14.3 Impulzustechnika: RC-tagok, vágók, billenőkörök, Schmitt-trigger

14.3.1 Motiváció

A műhelyben egy motor időnként kihagy, és a rendszerteszter „főtengely-jeladó jel hiánya” hibakódot tárol. Az induktív főtengely-jeladó kimenetén oszcilloszkóppal nem tiszta négyszögjelet látunk, hanem zajos, torz szinuszszerű jelet, amelynek amplitúdója fordulatszámmal változik. A motorvezérlő mégis megbízható fordulatszámjelet kap, mert a bemeneti áramköre jelformálást végez: a jelet erősíti, vágja, és egy hiszterézissel rendelkező Schmitt-trigger alakítja tiszta négyszögjellé. Ugyanebben a fejezetben értjük meg, hogyan működik az irányjelző villogója, miért villog gyorsabban az irányjelző, ha egy izzó kiégett, és mit jelent a motorvezérlő kimenetén a PWM-jel, például egy elektromos hűtőventilátor fordulatszám-állításánál.

14.3.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy oszcilloszkópot, amelyen egy négyszögjelet látunk. A jel két feszültségszint között ugrál: például 0V0\,\text{V} és 5V5\,\text{V} között. A jelet egy kapcsoló óra hozza létre, amely másodpercenként sokszor be- és kikapcsolja az 5V5\,\text{V}-os tápfeszültséget. A képernyőn leolvasható, hogy mennyi ideig van bekapcsolva a jel, és mennyi ideig van kikapcsolva. Ha a bekapcsolt és kikapcsolt idő aránya változik, a fogyasztó átlagos teljesítménye is változik, pedig a feszültség mindig ugyanakkora. Ezt az elvet használja a modern járműelektronika a fényszóró-motorok, ventilátorok, fűtőbetétek és sok más fogyasztó fokozatmentes vezérléséhez.

14.3.3 Impulzusok jellemzői, kitöltési tényező

Definíció. Az impulzus olyan villamos jel, amely rövid időre eltér az alapállapottól, majd visszatér. A gyakorlatban gyakran periódikusan ismétlődő négyszögimpulzusokkal dolgozunk. A periodikus négyszögjel jellemzői:

Definíció. A kitöltési tényező (DD) a bekapcsolási idő és a periódusidő hányadosa:

D=tbeTvagyD=tbetbe+tki.D = \frac{t_{\text{be}}}{T}\quad \text{vagy}\quad D = \frac{t_{\text{be}}}{t_{\text{be}} + t_{\text{ki}}}.

A kitöltési tényezőt gyakran százalékban adjuk meg: D=30%D = 30\% azt jelenti, hogy a periódusidő 30%30\%-ában van a jel magas szinten. Az ilyen, rögzített frekvenciájú, változtatható kitöltési tényezőjű jelet PWM-jelnek (pulse width modulation, impulzusszélesség-moduláció) nevezzük.

Szabály. A PWM-jel átlagos feszültsége egy periódusra vetítve:

Uátlag=D⋅Umax.U_{\text{átlag}} = D \cdot U_{\text{max}}.

Ha például egy 12V12\,\text{V}-os fogyasztót 40%40\% kitöltési tényezőjű PWM-mel kapcsolunk, az átlagos feszültsége 0,4⋅12V=4,8V0{,}4 \cdot 12\,\text{V} = 4{,}8\,\text{V}, ezért a fogyasztó átlagosan úgy viselkedik, mintha kisebb egyenfeszültséget kapna.

14.3.4 Az RC-tag mint négypólus

A Villamos tér, kondenzátor és RC-időállandó alfejezetben megismertük a kondenzátor töltését és kisütését, valamint az időállandót: τ=RC\tau = RC. Egy ellenállásból és kondenzátorból álló RC-tag négypólus, amelynek bemeneti feszültségét UbeU_{\text{be}}, kimeneti feszültségét UkiU_{\text{ki}} jelöli. Attól függően, hogy a kimenetet az ellenállásról vagy a kondenzátorról vesszük le, a kapcsolás két alapvető viselkedést mutat.

