24.2 Kerékfelfüggesztések

24.2.1 Motiváció

Egy zajos futóművel érkező autónál az ügyfél azt mondja: „kanyarban kopog valami elöl, és tompa puffogást hallok rossz úton.” A szerelőnek először nem alkatrészt kell cserélnie, hanem meg kell értenie, milyen felfüggesztés épült az adott járműbe. Egy McPherson futómű gömbcsuklója egészen más okból kopog, mint egy kettős keresztlengőkaros rendszer felső csuklója vagy egy merevtengelyes hátsó híd szilentje. Ha valaki csak „futóműalkatrészt” próbál cserélni a rendszer ismerete nélkül, gyakran rossz elemet gyanúsít, vagy elvégzi a cserét, de a hibát nem szünteti meg. Ez az alfejezet ezért a kerékfelfüggesztések felépítését, mozgását és kopási pontjait tanítja, mert a biztonságos futómű-javítás ezen áll vagy bukik.

24.2.2 Szemléletes kép

Képzelj el egy első kerekes autót elölről: ha emelőn az egyik első kereket fel-le mozgatod, független felfüggesztésnél a másik kerék nem mozdul. A futómű legfontosabb feladata az, hogy a kereket irányíthatóan, megengedett pályán mozgassa a karosszériához képest, közben felvegye a függőleges erőket, a fékezési/gyorsítási hosszirányú erőket és a kanyarodás oldalerőit. A rajz–jármű–mérés hármas itt azt jelenti: egy robbantott futóműrajzon látod a lengőkarokat, csuklókat, rugót, lengéscsillapítót és a kerékagyat; a járművön az alkatrészeket tapintva, emelőn mozgatva ellenőrzöd a holtjátékot; méréssel pedig a kerékdőlést, utánfutást és csapviszonyokat határozod meg, amit a Futóműbemérés és a Kormánygeometria és kerékállás-jellemzők alfejezet tárgyal.

24.2.3 Definíciók és csoportosítás

Definíció. A kerékfelfüggesztés (wheel suspension) a jármű felépítménye és a kerék közötti vezetőelemek összessége, amely a kereket a karosszériához képest meghatározott kinematikai pályán mozgatja, és a kerékre ható erőket a rugózáson, lengéscsillapításon és a vezetőelemeken át a felépítményre adja.

Definíció. Merevtengelyes felfüggesztésről (rigid axle suspension) beszélünk, ha a két kerék egy merev testen, a tengelytesten (híd) osztozik; az egyik kerék mozgása közvetlenül elmozdítja a másikat.

Definíció. Független kerékfelfüggesztésnél (independent suspension) minden kerék saját vezetőelemén mozog; az egyik kerék be- és kirugózása elvileg nem kényszeríti ki a másik kerék azonos elmozdulását.

A felfüggesztés vezetőelemei jellemzően lengőkarok, csapok, csuklók, hossztartó rudak, Panhard-rudak vagy Watt-mechanizmus, valamint a rugó- és lengéscsillapító elemek. A rugózás és lengéscsillapítás alapfogalmait az előző alfejezet, Rugózás és lengéscsillapítás vezette be; itt a geometriai vezetésre koncentrálunk.

24.2.4 Merevtengelyes felfüggesztések

24.2.4.1 Hajtott merevtengely

Személygépkocsin ma már elsősorban hátsókerék-hajtású, régi vagy teherbíró felépítésű járműveken (kisteherautó, terepjáró hátsó híd) találkozol hajtott merev hátsó tengellyel. A hajtott hátsó híd egy központi hídtestből áll, benne a kiegyenlítőmű és a féltengelyek, kétoldalt a kerékvégeken jellemzően félig tehermentesített (semi-floating) féltengely-csapágyazás. A híd a felépítményhez általában hosszlengőkaros vagy panhard-rudas tekercsrugós, illetve laprugós kialakítással kapcsolódik. A laprugó egyszerre vezető- és rugóelem: a híd elé-hátra és oldalirányban is megtámasztja a tengelytestet, emiatt haszonjárműveken kedvelt. A tekercsrugós hajtott hídnál jellemzően két hosszanti vezetőkar vagy egy háromszög alakú (A-karos) felfogatás viszi a hossz- és féknyomatékot, oldalra pedig Panhard-rúd vagy Watt-mechanizmus vezeti a hidat.

Jellemző hibák. Hajtott merevtengelyen a leggyakoribb kopási hangforrás a híd–kar csatlakozó szilentek felkeményedése, elhasadása, a Panhard-rúd szilentje, a kardáncsukló vagy a féltengely-csukló kopogása, a kerékcsapágy zúgása és a differenciálmű behallatszó zaja. A híd tömegéből adódóan a rossz úton vertikális rázás is nagyobb, ezért a lengéscsillapító állapota fokozottan számít.

