24.4 Alváz, önhordó karosszéria, aktív és passzív biztonság

24.4.1 Motiváció

Egy autószerelő műhelyben gyakran hallani, hogy az ügyfél elsősorban a motor teljesítményére, a fogyasztásra vagy a felnikre kíváncsi. Ugyanakkor a biztonság és a hosszú élettartam szempontjából a legfontosabb részegység, amellyel a tulajdonosok ritkán törődnek, maga a karosszéria és az alváz. A műszaki vizsgára bemutatott járműnél a vizsgabiztos először az alvázszámot, a korrózióállapotot, a teherviselő elemek átrozsdásodását és a korábbi sérülések javítását nézi. Ha az önhordó karosszéria fő elemei elkorhadtak vagy szakszerűtlenül lettek javítva, akkor a fék és a futómű tökéletes állapota sem menti meg a járművet a vizsga elutasításától. Az autószerelőnek tehát fel kell ismernie a teherviselő szerkezet sérüléseit, ismernie kell a biztonsági zónákat, és tudnia kell, mikor kötelező a munkát karosszérialakatosnak átadnia.

24.4.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy modern alsó-középkategóriás önhordó karosszériát madártávlatból, tetőlemez nélkül. A szerkezet három fő zónára bontható. Elöl a motortérben a hossztartók zárt üregei gyűrődési zónát alkotnak, amely ütközéskor harmonikaszerűen összenyomódik, elnyeli az energiát, és távol tartja a merev motort az utastértől. A középső rész az utascella: nagyszilárdságú acélból készült B-oszlopok, küszöbök, tetőkereszt és padlólemez-merevítés alkotja, amelynek egyetlen feladata, hogy túlélő teret tartson fenn. Hátul a csomagtartó alatti hátsó hossztartók szintén gyűrődve védik az utasteret. Ezt a hármas tagolást szemlélteti az alábbi oldalnézeti vázlat is.

Személyautó oldalnézeti vázlata: elöl és hátul sraffozott gyűrődési zóna, középen kereszt-sraffozott merev utascella; az ütközés nyilai kívülről a gyűrődési zónák felé mutatnak.
Az önhordó karosszéria biztonsági zónái hosszirányban: elülső gyűrődési zóna, merev utascella, hátsó gyűrődési zóna

A nyilak az ütközés irányát jelzik: az energiát a gyűrődési zóna alakváltozással elnyeli, az utascella merev marad, így a túlélési tér megmarad. Az elülső zónában az energiaelnyelő elem és a hossztartó gyűrődik, a motortartó bak a motort lefelé, az utascellától el vezeti.

24.4.3 Alváz és önhordó karosszéria: definíciók és felépítés

Definíció. Az alváz (chassis, frame) a jármű teherviselő váza, amely a hajtáslánc, a futómű, a kormányzás, a fék és a felépítmény valamennyi szerkezeti terhelését összegyűjti és továbbítja. Hagyományos felépítésben ez egy különálló létraalváz vagy rácsszerkezet, amelyre a karosszéria külön felépítményként kerül.

Definíció. Az önhordó karosszéria (self-supporting body, monocoque body) olyan építési mód, amelyben a karosszéria lemez- és profil szerkezete maga viseli az összes járműterhelést, tehát különálló alvázkeretre nincs szükség. A merevséget a zárt üreges szelvényekből összeállított, ponthegesztett, ragasztott és részben szegecselt lemezváz adja.

A létraalvázat ma elsősorban terepjárókban, kisteherautókban és haszonjárművekben találjuk. Két hossztartóból és az azokat összekötő kereszttartókból áll. Előnye a nagy terhelhetőség, a moduláris felépítés és az, hogy a sérült felépítmény cseréje nem érinti a futómű geometriáját. Hátránya a nagyobb önsúly, a magasabb súlypont és a kisebb torziós merevség a modern önhordó szerkezetekhez képest. A teherbírás növelése érdekében a hossztartók gyakran változó magasságú zárt szelvények; a meghajlított keret a rugózás kiegészítő elemeként is dolgozik.

