24.3 Mérések II.: hurokimpedancia, zárlati áram, FI-vizsgálat

A hurokimpedancia és az FI mérése azért került a felülvizsgálati mérések második csoportjába, mert ezekkel már nem egyszerűen a vezeték állapotát, hanem a hibavédelem működőképességét ellenőrizzük. A gyakorlatban gyakran az a helyzet, hogy a szigetelési ellenállás kiváló, a folytonosság rendben van, mégis életveszélyes lehet a berendezés, ha a hurokimpedancia túl nagy, vagy ha a FI-relé túl nagy áramnál vagy túl lassan old ki. Ezért ezeket a méréseket nem szabad „letudni” egy műszeres jegyzőkönyvben, hanem értelmezni kell az eredményt.

24.3.1 A hibahurok és a hurokimpedancia szemléletes képe

Egy TN-rendszerű hálózatban a testzárlat áram útja a következő: a transzformátor fázistekercsétől a fázisvezetőn keresztül a hibás készülék testéhez, onnan a védővezetőn (PE) keresztül vissza a transzformátor csillagpontjához. Ez az út a hibahurok. Az útban lévő impedanciák összege a hurokimpedancia, jele ZsZ_s.

A mérés célja annak eldöntése, hogy a hibahurokban folyó zárlati áram elég nagy-e ahhoz, hogy a védőeszköz (kismegszakító, olvadóbiztosító) a megengedett időn belül lekapcsolja a hibás áramkört. Az alapösszefüggést a(z) Automatikus lekapcsolás: TN és TT, kioldási feltétel alfejezet vezette be:

Zs≤U0Ia,Z_s \le \frac{U_0}{I_a},

ahol U0U_0 a fázisfeszültség (Magyarországon 230V230\,\text{V}), IaI_a pedig a védőeszköz kioldási árama.

A mérési elv sematikusan:

Hibahurok-impedancia mérés elve TN-S rendszerben - A műszer az aljzat L és PE kapcsa közé kötve, feszültség alatt méri a hurok impedanciáját. A mért hurok: a transzformátor fázistekercse és a táphálózat (ZT), a fázisvezető a mérési pontig (RL), majd a védővezető vissza a földelt csillagpontig (RPE): Zs = ZT + RL + RPE.

A rajz azt hangsúlyozza: a mért ZsZ_s nem csak a fogyasztói vezeték ellenállását tartalmazza, hanem a tápláló hálózat és a transzformátor impedanciáját is. Ezért a mérési eredmény helyszínenként eltérő, és a felülvizsgálat során mindig az adott mérési ponton értelmezzük.

Definíció. A hurokimpedancia ZsZ_s a hibaáram útjában lévő teljes impedancia, amelyet feszültség alatti áramkörön, a fázisvezető és a védővezető között mérünk: a műszer rövid ideig ismert terhelőáramot vesz fel, és a hálózati feszültség változásából számítja ZsZ_s-t. A mérést olyan műszerrel végezzük, amely képes a hurok ellenállását és reaktanciáját együttesen, impedanciaként megadni.

24.3.2 Hurokimpedancia mérése és a hőmérséklet-korrekció

A hurokimpedancia mérésére két fő módszer terjedt el:

Szabvány. A hurokimpedancia-mérést a hatályos MSZ HD 60364-6 ellenőrzési része és az MSZ EN 61557 sorozat szerinti mérőműszerekkel kell elvégezni. A műszernek alkalmasnak kell lennie a hálózat névleges feszültségére és a mért impedancia tartományára. (Az aktuális szabvány pontos kiadását és a megengedett határértékeket a felülvizsgálói gyakorlat szerint ellenőrizni kell.)

A mért hurokimpedancia értékét hőmérséklet-korrekcióval kell a tervezési feltételhez igazítani. A mérés általában hideg, jellemzően 20∘C20\,^{\circ}\mathrm{C} körüli vezetékhőmérsékleten történik. Üzemi zárlatkor azonban a vezetők hőmérséklete magasabb, a réz és alumínium fajlagos ellenállása nagyobb, ezért a hurokimpedancia is nagyobb lesz. A gyakorlatban a mért értéket gyakran egy ktk_t hőmérsékleti szorzótényezővel szorozzuk meg, hogy a legkedvezőtlenebb üzemi körülményt vegyük figyelembe:

Zs,korrigált=kt⋅Zs,mért.Z_{s,\text{korrigált}} = k_t \cdot Z_{s,\text{mért}}.

