31.2 Érzékelők és jeladók

31.2.1 Motiváció

Egy hideg reggelen a benzinmotor nehezen indul, alapjáraton remeg, és a rendszerteszter hibakódot tárol: a motorfordulatszám-jeladó jele hiányzik. Egy másik autón a műszerfalon világít a motorszimbólum, és a diagnosztikai műszer élőadat-listájában a hűtőfolyadék-hőmérséklet érzékelő értéke −40∘C-40\,{}^{\circ}\text{C}-ot mutat, miközben a motor meleg. A szerelő ezekben az esetekben nem a szoftverben keresi a hibát, hanem az érzékelők bekötését, tápfeszültségét, testét és jelalakját vizsgálja. Az elektronikus motorirányítás „szemét és fülét” érzékelők és jeladók alkotják: ha az ECU téves vagy hiányzó jelet kap, a befecskendezés, a gyújtás és a keverékképzés rossz lesz, esetleg a motor leáll. Ebben az alfejezetben a motorirányítás leggyakoribb érzékelőit vesszük végig úgy, hogy a jelalakot multiméterrel és oszcilloszkóppal is ellenőrizni tudd.

31.2.2 Szemléletes kép

Képzelj el egy motortér-rajzot, amelyen az érzékelők a motorirányítási rendszer „érzékszerveiként” vannak megjelölve: a főtengely jeladó a lendkerék fogaskoszorújánál, a vezérműtengely-jeladó a vezérműfedélnél, a fojtószelep- és gázpedál-érzékelő a szívócső és a pedálbox felőli oldalon, az NTC hőmérséklet-érzékelők a hűtőrendszer csöveiben, a MAP vagy HFM a szívócsőben vagy a légszűrő után, a kopogásérzékelő a hengertömb oldalán, a lambdaszonda pedig a kipufogócsőben. Mindegyiknek az a feladata, hogy a fizikai mennyiséget – fordulatszám, hőmérséklet, nyomás, légtömeg, rezgés, oxigénkoncentráció – a motorvezérlő számára elektromos jellé alakítsa. A jelet az ECU feldolgozza, és a beavatkozókat (injektor, gyújtótekercs, fojtószelep, EGR-szelep) szabályozza.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Benzinmotor érzékelőtérképe: főtengely- és vezérműtengely-jeladó, hőmérséklet-érzékelők, légtömegmérő, szívócsőnyomás-érzékelő, kopogásérzékelő és két lambdaszonda a helyükön.
Érzékelőtérkép: a motorirányítás érzékelőinek helye egy négyhengeres benzinmotoron (sematikus oldalnézet)

Az ábra a fenti leírást rajzban mutatja: a szívóágon a beszívottlevegő-hőmérséklet-érzékelő, a légtömegmérő, a fojtószelep-egység és a szívócsőnyomás-érzékelő, a motoron a főtengely- és a vezérműtengely-jeladó, a hűtőfolyadék-NTC, a kopogásérzékelő, az olajnyomás-kapcsoló és a rail nyomásérzékelő, a kipufogóágon a katalizátor előtti és utáni lambdaszonda ül; a gázpedál-érzékelő az utastérben van. A HTML-változatban az érzékelőre mutatva megjelenik a neve és a jeltípusa.


31.2.3 Definíciók és összefüggések

Definíció. Az érzékelő (sensor) olyan eszköz, amely egy fizikai vagy kémiai mennyiséget mérhető, általában villamos jellé alakít. A jeladó (pickup, transmitter) a motorirányításban sokszor ugyanazt jelenti, de gyakran a fordulatszám- és helyzetjeladókra használjuk; a jele nem folytonos mennyiséget hordoz, hanem foganként vagy pozíciójelként impulzusokat ad.

Definíció. A passzív érzékelő saját tápfeszültség nélkül működik, a jelet maga a fizikai hatás hozza létre (pl. induktív jeladó, piezoelektromos kopogásérzékelő). Az aktív érzékelő külső tápfeszültséget kap, és a jelét ebből állítja elő (pl. Hall-jeladó, MAP, HFM). Az NTC és a potenciométer ún. passzív, parametrikus érzékelő: nem kelt jelet és nincs saját elektronikája, hanem az ellenállása változik; az ECU referenciafeszültséggel (felhúzó ellenálláson át) teszi mérhetővé. A gyakorlatban aktív érzékelőnél mindig ellenőrizni kell a tápfeszültséget, a testet és a jelvezetéket; kétvezetékes NTC-n tápfeszültség helyett a jelvezeték üresjárási feszültségét (kb. 5 V) és a testet mérjük.

