6.2 Ellenállás, induktivitás és kapacitás váltakozó áramú körben

6.2.1 Motiváció

A karbantartó műhelyben azt látod, hogy egy mágneskapcsoló tekercsét egyenfeszültségről mérve a kéziszered szerint 470 Ω ellenállású. Az oktató egy próbapanelen, védett kivitelben sorba köt vele egy izzót, és 230 V váltakozó feszültségre kapcsolja; te csak megfigyeled. (Ezt a kísérletet te a gyakorlati útmutató szerint 24 V-on végezd el.) Az izzó alig világít, a mágneskapcsoló pedig gyengén zümmög. Az Ohm-törvény alapján ez meglepő: 470 Ω-on 230 V hatására közel 0,5 A áramnak kellene folynia, ami bőven elég lenne az izzóhoz. Miért viselkedik mégis másként a tekercs? Az a helyzet, hogy a tekercs nemcsak ohmos ellenállással, hanem váltakozó áramú ellenállással is rendelkezik, ami 50 Hz-en sokkal nagyobb lehet, mint az egyenáramú ellenállás. Ezt a jelenséget kell pontosan megismerned ahhoz, hogy a váltakozó áramú áramköröket – világítási vezérléseket, motorfűtéseket, tápellátásokat – megértsd és méretezni tudd.

6.2.2 Szemléletes kép: három kapcsolás

Az első kapcsolásban egy ellenállás, a másodikban egy tekercs, a harmadikban egy kondenzátor kap feszültséget ugyanarról a váltakozó áramú forrásról. A fázisviszonyok összehasonlításához egy-egy kis körben megmérjük az áramot és a feszültséget.

R, L és C elemi váltakozó áramú kapcsolása - Három különálló, zárt kör azonos forrásfeszültséggel (230 V, 50 Hz): G1–R1–P1, G2–L1–P2, G3–C1–P3. Mindhárom elem ugyanakkora effektív feszültséget kap; a P1–P3 árammérő az áramot méri, amelynek nagysága és fázishelyzete az elem típusától függ.

A három áramkör abban tér el egymástól, hogy az áram mikor éri el a maximumát a feszültséghez képest. A jelenséget a legjobban fázorábrával lehet követni:

Fázisviszonyok R, L és C esetén - A feszültség (U) függőleges referencia-irányú; minden fázor az origóból indul. I_R fázisban van U-val, I_L 90°-ot késik (jobbra), I_C 90°-ot siet (balra); a fázorok az óramutatóval ellentétesen forognak. A hosszak csak a fázishelyzetet mutatják, nem méretarányosak.

Fent a feszültség vektora felfelé mutat. Az ellenállás árama fázisban van a feszültséggel, ezért ugyanabba az irányba mutat. Mivel a fázorok az óramutatóval ellentétesen forognak, a késő mennyiség az óramutató járásának irányában marad le. Az induktivitás árama 90°-ot késik, ezért a feszültséghez képest jobbra (vízszintesen) mutat. A kapacitás árama 90°-ot siet, ezért balra mutat. Mindhárom áramfázor az origóból indul, és az ILI_L, ICI_C merőleges UU-ra.

6.2.3 Ellenállás váltakozó áramú körben: fázisban

Ha az ellenállásra szinuszos feszültséget kapcsolunk, az Ohm-törvény minden pillanatban érvényes:

uR(t)=R⋅iR(t).u_R(t) = R \cdot i_R(t).

Definíció. Az ohmos (hatásos) ellenállás olyan fogyasztó, amelyben a feszültség és az áram pillanatértéke minden időpillanatban egyenesen arányos, ezért a két mennyiség fázisban van egymással, a fázisszög φ=0∘\varphi = 0^{\circ}. Az ohmos ellenálláson a váltakozó áramú teljesítmény hővé alakul.

Összefüggés. Az effektív értékekre is érvényes:

I=UR,U=I⋅R,R=UI.I = \frac{U}{R}, \qquad U = I \cdot R, \qquad R = \frac{U}{I}.

A reaktancia itt nulla, a feszültség és az áram vektora azonos irányba mutat. A gyakorlatban a fűtőszál, az izzószál, a termosztát beépített ellenállása, valamint a vezeték saját ohmos ellenállása ilyen jellegű. A tekercs és a kondenzátor ideális esetben nem ohmos fogyasztó, ezért viselkedésük eltér ettől.

Számítás. Egy hősugárzó fűtőszála 26,0 Ω-os. Hálózati feszültségen, 230 V-on számítsuk ki az áramot.

