17.1 A forgattyús hajtómű: dugattyú, dugattyúgyűrűk, csapszeg és hajtórúd

17.1.1 Motiváció

Amikor egy motor kopog, füstöl, eszik az olajat, vagy a kompressziómérés hengerenként nagyon eltérő értékeket mutat, a hiba gyakran a forgattyús hajtómű legbelső mozgó láncában, a dugattyúban, a dugattyúgyűrűkben, a dugattyúcsapszegben vagy a hajtórúdban van. A motor szerelésekor ezek az alkatrészek egyszerre kopó-, tömítő- és erőátviteli elemek: nem elég tudni, hogyan néznek ki, azt is érteni kell, milyen hő- és tömegerők hatnak rájuk, és milyen mérésekkel lehet eldönteni, javítható-e az alkatrész, vagy cserélni kell.

17.1.2 Szemléletes kép

Képzelj el egy hengert metszetben a felső holtpont környékén. A hengerfalban egy alumínium dugattyú mozog, tetején a gáznyomás terheli, alatta a hajtórúd lengő mozgást végez. A dugattyú tetején nincsenek gyűrűk – a gyűrűk a tető alatti hornyokban ülnek. A felső két horonyban keskeny, nyitott, rugalmas kompressziós gyűrűk, a harmadikban egy olajlehúzó gyűrűcsomag. A dugattyúcsapszeg a dugattyú szemeiben és a hajtórúd kisfejében forog. A hajtórúd szára hosszú, karcsú rúd, a nagyszem pedig osztott, és a forgattyús csapot fogja körbe. Ezt az elrendezést metszetrajzon érdemes megtanulni, mert a műhelyben a hengerből kihúzott dugattyún ugyanezt a képet látjuk visszafelé.

A dugattyú mozgásának legfontosabb következménye, hogy a dugattyútömeg a fordulatszámmal rohamosan növekvő gyorsulási erőt okoz. A gyorsulás lefutását mutatja a következő szemléltető diagram:

A dugattyú gyorsulásának közelítő jellege (r = 45 mm, λ = 0,28, n = 6000 1/min) - Szemléltető, számított közelítés: a(φ) ≈ rω²(cos φ + λ cos 2φ), rω² ≈ 17 765 m/s², a példa adataival; 0° = FHP, 180° = AHP (szaggatott függőleges vonal). Nem mért adat.

A görbe jellegéből két dolog olvasható le. A felső holtpont (0°, 360°) környékén a legnagyobb a pozitív gyorsulás, mert a dugattyúnak gyorsan irányt kell váltania; az alsó holtpont (180°) környékén ellentétes irányú, kisebb abszolút értékű gyorsulás van, és mivel itt λ > 0,25, a görbe lapos, két kis minimummal. A görbe nem tiszta szinusz, mert a hajtórúd véges hossza miatt a dugattyú mozgása a forgattyús tengely elfordulásának nem tökéletes vetülete.

17.1.3 Definíciók és összefüggések

Definíció. A dugattyú a forgattyús hajtómű azon eleme, amely a hengerben alternáló mozgást végez, az égéstér egyik mozgó fala, és a gáznyomásból származó erőt a dugattyúcsapszegen és a hajtórúdon át a forgattyús tengelyre továbbítja.

Definíció. A dugattyúgyűrűk a dugattyú gyűrűhornyaiba szerelt, nyitott gyűrűk, amelyek az égéstér gáztömítését, a hő átadását és a hengerfal olajfilmjének szabályozását végzik.

Definíció. A dugattyúcsapszeg a dugattyút és a hajtórúd kisfejét összekötő csukló, amely a radiális erőket továbbítja.

Definíció. A hajtórúd a dugattyúcsapszeget és a forgattyús csapot összekötő rúd, amely a dugattyú alternáló (egyenes vonalú, váltakozó irányú) mozgását a forgattyús tengely forgómozgásává alakítja.

