14.4 Digitális alapok: számrendszerek, logikai függvények, hálózatok, regiszterek

14.4.1 Motiváció

A diagnosztikai műszer élő adat nézete közben gyakran találkozol ilyen értékekkel: a motorfordulatszám 0x0FA0, a hűtőfolyadék-hőmérséklet nyers regiszterértéke 0x4B, a CAN-üzenet azonosítója 0x1A5. A hibakódokat pedig P0300 vagy C1201 alakban látod. Ahhoz, hogy megértsd, mit „mond” a vezérlőegység, miért éppen 4000 1/min lesz a 0x0FA0 értékből, vagy miért gyanakszol szakadásra, ha a hőmérséklet-nyersérték 0xFF, szükséged van a digitális technika alapjaira: számrendszerekre, logikai függvényekre és tároló áramkörökre. Ez az alfejezet ezt az alapot építi fel, hogy a későbbi motorirányítási és adatbuszos fejezetekben ne idegen nyelvként találkozz a kettes és tizenhatos számrendszerrel, amikor a munkahelyen hibakódot fejtesz vagy CAN-üzenetet elemezel.

14.4.2 Szemléletes kép

Képzelj el egy 8 bites regisztert a vezérlőegységben: nyolc apró tárolócella egymás mellett, mindegyikben vagy 0, vagy 1 áll. A cellák fölé írjuk a helyiértékeket jobbról balra: 202^0, 212^1, 222^2, 232^3, 242^4, 252^5, 262^6, 272^7. Ha a cellák tartalma 0000 1010, az emberi szemnek nehézkes, de a vezérlő számára egyértelmű: a motorvezérlő egyetlen utasítással tudja összeadni, eltolni vagy egy memóriacímhez rendelni. A diagnosztikai műszer ezt az értéket rövidítve, 0x0A alakban jeleníti meg. Ugyanez a gondolat vezet a logikai hálózatokig: a digitális áramkörök nem feszültségértékekkel, hanem 0 és 1 állapotokkal dolgoznak; a vezérlőegység bemenetei, kimenetei, belső regiszterei és kommunikációs üzenetei is ilyen állapotokra vezethetők vissza.

14.4.3 Analóg és digitális mennyiség, számrendszerek

Definíció. Analóg mennyiség olyan jel vagy fizikai mennyiség, amely adott tartományon belül folytonosan, elvileg tetszőleges közbenső értéket felvehet. Ilyen például a feszültség, a hőmérséklet, a nyomás vagy a fordulatszám mint fizikai folyamat.

Definíció. Digitális mennyiség olyan jel, amely csak véges számú, jól elkülönített értéket vehet fel. A járműelektronikában leggyakrabban két értéket használunk: 0 (logikai alacsony, low) és 1 (logikai magas, high). A kettős logikát binárisnak nevezzük.

Definíció. A bit (binary digit) a legkisebb információegység, értéke 0 vagy 1. Nyolc bit alkot egy bájtot (byte), négy bit egy nibble-t („félbájt”). A vezérlőegységek gyakran 8, 16 vagy 32 bites szavakban dolgoznak; egy 8 bites regiszter értékkészlete 28=2562^8 = 256 különböző állapot, 0-tól 255-ig.

A hétköznapi életben a tízes (decimális) számrendszert használjuk: az alapszám 10, a helyiértékek 100,101,102,…10^0, 10^1, 10^2, \ldots. A digitális rendszerekben a kettes (bináris) számrendszer az alap: az alapszám 2, az egyes helyiértékek 20,21,22,…2^0, 2^1, 2^2, \ldots Tehát például

10112=1⋅23+0⋅22+1⋅21+1⋅20=8+0+2+1=1110.1011_2 = 1 \cdot 2^3 + 0 \cdot 2^2 + 1 \cdot 2^1 + 1 \cdot 2^0 = 8 + 0 + 2 + 1 = 11_{10}.

A hosszú bináris számok áttekinthetetlenek, ezért a járműdiagnosztikában és a programozásban gyakran hexadecimális (16-os alapú) számrendszert használunk. Az alapszám 16, a számjegyek: 0, 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 8, 9, A, B, C, D, E, F, ahol A = 10, B = 11, …, F = 15. A járműdiagnosztikai eszközök gyakran 0x előtaggal jelölik a hexadecimális értéket, például 0x2F; a számjegyeket pedig úgy írjuk, hogy 2F_{16}.

Szabály. Binárisból hexadecimálisra úgy váltunk, hogy a bináris számot jobbról indulva négyes csoportokra osztjuk, és minden csoportot egyetlen hexadecimális számjeggyé alakítunk. Hiányzó bal oldali bitek helyére 0-t írunk.

Szabály. Decimálisból binárisba úgy váltunk, hogy a decimális számot ismételten kettővel osztjuk, a maradékokat feljegyezzük, majd a maradékokat az utolsótól az elsőig olvassuk. Decimálisból hexadecimálisba hasonlóan, 16-tal osztva járunk el.

Az alábbi táblázat a leggyakrabban használt 0–15 közötti értékeket mutatja.

Decimális Hexadecimális Bináris
0 0 0000
1 1 0001
2 2 0010
3 3 0011
4 4 0100
5 5 0101
6 6 0110
7 7 0111
8 8 1000
9 9 1001
10 A 1010
11 B 1011
12 C 1100
13 D 1101
14 E 1110
15 F 1111

Az értékek bináris és hexadecimális megfeleltetése matematikailag egyértelmű; ez nem igényel ellenőrzést.

Példa. Alakítsuk át a 23410234_{10} értéket binárisba és hexadecimálisba.