24.2.4.2 Nem hajtott merevtengely

Olcsóbb kisautók, régi modellek hátsó futóműve sokszor nem hajtott merev tengelytestet kapott. Itt a tengelytest üreges, könnyű, nem tartalmaz féltengelyeket. A kerékagy csavaros vagy csapos csatlakozással rögzül a tengelycsonkhoz. A vezetés tipikusan hosszlengőkaros, Panhard-rudas vagy Watt-mechanizmusos, rugózásként tekercsrugóval vagy laprugóval. Mivel a tengelyen nincs hajtás, a kerékcsapágyak egyszerűbb, jellemzően kétsoros golyóscsapágyak, vagy kúpgörgős, állítható csapágyazások.

24.2.4.3 Csatolt lengőkaros hátsó tengely

Definíció. A csatolt lengőkaros tengely (torsion beam / twist-beam axle) egy keresztirányú, elcsavarodásra képes keresztgerendából és két hosszanti lengőkarból álló hátsó tengely, amelyben a két kerék nem teljesen független: az egyik kerék berugózása a keresztgerenda csavaró rugalmassága révén kismértékben a másik kereket is elmozdítja, de merev tengelyként nem viselkedik.

Ez a konstrukció elsőkerék-meghajtású, nem hajtott hátsó tengelyeken rendkívül elterjedt, mert egyszerű, olcsó, kis helyigényű, és elfogadható kinematikát ad. A két hosszlengőkar elöl csendes szilenttömbben támaszkodik, hátul a karhoz csatlakozik a kerékagy, a rugó és a lengéscsillapító. A keresztgerenda csavaró merevsége helyettesíti a stabilizátort, vagy éppen stabilizátorral is kiegészíthető. A hosszlengőkar-szilentek elhelyezése és keménysége határozza meg, hogy fékezéskor és kanyarban a kerék hogyan mozog.

Jellemző hibák. A csatolt lengőkaros tengely tipikus hibája a beégő, elhasadt hosszlengőkar-szilent, a kerékcsapágy zúgás, a rugótányér korróziója, valamint a keresztgerenda kifáradásából vagy baleseti sérüléséből származó repedés. Utóbbit repedésvizsgálattal, nem csak szemrevételezéssel kell ellenőrizni baleseti sérülés után.

24.2.5 Független kerékfelfüggesztések

24.2.5.1 Keresztlengőkaros felfüggesztés

A keresztlengőkaros rendszerben a kerék a jármű hossztengelyére merőleges, keresztirányban álló lengőkarokon mozog. Két alaptípusa van:

A kettős keresztlengőkaros felfüggesztésnél a felső és alsó kar belső vége szilenteken vagy perselyeken fordul, külső vége gömbcsuklóval kapcsolódik a keréktartóhoz. A rugó többnyire az alsó karon vagy a felső karon ül, a lengéscsillapító külön elem lehet. Előnye a pontos kerékmozgás, a nagyobb kerékdőlés-szabadság, ezért sportos, prémium és nagyobb járműveken gyakori. Hátránya a több alkatrész és a nagyobb helyigény.

A McPherson futómű (MacPherson strut) lényege: a lengéscsillapító és a tekercsrugó egy egységet alkot, a rugóstag alsó vége a keréktartóhoz csatlakozik, a felső vége a rugóstagfelfüggesztő csapágyon (felső támasztócsapágy, „strut bearing”) keresztül a karosszériához kapcsolódik. Az alsó háromszögkar a keréktartót alulról vezeti, a rugóstag a felső vezetést és a kormányzáshoz szükséges forgástengelyt biztosítja. Elterjedt első futómű a személyautókon, mert kevés alkatrészből áll, és a rugóstag a kormányzási tengellyel együtt elforog. Hátsó McPherson is létezik, ott a keréktartó alsó karral és hosszlengőkarral/hossztartóval van vezetve, a rugóstag a felső és rugalmas támasz.

Jellemző hibák. McPherson rendszeren az alsó gömbcsukló, az alsó kar első/hátsó szilentje, a rugóstag felső csapágya, a rugóstag dugattyúszárának kopása, a porvédő repedése és a stabilizátor-rúd végei kopnak leggyakrabban. A rugóstag-támasztócsapágy kanyarodáskor recsegő, pattogó hangot ad. A meggörbült rugóstag vagy a süllyedt rugó a kerékdőlést is megváltoztatja, amit futóműbemérőn lehet kimutatni.