Összefüggés. A dugattyú elmozdulása és gyorsulása közelítőleg. A forgattyús hajtómű geometriai adataiból a dugattyú elmozdulása (a felső holtponttól mérve) a forgattyús tengely elfordulása szerint közelítőleg:

s(φ)≈r(1−cosφ+λ4(1−cos2φ)),s(\varphi)\approx r\left(1-\cos\varphi+\frac{\lambda}{4}\left(1-\cos 2\varphi\right)\right),

ahol rr a forgattyús sugár, λ=r/l\lambda=r/l a hajtórúd-arány, ll a hajtórúd hossza. Ebből állandó szögsebesség közelítéssel a dugattyú gyorsulása:

a(φ)≈rω2(cosφ+λcos2φ).a(\varphi)\approx r\omega^{2}\left(\cos\varphi+\lambda\cos 2\varphi\right).

A felső holtpontban (φ=0\varphi=0) a gyorsulás:

aFHP=rω2(1+λ),a_{\text{FHP}}=r\omega^{2}\left(1+\lambda\right),

az alsó holtpontban (φ=180∘\varphi=180^{\circ}) pedig:

aAHP=rω2(λ−1).a_{\text{AHP}}=r\omega^{2}\left(\lambda-1\right).

A negatív előjel az alsó holtpontban az ellenkező irányú gyorsulást jelzi. A csúcsgyorsulás a fordulatszám négyzetével arányos, ezért magas fordulaton a tömegerő gyakran nagyobb, mint a gáznyomásból származó erő.

17.1.4 Felépítés és működés

17.1.4.1 Dugattyú

A dugattyú feladata a gáznyomásból származó erő továbbítása, a henger tömítése az égéstér felé, valamint a keletkező hő elvezetése a hengerfalra. Igénybevétele összetett: a benzinmotorokban a csúcsnyomás tipikusan 40–90 bar, dízelmotorokban 120–200 bar is lehet (ellenőrizendő: típusonként), a dugattyútetőt 2000–2500 °C-os égési gázok érik, a tető hőmérséklete pedig 300–400 °C fölé is mehet. Ezenkívül a dugattyú minden irányváltáskor tömegerőknek, a hengerfalban oldalnyomásnak, a gyűrűhornyokban pedig mikromozgásokból származó kopásnak van kitéve.

A dugattyú anyaga ma jellemzően alumínium-szilícium ötvözet, például AlSi12CuNi jellegű anyag (az anyagjelölést az Anyagtani alapfogalmak, fémtan és a vas–szén diagram alapján kell értelmezni). A szilícium csökkenti a hőtágulást, a réz és a nikkel javítja a melegszilárdságot. Nagy terhelésű motorokban kovácsolt alumíniumdugattyút használnak, a dízelmotorok egyes változataiban a tetőnél vasbetét vagy gyűrű-betét merevíti a kopásnak jobban kitett hornyot.

A dugattyú hidegen nem kör, hanem ovális: a csapszeg furatának irányában kissé kisebb átmérőjű, mint a rá merőlegesen. Meleg állapotban a hőtágulás miatt körré válik. Hossz mentén is kismértékben kúpos vagy lépcsős: a meleg tető környékén nagyobb hőtágulás, ezért a tetőnél kissé kisebb átmérőt mérünk. A dugattyú szoknyája (köpeny) a viszonylag hűvösebb alsó rész, amely vezeti és kopását csökkenti. A szoknyán gyakran grafit, molibdén vagy műanyag alapú súrlódáscsökkentő bevonat van.

A dugattyú hűtése többlépcsős: a hő a tetőből a gyűrűkön át a hengerfalra, illetve a szoknyán át is távozik. Nagy terhelésű motorokban a dugattyú belső oldalára olajsugarat vezetnek, amely a tető alját hűti; egyes dízeldugattyúkban a gyűrűmező közelében öntött hűtőcsatornában kering az olaj.

17.1.4.2 Dugattyúgyűrűk

A dugattyúgyűrűk három csoportra oszthatók: az első két horonyban kompressziós gyűrű, a harmadikban olajlehúzó gyűrű van. Az első kompressziós gyűrű elsősorban az égéstér tömítését és a dugattyú hőjének átadását végzi; anyaga ma gyakran nemesíthető acél vagy gömbgrafitos öntöttvas, felülete nitridált, krómozott vagy PVD-bevonatos. A második kompressziós gyűrű a tömítés mellett már az olaj visszatartásában is részt vesz, ezért gyakran kúpos futófelületű.

