7.1 A háromfázisú rendszer és a hálózati jellemzők

7.1.1 Miért van három fázis a mérőhelyen?

Amikor egy lakáselosztóban vagy kismegszakítós dobozban megmérjük a feszültségeket, a fázisvezetők és a nulla között 230 V-ot, két fázisvezető között pedig 400 V-ot kapunk. Ugyanabból a hálózatból tehát kétféle feszültségszint is rendelkezésre áll. Ez a háromfázisú rendszer alapja, és a villanyszerelő napi munkájában újra és újra előkerül: a lakossági fogyasztóknak gyakran egy fázist adnak, de a nagyobb fogyasztók, motorok, műhelygépek, napelemes rendszerek, átfolyós vízmelegítők már három fázist igényelhetnek.

Biztonsági korlát. A hálózati feszültségen végzett mérést és munkát csak jogosult, arra képesített személy végezheti. A tanuló ilyen munkát önállóan nem gyakorolhat; a példákat tanműhelyben vagy oktató felügyeletével kell elvégezni.

7.1.2 A háromfázisú generátor: három tekercs, 120°-os eltolás

Motiváló kép. Képzeljünk el egy hajtóművel forgatott generátort. Az állórészben három tekercs van, amelyek egymáshoz képest 120°-kal el vannak forgatva. Amikor a forgórész mágneses tere elhalad a tekercsek előtt, mindegyikben szinuszos feszültséget indukál, de a három feszültség időben nem egyszerre éri el a maximumát, hanem a teljes periódus egyharmadával eltolva.

A három tekercs tehát három, egymástól 120°-kal eltolt szinuszos feszültséget állít elő. Ha az egyik pillanatnyi feszültséget így írjuk fel:

u1(t)=Ûsin⁡(ωt), u_1(t) = \hat U \sin(\omega t),

akkor a másik kettő:

u2(t)=Ûsin⁡(ωt−2π3),u3(t)=Ûsin⁡(ωt+2π3). u_2(t) = \hat U \sin\left(\omega t - \frac{2\pi}{3}\right), \qquad u_3(t) = \hat U \sin\left(\omega t + \frac{2\pi}{3}\right).

Itt Û\hat U a csúcsérték, ω=2πf\omega = 2\pi f, és f=50Hzf = 50 \, \text{Hz} a hálózati frekvencia.

Miért 120°? A teljes kör 360°. Három feszültséget úgy tudunk egyenletesen elosztani az időben, hogy minden következő a másikhoz képest 360°/3=120°360°/3 = 120°-ot késik (vagy siet). Így a három fázis szimmetrikus rendszert alkot.

A három fázist a gyakorlatban L1, L2, L3 jelöli. A fázissorrend az L1 → L2 → L3 sorrend, ami a későbbiekben meghatározza a forgó mező irányát is.

7.1.3 Fázisfeszültség és vonali feszültség

Definíció. Fázisfeszültség az a feszültség, amely egy fázisvezető és a csillagpont (a nulla, N) között mérhető. Jele UfU_f, értéke a magyarországi kisfeszültségű hálózaton Uf=230VU_f = 230 \, \text{V}.

Definíció. Vonali feszültség az a feszültség, amely két fázisvezető között mérhető. Jele UvU_v, értéke a magyarországi kisfeszültségű hálózaton Uv=400VU_v = 400 \, \text{V}.

A két feszültség nem független, hanem a 120°-os fáziseltolás miatt egymáshoz kötött:

Uv=3Uf. U_v = \sqrt{3} \, U_f.

Mivel 3≈1,732\sqrt{3} \approx 1{,}732, és 230V⋅1,732≈398,4V230 \, \text{V} \cdot 1{,}732 \approx 398{,}4 \, \text{V}, a gyakorlatban ezt 400 V-ra kerekítjük.