Összefüggés. Az ECU analóg bemenetein a mérési tartományt gyakran feszültségosztóval alakítják ki. Egy felhúzó ellenállással (RfelR_{\text{fel}}) sorba kötött NTC érzékelőn a jel:

Ujel=Uref⋅RNTCRfel+RNTCU_{\text{jel}} = U_{\text{ref}} \cdot \frac{R_{\text{NTC}}}{R_{\text{fel}} + R_{\text{NTC}}}

A képlet mutatja, hogy a hőmérséklet növekedésével az NTC ellenállása csökken, ezért a jel is csökken. Ezt használjuk a hőmérséklet-érzékelőknél.

Összefüggés. A fogaskerék-alapú fordulatszám-jeladó frekvenciája:

f=n⋅z60,f = \frac{n \cdot z}{60},

ahol nn a fordulatszám (1/min), zz a számlált fogak/impulzusok száma egy fordulatra. Például egy 60−2 fogazású fogaskeréknél z=58z = 58 fogas impulzus fordulatonként.


31.2.4 Felépítés és működés

31.2.4.1 Fordulatszám- és helyzetjeladók

A motorirányítás leggyakrabban a főtengelyen elhelyezett fogaskerékről vagy impulzuskerékről kapja a fordulatszámjelet és a szinkronpozíciót. A fogazás gyakori típusa a 60−2 fog, azaz 60 fognyi helyből kettő fog hiányzik; a hiányzó fogak helyét az ECU szinkronreferenciaként használja. A jeladó lehet induktív (passzív, kétvezetékes) vagy Hall-elvű (aktív, tápfeszültséggel).

Az induktív jeladó egy lágyvasmagos tekercs, amely a forgó fogaskerék előtt helyezkedik el. A fog elhaladásakor a mágneses fluxus megváltozik, ezért a tekercsben feszültség indukálódik. A jel körülbelül szinuszszerű, amplitúdója a fordulatszámmal nő, ezért alacsony fordulatszámnál (indítózásnál) kisebb, magas fordulatszámon nagyobb. A hiányzó fogaknál a jel egy periódust kihagy. A tipikus mérési érték oszcilloszkóppal: néhány száz millivolt indítózásnál, több volt járó motornál; a pontos érték gyártófüggő (ellenőrizendő: gyártói jelalak- és mérési adat). Az induktív jeladó előnye az egyszerű felépítés; hátránya, hogy a jel amplitúdója fordulatszám-függő, a légrésre érzékeny, és a polaritása fontos.

A Hall-jeladó egy Hall-elemet és jelformáló elektronikát tartalmazó aktív érzékelő. A fogaskerék fogainak elhaladásakor a mágneses tér megváltozik, az elektronika pedig tiszta, négyszögjelű kimenetet ad, amelynek amplitúdója közel a tápfeszültséghez (gyakran 5 V vagy 12 V logika), és alacsony fordulatszámon is megbízható. A Hall-jeladó jellemzően három vezetékes: tápfeszültség (például 5 V), test és jel. A magnetorezisztív jeladó a mágneses tértől függő ellenállásváltozást használja, és szintén aktív, digitális vagy analóg jelet adó érzékelő. A kerékfordulatszám-jeladók hasonló elven működnek, de jellemzően az ABS/ESP kerékfordulatszám-jeleit szolgáltatják; ezeket a fékrendszernél tárgyaljuk.

A vezérműtengely-jeladó feladata a hengerazonosítás: a motorirányításnak tudnia kell, hogy a szívó ütem vagy a kompresszió ütem következik-e, különösen a hengerenkénti befecskendezésnél és a szelektív gyújtásnál. A vezérműtengely-jeladó sokszor félfordulatos vagy egyfordulatos fázisjelet ad; a motorvezérlő a főtengely és a vezérműtengely jeleit együtt értékeli. Ha a vezérműtengely-jel hiányzik, a motor sok esetben nem indul, vagy csak vészüzemmódban jár.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Induktív és Hall-jelalak szemléltető ábra: az induktív jel 0 V körül leng, a hiányzó fogaknál nagyobb, hosszabb lengéssel; a Hall-jel négyszög, a résnél kimarad.
Induktív és Hall-jeladó jelalakja 60−2 fogazású jeladókeréken, n=3000n = 3000 1/min (szemléltető, számított jel)