Az olajlehúzó gyűrű feladata, hogy a hengerfalon egyenletes, vékony olajfilmet hagyjon, a felesleget pedig leválassza. Sok változata acél lamellapárból és köztük lévő rugós tágítóból áll, más kialakításban hasított gyűrű és belső rugó kombinációja. Az olajlehúzó gyűrű alatt a dugattyú fala visszafolyó furatokat tartalmaz, amelyeken az összegyűlt olaj a dugattyú belső terébe jut.

A gyűrűk beszerelésekor a gyártói jelölést kell keresni: ha a gyűrűn TOP vagy hasonló jel van, az a dugattyútető felé nézzen. A kúpos gyűrűket sem szabad megfordítani, mert akkor a kúp felfelé húzná az olajat az égéstérbe. A gyűrűvégeket a dugattyúba szerelés után körben el kell osztani, jellemzően egymástól 120°-ra, hogy a zárhézagok ne essenek egy vonalba.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Dugattyúmetszet három gyűrűhoronnyal, felülnézet a zárhézagok elosztásával és a zárhézagmérés vázlata.
Dugattyúgyűrűk elrendezése, profilja és mérése

Az (a) metszeten felülről lefelé a dugattyútető, a tűzpalást, az 1. horonyban a négyszög keresztmetszetű kompressziós gyűrű (TOP jel felfelé, a horony felső falánál a horonyhézag), a 2. horonyban a kúpos gyűrű, amelynek alsó éle lefelé kaparja az olajat, a 3. horonyban két acéllamella és a tágító, alatta a visszafolyó furat, majd a csapszegfurat és a szoknya látható. A (b) felülnézet a 120°-ra elosztott zárhézagokat mutatja a csapszegtengelytől és a nyomóoldaltól eltolva (ellenőrizendő: gyártói adat), a (c) rész a zárhézag és a horonyhézag mérését. A HTML-képsor a fordítva beszerelt kúpos gyűrű hatását is bemutatja.

17.1.4.3 Dugattyúcsapszeg

A dugattyúcsapszeg anyaga tokos keményített acél, felületi keménysége jellemzően 60–64 HRC (ellenőrizendő: gyártói adat). A csapszeg kialakítása általában üreges, hogy kisebb legyen a tömege. A leggyakoribb a „úszó csapszeg” elrendezés: a csapszeg mind a dugattyú szemeiben, mind a hajtórúd kisfejében foroghat. Axiális elmozdulását a dugattyú furataiban elhelyezett rugós biztosítógyűrűk korlátozzák. Ritkább a rögzített csapszeg, ahol a hajtórúd kisfejébe szorosan illesztik, és a dugattyú szeme forog rajta.

Az úszó csapszeget hidegen nem szabad erőszakkal behúzni: a szoros illesztés miatt a dugattyút a gyártói javítási előírás szerint mérsékelten melegítik, jellemzően 60–80 °C-ra, így az alumínium kitágul (ellenőrizendő: gyártói adat). A csapszeg és a furat közötti hézag nagyon kicsi, ezért minden szerelésnél tiszta, sérülésmentes felületet kell biztosítani.

17.1.4.4 Hajtórúd

A hajtórúd anyaga általában nemesíthető acél, például C70, 42CrMo4 vagy 36MnVS4 jellegű anyag (ellenőrizendő: az EN-szabvány szerinti aktuális jelölés). Verseny- és nagyteljesítményű motorokban nagy szilárdságú kovácsolt acél, esetleg titán hajtórúd is előfordul. A hajtórúd három fő része: a kisfej a csapszeghez, a szár a két fej közötti karcsú rúd, a nagyszem pedig a forgattyús csaphoz csatlakozik. A szár kialakítása jellemzően dupla T vagy hasonló profil, hogy kis tömeg mellett nagy hajlítási merevségű legyen.

