Amikor egy lakáselosztóban vagy kismegszakítós dobozban megmérjük a feszültségeket, a fázisvezetők és a nulla között 230 V-ot, két fázisvezető között pedig 400 V-ot kapunk. Ugyanabból a hálózatból tehát kétféle feszültségszint is rendelkezésre áll. Ez a háromfázisú rendszer alapja, és a villanyszerelő napi munkájában újra és újra előkerül: a lakossági fogyasztóknak gyakran egy fázist adnak, de a nagyobb fogyasztók, motorok, műhelygépek, napelemes rendszerek, átfolyós vízmelegítők már három fázist igényelhetnek.
Biztonsági korlát. A hálózati feszültségen végzett mérést és munkát csak jogosult, arra képesített személy végezheti. A tanuló ilyen munkát önállóan nem gyakorolhat; a példákat tanműhelyben vagy oktató felügyeletével kell elvégezni.
Motiváló kép. Képzeljünk el egy hajtóművel forgatott generátort. Az állórészben három tekercs van, amelyek egymáshoz képest 120°-kal el vannak forgatva. Amikor a forgórész mágneses tere elhalad a tekercsek előtt, mindegyikben szinuszos feszültséget indukál, de a három feszültség időben nem egyszerre éri el a maximumát, hanem a teljes periódus egyharmadával eltolva.
A három tekercs tehát három, egymástól 120°-kal eltolt szinuszos feszültséget állít elő. Ha az egyik pillanatnyi feszültséget így írjuk fel:
akkor a másik kettő:
Itt a csúcsérték, , és a hálózati frekvencia.
Miért 120°? A teljes kör 360°. Három feszültséget úgy tudunk egyenletesen elosztani az időben, hogy minden következő a másikhoz képest -ot késik (vagy siet). Így a három fázis szimmetrikus rendszert alkot.
A három fázist a gyakorlatban L1, L2, L3 jelöli. A fázissorrend az L1 → L2 → L3 sorrend, ami a későbbiekben meghatározza a forgó mező irányát is.
Definíció. Fázisfeszültség az a feszültség, amely egy fázisvezető és a csillagpont (a nulla, N) között mérhető. Jele , értéke a magyarországi kisfeszültségű hálózaton .
Definíció. Vonali feszültség az a feszültség, amely két fázisvezető között mérhető. Jele , értéke a magyarországi kisfeszültségű hálózaton .
A két feszültség nem független, hanem a 120°-os fáziseltolás miatt egymáshoz kötött:
Mivel , és , a gyakorlatban ezt 400 V-ra kerekítjük.
Származtatás. A vonali feszültség két fázisfeszültség vektori különbsége, például . A 120°-os szög miatt a vektorok nem egyszerűen összeadódnak, hanem a különbség nagysága:
Mivel :
Ezért lesz a 230 V-os fázisfeszültségből 400 V-os vonali feszültség, nem pedig 460 V. ∎
A három fázisfeszültség fázorai 120°-onként követik egymást. Az alábbi fázorábra az , , fázisfeszültségeket mutatja:
A fázorok együtt forognak szögsebességgel, az időbeni lefutást szinuszgörbék adják:
Az ábrán látszik, hogy a csúcsok időben egyenletesen, egymás után jelentkeznek. A 230 V effektív érték, a csúcsérték a szinuszos jelalak miatt .
Szabvány. A kisfeszültségű elosztóhálózatok feszültségjellemzőit európai szabvány rögzíti. A névleges feszültség 230/400 V, 50 Hz, háromfázisú. A csatlakozási ponton a feszültség normál üzemben a névleges érték ±10%-án belül marad (ellenőrizendő: aktuális feszültségjellemző szabvány, pl. MSZ EN 50160, és a hazai elosztói előírás). A frekvencia eltérése normál üzemben általában ±1% (49,5–50,5 Hz), de ez is ellenőrizendő.
