29.1 Indítómotorok

29.1.1 Motiváció

Téli reggelen az ügyfél telefonál: „csak kattan egyet az autó, de nem indul”. A műhelyben először sokaknak az akkumulátor jut eszébe, de a hibás indítómotor, a meglazult testkábel vagy a kopott mágneskapcsoló is pontosan ugyanezt a tünetet okozhatja. Ahhoz, hogy céltudatosan, alkatrészcsere-lottó nélkül keressük meg a hibát, ismernünk kell az indítókör áramútját, a mágneskapcsoló behúzó- és tartótekercsének szerepét, valamint az indítómotor nyomaték–fordulatszám jelleggörbéjét. Ebben az alfejezetben a műhelyi beméréshez szükséges villamos és mechanikai alapokat építjük fel.

29.1.2 Szemléletes kép

Képzelj el egy soros benzinmotort a motortérben. Az indítómotor hengeres teste a váltóharanghoz van csavarozva, tengelyén egy kis fogaskerék (az indítófogaskerék) kapcsolódik a lendkerék fogkoszorújához. Az indítómotor hátulján két vastag rézkábel-kötést látsz: az egyik közvetlenül az akkumulátor pozitív sarujáról jön (30-as áramkör), a másik a mágneskapcsoló motor felé menő kimenete. Mellette egy vékonyabb vezeték (50-es áramkör) vezet a gyújtáskapcsoló indítóállásából a mágneskapcsoló vezérlőbemenetére. Indításkor először a vékony vezetéken folyó kisebb áram működteti a mágneskapcsolót, amely betolja a fogaskereket a fogkoszorúba, és csak ezután zárja be a vastag főáramkört. A motor nagy nyomatéka megforgatja a főtengelyt, amíg a motor saját erejéből be nem indul.

29.1.3 Indítási feltételek és teljesítményszükséglet

A belső égésű motor nem képes nulla fordulatszámról saját erőből elindulni, ezért külső nyomatékra van szüksége. Az indítás során le kell győzni:

Definíció. Az indítási fordulatszám az a legkisebb főtengely-fordulatszám, amelyen a keverékképzés, a kompresszió és a gyújtás már megbízhatóan létrehozza az első égést. Személyautóknál ez Otto-motoron jellemzően 80–120 1/min, dízelmotornál 150–250 1/min nagyságrendű (ellenőrizendő: gyártói adat, típusfüggő). Indítási segédberendezés nélküli dízelmotor hidegben ennél jóval magasabb fordulatot is igényelhet.

Összefüggés. Az indítómotor villamos teljesítményfelvétele az egyszerű egyenáramú teljesítményképlettel számolható:

P=U⋅IP = U \cdot I

ahol UU az indítómotor kapcsain mérhető feszültség, II az indítóáram. A gyakorlatban a névleges 12 V-ból az indításkori nagy áram miatt csak 9–11 V jut az indítómotorra, így a leadott mechanikai teljesítmény kisebb, mint amit a 12 V-tal számolnánk.

Számítás. Adott: indítómotor kapocsfeszültsége U=10VU = 10\,\text{V}, indítóáram I=180AI = 180\,\text{A}. Keresett: a felvett villamos teljesítmény. Képlet: P=U⋅IP = U \cdot I. Behelyettesítés: P=10V⋅180A=1800W=1,8kWP = 10\,\text{V} \cdot 180\,\text{A} = 1800\,\text{W} = 1{,}8\,\text{kW}. Eredmény: a motor 1,8 kW villamos teljesítményt vesz fel. Ellenőrzés: a tipikus személyautó-indítómotor 1,0–2,5 kW névleges teljesítményű, így az eredmény reális nagyságrendű. ∎

29.1.4 Az indítómotor működése

Felépítés és működés. A hagyományos indítómotor soros gerjesztésű egyenáramú motor, amelynek armatúratekercse és gerjesztőtekercse sorba van kapcsolva. Ennek előnye, hogy a nyomaték nemlineárisan nő az árammal: kis fordulatszámon nagy áram folyik, a gerjesztőfluxus is nagy, ezért igen nagy indítónyomaték keletkezik. Ahogy a motor felpörög, az indukált ellenfeszültség nő, az áram és a nyomaték csökken. A soros gerjesztésű motort tilos terhelés nélkül járatni, mert a terhelés csökkenésével az áram és a fluxus csökken, a motor pedig veszélyesen felgyorsulhat, sőt szétszakadhat a forgórésze.