Az ábra felső részén az induktív jeladó jele 0 V körül szimmetrikusan leng (oszcilloszkópon negatív félhullám is látszik), a hiányzó fogaknál pedig nagyobb amplitúdójú, hosszabb lengést ad – a szerelő ezt a szinkronrést keresi. Az alsó rész a Hall-jeladó négyszögjele, amely a résnél kimarad. A fogosztás-frekvencia f=60⋅n/60f = 60 \cdot n/60 (3000 1/min-nél 3000 Hz); az ECU által számolt átlagos impulzusfrekvencia a ténylegesen meglévő z=58z = 58 foggal f=58⋅n/60f = 58 \cdot n/60 (2900 Hz), ahogy a 2. példa is számol. Az interaktív változatban a fordulatszám és a jeladó típusa állítható, és élőben látszik mindkét frekvencia.

31.2.4.2 Fojtószelep- és gázpedál-érzékelők

A fojtószelepállás-potenciométer (TPS, throttle position sensor) a fojtószelep tengelyére szerelt csúszókapcsolós potenciométer, amely a fojtószelep szögével arányos feszültséget ad. A tipikus jel üresjáratban 0,4–0,7 V, teljesen nyitott fojtószelepnél 3,5–4,5 V körüli; ezek tanulási példák (ellenőrizendő: gyártói adat). A potenciométer mellett régebbi rendszerekben kapcsolós változat is előfordult: itt a jelek üresjárati, részterheléses és teljes terheléses állást mutattak. A modern elektronikus fojtószelep-egység (E-gas) a fojtószelep tengelyén két potenciométert használ, hogy az ECU a jeleket összehasonlíthassa; a két jel gyakran ellentétes menetű vagy eltérő meredekségű. Az egyik jel például 0,5–4,5 V, a másik 4,5–0,5 V irányban változhat. A gázpedál-érzékelő (APP, accelerator pedal position) a vezető kívánságát adja meg: a pedálmodulban szintén legalább két potenciométer vagy Hall-érzékelő van, és a kettős jel a biztonság miatt szükséges. Ha az egyik jel kilóg a tartományból, vagy a két jel nem felel meg egymásnak, az ECU hibát tárol, és a motor korlátozott teljesítménnyel járhat.

31.2.4.3 Hőmérséklet-érzékelők (NTC)

A levegőhőmérséklet- és hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő általában NTC (negative temperature coefficient) termisztor: melegedés hatására az ellenállása csökken. Az ECU egy belső felhúzó ellenálláson keresztül 5 V referenciafeszültséget kapcsol, és méri az NTC osztott feszültségét. A tipikus hűtőfolyadék-NTC ellenállása 20∘C20\,{}^{\circ}\text{C}-on körülbelül 2,5kΩ2{,}5\,\text{k}\Omega, 80∘C80\,{}^{\circ}\text{C}-on körülbelül 0,3kΩ0{,}3\,\text{k}\Omega – ezek példaértékek (ellenőrizendő: gyártói táblázat). A hűtőfolyadék-érzékelő jele befolyásolja a hidegindítási dúsítást, az alapjáratot, a ventilátor-vezérlést és az emissziót. A levegőhőmérséklet-jel a beszívott levegő sűrűségének korrekcióját szolgálja.

31.2.4.4 Légnyomás- és légtömegmérők

A szívócsőnyomás-érzékelő (MAP, manifold absolute pressure) a szívócsőben uralkodó abszolút nyomást méri, és a motorvezérlő a nyomásból, hőmérsékletből és fordulatszámból becsüli a hengerekbe jutó levegő tömegét. A MAP-érzékelő aktív, általában 5 V tápfeszültséget kap; a jel feszültsége a nyomással közel lineárisan nő. Egy tipikus jel üresjáratban, erős vákuumnál 0,50{,}5–1,5V1{,}5\,\text{V}, teljes terhelés, közel atmoszférikus nyomás közelségében 3,53{,}5–4,5V4{,}5\,\text{V} lehet (ellenőrizendő: gyártói adat). A MAP-érzékelő gyakori a turbós motoroknál is.

A légtömegmérő (HFM, hot-film air mass meter) a ténylegesen beszívott levegő tömegáramát méri. A mérőcsőben egy fűtött hőfilm- vagy hőszál elem van; a levegő hűti, az elektronika pedig az áramlás fenntartásához szükséges fűtőteljesítményt vagy a hőmérsékletkülönbséget alakítja jellé. A jel általában 0,50{,}5–4,5V4{,}5\,\text{V} közötti analóg feszültség, amely a légtömegárammal nő. A HFM méri a valódi levegőtömeg-áramot, ezért a motorterhelés-számítás pontosabb. A régi légmennyiségmérő (például lengőcsappantyús LMM) egy potenciométerrel összekötött csappantyút használt, amelyet a beszívott levegő elmozdított; a potenciométer jele a csappantyú szögét, azaz közelítőleg a levegő térfogatáramát képviselte. A modern rendszerekben a HFM a jellemző.