A ktk_t értéke a vezető anyagától, szigetelésétől és a feltételezett üzemi hőmérséklettől függ. Tanulási példaként rézvezetőnél gyakran 1,21{,}2–1,51{,}5 közötti értékkel számolnak, de a pontos tényezőt a hatályos szabvány és a mérőműszer gyártójának utasítása alapján kell meghatározni. (ellenőrizendő: aktuális korrekciós előírás)

Ez ugyanaz az elv, mint az Automatikus lekapcsolás: TN és TT, kioldási feltétel alfejezet 23\tfrac{2}{3}-os tartaléka: a mért értéket legfeljebb a megengedett érték 23\tfrac{2}{3}-ával vetjük össze, ami kt=1,5k_t = 1{,}5-nek felel meg (1/1,5=231/1{,}5 = \tfrac{2}{3}). A 23\tfrac{2}{3}-os szabály a legszigorúbb tanulási közelítés; a feladatokban megadott ktk_t (1,3; 1,4) enyhébb, a feladat szövege szerinti érték. Valós jegyzőkönyvben a műszer gyártójának és a hatályos szabványnak megfelelő egyetlen módszert kell következetesen alkalmazni (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-6, műszergyártói útmutató).

Példa. Egy áramkörben a műszerrel mért hurokimpedancia Zs,mért=0,72ΩZ_{s,\text{mért}} = 0{,}72\,\Omega. A korrekciós tényező kt=1,3k_t = 1{,}3. Ekkor a korrigált érték:

Zs,korrigált=1,3⋅0,72=0,936Ω.Z_{s,\text{korrigált}} = 1{,}3 \cdot 0{,}72 = 0{,}936\,\Omega.

Ezt az értéket hasonlítjuk össze a megengedett ZsZ_s határértékkel.

24.3.3 A kioldási feltétel ellenőrzése

A kioldási feltétel a TN-rendszerű hibavédelmi előírás:

Zs≤U0Ia.Z_s \le \frac{U_0}{I_a}.

A IaI_a értéke a védőeszköz típusától függ:

Számítás. Legyen egy B16-os kismegszakítóval védett áramkör. A pillanatkioldó sáv felső határa: Ia=5⋅16=80AI_a = 5 \cdot 16 = 80\,\text{A}. A megengedett legnagyobb hurokimpedancia:

Zs,max=230V80A=2,875Ω.Z_{s,\max} = \frac{230\,\text{V}}{80\,\text{A}} = 2{,}875\,\Omega.

Ha a mért és korrigált Zs=0,936ΩZ_s = 0{,}936\,\Omega, akkor a feltétel teljesül: 0,936≤2,8750{,}936 \le 2{,}875.

Ellenpélda. C20-as kismegszakító esetén Ia=10⋅20=200AI_a = 10 \cdot 20 = 200\,\text{A}, így Zs,max=230/200=1,15ΩZ_{s,\max} = 230/200 = 1{,}15\,\Omega. Ha a korrigált Zs=1,38ΩZ_s = 1{,}38\,\Omega, akkor a feltétel nem teljesül, mert a hibaáram If=230/1,38≈166,7AI_f = 230/1{,}38 \approx 166{,}7\,\text{A}, ami kisebb a szükséges 200A200\,\text{A}-nél. Ebben az esetben a C20-as védelem nem old ki elég gyorsan, ezért vagy nagyobb keresztmetszetű vezetéket, rövidebb nyomvonalat, vagy más védelmi elrendezést kell választani.

24.3.4 Prospektív zárlati áram mérése

A hibahurok-mérő műszerek sokszor közvetlenül a prospektív zárlati áramot (IpscI_{psc}, vagy IkI_k) is ki tudják számítani a mért ZsZ_s-ből:

Ipsc=U0Zs.I_{psc} = \frac{U_0}{Z_s}.

A kioldási feltétel így is megfogalmazható: a prospektív zárlati áramnak nagyobbnak kell lennie, mint a védőeszköz kioldási árama:

Ipsc≥Ia.I_{psc} \ge I_a.

