Képzeld el, hogy egy régi lakásban készülsz kicserélni egy kapcsolót. A kezedben van a kétpólusú feszültségvizsgáló, a szigetelt csavarhúzó, és a kapcsoló mögött ott van néhány színes vezeték. A munka akkor lesz biztonságos és értelmes, ha pontosan tudod, hogy mi „van” a vezetékekben; miért ráz meg a feszültség; miért melegszik a vékony vezeték; és miért nem enged áramot a szigetelő csavarhúzó nyele. Ezt a tudást nem lehet elválasztani az anyag legkisebb építőköveitől, az atomoktól. A villanyszerelő napi munkája során nem az atomot nézi, de a feszültség, áram és ellenállás fogalma minden egyes mérésnél, bekötésnél és hibakeresésnél az atomi töltésekre vezethető vissza. Ha ezt az alapot jól megérted, a későbbi kapcsolások, védelmek és gépek már csak ennek az egyszerű képnek a kiterjesztései lesznek.
A másik ok, amiért ezzel a fejezettel kezdünk: a villamosipar
jelölésrendszere, méréstechnikája és hibavédelme mind feltételezi, hogy
a szerelő meg tudja különböztetni a feszültséget, az áramot és az
ellenállást. Akkor fogsz jól mérni multiméterrel, ha nem kevered a
V és az A állást; akkor fogsz jó vezetéket
választani, ha érted, miért növeli a vékony, hosszú, rossz anyagú vezető
az ellenállást. Így ez a fejezet nem csak elméleti érdekesség, hanem a
szakmai nyelv és a napi mérések alapkő-lefektetése.
Egy atomot leggyakrabban úgy képzelünk el, mint egy parányi naprendszert: a középpontjában van a protonokból álló atommag, körülötte pedig elektronok mozognak. A protonok pozitív, az elektronok negatív töltésűek. Az atommagban lévő neutronok elektromosan semlegesek. Az anyagot a protonok és az elektronok közötti vonzó kölcsönhatás tartja össze, ugyanakkor bizonyos anyagokban a legkülső elektronok viszonylag könnyen elszakadhatnak eredeti atomjuktól. Ez a többlet- vagy hiánytöltés a villamos jelenségek alapja.
A feszültség–áram–ellenállás hármast legkönnyebb egy vízvezeték-rendszerrel szemléltetni, bár a hasonlat nem tökéletes, és a későbbi számításoknál mindig a pontos fizikai definíciókhoz kell visszatérni. A feszültség olyan, mint a cső két vége közötti nyomáskülönbség: ha nincs nyomáskülönbség, nem folyik víz; ha nincs feszültség, nem folyik áram. Az áram olyan, mint a víz áramlási sebessége, pontosabban a cső keresztmetszetén időegység alatt átáramló vízmennyiség. Az ellenállás pedig a cső szűkülete, belső súrlódása, amely akadályozza az áramlást: adott nyomáskülönbség mellett a szűkebb, hosszabb csövön kevesebb víz fér át. Ennek az analógiának a segítségével az áramkört is könnyen átlátod: a feszültségforrás a nyomást, az ellenállás a fogyasztót, a vezeték pedig a csövet jelenti.
Az alábbi ábra azt a legegyszerűbb, tanulási célú áramkört mutatja, amelyet élesben csak feszültségmentesítés és a tanműhelyi, törpefeszültségű gyakorlatok szabályai szerint szabad használni. A rajzon a feszültségforrás, egy ellenállás és egy árammérő látható.
A rajz értelmezése: a feszültségforrás (U) nyomáskülönbséget hoz létre, az azonos vezetőszálon az ellenállás (R1) az áramot korlátozza, az ampermérő (P1, a körben „A” jellel) pedig ugyanabba az áramkörbe van sorosan beiktatva, ezért azt az áramot méri, amely a körben folyik. A technikai áramirányt a forrás pozitív sarkától a negatív sarkig rajzoljuk, függetlenül attól, hogy a valóságban az elektronok negatívból pozitív felé mozognak.