Mágneskapcsoló. Az indítómotor nagy áramát nem kapcsoljuk közvetlenül a gyújtáskapcsolóval, mert az semmilyen praktikus utastéri kapcsolót nem bírna el. Ehelyett az 50-es kapcson keresztül egy mágneskapcsolót (behúzó relét) vezérlünk, amely két tekercset tartalmaz:

Amikor a horgony a véghelyzetbe ér, a mágneskapcsoló főérintkezője zárja a 30-as kapocs és a motor közötti áramkört. Ekkor a behúzótekercs két oldala közel azonos feszültségre kerül, ezért gyakorlatilag kikapcsolódik, és csak a tartótekercs dolgozik. A behúzótekercs soros bekötése tehát két célt szolgál: korlátozza a kezdeti áramot, és biztosítja, hogy a fogaskerék akkor kapjon nyomatékot, amikor már kellően mélyen benne van a fogkoszorúban.

Az indítókör elvi kapcsolási rajza: 30-as főáramkör és 50-es vezérlőáramkör - Alapállapot: gyújtáskapcsoló nyitva, mágneskapcsoló kiengedve, a 30–45 főérintkező nyitott. Vezérlés: 50 → K1 behúzótekercs → 45 → M1 → test, és 50 → K2 tartótekercs → test. A főérintkező zárása után a 30-as kapocs közvetlenül a motorra kapcsol. A főáramkör biztosítása járműfüggő (ellenőrizendő: gyártói rajz).

Az áramút követése: indításkor az 50-es kapocsra kerülő feszültség a behúzótekercsen keresztül az indítómotor armatúráján át a testre záródik, a tartótekercs pedig közvetlenül a testre. A behúzótekercs és a motor soros ellenállása korlátozza ezt a vezérlőáramot. Amikor a főérintkező zár, a 30-as kapocsról a teljes indítóáram a motorra folyik, és a behúzótekercs kikapcsolódik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Az indítómotor metszete: a mágneskapcsoló a villán át a fogaskereket a lendkerék fogkoszorújába tolja, majd zárja a főérintkezőt, és a motor forog.
Az indítómotor metszete nyugalomban és bekapcsolt állapotban

A metszet (a) része a nyugalmi állapotot mutatja (fogaskerék kint, főérintkező nyitva), a (b) része a bekapcsoltat (a fogaskerék a fogkoszorúban, az érintkezőhíd zárja a 30-as és a 45-ös kapcsot). Az interaktív változat lépésenként végigvezet a folyamaton, és a „csak kattan” esetet is megmutatja.

Szabadonfutó. Az indítófogaskereket szabadonfutó védi. Miután a motor beindul, a lendkerék hirtelen felgyorsul, és a fogaskerék fordulatszáma sokkal nagyobb lenne, mint az indítómotoré. A szabadonfutó csak egy irányban visz át nyomatékot: indításkor az indítómotor hajtja a lendkereket; túlfutáskor a fogaskerék szabadon forog, így a lendkerék nem hajtja vissza az armatúrát. Enélkül a forgórész szétszakadna a nagy centrifugális erőtől.

29.1.5 Indítómotor-típusok

Csúszófogaskerekes (Bendix) indítómotor. A klasszikus, régebbi konstrukcióban az indítófogaskerék a motor tengelyén lévő meredek csavarmenetre van szerelve. Amikor az indítómotor forgásnak indul, a fogaskerék a tehetetlensége miatt a meneten kifelé csúszik, és bekapcsolódik a fogkoszorúba. Ha a motor beindul, a gyorsabban forgó lendkerék a csavarmeneten visszahajtja a fogaskereket alaphelyzetbe (ennél az egyszerű kivitelnél nincs külön szabadonfutó). Előnye az egyszerű felépítés, hátránya, hogy a kapcsolódás rángatós, és a fogaskerék fogai nagyobb terhelést kapnak.