Figyelem. A mért ZsZ_s-ből számított IpscI_{psc} csak akkor megbízható, ha a hálózati feszültség a méréskor közel volt a névleges 230V230\,\text{V}-hoz. Ha a mért feszültség jelentősen eltér, a műszer által megadott zárlati áramot a gyártói utasítás szerint korrigálni kell.

Számítás. Az előző példában a korrigált hurokimpedancia Zs,korrigált=0,936ΩZ_{s,\text{korrigált}} = 0{,}936\,\Omega. A prospektív zárlati áram:

Ipsc=2300,936≈245,7A.I_{psc} = \frac{230}{0{,}936} \approx 245{,}7\,\text{A}.

Ez nagyobb, mint a B16-os kismegszakítóhoz szükséges 80A80\,\text{A}, tehát a védelem gyors lekapcsolásra képes.

24.3.5 FI-vizsgálat: kioldási áram és kioldási idő

Az áram-védőkapcsoló (FI, RCD) ellenőrzése két fontos kérdésre keresi a választ:

  1. Kioldási áram: az FI-relé a névleges IΔnI_{\Delta n} differenciaáram körüli értéken oldjon ki, se túl kicsi, se túl nagy áramnál.
  2. Kioldási idő: a kioldás a szabványban előírt maximális időn belül történjen, hogy a hiba ne okozzon hosszan tartó érintési feszültséget.

A műszeres FI-vizsgálat során a vizsgálóberendezés a FI terhelési oldalán a fázis és a védővezető közé kapcsolja a vizsgálóáramot (az N-csatlakozást csak a feszültség méréséhez használja); így az áram a FI-n át megy ki, és a PE-n, a FI megkerülésével tér vissza – ez a differenciaáram, a névleges differenciaáramnak megfelelő nagyságú, rövid ideig. A fázis és a nulla közé kapcsolt vizsgálóáram oda-vissza átfolyna a Σ-áramváltón, ezért nem hozna létre differenciaáramot. A műszer méri az időt az áram bekapcsolásától a FI-kontaktus tényleges szétválásáig.

A tesztgomb nem helyettesíti a mérést. A próbagomb egy belső ellenálláson át a névlegesnél nagyobb, rögzített differenciaáramot hoz létre, így a kioldólánc működését igazolja, de nem méri a kioldási áramot és időt, és nem vizsgálja a PE-n át záródó utat.

Mérési lépések:

  1. Azonosítsd a vizsgálandó áramkört védő FI-t, és a műszert a FI terhelési oldalán lévő aljzathoz vagy kapocshoz csatlakoztasd.
  2. Válaszd a FI típusának megfelelő vizsgálati módot (AC: váltakozó differenciaáram; A: egyenirányított, lüktető egyenáram; B: simított egyenáram is).
  3. Először végezz kioldási áram mérést (rampteszt): a műszer fokozatosan növeli a differenciaáramot, és rögzíti azt az értéket, amelynél a FI kioldott.
  4. Ellenőrizd, hogy a mért kioldási áram a névleges érték 5050–100%100\%-a közé essen. Például 30mA30\,\text{mA} névleges FI-nél 1515–30mA30\,\text{mA} közötti kioldás elfogadható. (ellenőrizendő: aktuális előírás)
  5. Ezután végezz kioldási idő mérést a névleges IΔnI_{\Delta n} árammal, majd 2IΔn2 I_{\Delta n} és 5IΔn5 I_{\Delta n} árammal is.
  6. Minden időmérést végezd el 0∘0^{\circ} és 180∘180^{\circ} fázisszöggel is, mert a FI-relék a hibaáram félhullámának polaritásától függően eltérően viselkedhetnek. Különösen A típusú FI-nél fontos ez, mert a lüktető egyenáramú komponens másként hat a mágneskörre.
  7. A mért időket hasonlítsd össze a gyártói adatlapon és a szabványban megadott maximális kioldási időkkel. Általános FI-reléknél tipikus érték: IΔnI_{\Delta n}-nél legfeljebb 300ms300\,\text{ms}, 5IΔn5I_{\Delta n}-nél legfeljebb 40ms40\,\text{ms}. Szelektív (S) típusú FI-nél a maximális idők nagyobbak, de a felső határokat itt is a gyártó adja meg. (ellenőrizendő: szabvány szerinti pontos határértékek)

Gyakorlati útmutató: hurokimpedancia és FI-mérés egy aljzatkörön

Cél: Ellenőrizni, hogy az aljzatkör hibavédelme (kismegszakító + FI) teljesíti-e az automatikus lekapcsolás követelményeit.