Definíció. Elektromos töltés az anyag azon alapvető tulajdonsága, amely miatt a részecskék az elektromos térben erőhatást gyakorolnak egymásra. Jele , SI-mértékegysége a coulomb, jele . A legkisebb, szabadon előforduló negatív töltés az elektron töltése, amelyet elemi töltésnek nevezünk:
A proton töltése ugyanekkora nagyságú, de pozitív. A semleges atomban annyi proton van, mint elektron, ezért a külső töltése nulla. Ha egy atomból elektront távolítunk el, pozitív ion, ha elektront adunk hozzá, negatív ion keletkezik.
Az elektrosztatikus jelenségek akkor lépnek fel, amikor töltések halmozódnak fel egy anyagon, például dörzsölés hatására. A műanyag fésű megdörzsölve papírdarabkákat vonz, a szőnyegen járva pedig feltöltődhet a testünk, és egy kilincs megérintésekor apró szikra ugrik. A szerelőnek ezért különösen fontos tudnia, hogy a feltöltődés érzékeny elektronikai alkatrészeket is tönkretehet, és egyes üzemekben az ilyen kisüléseket külön védelmi intézkedésekkel kell megelőzni.
Az anyagokat a villamosiparban aszerint csoportosítjuk, hogy milyen könnyen engedik elmozdulni a töltéshordozókat.
Definíció. Vezető az az anyag, amelyben a töltéshordozók szabadon, viszonylag csekély akadállyal el tudnak mozdulni. Szigetelő az az anyag, amelyben a töltéshordozók gyakorlatilag nem tudnak szabadon elmozdulni. Félvezető az az anyag, amelynek vezetőképessége a vezető és a szigetelő közé esik, és ezt a vezetőképességet adalékolással, hőmérséklettel, fénnyel vagy elektromos térrel jelentősen befolyásolni lehet.
A villanyszerelő napi gyakorlatában a legfontosabb vezetők a fémek, elsősorban a réz és az alumínium. A fémekben az atomok legkülső elektronjai úgynevezett delokalizált elektronfelhőt alkotnak, amelyben az elektronok már nem egyetlen atomhoz tartoznak, hanem az egész anyagban elmozdulhatnak. A szigetelőkben, például a PVC-ben, a gumiban, az üvegben, a kerámiában és a száraz levegőben, az elektronok erősen kötöttek, ezért nem lép fel jelentős áramvezetés. A félvezetők közé tartozik a szilícium és a germánium; ezeket a későbbi elektronikai fejezetekben használjuk majd diódákhoz, tranzisztorokhoz és fényelemekhez.
A tartós villamos áram létrehozásához olyan berendezésre van szükség, amely folyamatosan töltéseket választ szét, és így potenciálkülönbséget tart fenn. A fontosabb feszültségforrások:
A villanyszerelő számára a feszültségforrások két nagy csoportja fontos: a hálózati váltakozó feszültség és a törpefeszültségű egyen- vagy váltakozó forrás, például akkumulátor vagy leválasztó transzformátor. Az Otthoni tanulólabor és szerszámkészlet biztonságosan alfejezetben már olvashattad a biztonságos tanulólabor kialakítását, itt pedig az a lényeg, hogy a feszültségforrás mindig valamilyen energiabefektetéssel hozza létre a töltésszétválasztást.
Definíció. Feszültség két pont között a potenciálkülönbség, amely megmutatja, mekkora munkát végez a villamos tér, miközben egységnyi (1 C) töltést az egyik pontból a másikba mozgat. Jele , SI-mértékegysége a volt, jele . Képlete:
ahol a villamos munka joule-ban (), pedig a mozgatott töltés coulombban (). A feszültség tehát nem „folyik”, hanem két pont közötti állapotkülönbség.
