15.2 Egyenáramú alapmérések

Az autószerelő műhelyben gyakran éppen az a diagnosztikai feladat, hogy egy villamos tünetből – például „az ablaktörlő nem indul”, „a fűtőventilátor csak a legmagasabb fokozaton megy”, „a műszerfalon égve maradt a töltésjelző lámpa” – visszafejtsük, melyik alkatrész hibásodott meg. Ehhez szinte mindig egyenáramú alapméréseket végzünk: ellenállást, feszültséget, áramot mérünk, vagy egy alkatrész működését vizsgáljuk. Ez az alfejezet azokat a mérési módszereket és szabályokat foglalja össze, amelyeket a tanműhelyben és a járművön is naponta használni fog.

15.2.1 Szemléletes kép: egy relés áramkör mérés közben

Képzeljünk el egy egyszerű tanműhelyi mérőáramkört, amelyben egy 12 V-os akkumulátorról táplált relé vezérli egy izzó áramkörét. A gyújtáskapcsolóval (S1) bekapcsoljuk a relé tekercsét; a tekercs meghúzza a munkaérintkezőt, amely a 30-as kapocsról a 87-es kapocsra kapcsolja át a fogyasztói áramot. Az izzó ágában lévő ampermérő a tényleges terhelőáramot, a tekercskörben pedig a vezérlő áramot vizsgálhatjuk. A kapcsolási rajz a mérési pontok azonosítását is segíti:

Relé vizsgáló kapcsolás 12 V-os tanműhelyi méréshez - Alapállapot: S1 nyitott, a K1 munkaérintkezője (30–87) nyitott. Felső ág: vezérlőkör (F1, S1, K1 tekercs 86–85); alsó ág: munkakör (F2, K1 30–87, PA1, H1); közös test (31). A kapocsjelölések a DIN 72552 szerinti gyakorlatot követik (ellenőrizendő a gyártói rajz szerint); az értékek tanulási példák.

A rajzon az akkumulátor felső vezetéksínje a pozitív 30-as ág, az alsó a közös test (31). A felső, vezérlő kör az F1 biztosítón, a gyújtáskapcsolón (S1) és a relé K1 tekercsén (86–85) keresztül záródik a test felé. Az alsó munkaáramkör az F2 biztosítón és a K1 30–87 munkaérintkezőn át táplálja a H1 izzót, sorosan a PA1 ampermérővel. A szaggatott vonal a relé tekercse és munkaérintkezője közötti mechanikai kapcsolatot jelzi.

15.2.2 Definíciók és összefüggések

Definíció. (Ideális mérőműszer) Az ideális feszültségmérő belső ellenállása végtelen nagy, ezért a mért áramkörből gyakorlatilag nem vesz fel áramot. Az ideális árammérő belső ellenállása nulla, ezért a körben nem ejt számottevő feszültséget. A valóságos multiméterek közelítik ezt; a mérési hibát a belső ellenállás figyelembevételével becsüljük.

Összefüggés. (Ohm-törvény mérési alakban) Ha egy ismeretlen RxR_x ellenálláson UU feszültséget ejtünk, és a rajta átfolyó áram II, akkor Rx=UI.R_x=\frac{U}{I}. Ez a feszültség–áram módszer alapja. Az II mértékegysége amper (A), az UU mértékegysége volt (V), így az ellenállás egysége ohm (Ω\Omega).

Szabály. Feszültség alatt ellenállást mérni tilos. A multiméter ellenállásmérés üzemmódban saját belső mérőárammal dolgozik; ha a mért áramkörben külső feszültség is van, a műszer károsodhat, és a mérési eredmény hamis lesz. Először a vizsgált áramkört feszültségmentesíteni kell, szükség esetén az akkumulátort le kell kötni.

15.2.3 Felépítés és működés

15.2.3.1 Áramkör-összeállítás szabályai

A mérési áramkör összeállításakor tartsuk be ezeket az alapelveket:

15.2.3.2 Kis és nagy ellenállás mérése feszültség–áram módszerrel

A feszültség–áram módszer két műszert igényel: egy voltmérőt és egy ampermérőt. A mérés során a mért UU és II hányadosa adja az ellenállást. Két bekötési változat létezik:

Kis ellenállásokat (pl. indítókábel, érintkező, fűtőszál) négyvezetékes (Kelvin-) módszerrel, milliohm-mérővel mérünk: két vezeték a mérőáramot viszi, két másik a feszültséget méri közvetlenül az alkatrész kivezetésein, így a mérővezeték és az érintkezők ellenállása kiesik a mérésből. Kézi multiméter ezt jellemzően nem tudja; a járművön a kis átmeneti ellenállást gyakran terhelés alatti feszültségesés-méréssel vizsgáljuk.