Származtatás. A vonali feszültség két fázisfeszültség vektori különbsége, például U12=U1−U2U_{12} = U_1 - U_2. A 120°-os szög miatt a vektorok nem egyszerűen összeadódnak, hanem a különbség nagysága:

|U1−U2|=Uf2+Uf2−2UfUfcos⁡120°. |U_1 - U_2| = \sqrt{U_f^2 + U_f^2 - 2 U_f U_f \cos 120°}.

Mivel cos⁡120°=−0,5\cos 120° = -0{,}5:

|U1−U2|=2Uf2−2Uf2⋅(−0,5)=3Uf2=3Uf. |U_1 - U_2| = \sqrt{2U_f^2 - 2U_f^2 \cdot (-0{,}5)} = \sqrt{3U_f^2} = \sqrt{3}\,U_f.

Ezért lesz a 230 V-os fázisfeszültségből 400 V-os vonali feszültség, nem pedig 460 V. ∎

7.1.4 Fázorábra és időfüggvény

A három fázisfeszültség fázorai 120°-onként követik egymást. Az alábbi fázorábra az U1U_1, U2U_2, U3U_3 fázisfeszültségeket mutatja:

A három fázisfeszültség fázorábrája - Szemléltető ábra: a három fázisfeszültség 120°-os eltolással; U2 a −120°-os, U3 a +120°-os helyen (u2 = Û·sin(ωt − 120°), u3 = Û·sin(ωt + 120°)). A vektorok hossza a 230 V effektív értéket jelképezi. Az óramutatóval ellentétes forgásnál a fázorok L1 → L2 → L3 sorrendben haladnak el a vízszintes tengely mellett.

A fázorok együtt forognak ω\omega szögsebességgel, az időbeni lefutást szinuszgörbék adják:

Háromfázisú feszültségek időfüggvénye - Szemléltető, számított értékek: 230 V effektív feszültségű hálózat csúcsértéke 325 V, 50 Hz, 120°-os eltolással.

Az ábrán látszik, hogy a csúcsok időben egyenletesen, egymás után jelentkeznek. A 230 V effektív érték, a csúcsérték a szinuszos jelalak miatt Û=Uf⋅2≈230⋅1,414≈325V\hat U = U_f \cdot \sqrt{2} \approx 230 \cdot 1{,}414 \approx 325 \, \text{V}.

7.1.5 A magyarországi kisfeszültségű hálózat jellemzői

Szabvány. A kisfeszültségű elosztóhálózatok feszültségjellemzőit európai szabvány rögzíti. A névleges feszültség 230/400 V, 50 Hz, háromfázisú. A csatlakozási ponton a feszültség normál üzemben a névleges érték ±10%-án belül marad (ellenőrizendő: aktuális feszültségjellemző szabvány, pl. MSZ EN 50160, és a hazai elosztói előírás). A frekvencia eltérése normál üzemben általában ±1% (49,5–50,5 Hz), de ez is ellenőrizendő.

Mit jelent ez a számokban?

Mennyiség Névleges érték Megjegyzés
Fázisfeszültség, UfU_f 230V230 \, \text{V} fázisvezető és nulla között
Vonali feszültség, UvU_v 400V400 \, \text{V} két fázisvezető között
Frekvencia, ff 50Hz50 \, \text{Hz}
Fázisszám 3 + N, PE
Fáziseltolás 120°120° szimmetrikus rendszer
Feszültségtűrés ±10% ellenőrizendő: aktuális szabvány/elosztói előírás

A tűréshatár azt jelenti, hogy a fázisfeszültség a gyakorlatban 207 V és 253 V között, a vonali feszültség 360 V és 440 V között lehet, és ez még normál üzemnek számít. A szerelőnek ezt azért kell tudnia, mert a túlfeszültség-védelmi eszközök, tápegységek, motorok adattáblái 230/400 V-ra vonatkoznak, de a teljes ±10%-os sávban tartósan is megbízhatóan kell működniük (ellenőrizendő: MSZ EN 50160 – a szabvány a ±10%-os sávot a 10 perces átlagértékek 95%-ára írja elő, a gyártói adatlap, valamint az elosztói előírás).