A feszültség mindig két pont között értelmezhető. A kapcsolási rajzokon a feszültségmérőt ezért mindig párhuzamosan kötjük a mérendő két ponthoz. A gyakorlatban egy fázis és a nulla között 230 V, két fázis között 400 V a hálózati feszültség a hazai kisfeszültségű rendszerben (az értékek tájékoztató jellegűek, és a hálózati engedélyes, illetve a hatályos szabványok előírásai szerint ellenőrizendők).
Definíció. Villamos áram a töltések rendezett, irányított mozgása. Az áramerősség, röviden áram, megadja, hogy a vezető keresztmetszetén időegység alatt mekkora töltésmennyiség halad át. Jele , SI-mértékegysége az amper, jele . Képlete:
ahol coulombban, pedig másodpercben () adott. A gyakorlatban használjuk még a milliampert () és a kiloampert () is.
Szabály. Technikai áramirány: a kapcsolási rajzokon és a szakmai számításokban az áram irányát a feszültségforrás pozitív sarkától a negatív sarkáig, tehát a potenciálmagasabb ponttól a potenciálalacsonyabb pont felé vesszük fel. A valóságban a fémekben az elektronok a negatív saroktól a pozitív sarok felé mozognak, ám a technikai áramirány a pozitív töltéshordozók fiktív mozgását írja le. Ennek a megállapodásnak az a jelentősége, hogy a rajzokon, a nyilak és a mérések mindig ugyanazt az irányt jelöljék; a szerelőnek tehát nem kell minden alkalommal az elektronok haladási irányát keresnie.
Definíció. Villamos ellenállás a vezető azon tulajdonsága, amely akadályozza a töltéshordozók áramlását. Jele , SI-mértékegysége az ohm, jele . Ha egy adott feszültség hatására a vezetőn átfolyó áramot mérünk, az ellenállás az
hányadossal adható meg. Ez a képlet a(z) Ohm törvénye, villamos munka, teljesítmény és hatásfok alfejezetben kerül majd részletes tárgyalásra, de a fogalmat már itt meg kell alapozni.
Az ellenállás mértékét az anyag minősége, a vezető hossza, keresztmetszete és hőmérséklete határozza meg; ezt a(z) Az ellenállás függése az anyagtól, mérettől és hőmérséklettől alfejezetben vizsgáljuk pontosan. A gyakorlati szerelői munkában az ellenállás egyaránt jelentheti a fogyasztó ellenállását (például izzószál, fűtőszál, motor tekercselése), a vezeték káros ellenállását, a rossz kötés átmeneti ellenállását vagy a szigetelés szivárgási ellenállását. Nem mindegy, hogy éppen hasznos vagy káros ellenállásról van szó.
Az áramnak nem látjuk közvetlenül a töltésáramlást, ezért a villanyszerelő mindig valamelyik hatásán keresztül érzékeli és méri.
Példa. 1. kidolgozott feladat – töltés és áram. Egy tanműhelyi áramkörben, 12 V-os egyenáramú tápegységről hajtott izzón 1,8 A erősségű áram folyik. Mennyi töltés halad át az izzó keresztmetszetén 40 másodperc alatt?
Megoldás. Adott: , . Keresett: . Képlet: . Behelyettesítés:
Az eredmény töltés. Ellenőrzésképpen: ha a töltés valóban 72 C, akkor az áram , ami visszaadja az eredeti adatot.
Példa. 2. kidolgozott feladat – feszültség és villamos munka. Egy elem két pólusa között a feszültség 9 V. Az elemből a fogyasztó 0,3 C töltést mozgat át. Mennyi villamos munkát végez az elem ezalatt?
Megoldás. Adott: , . Keresett: . Képlet: . Behelyettesítés:
Az eredmény villamos munka. Ellenőrzés: a mértékegység joule, ami a feszültség-volt és a töltés-coulomb szorzatából adódik. A valóságban ilyen kis munkát az elem könnyen elvégez, de a mindennapi hálózati fogyasztóknál a mozgatott töltésmennyiség és a feszültség sokkal nagyobb, ezért a munka joule-ban óriási szám lenne; ehelyett a teljesítményt és a kWh-t használjuk.