31.2.4.5 Kopogásérzékelő

A kopogásérzékelő a motor kopogását (detonációs égést) érzékeli. Szerkezete általában piezoelektromos kristályt tartalmazó érzékelő, amelyet a hengertömbhöz rögzítenek, előírt nyomatékkal. A kopogás a hengerblokk nagyfrekvenciás rezgéseit kelti; a piezoelem ezt feszültségjellé alakítja. Az ECU jellemzően az égés után, szűrt frekvenciasávban figyeli a jel amplitúdóját, és kopogás észlelésekor késlelteti a gyújtást. A kopogásérzékelő passzív, kétvezetékes érzékelő, a jel széles sávú, tüskeszerű feszültségcsomag. Oszcilloszkóppal kopogáskor a jel zajszintje megnő; a pontos szűrési és küszöbértékek gyártófüggők (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai útmutató).

31.2.4.6 Lambdaszonda

A lambdaszonda a kipufogógáz oxigéntartalmát méri, és ezzel a keverék dús vagy szegény voltát jelzi. A hagyományos keskenysávú lambdaszonda (feszültségszonda) általában cirkónium-dioxid kerámiát használ, amely magas hőmérsékleten oxigénion-vezetővé válik. A kipufogógáz-oldali és a külső referencia-oxigénkoncentráció különbsége feszültséget hoz létre. Dús keveréknél a jel magas, körülbelül 0,80{,}8–0,9V0{,}9\,\text{V}, szegény keveréknél alacsony, körülbelül 0,10{,}1–0,3V0{,}3\,\text{V}. A szabályzás a 0,45V0{,}45\,\text{V} körüli átmenet körül ingadozik; a jel jellegzetes „lambda-szabályzási” négyszögszerű mintázatot ad. A fűtött lambdaszonda gyorsabban éri el üzemi hőmérsékletét. A szélessávú lambdaszonda (áram-szonda) nagyobb mérési tartományban, az oxigénkoncentráció feszültség helyett szivattyúárammal arányos jelét adja; a motorirányítás nagy pontosságú szabályzásra használja. A lambdaszonda jeleit a kipufogógáz-utókezelés fejezetben is használjuk.

31.2.4.7 Nyomásérzékelők

A MAP mellett a motorirányításban több nyomásérzékelő is található: a közös nyomásterű (common rail) dízelrendszer railnyomás-érzékelője, az olajnyomás-érzékelő, a klímarendszer nyomásérzékelője és a turbónyomás-érzékelő. Ezek gyakran piezorezisztív vagy kapacitív elvű aktív érzékelők, 5 V tápfeszültséggel és közel lineáris feszültségjellel. A railnyomás-érzékelő például kb. 0,5 V-ot ad nyomásmentes állapotban és kb. 4,5 V-ot a mérési tartomány felső határán; a 0,5 V alatti és 4,5 V feletti jelet az ECU áramkörhibaként (testzárlat, szakadás, tápzárlat) értékeli (ellenőrizendő: gyártói adat). A jelekből az ECU a befecskendezési nyomást szabályozza.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Hat érzékelő metszete: induktív és Hall-jeladó a jeladókerékkel, NTC, légtömegmérő, kopogásérzékelő és lambdaszonda.
Hat érzékelő sematikus metszete: induktív és Hall-jeladó, NTC, légtömegmérő, kopogásérzékelő, ugrásszerű lambdaszonda

A metszetek a fenti működési elveket mutatják: az induktív jeladóban állandó mágnes, tekercs és lágyvas pólus áll a fogaskoszorú előtt, a Hall-jeladóban Hall-IC és mágnes, háromvezetékes csatlakozóval; az NTC-pasztilla az érzékelőház hegyében ül; a légtömegmérőben a fűtött film előtt és után egy-egy hőmérséklet-érzékelő van; a kopogásérzékelő piezokerámiáját a szeizmikus tömeg terheli, a rögzítőcsavar nyomatéka számít; a lambdaszonda ZrO₂-kerámiájának két oldalán egy-egy platinaelektróda van, kívül a kipufogógáz, belül a referencia-levegő. A HTML-változatban érzékelőnként külön nézet és rövid magyarázat választható.