Eszközök és anyagok: hurokimpedancia-mérő (non-trip móddal), FI-vizsgáló, fázissorrendmérő, multiméter, személyi védőfelszerelés, jegyzőkönyv.

Biztonsági korlát. A mérés hálózati feszültségen történik, ezért csak jogosult, arra képzett személy végezheti, a hatályos munkavédelmi előírások szerint. A feladat tanműhelyben oktató felügyeletével, illetve a csatlakoztatás és a műszerkezelés feszültségmentes tanulókörön vagy mérésszimulátoron gyakorolható (a hurokimpedancia- és FI-mérés csak feszültség alatt végezhető). Hálózati feszültségen önállóan ne végezd.

A mérés előtt mindig kövesd az öt biztonsági szabályt, amennyiben a bekötéshez feszültségmentesítésre van szükség:

  1. Lekapcsolás.
  2. Visszakapcsolás elleni biztosítás.
  3. Feszültségmentesség ellenőrzése.
  4. Földelés és rövidre zárás (ha a munkamódszer megkívánja).
  5. Szomszédos, feszültség alatt álló részek lefedése.

A hurokimpedancia mérése feszültség alatti mérés: a mérőzsinórokat (dugós adapter) a kör működő aljzatába csatlakoztatjuk; ha a csatlakoztatáshoz burkolatot kell bontani, azt feszültségmentes állapotban végezzük, majd visszaszerelés után kapcsolunk vissza és mérünk. A mérés vezérlését a műszer végzi.

A mérés lépései:

  1. Győződj meg arról, hogy a vizsgálandó aljzatkör FI-védett-e; ha igen, kapcsolj a hurokmérőn non-trip módba.
  2. Ellenőrizd a mérőműszert: a mérőzsinórok épek, a műszer feszültségjelzése működik, a mérési kategória megfelel a hálózatra (általában CAT III 300 V vagy jobb).
  3. Csatlakoztasd a műszer L, N, PE vezetékeit az aljzathoz, ügyelve a helyes sorrendre. A mérés mindig az L és PE között történik, a nulla vezeték a műszer belső hivatkozásához kell.
  4. Indítsd el a hurokmérést. A műszer kijelzi a mért ZsZ_s értéket és gyakran a hálózati feszültséget is.
  5. Ismételd meg a mérést legalább kétszer, és ellenőrizd, hogy az értékek stabilak. Ha nagy az eltérés, keress laza csatlakozást.
  6. A mért ZsZ_s-t szorozd meg a hőmérsékleti korrekciós tényezővel, ha a felülvizsgálati módszer ezt előírja.
  7. Számítsd ki a megengedett maximális ZsZ_s-t a kismegszakító karakterisztikája alapján: Zs,max=U0/IaZ_{s,\max} = U_0 / I_a.
  8. Ha a korrigált mért érték kisebb vagy egyenlő, mint Zs,maxZ_{s,\max}, a kioldási feltétel teljesül.
  9. Ezután végezd el az FI-vizsgálatot: először rampteszt a kioldási áramra, majd időmérés IΔnI_{\Delta n}, 2IΔn2I_{\Delta n} és 5IΔn5I_{\Delta n} áramokkal, mindegyiket 0∘0^{\circ} és 180∘180^{\circ} fázisszöggel.
  10. Minden mért értéket rögzíts a jegyzőkönyvben, a műszer típusát és gyári számát is feltüntetve.

Ellenőrzési pontok:

24.3.6 Hibakeresési eset: túl nagy hurokimpedancia

Tünet: Egy felújított konyhai aljzatkör ellenőrzése során a hurokimpedancia-mérő Zs=1,25ΩZ_s = 1{,}25\,\Omega értéket mutat. A kör C16-os kismegszakítóval és 30mA30\,\text{mA} A típusú FI-relével védett.

Első hipotézis: A hálózati oldal vagy a mérőzsinór hibája. A műszerrel a közeli másik aljzaton 0,80Ω0{,}80\,\Omega mérhető, tehát a jelenség az adott áramkörre jellemző.