Mit jelent ez a számokban?
| Mennyiség | Névleges érték | Megjegyzés |
|---|---|---|
| Fázisfeszültség, | fázisvezető és nulla között | |
| Vonali feszültség, | két fázisvezető között | |
| Frekvencia, | ||
| Fázisszám | 3 | + N, PE |
| Fáziseltolás | szimmetrikus rendszer | |
| Feszültségtűrés | ±10% | ellenőrizendő: aktuális szabvány/elosztói előírás |
A tűréshatár azt jelenti, hogy a fázisfeszültség a gyakorlatban 207 V és 253 V között, a vonali feszültség 360 V és 440 V között lehet, és ez még normál üzemnek számít. A szerelőnek ezt azért kell tudnia, mert a túlfeszültség-védelmi eszközök, tápegységek, motorok adattáblái 230/400 V-ra vonatkoznak, de a teljes ±10%-os sávban tartósan is megbízhatóan kell működniük (ellenőrizendő: MSZ EN 50160 – a szabvány a ±10%-os sávot a 10 perces átlagértékek 95%-ára írja elő, a gyártói adatlap, valamint az elosztói előírás).
Hálózati rendszer. A magyarországi kisfeszültségű hálózat az elosztóhálózat egy részében TN-C-S rendszerű, ami azt jelenti, hogy a csatlakozási pont előtt a nulla és a védővezető funkciója közös PEN vezetőben van, majd a fogyasztói oldalon szétválasztják N-re és PE-re. A hálózati rendszereket részletesen a Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT alfejezet tárgyalja.
A háromfázisú hálózatban a vezetőket pontosan azonosítani kell, mert a fázisok felcserélése hibás forgóirányt, aszimmetriát vagy veszélyes helyzetet okozhat.
Szabály. A kisfeszültségű szerelésekben a szabványos színjelölés a következő:
Az L1, L2, L3 jelölés rögzíti a fázissorrendet. Az N a semleges vezető (neutral conductor) jele; a hazai szóhasználatban „nulla”. A semleges vezető üzemi áramot visz: egyfázisú körben ugyanakkorát, mint a fázisvezető, háromfázisú körben a fázisáramok fázoros összegét – csak szimmetrikus terhelésnél nulla. A védővezető PE (Protective Earth) zöld-sárga színe kizárólag védelmi célra használható.
Megjegyzés. A korábbi hazai gyakorlatban a fázisvezetők jelölése R, S, T volt, és a színek is eltérhettek. Régi terveken, kapcsolószekrényekben még találkozhatunk ezzel, de az új szereléseknél az L1–L2–L3, barna–fekete–szürke jelölés a szabványos (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás).
PEN vezető. A TN-C szakaszon a nulla és a védővezető közös, PEN jelölésű. A PEN vezető szigetelése zöld-sárga, és a végein világoskék jelölést kap, hogy a rendeltetése egyértelmű legyen. A PEN vezetőt a fogyasztói oldalon szétválasztják, és onnantól N és PE külön halad.
A háromfázisú rendszernek több olyan előnye van, amely miatt az egész villamosenergia-átvitel és -elosztás erre épül.
1. Átviteli előny. Ugyanannyi villamos teljesítményt három fázison kisebb összkeresztmetszetű vezetővel lehet átvinni, mintha ugyanazt a teljesítményt egyfázisúként, vagy három független egyfázisú áramkörként továbbítanánk. A háromfázisú rendszer pillanatnyi teljesítménye állandó, nem lüktet, így a hajtások és a hálózat mechanikai terhelése is egyenletesebb.
2. Forgó mágneses mező. A három, időben 120°-kal eltolt áram a térben is 120°-kal eltolt tekercsekben forgó mágneses mezőt hoz létre. Ez az alapja az aszinkron motoroknak, amelyek a legegyszerűbb, legrobusztusabb villamos forgógépek. A forgó mezőt a Fázissorrend, forgó mező és feszültségesés a vezetékben alfejezet, a motorokat pedig az Aszinkron (indukciós) gépek fejezet tárgyalja.