Adott: U=230V,R=26,0ΩU = 230\,\text{V}, R = 26{,}0\,\Omega
Keresett: II
Képlet: I=URI = \frac{U}{R}
Behelyettesítve: I=230V26,0Ω=8,85AI = \frac{230\,\text{V}}{26{,}0\,\Omega} = 8{,}85\,\text{A}
Ellenőrzés: P=U⋅I=230V⋅8,85A≈2,04kWP = U \cdot I = 230\,\text{V} \cdot 8{,}85\,\text{A} \approx 2{,}04\,\text{kW}, ami egy hősugárzó jellemző teljesítménye. ∎

6.2.4 Induktív reaktancia: XL=ωLX_L = \omega L

A tekercsben az áram folyásakor mágneses tér épül fel. Ha az áram változik, a mágneses fluxus is változik, és a tekercsben önindukciós feszültség ébred, amely a változás ellen hat (Lenz-törvény). Váltakozó áramnál az áram folyamatosan változik, ezért a tekercs folyamatosan „ellenáll” a változásnak. Ez az ellenállás nem hőt termel, hanem mágneses térben tárolt energiát cserél a hálózattal.

Definíció. Az induktív reaktancia (XLX_L) a tekercs váltakozó áramú, frekvenciafüggő ellenállása, amelynek egysége az ohm:

XL=ωL=2πfL.X_L = \omega L = 2\pi f L.

Ahol LL az induktivitás (henry, H), ff a frekvencia (Hz), ω=2πf\omega = 2\pi f a körfrekvencia (rad/s).

Összefüggés. Az effektív értékekre:

U=XL⋅I,I=UXL.U = X_L \cdot I, \qquad I = \frac{U}{X_L}.

A fáziseltérés induktív jellegű: az áram 90°-ot késik a feszültséghez képest (φ=90∘\varphi = 90^{\circ}). A fizikai ok az, hogy a tekercs árama csak akkor tud növekedni, ha a feszültség már megelőzte. Először megjelenik a feszültség, és csak utána épül fel az áram. A hétköznapi szerelői emlékeztető: C I L: C-nél az I (áram) előre siet, L-nél az I (áram) hátra marad.

Gyakorlati megfigyelés. Ha a mágneskapcsoló tekercsére 230 V váltakozó feszültséget kapcsolunk, a tekercs impedanciája jóval nagyobb, mint az egyenáramú ellenállása. Ez az oka, hogy az előző izzós kísérletben az izzó alig világított. Az izzó elé kötött tekercs sorba kapcsolt XLX_L ellenállásként viselkedik, korlátozza az áramot.

Számítás. Egy szemléltető, nagy induktivitású mágneskapcsoló-tekercs induktivitása 20 H. Számítsuk ki az XLX_L-t 50 Hz-en és az áramfelvételt, ha a tekercs ideálisnak tekinthető és 230 V-ra kapcsoljuk.

Adott: L=20H,f=50Hz,U=230VL = 20\,\text{H}, f = 50\,\text{Hz}, U = 230\,\text{V}
Keresett: XLX_L, II
Képlet: XL=2πfLX_L = 2\pi f L
Behelyettesítve:

XL=2π⋅50Hz⋅20H=6283Ω≈6,28kΩ.X_L = 2\pi \cdot 50\,\text{Hz} \cdot 20\,\text{H} = 6283\,\Omega \approx 6{,}28\,\text{k}\Omega.

Az áram:

I=UXL=230V6283Ω=36,6mA.I = \frac{U}{X_L} = \frac{230\,\text{V}}{6283\,\Omega} = 36{,}6\,\text{mA}.

Ez S=230V⋅36,6mA≈8,4VAS = 230\,\text{V} \cdot 36{,}6\,\text{mA} \approx 8{,}4\,\text{VA}, a kis és közepes váltakozó áramú mágneskapcsolók tartási teljesítményének nagyságrendje; a behúzási áram ennek többszöröse, és a tekercs impedanciája nyitott és behúzott armatúránál erősen eltér (légrés). (ellenőrizendő: gyártói adatlap) ∎

6.2.5 Kapacitív reaktancia: XC=1ωCX_C = \frac{1}{\omega C}

A kondenzátor két, egymástól szigetelővel elválasztott vezető lemez. Egyenáramú körben a feltöltődés után nem folyik át rajta áram. Váltakozó feszültségen viszont folyamatosan hol az egyik, hol a másik irányba töltődik, és a töltőáram a csatlakozó vezetékekben folyik. A kondenzátor tehát váltakozó áramban vezet, de a vezetés mértéke a töltés-váltakozás sebességétől, vagyis a frekvenciától függ.

Definíció. A kapacitív reaktancia (XCX_C) a kondenzátor váltakozó áramú, frekvenciafüggő ellenállása, amelynek egysége az ohm:

XC=1ωC=12πfC.X_C = \frac{1}{\omega C} = \frac{1}{2\pi f C}.