Tolófogaskerekes indítómotor. A modern személyautó-indítómotorok leggyakoribb típusa. A mágneskapcsoló először a villán keresztül betolja a fogaskereket a fogkoszorúba, és csak a teljes kapcsolódás után zárja a főáramkört. A fogak így kíméletesebben kapcsolódnak, a szerkezet halkabb, és a fogkopás is kisebb.

Csúszóarmatúrás indítómotor. Ritkább, főleg régebbi nehéz járműveken alkalmazott megoldás, ahol a teljes armatúra tengelyirányban elmozdul, hogy a fogaskerék bekapcsolódjon. A szerkezeti felépítés egyszerűbb, de a nagy elmozduló tömeg miatt lassabb a kapcsolódás.

Belső áttételes (bolygóműves) indítómotor. Az indítómotor tengelye és a kihajtó fogaskerék közé bolygóműves áttétel, ritkábban homlokkerék-áttétel kerül. Az armatúra így kisebb méretű és kisebb tömegű lehet, miközben a kihajtó tengelyen nagy nyomaték keletkezik. A kompakt, könnyű felépítés miatt a modern, start-stop rendszerű járművekben is elterjedt.

29.1.6 Jelleggörbe és a nagy indítóáram következményei

Az indítómotor nyomatéka MM és fordulatszáma nn közötti kapcsolatot a soros gerjesztésű motor jelleggörbéje mutatja. Álló forgórésznél (n = 0) az áram a legnagyobb, mert nincs indukált ellenfeszültség. A nyomaték itt maximális, ezért az indítómotor éppen a legnehezebb, álló állapotban adja a legnagyobb „megszakító” nyomatékot. Ahogy a motor felpörög, az áram és a nyomaték csökken. A teljesítménygörbe a nyomatékgörbéből számolható: P=M⋅2πn/60P = M\cdot 2\pi n/60 (például 1500 1/min-nél 12Nm⋅2π⋅1500/60≈1,88kW12\,\text{Nm}\cdot 2\pi\cdot 1500/60 \approx 1{,}88\,\text{kW}).

Indítómotor nyomaték- és teljesítmény-jelleggörbéje (szemléltető) - Szemléltető, kitalált tanulási adatsor egy kb. 1,9 kW-os indítómotorra; a teljesítmény a nyomatékból számolt: P = M·2πn/60. Nem mért érték.

A nagy indítóáram következményeit a gyakorlatban feszültségesésként mérjük. Egy 4 hengeres benzinmotor hidegindításakor 150–400 A, nagy dízelmotornál 600–1000 A is folyhat (ellenőrizendő: járműspecifikus gyártói adat). Ha az indítókábel vagy a testcsatlakozás csak néhány milliohm, de a nagy áram miatt a feszültségesés mégis jelentős.

Számítás. Adott: indítókábel ellenállása R=0,002ΩR = 0{,}002\,\Omega, indítóáram I=400AI = 400\,\text{A}. Keresett: a kábelen eső feszültség. Képlet: U=R⋅IU = R \cdot I. Behelyettesítés: U=0,002Ω⋅400A=0,8VU = 0{,}002\,\Omega \cdot 400\,\text{A} = 0{,}8\,\text{V}. Eredmény: a kábel önmagában 0,8 V-ot ejt, így az indítómotor kapcsaira csak körülbelül 11 V jut a 12 V-ból. Ellenőrzés: a gyakorlati irányérték a teljes indítókörön legfeljebb 0,5–1 V feszültségesés (ellenőrizendő: gyártói javítási adat). ∎

29.1.7 Start-stop indítók és indítógenerátor röviden

A start-stop rendszerű járművekben az indítómotort nagyon sok indítási ciklusra tervezik, ezért megerősített csapágyazást, keféket és szabadonfutót kap. A cél a gyors, alacsony zajú és kis energiafogyasztású újraindítás. Egyes modern hajtásokban az indítómotor és a generátor szerepét indítógenerátor (ISG) veszi át, amely a lendkerék helyére vagy a főtengelyre szerelt villamos gép. Ez indításkor motorként hajt, menet közben generátorként tölt, és lehetővé teszi a belső égésű motor finom, ciklusos leállítását és újraindítását.