15.2.3.3 Wheatstone-híd

A Wheatstone-híd precíz ellenállásmérésre használható kapcsolás. Négy ellenállás alkot hídkapcsolást: R1R_1, R2R_2, R3R_3 és az ismeretlen RxR_x. A híd kiegyenlített, ha a híd középső méreműszerén Uhíd=0VU_{\text{híd}}=0\,\text{V}. Ekkor Rx=R3⋅R1R2.R_x = R_3 \cdot \frac{R_1}{R_2}. A járműtechnikában ma már ritkábban építenek külön hídkapcsolást, de az elv fontos marad: sok jeladó (pl. nyúlásmérő bélyeges nyomásérzékelő) Wheatstone-hídként működik, ahol a kiegyenlítetlenségből számolják a mért fizikai mennyiséget.

15.2.3.4 Hőmérséklet-, feszültség- és fényfüggő ellenállások

A járművekben sok olyan ellenállást találunk, amelynek értéke a hőmérséklettel, megvilágítással vagy más fizikai mennyiséggel változik. Az ilyen alkatrészeket nem elég egyszer megnézni, hanem a változást kell mérni.

15.2.3.5 Soros, párhuzamos, vegyes kapcsolás és feszültségosztó

Összefüggés. (Soros és párhuzamos eredő ellenállás) Sorba kapcsolt ellenállások eredője: Rs=R1+R2+⋯+Rn.R_{\text{s}} = R_1 + R_2 + \cdots + R_n. Párhuzamosan kapcsolt két ellenállás eredője: Rp=R1⋅R2R1+R2,R_{\text{p}} = \frac{R_1 \cdot R_2}{R_1 + R_2}, vagy reciprok alakban 1/Rp=1/R1+1/R21/R_{\text{p}} = 1/R_1 + 1/R_2. Vegyes kapcsolásban a soros és párhuzamos részeket fokozatosan vonjuk össze.

Definíció. (Feszültségosztó) Két sorba kapcsolt ellenállás R1R_1 és R2R_2 esetén a R2R_2 ellenálláson eső feszültség: Uki=Ube⋅R2R1+R2.U_{\text{ki}} = U_{\text{be}} \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2}. Ez az összefüggés a járművillamosságban mindenütt megtalálható: például a szintjeladó, a fojtószelep-helyzet érzékelő, vagy a hőmérséklet-érzékelő előtét-ellenállásos kapcsolása.

15.2.3.6 Potenciométer vizsgálata

A potenciométer egy háromkivezetésű, csúsztatható ellenállás. A két szélső kivezetés között a teljes ellenállás, a csúszka és egyik szélső kivezetés között pedig a csúszka helyzetének megfelelő rész ellenállás mérhető. A járművekben a fojtószelep-helyzet érzékelő (TPS), a tankszintjeladó, a régebbi légtömegmérők és a pedálállás-jeladók is potenciométeres elven működhetnek. A mérési lépések:

  1. Feszültségmentesítsük az áramkört.
  2. A potenciométer teljes ellenállását a két szélső kivezetés között mérjük.
  3. A csúszkát óvatosan, lassan mozgatva figyeljük a csúszka és az egyik szélső kivezetés közötti ellenállást. Az értéknek folyamatosan, ugrásmentesen kell változnia.
  4. Ha a jeladó feszültségkimenetét vizsgáljuk, kapcsoljuk a csúszkát a vezérlőegység 5 V-os referenciafeszültségéhez (a járművön a gyártói mérési eljárás szerint), és mérjük a kimenő feszültséget.
  5. A mért feszültség–elmozdulás vagy ellenállás–elmozdulás karakterisztikát hasonlítsuk a gyártói tűréshez (ellenőrizendő: a gyártói diagram).

15.2.3.7 Relék és relés áramkörök

A relé egy elektromechanikus kapcsoló, amelynek tekercse a vezérlőáramot, érintkezője pedig a munkaáramot kapcsolja. A járművillamosságban a relék tipikusan a nagyobb fogyasztókat (fűtőventilátor, ablaktörlő, izzók, indítómotor mágnesszelepe) kapcsolják kis vezérlőárammal. A jellemző mérési pontok:

15.2.3.8 Kondenzátor töltés–kisütés

A kondenzátor töltését és kisütését az RR ellenálláson keresztüli időállandó jellemzi:

τ=R⋅C.\tau = R \cdot C.

Egy soros RC-körben a kondenzátor feszültsége az idő függvényében uC(t)=U0⋅(1−e−t/τ)u_C(t) = U_0 \cdot \left(1 - e^{-t/\tau}\right) töltés közben, és uC(t)=U0⋅e−t/τu_C(t) = U_0 \cdot e^{-t/\tau} kisütés közben. A τ\tau időállandó azt az időt jelenti, amely alatt a feszültség a töltésnél a végérték kb. 63%-át éri el, kisütésnél a kezdeti érték kb. 37%-ára csökken. Méréskor a kondenzátor töltését–kisütését oszcilloszkóppal vagy multiméter+feszültség-idő manuális követéssel figyelhetjük meg; a jegyzőkönyvbe mindig fel kell jegyezni az RR és CC értékét.