Hálózati rendszer. A magyarországi kisfeszültségű hálózat az elosztóhálózat egy részében TN-C-S rendszerű, ami azt jelenti, hogy a csatlakozási pont előtt a nulla és a védővezető funkciója közös PEN vezetőben van, majd a fogyasztói oldalon szétválasztják N-re és PE-re. A hálózati rendszereket részletesen a Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT alfejezet tárgyalja.

7.1.6 Vezetők jelölése és színei

A háromfázisú hálózatban a vezetőket pontosan azonosítani kell, mert a fázisok felcserélése hibás forgóirányt, aszimmetriát vagy veszélyes helyzetet okozhat.

Szabály. A kisfeszültségű szerelésekben a szabványos színjelölés a következő:

Az L1, L2, L3 jelölés rögzíti a fázissorrendet. Az N a semleges vezető (neutral conductor) jele; a hazai szóhasználatban „nulla”. A semleges vezető üzemi áramot visz: egyfázisú körben ugyanakkorát, mint a fázisvezető, háromfázisú körben a fázisáramok fázoros összegét – csak szimmetrikus terhelésnél nulla. A védővezető PE (Protective Earth) zöld-sárga színe kizárólag védelmi célra használható.

Megjegyzés. A korábbi hazai gyakorlatban a fázisvezetők jelölése R, S, T volt, és a színek is eltérhettek. Régi terveken, kapcsolószekrényekben még találkozhatunk ezzel, de az új szereléseknél az L1–L2–L3, barna–fekete–szürke jelölés a szabványos (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás).

PEN vezető. A TN-C szakaszon a nulla és a védővezető közös, PEN jelölésű. A PEN vezető szigetelése zöld-sárga, és a végein világoskék jelölést kap, hogy a rendeltetése egyértelmű legyen. A PEN vezetőt a fogyasztói oldalon szétválasztják, és onnantól N és PE külön halad.

7.1.7 Miért háromfázisú a hálózat?

A háromfázisú rendszernek több olyan előnye van, amely miatt az egész villamosenergia-átvitel és -elosztás erre épül.

1. Átviteli előny. Ugyanannyi villamos teljesítményt három fázison kisebb összkeresztmetszetű vezetővel lehet átvinni, mintha ugyanazt a teljesítményt egyfázisúként, vagy három független egyfázisú áramkörként továbbítanánk. A háromfázisú rendszer pillanatnyi teljesítménye állandó, nem lüktet, így a hajtások és a hálózat mechanikai terhelése is egyenletesebb.

2. Forgó mágneses mező. A három, időben 120°-kal eltolt áram a térben is 120°-kal eltolt tekercsekben forgó mágneses mezőt hoz létre. Ez az alapja az aszinkron motoroknak, amelyek a legegyszerűbb, legrobusztusabb villamos forgógépek. A forgó mezőt a Fázissorrend, forgó mező és feszültségesés a vezetékben alfejezet, a motorokat pedig az Aszinkron (indukciós) gépek fejezet tárgyalja.

3. Két feszültségszint. A 230/400 V-os rendszer egyszerre kínál fázisfeszültséget és vonali feszültséget. A világítás és a dugaszoló aljzatok 230 V-ról, a nagy motorok és fűtések 400 V-ról üzemeltethetők.

4. Jobb kihasználtság. A három fázis közötti terheléselosztás csökkenti a nullavezető terhelését, és a feszültségesés is kisebb, mint ugyanolyan teljesítmény egyfázisú szállításakor.

7.1.8 Egyszerű számítások a 230/400 V-os hálózaton

1. példa. Mekkora a vonali feszültség, ha a fázisfeszültség 230V230 \, \text{V}?