Mérés: A szerelő megismétli a mérést, az érték stabil 1,25Ω1{,}25\,\Omega. A feszültség 228V228\,\text{V}, ami elfogadható. A korrekciós tényező 1,31{,}3, így a korrigált hurokimpedancia 1,625Ω1{,}625\,\Omega. A C16-os kismegszakítóhoz Ia=160AI_a = 160\,\text{A}, a megengedett Zs,max=230/160=1,4375ΩZ_{s,\max} = 230/160 = 1{,}4375\,\Omega. A mért érték ezt meghaladja, tehát a kismegszakítós kioldási feltétel nem teljesül; a 30 mA-es FI-vel a hibavédelem formálisan teljesülhet (Zs⋅IΔn≪230VZ_s \cdot I_{\Delta n} \ll 230\,\text{V}, ellenőrizendő: MSZ HD 60364-4-41), a nagy hurokimpedancia okát (laza kötés) ettől függetlenül meg kell szüntetni.

Okkeresés: A szerelő megbontja a kör kötéseit. A konyhai aljzat egyik süllyesztett kötődobozában a PE-vezető csatlakozója meglazult, és a felületén enyhe oxidáció látható. A laza kötés megnövelte az átmeneti ellenállást, ami a hurokimpedanciát a megengedett fölé vitte.

Javítás: A kötést tisztítás után újra meghúzzák, az érvéghüvelyt ellenőrzik. A visszaszerelés után a mért ZsZ_s 0,88Ω0{,}88\,\Omega, korrigálva 1,144Ω1{,}144\,\Omega, ami már a határérték alatt van. Az FI-vizsgálat is megfelelő.

Megelőzés: Minden kötésnél a gyártói csavarnyomaték betartása, a kötődobozok hozzáférhetősége, és a felülvizsgálat előtti rendszeres szemrevételezés.

24.3.7 Fázissorrend és feszültségmérés

A háromfázisú rendszer ellenőrzésekor a fázissorrend mérése is a felülvizsgálat része. A forgó mező iránya a háromfázisú motorok forgásirányát határozza meg, ezért különösen fontos gépek, szivattyúk, kompresszorok csatlakoztatásakor. A fázissorrendmérő műszer a L1, L2, L3 kapcsokra csatlakozik, és kijelzi, hogy a feszültségek sorrendje jobb (L1–L2–L3) vagy bal (L1–L3–L2) irányú.

A fázissorrend mérése feszültségmentes állapotban nem lehetséges, ezért feszültség alatt végezzük; a bekötés előtt a műszer épségét és a mérési kategóriáját kell ellenőrizni. A mérés csak a mérés idejére csatlakoztatott zsinórral történik. A mérési hibák tipikus forrása a felcserélt bekötés, a rossz mérőhegy, vagy az, hogy a műszer nem a fázisokra, hanem a PE-re vagy N-re kerül.

A feszültségmérésnél mind a fázis-fázis feszültségeket (UvU_v, névlegesen 400V400\,\text{V}), mind a fázis-nulla feszültségeket (UfU_f, névlegesen 230V230\,\text{V}) ellenőrizzük. A mért értékeknek közel kell lenniük a névlegeshez, de a hálózati feszültség ingadozhat. A túl nagy aszimmetria, például az egyik fázison 205V205\,\text{V}, a másikon 245V245\,\text{V}, hibás csatlakozást, laza nullavezetőt vagy terhelési aszimmetriát jelezhet.

Számítás. Egy háromfázisú mérésnél a fázis-nulla feszültségek: UL1−N=228VU_{L1-N} = 228\,\text{V}, UL2−N=226VU_{L2-N} = 226\,\text{V}, UL3−N=231VU_{L3-N} = 231\,\text{V}. A fázis-fázis feszültségek átlagosan 395V395\,\text{V} körül alakulnak. Ez elfogadható, mert az eltérés a névlegeshez képest kisebb, mint 10%10\%. Ha a fázis-nulla feszültség 210V210\,\text{V}-ra esik, miközben a fázis-fázis 400V400\,\text{V}, az a nullavezető meghibásodására utalhat.