15.2.3.9 Teljesítmény- és hőhatás mérése

Az egyenáramú teljesítményt háromféleképpen is számolhatjuk: P=U⋅I=I2⋅R=U2R.P = U \cdot I = I^2 \cdot R = \frac{U^2}{R}. A járművillamosságban a relatív nagy teljesítményű fogyasztók (fűtőszál, izzó, motor) mérésekor az áram- és feszültségmérésből határozzuk meg a felvett teljesítményt. A hőhatás ellenőrzésekor a számolt PP értéket a gyártói névleges teljesítménnyel vetjük össze; ha jelentősen eltér, hibás a fogyasztó vagy a tápláló áramkör.

15.2.3.10 Szigetelési ellenállás

A szigetelési ellenállás azt mutatja meg, mekkora ellenállást mutat a vizsgált szigetelő anyag a két vezető rész között. Jó szigetelés esetén az érték nagyon nagy, jellemzően több megaohm (MΩ\text{M}\Omega) vagy gigaohm. A mérést szigetelési ellenállás-mérővel (megger, megaohm-mérő) végezzük, amely néhány száz voltnyi egyenfeszültséget kapcsol a vizsgált pontokra. A járművön például a nagyfeszültségű (HV) akkumulátor és a karosszéria közötti szigetelési ellenállást mérik így.

HV-biztonság. A HV-rendszer szigetelésmérését csak jogosult személy végezheti a gyártói eljárás szerint, a feszültségmentesítés (szervizcsatlakozó eltávolítása és biztosítása, gyártói várakozási idő, a feszültségmentesség ellenőrzése) után, a gyártó által előírt mérőfeszültséggel, megfelelő mérési kategóriájú szigetelésmérővel és szigetelő kesztyűvel (ellenőrizendő: gyártói eljárás és a hazai jogosultsági követelmények; lásd Feszültségmentesítés és a feszültségmentesség ellenőrzése). A szigetelésmérő mérőfeszültsége (pl. 500 V) maga is áramütést okozhat: mérés közben a vizsgált részt ne érintsd, mérés után a kapacitásokat süsd ki (a műszer automatikus kisütésével). Előírás. A szigetelési ellenállás mérésére alkalmas műszernek meg kell felelnie a vonatkozó mérésbiztonsági szabványnak (pl. MSZ EN 61010 sorozat) és a mérési eljárásra vonatkozó szabványnak (pl. MSZ EN 61557 – ellenőrizendő: aktuális jelzet és mérési kategória).

15.2.4 Kidolgozott példák

1. példa (A) – Feszültség–áram módszerrel mérünk. Egy izzó foglalatán átfolyó áramot ampermérővel 0,240A0{,}240\,\text{A}-nek, a foglalat kapcsain a feszültséget voltmérővel 12,0V12{,}0\,\text{V}-nak mérjük. Mekkora az áramkörben lévő fogyasztó ellenállása?

Adott: U=12,0V,I=0,240AU=12{,}0\,\text{V},\ I=0{,}240\,\text{A}. Keresett: RxR_x.

Képlet: Rx=UIR_x = \frac{U}{I}. Behelyettesítés: Rx=12,0V0,240A=50,0ΩR_x = \frac{12{,}0\,\text{V}}{0{,}240\,\text{A}} = 50{,}0\,\Omega. Ellenőrzés: 12,0=0,240⋅50,012{,}0 = 0{,}240 \cdot 50{,}0, tehát az eredmény nagyságrendje egy 12 V-os, kb. 0,24 A-es fogyasztónál reális. ∎

2. példa (B) – Feszültségosztó számítása. Egy potenciométeres jeladó R1=1,0kΩR_1 = 1{,}0\,\text{k}\Omega és R2=3,0kΩR_2 = 3{,}0\,\text{k}\Omega sorba kapcsolt ellenállásokból áll, a bemenő feszültség Ube=5,00VU_{\text{be}} = 5{,}00\,\text{V}. Mekkora a R2R_2 ellenálláson mért kimenő feszültség?

Adott: Ube=5,00V,R1=1,0kΩ,R2=3,0kΩU_{\text{be}} = 5{,}00\,\text{V},\ R_1 = 1{,}0\,\text{k}\Omega,\ R_2 = 3{,}0\,\text{k}\Omega. Keresett: UkiU_{\text{ki}}.