24.2.5.2 Hosszlengőkaros felfüggesztés

A hosszlengőkaros rendszerben a lengőkar a jármű hossztengelyével párhuzamos, elöl a karosszériához csatlakozik, hátul a kerékhez. A kerék a kar ívén mozog; mivel a lengőkar forgástengelye keresztirányú, be- és kirugózáskor a kerékdőlés és a nyomtáv a karosszériához képest nem változik, csak a tengelytáv kissé. Kanyarban viszont a kerék a karosszériával együtt dől, ami az úthoz képest kedvezőtlen dőlést ad és rontja az oldalvezetést. Régi hátsó futóműveken (például Renault 4; ellenőrizendő: típusváltozat) és sok pótkocsin gyakori volt. A lengőtengelyes (swing axle) felfüggesztés más szerkezet: ott a féltengely egyik csuklója a lengés forgástengelyénél van, és a dőlés erősen változik. Hátránya miatt a hosszlengőkaros hátsó futómű mai személyautókon ritka; hátul inkább csatolt lengőkaros vagy ferde lengőkaros, esetleg többlengőkaros rendszert építenek.

24.2.5.3 Ferde lengőkaros felfüggesztés

A ferde lengőkar (semi-trailing arm) tulajdonképpen egy hosszlengőkar, amely a járműhöz képest nem párhuzamos, hanem 30–45°-os szöget zár be. A kar forgástengelye ferdén áll, ezért a kerék fel- és lefelé mozgásakor a dőlés és a kitérés együttesen változik. A ferde lengőkaros hátsó futómű helyet ad a féltengelynek, és jó egyensúlyt ad a dőlés- és kitérésváltozás között. Régebbi személyautókon (BMW, Mercedes hátsó futómű) elterjedt volt; ma gyakran többlengőkaros rendszerrel helyettesítik, mert ott a tervező finomabban hangolhat.

24.2.6 Többlengőkaros felfüggesztés

Definíció. A többlengőkaros felfüggesztés (multilink suspension) olyan független kerékfelfüggesztés, amelyben a kerék irányítását több, jellemzően három–öt kar és vonórúd végzi, amelyek a keréktartót különböző térbeli irányokból vezetik, így a tervező a hossz-, oldal- és dőlésszög-változásokat egymástól jobban függetleníteni tudja.

A többlengőkaros rendszer a mai pontos kerékvezetés és a kompromisszumok finom hangolása miatt gyakori a jobb személyautókon, elsősorban hátsó futóműveken, de elöl is alkalmazzák. A keréktartóhoz több, rugalmas szilenttel felszerelt kar kapcsolódik: hosszlengőkar, alsó és felső keresztlengőkar vagy ívkar, kitérőrúd (track rod), illetve a kormányzott tengelyen a kormányösszekötő rúd. A különböző karok nem feltétlenül háromszögkarok; lehetnek hajlított, egyenes vagy íves karok, amelyek a terhelés alatti célzott rugalmas kitérést is befolyásolják. A szilentek itt nem csak kopó elemek, hanem a rugózási/akusztikai viselkedést is hangolják.

Jellemző hibák. Többlengőkaros futóműnél a sok szilent miatt nehéz egyetlen kopogást beazonosítani. A szerelő emelőn, terheletlen és terhelt helyzetben is vizsgálja a karok holtjátékát, a szilentek elválását, a gömbcsuklók kopását, a kerékcsapágyat és a keréktartó esetleges repedését. A kopott belső szilentek fékezéskor vagy terhelésváltáskor okozhatnak hosszirányú lötyögést, amit a futóműbemérő csak részben mutat, mert ott a kerék a talajon áll.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Hat sematikus futómű-vázlat a karok, csuklók és rugóelemek elhelyezésével.
A kerékfelfüggesztések fő típusai

Az ábra a fejezetben tárgyalt hat felfüggesztéstípust hasonlítja össze: a merev hidat Panhard-rúddal, a csatolt lengőkaros tengelyt, a kettős keresztlengőkart, a McPherson-futóművet, a hossz- és a ferde lengőkart (felülnézetben, a forgástengely irányával), valamint a többlengőkaros felfüggesztést. Az üres kör gömbcsuklót, a kitöltött kör szilentet, a cikcakk rugót jelöl. A HTML-változatban a típus kiválasztása után a berugózás csúszkájával követhető a karok mozgása és a kerékdőlés változása a karosszériához képest: hosszlengőkarnál a dőlés nem változik, ferde lengőkarnál, McPhersonnál és kettős keresztlengőkarnál igen.