Adott: Uf=230VU_f = 230 \, \text{V}.

Keresett: UvU_v.

Képlet: Uv=3UfU_v = \sqrt{3} \, U_f.

Behelyettesítés: Uv=1,732⋅230V=398,4VU_v = 1{,}732 \cdot 230 \, \text{V} = 398{,}4 \, \text{V}.

Eredmény: Uv≈400VU_v \approx 400 \, \text{V}.

Ellenőrzés: A hálózati névleges értékkel egyezik, a szokásos kerekítéssel 400 V.

2. példa. Egy műhelyben a mérés során az L1–N feszültség 228V228 \, \text{V}, az L2–N feszültség 235V235 \, \text{V}, az L1–L2 feszültség 398V398 \, \text{V}. A tűréshatár ±10%. Megfelelnek-e ezek az értékek?

Megoldás. A névleges fázisfeszültség 230 V, a tűréshatár ±10%, azaz 230±23V230 \pm 23 \, \text{V}, tehát 207–253 V. Az L1–N 228 V ezen belül van, az L2–N 235 V is. A vonali feszültség névleges 400 V, ±10% = 360–440 V, az L1–L2 398 V is megfelel. Eredmény: megfelelnek.

3. példa. A három fázisfeszültség fázorai 120°-kal eltoltak. Rajzoljuk fel, és mutassuk meg, hogy az U12=U1−U2U_{12} = U_1 - U_2 vektor hossza 400 V.

Megoldás. Az U1U_1 fázort 230 V hosszú, 0°-os vektornak vesszük. Az U2U_2 fázort 230 V hosszú, −120°-os vektornak. A különbség U1−U2U_1 - U_2 vektora a fázorábrából adódik. A koordináták: U1=(230;0)U_1 = (230; 0), U2=(−115;−199,2)U_2 = (-115; -199{,}2). A különbség: U12=(230−(−115);0−(−199,2))=(345;199,2)U_{12} = (230 - (-115); 0 - (-199{,}2)) = (345; 199{,}2). A hossza: 3452+199,22≈119025+39681=158706≈398,4V≈400V\sqrt{345^2 + 199{,}2^2} \approx \sqrt{119025 + 39681} = \sqrt{158706} \approx 398{,}4 \, \text{V} \approx 400 \, \text{V}. Ezzel igazoltuk a 3\sqrt{3}-os arányt.

7.1.9 Interaktív ábra: fázorok és időfüggvények

Statikus változat (mint a PDF-ben)Háromfázisú fázorcsillag és a fázisfeszültségek időfüggvénye; a vonali feszültség két fázisfeszültség különbsége, csúcsértéke 563 V.
Háromfázisú fázorcsillag és a fázisfeszültségek időfüggvénye t=0t = 0-ban: U1U_1 0°-on, U2U_2 −120°-on, U3U_3 +120°-on; a vastag vektor és görbe az U12=U1−U2U_{12} = U_1 - U_2 vonali feszültség (csúcsérték 563 V)

Interaktív ábra. A HTML-kiadásban elérhető interaktív ábra lehetővé teszi a három fázisfeszültség időfüggvényének és fázorainak együttes megjelenítését. Csúsztatható az idő, így látható, hogyan forognak a fázorok, és hogyan alakulnak a pillanatnyi feszültségek. Kiválasztható két fázis, és megjeleníthető a köztük lévő vonali feszültség, amely mindig 3\sqrt{3}-szorosa a fázisfeszültségnek. A statikus ábra a t=0t = 0 pillanatot mutatja: u1=0u_1 = 0, u2≈−282Vu_2 \approx -282\,\text{V}, u3≈+282Vu_3 \approx +282\,\text{V}, a fázorcsúcsok függőleges vetülete adja a pillanatértékeket; a vonali feszültség effektív értéke 3⋅230≈398V\sqrt{3} \cdot 230 \approx 398\,\text{V}.