Ahol CC a kapacitás (farad, F), ff a frekvencia (Hz).

Összefüggés. Az effektív értékekre:

U=XC⋅I,I=UXC.U = X_C \cdot I, \qquad I = \frac{U}{X_C}.

A fáziseltérés kapacitív jellegű: az áram 90°-ot siet a feszültséghez képest (φ=−90∘\varphi = -90^{\circ}). Ennek oka, hogy előbb megindul a töltőáram, és csak ahogy a lemezek töltése felépül, növekszik a feszültség. Ezért a kondenzátornál az áram „előre szalad”.

Számítás. Egy fénycsővilágítási körben 4,7 µF-os fázisjavító kondenzátort 230 V-os, 50 Hz-es hálózatra kapcsolnak. Számítsuk ki a kapacitív reaktanciát és a felvett áramot.

Adott: C=4,7μF=4,7⋅10−6F,f=50Hz,U=230VC = 4{,}7\,\mu\text{F} = 4{,}7 \cdot 10^{-6}\,\text{F}, f = 50\,\text{Hz}, U = 230\,\text{V}
Keresett: XCX_C, II
Képlet: XC=12πfCX_C = \frac{1}{2\pi f C}
Behelyettesítve:

XC=12π⋅50Hz⋅4,7⋅10−6F≈677Ω.X_C = \frac{1}{2\pi \cdot 50\,\text{Hz} \cdot 4{,}7 \cdot 10^{-6}\,\text{F}} \approx 677\,\Omega.

Az áram:

I=UXC=230V677Ω≈0,34A.I = \frac{U}{X_C} = \frac{230\,\text{V}}{677\,\Omega} \approx 0{,}34\,\text{A}.

Figyelem. A kondenzátor valóságos veszteségekkel is rendelkezik, és a hálózatról leválasztva életveszélyes töltést tárolhat. A kisméretű kondenzátort is kisütés (kisütő ellenállás, lekapcsolás) után szabad csak megfogni. ∎

6.2.6 Frekvenciafüggés: miért más 50 Hz-en és 1 kHz-en?

Az XLX_L és XCX_C képlete jól mutatja a frekvenciafüggést. A tekercsnél minél nagyobb a frekvencia, annál gyorsabban változik az áram, annál nagyobb az önindukciós feszültség, tehát annál nagyobb a reaktancia. A kondenzátornál minél nagyobb a frekvencia, annál gyorsabban váltakozik a töltés, annál nagyobb a töltőáram, tehát annál kisebb a reaktancia.

Összefüggés. Az XLX_L egyenesen arányos, az XCX_C fordítottan arányos a frekvenciával.

A gyakorlatban ez az oka annak, hogy a tekercs és a kondenzátor másként viselkedik a különböző felharmonikusokon. Egy kapcsolóüzemű tápegység bemeneti szűrőjében a nagyfrekvenciás zavarokat induktivitásokkal fojtják le, míg a nagyfrekvenciás jeleket kondenzátorokkal vezetik el a föld felé. Ugyanaz az elem 50 Hz-en egészen más.

Számítás. Hasonlítsuk össze egy 0,3 H-s tekercs és egy 10 µF-os kondenzátor reaktanciáját 50 Hz-en és 1 kHz-en.

A tekercsnél L=0,3HL = 0{,}3\,\text{H}:

XL,50=2π⋅50⋅0,3≈94,2Ω,X_{L,50} = 2\pi \cdot 50 \cdot 0{,}3 \approx 94{,}2\,\Omega, XL,1000=2π⋅1000⋅0,3≈1885Ω≈1,89kΩ.X_{L,1000} = 2\pi \cdot 1000 \cdot 0{,}3 \approx 1885\,\Omega \approx 1{,}89\,\text{k}\Omega.

A kondenzátornál C=10μF=10⋅10−6FC = 10\,\mu\text{F} = 10 \cdot 10^{-6}\,\text{F}:

XC,50=12π⋅50⋅10⋅10−6≈318Ω,X_{C,50} = \frac{1}{2\pi \cdot 50 \cdot 10 \cdot 10^{-6}} \approx 318\,\Omega, XC,1000=12π⋅1000⋅10⋅10−6≈15,9Ω.X_{C,1000} = \frac{1}{2\pi \cdot 1000 \cdot 10 \cdot 10^{-6}} \approx 15{,}9\,\Omega.

Látható, hogy a tekercs nagyfrekvencián szinte elzárja az utat, a kondenzátor pedig nagyfrekvencián szinte zárlatot jelent. ∎

Az alábbi ábra ugyanezt az összefüggést szemlélteti a frekvencia függvényében.