14.3.4.1 Differenciáló RC-tag

A differenciáló tag kapcsolásában a kondenzátor a bemenet és a kimenet között van sorban, az ellenállás pedig a kimenet és a test között. A kimeneti feszültség az ellenálláson jelenik meg. Ha a bemenet egy négyszögjel, akkor a felfutó él pillanatában a kondenzátor feszültsége hirtelen nem változhat, ezért a kimeneten rövid, magas tüskeimpulzus jelenik meg, amely az τ=RC\tau = RC időállandóval exponenciálisan lecseng. A lefutó élkor egy fordított polaritású tüske keletkezik.

Szabály. A differenciáló tag akkor viselkedik valódi differenciálóként, ha az időállandó sokkal kisebb, mint a bemeneti jel periódusidejének fele:

τ≪T/2.\tau \ll T/2.

Ilyenkor a kimeneti feszültség gyakorlatilag a bemeneti feszültség változási sebességét tükrözi. Járműpélda: a gyújtáselektronika régebbi rendszereiben tüskeimpulzust hoztak létre a jel felfutó éléről, hogy a vezérlőtranzisztort ki- vagy bekapcsolják.

14.3.4.2 Integráló RC-tag

Az integráló tag kapcsolásában az ellenállás a bemenet és a kimenet között van sorban, a kondenzátor pedig a kimenet és a test között. Ha a bemenet négyszögjel, akkor a kondenzátor töltése és kisütése miatt a kimeneti feszültség háromszögjelszerűen emelkedik és süllyed, mert a kondenzátor feszültsége az idővel fokozatosan változik.

Szabály. Az integráló tag akkor viselkedik valódi integrálóként, ha az időállandó sokkal nagyobb, mint a bemeneti jel félperiódusa:

τ≫T/2.\tau \gg T/2.

Ilyenkor a kimeneti feszültség közelíti a bemeneti feszültség idő szerinti integrálját. Az RC-integrátor az impulzustechnikában például zajszűrésre, feszültségátlagolásra és lassú, egyenletes jelváltozás létrehozására szolgál.

Megjegyzés. Ugyanaz az RC-tag lehet differenciáló vagy integráló attól függően, hogy milyen frekvenciájú jelet adunk rá. A döntő a τ\tau és a jel periódusidejének aránya.

14.3.5 Diódás vágóáramkörök

A diódás vágóáramkör olyan kapcsolás, amely a bemeneti jelből levág egy feszültségtartományt, vagy a kimeneti feszültséget egy előre megadott szintre korlátozza. A dióda nyitóirányban körülbelül 0,7V0{,}7\,\text{V} feszültséget ejt (szilíciumdiódánál), ezért ha a kimenettel párhuzamosan test felé nyitóirányban diódát kötünk, a kimenet nem tud 0,7V0{,}7\,\text{V} fölé emelkedni. Soros diódával pedig egy félhullámú jelet hozhatunk létre.

A járműelektronikában a vágóáramkörök fontos védelmi szerepet töltenek be: a relétekercsek, szelepek és injektorok kikapcsolásakor keletkező önindukciós feszültségcsúcsot szabadonfutó diódával vagy Zener-diódás vágókörrel korlátozzák, hogy a vezérlőtranzisztor ne károsodjon. A vágás lehet pozitív, negatív vagy kétirányú; a kétirányú vágást például a vezérlőegységek érzékelőbemeneteinek túlfeszültség-védelmében alkalmazzák.

14.3.6 Bistabil, monostabil és astabil billenőkapcsolás

A billenőkapcsolás (multivibrátor) olyan kapcsolás, amely két erősítő fokozatból áll, és amelynek kimenete két állapot között váltogat. A három alaptípus a gyakorlati járműelektronikában a következő.