Mit lehet kipróbálni: állítsd az időt t=0t = 0 és t=0,02st = 0{,}02 \, \text{s} között, és figyeld meg, hogy amikor az u1u_1 feszültség a csúcson van, a másik kettő éppen a negatív félciklusban, a csúcsérték felének megfelelő értéken van. A vonali feszültség u12=u1−u2u_{12} = u_1 - u_2 görbéje is szinuszos, effektív értéke 400V400\,\text{V}, csúcsértéke 3⋅325V≈563V\sqrt{3}\cdot 325\,\text{V} \approx 563\,\text{V}, és 30∘30^{\circ}-kal siet u1u_1-hez képest (230 V-os effektív fázisfeszültségek mellett).

7.1.10 Valós életbeli alkalmazás

Egy társasházi elosztóban a szerelő azt a feladatot kapja, hogy ellenőrizze a közös mérőhely feszültségviszonyait, mert a lakók panaszkodnak, hogy egyes lakásokban néha gyengén világítanak a lámpák. A szerelő a mérőhelyen a műszerével megméri az L1, L2, L3 és N közötti feszültségeket:

A mért értékek mind a ±10%-os tűréshatáron belül vannak, tehát a közös mérőhelyen nincs hálózati feszültségprobléma. A panaszkodó lakásokban a további mérések mutatják meg, hogy a feszültségesés a lakásokig tartó, rosszul méretezett vagy elöregedett vezetékszakaszokból adódik. Ez a példa is mutatja, miért kell a szerelőnek pontosan ismernie a hálózati névleges értékeket és a megengedett eltéréseket: csak így tudja eldönteni, hol keresse a hibát. (A mérést csak jogosult személy végezheti.)

7.1.11 Tipikus hibák

1. Azt hinni, hogy a vonali feszültség 460 V. Sokan úgy gondolkodnak, hogy ha a fázisfeszültség 230 V, akkor két fázis között 230 + 230 = 460 V a feszültség. Ez azért hibás, mert a fázisok nincsenek egy fázisban: a 120°-os eltolás miatt a különbség nagysága 3⋅230≈400V\sqrt{3} \cdot 230 \approx 400 \, \text{V}. A helyes művelet a vektori különbség, nem az algebrai összeg.

2. A fázissorrend felcserélése. Ha az L1, L2, L3 vezetőket nem a megfelelő sorrendben kötik be, a forgó mező iránya megfordul. Ez a motoroknál azt jelenti, hogy a motor az elvárt iránnyal ellentétesen forog, ami a hajtott gép (szivattyú, szalag, ventilátor) károsodásához vezethet. A bekötés előtt mindig ellenőrizni kell a fázissorrendet.

3. A nulla és a védővezető szerepének összetévesztése. A nulla (N) üzemi áramot vezet, a védővezető (PE) csak hiba esetén vezet áramot, és a védelmi funkciót látja el. Ha a nullát zöld-sárga vezetővel, vagy a védővezetőt kékkel kötjük be, a rendszer hibavédelme sérül, és életveszélyes állapot jöhet létre.

4. Az L2 és L3 színek felcserélése. A barna, fekete, szürke színjelölés önmagában csak a fázisvezetőket azonosítja, de az L2 és L3 pontos sorrendje a színekből nem mindig derül ki, ha a színek kifakultak vagy rosszul lettek felszerelve. A fázissorrendet műszerrel kell ellenőrizni, és a vezetékvégeket feliratozni.