Képlet: Uki=Ube⋅R2R1+R2U_{\text{ki}} = U_{\text{be}} \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2}. Behelyettesítés: Uki=5,00⋅3,01,0+3,0=5,00⋅3,04,0=3,75V.U_{\text{ki}} = 5{,}00 \cdot \frac{3{,}0}{1{,}0 + 3{,}0} = 5{,}00 \cdot \frac{3{,}0}{4{,}0} = 3{,}75\,\text{V}. Ellenőrzés: a feszültség a nagyobb ellenálláson esik, ami 3/4 arány, 5 V-ból 3,75 V reális. ∎

3. példa (B) – Teljesítménymérés. Egy motor fűtőszálán I=3,0AI = 3{,}0\,\text{A} áram folyik, ellenállása R=4,0ΩR = 4{,}0\,\Omega. Mekkora a felvett teljesítmény?

Adott: I=3,0A,R=4,0ΩI = 3{,}0\,\text{A},\ R = 4{,}0\,\Omega. Keresett: PP.

Képlet: P=I2⋅RP = I^2 \cdot R. Behelyettesítés: P=(3,0)2⋅4,0=9,0⋅4,0=36WP = (3{,}0)^2 \cdot 4{,}0 = 9{,}0 \cdot 4{,}0 = 36\,\text{W}. Ellenőrzés: U=I⋅R=12VU = I \cdot R = 12\,\text{V}, így P=U⋅I=12⋅3=36WP = U \cdot I = 12 \cdot 3 = 36\,\text{W}, ami összhangban van. ∎

15.2.5 Előírás

Előírás. A mérési munkákhoz használt kézi műszereknek (multiméterek, lakatfogók, szigetelési ellenállás-mérők) meg kell felelniük a kisfeszültségű mérőműszerekre vonatkozó mérésbiztonsági szabványnak (például MSZ EN 61010 sorozat, ellenőrizendő: aktuális jelzet). A szigetelési ellenállás méréséhez olyan műszer szükséges, amely az MSZ EN 61557 szerinti módszerrel mér (ellenőrizendő: aktuális szabvány jelzet és mérési kategória). A járművillamossági mérések során mindig a gyártói javítási utasításban megadott mérési pontokat, értékeket és mérési körülményeket kell alapul venni; az itt megadott számértékek tanulási példák.

15.2.6 Minőségellenőrzés

A mérési munka minőségét a mérési jegyzőkönyv és az ismételhetőség biztosítja. Az alábbi ellenőrzőlistát használjuk:

A jegyzőkönyv a későbbi váltakozó áramú mérések és a diagnosztikai esetek alapdokumentuma.

15.2.7 Valós életbeli alkalmazás

Ügyfélpanasz: a jármű ablaktörlője időnként nem indul el, máskor teljesen jól működik. A műszerfalon nincs hibajelzés, a biztosítók épek. Az első hipotézis a vezérlő relé hibája, de lehet a kapcsoló, a motor vagy a csatlakozó is. A hibakeresési láncot követve:

  1. Tünet rögzítése: az ablaktörlő motor nem indul, ha a kapcsolót a 2. fokozatba teszik, de a 3. fokozatban működik.
  2. Rajz és azonosítás: a kapcsolási rajz alapján a 2. fokozatot külön relé vezérli.
  3. Mérés: a relé foglalatán a tekercs kapcsain a kapcsoló állításakor 12,2V12{,}2\,\text{V} feszültség jelenik meg, tehát a vezérlőáram megérkezik. A relé tekercsellenállása 8,3Ω8{,}3\,\Omega, ami a gyártói adat szerint túl alacsony (ellenőrizendő: a gyártói tekercsellenállás jellemzően 50–100Ω50\text{–}100\,\Omega).
  4. Ok: a relé tekercse zárlatos, ezért a vezérlőáram túl nagy, és a relé nem mindig húz meg.
  5. Javítás: a relé cseréje, a reléfoglalat és a csatlakozó érintkezőinek ellenőrzése, majd próba.
  6. Ellenőrzés: minden fokozatban többször működtetjük az ablaktörlőt, a mért áram és feszültség a gyártói tartományban van, a hiba nem jelentkezik.

Tanulság. Az ilyen szakaszos hiba gyakran a relé, ezért a mérés során nem elég egyszer kimérni, hanem a tekercs ellenállását és a vezérlőfeszültséget is össze kell vetni a gyártói adattal.

15.2.8 Gyakorlati útmutató

Cél: relé bevizsgálása és potenciométeres jeladó ellenőrzése a tanműhelyben.

Jármű/alkatrész azonosítás: a mérési feladat megkezdése előtt jegyezzük fel a jármű alvázszámát (VIN), a relé típusjelét és kapcsolási rajzát, valamint a potenciométer (pl. fojtószelep-helyzet érzékelő) gyári cikkszámát.