Reaktanciák frekvenciafüggése - A megadott képletekből (X_L = 2πfL, X_C = 1/(2πfC)) számolt értékek; a két görbe metszéspontja ≈ 91,9 Hz, X_L = X_C ≈ 173 Ω.

Az XLX_L görbe a frekvenciával egyenesen arányosan nő, az XCX_C görbe fordítottan arányosan csökken. A két görbe kb. 92 Hz-en metszi egymást (XL=XC≈173ΩX_L = X_C \approx 173\,\Omega); ez a soros LC-kör rezonanciafrekvenciája, lásd Impedancia, soros és párhuzamos RLC, rezonancia. Ennél kisebb frekvencián a kondenzátor, nagyobbon a tekercs reaktanciája nagyobb; 50 Hz-en XL=94,2ΩX_L = 94{,}2\,\Omega, XC=318ΩX_C = 318\,\Omega.

6.2.7 A három elem összehasonlítása

A táblázatba foglalt összefoglalás a szerelői munka során gyakran előforduló jelenségeket segít gyorsan felismerni.

Elem Reaktancia Fázisszög Áram a feszültséghez képest Egyenáramon
RR 00 0∘0^{\circ} fázisban Ohm-törvény
LL XL=ωLX_L = \omega L +90∘+90^{\circ} késik rövidzár (ideális tekercsben)
CC XC=1ωCX_C = \frac{1}{\omega C} −90∘-90^{\circ} siet szakadás (ideális kondenzátor)

A táblázatban az LL fázisszöge azért pozitív, mert a feszültség előzi meg az áramot. A CC fázisszöge azért negatív, mert ott az áram előzi meg a feszültséget. A három elem együttes viselkedésével, az eredő impedanciával a következő alfejezetben foglalkozunk.

6.2.8 Továbbvitt eredmény

A három elem reaktanciáját és fázisviszonyát a következő alfejezet, az Impedancia, soros és párhuzamos RLC, rezonancia fogja összeépíteni. Ott az ellenállás, a tekercs és a kondenzátor soros és párhuzamos kapcsolásait vizsgáljuk, és kiszámítjuk az eredő váltakozó áramú ellenállást.

Továbbvitt eredmény. Egy RR ellenálláson a feszültség és az áram fázisban van. Egy LL induktivitáson az áram 90°-ot késik, XL=2πfLX_L = 2\pi f L. Egy CC kapacitáson az áram 90°-ot siet, XC=12πfCX_C = \frac{1}{2\pi f C}. Az XLX_L és XCX_C frekvenciafüggő, ezért a váltakozó áramú áramkörök viselkedése nem számolható egyszerű egyenáramú ellenállásokkal.

6.2.9 Valós életbeli alkalmazás

Egy régi, induktív előtéttel (fojtótekerccsel) szerelt fénycső nem világított. A szerelő kicserélte a fénycsövet és a gyújtót, de a lámpa továbbra sem működött. A kismegszakító nem oldott le, tehát zárlat nem volt. A multiméterrel megmérte a fojtótekercs egyenáramú ellenállását: 84 Ω-ot mutatott, ami elsőre jónak tűnt. A hibakeresés közben azonban kiderült, hogy a fojtótekercs menetzárlatos: egy része átütött, és bár az ohmos ellenállás alig változott, az induktivitása drasztikusan lecsökkent. Váltakozó feszültségen a reaktanciája alacsony lett, a fénycső nem kapott megfelelő előtétet. A tanulság: a tekercs váltakozó áramú viselkedését nem az egyenáramú ellenállás, hanem az LL és az XLX_L határozza meg. A hibás tekercset induktivitásmérővel vagy cserepróbával lehet megbízhatóan ellenőrizni.

6.2.10 Gyakorlati útmutató

Cél. Tanműhelyben, törpefeszültségű (jellemzően 24 V-os tanulói) környezetben mutasd meg, hogy a tekercs és a kondenzátor váltakozó áramon korlátozza az áramot, és hogy ez a hatás egyenáramon nem érvényesül.

Eszközök és anyagok. Törpefeszültségű váltakozó áramú forrás (pl. 24 V, 50 Hz), egyenáramú tápegység, 24 V-os jelzőlámpa, néhány 10–50 Ω, 1 W ellenállás, egy legalább 0,5 H-s tekercs, egy 10–47 µF-os, legalább 63 V AC névleges feszültségű fólia- (MKP) vagy bipoláris (motorindító) kondenzátor, multiméter. Polarizált elektrolitkondenzátor váltakozó áramú próbára nem használható.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi, törpefeszültségű környezetre vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd. A kondenzátor törpefeszültségen is tárolhat energiát, ezért a forrásról való lekapcsolás után süsd ki ellenálláson keresztül.