A nagyszem osztott, mert a forgattyús csapra szerelve csak így helyezhető fel. A hagyományos megoldásban egyenes osztással készül sapka és anyarúd, ma azonban sok motorban törött osztású hajtórudat használnak. A törött osztás során a nagy szemet szándékosan eltörik, és a törésfelület jellegzetesen érdes, egymáshoz pontosan illeszkedő felület lesz. Ezt a felületet nem szabad csiszolni, köszörülni vagy síkolni, mert az megváltoztatja az illesztést; a sapka és az anyarúd csak párosítva használható.

A hajtórúdcsavarok nagy szilárdságú, különösen gondosan méretezett elemek. Szerelésük gyakran nyúlásos vagy nyomaték+szöghúzással történik, például 20 Nm + 90° formában, ami azonban csak tanulási példa (ellenőrizendő: gyártói javítási adat). A csavarokat sok motorkonstrukcióban egyszer használatosnak kell tekinteni, vagy a megengedett újrahasználatot a gyártói utasítás adja meg. A hajtórúd kisfejében gyakran bronzpersely van a csapszeg számára; a nagyszem belső csapágycsészéit a következő, a forgattyús tengelyt tárgyaló alfejezet tárgyalja.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Dugattyú, gyűrűk, csapszeg, hajtórúd, csapágycsészék, fedél és csavarok robbantott ábrája.
A dugattyú–hajtórúd egység robbantott ábrája számozott tételekkel

A robbantott ábra tételei: 1 dugattyú (a tetőn példaként a beépítési irányjel), 2–3 kompressziós gyűrűk, 4 olajlehúzó gyűrű, 5 dugattyúcsapszeg, 6 biztosítógyűrűk, 7 hajtórúd kisszem perselyével, 8 I-profilú hajtórúdszár, 9 nagyszem, 10 csapágycsészék, 11 hajtórúdfedél kiemelt törött osztású felülettel, 12 hajtórúdcsavarok (sok motorban egyszer használatosak, gyártói adat szerint). A HTML-változatban a tételekre mutatva megjelenik a nevük, anyaguk és a szerelési megjegyzés.

17.1.5 Kidolgozott példák

17.1.5.1 1. példa: a dugattyú csúcsgyorsulása

Számítás. Adott: r=45mm=0,045mr=45\,\text{mm}=0{,}045\,\text{m}; l=0,160ml=0{,}160\,\text{m}; n=60001/minn=6000\,\text{1/min}. Keresett: a dugattyú gyorsulása a felső és az alsó holtpontban.

Először a hajtórúd-arányt számítjuk:

λ=rl=0,0450,160=0,281.\lambda=\frac{r}{l}=\frac{0{,}045}{0{,}160}=0{,}281.

A szögsebesség:

ω=2πn60=2π⋅600060=628,3rad/s.\omega=\frac{2\pi n}{60}=\frac{2\pi\cdot 6000}{60}=628{,}3\,\text{rad/s}.

A gyorsulási tényező:

rω2=0,045⋅628,32=17765m/s2.r\omega^{2}=0{,}045\cdot 628{,}3^{2}=17\,765\,\text{m/s}^{2}.

A felső holtponton:

aFHP=17765(1+0,281)=22757m/s2.a_{\text{FHP}}=17\,765\left(1+0{,}281\right)=22\,757\,\text{m/s}^{2}.

Átszámítva g-re:

aFHP=227579,81≈2320g.a_{\text{FHP}}=\frac{22\,757}{9{,}81}\approx 2320\,g.

Az alsó holtponton:

aAHP=17765(−1+0,281)=−12773m/s2,a_{\text{AHP}}=17\,765\left(-1+0{,}281\right)=-12\,773\,\text{m/s}^{2},

ami abszolút értékben körülbelül 1300 g. Az ellenőrzéshez nézzük a nagyságrendet: 6000 1/min fordulaton a dugattyú tömege több ezer g gyorsulásnak kitett, ezért a tömegerők nagyon nagyok. A csúcsgyorsulás a felső holtpontban nagyobb, mert a hajtórúd geometriája miatt itt nagyobb a gyorsulás.