Szükséges szerszámok és műszerek: digitális multiméter, lakatfogó (opcionális), tápegység vagy 12 V-os akkumulátor, kisáramú jelű lámpa, mérőzsinórok, szigetelőszalag, frekvencia-/oszcilloszkóp (ha a potenciométer jelét vizsgáljuk), mérési jegyzőkönyv nyomtatvány.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák. A mérőáramkörön feszültség alatt dolgozni csak az arra kijelölt munkapadon, a munkavédelmi szabályok szerint szabad. Feszültség alatt ellenállást mérni tilos.

Munkavédelmi és környezetvédelmi lépések: a munkaterület legyen tiszta és száraz; a mérőzsinórok szigetelése ép; a vizsgált járműnél a gyújtást kapcsoljuk ki, szükség szerint kössük le a 12 V-os akkumulátort. A hibás alkatrészt ne dobjuk a vegyes hulladékba; a relét vagy potenciométert a veszélyes hulladékokra vonatkozó műhelyi utasítás szerint gyűjtsük (ellenőrizendő: a hulladékkezelési szabályzat).

Számozott munkalépések:

  1. Feszültségmentesítés: kapcsoljuk ki a gyújtást, távolítsuk el a kulcsot, szükség esetén kössük le az akkumulátor negatív pólusát.
  2. Rajz alapján azonosítsuk a mérési pontokat: írjuk fel a relé kapcsait (85, 86, 30, 87, 87a) és a potenciométer kivezetéseit.
  3. Relé tekercsellenállás mérése: a multimétert ellenállásmérésbe kapcsolva mérjük a 85–86 közötti ellenállást. Jegyezzük fel az értéket. Hasonlítsuk a gyártói adathoz (ellenőrizendő).
  4. Relé meghúzási próba: kapcsoljunk a tekercsre névleges feszültséget (12 V). Hallgatni kell a kattanást; közben a 30–87 munkaérintkező folytonosságát ellenállásmérővel ellenőrizzük. Az érintkező ellenállása bekapcsolt relénél legyen közel nulla.
  5. Potenciométer teljes ellenállásának mérése: a két szélső kivezetés között mérjük a teljes ellenállást, hasonlítsuk a gyártói értékhez.
  6. Potenciométer csúszka ellenőrzése: a multiméter ellenállásmérésben, az egyik szélső kivezetés és a csúszka közötti ellenállást mérjük, miközben a csúszkát lassan mozgatjuk. Az értéknek folyamatosan, ugrás nélkül kell változnia. Ugrás vagy szakadás esetén a potenciométer hibás.
  7. Feszültségmérés (aktív jeladó esetén): ha a járművön van a potenciométer, kapcsoljuk a vezérlőegység tápfeszültségét (pl. 5 V referencia). A csúszka kimenetén mérjük a feszültséget a gyártói eljárás szerint, és vessük össze a gyártói tűréssel (ellenőrizendő).
  8. Dokumentálás: töltsük ki a mérési jegyzőkönyvet a műszer típusával, a mért értékekkel, a döntéssel (jó/hibás) és az esetleges megjegyzésekkel.
Statikus változat (mint a PDF-ben)Mini relé alulnézete 30, 85, 86, 87, 87a kapcsokkal és belső kapcsolási képe; tekercs- és érintkezőmérés.
Járműrelé kapcsai: mini relé alulnézete, kapcsolási kép a házon és a 2–4. lépés mérési helyzete

A rajz a 2–4. lépéshez azonosítja a kapcsokat: a tekercs a 85–86, a váltóérintkező közös kapcsa a 30, a záró a 87, a bontó a 87a (DIN 72552 szerinti gyakorlat; a lábkiosztás típusonként eltérhet, a relé adatlapja szerint ellenőrizendő). Az ① mérés a feszültségmentes tekercsellenállás, a ② a behúzott relé 30–87 folytonossága. A HTML-kiadásban a tekercsre kapcsolt feszültséggel az érintkező átvált, és a kapcsokra mutatva megjelenik a funkciójuk.

Recept. (Relé gyors ellenőrzési sorrend)
1. Kapcsoljuk ki a feszültséget.
2. Mérjük a 85–86 tekercsellenállást: a gyártói tartományban legyen.
3. Adjunk 12 V-ot a tekercsre; a relé kattanjon.
4. Mérjük a 30–87 érintkező ellenállását: bekapcsolt állapotban <1Ω<1\,\Omega legyen (tanulási példa; ellenőrizendő a gyártói adat).
5. Ha az érintkező nem zár megbízhatóan, cseréljük a relét.