3. Két feszültségszint. A 230/400 V-os rendszer egyszerre kínál fázisfeszültséget és vonali feszültséget. A világítás és a dugaszoló aljzatok 230 V-ról, a nagy motorok és fűtések 400 V-ról üzemeltethetők.
4. Jobb kihasználtság. A három fázis közötti terheléselosztás csökkenti a nullavezető terhelését, és a feszültségesés is kisebb, mint ugyanolyan teljesítmény egyfázisú szállításakor.
1. példa. Mekkora a vonali feszültség, ha a fázisfeszültség ?
Adott: .
Keresett: .
Képlet: .
Behelyettesítés: .
Eredmény: .
Ellenőrzés: A hálózati névleges értékkel egyezik, a szokásos kerekítéssel 400 V.
2. példa. Egy műhelyben a mérés során az L1–N feszültség , az L2–N feszültség , az L1–L2 feszültség . A tűréshatár ±10%. Megfelelnek-e ezek az értékek?
Megoldás. A névleges fázisfeszültség 230 V, a tűréshatár ±10%, azaz , tehát 207–253 V. Az L1–N 228 V ezen belül van, az L2–N 235 V is. A vonali feszültség névleges 400 V, ±10% = 360–440 V, az L1–L2 398 V is megfelel. Eredmény: megfelelnek.
3. példa. A három fázisfeszültség fázorai 120°-kal eltoltak. Rajzoljuk fel, és mutassuk meg, hogy az vektor hossza 400 V.
Megoldás. Az fázort 230 V hosszú, 0°-os vektornak vesszük. Az fázort 230 V hosszú, −120°-os vektornak. A különbség vektora a fázorábrából adódik. A koordináták: , . A különbség: . A hossza: . Ezzel igazoltuk a -os arányt.

Interaktív ábra. A HTML-kiadásban elérhető interaktív ábra lehetővé teszi a három fázisfeszültség időfüggvényének és fázorainak együttes megjelenítését. Csúsztatható az idő, így látható, hogyan forognak a fázorok, és hogyan alakulnak a pillanatnyi feszültségek. Kiválasztható két fázis, és megjeleníthető a köztük lévő vonali feszültség, amely mindig -szorosa a fázisfeszültségnek. A statikus ábra a pillanatot mutatja: , , , a fázorcsúcsok függőleges vetülete adja a pillanatértékeket; a vonali feszültség effektív értéke .
Mit lehet kipróbálni: állítsd az időt és között, és figyeld meg, hogy amikor az feszültség a csúcson van, a másik kettő éppen a negatív félciklusban, a csúcsérték felének megfelelő értéken van. A vonali feszültség görbéje is szinuszos, effektív értéke , csúcsértéke , és -kal siet -hez képest (230 V-os effektív fázisfeszültségek mellett).
Egy társasházi elosztóban a szerelő azt a feladatot kapja, hogy ellenőrizze a közös mérőhely feszültségviszonyait, mert a lakók panaszkodnak, hogy egyes lakásokban néha gyengén világítanak a lámpák. A szerelő a mérőhelyen a műszerével megméri az L1, L2, L3 és N közötti feszültségeket:
A mért értékek mind a ±10%-os tűréshatáron belül vannak, tehát a közös mérőhelyen nincs hálózati feszültségprobléma. A panaszkodó lakásokban a további mérések mutatják meg, hogy a feszültségesés a lakásokig tartó, rosszul méretezett vagy elöregedett vezetékszakaszokból adódik. Ez a példa is mutatja, miért kell a szerelőnek pontosan ismernie a hálózati névleges értékeket és a megengedett eltéréseket: csak így tudja eldönteni, hol keresse a hibát. (A mérést csak jogosult személy végezheti.)