17.1.5.2 2. példa: a gyűrűzárhézag ellenőrzése

Példa. Egy 1. kompressziós gyűrűt a hengerbe toltak, merőlegesen, a dugattyúval. A gyártói javítási adat szerint a zárhézag 0,20–0,40 mm lehet. A szerelő hézagmérővel 0,52 mm-t mér. Eldöntendő, hogy a gyűrű használható-e.

A mért 0,52 mm nagyobb, mint a felső határ 0,40 mm, ezért a gyűrű ebben a hengerben nem használható. A túl nagy zárhézag a gyűrűvégeknél nagyobb gázátfúvást, olajfelhúzást és kompresszióvesztést okoz. A mérési jegyzőkönyvbe be kell írni a mért értéket, a gyártói határt és az ítéletet. A munka következő lépése a hengerfal és a dugattyú hézagának felmérése, mert a nagy zárhézag nemcsak a gyűrű kopásából, hanem a henger furatának tágságából is adódhat. Az érték tanulási példa (ellenőrizendő: gyártói adat).

Statikus változat (mint a PDF-ben)Dugattyúgyűrű a hengerben, a zárhézag hézagmérővel mérve; gyűrű felszerelése gyűrűfogóval, TOP jellel felfelé.
Gyűrűzárhézag mérése a hengerben és a gyűrű felszerelése fogóval (helyes) és kézzel (hibás)

Az (a) rész a mérési helyzetet mutatja: a gyűrűt a dugattyúval merőlegesen a gyártói mélységbe tolják; a (b) felülnézeten a hézagmérő lamella a zárhézagban van, a mért 0,52 mm meghaladja a 0,40 mm-es felső határt. A (c) kép a gyűrűszerelő fogós felszerelést mutatja (csak a szükséges mértékben tágítva, TOP jel felfelé), a (d) a hibás, kézzel csavart vagy túltágított gyűrűt. A zárhézagok elosztását a gyűrűkről szóló ábra mutatja.

17.1.6 Minőségellenőrzés

A dugattyú, gyűrűk, csapszeg és hajtórúd vizsgálata a következő méréseket és ellenőrzéseket igényli:

Továbbvitt eredmény. A dugattyú, gyűrűk, csapszeg és hajtórúd itt tanult állapotjellemzői (hézagok, kopási határok, gyorsulási igénybevétel) a Diagnosztikai alapfogalmak és a motor mechanikai állapotvizsgálata alfejezetben kerülnek vissza, amikor kompressziómérést, nedves kompressziómérést és szétszereléses kopásfelmérést végzünk. A hajtórúd nagyszemét és csapágyait pedig a Forgattyús tengely, lendkerék, csapágyak és tömegkiegyenlítés alfejezet köti össze a forgattyús tengellyel.

17.1.7 Valós életbeli alkalmazás

Egy négyhengeres benzinmotor ügyfélpanasza: erős olajfogyasztás, gyorsításkor kékes füst, és hengerenkénti kompressziómérésnél az egyik henger 9,5 bar, a többi 12,2–12,5 bar. A nedves kompressziómérés során kevés olaj a hengerbe juttatása után az alacsony érték 11,8 barra emelkedik, ami a dugattyú–gyűrű–henger tömítési lánc kopására utal.

A szétszerelés után a hibafelvételezés a következő eredményt adja: a dugattyú szoknyája erősen kopott, a szoknya–hengerfurat hézag a gyártói felső határ kétszerese, a kompressziós gyűrű zárhézaga 0,58 mm a megengedett 0,40 mm helyett, az olajlehúzó lamellák pedig kokszosak és beragadtak. A hajtórúd repedésvizsgálata negatív, a csapszegjáték határérték alatt marad.

A javítás során a hengerfuratot felmérik, mérlegelik a túlméretre fúrást és hónolást (vagy a gyártó szerint csak hónolást). A dugattyúkat és a gyűrűket új, a gyártó által előírt méretosztályú alkatrészekre cserélik. A dugattyúk beszerelésénél betartják a gyűrűhézag-értékeket, a gyűrűk TOP jelölését, a dugattyú melegítését a csapszeg beépítésénél, és a hajtórúdcsavarokat nyomaték+szög eljárással, új csavarokkal húzzák meg. A szerelés után kompressziómérést és rövid próbajáratást végeznek. A tanulság: a kékes füst és az olajfogyasztás nem azonnali, hanem hosszú kopási folyamat eredménye, ezért a kompressziómérés és a rögzített mérési adatok alapján kell dönteni a motor szétszereléséről.