31.2.5 Érzékelő bekötési rajz

Az érzékelők vizsgálatának közös kérdése: van-e tápfeszültség, jó-e a test, és megérkezik-e a jel? Az alábbi áramútrajz egy NTC hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő tipikus bekötését mutatja.

NTC hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő bekötése - Szemléltető áramútrajz: zárt kör a referenciaforrás + pólusától (VREF, 5 V) az R1 felhúzó ellenálláson, a THW kapcson, az NTC-n és az E2 érzékelőtesten át a forrás − pólusáig. A szaggatott keret az ECU határa; az NTC és a vezetékek a kábelkötegben vannak. A kapocsjelölések és a felhúzó ellenállás értéke gyártónként eltér (ellenőrizendő: gyártói kapcsolási rajz).

Az ECU a VREF ponton 5 V referenciafeszültséget ad (a referenciaforrás + pólusa). A felhúzó ellenállás (R1)(R_1) és az NTC osztója a THW ponton mérhető jelfeszültséget adja, ezt az ECU A/D átalakítója méri. Az E2 pont az érzékelő testje, amely az ECU-n belül záródik a forrás − pólusához. A szaggatott keret az ECU határa: az R1 és a referencia belül van, az NTC és a vezetékek kívül, a kábelkötegben – ezért a THW és az E2 kapcson mérve dönthető el, hogy a hiba a vezérlőben vagy a vezetéken, illetve az érzékelőben van. Ha a vezeték megszakad, az ECU általában 5 V-hoz közeli jelet lát, mert a THW ponton a felhúzó ellenállás a test irányában nem terhel. Ha a vezeték testzárlatos, a jel 0 V közeli. Ugyanígy kell gondolkodni minden érzékelőnél: a jelből lehet következtetni a bekötés hibájára.


31.2.6 Kidolgozott példák

1. példa (NTC feszültségosztó számítása). Adott: Uref=5VU_{\text{ref}} = 5\,\text{V}, Rfel=1000ΩR_{\text{fel}} = 1000\,\Omega, a hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő ellenállása 20∘C20\,{}^{\circ}\text{C}-on RNTC=2500ΩR_{\text{NTC}} = 2500\,\Omega. Keresett: a THW pont feszültsége. Képlet: Ujel=Uref⋅RNTC/(Rfel+RNTC)U_{\text{jel}} = U_{\text{ref}} \cdot R_{\text{NTC}}/(R_{\text{fel}} + R_{\text{NTC}}). Behelyettesítés:

Ujel=5V⋅2500Ω1000Ω+2500Ω=5V⋅25003500=3,6V.U_{\text{jel}} = 5\,\text{V} \cdot \frac{2500\,\Omega}{1000\,\Omega + 2500\,\Omega} = 5\,\text{V} \cdot \frac{2500}{3500} = 3{,}6\,\text{V}.

Ellenőrzés: hideg motornál az NTC nagy ellenállású, a jel magas, ami az ECU-nak hidegindítási dúsítást jelez.

2. példa (Fordulatszám-jeladó frekvenciája). Adott: 60−2 fogazású főtengely jeladó kerék, z=58z = 58 fogas impulzus; a motor fordulatszáma n=30001/minn = 3000\,\text{1/min}. Keresett: a jel frekvenciája. Képlet: f=n⋅z/60f = n \cdot z / 60. Behelyettesítés:

f=30001/min⋅5860s/min=2900Hz.f = \frac{3000\,\text{1/min} \cdot 58}{60\,\text{s/min}} = 2900\,\text{Hz}.

A periódusidő T=1/f=1/2900≈0,345msT = 1/f = 1/2900 \approx 0{,}345\,\text{ms}. Ellenőrzés: alapjáraton, 8001/min800\,\text{1/min}-nél f=800⋅58/60≈773Hzf = 800 \cdot 58 / 60 \approx 773\,\text{Hz}; az oszcilloszkóp időalapját ekkor 1ms1\,\text{ms}-os tartományra kell állítani.


31.2.7 Előírások, minőségellenőrzés

Előírás. Az érzékelők mérésére a gyártó javítási útmutatójában megadott mérési pontok, tápfeszültség-, ellenállás- és jelalak-értékek a mérvadók. A rajzon használt VREF, THW, E2 jelölések gyártói ECU-lábnevek (példaként), nem szabványos kapocsjelek; a szabványos járművillamossági kapocsszámok (DIN 72552: 15, 30, 31 …) az érzékelők jelvezetékére nem vonatkoznak. A tényleges lábkiosztást mindig a jármű áramútrajza határozza meg (ellenőrizendő: gyártói rajz).