24.2.7 Elektronika a kerékfelfüggesztésnél

A kerékfelfüggesztés nem csak passzív elemekből állhat. A Rugózás és lengéscsillapítás alfejezet már említette a szintszabályzást; itt a felfüggesztés oldaláról érdemes rendszerezni:

Megjegyzés. Az aktív futómű és a folyamatos szabályozás diagnosztikája meghaladja a hagyományos „feszültségmentes, multiméter mérés” szintet; a gyártói rendszerteszter és az oszcilloszkópos jelalakvizsgálat szükséges. A cél itt az, hogy a tanuló tudja: ezek a rendszerek is a felfüggesztés-koncepcióra épülnek, és a beavatkozó/jeladó elemeket a fedélzeti hálózatra kötik.

24.2.8 Kerékagy-csapágyazás, szilentek, gömbcsuklók

Definíció. A kerékcsapágy (wheel bearing) a kerékagy forgó részét támasztja meg a keréktartón vagy a tengelycsapon; felveheti a radiális és axiális terhelést, és lehetővé teszi a kerék csekély súrlódású forgását.

A kerékcsapágy lehet:

Statikus változat (mint a PDF-ben)Kerékcsapágy-kivitelek metszetben: kúpgörgős pár, préselt golyóscsapágy, csavarozott csapágyegység; mellettük gömbcsukló és szilent metszete.
Kerékagy-csapágyazás kivitelei, gömbcsukló és szilent metszetben

Az ábra a csere előkészítéséhez mutatja a kiviteleket: az állítóanyás kúpgörgős csapágypárt (régi, nem hajtott kerék), az 1. generációs, keréktartóba préselt és seegergyűrűvel rögzített kétsoros golyóscsapágyat, valamint a 2./3. generációs, kerékaggyal egybeépített, a keréktartóhoz csavarozott csapágyegységet a tömítésbe épített mágneses ABS-kódgyűrűvel. A negyedik rész a gömbcsukló (gömbfej, persely, porvédő harang, kúpos csap, anya) és a szilent (külső hüvely, gumi, belső hüvely) metszete. A HTML-változatban rámutatásra megjelenik, hogyan szereljük ki az adott kivitelt.

A csapágyzúgás többnyire a kerékterheléssel váltakozik: kanyar közben a terhelés áthelyeződése miatt a zúgás erősödhet vagy halkulhat. A pontos hibafeltárást emelőn, kerékforgatással és a kerék terheletlen/terhelt mozgatásával végezzük; a zajdiagnosztika rendszerét lásd a Futóműbemérés és a Futómű és kormány szerelése: kerékcsapágy, szilent, gömbcsukló, rugó, lengéscsillapító, kormánymű alfejezetekben.

Definíció. A gömbcsukló (ball joint) gömbfelületen elforduló, kis súrlódású kötést adó ízület, amely a lengőkar és a keréktartó vagy a kormányrúd között enged többirányú elfordulást, de a csuklóban lévő hézag nem haladhatja meg a gyártói határértéket.

A gömbcsuklónál a csapszeg a gömbfejével a fészekben mozog; a fészket műanyag betét, fémház vagy rugalmas elem védi, a porvédő gumiharang megakadályozza a kenőanyag kijutását és a szennyeződés bejutását. Ha a porvédő elszakad, a csukló hamar tönkremegy. Az ellenőrzéskor a keréken két ponton is mozgatunk (12 és 6 óra, illetve 3 és 9 óra irányban), és figyeljük a csukló holtjátékát, valamint a kenőzsír kiszivárgását.

Definíció. A futómű-szilent (rubber-metal bushing) rugalmas, gumiból vagy poliuretánból készült, fémhüvelybe illesztett csapágyazó elem, amely a lengőkart a karosszériához vagy a keréktartóhoz köti, és a kis elfordulásokat, valamint a vibrációt felveszi.

A szilent gumija nemcsak a rezgést szigeteli, hanem a futómű terhelés alatti rugalmas kitérését is szabályozza. A szilent ellenőrzésekor a beépítési helyén repedést, leválást, kiálló gumit, deformációt, a belső fémhüvely elcsúszását keresünk, és emelőrúddal óvatosan feszegetve figyeljük a szabad elmozdulást. A szilentek beépítésekor a jármű legyen a gyártói terhelési állapotnak megfelelő magasságban, mert a gumit beszerelve, elcsavarás nélkül kell terhelni; a menetmagasságban történő meghúzás így nem csavarja előfeszítve a szilentet.

24.2.9 Kerékcsapágy cseréje – előkészítés

A kerékcsapágy cseréje a gyakorlati vizsgán és a műhelymunkában is tipikus feladat. Itt az előkészítést tanítjuk, a teljes szerelési munka a Futómű és kormány szerelése: kerékcsapágy, szilent, gömbcsukló, rugó, lengéscsillapító, kormánymű alfejezetben következik.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.