24.3.8 Tipikus hibák

  1. Fázis és nulla között mérik a hurokimpedanciát. A hibavédelem a fázis és a védővezető közötti hurkot vizsgálja. A fázis-nulla mérés hasznos lehet a feszültségesés és a zárlati áram becslésére, de a védővezető állapotát nem ellenőrzi. Helyes gyakorlat: mindig L–PE mérés, mert a testzárlat áram útja ezen a hurkon zárul.

  2. A hőmérsékleti korrekció elhagyása. A hideg vezetéken mért alacsony ZsZ_s hamis biztonságérzetet adhat. A melegedő vezető ellenállása nő, a hibaáram csökken, és a kismegszakító lassabban old ki. A kioldási feltételt mindig korrigált értékkel ellenőrizzük.

  3. A FI ellenőrzése csak a tesztgombbal. A próbagomb csak a kioldólánc működését igazolja, de nem ad adatot a kioldási áramról és időről. A valódi vizsgálat műszerrel történik, ahol a kioldási idő és az érzékenység mérhető.

  4. A FI-idő mérésénél csak az egyik félhullámot vizsgálják. Különösen A típusú FI-nél előfordul, hogy az egyik polaritásnál lassabb a kioldás. Ezért a mérést 0∘0^{\circ} és 180∘180^{\circ} fázisszöggel is el kell végezni.

  5. Nem ellenőrzik a mérőműszert a mérés előtt. A hurokmérő zsinórja, csatlakozói, és a műszer kalibráltsága elengedhetetlen a megbízható eredményhez. A mérés előtti műszerellenőrzés (ismert feszültségforráson, vagy a műszer saját tesztje) nem hagyható ki.

24.3.9 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis: A hurokimpedancia-mérést a fázis és a nulla közé kell kapcsolni.
  2. Számítsd ki a megengedett maximális hurokimpedanciát egy C16-os kismegszakító esetén, ha U0=230VU_0 = 230\,\text{V}.
  3. Mi a hőmérséklet-korrekció szerepe, és milyen tartományba esik a példákban használt rézvezetős szorzótényező?
  4. Mit jelent a FI-vizsgálatnál a 0∘0^{\circ} és 180∘180^{\circ} fázisszögű mérés?
  5. Miért nem elegendő a FI-relé tesztgombjának megnyomása a biztonsági ellenőrzéshez?

24.3.10 Feladatok

1. feladat (A)
Definiáld a hurokimpedanciát, és sorold fel, hogy mely elemeket tartalmazza egy TN-S rendszerben.

2. feladat (A)
Egy B10-es kismegszakítóval védett áramkörben a mért hurokimpedancia 0,95Ω0{,}95\,\Omega. Számítsd ki a korrigált értéket, ha kt=1,4k_t = 1{,}4, és a megengedett Zs,maxZ_{s,\max}-ot. Teljesül-e a kioldási feltétel?

3. feladat (B)
Egy C16-os kismegszakítóval és 30mA30\,\text{mA} A típusú FI-relével védett fürdőszobai áramkörben a hurokmérő 1,20Ω1{,}20\,\Omega értéket mutat. A méréskor a hálózati feszültség 225V225\,\text{V}. A korrekciós tényező 1,31{,}3. Számítsd ki a korrigált hurokimpedanciát, a megengedett legnagyobb értéket, a prospektív zárlati áramot, és döntsd el, hogy megfelelő-e a kismegszakítós hibavédelem.

4. feladat (B)
Egy FI-vizsgálat során a 30mA30\,\text{mA} névleges érzékenységű FI-relénél a rampteszt 22mA22\,\text{mA} kioldási áramot mutat. Az időmérések: IΔnI_{\Delta n}-nél 260ms260\,\text{ms} (0∘0^{\circ}) és 280ms280\,\text{ms} (180∘180^{\circ}), 5IΔn5I_{\Delta n}-nél 35ms35\,\text{ms} (0∘0^{\circ}) és 38ms38\,\text{ms} (180∘180^{\circ}). Értékeld az eredményeket a tipikus határértékek szerint, és indokold.

5. feladat (C)
Egy ipari elosztóban egy D20-as kismegszakító véd egy hosszabb tápvezetéket. A mért hurokimpedancia 0,45Ω0{,}45\,\Omega, korrekció nélkül. A hőmérsékleti tényező 1,41{,}4. Milyen feltétellel felel meg a kioldási feltétel? Számítsd ki a zárlati áramot is, és magyarázd el, miért lehet kritikus a D karakterisztika hosszú vezetéknél.