14.3.6.1 Bistabil billenőkapcsolás (latch, tároló)

A bistabil billenőkapcsolásnak két stabil állapota van. Egy bemenő impulzussal az egyik, újabb impulzussal a másik állapotba billen, és külső jel nélkül az utolsó állapotban marad. Ilyet valósítanak meg a digitális RS-tárolók és a fedélzeti elektronika memóriáinak alapáramkörei. A járművezérlőkben a bistabil elem segítségével tárolják például egy beavatkozó be- vagy kikapcsolt állapotát.

14.3.6.2 Monostabil billenőkapcsolás

A monostabil billenőkapcsolásnak egy stabil állapota van. Ha egy indítóimpulzust kap, rövid időre átbillen a másik állapotba, majd az időzítő elem (RC-tag) által meghatározott idő után magától visszabillen. A kimeneti impulzus hossza timp≈0,7⋅R⋅Ct_{\text{imp}} \approx 0{,}7 \cdot R \cdot C. A monostabil áramkört járművekben például beltéri világítás késleltetésére, ablaktörlő-intervallum-vezérlésre és szervoablakok egyszeri működtetésére használják.

14.3.6.3 Astabil billenőkapcsolás

Az astabil billenőkapcsolásnak nincs stabil állapota, ezért folyamatosan oszcillál: a kimenete periodikusan vált a két állapot között. A frekvenciát és a kitöltési tényezőt két RC-tag határozza meg. Az astabil multivibrátor elve működteti az irányjelző villogóját: az elektronikus villogórelé astabil billenője kb. 1,5 Hz-cel kapcsolja az izzók áramát (az előírt villogási frekvencia 60–120 villanás/perc; ellenőrizendő: a hatályos előírás). Egy söntellenálláson mért árammal ellenőrzi az izzók áramfelvételét: ha egy izzó kiég, vagy kisebb teljesítményűre cserélték, az áram csökken, és az áramkör kb. kétszeres frekvenciára kapcsol (ellenőrizendő: gyártói adat); ez jelzi a vezetőnek a hibát. A modern járművekben ezt a vezérlőegység szoftvere és az izzófigyelő áramkör végzi.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Irányjelző villogó blokkvázlata: astabil billenő kapcsolja az izzók áramát, az áramfigyelő izzóhiba esetén megkétszerezi a villogási frekvenciát.
Az irányjelző villogó elvi blokkvázlata (elektronikus villogórelé izzófelügyelettel)

A rajzon az akkumulátor (30) a biztosítón át a villogórelé 49-es bemenetére jut. A relében az astabil billenő ütemesen be- és kikapcsolja a kapcsolóelemet (tranzisztor vagy relé), amely a 49a kimeneten, az irányjelző-kapcsolón át a kiválasztott oldal izzóit (első, oldalsó, hátsó) táplálja; az izzók a testen (31) záródnak, a visszajelző lámpa a 49a-ra csatlakozik. Az áramfigyelő a söntellenálláson eső feszültségből érzékeli az izzók áramát: ha egy izzó kiég (oldalanként 2⋅21W+5W2 \cdot 21\,\text{W} + 5\,\text{W} esetén kb. 3,9A3{,}9\,\text{A} helyett kb. 2,2A2{,}2\,\text{A} folyik), a billenő kb. kétszeres frekvenciával villog (tanulási példa: kb. 1,5 Hz helyett kb. 3 Hz, ellenőrizendő: előírás és gyártói adat). Az interaktív változatban az irány választható, és egy izzó „kiégethető”.

14.3.7 Schmitt-trigger: jelformálás a motorvezérlő bemenetén

A Schmitt-trigger olyan hiszterézissel rendelkező komparátorkapcsolás, amelynek két küszöbfeszültsége van: a felfutó jel csak egy magasabb UHU_{\text{H}} küszöbnél kapcsolja be a kimenetet, a lefutó jel csak egy alacsonyabb ULU_{\text{L}} küszöbnél kapcsolja ki. A két küszöb közötti feszültségkülönbséget hiszterézisnek nevezzük.

