13.1 Váltakozó áram, reaktanciák, RLC-körök és teljesítmény

13.1.1 Motiváció

Egy gépjármű-generátor hibakeresésekor gyakori, hogy a töltőfeszültséget műhelyi multiméterrel egyenfeszültség-állásban megmérve 14,2 V körüli értéket kapunk, mégis a jármű elektronikája akadozik. A hiba okát sokszor csak oszcilloszkóppal találjuk meg: a generátor kimenetén megjelenik egy váltakozó, maradékfeszültségnek nevezett jel. Ha a szerelő nem érti a váltakozó áramú feszültség csúcsértékének, effektív értékének és frekvenciájának fogalmát, akkor ennek a jelnek a mérését és értékelését sem tudja elvégezni.
Ez az alfejezet a váltakozó áramú hálózatok alapjait tanítja: hogyan keletkezik a szinuszos feszültség, hogyan ábrázoljuk idődiagramon és fázorral, mit jelent az effektív érték, és hogyan viselkedik az ellenállás, a tekercs és a kondenzátor váltakozó áramú áramkörben. A tanultakat később a transzformátor, a háromfázisú rendszer és az oszcilloszkópos mérések fejezetében is felhasználjuk (A transzformátor és a háromfázisú rendszer, Oszcilloszkóp, váltakozó áramú mérések és félvezetők vizsgálata).

13.1.2 Szemléletes kép

A váltakozó feszültség legismertebb alakja a szinuszos időfüggvény. Az alábbi ábra egy 50 Hz-es hálózati feszültséget mutat, amelynek csúcsértéke 325 V, effektív értéke pedig 230 V.

50 Hz-es szinuszos váltakozó feszültség - Szemléltető függvény: u(t)=325·sin(2π·50·t) V, azaz 230 V effektív értékű hálózati feszültség csúcsértéke. A jel periódusideje 0,02 s.

Az ábrán jól látható, hogy a feszültség periodikusan váltakozik: pozitív és negatív félperiódus követi egymást. A vízszintes tengelyen az idő (másodperc), a függőleges tengelyen a pillanatnyi feszültség látható. A szinuszos jel két egymást követő azonos fázisú pontja közötti idő a periódusidő, jelen esetben T=0,02sT = 0{,}02\,\text{s}, amiből a frekvencia f=1/T=50Hzf = 1/T = 50\,\text{Hz}. A jelfüggvény általános alakja:

u(t)=Ucssin⁡(ωt+φ0),u(t)=U_{\text{cs}}\sin(\omega t+\varphi_0),

ahol UcsU_{\text{cs}} a csúcsérték (amplitúdó), ω=2πf\omega=2\pi f a körfrekvencia, φ0\varphi_0 pedig a kezdőfázis.

13.1.3 Definíciók és alapösszefüggések

Definíció.
A váltakozó feszültség olyan időben változó feszültség, amelynek pillanatértéke periodikusan váltakozik, és a pozitív és negatív félperiódusok átlaga nulla. A váltakozó áram hasonlóan periodikusan változó irányú áram.

Definíció.
A periódusidő (TT) az a legrövidebb idő, amely alatt a jel pontosan megismétlődik. A frekvencia (ff) az egy másodperc alatti periódusok száma:

ω=2πf,f=1T.\omega=2\pi f,\qquad f=\frac{1}{T}.

Definíció.
A csúcsérték (amplitúdó, UcsU_{\text{cs}}) a váltakozó feszültség legnagyobb abszolút pillanatértéke. A effektív érték (UeffU_{\text{eff}}) az a képzeletbeli egyenfeszültség, amely ugyanakkora hőteljesítményt fejt ki egy ellenálláson, mint az adott váltakozó feszültség.
Szinuszos jel esetén:

Ueff=Ucs2≈0,707⋅Ucs,U_{\text{eff}}=\frac{U_{\text{cs}}}{\sqrt{2}}\approx 0{,}707 \cdot U_{\text{cs}},

és hasonlóan áramra:

Ieff=Ics2.I_{\text{eff}}=\frac{I_{\text{cs}}}{\sqrt{2}}.

Az effektív érték levezetése a pillanatérték négyzetének átlagából származik: a feszültség pillanatértékét négyzetre emeljük, átlagoljuk egy periódusra, majd gyököt vonunk (ezért nevezik négyzetes középértéknek, RMS-értéknek).

Összefüggés.
A fázor (forgó vektor) ábrázolásban a szinuszos mennyiséget egy olyan vektorral szemléltetjük, amelynek hossza a csúcsérték (vagy az effektív érték), és a referenciairánnyal bezárt szöge a fázisszög. A fázorok alkalmazása azért hasznos, mert a szinuszos jelek összegzése így vektorösszeadássá egyszerűsödik.