Az önhordó karosszéria a személyautók és a legtöbb modern kisteherautó uralkodó építési módja. A szerkezeti elemeket acéllemezekből hidegen sajtolják, majd ponthegesztéssel, lézerhegesztéssel, ragasztással vagy önkilyukasztó szegeccsel kötik össze. A fő teherviselő elemek zárt üregei a csavaró- és hajlítómerevség gerincét adják. A merevség növelése mellett arra is ügyelnek, hogy az üregek korrózióvédelemmel, viasszal vagy üregvédővel legyenek kezelve, mert ezek a kritikus pontok belülről rozsdásodnak.

A modern karosszériákban anyagkeveréket alkalmaznak:

Statikus változat (mint a PDF-ben)Létravázas alváz csavarozott karosszériával, mellette önhordó karosszéria, amelyen mintázat jelöli a lágy acél, a nagyszilárdságú acél, az extra nagyszilárdságú acél és az alumínium helyét.
(a) Létravázas alváz csavarozott felépítménnyel; (b) önhordó karosszéria sematikus anyagtérképe

Az ábrán a pontozott elemek lágy acélból, a vonalkázottak nagyszilárdságú acélból (HSS), a kereszt-sraffozottak extra nagyszilárdságú acélból (UHSS, AHSS) készülnek, az üres, vastag körvonalú elemek alumíniumból. A HTML-kiadásban anyagonként külön is megjeleníthetők, és rámutatásra kiderül, hogy az elem javítható vagy csak gyártói előírás szerint cserélhető.

Szabály. A csavaros kötésű, hagyományos javíthatóság az önhordó karosszériánál csak a könnyen cserélhető elemekre (ajtó, csomagtérfedél, motorháztető, sárvédő) vonatkozik. A teherviselő belső elemeket a gyártó a javítási utasításban szigorúan szabályozza; bizonyos zónákban az utólagos hőkezelés vagy hegesztés tilos.

24.4.4 Aktív biztonság

Definíció. Az aktív biztonság a jármű azon tulajdonságainak és rendszereinek összessége, amelyek segítenek a baleset bekövetkezésének megelőzésében. Hétköznapi megfogalmazásban: minden, ami elvezeti az autót a veszélyhelyzettől.

Az aktív biztonság négy részterületre bontható, amelyek a vezető és a jármű közötti körfolyamatot fedik le:

  1. Menetbiztonság. Minden, ami a jármű stabil egyenesfutásához, kiszámítható kanyarodásához és lassításához szükséges. Ide tartozik a futómű-konstrukció, a kormányzás, a fék, a gumiabroncs, a lengéscsillapító és a motor nyomatékszállítása. A kopott lengéscsillapító rontja a kerék úttartását, a helytelen kerékbeállítás kúszást és vándorlást okoz.
  2. Kondíciós biztonság. Azok a feltételek, amelyek a vezető teljesítőképességét fenntartják: utastéri hőmérséklet, szellőzés, zajszint, vibráció, üléshelyzet, tükrök és a műszerek jól látható, félreérthetetlen kialakítása. A párás szélvédő vagy a zörgő utastéri elem ugyanúgy a baleseti kockázatot növeli.
  3. Észlelési biztonság. Minden, ami a járművet mások számára észlelhetővé teszi: nappali menetjelző, tompított fény, féklámpa, irányjelző, a jármű színe és a fényvisszaverő felületek. Ide tartozik a fényszórók helyes beállítása és az üvegek tisztasága, valamint a kiegészítő jelzőfények.
  4. Kezelési biztonság. A vezető terhelésének csökkentése és a hibás kezelés következményeinek enyhítése. Ide tartozik a szervokormány megfelelő rásegítése, az ergonomikus pedálrend, az ABS vészfékezés alatti kormányozhatósága, a menetstabilizáló (ESP) és az elektronikus segédrendszerek, például a vészfékasszisztens vagy a holttérfigyelő a későbbi alfejezetek szerint. A szerelő felelőssége, hogy e rendszerek jeladóit, beavatkozóit és kalibrálását a gyártói előírás szerint tartsa karban.

24.4.5 Passzív biztonság

Definíció. A passzív biztonság a jármű mindazon szerkezeti és berendezési tulajdonsága, amely a baleset bekövetkezése után csökkenti a járműben ülők és a gyalogosok sérülésének súlyosságát.

A passzív biztonságot három fő területre osztjuk:

A töréstesztek (például Euro NCAP, ellenőrizendő: az aktuális protokoll és értékelési rendszer) az autót frontális, oldal-, hátsó (ostorcsapás) és gyalogosütközésben vizsgálják. A csillagok számát a mérési eredmények és a biztonsági berendezések megléte alapján adják, így az osztályzat csak azonos protokoll mellett hasonlítható össze.