Tipikus hibák a munkavégzés során: a mérési pont tévesztése; a relé érintkezőjének ellenállását feszültség alatt mérni; a potenciométert terhelt állapotban mérni, pedig a specifikáció terhelés nélkül vonatkozik rá; a jegyzőkönyvben nem rögzíteni a műszer beállítását.

Dokumentálás: a mérési jegyzőkönyv legyen aláírt, dátummal, és kerüljön a munkalaphoz vagy a szervizfüzethez. A hibás alkatrészt a hulladékkezelési utasítás szerint kezeljük.

15.2.9 Tipikus hibák

1. hiba – Feszültség alatt ellenállást mérni. A tanuló ellenállásmérésbe állított multiméterrel a működő áramkörön mér, mert „gyorsan akar mérni”. A műszer meghibásodhat, és az eredmény hamis. Helyes gyakorlat: először feszültségmentesítsünk, majd mérjünk.

2. hiba – Az ampermérőt párhuzamosan kötni. A tanuló az ampermérőt a fogyasztóval párhuzamosan kapcsolja, mert a feszültségmérőt is így szokta. Az ampermérő belső ellenállása nagyon kicsi, így gyakorlatilag rövidre zárja az áramkört, ami nagy áramot és kiolvadt biztosítót okozhat. Helyes gyakorlat: az ampermérőt mindig sorosan kötjük.

3. hiba – A jegyzőkönyvből hiányzik a mértékegység vagy a mérési pont. Később nem lehet tudni, hogy a „12” volt vagy ohm, és melyik áramkörben mértük. Helyes gyakorlat: a jegyzőkönyv minden értéket mértékegységgel, a mérési ponttal és a műszer állásával rögzít.

4. hiba – A potenciométer ugrását figyelmen kívül hagyni. A csúszkát gyorsan mozgatva a holtpont vagy a szakadás nem tűnik fel. Helyes gyakorlat: a potenciométert lassan, teljes tartományban mozgatni, és a kimenetet folyamatosan figyelni.

5. hiba – Szigetelési ellenállást hagyományos multiméterrel mérni. A multiméter nem ad elég magas mérőfeszültséget, és a mért érték nem a szigetelés állapotát mutatja. Helyes gyakorlat: erre a célra szigetelési ellenállás-mérőt használjunk.

15.2.10 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Az ideális feszültségmérő belső ellenállása nulla.
  2. Igaz vagy hamis? Az árammérőt a fogyasztóval párhuzamosan kell bekötni.
  3. Számítás: egy áramkörben U=6,0VU = 6{,}0\,\text{V} feszültséget és I=0,50AI = 0{,}50\,\text{A} áramot mérek. Mekkora az ellenállás?
  4. Mérési leírás hiba: „A relé tekercsét ellenállásmérővel, feszültség alatt mérem, hogy lássam a valós értéket.” Mi a hiba?
  5. Egy feszültségosztó R1=2,0kΩR_1 = 2{,}0\,\text{k}\Omega, R2=2,0kΩR_2 = 2{,}0\,\text{k}\Omega, Ube=12VU_{\text{be}} = 12\,\text{V}. Mekkora UkiU_{\text{ki}}?
  6. Miért nem elég egy potenciométer teljes ellenállását egyszer megmérni?

A válaszok a Megoldások elején találhatók.

15.2.11 Feladatok

1. feladat (A). Egy fogyasztón áramot és feszültséget mérve I=2,5AI = 2{,}5\,\text{A}, U=12,0VU = 12{,}0\,\text{V}. Számítsa ki az ellenállást és a felvett teljesítményt.

2. feladat (A). Egy feszültségosztó R1=4,7kΩR_1 = 4{,}7\,\text{k}\Omega, R2=10kΩR_2 = 10\,\text{k}\Omega, a bemenő feszültség Ube=12VU_{\text{be}} = 12\,\text{V}. Számítsa ki a kimenő feszültséget.

3. feladat (B). Három ellenállás: R1=1,0kΩR_1 = 1{,}0\,\text{k}\Omega, R2=2,0kΩR_2 = 2{,}0\,\text{k}\Omega, R3=3,0kΩR_3 = 3{,}0\,\text{k}\Omega. R1R_1 és R2R_2 párhuzamosan van kapcsolva, ezzel a párhuzamos rész sorba van kapcsolva R3R_3-mal. Számítsa ki az eredő ellenállást.

4. feladat (B). Egy potenciométer teljes ellenállása 10kΩ10\,\text{k}\Omega. A csúszka a teljes úthossz 25%-ánál áll. Mekkora az ellenállás a csúszka és a kezdő szélső kivezetés között, ha a potenciométer lineáris?

5. feladat (C). Egy Wheatstone-híd adatai: R1=100ΩR_1 = 100\,\Omega, R2=100ΩR_2 = 100\,\Omega, R3=470ΩR_3 = 470\,\Omega, és a híd kiegyenlített. Mekkora az ismeretlen RxR_x? Milyen következtetést von le, ha az R3R_3 ellenállás 500Ω500\,\Omega-ra nőne?