A munka előtt az autót vízszintes, teherbíró talajra állítjuk, rögzítjük az elgurulás ellen, oldjuk a kerékcsavarokat, majd a járművet a gyártói emelési ponton emeljük, és bakra támasztjuk. Jármű alá csak bakon vagy mechanikusan reteszelt műhelyi járműemelőn megtámasztva szabad bemenni; csak kocsiemelővel tartott jármű alá bemenni tilos. A hajtott keréknél a féltengely anyáját a kerék állásában, a jármű leengedett állapotában vagy a gyártó által előírt módon oldjuk, mert a rögzítőnyomaték gyakran igen nagy, akár 200–350 Nm körüli példaérték (ellenőrizendő: gyártói adat). A féktárcsa leszerelése, a kerékérzékelő (ABS) kábelcsatlakozójának és rögzítésének eltávolítása után megkezdjük a kerékcsapágy egység kihajtását. A préselést a gyártói szerszámmal végezzük, nem kalapáccsal; a hibás irányú préselés a keréktartó furatát is megsértheti. Az új csapágyat az előírt illesztési felületre ellenőrzötten, egyenletesen, a tömítést és a mágneses jeladógyűrűt nem érintve kell behúzni.

24.2.10 Gyártói adatok és minőségellenőrzés

A felfüggesztés ellenőrzésekor a döntő kérdés az, hogy a mért holtjáték a gyártói határértéken belül van-e. Példaként:

Vizsgálati pont Mérési mód Tipikus példahatár
Gömbcsukló hézag kerék 12–6 óra irányban mozgatva max. 0,5 mm (ellenőrizendő)
Szilent repedés szemrevételezés, feszegetés nincs mély repedés, nincs leválás
Kerékcsapágy holtjáték 12–6 és 3–9 óra irányú mozgatás max. 0,1–0,2 mm (ellenőrizendő)
Kerékcsapágy zúgás forgatás, terhelésváltás kanyarban terhelésfüggő zúgás = gyanús
Abszolút magasság kerékjárati ív és keréktárcsa közötti magasságmérés gyártói hasmagasság ± tűrés (ellenőrizendő)

Az értékek tanulási példák (ellenőrizendő: gyártói adat / hatályos előírás).

Előírás. A futóműalkatrészeket nem szabad hegesztéssel, egyengetéssel vagy utánmunkálással „felújítani”, ha az a biztonsági alkatrész szilárdságát csökkenti; a gyártó által felújíthatónak nyilvánított elemek kivételével a sérült lengőkar, keréktartó, csukló és csavar csak új, előírt alkatrészre cserélhető. Az önzáró csavarokat és anyákat a gyártó előírása szerint egyszeri használat után cserélni kell (ellenőrizendő: gyártói javítási utasítás).

24.2.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy elsőkerék-hajtású, McPherson futóműves autóval az ügyfél kanyarban lassú tempónál is halk, de határozott kopogást hall, rossz úton viszont csak enyhe zörgést. A szerelő először emelőre teszi a járművet, elöl a kereket elforgatva és a rugóstag felső csapágyát hallgatva recsegést tapasztal. Az összekötő gömbcsukló porvédője szakadt, de a külső kormányrúd-végen csak a gumiharang hibás. A diagnózis első hipotézise a kormányrúd-vég, de a tapasztalt szerelő a rugóstag felső támasztócsapágyát is megmozgatja: a kanyarodáskor a felső támasztó csapágy recseg, és kis kerékfordításkor a rugóstag ugráló mozgást ad. A mérés: a kerékdőlés és utánfutás a gyártói tűrésen belül maradt, de a felső támasztó csapágy kézi elforgatása egyenetlen, pattogó. A javítás a rugóstag felső támasztócsapágy cseréje, a rugóstag összeszerelése rugófeszító szerszámmal, majd futóműbemérési ellenőrzés. A tanulság: a kormányrúd-vég szakadt porvédője is hiba, de a recsegő felső csapágy a fő bűnös; a tünet és az alkatrész pontos beazonosítása több pont vizsgálatával lehetséges.

24.2.12 Gyakorlati útmutató – kerékcsapágy csere előkészítése

Cél. A kerékcsapágy típusának és állapotának ellenőrzése, a csere előkészítése, a szükséges szerszámok és műveleti sorrend meghatározása.

Jármű- és adatazonosítás. A rendelő munkalapján rögzítsd az alvázszámot, a futómű- és a kerékcsapágy típusát, az ABS/ESP meglétét, a meghúzási nyomatékokat a gyártói adatból (ellenőrizendő).