17.1.8 Tipikus hibák

  1. A gyűrű beépítési irányának figyelmen kívül hagyása. Ha a kúpos második gyűrűt fordítva szerelik be, az olajat felfelé húzza, amitől a motor kéken füstöl, és az égéstérben kokszlerakódás keletkezik. Helyes gyakorlat: a gyártói TOP jelölést és a gyűrűprofil irányát mindig ellenőrizni kell.

  2. A hajtórúd törött osztású felületének sérülése. A törött osztású hajtórudat szétszereléskor nem szabad letenni a törésfelületre, mert a mikroszkopikus illesztési csúcsok megsérülhetnek. Helyes gyakorlat: a sapkát és az anyarudat párosítva, a törésfelületet védve, tiszta felületen tárolni.

  3. A hajtórúdcsavar „érzésre” való meghúzása. A hajtórúdcsavar nyúlásos meghúzást igényel; a túl kis nyomatékú vagy egyenetlen meghúzás csapágykopást, a túl nagy nyomaték pedig csavar törését okozhatja. Helyes gyakorlat: kalibrált nyomatékkulcs, gyártói nyomaték+szög, és a megengedett újrahasználat betartása.

17.1.9 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy az úszó csapszeg a dugattyúban és a hajtórúd kisfejében is foroghat? (Igaz, és axiális rögzítését általában biztosítógyűrűk adják.)

  2. Ha a motor fordulatszámát kétszeresére növelik, hogyan változik a dugattyú csúcsgyorsulása? (A gyorsulás a fordulatszám négyzetével arányos, tehát négyszeresére nő.)

  3. Mi a kompressziós gyűrű két fő feladata? (Tömítés és hőelvezetés a hengerfalra.)

  4. Miért ovális a dugattyú hidegen a csapszeg irányában? (Mert a hőtágulás és az anyagfelhalmozódás kompenzálása, valamint az oldalnyomás hatása miatt meleg állapotban így lesz kör keresztmetszetű.)

  5. Mi a hiba ebben az eljárásban: „A hajtórúdcsavart szokásos kézi nyomatékkal húzom meg”? (A hajtórúdcsavart a gyártói nyomaték+szög eljárással, kalibrált kulccsal kell meghúzni.)

17.1.10 Feladatok

1. feladat (A). Nevezd meg a dugattyú fő részeit, és társítsd hozzájuk a feladatukat (tető, gyűrűmező, szoknya, csapszegfurat).

2. feladat (A). Számítsd ki a dugattyú csúcsgyorsulását a felső holtpontban, ha r=48mmr=48\,\text{mm}, l=0,165ml=0{,}165\,\text{m} és n=65001/minn=6500\,\text{1/min}. Add meg az eredményt m/s²-ben és g-ben is.

3. feladat (B). Egy gyűrűhorony magasságát mérve 2,02 mm, a gyűrű vastagsága 1,96 mm. A gyártói előírás szerint a horonyhézag 0,03–0,07 mm lehet. Hasonlítsd össze, és mondd meg, hogy a mért hézag megfelelő-e.

4. feladat (B). Rendezd a megfelelő sorrendbe a dugattyú és a hajtórúd szerelésének alábbi, összekevert lépéseit: a hajtórúdsapkát a párosító jelek szerint felhelyezni; a gyűrűket TOP jellel felfelé felszerelni; a hajtórúdcsavarokat nyomaték+szög eljárással meghúzni; a biztosítógyűrűket beszerelni; a dugattyút gyűrűszorítóval a hengerbe tolni; a dugattyút a gyártói hőmérsékletre melegíteni; a gyűrűzárakat elosztani; a csapszeget behelyezni; a hajtórúd kisfej perselyét megolajozni.