6. feladat (D). Gyakorlati hibakeresés: egy jármű fűtőventilátora nem működik. A 12 V-os tápfeszültség a ventilátor csatlakozóján jelen van, de a ventilátor nem forog. Az ellenállásmérővel a ventilátor motor kivezetései között 0,4Ω0{,}4\,\Omega ellenállást mér. A gyártói adat szerint a ventilátor motor ellenállása 0,3–0,5Ω0{,}3\text{–}0{,}5\,\Omega. Mi a lehetséges ok? Hogyan ellenőrizné tovább?

15.2.12 Megoldások

15.2.12.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Az ideális feszültségmérő belső ellenállása végtelen nagy, hogy ne terhelje az áramkört.
  2. Hamis. Az árammérőt sorosan kell bekötni.
  3. Rx=U/I=6,0/0,50=12ΩR_x = U/I = 6{,}0/0{,}50 = 12\,\Omega.
  4. A hiba az, hogy feszültség alatt ellenállást mérni tilos; először feszültségmentesíteni kell.
  5. Uki=12⋅20002000+2000=12⋅0,5=6,0VU_{\text{ki}} = 12 \cdot \frac{2000}{2000+2000} = 12 \cdot 0{,}5 = 6{,}0\,\text{V}.
  6. Mert a potenciométeren lehet szakadás vagy ugrás a csúszka mentén; a teljes ellenállás csak a szélső kivezetések közötti szakaszt írja le, a csúszka hibáját nem feltétlenül mutatja.

15.2.12.2 1. feladat (A)

Adott: I=2,5A,U=12,0VI = 2{,}5\,\text{A},\ U = 12{,}0\,\text{V}. Keresett: RR, PP.

Képlet: R=U/IR = U/I, P=U⋅IP = U \cdot I.

Behelyettesítés: R=12,0/2,5=4,8ΩR = 12{,}0 / 2{,}5 = 4{,}8\,\Omega; P=12,0⋅2,5=30WP = 12{,}0 \cdot 2{,}5 = 30\,\text{W}. Ellenőrzés: I2⋅R=2,52⋅4,8=6,25⋅4,8=30WI^2 \cdot R = 2{,}5^2 \cdot 4{,}8 = 6{,}25 \cdot 4{,}8 = 30\,\text{W}. ∎

15.2.12.3 2. feladat (A)

Adott: R1=4,7kΩ,R2=10kΩ,Ube=12VR_1 = 4{,}7\,\text{k}\Omega,\ R_2 = 10\,\text{k}\Omega,\ U_{\text{be}} = 12\,\text{V}. Keresett: UkiU_{\text{ki}}.

Képlet: Uki=Ube⋅R2R1+R2U_{\text{ki}} = U_{\text{be}} \cdot \frac{R_2}{R_1 + R_2}.

Behelyettesítés: Uki=12⋅104,7+10=12⋅1014,7≈8,16V.U_{\text{ki}} = 12 \cdot \frac{10}{4{,}7 + 10} = 12 \cdot \frac{10}{14{,}7} \approx 8{,}16\,\text{V}. Ellenőrzés: a nagyobb ellenálláson a bemenet kétharmadánál kissé több feszültség esik, reális. ∎

15.2.12.4 3. feladat (B)

R1R_1 és R2R_2 párhuzamosan: R12=1,0⋅2,01,0+2,0=2,03,0=0,667kΩ.R_{12} = \frac{1{,}0 \cdot 2{,}0}{1{,}0 + 2{,}0} = \frac{2{,}0}{3{,}0} = 0{,}667\,\text{k}\Omega. Sorosan R3R_3-mal: Re=R12+R3=0,667+3,0=3,667kΩ≈3,67kΩ.R_{\text{e}} = R_{12} + R_3 = 0{,}667 + 3{,}0 = 3{,}667\,\text{k}\Omega \approx 3{,}67\,\text{k}\Omega. Ellenőrzés: a párhuzamos rész kisebb a legkisebb tagnál, a soros rész nagyobb a legnagyobb tagnál, reális. ∎

15.2.12.5 4. feladat (B)

Lineáris potenciométeren az ellenállás arányos az elmozdulással. A teljes 10kΩ10\,\text{k}\Omega 25%-a: Rx=10kΩ⋅0,25=2,5kΩ.R_x = 10\,\text{k}\Omega \cdot 0{,}25 = 2{,}5\,\text{k}\Omega. Ellenőrzés: a csúszka 25%-os állása 2,5 kΩ\Omega-ot ad, 75%-nál 7,5 kΩ\Omega-ot, ami összhangban van. ∎