29.1.8 Minőségellenőrzés

Az indítórendszer ellenőrzésekor a következő méréseket végezzük el, mindig a gyártói javítási adatokkal összehasonlítva:

  1. Akkumulátor üresjárati feszültsége: leállított motornál legalább 12,4 V, hideg időben 12,6 V körüli érték (ellenőrizendő: akkumulátorgyártói adat).
  2. Feszültségesés a 30-as főáramkörön: indítás közben a pozitív kábelen legfeljebb 0,5 V, a testoldalon legfeljebb 0,3 V (ellenőrizendő: gyártói adat).
  3. Feszültségesés az 50-es vezérlőáramkörön: indítás közben a kapcson mérve a gyártói érték alatt marad, jellemzően 0,5 V alatt (ellenőrizendő: gyártói adat).
  4. Indítóáram és indítási fordulatszám: a mért értékeket a gyártói jelleggörbével hasonlítjuk össze. Túl nagy áram kis fordulatszámmal mechanikai ellenállásra (berágódás, hideg olaj) vagy belső zárlatra utal; kis áram kis fordulatszámmal nagy átmeneti ellenállásra (testkábel, saru, kopott kefe); kis áram nagy fordulatszámmal könnyen forgó motorra (például kompressziós hiba) utal.

29.1.9 Valós életbeli alkalmazás: „csak kattan az autó”

Egy 1,6 literes, start-stop nélküli benzines autó tulajdonosa azt panaszolja, hogy a motor nem indul, csak egyetlen kattanás hallatszik. A műhelyben az akkumulátor üresjárati feszültsége 12,5 V, ami megfelelő. A gyújtáskapcsoló indítóállásában az 50-es kapcson 12 V mérhető. A 30-as kapocson szintén 12 V van. Indítás közben a motor nem forog; a feszültségesés-mérés a pozitív oldalon 0,3 V-ot, a testoldalon (motorblokk és akkumulátor negatív sarka között) 4,8 V-ot mutat, és a testkábel saruja melegszik. A hiba a testkábel nagy átmeneti ellenállása (korrózió, laza saru), nem maga az indítómotor. A javítás a kötések tisztítása és a korrodált testkábel cseréje után az indítókör teljes feszültségesés-mérésével ellenőrizhető.

29.1.10 Gyakorlati útmutató – indítókör feszültségesés-mérése

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák. Javítás előtt győződjünk meg arról, hogy a váltó üresben van, a rögzítőfék be van húzva, és a kerekek kerékékkel biztosítottak (automata váltónál P állásban). A motor beindulását a gyártói eljárás szerint tiltsuk le (például befecskendezés- vagy üzemanyag-szivattyú-biztosíték, diagnosztikai funkció), mert a mérés közben forgó szíjhajtás van a mérőzsinórok közelében. Egy indítási próba legfeljebb 5–10 s legyen, utána legalább 30–60 s szünet (ellenőrizendő: gyártói adat). A forgó alkatrészektől, a laza ruházattól és a nagy áramú kötésektől tartsunk megfelelő távolságot.

Cél: az indítókör nagy ellenállású hibáinak kimutatása feszültségesés-méréssel.