Lépések: 1. Kapcsold le a forrást, tartsd be a feszültségmentesítés öt biztonsági szabályát. 2. Állítsd össze az áramkört: feszültségforrás + jelzőlámpa + tekercs, sorba kötve. Először egyenáramú tápegységről tápláld. Figyeld meg, hogy a lámpa erősen világít-e. 3. Kapcsold le, végezz feszültségmentesítést, majd ugyanazt az áramkört kösd a váltakozó feszültségű forrásra. Figyeld meg, hogy a lámpa gyengébben világít-e, vagy esetleg alig észrevehetően. 4. Ismét lekapcsolás után cseréld ki a tekercset a kondenzátorra, és végezd el mind az egyen-, mind a váltakozó áramú próbát. 5. Multiméterrel mérd meg a forrás feszültségét, a lámpa kapocsfeszültségét és az áramkörben folyó áramot. Számold ki az egyes elemeken mért reaktanciát.

Ellenőrzés. A váltakozó áramú mérésnél a tekercs sorba kötve csökkenti a lámpa fényerejét, mert XLX_L jelentkezik. Egyenáramnál a lámpa fényesebb. A kondenzátoros áramkörben egyenáramnál a lámpa nem világít (a kondenzátor feltöltődött), váltakozó áramnál viszont világít, mert a kondenzátor átengedi a váltakozó áramot.

Tipikus hibák. Tilos polarizált elektrolitkondenzátort váltakozó feszültségre kötni: felmelegszik, kiszáradhat és szétrobbanhat; védőszemüveg kötelező. Az átkötést csak feszültségmentes állapotban végezd; mérni a bekapcsolt, törpefeszültségű körön, megfelelő mérési állásban és a mérővezetékek megfelelő mérési kategóriájával szabad. A lámpa várható árama a választott kondenzátorral: 24V24\,\text{V}-on, 22μF22\,\mu\text{F}-nál XC≈145ΩX_C \approx 145\,\Omega, I≤0,17AI \le 0{,}17\,\text{A}.

6.2.11 Tipikus hibák

  1. Az XLX_L és XCX_C fázisirányának felcserélése. Sokan úgy emlékeznek, hogy „a tekercs siet”, mert az egyfázisú motorok indításánál az indítókondenzátort a segédtekerccsel sorba kötik. A helyes: C I L – a kondenzátornál az áram siet, a tekercsnél késik.
  2. Az ohmos és a reaktáns ellenállás egyszerű összeadása. Ha egy tekercs 10 Ω ohmos és 20 Ω induktív reaktanciával rendelkezik, a váltakozó áramú eredő nem 30 Ω, hanem az impedancia a 102+202≈22,4Ω\sqrt{10^2 + 20^2} \approx 22{,}4\,\Omega. Ezt a hibát az Impedancia, soros és párhuzamos RLC, rezonancia alfejezetben kerülhetjük el.
  3. Kondenzátor váltakozó áramú zárlatnak tekintése. A nagyfrekvencián a kondenzátor kis reaktanciája közel zárlat lehet, de 50 Hz-en egy 4,7 µF-os kondenzátor még több száz ohmos. A kapacitás értékét mindig számold át faradba, mielőtt behelyettesíted az XCX_C képletbe.

6.2.12 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy az ideális tekercs feszültsége és árama között 90°-os fáziseltérés van?
  2. Számítsd ki egy 0,1 H-s tekercs reaktanciáját 50 Hz-en és 500 Hz-en.
  3. Melyik elem reaktanciája csökken a frekvencia növekedésével?
  4. Mi a hiba ebben a kapcsolásban? Egy 230 V-os hálózatra közvetlenül, sorosan kapcsolnak egy 10 µF-os kondenzátort és egy 1,0 H-s fojtótekercset, hogy megemeljék a feszültséget. Számold ki a rezonanciafrekvenciát, és indokold, miért veszélyes.

6.2.13 Megoldások – Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Az ideális tekercsben a feszültség 90°-ot siet az áramhoz képest, tehát az áram 90°-ot késik.
  2. XL,50=2π⋅50⋅0,1=31,4ΩX_{L,50} = 2\pi \cdot 50 \cdot 0{,}1 = 31{,}4\,\Omega; XL,500=2π⋅500⋅0,1=314ΩX_{L,500} = 2\pi \cdot 500 \cdot 0{,}1 = 314\,\Omega.
  3. A kondenzátoré: XC=12πfCX_C = \frac{1}{2\pi f C}.
  4. Rezonanciaveszély. A rezonanciafrekvencia f0=1/(2πLC)=1/(2π1,0H⋅10μF)≈50,3Hzf_0 = 1/(2\pi\sqrt{LC}) = 1/(2\pi\sqrt{1{,}0\,\text{H}\cdot 10\,\mu\text{F}}) \approx 50{,}3\,\text{Hz}, vagyis a hálózati frekvencia közelében van; az LL és CC soros kapcsolása 50 Hz-en rezonanciába kerülhet, ami a két elemen a hálózati feszültség többszörösét is létrehozhatja. Ezért ilyen kapcsolást csak kifejezetten erre méretezve, védőelemekkel szabad építeni.