15.2.12.6 5. feladat (C)

Wheatstone-híd kiegyenlített állapotban: Rx=R3⋅R1R2=470⋅100100=470Ω.R_x = R_3 \cdot \frac{R_1}{R_2} = 470 \cdot \frac{100}{100} = 470\,\Omega. Ha R3R_3 500 Ω\Omega-ra nő, a híd kiegyenlítetlenné válik; a méreműszer ekkor nullától eltérő feszültséget mutat. Következtetés: az ismeretlen ellenállás 470 Ω\Omega a kiegyenlítés alapján; az R3R_3 változtatásával a híd pontossága vagy a kiegyenlítés elvesztése vizsgálható. ∎

15.2.12.7 6. feladat (D)

A terheletlen 12V12\,\text{V} még nem bizonyítja, hogy a kör áramot is tud szállítani: egy nagy átmeneti ellenállás (korrodált csatlakozó, szakadó testvezeték) terhelés nélkül teljes feszültséget mutat, terheléskor viszont a feszültség összeomlik. Következő lépés ezért a feszültség mérése közvetlenül a motor kivezetésein, csatlakoztatott, bekapcsolt ventilátornál, valamint a feszültségesés mérése a táp- és a testoldalon (pl. 0,5V0{,}5\,\text{V} fölött hibás; ellenőrizendő: gyártói határérték). Ha a motoron terhelés alatt is kb. 12V12\,\text{V} van, és mégsem forog, a hiba a motorban van. A ventilátor motor ellenállása a gyártói tartományban van (0,4Ω0{,}4\,\Omega a 0,3–0,5Ω0{,}3\text{–}0{,}5\,\Omega tartományban), tehát a motor tekercselése nem szakadt és nem zárlatos. A lehetséges ok a motor mechanikus szorulása (pl. csapágy kopott, szénkefe beragadt, vagy a ventilátorlapát akadályba ütközik). Tovább ellenőriznénk: a ventilátorlapát szabadon forgatható-e, a motor tengelye nem szorul-e; áramfelvételt mérnénk terhelés alatt (ha az áram nagyon magas, mechanikus blokk vagy zárlatos tekercs van); ha a motor szabadon forog, de áramot nem vesz fel, a szénkefék vagy a kommutátor hibája lehet. A végső döntést a gyártói javítási utasítás szerint hozzuk meg. ∎

15.2.13 Rövid összefoglaló

Az egyenáramú alapmérések az autószerelő diagnosztikai munkájának alapjai. A feszültséget mindig párhuzamosan, az áramot mindig sorosan mérjük; ellenállást csak feszültségmentes állapotban mérünk. A feszültség–áram módszerrel Rx=U/IR_x = U/I, a feszültségosztóval Uki=Ube⋅R2/(R1+R2)U_{\text{ki}} = U_{\text{be}} \cdot R_2/(R_1+R_2), a teljesítmény pedig P=U⋅IP=U \cdot I szerint számolható. A Wheatstone-híd kiegyenlítéskor Rx=R3⋅R1/R2R_x = R_3 \cdot R_1/R_2. A járművekben gyakori potenciométeres jeladókat lassú mozgatással, teljes tartományban ellenőrizzük; a relénél a tekercsellenállást és a munkaérintkező záró ellenállását mérjük. A szigetelési ellenállást csak megfelelő műszerrel, feszültségmentesítés után szabad mérni. Minden mérési eredményt mértékegységgel, mérési ponttal és műszerbeállítással együtt rögzítünk a mérési jegyzőkönyvben. Továbbvitt eredmény. Az itt kialakított jegyzőkönyv-vezetési és mérési fegyelem alapja az Oszcilloszkóp, váltakozó áramú mérések és félvezetők vizsgálata fejezetnek, ahol a jelalakokat és a változó mennyiségeket is értékelni kell.

15.2.14 Források és ellenőrzési hiányok

Forrástípusok: tankönyvek az elektrotechnika és a villamos mérések alapjairól, multiméter- és szigetelési ellenállás-mérő gyártói leírások, MSZ EN 61010 és MSZ EN 61557 szabványcsalád (ellenőrizendő: aktuális jelzetek és mérési kategóriák), gyártói javítási utasítások a relék, potenciométerek és ventilátormotorok adataihoz.

Ellenőrizendő állítások: a relé tekercsellenállás-tartományok, a munkaérintkező maximális ellenállása, a húzó- és elengedő feszültség jellemző értékei, a potenciométer gyártói karakterisztikája, a szigetelési ellenállás mérési feszültsége és határértéke, valamint a hulladékkezelési szabályzat pontos hivatkozása. A példában szereplő 0,3–0,5 Ω ventilátormotor-ellenállás tanulási példa, nem gyártói adat.