Minőségellenőrzés. Az érzékelő vizsgálatakor a következő sorrendet ajánlott tartani:

  1. Azonosítsd a járművet és az érzékelő pontos típusát a gyártói adatlap vagy adatbázis alapján.
  2. Ellenőrizd a csatlakozó állapotát: korrózió, törés, visszahúzódott tüskék.
  3. Ellenőrizd a tápfeszültséget multiméterrel a csatlakozón, gyújtás bekapcsolása mellett; aktív érzékelőnél jellemzően 5 V vagy 12 V.
  4. Ellenőrizd a testpontot; az ECU test- vagy a járműtest felé mért feszültség közel 0 V.
  5. Mérd a jelet: multiméterrel DC vagy AC tartományban, illetve oszcilloszkóppal a jelalakot.
  6. Hasonlítsd össze a gyártói értékkel vagy referenciajellel.
  7. Szükség esetén végezd el az ECU felé irányuló vezeték-folytonossági és zárlatvizsgálatot.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi környezetre, oktató felügyeletére és a gyártói javítási utasítás betartására vonatkozik; a megadott értékek tanulási példák.

Figyelem. Mérés előtt a gyújtást csak az adott mérés idejére kapcsold be, a jármű váltóját tedd üresbe vagy P állásba, és a járó motornál végzett mérésnél használd a kipufogógáz-elszívást. A mozgó alkatrészektől, ventilátortól és forró kipufogótól tarts távolságot.


31.2.8 Valós életbeli alkalmazás

Ügyfélpanasz: egy négyhengeres szívó benzinmotor nehezen indul, a motor visszadob néha, és a diagnosztikai műszer a főtengely-jeladó jele körüli hibát tárol. A műhelyben a szerelő először a jeladó csatlakozóját vizsgálja, majd oszcilloszkóppal az induktív jeladó jelét nézi indítózás közben. A jel amplitúdója nagyon alacsony, és a hiányzó fogak helye nem ismerhető fel. A szerelő ellenőrzi a légrést a jeladó és a fogaskerék között; a jeladó rögzítése meglazult, ezért a légrés megnőtt. A jeladót a gyártói nyomatékkal rögzíti, a légrést hézagmérővel beállítja. Indítózás után a jel amplitúdója a várt tartományba kerül, a hiányzó fogak helye jól látható, és a motor egyenletesen indul. Tanulság: az időszakos jelhibák egy része mechanikai rögzítési probléma, nem maga az érzékelő elektronikája.

Hibakeresési eset. Tünet: a hűtőfolyadék-hőmérséklet-érzékelő értéke a rendszerteszterben −40∘C-40\,{}^{\circ}\text{C}, a motor hidegindításkor dús keverékkel jár és füstöl, a ventilátor folyamatosan forog. Hipotézis: az NTC-kör szakadt. Mérés: az érzékelő csatlakozóján a THW pont feszültsége közel 5 V, miközben a csatlakoztatott NTC-ellenállásnak adott hőmérsékleten kisebb értéket kellene adnia. A csatlakozó lehúzása után az érzékelő ellenállása szakadást mutat; az érzékelő belső termisztorja tönkrement. Javítás: új érzékelő beépítése, a csatlakozó tömítésének és a hűtőfolyadék-szintnek az ellenőrzése. Próbaúton a hőmérsékletjel visszatér, a ventilátor megfelelően vezérel. Megelőzés: fagyálló hűtőfolyadék használata, mert a korrozív közeg roncsolhatja a hűtőkör érzékelőit.


31.2.9 Tipikus hibák

  1. A jeladó polaritásának felcserélése. Induktív jeladónál a két vezeték felcserélésével a jel polaritása megfordul, ami a motorindítást és a pontos szöghelyzet-felismerést zavarhatja. A javításnál mindig a gyártói bekötési rajzot kell követni, és a vezetékek színeit, valamint a jelalak irányát ellenőrizni kell.

  2. A Hall-jeladó jelét multiméterrel DC feszültségként átlagolva félreértelmezni. A Hall-jeladó négyszögjele; multiméterrel mért DC feszültsége a kitöltési tényezőtől függ, és nem ad valódi jelalakot. A helyes gyakorlat az oszcilloszkópos jelmegfigyelés: a jel amplitúdójának, élviszonyainak és a hiányzó fogak szinkronhelyzetének ellenőrzése.