Előírás. A járművek törésbiztonsági és gyalogosvédelmi követelményeit európai uniós típusjóváhagyási előírások és ENSZ-EGB előírások határozzák meg (ellenőrizendő: a konkrét előírás- és szabványszámok, például a gyalogosvédelmi és frontális ütközési előírások köre). A konkrét javítási eljárások az adott gyártó javítási utasításából következnek.

Továbbvitt eredmény. Az aktív és passzív biztonsági zónák felosztását használjuk a Vezetőtámogató rendszerek és kalibrálásuk alfejezetben az ADAS-funkciók rendszerezésekor, valamint a Írásbeli és szóbeli vizsgafelkészülés: témakör-térkép és mintafeladatok közlekedésbiztonsági témakörénél.

24.4.6 Gyűrődési zóna és utascella – részletes működés

A gyűrődési zóna működése az energiaelnyelésen alapul. Ütközéskor a jármű mozgási energiája:

W=12mv2,W = \frac{1}{2}\,m\,v^2,

ahol mm a jármű tömege, vv az ütközési sebesség. Ezt az energiát a szerkezet alakváltozása emészti fel. A gyűrődési zóna kialakításánál az a cél, hogy a deformáció útja minél hosszabb legyen, miközben a lassulás a vezetőfülke irányában ne lépjen túl egy emberre még elviselhető értéket. Minél hosszabb a deformációs út, annál kisebb átlagos erő jut az utascellára.

Példa. Ha egy m=1400kgm=1400\,\text{kg} tömegű autó v=50km/hv=50\,\text{km/h} sebességgel ér el egy fix akadályt, akkor a sebességet átváltva v=50/3,6=13,9m/sv=50/3{,}6=13{,}9\,\text{m/s}. A mozgási energia:

W=12⋅1400⋅13,92≈135000J=135kJ.W=\frac{1}{2}\cdot 1400\cdot 13{,}9^2 \approx 135\,000\,\text{J}=135\,\text{kJ}.

Ha az elülső gyűrődési zóna 0,6 métert deformálódik, és átlagos fékezőerővel számolunk, az átlagos erő Fatlag=W/s=135000/0,6=225000N=225kNF_{\text{atlag}}=W/s=135\,000/0{,}6=225\,000\,\text{N}=225\,\text{kN}. Egyenletes lassulást feltételezve a jármű átlagos lassulása a=v2/(2s)=13,92/(2⋅0,6)≈161m/s2a = v^2/(2s) = 13{,}9^2/(2\cdot 0{,}6) \approx 161\,\text{m/s}^2, ami kb. 16-szorosa a nehézségi gyorsulásnak (≈ 16 g). Ez a személyre ható lassulást a belső légzsák és övrendszer külön módosítja; a merev utascellával a túlélési tér megmarad. Az értékek tanulási példák; a pontos gyűrődési hosszt a gyártói szerkezet és a törésteszt adja meg (ellenőrizendő: a jármű gyártói adata).

Statikus változat (mint a PDF-ben)Az ütközési energia a sebesség négyzetével nő; rövidebb gyűrődési útnál nagyobb az átlagerő.
Az ütközési energia és az átlagerő a sebesség függvényében, 1400 kg-os járműre, 0,4 m és 0,6 m gyűrődési úttal

A görbéken látszik, hogy kétszeres sebességnél az energia négyszeres, és ugyanannyi energiát rövidebb (0,4 m) gyűrődési úton nagyobb átlagerő nyel el (50 km/h-nál 338 kN a 225 kN helyett). A HTML-kiadás kalkulátorában a tömeg, a sebesség és a gyűrődési út változtatható; kijelzi az energiát, az átlagerőt és az átlagos lassulást.

24.4.7 Karosszériajavítás határai

A sérült karosszéria javításánál az autószerelőnek először el kell döntenie, hogy a munka a gépműhely, a karosszérialakatos vagy a márkaszerviz hatáskörébe tartozik-e. Az általános szerelő feladata a műszaki állapot felmérése, a korróziós állapot és a biztonsági rendszerek ellenőrzése, nem pedig a teherviselő elem önálló hegesztése vagy egyengetése.