Definíció. A Schmitt-trigger hiszterézise:

Uh=UH−UL.U_{\text{h}} = U_{\text{H}} - U_{\text{L}}.

A hiszterézis megakadályozza, hogy egy zajos vagy lassan változó jel a küszöb környékén többször ki-be kapcsoljon. Ezt zajszűrésnek nevezzük. A motorvezérlő bemenetein a főtengely- és vezérműtengely-jeladó jelét, valamint a kerékfordulatszám-jeladók jelét általában Schmitt-trigger formálja tiszta négyszögjellé.

Példa. Egy induktív főtengely-jeladó jele 9001/min900\,\text{1/min} fordulatszámon kb. 1V1\,\text{V} amplitúdójú, zajos feszültség (ellenőrizendő: gyártói adat). A Schmitt-trigger UH=0,5VU_{\text{H}} = 0{,}5\,\text{V} és UL=0,2VU_{\text{L}} = 0{,}2\,\text{V} küszöbökkel rendelkezik (hiszterézis: 0,3V0{,}3\,\text{V}). A jel felfutásakor a kimenet 0,5V0{,}5\,\text{V}-nál kapcsol be, lefutáskor 0,2V0{,}2\,\text{V}-nál kapcsol ki. A 0,3V0{,}3\,\text{V}-nál kisebb csúcstól csúcsig zaj nem okoz hamis átbillenést.

14.3.8 Kidolgozott példák

14.3.8.1 1. példa – Impulzusjellemzők számítása

Adott: Egy PWM-jel periódusideje T=20msT = 20\,\text{ms}, bekapcsolási ideje tbe=6mst_{\text{be}} = 6\,\text{ms}, amplitúdója Umax=5VU_{\text{max}} = 5\,\text{V}.

Keresett: a frekvencia, a kitöltési tényező és az átlagfeszültség.

Megoldás:

f=1T=10,02s=50Hz,f = \frac{1}{T} = \frac{1}{0{,}02\,\text{s}} = 50\,\text{Hz},

D=tbeT=6ms20ms=0,3=30%,D = \frac{t_{\text{be}}}{T} = \frac{6\,\text{ms}}{20\,\text{ms}} = 0{,}3 = 30\%,

Uátlag=D⋅Umax=0,3⋅5V=1,5V.U_{\text{átlag}} = D \cdot U_{\text{max}} = 0{,}3 \cdot 5\,\text{V} = 1{,}5\,\text{V}.

Ellenőrzés: 50Hz50\,\text{Hz} egy normál villamos hálózati frekvencia, a 30%30\% kitöltés pedig 1,5V1{,}5\,\text{V} átlagot ad az 5V5\,\text{V}-os amplitúdóból, ami nagyságrendileg helyes. ∎

14.3.8.2 2. példa – Differenciáló RC-tag tüske hossza

Adott: Egy differenciáló RC-tag ellenállása R=27kΩR = 27\,\text{k}\Omega, kondenzátora C=10μFC = 10\,\mu\text{F}. A bemenet f=1kHzf = 1\,\text{kHz} frekvenciájú négyszögjel.

Keresett: az időállandó, valamint annak eldöntése, hogy a kapcsolás differenciálóként viselkedik-e.

Megoldás:

τ=RC=27⋅103Ω⋅10⋅10−6F=0,27s.\tau = R C = 27 \cdot 10^3\,\Omega \cdot 10 \cdot 10^{-6}\,\text{F} = 0{,}27\,\text{s}.

A bemenet félperiódusa:

T/2=12f=12000=0,5ms.T/2 = \frac{1}{2f} = \frac{1}{2000} = 0{,}5\,\text{ms}.