Szükséges szerszámok és anyagok. Kerékemelő, bakok, kerékkereszt vagy csavarkulcs, nyomatékkulcs, műanyag kalapács, feszítővas, tolómérő, mérőóra, féknyereg-visszanyomó (ha nem hátul hajtott), féktárcsa- és csapágyszerelő készlet, nyomatékos ütvecsavarozó vagy hosszú kulcs a nagy anyához, védőkesztyű, védőszemüveg.

Biztonsági korlát. A jármű alá csak bakon alátámasztva; a gyártói emelési pontokon emelj; a kerékcsapágy anyáját a gyártói nyomatékkal húzd meg; az önzáró anyákat cseréld.

Munkalépések (előkészítés):

  1. Rögzítsd a járművet; még talajon állva, behúzott rögzítőfékkel lazítsd meg a kerékcsavarokat és (hajtott keréknél) a féltengely központi anyáját (ellenőrizendő: gyártói eljárás). Ezután emeld meg a gyártói emelési pontokon, támaszd bakokra, szereld le a kereket.
  2. Forgasd meg a kerékagyat a féktárcsánál, hallgasd a zúgást, próbálj illesztési játékot kimutatni a 12–6 és a 3–9 óra irányban.
  3. Keresd meg a kerékcsapágy típusát: hajtott kerekű integrált egység, vagy két kúpgörgős csapágy, állító anyával.
  4. Szereld le a féknyerget, és dróttal vagy tartóval kösd fel úgy, hogy ne lógjon a fékcsövön; ezután távolítsd el a tárcsát a gyártói eljárás szerint.
  5. A hajtott tengelynél a már meglazított féltengely-központi anyát csavard le; jelöld a helyzetét, és a féltengelyt a gyártói előírással együtt kezeld, ne húzd ki túlzott erővel.
  6. Vizsgáld meg a csapágyházat, a tömítéseket, az esetleges mágneses jeladógyűrűt; a kerékérzékelőt és a kábelét sérülésmentesen tedd félre.
  7. Döntsd el, hogy a csapágy csavarozott egység-e (akkor a gyártói nyomatékkal bontod), vagy préselendő; a préseléshez a megfelelő célszerszámot válaszd.
  8. Tegyél rendet a munkaterületen, az alkatrészeket jelöld meg, és csak ezt követően kezdd a tényleges csapágyszerelést.

Ellenőrzés. A művelet előtt és után a kerékforgatás súrlódása egyenletes, a kerékcsapágy-holtjáték a gyártói határértéken belül van; a meghúzási nyomatékok be vannak tartva; az ABS-érzékelő és a fékrendszer működése ellenőrzött.

24.2.13 Tipikus hibák

  1. A gömbcsuklót a lengőkarra szerelt, szerelt szilenttel együtt próbálják megfogni. A szerelő az egységet a szilenttel együtt cseréli, pedig a csukló külön, a szilent külön állapotú; a jó diagnózishoz mindkettőt külön kell vizsgálni.
  2. A szilent meghúzását teljesen felemelt kerék mellett végzik. A gumiszilent ekkor elcsavart, előfeszített állapotba kerül, a jármű leengedése után elszakad vagy a futóműmagasság rossz lesz. A helyes eljárás: a járművet a gyártói terhelési állapotban hagyni, majd így meghúzni a szilentes csavarokat.
  3. A kerékcsapágyat kalapáccsal, ferde kihajtással cserélik. A csapágyház vagy a keréktartó furata megsérül, a csapágy nem lesz merőleges, menet közben zúg, és a kerékérzékelő jeladógyűrűje is sérülhet. A helyes módszer a párhuzamos, egyenletes présszerszám és a gyártói nyomaték.
  4. A felfüggesztés ellenőrzésekor csak a kerékdőlést mérik. A futóműhiba gyakori oka a szilentkopás, amely terhelés alatt okoz kitérést, de a statikus futóműbemérésen nem mindig látszik; ezért a holtjátékot és a feszegetést is el kell végezni.

24.2.14 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Ha a hajtott merev hátsó tengely panhard-rúdjának szilentje kopott, a tengely oldalirányban elmozdulhat a kanyarokban, és a jármű hátulját oldalra húzhatja. Indokold.
  2. Mi a különbség a kettős keresztlengőkaros és a McPherson első futómű között a felső kar tekintetében?
  3. Miért kell a szilentes csavarokat a jármű gyártói menetmagasságában meghúzni?
  4. Milyen tünetekkel jelentkezik a kerékcsapágy kopása?
  5. Mit jelent az, hogy a csatolt lengőkaros tengely „nem teljesen független”?
  6. Milyen elektronikus elemekkel találkozhatsz egy adaptív futóműben?