Egy tipikus hibakeresési helyzetben, például egy 12 V-os tanműhelyi kapcsolásban a szerelő azt tapasztalja, hogy a lámpa nem világít, pedig a tápegység be van kapcsolva. Első lépésben multiméterrel feszültséget mér a tápegység kimenete között: 12,3 V-ot kap. Ezután a lámpa kapcsai közé mér, ott már csak 0 V-ot. A hiányzó feszültség arra utal, hogy a vezető valahol megszakadt, vagy egy sorkapocs meglazult. Ezt ellenállásméréssel tudja megerősíteni: feszültségmentesítés után a sorkapcsokon a vártnál sokkal nagyobb, gyakorlatilag végtelen ellenállást mér. Itt egyszerre jelenik meg mindhárom fogalom: a feszültség mint potenciálkülönbség, az áram mint a töltésáramlás, és az ellenállás mint a vezetőben és a csatlakozásokban lévő akadály.
A gyakorlati helyszíni munkában a szerelő a mérési kategóriáknak megfelelő minőségű műszert választ; ezt részletesen a(z) Mérés alapjai, mérési hibák és műszerosztályok alfejezet tárgyalja. Itt annyit kell rögzíteni: a feszültséget mindig párhuzamosan, az áramot mindig sorosan mérjük, az ellenállást pedig csak feszültségmentesített, kisütött áramkörben.
A válaszokat a Megoldások szakasz elején találod.
1. feladat (A). Definiáld a feszültséget, az áramot és az ellenállást, és add meg mindhárom SI-mértékegységét! Írd le a kapcsolódó áramerősség-képletet is.
2. feladat (A). Egy tápegység 4,5 V feszültséget tart fenn, és 0,6 C töltést mozgat át a fogyasztón. Mennyi villamos munkát végez? Számolj mértékegységekkel!
3. feladat (B). Egy akkumulátor adattábláján ez áll: 1,2 V, 2500 mA⋅h. Hány coulomb töltést tud leadni, ha teljesen feltöltött állapotból teljesen lemerül? (Segítség: 1 mA·h = 3,6 C.)
4. feladat (B). Rajzold le szövegesen azt az áramkört, amelyben egy feszültségforrásra sorosan kapcsolnak egy ellenállást, és az ellenállással sorosan egy árammérőt, majd az ellenállással párhuzamosan egy feszültségmérőt! Melyik műszer melyik fizikai mennyiséget méri?
5. feladat (C). Egy kezdő szerelő úgy próbálja megmérni az izzó áramát, hogy a multimétert az izzó kapcsaira közvetlenül párhuzamosan köti, miközben az izzó sorosan csatlakozik a feszültségforráshoz. Mi történik, és miért? Mi a helyes bekötés?
6. feladat (D). Egy tanműhelyi 12 V-os áramkörben a lámpa nem világít. A szerelő feszültségmérést végez: a tápegység kimenetén 12,2 V, a lámpa kapcsain 0 V. Feszültségmentesítés után ellenállásméréssel a lámpa bekötő vezetékén a mérőműszer “OL” (túl nagy, végtelen) értéket mutat. Mi a legvalószínűbb hiba, és mi a javítás?
Önellenőrzés – válaszok
1. feladat – megoldás. A feszültség két pont között a potenciálkülönbség, jele , mértékegysége . Képlete , ahol joule, coulomb. Az áram a töltések rendezett mozgása, jele , mértékegysége . Képlete , ahol coulomb, másodperc. Az ellenállás a vezető töltésáramlást akadályozó tulajdonsága, jele , mértékegysége . Képlete .
2. feladat – megoldás. Adott: , . Keresett: . Képlet: . Behelyettesítés: . Az eredmény villamos munka.
3. feladat – megoldás. Az akkumulátor kapacitása . Tudjuk, hogy , ezért . Az akkumulátor tehát töltést tud leadni.