13.1.4 Ellenállás, tekercs és kondenzátor váltakozó áramkörben

Ohmos ellenállás.
Az ellenálláson a feszültség és az áram pillanatértéke egyenesen arányos, ezért fázisban vannak: egyszerre érik el a csúcsértéket. Az áramkör jellemzője:

uR(t)=R⋅i(t),UR=I⋅R,I=UR.u_R(t)=R\cdot i(t),\qquad U_R=I\cdot R,\qquad I=\frac{U}{R}.

Ideális tekercs (induktivitás).
A tekercsben az önindukció miatt a feszültség az áram változási sebességével arányos. Szinuszos áram esetén a feszültség 90∘90^\circ-kal siet az áramhoz képest. A tekercs váltakozó áramú ellenállása, az induktív reaktancia:

XL=ωL=2πfL.X_L=\omega L=2\pi f L.

Mértékegysége ohm (Ω\Omega). A reaktancia a frekvenciával arányosan nő: egyenáramon (f=0f=0) a tekercs rövidzárként viselkedik, nagyobb frekvencián viszont egyre nagyobb az ellenállása.

Ideális kondenzátor (kapacitás).
A kondenzátorban az áram a feszültség változási sebességével arányos. A kondenzátor feszültsége 90∘90^\circ-kal késik az áramhoz képest. A kapacitív reaktancia:

XC=1ωC=12πfC.X_C=\frac{1}{\omega C}=\frac{1}{2\pi f C}.

A kapacitív reaktancia a frekvenciával fordítottan arányos: egyenáramon a kondenzátor szakadásként viselkedik, nagy frekvencián viszont közel rövidzárként.

A fázisviszonyokat a következő táblázat foglalja össze:

Elem Feszültség–áram viszony Reaktancia/impedancia
RR azonos fázisban RR
LL uu siet 90∘90^\circ-kal XL=ωLX_L=\omega L
CC uu késik 90∘90^\circ-kal XC=1ωCX_C=\frac{1}{\omega C}

13.1.5 Soros RL, RC és RLC kapcsolások

Soros RL kör.
Egy RR ellenállásból és LL induktivitásból álló soros körben az eredő impedancia:

Z=R2+XL2,φ=arctan⁡XLR.Z=\sqrt{R^2+X_L^2},\qquad \varphi=\arctan\frac{X_L}{R}.

A fázisszög azt mutatja meg, hogy a feszültség mennyivel siet az áramhoz képest (0<φ<90∘0<\varphi<90^\circ). Az áram effektív értéke:

I=UZ.I=\frac{U}{Z}.

Soros RC kör.
Hasonlóan:

Z=R2+XC2,φ=−arctan⁡XCR.Z=\sqrt{R^2+X_C^2},\qquad \varphi=-\arctan\frac{X_C}{R}.

Itt a feszültség késik az áramhoz képest.

Soros RLC kör.
Az induktív és kapacitív reaktancia részben kioltja egymást, mert ellentétes fázisban szerepelnek. Az eredő impedancia:

Z=R2+(XL−XC)2,Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2},

a fázisszög:

φ=arctan⁡XL−XCR.\varphi=\arctan\frac{X_L-X_C}{R}.

Ha XL>XCX_L>X_C, az áramkör induktív jellegű (a feszültség siet), ha XC>XLX_C>X_L, akkor kapacitív jellegű.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Soros RLC kör fázorábrája, idődiagramja és rezonanciagörbéje; kapacitív jelleg 100 Hz-en.
Soros RLC kör fázorábrája, idődiagramja és rezonanciagörbéje a 3. feladat adataival (R=20ΩR = 20\,\Omega, L=0,1HL = 0{,}1\,\text{H}, C=10μFC = 10\,\mu\text{F}, f=100Hzf = 100\,\text{Hz}, U=24VU = 24\,\text{V}; számított értékek)

A fázorábrán az áram a vízszintes referencia: az UR=4,9VU_R = 4{,}9\,\text{V} vele egy irányba, az UL=15,3VU_L = 15{,}3\,\text{V} felfelé (+90°), az UC=38,8VU_C = 38{,}8\,\text{V} lefelé (−90°) mutat; mivel UC>ULU_C > U_L, az eredő U=24VU = 24\,\text{V} kb. 78°-kal késik az áramhoz képest (kapacitív jelleg). A rezonanciagörbén látszik, hogy 100Hz100\,\text{Hz}-en a kör messze van az f0≈159Hzf_0 \approx 159\,\text{Hz} rezonanciától, ahol az áram U/R=1,2AU/R = 1{,}2\,\text{A} lenne. Az interaktív változatban RR, LL, CC, ff és UU állítható, a 3. és az 5. feladat adatai egy gombbal betölthetők.