5. feladat (C). Magyarázd el, miért kritikus a dugattyú hűtőcsatornája, és miért építik a hűtést a gyűrűk hőhídjaira. Mi történhet, ha a gyűrűk nem fekszenek fel rendesen a hengerfalra?

6. feladat (D). Egy motorból a következő tüneteket és mérési adatokat kapod: olajfogyasztás, kékes füst, kompresszió 10,5 bar az első hengeren és 12,4 bar a többiben; a szétszereléskor a gyűrűzárhézag 0,51 mm (előírt 0,20–0,40 mm), a dugattyúhézag a specifikáció felső határa felett. Elemezd az okot, és javasold a javítást. Ez a feladat készíti elő a Diagnosztikai alapfogalmak és a motor mechanikai állapotvizsgálata alfejezetben szereplő kompressziómérés értelmezését.

17.1.11 Megoldások

17.1.11.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Az úszó csapszeg mindkét helyen foroghat, axiális elmozdulását biztosítógyűrűk akadályozzák.

  2. A gyorsulás az a=rω2a=r\omega^{2} összefüggés miatt a fordulatszám négyzetével arányos; kétszeres fordulatszámnál négyszeres csúcsgyorsulás.

  3. Tömítés és hőelvezetés.

  4. Hidegen azért ovális, hogy meleg állapotban a hőtágulás miatt kör keresztmetszetű legyen; a csapszeg irányában lévő nagyobb anyagmennyiség okozta tágulást is kompenzálja.

  5. A hiba az, hogy a hajtórúdcsavart nem érzésre, hanem gyártói nyomaték+szög eljárással kell meghúzni; különben a csavar vagy a csapágy károsodhat.

17.1.11.2 Feladatok megoldásai

1. feladat. A dugattyú fő részei: tető (az égéstér határfelülete), gyűrűmező (a gyűrűhornyokkal, a tömítés és hőelvezetés helye), szoknya/köpeny (a dugattyú vezetése, oldalerők felvétele), csapszegfurat (a csapszeg támogatása, erőátadás a hajtórúdra).

2. feladat. Adott: r=48mm=0,048mr=48\,\text{mm}=0{,}048\,\text{m}; l=0,165ml=0{,}165\,\text{m}; n=65001/minn=6500\,\text{1/min}. Keresett: aFHPa_{\text{FHP}}.

λ=0,0480,165=0,2909,\lambda=\frac{0{,}048}{0{,}165}=0{,}2909,

ω=2π⋅650060=680,7rad/s,\omega=\frac{2\pi\cdot6500}{60}=680{,}7\,\text{rad/s},

rω2=0,048⋅680,72=22240m/s2,r\omega^{2}=0{,}048\cdot 680{,}7^{2}=22\,240\,\text{m/s}^{2},

aFHP=22240(1+0,2909)=28700m/s2,a_{\text{FHP}}=22\,240\left(1+0{,}2909\right)=28\,700\,\text{m/s}^{2},

aFHP=287009,81=2926g.a_{\text{FHP}}=\frac{28\,700}{9{,}81}=2926\,g.

Az eredmény nagyságrendje reális nagy fordulaton, mert a dugattyú tömege több ezer g gyorsulást szenved.

3. feladat. A horonyhézag a horonymagasság és a gyűrűvastagság különbsége:

h=2,02−1,96=0,06mm.h=2{,}02-1{,}96=0{,}06\,\text{mm}.

A megengedett 0,03–0,07 mm tartományba beleesik, tehát a horonyhézag megfelelő, de a mérési jegyzőkönyvbe be kell írni a tényleges értéket. Ellenőrzésül: ha a mért horonyhézag túl nagy lenne, az a horony oldalfalainak kopását jelezné.

4. feladat. Helyes sorrend: 1. a hajtórúd kisfej perselyét megolajozni; 2. a dugattyút a gyártói hőmérsékletre melegíteni; 3. a csapszeget behelyezni; 4. a biztosítógyűrűket beszerelni; 5. a gyűrűket TOP jellel felfelé felszerelni; 6. a gyűrűzárakat elosztani; 7. a dugattyút gyűrűszorítóval a hengerbe tolni; 8. a hajtórúdsapkát a párosító jelek szerint felhelyezni; 9. a hajtórúdcsavarokat nyomaték+szög eljárással, új csavarokkal meghúzni. A lépések közben a csapszegnek könnyen kell forognia, és a gyűrűk zárhézagát is ellenőrizni kell.