7.1.12 Önellenőrzés

1. Igaz vagy hamis? A vonali feszültség a fázisfeszültség kétszerese. Indokold!

2. Milyen színű a magyarországi szabványos kisfeszültségű hálózatban az L2 fázisvezető?

3. Mennyi a 230 V effektív értékű hálózati feszültség csúcsértéke?

4. Mi a különbség az N és a PE vezető között?

5. Rajzold fel vázlatosan a három fázisfeszültség fázorábráját, és jelöld be a 120°-os szögeket!

6. Egy mérés során L1–N = 218 V, L2–N = 222 V, L1–L2 = 378 V. Megfelelnek-e ezek a ±10%-os tűréshatárnak?

7.1.13 Megoldások – Önellenőrzés

1. Hamis. A fázisok 120°-kal eltoltak, ezért a vonali feszültség 3\sqrt{3}-szorosa a fázisfeszültségnek: 3⋅230≈400V\sqrt{3} \cdot 230 \approx 400 \, \text{V}, nem 2⋅230=460V2 \cdot 230 = 460 \, \text{V}.

2. Fekete.

3. Û=230⋅2≈325V\hat U = 230 \cdot \sqrt{2} \approx 325 \, \text{V}.

4. Az N (nulla) vezető az üzemi áram visszavezetője, a PE (védővezető) csak hiba esetén vezet áramot, és az egyenpotenciálra hozás része. Az N világoskék, a PE zöld-sárga.

5. A fázorábra három vektorból áll, egymástól 120°-ra, pl. 0°, 120°, 240° (vagy −120°). A vektorok hossza 230 V.

6. Fázisfeszültség tűrés: 207–253 V, a 218 V és 222 V megfelel. Vonali tűrés: 360–440 V, a 378 V is megfelel.

7.1.14 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld a fázisfeszültséget és a vonali feszültséget! Milyen értékek tartoznak hozzájuk a magyarországi kisfeszültségű hálózaton?

2. feladat (A). Számítsd ki a vonali feszültséget, ha a fázisfeszültség 240 V!

3. feladat (B). Rajzold fel a három fázis időfüggvényét vázlatosan, 0≤t≤0,04s0 \le t \le 0{,}04 \, \text{s} intervallumra. Jelöld be, hol vannak a csúcsértékek, és add meg a csúcsérték nagyságát 230 V effektív feszültség esetén!

4. feladat (B). Egy ipari csatlakozóban a következő feszültségeket mérik: L1–N = 232 V, L2–N = 228 V, L3–N = 235 V, L1–L2 = 402 V, L2–L3 = 396 V, L1–L3 = 407 V. Ellenőrizze, hogy az értékek a ±10%-os tűréshatáron belül vannak-e!

5. feladat (C). Miért nem 460 V a vonali feszültség? Vezesd le a 3\sqrt{3}-os összefüggést a fázorok segítségével!

6. feladat (D). Egy új háromfázisú betáplálásnál a szerelő az L1, L2, L3 és N vezetőket köti be. A színek: barna, fekete, szürke, világoskék. Hogyan azonosítaná, hogy a tényleges fázissorrend megfelel-e az L1–L2–L3 sorrendnek, ha nincs fázissorrendmérője? Milyen egyszerű módszert ismer? (A válaszban ne végezzen hálózati munkát; csak a módszert írja le, a gyakorlatot tanműhelyben vagy jogosult oktató felügyeletével lehet elvégezni.)

7.1.15 Megoldások a feladatokhoz

1. feladat megoldása. A fázisfeszültség a fázisvezető és a nulla (N) közötti feszültség, értéke 230 V. A vonali feszültség két fázisvezető közötti feszültség, értéke 400 V. A kapcsolat: Uv=3UfU_v = \sqrt{3}\,U_f.

2. feladat megoldása. Uv=3⋅240V=415,7VU_v = \sqrt{3} \cdot 240 \, \text{V} = 415{,}7 \, \text{V}. Kerekítve 416 V. Ez éppen a tűréshatáron belül van (400 V ±10% = 360–440 V).