A gyártói javítási utasítások gyakran előírják:

Tilos. A biztonsági rendszerek (légzsák, övfeszítő, ABS/ESP, HV-rendszer) kiiktatása, illetve a sérült utascella-elemek gyári adatoktól eltérő javítása. A gépjárművet az időszakos műszaki vizsgán elutasítják, ha a teherviselő elemek javítása szakszerűtlen.

24.4.8 Korrózióvédelem

Az önhordó karosszéria javítása után a gyárival azonos minőségű korrózióvédelmet kell helyreállítani. Az üregekben és a meleg hatásnak kitett lemezéleknél a védőréteg leggyakrabban sérül. A javításnál jellemző lépések:

  1. a felület csupasz fémig tisztítása, zsírtalanítása;
  2. foszfátozás vagy átalakítószer a rozsdamaradványok semlegesítésére;
  3. hegesztési varratvédő, alapozó és fedőlakkozás;
  4. üregvédő viasz vagy alvázvédő felvitele a zárt terek belsejébe;
  5. az alvázvédő réteg sérüléseinek pótlása.

Környezetvédelem. A karosszériajavítás során keletkező csiszolási por, festék, hígító, üregvédő anyag és régi lemez darab veszélyes hulladék lehet. Az anyagok biztonsági adatlapja alapján kell gyűjteni, tárolni és elszállíttatni (ellenőrizendő: a hatályos hulladékjogi előírás). A festék- és korrózióvédő anyagok oldószertartalma miatt megfelelő szellőzés és légzésvédelem szükséges.

24.4.9 Minőségellenőrzés

A karosszéria ellenőrzésekor az autószerelő az alábbiakat vizsgálja:

A geometriai eltérést az ütközés utáni javításkor karosszéria-mérőpadon, a gyártói referenciapontok alapján kell ellenőrizni. A mérődiagram pontjainak eltérése megmutatja, hogy a futómű bekötési pontokra és az utascella kritikus pontjaira a karosszéria visszaállítható-e. Az egyes pontok mérési hibáit a gyártói adatok jelölik (ellenőrizendő: a gyártói javítási adat).

24.4.10 Valós életbeli alkalmazás

Egy ügyfél az éves szervizre hozza a tízéves alsó-középkategóriás autóját. Az átvizsgálás során a szerelő a bal oldali elülső hossztartón, a motortartó bak mögött korrodált csatlakozást talál. A fék- és futómű-alkatrészek jó állapotúak, de a hossztartó kritikus csatlakozása a futómű-bekötési pont közelében okozhat merevségvesztést. A szerelő a gyártói rajz és a korróziós zóna alapján megállapítja, hogy a sérülés a teherviselő elemben van; a javítás karosszérialakatos feladat, mert a hossztartó cseréjéhez a gyártói ragasztási és ponthegesztési eljárás szükséges. Az ügyfélnek elmagyarázza, hogy a műszaki vizsga előtt ezt kötelező javítani, mert ellenkező esetben a járművet elutasítják. A javítás után a mérési jegyzőkönyv igazolja a geometriai pontok gyártói tűrésen belüli helyzetét.

24.4.11 Gyakorlati útmutató – Karosszéria átvizsgálása

Cél. A jármű teherviselő szerkezete és biztonsági rendszereinek szemrevételezéses ellenőrzése ügyfélpanasz vagy műszaki vizsgára felkészítés előtt.

Jármű- és adatazonosítás. Rögzítsd az alvázszámot, motorszámot, kilométeróra-állást, a jármű típusát, évjáratát és a gyártói javítási adatbázisra vonatkozó hivatkozást.

Szükséges eszközök. Emelő, bakok, lámpa, tükör, kalapács a korróziós kopogtatáshoz (gyári lemeznél csak óvatos üregellenőrzés), mérőszalag, tolómérő, fényképfelvétel, munkalap.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák. Jármű alá csak mechanikusan reteszelt műhelyi járműemelőn, vagy bakra támasztva szabad bemenni.

Munkalépések.