5. feladat. A hűtőcsatorna a dugattyú belsejében, a gyűrűmező közelében lévő üreg, amelyen olaj áramlik. Azért kritikus, mert a dugattyútető hőmérséklete nagyon magas, és a hőt el kell vezetni, különben melegszilárdsági és olajkokszosodási problémák lépnek fel. A gyűrűk hőhídnak tekinthetők, mert a tető hője rajtuk keresztül jut a hengerfalra. Ha a gyűrűk nem fekszenek fel rendesen a hengerfalra, a hőátadás leromlik, a tető túlmelegszik, a gyűrűk beragadnak, és gázátfúvás, olajfogyasztás, kompresszióvesztés alakul ki.

6. feladat. A tünetek és mérések alapján a dugattyú–gyűrű–henger tömítési lánc kopott. Az első henger alacsonyabb kompressziója valószínűleg a nagy gyűrűzárhézagnak és a megnövekedett dugattyúhézagnak köszönhető, mert a gáz az égéstérből a forgattyúház felé átfúj. A kékes füst és az olajfogyasztás az olajlehúzó gyűrűk elhasználódására, kokszosodására utal. A javítás során fel kell mérni a hengerfuratot, majd a kopás mértékétől függően túlméretre fúrni és hónolni, vagy csak hónolni; a dugattyúkat és gyűrűket a gyártói méretosztály szerint cserélni; a csapszeget és a hajtórudat ellenőrizni; a motor összeszerelése után kompresszióméréssel és próbajárattal ellenőrizni a tömítést.

17.1.12 Rövid összefoglaló

A forgattyús hajtómű négy vizsgált eleme a dugattyú, a dugattyúgyűrűk, a dugattyúcsapszeg és a hajtórúd. A dugattyú gáznyomást, hőterhelést és tömegerőket visel, anyaga jellemzően alumínium-szilícium ötvözet, hőtágulását ovális és kúpos kialakítással, valamint olajsugaras hűtéssel kezelik. A dugattyúgyűrűk tömítenek, hőt vezetnek és szabályozzák az olajfilmet; a kompressziós gyűrűk száma jellemzően kettő, az alsó az olajlehúzó. A dugattyúcsapszeg leggyakrabban úszó kivitelű, axiális rögzítése biztosítógyűrűkkel történik. A hajtórúd nemesíthető acélból készül, kisfejét és osztott nagyszemét törött vagy hagyományos osztással alakítják ki; a hajtórúdcsavarok meghúzása nyomaték+szög eljárással történik. A dugattyú gyorsulásának csúcsértéke a felső holtpontban közelítőleg aFHP=rω2(1+λ)a_{\text{FHP}}=r\omega^{2}(1+\lambda), és a fordulatszám négyzetével nő. Továbbvitt eredmény. A dugattyú–gyűrű–henger tömítési lánc állapotjellemzői a Diagnosztikai alapfogalmak és a motor mechanikai állapotvizsgálata alfejezetben kompressziómérésnél és szétszereléses kopásfelmérésnél, a hajtórúd nagyszemének csapágyai a Forgattyús tengely, lendkerék, csapágyak és tömegkiegyenlítés alfejezetben kerülnek elő.

17.1.13 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet az anyagtudomány, a mechanika és a gyártói javítási gyakorlat tartós alapjaira épít. Ellenőrizendő: a csúcsnyomás- és hőmérsékletértékek, a dugattyúhézag, gyűrűzárhézag, horonyhézag és csapszegjáték példaértékei, a hajtórúdcsavar meghúzási nyomaték–szög értéke, a dugattyú melegítési hőmérséklete, valamint a konkrét anyagjelölések aktualitása a hatályos EN-szabványok és a gyártói javítási adatok szerint.