  3. Az NTC ellenállását nem a mérés pillanatnyi hőmérsékletéhez tartozó táblázati értékkel összevetni. A hőmérséklet-függő ellenállást mindig a gyártói hőmérsékleti táblázattal kell összevetni, a valós hőmérséklettel mért állapotban. Ha a szerelő hideg motornál az NTC-t szobahőmérsékleten méri, de a specifikációt meleg motorra értelmezi, tévesen cserélhet ki jó érzékelőt.


31.2.10 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? Az induktív jeladó aktív érzékelő, tehát tápfeszültséget igényel.
  2. Mi történik az NTC hűtőfolyadék-érzékelő jelfeszültségével, ha a motor melegszik?
  3. Miért van a gázpedál-érzékelőben két jel?
  4. Milyen jelalakot mutat a Hall-elvű jeladó egy fog elhaladásakor?
  5. Miért használ a főtengely jeladó 60−2 fogazást?
  6. Mi a teendő, ha az NTC-jel szakadás miatt 5 V közeli?

31.2.11 Az önellenőrzés megoldásai

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. Az induktív jeladó passzív, saját tápfeszültség nélkül, a fogaskerék fluxusváltozásából állítja elő a jelet.
  2. Melegedve az NTC ellenállása csökken, ezért a feszültségosztó jelfeszültsége csökken.
  3. A biztonság és a hitelesség miatt: az ECU összehasonlítja a két jelet, és eltérés esetén korlátozott üzemmódot, hibát állít be.
  4. Tiszta négyszögjelet, amelynek amplitúdója közel a tápfeszültséghez.
  5. A 60 fogból hiányzó kettő fog a főtengely szinkronhelyzetét jelöli; a hiányzó két fog a főtengely referencia-szöghelyzetét jelöli (például az 1. henger felső holtpontja előtti adott szögnél); azt, hogy az 1. henger kompresszió- vagy kipufogóütemben van, az ECU csak a vezérműtengely-jeladó jelével együtt tudja eldönteni.
  6. A szakadt NTC-jel az ECU felhúzó ellenállása miatt közel 5 V-ot mutat; ilyenkor ellenőrizni kell az érzékelő ellenállását, a vezetéket és a csatlakozót.

31.2.12 Feladatok

1. feladat (A). Sorold fel, mi a különbség az induktív és a Hall-elvű fordulatszám-jeladó között a tápfeszültség, a jelalak és az amplitúdó-fordulatszám függés tekintetében!

2. feladat (A). Nevezd meg, miért van szükség vezérműtengely-jeladóra egy hengerenkénti befecskendezéses motornál!

3. feladat (B). Egy 60−2 fogazású jeladó kereke z=58z=58 fogas. A fordulatszám 12001/min1200\,\text{1/min}. Számítsd ki a jel frekvenciáját és periódusidejét!

4. feladat (B). Az áramköri rajz alapján magyarázd el, mi történik a THW pont feszültségével, ha a NTC érzékelő testvezetéke megszakad! Mit mutat ekkor a diagnosztika?

5. feladat (C). Egy MAP-érzékelő jelét vizsgálod. A gyártó szerint a mérési tartomány 2020–100kPa100\,\text{kPa} abszolút nyomás között 0,50{,}5–4,5V4{,}5\,\text{V} lineáris. A mért jelfeszültség 2,5V2{,}5\,\text{V}. Becsüld meg a szívócsőnyomást! Mutasd meg a számítást!

6. feladat (D). Egy motor alapjáraton remeg, és a diagnosztikai műszer a fojtószelep-érzékelő hibáját tárolja. A TPS jel üres járatban 0,8V0{,}8\,\text{V}, teljesen nyitva 1,3V1{,}3\,\text{V}. Mi a hiba valószínű oka, és mit kell ellenőrizned?


31.2.13 A feladatok megoldásai

1. Az induktív jeladó passzív, kétvezetékes, a jele közel szinuszszerű, amplitúdója a fordulatszámmal nő. A Hall-elvű aktív, tápfeszültséget igényel, a jele négyszög, amplitúdója közel állandó, alacsony fordulatszámon is jó.

2. A vezérműtengely-jeladó a hengerazonosítást teszi lehetővé: az ECU a főtengely szöghelyzete mellett tudja, hogy az egyes hengerek a szívó vagy a kompresszió ütemben vannak-e, így a hengerenkénti befecskendezést és a szelektív gyújtást megfelelően vezérli.