Soros rezgőkör.
Amikor XL=XCX_L=X_C, azaz:

ω0L=1ω0C,\omega_0 L=\frac{1}{\omega_0 C},

a kör rezonanciában van. A rezonanciafrekvencia:

f0=12πLC.f_0=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}.

Rezonanciában az impedancia minimális, Z=RZ=R, az áram maximális. Ekkor a tekercsen és a kondenzátoron külön-külön a tápfeszültségnél sokkal nagyobb feszültség is felléphet – ezt a szerelőnek nagyon komolyan kell vennie.

Párhuzamos RL, RC és RLC körök.
Párhuzamos kapcsolásnál az áramok fázishelyzetét célszerű admittanciákkal (vezetőképességekkel) számolni. Az impedancia reciproka az admittancia, jele YY, mértékegysége siemens (S). Párhuzamos RLC körben az ágak feszültsége közös, az ágáramok vektorosan összegződnek. A vezetőképesség (konduktancia) G=1/RG=1/R, az induktív szuszceptancia BL=1/XLB_L=1/X_L, a kapacitív szuszceptancia BC=1/XCB_C=1/X_C; az eredő admittancia és az áram:

Y=G2+(BC−BL)2,I=U⋅Y.Y=\sqrt{G^2+(B_C-B_L)^2},\qquad I=U\cdot Y.

Az ágáramok: IR=UGI_R=U G, IL=UBLI_L=U B_L, IC=UBCI_C=U B_C; az ILI_L és ICI_C egymással ellentétes fázisú, ezért részben kioltják egymást. Számpélda. R=100ΩR=100\,\Omega, XL=50ΩX_L=50\,\Omega, XC=100ΩX_C=100\,\Omega, U=10VU=10\,\text{V} esetén G=10mSG=10\,\text{mS}, BL=20mSB_L=20\,\text{mS}, BC=10mSB_C=10\,\text{mS}, így Y=102+(10−20)2mS≈14,1mSY=\sqrt{10^2+(10-20)^2}\,\text{mS}\approx 14{,}1\,\text{mS} és I=10V⋅14,1mS≈0,141AI=10\,\text{V}\cdot 14{,}1\,\text{mS}\approx 0{,}141\,\text{A}; a kör induktív jellegű, mert BL>BCB_L>B_C. Párhuzamos rezgőkör esetén (BL=BCB_L=B_C, a rezonanciafrekvencia ideális elemekre ugyanaz, f0=1/(2πLC)f_0=1/(2\pi\sqrt{LC})) az eredő admittancia minimális, tehát az impedancia maximális, így az áramfelvétel kicsi.

Elektromágneses hullámok és rádiózavar. A gyorsan változó áram és feszültség elektromágneses hullámokat sugároz; a hullámhossz λ=c/f\lambda=c/f (c≈3⋅108m/sc\approx 3\cdot 10^8\,\text{m/s}). A járműben ilyen zavarforrás a gyújtás szikrája, a kommutátoros motorok (ablaktörlő, ablakemelő, ventilátor) szikrázása és a kapcsolóüzemű tápegységek, átalakítók; a zavar a rádió zúgásaként, a jeladók és buszjelek torzulásaként jelentkezhet. A védekezés: zavarszűrő kondenzátorok és fojtók, árnyékolt vezetékek, jó testkötések, szikramentesítő ellenállásos gyertyapipa és gyertyakábel. A járművek zavarkibocsátására és zavartűrésére uniós és ENSZ-EGB előírások vonatkoznak (ellenőrizendő: a hatályos EMC-előírások, pl. ECE R10).

13.1.6 Teljesítmények váltakozó áramú körökben

Definíció.
A látszólagos teljesítmény a mért effektív feszültség és áram szorzata:

S=Ueff⋅Ieff.S=U_{\text{eff}}\cdot I_{\text{eff}}.

Mértékegysége voltamper (VA).
A hatásos teljesítmény az áramkörben ténylegesen hővé, mozgássá vagy más hasznos munkává alakuló teljesítmény:

P=Ueff⋅Ieff⋅cos⁡φ=Scos⁡φ.P=U_{\text{eff}}\cdot I_{\text{eff}}\cdot \cos\varphi=S\cos\varphi.

Mértékegysége watt (W).
A meddő teljesítmény az a teljesítmény, amely a tekercs mágneses tere és a kondenzátor elektromos tere között periodikusan oda-vissza áramlik, de nem végez hasznos munkát:

Q=Ueff⋅Ieff⋅sin⁡φ=Ssin⁡φ.Q=U_{\text{eff}}\cdot I_{\text{eff}}\cdot \sin\varphi=S\sin\varphi.

Mértékegysége voltamper reaktív (var).
A cos⁡φ\cos\varphi a hatásos teljesítménytényező (teljesítményfaktor), amely azt mutatja meg, mekkora a látszólagos teljesítményből a ténylegesen hasznosított rész.