1. Azt hinni, hogy a vonali feszültség 460 V. Sokan úgy gondolkodnak, hogy ha a fázisfeszültség 230 V, akkor két fázis között 230 + 230 = 460 V a feszültség. Ez azért hibás, mert a fázisok nincsenek egy fázisban: a 120°-os eltolás miatt a különbség nagysága . A helyes művelet a vektori különbség, nem az algebrai összeg.
2. A fázissorrend felcserélése. Ha az L1, L2, L3 vezetőket nem a megfelelő sorrendben kötik be, a forgó mező iránya megfordul. Ez a motoroknál azt jelenti, hogy a motor az elvárt iránnyal ellentétesen forog, ami a hajtott gép (szivattyú, szalag, ventilátor) károsodásához vezethet. A bekötés előtt mindig ellenőrizni kell a fázissorrendet.
3. A nulla és a védővezető szerepének összetévesztése. A nulla (N) üzemi áramot vezet, a védővezető (PE) csak hiba esetén vezet áramot, és a védelmi funkciót látja el. Ha a nullát zöld-sárga vezetővel, vagy a védővezetőt kékkel kötjük be, a rendszer hibavédelme sérül, és életveszélyes állapot jöhet létre.
4. Az L2 és L3 színek felcserélése. A barna, fekete, szürke színjelölés önmagában csak a fázisvezetőket azonosítja, de az L2 és L3 pontos sorrendje a színekből nem mindig derül ki, ha a színek kifakultak vagy rosszul lettek felszerelve. A fázissorrendet műszerrel kell ellenőrizni, és a vezetékvégeket feliratozni.
1. Igaz vagy hamis? A vonali feszültség a fázisfeszültség kétszerese. Indokold!
2. Milyen színű a magyarországi szabványos kisfeszültségű hálózatban az L2 fázisvezető?
3. Mennyi a 230 V effektív értékű hálózati feszültség csúcsértéke?
4. Mi a különbség az N és a PE vezető között?
5. Rajzold fel vázlatosan a három fázisfeszültség fázorábráját, és jelöld be a 120°-os szögeket!
6. Egy mérés során L1–N = 218 V, L2–N = 222 V, L1–L2 = 378 V. Megfelelnek-e ezek a ±10%-os tűréshatárnak?
1. Hamis. A fázisok 120°-kal eltoltak, ezért a vonali feszültség -szorosa a fázisfeszültségnek: , nem .
2. Fekete.
3. .
4. Az N (nulla) vezető az üzemi áram visszavezetője, a PE (védővezető) csak hiba esetén vezet áramot, és az egyenpotenciálra hozás része. Az N világoskék, a PE zöld-sárga.
5. A fázorábra három vektorból áll, egymástól 120°-ra, pl. 0°, 120°, 240° (vagy −120°). A vektorok hossza 230 V.
6. Fázisfeszültség tűrés: 207–253 V, a 218 V és 222 V megfelel. Vonali tűrés: 360–440 V, a 378 V is megfelel.
1. feladat (A). Definiáld a fázisfeszültséget és a vonali feszültséget! Milyen értékek tartoznak hozzájuk a magyarországi kisfeszültségű hálózaton?
2. feladat (A). Számítsd ki a vonali feszültséget, ha a fázisfeszültség 240 V!
3. feladat (B). Rajzold fel a három fázis időfüggvényét vázlatosan, intervallumra. Jelöld be, hol vannak a csúcsértékek, és add meg a csúcsérték nagyságát 230 V effektív feszültség esetén!
4. feladat (B). Egy ipari csatlakozóban a következő feszültségeket mérik: L1–N = 232 V, L2–N = 228 V, L3–N = 235 V, L1–L2 = 402 V, L2–L3 = 396 V, L1–L3 = 407 V. Ellenőrizze, hogy az értékek a ±10%-os tűréshatáron belül vannak-e!
5. feladat (C). Miért nem 460 V a vonali feszültség? Vezesd le a -os összefüggést a fázorok segítségével!