6.2.14 Feladatok

6.2.14.1 1. feladat (A)

Egy tisztán induktív tekercsre 24 V, 50 Hz váltakozó feszültséget kapcsolunk. Az áram 0,3 A. Határozza meg a tekercs reaktanciáját és induktivitását.

6.2.14.2 2. feladat (A)

Egy kondenzátor 10 µF kapacitású. Számítsa ki a kapacitív reaktanciáját 50 Hz-en és 1 kHz-en.

6.2.14.3 3. feladat (B)

Egy tekercs 0,5 H induktivitású és 12 Ω ohmos ellenállású. 230 V, 50 Hz hálózatra kapcsolva mekkora lesz az áram, ha a tekercs impedanciáját R2+XL2\sqrt{R^2 + X_L^2} képlettel számítjuk? (Ez a következő alfejezetben tanult impedancia alkalmazása.)

6.2.14.4 4. feladat (B)

Egy váltakozó áramú körben sorba van kötve egy 20 Ω-os ellenállás és egy 0,02 H-s ideális tekercs. Rajzolja be a fázorábrát, és határozza meg a fázisszöget, ha az áramot vesszük referencia-irányba. (Csak a fázorok elrendezését kell ábrázolni, a pontos impedanciaszámítást az Impedancia, soros és párhuzamos RLC, rezonancia alfejezetben végezzük el.)

6.2.14.5 5. feladat (C)

Egy frekvenciaváltó kimenetén a feszültség alapfrekvenciája 50 Hz, de a nagy kapcsolási frekvenciájú jelben 10 kHz-es összetevő is van. A szűrő LL induktivitása sorosan a frekvenciaváltó kimenete és a terhelés között, a CC kondenzátora a kimeneten párhuzamosan (keresztirányban) van; a terhelés hatását hagyd figyelmen kívül. Egy L=1mHL = 1\,\text{mH}-s szűrőinduktivitás és egy C=10μFC = 10\,\mu\text{F}-os szűrőkondenzátor esetén hasonlítsd össze, mennyivel más a két elem reaktanciája 50 Hz-en és 10 kHz-en. Miért jó ez a szűrő számára?

6.2.14.6 6. feladat (D – gyakorlati hibakeresés)

Egy világítási áramkörben a kompakt fénycsövek gyakran tönkremennek. A szerelő azt gyanítja, hogy a hálózatban nagyfrekvenciás zavarok vannak. A legegyszerűbb mérési módszerrel, multiméterrel mit tud ellenőrizni, és hogyan igazolhatja a hiba valódi okát? Mire kell ügyelnie a fénycső tápegységének megbontása előtt?

6.2.15 Megoldások

6.2.15.1 1. feladat

Adott: U=24V,I=0,3A,f=50HzU = 24\,\text{V}, I = 0{,}3\,\text{A}, f = 50\,\text{Hz}
Keresett: XLX_L, LL
Képlet: XL=UIX_L = \frac{U}{I} és L=XL2πfL = \frac{X_L}{2\pi f}
Behelyettesítve: XL=24V0,3A=80ΩX_L = \frac{24\,\text{V}}{0{,}3\,\text{A}} = 80\,\Omega
L=80Ω2π⋅50Hz=80314≈0,255HL = \frac{80\,\Omega}{2\pi \cdot 50\,\text{Hz}} = \frac{80}{314} \approx 0{,}255\,\text{H}
Ellenőrzés: 0,255H0{,}255\,\text{H} tipikus fojtótekercs érték. ∎

6.2.15.2 2. feladat

Adott: C=10μF=10⋅10−6F,f1=50Hz,f2=1000HzC = 10\,\mu\text{F} = 10 \cdot 10^{-6}\,\text{F}, f_1 = 50\,\text{Hz}, f_2 = 1000\,\text{Hz}
Keresett: XC,50,XC,1000X_{C,50}, X_{C,1000}
Képlet: XC=12πfCX_C = \frac{1}{2\pi f C}
Behelyettesítve: XC,50=12π⋅50⋅10⋅10−6≈318ΩX_{C,50} = \frac{1}{2\pi \cdot 50 \cdot 10 \cdot 10^{-6}} \approx 318\,\Omega
XC,1000=12π⋅1000⋅10⋅10−6≈15,9ΩX_{C,1000} = \frac{1}{2\pi \cdot 1000 \cdot 10 \cdot 10^{-6}} \approx 15{,}9\,\Omega
Ellenőrzés: nagyobb frekvencián kisebb reaktancia, ami megfelel az elméletnek. ∎