Összehasonlítva: τ=0,27s≫0,5ms\tau = 0{,}27\,\text{s} \gg 0{,}5\,\text{ms}, tehát a feltétel nem teljesül. A kapcsolás nem differenciáló, hanem valójában integráló viselkedést mutat erre a jelre. A tüske nem rövid, hanem a félperiódus alatt alig változik a kimenet. ∎

14.3.8.3 3. példa – Schmitt-trigger hiszterézise

Adott: Egy Schmitt-trigger bekapcsolási küszöbe UH=2,8VU_{\text{H}} = 2{,}8\,\text{V}, kikapcsolási küszöbe UL=2,2VU_{\text{L}} = 2{,}2\,\text{V}.

Keresett: a hiszterézis nagysága.

Megoldás:

Uh=UH−UL=2,8V−2,2V=0,6V=600mV.U_{\text{h}} = U_{\text{H}} - U_{\text{L}} = 2{,}8\,\text{V} - 2{,}2\,\text{V} = 0{,}6\,\text{V} = 600\,\text{mV}.

Ellenőrzés: egy átlagos zajszint 100mV100\,\text{mV} alatt nem okoz hamis átbillenést, mert a hiszterézis 600mV600\,\text{mV}. ∎

14.3.9 Impulzusjellemzők és jelformálás szemléltetése

A következő ábra egy bemeneti négyszögjelet és egy differenciáló RC-tag kimeneti tüskejelét mutatja szemléltető, számításból adódó pontokkal:

Négyszögjel és differenciáló RC-tag kimenete (τ = 0,2 ms, T = 4 ms) - Képletből számolt görbék: 5 V-os, T = 4 ms periódusú négyszögjel; differenciáló RC-tag τ = R·C = 0,2 ms (pl. R = 2 kΩ, C = 100 nF) ≪ T/2 = 2 ms. A kimenet a felfutó élnél +5 V-ról, a lefutó élnél −5 V-ról exponenciálisan, τ időállandóval cseng le.

Az ábrán látható, hogy a bemeneti négyszögjel felfutó élével egy pozitív tüske, lefutó élével egy negatív tüske jelenik meg a kimeneten. Az ábrán τ=RC=0,2ms\tau = RC = 0{,}2\,\text{ms} (például R=2kΩR = 2\,\text{k}\Omega, C=100nFC = 100\,\text{nF}), ami jóval kisebb a félperiódusnál (T/2=2msT/2 = 2\,\text{ms}): a tüske t=τt = \tau alatt a csúcsérték kb. 37%-ára (1,84V1{,}84\,\text{V}, pontozott segédvonal), kb. 5τ=1ms5\tau = 1\,\text{ms} alatt gyakorlatilag nullára cseng le, vagyis a tüske hossza a τ\tau nagyságrendjébe esik. A tüske csúcsa közel van a bemenet ugrásának értékéhez, de a nagysága és a lecsengési idő az RC-időállandótól függ. A vízszintes tengelyen az idő, a függőlegesen a feszültség szerepel.

14.3.10 Minőségellenőrzés

A jelformáló áramkörök vizsgálatához elsősorban oszcilloszkópot használunk. Az ellenőrzés során a következőket mérjük:

Ellenőrzőlista. Jelformáló áramkör vizsgálatakor:

  1. A műszer földelése a mérendő áramkör testpontjához csatlakozzon.
  2. A mérőfej kalibrálása, a csillapítás beállítása (1:10) legyen helyes.
  3. A jel amplitúdója és időbeli lefutása legyen az elvárt tartományban.
  4. A hiszterézis mérésénél jegyezzük fel a felfutó és lefutó küszöbfeszültséget.
  5. A PWM-jel vizsgálatánál ellenőrizzük a frekvenciát és a kitöltési tényezőt.