Összefüggés.
A három teljesítmény derékszögű háromszöget alkot:

S2=P2+Q2.S^2=P^2+Q^2.

Továbbvitt eredmény.
Az itt bevezetett effektív érték és impedancia számítási módszere minden későbbi váltakozó áramú mérés és villamosgép-vizsgálat alapja: a transzformátor és a háromfázisú rendszer (A transzformátor és a háromfázisú rendszer) valamint az oszcilloszkópos mérés (Oszcilloszkóp, váltakozó áramú mérések és félvezetők vizsgálata) ezekre épít.

13.1.7 Kidolgozott példák

1. példa – Soros RL kör számítása.
Egy 230 V-os váltakozó áramú relé (mágneskapcsoló) tekercsét a hálózatra kapcsoljuk. A tekercs egyenáramú ellenállása R=8kΩR=8\,\text{k}\Omega, induktivitása L=25HL=25\,\text{H} (tanulási példaadatok; ellenőrizendő: katalógusadat). A hálózati feszültség Ueff=230VU_{\text{eff}}=230\,\text{V}, a frekvencia f=50Hzf=50\,\text{Hz}. Számítsuk ki az induktív reaktanciát, az impedanciát, az áramot, a fázisszöget és a teljesítményeket!

Megoldás.
Az induktív reaktancia:

XL=2πfL=2π⋅50⋅25≈7854Ω=7,85kΩ.X_L=2\pi f L = 2\pi\cdot 50\cdot 25 \approx 7854\,\Omega = 7{,}85\,\text{k}\Omega.

Az impedancia:

Z=R2+XL2=80002+78542≈11211Ω=11,2kΩ.Z=\sqrt{R^2+X_L^2}=\sqrt{8000^2+7854^2}\approx 11\,211\,\Omega = 11{,}2\,\text{k}\Omega.

Az áram:

I=UZ=23011211≈20,5mA.I=\frac{U}{Z}=\frac{230}{11\,211}\approx 20{,}5\,\text{mA}.

A fázisszög:

φ=arctan⁡XLR=arctan⁡78548000≈44,5∘.\varphi=\arctan\frac{X_L}{R}=\arctan\frac{7854}{8000}\approx 44{,}5^\circ.

A hatásos teljesítmény:

P=Ueff⋅Ieff⋅cos⁡φ=230⋅0,0205⋅0,714≈3,37W.P=U_{\text{eff}}\cdot I_{\text{eff}}\cdot\cos\varphi = 230\cdot 0{,}0205\cdot 0{,}714\approx 3{,}37\,\text{W}.

A meddő teljesítmény:

Q=230⋅0,0205⋅0,701≈3,31var.Q=230\cdot 0{,}0205\cdot 0{,}701\approx 3{,}31\,\text{var}.

A látszólagos teljesítmény:

S=230⋅0,0205≈4,72VA.S=230\cdot 0{,}0205\approx 4{,}72\,\text{VA}.

Ellenőrzés: S2≈22,3VA2S^2\approx 22{,}3\,\text{VA}^2 és P2+Q2≈3,372+3,312=11,4+10,9=22,3VA2P^2+Q^2\approx 3{,}37^2+3{,}31^2=11{,}4+10{,}9=22{,}3\,\text{VA}^2, tehát az eredmények összhangban vannak. A nagyságrend is életszerű: egy 230 V-os váltakozó áramú relétekercs néhány VA látszólagos teljesítményt vesz fel (a hatásos teljesítmény ennél kisebb), nem száz- vagy ezer voltampert.

2. példa – Oszcilloszkópos mérés kiértékelése.
Egy jelalakot oszcilloszkóppal vizsgálunk. A függőleges osztás 2 V/div, a vízszintes 5 ms/div. A jel csúcsa 5 osztást ér, a periódus 4 osztást foglal el. Számítsuk ki a csúcsfeszültséget, az effektív értéket, a periódusidőt és a frekvenciát!

Megoldás.
A csúcsfeszültség:

Ucs=5⋅2=10V.U_{\text{cs}}=5\cdot 2=10\,\text{V}.

Az effektív érték:

Ueff=102≈7,07V.U_{\text{eff}}=\frac{10}{\sqrt{2}}\approx 7{,}07\,\text{V}.

A periódusidő:

T=4⋅5=20ms=0,02s.T=4\cdot 5=20\,\text{ms}=0{,}02\,\text{s}.

A frekvencia:

f=1T=10,02=50Hz.f=\frac{1}{T}=\frac{1}{0{,}02}=50\,\text{Hz}.

Ellenpélda.
Ha valaki a csúcsértéket effektív értéknek veszi, akkor 10 V-os terhelő hatást feltételez, pedig a hőhatás szempontjából csak 7,07 V egyenfeszültséggel egyenértékű a jel. Ez a hiba fűtőszálas terhelésnél, izzóknál vagy ellenállásos biztonsági áramköröknél téves következtetésre vezet.