  1. A járművet emelőre állítod, rögzíted, a bakokat a gyártói emelési pontokon elhelyezed.
  2. Esőcsatornáknál, küszöböknél, padlólemeznél, hossztartóknál szemrevételezéssel ellenőrzöd a rozsdásodást, repedést, deformációt.
  3. A védőanyaggal fedett felületeken óvatosan, a gyártói lemezvastagságot nem károsítva ellenőrzöd az anyagréteg elválását.
  4. A biztonsági öv teljes hosszon kihúzható és visszaugrik, a csatja reteszel; a légzsák jelzések épek.
  5. A futómű bekötési pontok környékén a hajlítási vonalak és a ponthegesztések szakadásmentesek.
  6. A megfigyelést fényképpel és munkalappal dokumentálod; kritikus sérülést a műhelyvezetőnek vagy a gyártói eljárás szerint a karosszérialakatosnak jelzed.

Tipikus hibák.

Dokumentálás. A munkalapon szerepeljen az alvázszám, a vizsgálat időpontja, a talált eltérések, a javítási javaslat és a műszaki vizsga szempontjából releváns megjegyzés.

24.4.12 Tipikus hibák

Hiba. A szerelő az alváz és a létraalváz kifejezést szinonimaként használja, pedig az önhordó karosszéria is alvázként funkcionál. Helyes gyakorlat: az alváz a teherviselő váza a járműnek, függetlenül attól, hogy külön keret vagy önhordó lemezszerkezet.

Hiba. A gyűrődési zónát bármilyen acélból hegesztett megerősítéssel javítják, mert a látszólag erősebb elem biztonságosabbnak tűnik. Valójában a merevítés elviheti az energiaelnyelés tervezett helyét, és az utascellát terhelheti túl.

Hiba. A korróziót csak az üreg külső élén javítják, a belső felületet nem védik. A varrat melletti korrózió gyorsan továbbterjed, és a javítás utáni állapot rosszabb, mint a gyári.

24.4.13 Önellenőrzés

  1. Mi a különbség a létraalváz és az önhordó karosszéria között?
  2. A gyűrődési zóna elé kerülő megerősítő hegesztés miért veszélyes?
  3. Mi a különbség az aktív és a passzív biztonság között?
  4. Sorolj fel három aktív biztonsági rendszert!
  5. Mit ellenőrzöl először egy használt autó korrózióvizsgálatánál?

24.4.14 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld az önhordó karosszériát és a gyűrődési zónát!

2. feladat (A). Számítsd ki az energiaelnyelési példában szereplő erőt, ha a gyűrődési hossz 0,4 m!

3. feladat (B). Egy jármű teherviselő eleme korrodált. Melyik vizsgálati lépés hiányzott, ha a hiba a műszaki vizsga elutasításához vezetett?

4. feladat (B). Hasonlítsd össze a létraalváz és az önhordó karosszéria javítási lehetőségeit a biztonsági zónák szempontjából!

5. feladat (C). A karosszéria-javítás során az egyik műhely dolgozója a sérült B-oszlopot nagy szilárdságú acéllemezzel, de a gyártói hegesztési tervtől eltérően javította. Mi lehet a következmény?

6. feladat (D). Egy ügyfél panasza: a jármű kormányzása kanyarban bizonytalan, a gumiabroncsok egyenletesen kopnak, de a futómű-alkatrészek jók. Milyen megfigyelés és mérés után döntöd el, hogy a karosszéria geometriája a hibás?

24.4.15 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok.

  1. A létraalváz különálló keret, amelyre a felépítmény szerelhető; az önhordó karosszéria maga a teherviselő szerkezet, különálló keret nincs.
  2. A megerősítés eltolja az energiaelnyelés helyét, és az utascella terhelését növeli, a tervezett gyűrődési zóna kiesik.
  3. Az aktív biztonság a baleset megelőzésére, a passzív biztonság a baleseti sérülés csökkentésére irányul.
  4. Például ABS, ESP, fényszóró, szervokormány, gumiabroncs, fék.
  5. A teherviselő elemeket: hossztartók, küszöb, padlólemez, B-oszlop, ahol a korrózió a merevséget veszélyezteti.

1. feladat. Az önhordó karosszéria a jármű összes terhelését viselő lemez- és profil szerkezet, amelynél nincs különálló alvázkeret. A gyűrődési zóna a jármű elején és hátulján kialakított, energiát elnyelő, deformálódó szerkezet, amely az ütközési energiát alakváltozással csökkenti, hogy az utascella lassulása túlélhető maradjon.