3. feladat megoldása. A három szinuszgörbe 120°-kal eltolt. A csúcsérték Û=230⋅2≈325V\hat U = 230 \cdot \sqrt{2} \approx 325 \, \text{V}. A csúcsok időben t1=0,005st_1 = 0{,}005 \, \text{s} (az első negyedperiódus vége), t2=0,005+0,02/3≈0,0117st_2 = 0{,}005 + 0{,}02/3 \approx 0{,}0117 \, \text{s}, t3=0,005+2⋅0,02/3≈0,0183st_3 = 0{,}005 + 2\cdot 0{,}02/3 \approx 0{,}0183 \, \text{s}. (A pontos értékek a függvényből adódnak; a vázlatnál a három görbe egymáshoz képesti eltolása a lényeg.)

4. feladat megoldása. Fázisfeszültségek: 232, 228, 235 V. Tűrés: 207–253 V, mindegyik megfelel. Vonali feszültségek: 402, 396, 407 V. Tűrés: 360–440 V, mindegyik megfelel. A hálózat értékei tehát a megengedett tartományban vannak.

5. feladat megoldása. A vonali feszültség nem algebrai összeg, hanem vektori különbség. Az U1U_1 és U2U_2 fázorok 120°-ot zárnak be. A különbségük hossza a koszinusztétellel:

|U1−U2|=U2+U2−2U2cos⁡120°=2U2+U2=3U2=3U. |U_1 - U_2| = \sqrt{U^2 + U^2 - 2U^2 \cos 120°} = \sqrt{2U^2 + U^2} = \sqrt{3U^2} = \sqrt{3}U.

Ha U=230VU = 230 \, \text{V}, akkor 3⋅230≈400V\sqrt{3} \cdot 230 \approx 400 \, \text{V}.

6. feladat megoldása. A szerelő a bekötés előtt a vezetők végeit feliratozza, és a tényleges fázissorrendet fázissorrendmérővel ellenőrzi. Ha nincs ilyen műszere, akkor egy egyszerű módszer: a három fázisra egy kis háromfázisú aszinkron motort kapcsolva a forgásirányból lehet következtetni a fázissorrendre, ha ismert, hogy a motor a helyes sorrend esetén milyen irányba forog. Ezt a vizsgálatot tanműhelyben, oktató felügyeletével lehet elvégezni. A gyakorlatban a fázissorrendmérő használata a szokásos.

7.1.16 Rövid összefoglaló

A villamosenergia-hálózat háromfázisú, mert így gazdaságos az átvitel, állandó a pillanatnyi teljesítmény, és forgó mágneses mező hozható létre. A háromfázisú generátor három, egymáshoz képest 120°-kal eltolt tekercsben három fázisfeszültséget állít elő. A fázisfeszültség (fázis–nulla) a magyarországi kisfeszültségű hálózaton 230 V, a vonali feszültség (fázis–fázis) 400 V, mert Uv=3UfU_v = \sqrt{3}\,U_f. A hálózati frekvencia 50 Hz, a feszültség tűréshatára normál üzemben ±10% (ellenőrizendő). A fázisvezetőket L1, L2, L3 jelöli, színük barna, fekete, szürke; a nulla N világoskék, a védővezető PE zöld-sárga. Továbbvitt eredmény. A 230/400 V-os hálózati jellemzőket és a fázisszámot használjuk a Csillag és delta kapcsolás alfejezetben a tekercsek kapcsolásához, valamint a Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT alfejezetben a hibavédelmi rendszerek tárgyalásához. A fázissorrend a forgó mező irányát határozza meg a motoroknál, ezért a vezetők pontos bekötése és feliratozása alapvető.

7.1.17 Források és ellenőrzési hiányok

A jelen alfejezetben nincs webes kutatási eredmény. A klasszikus elektrotechnikai összefüggések (√3-as kapcsolat, effektív érték) stabil tudásnak tekinthetők. A szabványos vezetőszínek, a feszültségtűrés és a hálózati jellemzők aktuális értékét a kiadás előtt ellenőrizni kell a hatályos MSZ EN / MSZ HD szabványokban és a hazai elosztói előírásban.