24.2.15 Feladatok

1. feladat (A). Nevezd meg a merevtengelyes felfüggesztés két alaptípusát, és mondj mindkettőre egy-egy alkalmazást. Mi a szerepe a Panhard-rúdnak?

2. feladat (A). Rajzold le szövegesen egy McPherson első futómű fő elemeit: keréktartó, alsó lengőkar, gömbcsukló, rugóstag, felső támasztócsapágy, stabilizátor.

3. feladat (B). Sorold fel a csatolt lengőkaros hátsó tengely fő szerkezeti elemeit, és magyarázd el, miért nevezzük csatoltnak, ha nincs benne közös merev tengelytest.

4. feladat (B). Egy vizsgálat során egy kanyarban csikorgó, recsegő hangot hallasz, amely a kormány elfordításával együtt jelentkezik. Milyen három fő alkatrészt ellenőriznél, és mit mérnél?

5. feladat (C). Egy vásárló szerint a hátsó kerékcsapágy zúg, de a műhelyben emelőn forgatáskor nem hallasz egyértelmű zúgást. Milyen jellegű próbaúttal és terhelésváltással tudnád megerősíteni vagy cáfolni, hogy a hátsó kerékcsapágy a hiba? Mi a hipotézis vizsgálati lánca?

6. feladat (D). Egy autóban elöl jobb oldalon fékezéskor húzás jelentkezik, emelőn a kerék 3–9 óra irányban mérhetően lötyög. A kormányrudazatot már kizártad. Melyik alkatrészt gyanúsítod? Milyen méréssel és gyártói határértékkel döntesz a cseréről?

24.2.16 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A Panhard-rúd a híd oldalirányú vezetésére szolgál; ha a szilentje kopott, akkor a tengely oldalirányban elmozdul, ami hátul „luttyogó”, kormányozott érzést adhat, és a jármű oldalra húz.
  2. A kettős keresztlengőkarosnál a felső kar egy tényleges fém lengőkar, amely a keréktartót felülről vezeti; a McPherson rendszernél ezt a felső kart a rugóstag felső támasztócsapágyára rögzített teleszkópos egység helyettesíti, így a felső vezetést a rugóstag végzi.
  3. A szilent gumija elfordulhat; ha a kerék teljesen kifelé/lefelé lóg, a szilent elcsavarodva kapja a terhelést, leengedés után elszakadhat vagy a futóműmagasság rossz lehet.
  4. Terhelésfüggő zúgás, amely kanyarban erősödhet vagy halkul, a kerék játékossága, a kerékagy melegedése, egyenetlen gördülési zaj.
  5. A csatolt lengőkaros tengelyben a két hosszlengőkar elöl szilenttel, hátul kerékaggyal kapcsolódik, a keresztirányú gerenda elcsavarodik. A két kerék mozgása részben összekapcsolt, de a tengely nincs mereven összekötve, így az egyik kerék bizonyos mértékig függetlenül tud be- és kirugózni.
  6. A kormányérzékelő, a szintérzékelő, a kerékgyorsulás-érzékelő, a lengéscsillapító útmérője, a vezérlőegység vagy a kompresszor/szeleptömb.

1. feladat. Hajtott merevtengely (pl. hátsókerék-hajtású kisteherautó hátsó hídja) és nem hajtott merevtengely (pl. egyszerű kisautó hátsó tengelye). A Panhard-rúd a merev tengely oldalirányú elmozdulását korlátozza, miközben a rugózást függőlegesen megengedi.

2. feladat. (Vö. a felfüggesztéstípusokat összehasonlító ábra McPherson-vázlatával.) A rajz középpontjában a keréktartó áll, amelybe a tengelycsap vagy kerékcsapágy illeszkedik; az alsó lengőkar belső vége szilenttel a karosszériához, külső vége gömbcsuklóval a keréktartóhoz kapcsolódik; a rugóstag alsó vége a keréktartóhoz, felső vége a felső támasztócsapágyhoz rögzül; a stabilizátor az alsó lengőkarhoz csatlakozik.

3. feladat. A csatolt lengőkaros hátsó tengely két hosszlengőkarra, az azokat összekötő, elcsavarodásra képes keresztgerendára, a lengőkarok elülső szilentjeire, a kerékagyakra, a rugókra és lengéscsillapítókra épül. A keresztgerenda egyszerre vezeti és elcsavarja a két kereket, ezért az egyik kerék mozgása részben átterjed a másikra; nincs azonban merev tartótengely, ezért nem merevtengely, hanem félmerev vagy csatolt rendszer.

