kerekek és gumiabroncsok alfejezetben a gumiabroncs-tapadás, a vízenfutás és a futófelület-mintázat értékelésénél; a Kormánygeometria és kerékállás-jellemzők alfejezetben az oldalvezetési szög és a kerékbeállítás kapcsán; valamint a(z) A fékezés fizikája, a fékek osztályozása és az előírások alfejezetben a fékezés és a tapadási korlát összehasonlításánál.

6.3.16 Források és ellenőrzési hiányok

A centripetális gyorsulás, a tapadási erő és a billenési nyomaték levezetése a mechanika stabil alapegyenleteiből származik. A táblázatban megadott tapadási tényezők tanulási irányértékek, nem mérési eredmények; a tényleges út- és gumiabroncs-adatok a gyártóktól és a helyszíni mérésektől függenek. A járműparaméterek (nyomtáv, súlypontmagasság, megengedett sebesség, ESP-beavatkozási küszöb) minden esetben gyártói javítási és vizsgálati adatokkal ellenőrizendők. A menetstabilizáló rendszerekre vonatkozó ENSZ-EGB és EU-előírások számát, hatályát és követelményeit külön forrásból kell ellenőrizni.