14.3.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy benzinüzemű jármű indítás után jár, de rángat, és a rendszerteszter „főtengely-jeladó jel hiánya” hibakódot tárol. A szerelő a főtengely-jeladó csatlakozóján oszcilloszkópot kötött. A jel szinuszszerű volt, amplitúdója alapjáraton 1,2V1{,}2\,\text{V}, de indításkor csak 0,4V0{,}4\,\text{V}, és erős zajjal keveredett. A műhelyben a jeladó és a vezérlő közötti árnyékolt vezeték ellenállását multiméterrel megmérték: a vezeték ép, földelése megfelelő, de a csatlakozó erősen oxidált volt. A nagy átmeneti ellenállás miatt a jel amplitúdója leesett, és a motorvezérlő bemeneti Schmitt-triggere nem kapcsolt megbízhatóan. A csatlakozó megtisztítása és a jel újravizsgálata után a jel amplitúdója visszatért, a hibakód törölhető volt, és a motor járása egyenletes lett. A tanulság: a legjobb jelformáló áramkör sem tudja helyettesíteni a megbízható, tiszta bemeneti jelet.

14.3.12 Tipikus hibák

  1. Differenciáló és integráló tag felcserélése a méretezésben. Gyakori hiba, hogy a tanuló csak a kapcsolási rajzot nézi, és nem ellenőrzi a τ\tau és a jel periódusidejének arányát. Például egy 1MΩ1\,\text{M}\Omega-os ellenállásból és 10μF10\,\mu\text{F}-os kondenzátorból álló tag egy néhány kHz-es négyszögjelre nem differenciáló, hanem gyakorlatilag aluláteresztő integráló.
  2. A kitöltési tényező helytelen számítása. Sokan a kikapcsolási időt osztják a periódusidővel, vagy elfelejtik százalékká alakítani. A helyes képlet mindig D=tbe/TD = t_{\text{be}}/T. Ha tbe=6mst_{\text{be}} = 6\,\text{ms} és T=20msT = 20\,\text{ms}, akkor D=30%D = 30\%, nem pedig 70%70\%.
  3. A Schmitt-trigger hiszterézisének elhanyagolása mérésnél. Zajos jelnél előfordul, hogy a multiméteres egyenfeszültség-mérés nem mutatja a tényleges váltást, mert az átlagfeszültséget méri. A hiszterézist csak oszcilloszkóppal lehet megbízhatóan meghatározni, a felfutó és lefutó küszöbök külön rögzítésével.

14.3.13 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A PWM-jel kitöltési tényezője a kikapcsolási idő és a periódusidő hányadosa.
  2. Gyors számolás. Egy PWM-jel f=200Hzf = 200\,\text{Hz}, bekapcsolási ideje 2ms2\,\text{ms}. Mekkora a kitöltési tényező?
  3. Mi a hiba? Egy tanuló azt állítja, hogy a differenciáló RC-tag akkor differenciál, ha τ≫T/2\tau \gg T/2. Igaza van-e?
  4. Rajzolvasás. Egy kapcsolási rajzon a bemeneti kondenzátor után ellenállás van test felé, és a kimenet az ellenállásról csatlakozik. Mi ez a kapcsolás, és milyen jelalakot várunk négyszögjel bemenetre?
  5. Schmitt-trigger. Egy Schmitt-trigger küszöbei UH=3,3VU_{\text{H}} = 3{,}3\,\text{V} és UL=2,9VU_{\text{L}} = 2{,}9\,\text{V}. Mekkora a hiszterézis, és miért fontos?

14.3.14 Feladatok

1. feladat (A). Definíciók: határozd meg az impulzus, a kitöltési tényező és a PWM fogalmát.

2. feladat (A). Egy négyszögjel periódusideje 250ms250\,\text{ms}, bekapcsolási ideje 100ms100\,\text{ms}. Számítsd ki a frekvenciát és a kitöltési tényezőt százalékban.

3. feladat (B). Egy integráló RC-tag ellenállása R=100kΩR = 100\,\text{k}\Omega, kondenzátora C=4,7μFC = 4{,}7\,\mu\text{F}. A bemenet f=50Hzf = 50\,\text{Hz} négyszögjel. Ellenőrizd, hogy az integráló feltétel teljesül-e, és számítsd ki az időállandót.