6. feladat (D). Egy új háromfázisú betáplálásnál a szerelő az L1, L2, L3 és N vezetőket köti be. A színek: barna, fekete, szürke, világoskék. Hogyan azonosítaná, hogy a tényleges fázissorrend megfelel-e az L1–L2–L3 sorrendnek, ha nincs fázissorrendmérője? Milyen egyszerű módszert ismer? (A válaszban ne végezzen hálózati munkát; csak a módszert írja le, a gyakorlatot tanműhelyben vagy jogosult oktató felügyeletével lehet elvégezni.)
1. feladat megoldása. A fázisfeszültség a fázisvezető és a nulla (N) közötti feszültség, értéke 230 V. A vonali feszültség két fázisvezető közötti feszültség, értéke 400 V. A kapcsolat: .
2. feladat megoldása. . Kerekítve 416 V. Ez éppen a tűréshatáron belül van (400 V ±10% = 360–440 V).
3. feladat megoldása. A három szinuszgörbe 120°-kal eltolt. A csúcsérték . A csúcsok időben (az első negyedperiódus vége), , . (A pontos értékek a függvényből adódnak; a vázlatnál a három görbe egymáshoz képesti eltolása a lényeg.)
4. feladat megoldása. Fázisfeszültségek: 232, 228, 235 V. Tűrés: 207–253 V, mindegyik megfelel. Vonali feszültségek: 402, 396, 407 V. Tűrés: 360–440 V, mindegyik megfelel. A hálózat értékei tehát a megengedett tartományban vannak.
5. feladat megoldása. A vonali feszültség nem algebrai összeg, hanem vektori különbség. Az és fázorok 120°-ot zárnak be. A különbségük hossza a koszinusztétellel:
Ha , akkor .
6. feladat megoldása. A szerelő a bekötés előtt a vezetők végeit feliratozza, és a tényleges fázissorrendet fázissorrendmérővel ellenőrzi. Ha nincs ilyen műszere, akkor egy egyszerű módszer: a három fázisra egy kis háromfázisú aszinkron motort kapcsolva a forgásirányból lehet következtetni a fázissorrendre, ha ismert, hogy a motor a helyes sorrend esetén milyen irányba forog. Ezt a vizsgálatot tanműhelyben, oktató felügyeletével lehet elvégezni. A gyakorlatban a fázissorrendmérő használata a szokásos.
A villamosenergia-hálózat háromfázisú, mert így gazdaságos az átvitel, állandó a pillanatnyi teljesítmény, és forgó mágneses mező hozható létre. A háromfázisú generátor három, egymáshoz képest 120°-kal eltolt tekercsben három fázisfeszültséget állít elő. A fázisfeszültség (fázis–nulla) a magyarországi kisfeszültségű hálózaton 230 V, a vonali feszültség (fázis–fázis) 400 V, mert . A hálózati frekvencia 50 Hz, a feszültség tűréshatára normál üzemben ±10% (ellenőrizendő). A fázisvezetőket L1, L2, L3 jelöli, színük barna, fekete, szürke; a nulla N világoskék, a védővezető PE zöld-sárga. Továbbvitt eredmény. A 230/400 V-os hálózati jellemzőket és a fázisszámot használjuk a Csillag és delta kapcsolás alfejezetben a tekercsek kapcsolásához, valamint a Hálózati rendszerek: TN-C, TN-S, TN-C-S, TT, IT alfejezetben a hibavédelmi rendszerek tárgyalásához. A fázissorrend a forgó mező irányát határozza meg a motoroknál, ezért a vezetők pontos bekötése és feliratozása alapvető.
A jelen alfejezetben nincs webes kutatási eredmény. A klasszikus elektrotechnikai összefüggések (√3-as kapcsolat, effektív érték) stabil tudásnak tekinthetők. A szabványos vezetőszínek, a feszültségtűrés és a hálózati jellemzők aktuális értékét a kiadás előtt ellenőrizni kell a hatályos MSZ EN / MSZ HD szabványokban és a hazai elosztói előírásban.