13.1.8 Minőségellenőrzés

A váltakozó áramú jelek mérésére a multiméter RMS-állása vagy az oszcilloszkóp a legalkalmasabb. Az oszcilloszkóp előnye, hogy a csúcsértéket, periódusidőt, frekvenciát és a jel alakját egyszerre mutatja meg. A mérés előtt a csatorna nullszintjét, a feszültség-osztást (V/div) és az idő-osztást (s/div) a jel nagyságához kell állítani.
Az effektív értéket a multiméter RMS-állása általában szinuszos jelre kalibráltan jeleníti meg; torzított jel esetén a valódi effektív értéket csak true RMS műszer mutatja.
Az ellenőrzés során győződjünk meg arról, hogy a mért csúcsérték és frekvencia összhangban van a várttal: generátor esetében a maradék váltakozó komponens nem szinuszos, ezért true RMS műszerrel vagy csúcstól csúcsig értékként a gyártói határhoz hasonlítjuk (a határérték típusonként eltér; ellenőrizendő: a gyártói javítási adat), míg hálózati jelnél 230 V effektív, 50 Hz.

Figyelem.
A hálózati feszültség mérése életveszélyes. Tanműhelyi környezetben csak leválasztó transzformátorral ellátott mérőhelyen, oktató felügyelete mellett, az adott mérési kategóriájú (CAT) mérővezetékekkel dolgozz. Ahol a tanulási cél megengedi, a mérést törpefeszültségű (pl. 12 V-os) jelgenerátoros mérőhelyen végezzük.

13.1.9 Valós életbeli alkalmazás

Egy műhelyben egy személyautó tulajdonosa azt panaszolja, hogy a műszerfalon időnként halványan villognak a jelzőlámpák, és a rádióból halk zúgás hallatszik. A szerelő a generátor B+ kimenetét oszcilloszkóppal vizsgálja. Az egyenfeszültség-szint 14,1 V, de a váltakozó maradékjel csúcstól csúcsig értéke 0,45V0{,}45\,\text{V}.
A maradékjel nem szinuszos (a háromfázisú egyenirányítás hullámossága), ezért effektív értéke nem számítható a Ucs/2U_{\text{cs}}/\sqrt{2} összefüggéssel; a szerelő az értéket true RMS műszerrel vagy a gyártói csúcstól csúcsig határral veti össze (ellenőrizendő: gyártói adat).

Ez a nagy maradékfeszültség gyakran a diódahíd egyik diódájának meghibásodására utal. A generátor szétszerelése után valóban egy nyitott dióda található. A kicserélt diódahíd után a maradékfeszültség 0,1V0{,}1\,\text{V} csúcstól csúcsig érték alá csökken, a villogás és a zúgás megszűnik.
A tanulság: a váltakozó áramú összetevők ismerete nélkül a hibát nem lehetett volna diagnosztizálni, mert az egyenfeszültség-érték önmagában elfogadhatónak tűnt.

13.1.10 Tipikus hibák

Hiba 1.
A csúcsérték és az effektív érték összekeverése. A szerelő oszcilloszkópon lát egy 10 V-os csúcsot, és azt jelenti, hogy „10 V-os a jel”. A fűtőteljesítmény vagy a gyakorlati terhelhetőség szempontjából azonban az effektív érték a mérvadó, ami itt kb. 7,07 V. Helyes gyakorlat: mindig adjuk meg az effektív értéket vagy jelezzük, hogy csúcsértékről van szó.

Hiba 2.
A fázisszög elhanyagolása a teljesítmény számításánál. A hálózati áramfelvételből egyszerűen P=UIP=U I teljesítményt számol a szerelő, és nem veszi figyelembe a cos⁡φ\cos\varphi-t. Induktív terhelésnél (pl. motor, relétekercs) a hatásos teljesítmény ezzel túlbecsült lesz, ami hibás biztosíték-, kábel- vagy hűtésméretezéshez vezet. Helyes gyakorlat: motoroknál és tekercseknél mindig P=Scos⁡φP=S\cos\varphi képletet használjunk.

Hiba 3.
A reaktanciák előjelének helytelen kezelése soros RLC körben. Egyes tanulók az XLX_L és XCX_C értékeket egyszerűen összeadják, pedig a fázisviszonyok miatt a reaktanciák egymást részben kioltják: a kapacitív reaktancia negatív előjellel jelenik meg az XL−XCX_L-X_C különbségben. Helyes gyakorlat: az impedanciát mindig Z=R2+(XL−XC)2Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2} képlettel számoljuk, és ne feledkezzünk meg a rezonancia lehetőségéről.