4. feladat (B). Rajzold le az astabil billenő elvi kapcsolását (tranzisztoros multivibrátor) és magyarázd el, miért nincs stabil állapota.

5. feladat (C). Egy motorvezérlő bemenetén a főtengely-jel zajszintje 120mV120\,\text{mV}, a jel amplitúdója alapjáraton 900mV900\,\text{mV}. Milyen Schmitt-trigger küszöböket és hiszterézist választanál, hogy a zaj ne okozzon téves kapcsolást, de a jel megbízhatóan átbillenjen? Indokold a választást.

6. feladat (D). Egy járművillamos diagnosztikai műhelyben az irányjelző izzói gyorsan villognak, mint amikor kiégett izzót érzékel a vezérlő. Milyen áramköri okokat és mérési lépéseket vizsgálnál? Fogalmazd meg a hibakeresési láncot.

14.3.15 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A kitöltési tényező a bekapcsolási idő és a periódusidő hányadosa: D=tbe/TD = t_{\text{be}}/T.
  2. T=1/f=1/200Hz=5msT = 1/f = 1/200\,\text{Hz} = 5\,\text{ms}, így D=tbe/T=2ms/5ms=0,4=40%D = t_{\text{be}}/T = 2\,\text{ms}/5\,\text{ms} = 0{,}4 = 40\%.
  3. Nincs igaza. A differenciáló feltétel τ≪T/2\tau \ll T/2. Ha τ≫T/2\tau \gg T/2, akkor a tag integrálóként viselkedik.
  4. A leírás szerint kondenzátor van a bemenettel sorban, ellenállás a kimenettel párhuzamosan, tehát differenciáló RC-tag. Négyszögjel bemenetre a kimeneten tüskeimpulzusok jelennek meg.
  5. A hiszterézis Uh=3,3V−2,9V=0,4V=400mVU_{\text{h}} = 3{,}3\,\text{V} - 2{,}9\,\text{V} = 0{,}4\,\text{V} = 400\,\text{mV}. A hiszterézis megakadályozza, hogy a zaj és a lassú jelváltozás a küszöb közelében többször átbillentse a kimenetet.

1. feladat (A) megoldása. Az impulzus olyan villamos jel, amely rövid időre eltér az alapállapottól. A kitöltési tényező a bekapcsolási idő és a periódusidő hányadosa, százalékban is megadható. A PWM (impulzusszélesség-moduláció) olyan jel, amelynek frekvenciája állandó, kitöltési tényezője változtatható.

2. feladat (A) megoldása. T=250ms=0,25sT = 250\,\text{ms} = 0{,}25\,\text{s}, tbe=100ms=0,1st_{\text{be}} = 100\,\text{ms} = 0{,}1\,\text{s}. A frekvencia f=1/T=1/0,25=4Hzf = 1/T = 1/0{,}25 = 4\,\text{Hz}. A kitöltési tényező D=0,1/0,25=0,4=40%D = 0{,}1/0{,}25 = 0{,}4 = 40\%.

3. feladat (B) megoldása. τ=RC=100⋅103Ω⋅4,7⋅10−6F=0,47s\tau = R C = 100 \cdot 10^3\,\Omega \cdot 4{,}7 \cdot 10^{-6}\,\text{F} = 0{,}47\,\text{s}. A félperiódus T/2=1/(2⋅50)=10ms=0,01sT/2 = 1/(2 \cdot 50) = 10\,\text{ms} = 0{,}01\,\text{s}. Mivel τ=0,47s≫0,01s\tau = 0{,}47\,\text{s} \gg 0{,}01\,\text{s}, az integráló feltétel teljesül.