  1. Jármű- és adatazonosítás: rögzítsük a jármű azonosítóját, motorszámát és a gyártói indítási adatokat.
  2. Szerszámok: digitális multiméter, indítóáram-lakatfogó, mérőzsinórok, akkumulátor-tesztelő, biztosítékkihúzó.
  3. Munkavédelmi lépések: viseljünk védőszemüveget; az akkumulátor savval és durranógázzal jár, tűzforrás nem lehet a közelben; a méréshez ne érintsünk forgó részeket.
  4. Nyugalmi feszültség mérése: mérjük az akkumulátor kapocsfeszültségét, és jegyezzük fel.
  5. 50-es vezérlőáramkör ellenőrzése: multimétert csatlakoztassunk az 50-es kapocs és a test közé, majd kérjük meg az oktatót az indításra. A feszültségnek közel az akkufeszültségnek kell lennie.
  6. 30-as főáramkör feszültségesése: csatlakoztassuk a multimétert az akkumulátor pozitív saruja és az indítómotor 30-as kapcsa közé. Indítás közben olvassuk le az értéket: túlzottan magas érték a pozitív oldali kötések, kábelek hibájára utal.
  7. Testoldali feszültségesés: csatlakoztassuk a műszert a motorblokk és az akkumulátor negatív saruja közé. Indítás közben itt is mérjünk.
  8. Indítóáram mérése: lakatfogóval mérjük a 30-as kábelen folyó áramot indítás közben, és hasonlítsuk össze a gyártói jelleggörbével.
  9. Dokumentálás: a mért értékeket rögzítsük a munkalapon, és hasonlítsuk össze a gyártói irányértékekkel.
Statikus változat (mint a PDF-ben)Négy mérés az indítókörön: az 50-es vezérlőfeszültség, a pozitív ág és a testág feszültségesése, valamint az indítóáram lakatfogóval.
Feszültségesés-mérés az indítókörön: mérőzsinórok és lakatfogó helye

A négy képkocka az 5–8. lépés mérési elrendezését mutatja: az 50-es kapocs és a test, az akkumulátor pozitív pólusa (a pólus ólmán) és a 30-as csavar, a motorblokk és a negatív pólus között mért feszültséget, valamint a 30-as kábelre tett lakatfogót, nyíllal az áram irányára. A megengedett értékeket a gyártói adat adja.

A mérés közben fellépő tipikus hibák: rossz mérőcsatlakozás, az indítás túl hosszú ideig tartó működtetése, a mérés közben a főáramkörű csatlakozó érintése. A mérések után a gyújtást kapcsoljuk ki, és húzzuk le a műszer csatlakozóit.

29.1.11 Tipikus hibák

  1. „Ha kattan, az indítómotor rossz.” A mágneskapcsoló kattanása nem jelenti automatikusan az indítómotor hibáját. A gyenge akkumulátor, a laza testkábel vagy a korrodált saru is okozhatja ezt a tünetet, mert a behúzótekercs behúz, de a tartótekercs nem kap elég feszültséget, és a főáramkör nem kap áramot.
  2. „A 12 V mérése elegendő az indítókör ellenőrzéséhez.” Terhelés nélkül, nyugalmi állapotban a rozsdás, laza kötés is mutathat 12 V-ot. Csak terhelés alatti feszültségesés-mérés mutatja meg a valódi hibát.
  3. „Az indítómotor megszalad, ha kiveszem a lendkerékből.” A soros gerjesztésű motort terhelés nélkül járatni veszélyes, mert a fordulatszám a mechanikai tűréshatáron túl nőhet. Csak a gyártói javítási utasításban engedélyezett próbaüzemet végezzünk.
  4. „A szabadonfutó csak kopásvédelmi elem.” A szabadonfutó nélkül a beinduló motor tönkretenné az indítómotort. Helyes működése nélkül az indítófogaskerék nem kapcsolódik ki, és a motor túlpörög.

29.1.12 Önellenőrzés

  1. Mi a szerepe a behúzótekercsnek és a tartótekercsnek a mágneskapcsolóban?
  2. Miért tilos terhelés nélkül járatni a soros gerjesztésű indítómotort?
  3. Mekkora a feszültségesés, ha az indítókábel ellenállása 0,0015 Ω és az áram 600 A?
  4. Miben különbözik a csúszófogaskerekes indítómotor a tolófogaskerekestől?
  5. Miért használnak belső áttételes indítómotort a start-stop rendszerekben?
  6. Mi a hiba ebben a leírásban: „A mágneskapcsoló főérintkezője zárja a 30-as kapocs és az 50-es kapocs közötti áramkört”?

29.1.13 Feladatok

1. feladat (A) Sorold fel a mágneskapcsoló két tekercsét, és írd le, melyik milyen szerepet tölt be az indítási ciklus alatt.