13.1.11 Önellenőrzés

  1. Igaz-e: a váltakozó feszültség effektív értéke mindig kisebb, mint a csúcsértéke? Indokold!
  2. Egy tekercs reaktanciája 100 Hz-en 50 Ω. Mekkora lesz 200 Hz-en?
  3. Egy kondenzátor kapacitív reaktanciája 50 Ω 100 Hz-en. Mekkora lesz 50 Hz-en?
  4. Mit jelent az, hogy egy áramkör induktív jellegű?
  5. Mi a különbség a hatásos és a látszólagos teljesítmény között?
  6. Mi a soros rezgőkör rezonanciafeltétele?

A válaszok a Megoldások elején, az „Önellenőrzés – válaszok” részben találhatók.

13.1.12 Feladatok

1. feladat (A).
Számítsd ki 50 Hz-en annak a tekercsnek az induktív reaktanciáját, amelynek induktivitása L=0,4HL=0{,}4\,\text{H}.

2. feladat (A).
Egy C=100μFC=100\,\mu\text{F} kondenzátor kapacitív reaktanciáját keressük 50 Hz-en és 5 kHz-en. Melyik frekvencián nagyobb a reaktancia?

3. feladat (B).
Egy soros RLC kör adatai: R=20ΩR=20\,\Omega, L=0,1HL=0{,}1\,\text{H}, C=10μFC=10\,\mu\text{F}, f=100Hzf=100\,\text{Hz}, Ueff=24VU_{\text{eff}}=24\,\text{V}. Számítsd ki: - az induktív és kapacitív reaktanciát, - az impedanciát, - az áram effektív értékét, - a tekercs és a kondenzátor kivezetései között mérhető feszültséget.

4. feladat (B).
Oszcilloszkópon egy jelet vizsgálsz. A feszültség-osztás 5 V/div, az idő-osztás 2 ms/div. A jel 6 osztást foglal el függőlegesen, a periódus 4 osztást vízszintesen. Add meg a csúcsértéket, az effektív értéket, a periódusidőt és a frekvenciát.

5. feladat (C).
Egy soros rezgőkört szeretnénk vizsgálni: R=5ΩR=5\,\Omega, L=0,2HL=0{,}2\,\text{H}, C=47μFC=47\,\mu\text{F}, tápfeszültség 230V230\,\text{V} effektív. Számítsd ki a rezonanciafrekvenciát, majd rezonancián az áramot és a tekercsen, illetve kondenzátoron fellépő feszültséget. Hasonlítsd össze a tápfeszültséggel, és magyarázd meg, miért veszélyes ez a jelenség!

6. feladat (D).
Egy járműgenerátor kimenetét oszcilloszkóppal vizsgáljuk. Az egyenfeszültség-szint 14,0 V, a váltakozó maradékjel csúcstól csúcsig értéke 0,6 V. Értékeld a mérési eredményt! Milyen hibára utalhat, és milyen további ellenőrzést végeznél?

13.1.13 Megoldások

13.1.13.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. Szinuszos jel esetén Ueff=Ucs/2≈0,707UcsU_{\text{eff}}=U_{\text{cs}}/\sqrt{2}\approx 0{,}707 U_{\text{cs}}, tehát az effektív érték kisebb a csúcsértéknél.
  2. A tekercs reaktanciája a frekvenciával arányos: XL∝fX_L\propto f, így 200 Hz-en XL=2⋅50=100ΩX_L=2\cdot 50=100\,\Omega.
  3. A kondenzátor reaktanciája a frekvenciával fordítottan arányos: XC∝1/fX_C\propto 1/f, így 50 Hz-en XC=2⋅50=100ΩX_C=2\cdot 50=100\,\Omega.
  4. Az áramkör induktív jellegű, ha az induktív reaktancia nagyobb, mint a kapacitív (XL>XCX_L>X_C); ekkor a feszültség siet az áramhoz képest, a fázisszög pozitív.
  5. A hatásos teljesítmény a valódi hasznos munkavégzést jelenti (P=Scos⁡φP=S\cos\varphi), míg a látszólagos teljesítmény az effektív feszültség és áram szorzata (S=UIS=U I), amely a meddő részt is tartalmazza.
  6. A soros rezgőkör rezonanciafeltétele: XL=XCX_L=X_C, azaz ω0L=1/(ω0C)\omega_0 L = 1/(\omega_0 C), amiből f0=1/(2πLC)f_0=1/(2\pi\sqrt{LC}).

13.1.13.2 Feladatok megoldásai

1. feladat megoldása.
Adott: f=50Hzf=50\,\text{Hz}, L=0,4HL=0{,}4\,\text{H}.
Induktív reaktancia:

XL=2πfL=2π⋅50⋅0,4=125,7Ω.X_L=2\pi f L = 2\pi\cdot 50\cdot 0{,}4 = 125{,}7\,\Omega.