6.2.15.3 3. feladat

Adott: L=0,5H,R=12Ω,U=230V,f=50HzL = 0{,}5\,\text{H}, R = 12\,\Omega, U = 230\,\text{V}, f = 50\,\text{Hz}
Keresett: II
Képlet: XL=2πfLX_L = 2\pi f L és Z=R2+XL2Z = \sqrt{R^2 + X_L^2}
Behelyettesítve: XL=2π⋅50⋅0,5=157ΩX_L = 2\pi \cdot 50 \cdot 0{,}5 = 157\,\Omega
Z=122+1572=144+24649=24793≈157,5ΩZ = \sqrt{12^2 + 157^2} = \sqrt{144 + 24649} = \sqrt{24793} \approx 157{,}5\,\Omega
I=UZ=230V157,5Ω≈1,46AI = \frac{U}{Z} = \frac{230\,\text{V}}{157{,}5\,\Omega} \approx 1{,}46\,\text{A}
Ellenőrzés: a tekercs reaktanciája sokkal nagyobb, mint az ohmos ellenállása, ezért az impedanciát döntően az XLX_L határozza meg. Ha az ohmos ellenállást elhanyagoltuk volna, I=230157≈1,46AI = \frac{230}{157} \approx 1{,}46\,\text{A} lett volna, a különbség elhanyagolható. ∎

6.2.15.4 4. feladat

Az áram referencia-irányba (vízszintesen jobbra) mutat. Az ellenálláson eső feszültség fázisban van az árammal, tehát ugyanabba az irányba mutat. A tekercsen eső feszültség 90°-ot siet az áramhoz képest, tehát függőlegesen felfelé mutat. Az eredő feszültség az ellenállás és a tekercs feszültségének vektorösszege.

Soros RL-kör fázorábrája: R = 20 Ω, ωL = 6,28 Ω - Az áram vízszintes referencia (rövid nyíl, I). U_R ∥ I, U_L erre merőlegesen felfelé; arányuk U_R : U_L = R : X_L = 20 : 6,28, ezért φ ≈ 17,4°. Az eredő U (szaggatott) a két fázor paralelogramma-szabály szerinti összege.

Az ábrán a feszültség és az áram közötti φ\varphi fázisszög az UU és az II vektorok által bezárt szög. Az URU_R és ULU_L vektorokból φ=arctan⁡ULUR=arctan⁡XLR\varphi = \arctan\frac{U_L}{U_R} = \arctan\frac{X_L}{R}. Adatokkal: XL=2π⋅50Hz⋅0,02H≈6,28ΩX_L = 2\pi \cdot 50\,\text{Hz} \cdot 0{,}02\,\text{H} \approx 6{,}28\,\Omega, φ=arctan⁡6,2820≈17,4∘\varphi = \arctan\frac{6{,}28}{20} \approx 17{,}4^{\circ}; az áram 17,4∘17{,}4^{\circ}-kal késik a feszültséghez képest. ∎

6.2.15.5 5. feladat

Adott: L=1mH=10−3H,C=10μF=10⋅10−6F,f1=50Hz,f2=10000HzL = 1\,\text{mH} = 10^{-3}\,\text{H}, C = 10\,\mu\text{F} = 10 \cdot 10^{-6}\,\text{F}, f_1 = 50\,\text{Hz}, f_2 = 10000\,\text{Hz}
Keresett: XLX_L és XCX_C mindkét frekvencián, a rezonanciafrekvencia és az osztó átvitele
Terheletlen LC-osztó: H=XCXC−XLH = \dfrac{X_C}{X_C - X_L} (a reaktanciák előjelével) =11−ω2LC= \dfrac{1}{1-\omega^2 LC}.
Képlet: XL=2πfL,XC=12πfC,f0=12πLC,H=11−ω2LCX_L = 2\pi f L, X_C = \frac{1}{2\pi f C}, f_0 = \frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}, H = \frac{1}{1-\omega^2 LC}
Behelyettesítve f1=50Hzf_1 = 50\,\text{Hz}-en: XL=2π⋅50⋅10−3≈0,314ΩX_L = 2\pi \cdot 50 \cdot 10^{-3} \approx 0{,}314\,\Omega (elhanyagolható)
XC=12π⋅50⋅10⋅10−6≈318ΩX_C = \frac{1}{2\pi \cdot 50 \cdot 10 \cdot 10^{-6}} \approx 318\,\Omega; az osztó átvitele H≈1,001H \approx 1{,}001, az alapharmonikus akadálytalanul átmegy.