3. Képlet: f=n⋅z/60f = n \cdot z / 60. Behelyettesítve: f=1200⋅58/60=1160Hzf = 1200 \cdot 58 / 60 = 1160\,\text{Hz}. Periódusidő: T=1/f=1/1160≈0,86msT = 1/f = 1/1160 \approx 0{,}86\,\text{ms}. Ellenőrzés: az érték alapján az oszcilloszkóp időalapját néhány ms-os tartományra állítjuk.

4. Ha az NTC testvezetéke megszakad, a THW ponton nem folyik áram; a felhúzó ellenálláson nincs feszültségesés, ezért a THW pont jelfeszültsége közel 5 V-ot mutat. A diagnosztikai műszer ezt magas ellenállásnak, azaz nagyon alacsony hőmérsékletnek értelmezi (például −40∘C-40\,{}^{\circ}\text{C}), mert a jel 5 V-hoz közeli.

5. A lineáris jelleggörbe képlete: p=pmin+(pmax−pmin)⋅(U−Umin)/(Umax−Umin)p = p_{\text{min}} + (p_{\text{max}} - p_{\text{min}}) \cdot (U - U_{\text{min}})/(U_{\text{max}} - U_{\text{min}}). Behelyettesítve: p=20kPa+(100−20)kPa⋅(2,5−0,5)/(4,5−0,5)=20+80⋅2,0/4,0=60kPap = 20\,\text{kPa} + (100-20)\,\text{kPa} \cdot (2{,}5 - 0{,}5)/(4{,}5 - 0{,}5) = 20 + 80 \cdot 2{,}0/4{,}0 = 60\,\text{kPa}. Ellenőrzés: 2,5 V a feszültségtartomány közepén van, a nyomás is a tartomány közepén, 60 kPa.

6. A TPS jel üres járatban 0,8 V, teljesen nyitott fojtószelepnél 1,3 V, tehát a mérési tartomány nagyon beszűkült. Ez leggyakrabban a potenciométer csúszópályájának kopását, a tápfeszültség hibáját vagy a test gyenge érintkezését jelzi. Ellenőrizni kell a TPS tápfeszültségét (5 V referencia), a testet, valamint a fojtószelep mechanikus működését, és szükség esetén a gyártó szerint cserélni az érzékelőt, illetve az alapjáratot és a fojtószelep alaphelyzetet tanítani.


31.2.14 Rövid összefoglaló

Az érzékelők és jeladók a motorirányítás érzékszervei. A passzív érzékelők (induktív jeladó, kopogásérzékelő) saját jelet keltenek, az aktívak (Hall-jeladó, MAP, HFM) tápfeszültséggel dolgoznak; az NTC passzív, parametrikus érzékelő, amelynek ellenállását az ECU referenciafeszültséggel méri. A főtengely-jeladó az induktív vagy Hall-elvű 60−2 fogazásról a fordulatszámot és a főtengely szöghelyzetét adja; a vezérműtengely-jeladó a hengerazonosítást biztosítja. A fojtószelep-potenciométer a terhelést, a gázpedál-érzékelő a vezetői szándékot két redundáns jellel jelzi. Az NTC hőmérséklet-érzékelő ellenállása melegedéssel csökken, a kapcsolt jelfeszültség ezért csökken. A MAP a szívócsőnyomást, a HFM a tényleges légtömegáramot méri. A kopogásérzékelő piezo-elvű rezgésjeladó, a lambdaszonda a kipufogógáz oxigéntartalmát jelzi. Továbbvitt eredmény. Az itt bemutatott bekötési logikát (táp, test, jel), jelalakokat és vizsgálati sorrendet használjuk a Beavatkozók: injektorok, gyújtótekercsek, fojtószelep, alapjárat-szabályozó, EGR-szelep alfejezetben a beavatkozók rendszerénél, valamint a Jeladók és beavatkozók vizsgálata multiméterrel és oszcilloszkóppal alfejezetben a teljes mérési gyakorlatban.

31.2.15 Források és ellenőrzési hiányok

Az alfejezet az általános járművillamos- és elektronikai mérési alapokra, az MSZ EN 60617 villamos rajzjelekre és a gyártói motorirányítási gyakorlatra épül. A pontos kapocsjelek, feszültségtartományok, ellenállás- és jelalakadatok, valamint a 60−2 fogazás paraméterei gyártó- és típusfüggők, ezért azokat a szövegben jelölt helyeken ellenőrizni kell a jármű gyártói javítási útmutatójában és kapcsolási rajzában.