Ellenőrzés: a nagyságrend megfelelő, hiszen egy 0,4 H-s fojtótekercs 50 Hz-en száz ohm nagyságrendű.

2. feladat megoldása.
Adott: C=100μF=100⋅10−6FC=100\,\mu\text{F}=100\cdot 10^{-6}\,\text{F}, f1=50Hzf_1=50\,\text{Hz}, f2=5000Hzf_2=5000\,\text{Hz}.
50 Hz-en:

XC=12πfC=12π⋅50⋅100⋅10−6≈10,0314=31,8Ω.X_C=\frac{1}{2\pi f C}=\frac{1}{2\pi\cdot 50\cdot 100\cdot 10^{-6}}\approx \frac{1}{0{,}0314}=31{,}8\,\Omega.

5 kHz-en:

XC=12π⋅5000⋅100⋅10−6=13,14≈0,318Ω.X_C=\frac{1}{2\pi\cdot 5000\cdot 100\cdot 10^{-6}}=\frac{1}{3{,}14}\approx 0{,}318\,\Omega.

A reaktancia 50 Hz-en nagyobb. Minél nagyobb a frekvencia, annál kisebb a kapacitív reaktancia.

3. feladat megoldása.
Adott: R=20ΩR=20\,\Omega, L=0,1HL=0{,}1\,\text{H}, C=10μF=10⋅10−6FC=10\,\mu\text{F}=10\cdot 10^{-6}\,\text{F}, f=100Hzf=100\,\text{Hz}, U=24VU=24\,\text{V}.
Induktív reaktancia:

XL=2π⋅100⋅0,1=62,8Ω.X_L=2\pi\cdot 100\cdot 0{,}1=62{,}8\,\Omega.

Kapacitív reaktancia:

XC=12π⋅100⋅10⋅10−6=10,00628≈159,2Ω.X_C=\frac{1}{2\pi\cdot 100\cdot 10\cdot 10^{-6}}=\frac{1}{0{,}00628}\approx 159{,}2\,\Omega.

Impedancia:

Z=202+(62,8−159,2)2=400+(−96,4)2≈400+9293=9693≈98,5Ω.Z=\sqrt{20^2+(62{,}8-159{,}2)^2}=\sqrt{400+(-96{,}4)^2}\approx\sqrt{400+9293}=\sqrt{9693}\approx 98{,}5\,\Omega.

Áram:

I=2498,5≈0,244A.I=\frac{24}{98{,}5}\approx 0{,}244\,\text{A}.

Tekercs feszültsége:

UL=XL⋅I=62,8⋅0,244≈15,3V.U_L=X_L\cdot I=62{,}8\cdot 0{,}244\approx 15{,}3\,\text{V}.

Kondenzátor feszültsége:

UC=XC⋅I=159,2⋅0,244≈38,8V.U_C=X_C\cdot I=159{,}2\cdot 0{,}244\approx 38{,}8\,\text{V}.

Ellenőrzés: a kör kapacitív jellegű, mert XC>XLX_C>X_L, és a kondenzátoron nagyobb feszültség is eshet, mint a tápfeszültség.

4. feladat megoldása.
A csúcsfeszültség: Ucs=6⋅5=30VU_{\text{cs}}=6\cdot 5=30\,\text{V}.
Effektív érték: Ueff=30/2≈21,2VU_{\text{eff}}=30/\sqrt{2}\approx 21{,}2\,\text{V}.
Periódusidő: T=4⋅2=8ms=0,008sT=4\cdot 2=8\,\text{ms}=0{,}008\,\text{s}.
Frekvencia: f=1/0,008=125Hzf=1/0{,}008=125\,\text{Hz}.
Ellenőrzés: T⋅f=0,008s⋅125Hz=1T\cdot f = 0{,}008\,\text{s}\cdot 125\,\text{Hz} = 1, az eredmény konzisztens.

5. feladat megoldása.
Adott: R=5ΩR=5\,\Omega, L=0,2HL=0{,}2\,\text{H}, C=47⋅10−6FC=47\cdot 10^{-6}\,\text{F}, U=230VU=230\,\text{V}.
Rezonanciafrekvencia:

f0=12πLC=12π0,2⋅47⋅10−6≈12π9,4⋅10−6=12π⋅0,00307≈51,9Hz.f_0=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}=\frac{1}{2\pi\sqrt{0{,}2\cdot 47\cdot 10^{-6}}}\approx \frac{1}{2\pi\sqrt{9{,}4\cdot 10^{-6}}}=\frac{1}{2\pi\cdot 0{,}00307}\approx 51{,}9\,\text{Hz}.