4. feladat. A három fő gyanús elem: a rugóstag felső támasztócsapágya, a külső kormányrúd-vég gömbcsuklója és az alsó lengőkar gömbcsuklója. Ellenőrzés: a kormányt lassan elforgatva hallgatni a felső csapágyat, a porvédőt és a kenőzsír-kilépést nézni, emelőn a kereket 12–6 és 3–9 óra irányban mozgatni, és a holtjátékot mérni.

5. feladat. A próbautat úgy kell megválasztani, hogy a kerékcsapágy terhelését változtasd: egyenesben hallott zúgás után finoman, biztonságos sebességgel jobbra és balra kanyarodsz; ha a hang balra kanyarnál erősödik, a jobb oldali kerék terhelése nő, és a jobb oldali csapágy gyanús, illetve fordítva. Az emelőn a forgatás mellett a kerékterhelés hiánya miatt a halk hiba nem mindig hallható, ezért a terhelés alatti próba kell. A hipotézislánc: tünet (zúgás) → próbaúti terhelésváltás → oldal kijelölése → emelőn forgatás és kerékjáték → csapágy- vagy kerékcsapágyegység-csere → próbaút ellenőrzés.

6. feladat. A 3–9 óra irányú lötyögés és a fékezéskor jobbra húzás gyanús okai: az alsó lengőkar gömbcsuklója és szilentjei (a kopott belső szilentek fékezéskor hosszirányú lötyögést engednek), valamint a kerékcsapágy; a húzás miatt a fékrendszert (féknyereg, egyoldali fékhatás-különbség a görgős fékpadon) is ellenőrizni kell. Mivel a kormányrudazatot már kizártad, az alsó lengőkar gömbcsuklóját és szilentjeit kell elsőként vizsgálni. A mérés: a gömbcsukló feszegetése a keréktartó felől, a csapszeg axiális mozgásának pontos mérése csavarhúzóval és mérőórával, a gyártói határértékkel összevetve (például max. 0,5 mm; ellenőrizendő). Ha a játék nagyobb, a gömbcsuklót ki kell cserélni, majd futóműbemérést és próbafékezést végezni.

24.2.17 Rövid összefoglaló

A kerékfelfüggesztés a kerék és a felépítmény közötti vezetőelemek rendszere; merev és független csoportra oszlik. A merev hajtott és nem hajtott tengelyek egyszerűek és teherbíróak, de a rugózó tömegük nagy; a csatolt lengőkaros hátsó tengely félmerev rendszer, amelyben a csavaró keresztgerenda részben összekapcsolja a kerekeket. A független felfüggesztések közül a McPherson rendszer a rugóstagot használja felső vezetőelemként, az alsó háromszögkar és gömbcsukló alul vezeti a keréktartót; a kettős keresztlengőkaros rendszer két valódi lengőkarral ad pontos pályát; a többlengőkaros rendszer több karral finoman hangolja a hossz-, oldal- és dőlésszög-változást. A felfüggesztés kopó pontjai: a kerékcsapágy, a szilentek, a gömbcsuklók, a rugóstag felső csapágya és a stabilizátor végei; a helytelen szerelés (elszabadult szilent, kalapáccsal bevert csapágy) fokozott kopáshoz és biztonsági kockázathoz vezet. Elektronikus szintszabályzással, adaptív lengéscsillapítással és aktív futóművel a felfüggesztés már nem csupán passzív elem. A javítás előtt a gyártói adatokat, a meghúzási nyomatékokat és a mérési határértékeket kell ellenőrizni.

Továbbvitt eredmény. A felfüggesztés-típusokat és kopási pontjaikat a(z) Kerekek és gumiabroncsok, az Alváz, önhordó karosszéria, aktív és passzív biztonság, a Kormánygeometria és kerékállás-jellemzők és a Futómű és kormány szerelése: kerékcsapágy, szilent, gömbcsukló, rugó, lengéscsillapító, kormánymű alfejezet használja.

24.2.18 Források és ellenőrzési hiányok

A leírt működési elvek, kinematikai megoldások és tipikus hibák általános járműszerkezettani ismeretek. Ellenőrizendő a gyártói javítási adatoknál a kerékcsapágy-csere szerszámai, a meghúzási nyomatékok, a gömbcsukló- és kerékcsapágy-határértékek, a szilent meghúzási terhelési állapota, valamint az adaptív futómű jeladói és kalibrálási előírásai. A hatályos EU/ENSZ-EGB előírások (pl. a járműszerkezetre és futóműre vonatkozó típusjóváhagyási követelmények) a gyártói dokumentációval és a járműkategória szerint ellenőrizendők.