4. feladat – megoldás. A kapcsolás: a feszültségforrás pozitív kivezetéséből vezeték megy az árammérő egyik kivezetésébe, az árammérő másik kivezetéséből az ellenállás egyik kapcsába, az ellenállás másik kapcsából vissza a feszültségforrás negatív kivezetésébe. Az ellenállás két kapcsa közé, tehát párhuzamosan, csatlakozik a feszültségmérő két kivezetése. Az árammérő az áramot, a feszültségmérő az ellenálláson eső feszültséget méri.
5. feladat – megoldás. Az árammérőt párhuzamosan kötni súlyos műszer- és áramköri hiba. Az árammérő belső ellenállása nagyon kicsi, ezért párhuzamos kötéskor gyakorlatilag rövidre zárja az izzót, a tápegység túlárama kioldhatja a védelmet vagy tönkreteszi a műszert. Helyes bekötés: az izzóval sorosan kell beiktatni az árammérőt, úgy, hogy a műszer bemenetén ugyanaz az áram folyjon át, mint az izzón.
6. feladat – megoldás. A tünetek alapján a lámpa kapcsain hiányzó feszültség és a vezeték végtelen ellenállása arra utal, hogy a lámpához vezető valamelyik vezeték megszakadt, egy sorkapocs meglazult, vagy a biztosíték/olvadóbiztosító kiolvadt, ha van ilyen az áramkörben. A javítás: feszültségmentesítés, a feltételezett szakasz ellenállásmérése, a meglazult kötés meghúzása vagy a szakadt vezeték cseréje, majd a feszültség visszakapcsolása után működési próba.
Az anyag legkisebb, villamos szempontból meghatározó építőkövei a töltött részecskék: az elektron negatív, a proton pozitív töltésű. Az elektromos töltés SI-mértékegysége a coulomb, az elemi töltés . A feszültség két pont közötti potenciálkülönbség, jele , mértékegysége volt; , azaz egységnyi töltésre jutó munka. A villamos áram a töltések rendezett mozgása, jele , mértékegysége amper; . A technikai áramirány a pozitív saroktól a negatív sarok felé mutat, az elektronok ezzel ellentétesen mozognak. Az ellenállás a töltésáramlást akadályozó tulajdonság, jele , mértékegysége ohm; . A feszültséget mindig párhuzamosan, az áramot mindig sorosan mérjük. A vezető anyagokban szabadon mozoghatnak az elektronok, a szigetelőkben nem; a félvezetők a kettő közötti átmenetet képviselik. Ezt az alapfogalom-készletet használjuk minden további fejezetben, így a(z) Ohm törvénye, villamos munka, teljesítmény és hatásfok és a(z) Mérés alapjai, mérési hibák és műszerosztályok alfejezetben is. Hálózati feszültségű munkát önállóan ne végezz; a tanműhelyi gyakorlatokhoz az Otthoni tanulólabor és szerszámkészlet biztonságosan alfejezet biztonsági irányelvei az irányadóak.
Továbbvitt eredmény. A feszültség, áram és ellenállás itt bemutatott definícióját, képleteit és mértékegységeit használja minden további alfejezet, különösen a(z) Ohm törvénye, villamos munka, teljesítmény és hatásfok, a(z) Az ellenállás függése az anyagtól, mérettől és hőmérséklettől és a(z) Mérés alapjai, mérési hibák és műszerosztályok alfejezet. A gyakorlati méréseknél e három fogalom nélkül nem értelmezhető sem a multiméter, sem a hibakeresés.
Nem hivatkoztam konkrét, csak interneten keresztül elérhető forrásra. A fizikai alapmennyiségek és az SI-mértékegységek stabil tudást képviselnek; a hálózati feszültségértékek (230/400 V, 50 Hz) a hazai gyakorlatban használatosak, de tervezési vagy kivitelezési alapadatként a hatályos szabványban és a hálózati engedélyes előírásai szerint ellenőrizendők.