4. feladat (B) megoldása. A tranzisztoros astabil multivibrátor két tranzisztorból, két kondenzátorból és négy ellenállásból áll, a két tranzisztor kollektoráról vesszük le a kimenő jeleket. Az egyik tranzisztor kinyit, a másik lezár, majd a kondenzátorok töltésének és kisütésének hatására az állapot folyamatosan felcserélődik. Mivel nincs olyan állapot, amelyben a kapcsolás külső jel nélkül megmaradna, nincs stabil állapota. A frekvenciát az RC-tagok értékei határozzák meg.

5. feladat (C) megoldása. A zaj 120mV120\,\text{mV} csúcsértékű, ezért a hiszterézis legyen legalább ennek kétszerese, például 300mV300\,\text{mV}, hogy a zaj ne billentse meg a kimenetet. A jel amplitúdója 900mV900\,\text{mV}, ezért a felső küszöb legyen 600mV600\,\text{mV}, az alsó 300mV300\,\text{mV}. Így a felfutó jel 600mV600\,\text{mV}-nál bekapcsol, lefutó jel 300mV300\,\text{mV}-nál kikapcsol, a hiszterézis 300mV300\,\text{mV} elegendő a zajszűrésre, és a jel megbízhatóan átbillenti a komparátort.

6. feladat (D) megoldása. A tünet: gyors villogás. A lehetséges okok: kiégett izzó, rossz izzótípus, nagy átmeneti ellenállás a foglalatban, az izzófigyelő áramkör hibája, vagy a vezérlőegység hibája. Hibakeresési lánc: 1) ellenőrizzük az összes irányjelző izzó működését és teljesítményét; 2) megmérjük az izzófoglalat átmeneti ellenállását és a tápfeszültséget terhelés alatt; 3) megvizsgáljuk az irányjelzőkábel testpontjait és csatlakozóit; 4) rendszerteszterrel ellenőrizzük az izzófigyelő áramköröket és a hibakódokat; 5) szükség esetén oszcilloszkóppal ellenőrizzük a villogórelé kimenetét és a vezérlőegység PWM-jelét; 6) a megtalált hibát javítjuk (izzócsere, csatlakozó tisztítás), majd újrateszteljük a villogást, és a hibakódokat töröljük.

14.3.16 Rövid összefoglaló

Az impulzusok jellemzői az amplitúdó, a periódusidő, a frekvencia és a kitöltési tényező. A kitöltési tényező a bekapcsolási idő és a periódusidő hányadosa: D=tbe/TD = t_{\text{be}}/T; a PWM-jel átlagos feszültsége Uátlag=D⋅UmaxU_{\text{átlag}} = D \cdot U_{\text{max}}. Az RC-tag differenciáló vagy integráló viselkedését a τ=RC\tau = RC időállandó és a jel félperiódusának aránya dönti el: τ≪T/2\tau \ll T/2 esetén differenciáló, τ≫T/2\tau \gg T/2 esetén integráló. A diódás vágóáramkörök a feszültségcsúcsokat korlátozzák. A billenőkapcsolások három típusa a bistabil (tároló), a monostabil (időzítő) és az astabil (oszcillátor, irányjelző villogó) multivibrátor. A Schmitt-trigger két küszöbfeszültséggel rendelkező hiszterézisű komparátor, amely a zajos, lassú jeleket tiszta négyszögjellé alakítja a motorvezérlő bemenetén. A hiszterézis Uh=UH−ULU_{\text{h}} = U_{\text{H}} - U_{\text{L}}. Továbbvitt eredmény: Az impulzusjellemzők és a jelformáló áramkörök ismerete szükséges a digitális logikai áramkörök (Digitális alapok: számrendszerek, logikai függvények, hálózatok, regiszterek) és az oszcilloszkópos mérések (Oszcilloszkóp, váltakozó áramú mérések és félvezetők vizsgálata) megértéséhez, mert a digitális jelek éppen ilyen kétállapotú impulzusokból állnak, és az oszcilloszkópos vizsgálatnál a hiszterézist és a jelformálást figyelembe kell venni.

14.3.17 Források és ellenőrzési hiányok