6. feladat (D)
Mérési gyakorlatként kapcsolj egy hurokmérőt és FI-tesztelőt egy tanulói aljzatmodellhez. Írd le a lépéseket, és add meg, milyen értékeket vársz, ha a modell mögött B16-os kismegszakító és 30mA30\,\text{mA} FI van. Milyen hibát jelez, ha a mért hurokimpedancia 1,9Ω1{,}9\,\Omega, és mit tennél?

24.3.11 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A hurokimpedanciát a fázis és a védővezető (PE) között mérjük, mert a hibahurok így zárul. A fázis-nulla mérés más célra való.
  2. C16: Ia=10⋅16=160AI_a = 10 \cdot 16 = 160\,\text{A}, így Zs,max=230/160=1,4375ΩZ_{s,\max} = 230/160 = 1{,}4375\,\Omega.
  3. A korrekció a hideg vezetőn mért értéket a meleg üzemi állapotra számítja át, mert melegen nő az ellenállás. A példákban használt rézvezetős tényező jellemzően 1,21{,}2–1,51{,}5 közé esik.
  4. A 0∘0^{\circ} és 180∘180^{\circ} azt jelenti, hogy a FI-tesztelő a hibadifferenciaáramot mindkét polaritásban (mindkét félhullámban) létrehozza, így a FI mindkét mágneses irányban vizsgált. Különösen A típusnál fontos.
  5. A próbagomb egy belső ellenálláson át rögzített differenciaáramot hoz létre, így a kioldólánc működését igazolja, de nem méri a tényleges kioldási áramot és időt, nem mutatja az érzékenység romlását, és a PE-n át záródó utat sem vizsgálja. A szabványos ellenőrzés műszeres.

1. feladat megoldása
A hurokimpedancia ZsZ_s a hibaáram útjában lévő teljes impedancia, amely TN-S rendszerben magában foglalja a transzformátor belső impedanciáját, a fázisvezető impedanciáját a mérési pontig, a védővezető (PE) impedanciáját a mérési ponttól a transzformátor csillagpontjáig, valamint minden kötés átmeneti ellenállását.

2. feladat megoldása
B10: Ia=5⋅10=50AI_a = 5 \cdot 10 = 50\,\text{A}.
Zs,max=230/50=4,6ΩZ_{s,\max} = 230/50 = 4{,}6\,\Omega.
Korrigált Zs=1,4⋅0,95=1,33ΩZ_s = 1{,}4 \cdot 0{,}95 = 1{,}33\,\Omega.
Mivel 1,33≤4,61{,}33 \le 4{,}6, a feltétel teljesül.

3. feladat megoldása
C16: Ia=10⋅16=160AI_a = 10 \cdot 16 = 160\,\text{A}; Zs,max=230/160=1,4375ΩZ_{s,\max} = 230/160 = 1{,}4375\,\Omega (a feszültség 225V225\,\text{V}-nál kissé csökken, de a példában a névlegessel számolunk).
Korrigált Zs=1,3⋅1,20=1,56ΩZ_s = 1{,}3 \cdot 1{,}20 = 1{,}56\,\Omega.
Mivel 1,56>1,43751{,}56 > 1{,}4375, a kismegszakítós hibaáram nem éri el a pillanatkioldó sáv felső határát, így a kioldási feltétel nem teljesül.
Prospektív zárlati áram a korrigált értékkel: Ipsc=230/1,56=147,4AI_{psc} = 230/1{,}56 = 147{,}4\,\text{A}, ami kisebb a szükséges 160A160\,\text{A}-nél.
A kör hibavédelmét a 30 mA-es FI is teljesítheti: Zs⋅IΔn=1,56⋅0,03≈0,05V≪230VZ_s \cdot I_{\Delta n} = 1{,}56 \cdot 0{,}03 \approx 0{,}05\,\text{V} \ll 230\,\text{V}, így a kör hibavédelmi szempontból megfelelhet; a kismegszakító ekkor a zárlatvédelmet adja. A nagy ZsZ_s viszont rossz kötésre vagy túl hosszú/vékony vezetékre utal, amit ki kell vizsgálni (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-4-41 feltételei).