2. feladat (A) Egy indítómotor 9 V kapocsfeszültségen 220 A áramot vesz fel. Számítsd ki a felvett villamos teljesítményt.

3. feladat (B) Egy indítókör vezetékeinek és kötéseinek ellenállása 0,004 Ω, a megfogott (álló) indítómotoré 0,021 Ω, az akkumulátor feszültsége 12,6 V (a belső ellenállást elhanyagoljuk). Mekkora a körben folyó áram, és mekkora az indítómotor kapocsfeszültsége?

4. feladat (B) Rajzold le az indítókör áramútját: akkumulátor → 30-as kapocs → mágneskapcsoló → indítómotor → test; valamint akkumulátor → gyújtáskapcsoló → 50-es kapocs → behúzó- és tartótekercs → test. Használd a kapocsjelöléseket.

5. feladat (C) Egy start-stop rendszerű autó indítómotorja indítás közben 600 A csúcsáramot vesz fel, az akkumulátor kapocsfeszültsége indítás közben 11,0 V. A pozitív kábel ellenállása 0,0012 Ω, a testoldali 0,0008 Ω. Számítsd ki a teljes feszültségesést a kábelezésben, és magyarázd el, miért romlik a motor indítási teljesítménye.

6. feladat (D) Egy autó indításkor lassan forgatja a motort, de az akkumulátor nyugalmi feszültsége 12,4 V. Indítás közben az akkumulátor kapcsain 10,9 V-ot, az indítómotor 30-as kapcsán (a testhez képest) 9,6 V-ot mérünk, a testoldalon pedig 0,5 V feszültségesést. Mi a legvalószínűbb hiba? Indokold a mérési értékek alapján.

29.1.14 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. A behúzótekercs indításkor a motortalppal sorba kötve hozza létre a fogaskereket benyomó erőt, és korlátozza a kezdeti áramot; a tartótekercs a behúzott állapotot tartja fenn a főérintkező zárása után.
  2. Soros gerjesztésnél a csökkenő terhelés csökkenti az áramot és a fluxust, a fordulatszám pedig veszélyesen megnőhet, ami a forgórész szétrepüléséhez vezethet.
  3. U=0,0015Ω⋅600A=0,9VU = 0{,}0015\,\Omega \cdot 600\,\text{A} = 0{,}9\,\text{V}.
  4. A csúszófogaskerekes (Bendix) indítómotorban a forgás csavarja a fogaskereket a fogkoszorúba; a tolófogaskerekesben a mágneskapcsoló tolja be a fogaskereket, és csak ezután zárja a főáramkört.
  5. A belső áttételes indítómotor kisebb, könnyebb, mégis nagy nyomatékot ad, és jobban bírja a start-stop üzem nagyszámú indítási ciklusát.
  6. A főérintkező a 30-as kapocs és az indítómotor (45-ös motoroldali ág) között zár; az 50-es kapocs csak a mágneskapcsoló vezérlőtekercseit táplálja.

Feladatok – megoldások

1. feladat (A) A mágneskapcsolóban behúzótekercs és tartótekercs van. A behúzótekercs indításkor a motoron keresztül záródik a testre, ez hozza létre a fogaskereket benyomó erőt, és korlátozza a kezdeti áramot. A tartótekercs közvetlenül a testre záródik, és a behúzás után is fenntartja a mágneskapcsoló behúzott állapotát. A főérintkező zárása után a behúzótekercs gyakorlatilag kikapcsol.

2. feladat (A) Adott: U=9VU = 9\,\text{V}, I=220AI = 220\,\text{A}. Keresett: PP. Képlet: P=U⋅IP = U \cdot I. Behelyettesítés: P=9V⋅220A=1980WP = 9\,\text{V} \cdot 220\,\text{A} = 1980\,\text{W}. Eredmény: 1,98kW1{,}98\,\text{kW}. Ellenőrzés: reális érték egy személyautó-indítómotorra. ∎