Behelyettesítve f2=10kHzf_2 = 10\,\text{kHz}-en: XL=2π⋅10000⋅10−3≈62,8ΩX_L = 2\pi \cdot 10000 \cdot 10^{-3} \approx 62{,}8\,\Omega
XC=12π⋅10000⋅10⋅10−6≈1,59ΩX_C = \frac{1}{2\pi \cdot 10000 \cdot 10 \cdot 10^{-6}} \approx 1{,}59\,\Omega

Rezonanciafrekvencia: f0=12π10−3⋅10−5≈1,59kHzf_0 = \frac{1}{2\pi\sqrt{10^{-3}\cdot 10^{-5}}} \approx 1{,}59\,\text{kHz}. A 10kHz10\,\text{kHz}-es összetevőre H=11−ω2LC=11−39,5≈−0,026H = \frac{1}{1-\omega^2 LC} = \frac{1}{1-39{,}5} \approx -0{,}026, azaz |H|<1|H| < 1: kb. 3838-szoros csillapítás.

Következtetés. A soros induktivitás a nagyfrekvenciás összetevőt fojtja (XL≫XCX_L \gg X_C 10kHz10\,\text{kHz}-en), a keresztirányú kondenzátor pedig a maradékot levezeti. A szűrő akkor hatékony, ha a rezonanciafrekvenciája (f0=1/(2πLC)f_0 = 1/(2\pi\sqrt{LC})) jóval az alapfrekvencia felett, de jóval a zavaró frekvencia alatt van. (Figyelem: L=10μHL = 10\,\mu\text{H} és C=10μFC = 10\,\mu\text{F} esetén f0≈15,9kHzf_0 \approx 15{,}9\,\text{kHz} lenne, és a 10kHz10\,\text{kHz} még a rezonancia alatt van, ott a szűrő nem csillapít, hanem kb. 1,651{,}65-szörösre erősít.) ∎

6.2.15.6 6. feladat

Hibakeresési vázlat. A hálózati zavarok gyakran a nemlineáris fogyasztóktól (például kapcsolóüzemű tápegységek) származnak. Multiméterrel csak a feszültség effektív értéke és (ha a műszer tudja) a frekvencia mérhető: ez a szinuszostól eltérő, nagyfrekvenciás zavart nem mutatja ki, legfeljebb az effektív érték eltérését a vártól. A nagyfrekvenciás zavar valódi okát oszcilloszkóppal vagy hálózatminőség-elemzővel kell igazolni (lásd Oszcilloszkóp és jelalakok). A beépített elektronikát (a kompakt fénycső tápegységét) nem javítjuk, hanem a fénycsövet cseréljük. Biztonság: a kompakt fénycső tápegységének szűrőkondenzátora a hálózati csúcsfeszültségre (kb. 325 V) töltődik, ezért megbontás előtt az öt szabály szerint feszültségmentesíteni (lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése kétpólusú vizsgálóval, szükség szerint földelés és rövidre zárás, szomszédos részek lefedése) és a kondenzátort ellenálláson át ki kell sütni. Feszültség alatt a készüléket megbontani tilos.

6.2.16 Rövid összefoglaló

Az ideális ellenállás váltakozó áramú körben ohmos viselkedést mutat, a feszültség és az áram fázisban van egymással, I=URI = \frac{U}{R}. A tekercsben az önindukció miatt az áram 90°-ot késik a feszültséghez képest, és a reaktanciája XL=ωL=2πfLX_L = \omega L = 2\pi f L. A kondenzátorban az áram 90°-ot siet a feszültséghez képest, és a reaktanciája XC=1ωC=12πfCX_C = \frac{1}{\omega C} = \frac{1}{2\pi f C}. Az XLX_L a frekvenciával egyenesen arányos, az XCX_C fordítottan arányos. A gyakorlati szerelésben ezért a tekercs nagyfrekvencián fojt, a kondenzátor nagyfrekvencián átenged. A továbbvitt eredmények: a reaktancia és a fáziseltérés fogalmát a soros és párhuzamos RLC-körök, az impedancia és a rezonancia tárgyalásánál használjuk fel az Impedancia, soros és párhuzamos RLC, rezonancia alfejezetben. Az ottani számítások alapját ezek az XLX_L és XCX_C képletek, valamint a 90°-os fázistolások alkotják.