4. feladat megoldása
A kioldási áram 22mA22\,\text{mA} a 30mA30\,\text{mA} névleges érték 73,3%73{,}3\%-a, ami jó.
A tipikus határértékek szerint az IΔnI_{\Delta n}-nél mért idő legfeljebb 300ms300\,\text{ms} lehet; itt 260260 és 280ms280\,\text{ms} megfelelő.
5IΔn5I_{\Delta n}-nél a tipikus határ 40ms40\,\text{ms}; itt 3535 és 38ms38\,\text{ms} szintén megfelelő.
Az eredmények elfogadhatók.

5. feladat megoldása
D20: Ia=20⋅20=400AI_a = 20 \cdot 20 = 400\,\text{A}.
Zs,max=230/400=0,575ΩZ_{s,\max} = 230/400 = 0{,}575\,\Omega.
Korrigált Zs=1,4⋅0,45=0,63ΩZ_s = 1{,}4 \cdot 0{,}45 = 0{,}63\,\Omega.
Mivel 0,63>0,5750{,}63 > 0{,}575, a feltétel nem teljesül.
Zárlati áram korrigált értékkel: Ipsc=230/0,63≈365AI_{psc} = 230/0{,}63 \approx 365\,\text{A}, ami kevesebb a szükséges 400A400\,\text{A}-nél.
A D karakterisztika nagy kioldási árama hosszú vezetéknél kritikus, mert a hurokimpedancia megnő, és a zárlati áram már nem éri el a pillanatkioldó értéket.

6. feladat megoldása
A lépések megegyeznek a gyakorlati útmutató lépéseivel. Várható értékek: a mért ZsZ_s egy rövid tanulókörön jellemzően 0,30{,}3–0,8Ω0{,}8\,\Omega között lehet, korrigálva legfeljebb 1,1Ω1{,}1\,\Omega; a B16-oshoz megengedett 2,875Ω2{,}875\,\Omega, tehát a mérés megfelel. A FI-vizsgálatnál a kioldási áram 1515–30mA30\,\text{mA} között, a kioldási idő 300ms300\,\text{ms} alatt legyen. Ha a mért hurokimpedancia 1,9Ω1{,}9\,\Omega, az a B16-os feltételt még teljesíti (1,9<2,8751{,}9 < 2{,}875), de ha ez már korrigált érték, és a kör hosszú, akkor érdemes ellenőrizni a feszültségesést, és megnézni a kötéseket. A szerelőnek meg kell ismételnie a mérést, meg kell nézni a csatlakozások szorosságát, és ha az érték továbbra is magas, a vezeték keresztmetszetét vagy a nyomvonalat kell felülvizsgálni.

24.3.12 Rövid összefoglaló

A hibahurok-impedancia mérése a fázis és a védővezető közötti ZsZ_s értéket adja, amely a hibaáram útjának teljes impedanciája. A kioldási feltétel TN-rendszerben: Zs≤U0/IaZ_s \le U_0/I_a. Kismegszakítóknál IaI_a a pillanatkioldó sáv felső határa: B esetén 5In5I_n, C esetén 10In10I_n, D esetén 20In20I_n. A mért ZsZ_s-t hőmérséklet-korrekcióval kell a meleg üzemi állapotra átszámítani, mert meleg vezetőn az ellenállás nagyobb. A prospektív zárlati áram Ipsc=U0/ZsI_{psc} = U_0/Z_s, és legalább akkorának kell lennie, mint a védőeszköz kioldási árama. Az FI-relé vizsgálata a kioldási áram és a kioldási idő méréséből áll; a mérést 0∘0^{\circ} és 180∘180^{\circ} fázisszöggel is el kell végezni. A tesztgomb nem helyettesíti a műszeres vizsgálatot. A fázissorrend és a feszültségek ellenőrzése a háromfázisú rendszer állapotát mutatja. A mért értékeket a jegyzőkönyvben rögzítjük, és ezek alapján nyilatkozunk a berendezés szabványosságáról. A kapott eredmények a felülvizsgálati jegyzőkönyv és a szabványossági nyilatkozat alapját képezik, amit a(z) Jegyzőkönyv, szabványossági felülvizsgálat és hibakeresés alfejezet tárgyal.