Ez közel van a hálózati 50 Hz-hez, ami életszerű.
Rezonancián XL=XCX_L=X_C, ezért az impedancia Z=R=5ΩZ=R=5\,\Omega.
Az áram: I=U/R=230/5=46AI=U/R=230/5=46\,\text{A}.
A tekercs és kondenzátor feszültsége rezonancián:

UL=UC=I⋅XL=46⋅(2π⋅51,9⋅0,2)≈46⋅65,2=2999V≈3,0kV.U_L=U_C=I\cdot X_L=46\cdot (2\pi\cdot 51{,}9\cdot 0{,}2)\approx 46\cdot 65{,}2=2999\,\text{V}\approx 3{,}0\,\text{kV}.

Ez a tápfeszültség több mint tízszerese. Valós veszély: a rezgőkör elemein ilyen túlfeszültség is megjelenhet, ezért a méretezést és a szigetelést ennek megfelelően kell elvégezni; tanműhelyben ilyen kísérlet csak feszültségkorlátozott, oktató által ellenőrzött körben végezhető.

6. feladat megoldása.
A mért váltakozó maradékjel csúcstól csúcsig értéke 0,6V0{,}6\,\text{V}. A generátor maradékjele nem szinuszos, ezért az effektív értéket nem szabad a Ucs/2U_{\text{cs}}/\sqrt{2} képlettel kiszámítani; a mért csúcstól csúcsig értéket a gyártói csúcstól csúcsig határral hasonlítjuk össze (vagy true RMS műszerrel mérjük az AC-összetevőt). Ez az érték a gyártói javítási adatok szerint gyakran elfogadhatatlan (a határ típusonként eltér – ellenőrizendő: a gyártói adat). A túl nagy maradékfeszültség leggyakoribb oka a generátor diódahídjának hibája (pl. nyitott vagy rövidzárlatos dióda).
További ellenőrzések: a generátor diódáinak ellenőrzése multiméterrel, a feszültségesés mérése a B+ és test közötti vezetékeken, valamint az ékszíj feszességének ellenőrzése. A hiba megszüntetése utáni méréssel ellenőrizzük, hogy a maradékfeszültség a gyártói határ alá csökkent.

13.1.14 Rövid összefoglaló

A váltakozó feszültség és áram periodikusan változtatja irányát. A szinuszos jel időfüggvénye u(t)=Ucssin⁡(ωt+φ0)u(t)=U_{\text{cs}}\sin(\omega t+\varphi_0), ahol ω=2πf\omega=2\pi f, a periódusidő T=1/fT=1/f. Az effektív érték a csúcsértékből Ueff=Ucs/2U_{\text{eff}}=U_{\text{cs}}/\sqrt{2} képlettel számítható, és a hőhatás szempontjából az egyenárammal egyenértékű.
Ellenálláson a feszültség és áram fázisban vannak; a tekercs feszültsége 90∘90^\circ-kal siet az áramhoz, a kondenzátoré pedig 90∘90^\circ-kal késik. A reaktanciák: XL=ωLX_L=\omega L, XC=1/(ωC)X_C=1/(\omega C). Soros RLC kör impedanciája Z=R2+(XL−XC)2Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2}, a fázisszög φ=arctan⁡((XL−XC)/R)\varphi=\arctan((X_L-X_C)/R). Rezonancia akkor lép fel, ha XL=XCX_L=X_C, ekkor f0=1/(2πLC)f_0=1/(2\pi\sqrt{LC}), és a tekercsen/kondenzátoron a tápfeszültségnél jóval nagyobb feszültség is lehet.
A teljesítmények: látszólagos S=UIS=U I, hatásos P=Scos⁡φP=S\cos\varphi, meddő Q=Ssin⁡φQ=S\sin\varphi, a teljesítménytényező cos⁡φ\cos\varphi.
Továbbvitt eredmény. Az effektív érték és az impedancia számítási módszere elengedhetetlen a transzformátor és a háromfázisú rendszer (A transzformátor és a háromfázisú rendszer) megértéséhez, valamint az oszcilloszkópos váltakozó áramú mérések (Oszcilloszkóp, váltakozó áramú mérések és félvezetők vizsgálata) kiértékeléséhez. A hálózati feszültség mérése mindig életvédelmi szabályok szerint történjen.

13.1.15 Források és ellenőrzési hiányok

A fejezet az általános elektrotechnikai alapokra épül, amelyek az MSZ EN 60617 jelképrendszerével és a gyártói mérési gyakorlattal összhangban állnak. A gyakorlati mérési határértékek (generátor maradékfeszültség, CAT-kategória) gyártói és hatályos munkavédelmi előírások alapján ellenőrizendők.
Ellenőrizendő: a generátor maradékfeszültség megengedett határa (gyártói adat), a mérési kategóriák (MSZ EN 61010 sorozat), valamint a tanműhelyi oszcilloszkópos mérés helyi munkavédelmi szabályai.