3. feladat (B) Adott: R=0,004+0,021=0,025ΩR = 0{,}004 + 0{,}021 = 0{,}025\,\Omega, Uakku=12,6VU_{\text{akku}} = 12{,}6\,\text{V}. Keresett: II és az indítómotor kapocsfeszültsége. Képlet: I=U/RI = U/R. Behelyettesítés: I=12,6V/0,025Ω=504AI = 12{,}6\,\text{V} / 0{,}025\,\Omega = 504\,\text{A}. A motoron: Umotor=504A⋅0,021Ω≈10,6VU_{\text{motor}} = 504\,\text{A}\cdot 0{,}021\,\Omega \approx 10{,}6\,\text{V}; a vezetéken és kötéseken 504A⋅0,004Ω≈2,0V504\,\text{A}\cdot 0{,}004\,\Omega \approx 2{,}0\,\text{V} esik (összesen 12,6 V). Eredmény: az áram 504 A, a motor kapocsfeszültsége kb. 10,6 V. Megjegyzés: a 2,0 V vezetékoldali esés jóval a gyakorlati irányérték (0,5–1 V) fölött van, ezért ez a kör már hibás kötésre utalna. ∎

4. feladat (B) A kapcsolási rajz megegyezik az alfejezetben bemutatott indítókörrel: a 30-as kapocs az akkumulátorról a mágneskapcsoló főérintkezőjére, onnan a motorra, majd a testre vezet. Az 50-es kapocs a gyújtáskapcsolóról a behúzó- és tartótekercsre kerül. A behúzótekercs a motoron át záródik a testre, a tartótekercs közvetlenül a testre.

5. feladat (C) A pozitív oldali feszültségesés: Upoz=0,0012Ω⋅600A=0,72VU_{\text{poz}} = 0{,}0012\,\Omega \cdot 600\,\text{A} = 0{,}72\,\text{V}. A testoldali: Utest=0,0008Ω⋅600A=0,48VU_{\text{test}} = 0{,}0008\,\Omega \cdot 600\,\text{A} = 0{,}48\,\text{V}. A teljes esés: 0,72+0,48=1,2V0{,}72 + 0{,}48 = 1{,}2\,\text{V}. Az indítómotorra így csak 11,0 − 1,2 = 9,8 V jut, ami a leadott teljesítményt és a fordulatszámot egyaránt csökkenti, ezért a motor indítása bizonytalanabb.

6. feladat (D) A pozitív oldali feszültségesés: 10,9−9,6=1,3V10{,}9 - 9{,}6 = 1{,}3\,\text{V}, a testoldali 0,5 V; mindkettő meghaladja a gyakorlati irányértéket (0,5 V, illetve 0,3 V; ellenőrizendő: gyártói adat). Az akkumulátor kapocsfeszültsége indítás közben a belső ellenállás miatt eleve 10–11 V-ra esik, ezért nem a 12,4 V nyugalmi értékhez, hanem terhelés alatt, közvetlenül a két pont között mért esést kell nézni. A legvalószínűbb hiba a pozitív főkábel vagy kötései, valamint a testkábel nagy átmeneti ellenállása (korrózió, laza saru), nem maga az indítómotor.

29.1.15 Rövid összefoglaló

Az indítómotor soros gerjesztésű egyenáramú motor, amelyet azért használnak, mert indításkor nagy nyomatékot ad, és jelleggörbéje a hideg motorhoz illeszkedik. A mágneskapcsoló behúzótekercse a motoron keresztül záródik, a tartótekercs közvetlenül a testre, így a főérintkező csak a fogaskerék bekapcsolódása után zár. A 30-as kapocs a főáramkört, az 50-es kapocs a vezérlőáramkört jelöli. A nagy indítóáram miatt a kábelezés és a kötések feszültségesését terhelés alatt kell mérni. A csúszófogaskerekes, tolófogaskerekes, csúszóarmatúrás és belső áttételes kivitelek eltérő kapcsolódási mechanikát képviselnek. Továbbvitt eredmény: a fenti kapocsjelöléseket, feszültségesés-mérési eljárást és az indítókör áramútját a Dízelmotorok indítási segédberendezései, a(z) Az áramellátó és indítórendszer diagnosztikája és a Gépkezelő általános ismeretei alfejezetekben használjuk fel.

29.1.16 Források és ellenőrzési hiányok