2. feladat. m=1400kgm=1400\,\text{kg}, v=13,9m/sv=13{,}9\,\text{m/s}, s=0,4ms=0{,}4\,\text{m}. A mozgási energia W=135000JW=135\,000\,\text{J}. Az átlagos erő Fatlag=W/s=135000/0,4=337500N≈338kNF_{\text{atlag}}=W/s=135\,000/0{,}4=337\,500\,\text{N}\approx 338\,\text{kN}. Az eredmény azt mutatja, hogy rövidebb gyűrődési hossznál nagyobb átlagos erő jut az utascellára. (Az értékek tanulási példák.)

3. feladat. Hiányzott a jármű alá bemenés és a kritikus teherviselő elemek, különösen az üregek belsejének rendszeres vizsgálata. A külső lemez nézése nem elég; a hossztartó belső korrózióját a gyártói ellenőrzési pontok szerint, üregvédő eltávolítása nélkül is gyanús folt jelezte.

4. feladat. A létraalvázas járműnél a keret önállóan ellenőrizhető és javítható, a felépítmény cseréje egyszerűbb. Az önhordó karosszéria javításánál a biztonsági zóna határait a gyártó pontosan meghatározza; a gyűrődési zóna elemeit nem szabad merevíteni, az utascella elemei csak előírt módon javíthatók. A létraalváz előnye a moduláris javíthatóság, de tömeg és merevség szempontjából hátrányos.

5. feladat. A B-oszlop az utascella kulcseleme, a gyártói hőkezelési és hegesztési tervtől eltérő javítás a nagyszilárdságú acélban lágy zónát, repedést és csökkent szilárdságot okozhat. Oldalütközésnél az oszlop nem nyújt elegendő túlélést, a jármű a törésteszteken sem felelne meg. A hibát „szakszerűtlen javítás” gyakorlatként mutatjuk be; a helyes eljárás a gyártói adatot követő, dokumentált karosszérialakatos javítás.

6. feladat. Először a futómű-alkatrészek és a kerékbeállítás ellenőrzése. Ha a futómű jó, megméred a karosszéria geometriai pontjait a gyártói mérődiagram szerint: az oldalsó hossztartókat, a csomagtartó alatti padlót, a futómű-bekötési pontokat. Ha a referenciapontok eltérést mutatnak, akkor a karosszéria torzult, ezért a járművet karosszéria-mérőpadon kell tovább vizsgálni és javítani.

24.4.16 Rövid összefoglaló

Az alváz a jármű teherviselő váza, amely lehet különálló létraalváz vagy önhordó karosszéria. A létraalvázat főleg terepjárókon és haszonjárműveken használjuk, az önhordó építésmód pedig a személyautók jellemzője. A modern önhordó karosszéria anyagkeverékkel készül: a lágyacél a gyűrődő zónáké, a nagyszilárdságú acél és az alumínium az utascella merevségéé. Az aktív biztonság a baleset megelőzésére szolgál (menet-, kondíciós, észlelési és kezelési biztonság); a passzív biztonság a baleset következményeit enyhíti (gyűrődési zóna, utascella, légzsák, öv). A gyűrődési zóna az ütközési energiát programozott alakváltozással nyeli el, a merev utascella a túlélő teret védi. A javításnál a gyártói utasítás elsőbbsége érvényes; a teherviselő elemek hegesztése, a biztonsági rendszerek és a korrózióvédelem mindig szigorú eljárás szerint történik. Továbbvitt eredmény. Az aktív és passzív biztonsági zónák felosztását a vezetőtámogató rendszereknél és a vizsgafelkészülésnél használjuk.

24.4.17 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: ENSZ-EGB járműbiztonsági előírások; európai uniós típusjóváhagyási rendeletek; Euro NCAP törésteszt-protokoll; a gyártói javítási utasítások és mérődiagramok; autóipari anyagismereti szakkönyvek.
Ellenőrizendő állítások: az ütközésbiztonsági és gyalogosvédelmi előírások konkrét számai, az Euro NCAP aktuális protokollverziója és értékelési rendszere, a karosszéria-mérőpad pontjaira vonatkozó gyártói tűrések, valamint a hegesztési és korrózióvédelmi eljárások gyártói feltételei. Az energia- és erőpélda tanulási példa, nem egy konkrét jármű mérési eredménye.