1. lépés – decimálisból binárisba osztással. A 234-et osztjuk 2-vel, és feljegyezzük a maradékokat:

234:2=117,maradék 0;234 : 2 = 117, \quad \text{maradék } 0; 117:2=58,maradék 1;117 : 2 = 58, \quad \text{maradék } 1; 58:2=29,maradék 0;58 : 2 = 29, \quad \text{maradék } 0; 29:2=14,maradék 1;29 : 2 = 14, \quad \text{maradék } 1; 14:2=7,maradék 0;14 : 2 = 7, \quad \text{maradék } 0; 7:2=3,maradék 1;7 : 2 = 3, \quad \text{maradék } 1; 3:2=1,maradék 1;3 : 2 = 1, \quad \text{maradék } 1; 1:2=0,maradék 1.1 : 2 = 0, \quad \text{maradék } 1.

A maradékokat alulról felfelé olvasva:

23410=111010102.234_{10} = 1110\,1010_2.

2. lépés – binárisból hexadecimálisba. A bináris számot jobbról négyes csoportokra bontjuk:

111010102⇒11102=E16,10102=A16.1110\,1010_2 \Rightarrow 1110_2 = E_{16}, \quad 1010_2 = A_{16}.

Tehát

23410=EA16=0xEA.234_{10} = EA_{16} = 0\text{x}EA.

Ellenőrzésként: E16=14E_{16} = 14, A16=10A_{16} = 10, így

14⋅161+10⋅160=224+10=234.◼14 \cdot 16^1 + 10 \cdot 16^0 = 224 + 10 = 234. \quad \blacksquare

Példa. Alakítsuk át a 2F162F_{16} értéket decimálisba, majd binárisba.

2F16=2⋅161+15⋅160=32+15=4710.2F_{16} = 2 \cdot 16^1 + 15 \cdot 16^0 = 32 + 15 = 47_{10}.

A 22 hexadecimális jegy binárisan 0010, az FF pedig 1111, ezért

2F16=001011112=1011112.2F_{16} = 0010\,1111_2 = 101111_2.

A binárisból történő visszaellenőrzés: 1011112=32+0+8+4+2+1=47101111_2 = 32 + 0 + 8 + 4 + 2 + 1 = 47. A két eredmény egyezik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)8 bites regiszter 1110 1010 tartalommal, decimálisan 234, hexadecimálisan 0xEA.
8 bites regiszter a 234=0xEA=111010102234 = 0\text{x}EA = 1110\,1010_2 példával, helyiértékekkel és nibble-határral

Az ábrán a kitöltött cellák az 1-es bitek: a helyiértékek összege 128+64+32+8+2=234128 + 64 + 32 + 8 + 2 = 234. A vastag vonal a nibble-határ: a felső négy bit 1110=E1110 = E, az alsó négy 1010=A1010 = A, így az érték 0xEA0\text{x}EA. Az interaktív változatban a bitekre kattintva vagy értéket beírva gyakorolható az átváltás, és a nyers érték skálázása is kipróbálható (a 6. feladat adataival 0x56=86→86⋅1−40=46∘C0\text{x}56 = 86 \to 86 \cdot 1 - 40 = 46\,{}^{\circ}\text{C}).

14.4.4 Logikai függvények és Boole-algebra

Definíció. Logikai függvény olyan leképezés, amelynek bemenetei és kimenete is logikai értékeket, 0-t vagy 1-t vehetnek fel. Például Y=f(A,B,C)Y = f(A, B, C) azt jelenti, hogy az YY kimenet a AA, BB, CC bemenetek minden kombinációjához hozzárendeli a 0 vagy 1 értéket.

A három alapművelet:

Ezekből épül fel a NAND (Y=A⋅B¯Y = \overline{A \cdot B}), a NOR (Y=A+B¯Y = \overline{A + B}), a kizáró VAGY (XOR, exclusive OR) és a XNOR. Az XOR akkor 1, ha a két bemenet különböző:

Y=A⊕B=A¯B+AB¯.Y = A \oplus B = \overline{A}B + A\overline{B}.

Az alapkapuk igazságtáblája:

A B AND (A⋅BA \cdot B) OR (A+BA + B) XOR NAND
0 0 0 0 0 1
0 1 0 1 1 1
1 0 0 1 1 1
1 1 1 1 0 0

A logikai függvények egyszerűsítéséhez a Boole-algebra szabályait használjuk. A legfontosabb azonosságok:

A+0=A,A⋅1=A,A + 0 = A, \quad A \cdot 1 = A, A+1=1,A⋅0=0,A + 1 = 1, \quad A \cdot 0 = 0, A+A¯=1,A⋅A¯=0,A + \overline{A} = 1, \quad A \cdot \overline{A} = 0, A+A=A,A⋅A=A,A + A = A, \quad A \cdot A = A, A+AB=A,A(A+B)=A,A + AB = A, \quad A(A + B) = A, A+B¯=A¯⋅B¯,A⋅B¯=A¯+B¯.\overline{A + B} = \overline{A} \cdot \overline{B}, \quad \overline{A \cdot B} = \overline{A} + \overline{B}.

Az utolsó két azonosságot De Morgan-törvényeknek nevezzük. A gyakorlatban a legegyszerűbb egyszerűsítési módszer a szorzatösszeg-alak (sum of products, SOP) felírása, majd a közös tényezők kiemelése. Ha a függvény bonyolult, Karnaugh-táblát használunk.

Példa. Legyen

Y=A¯BC¯+A¯BC+ABC¯+ABC.Y = \overline{A}B\overline{C} + \overline{A}BC + AB\overline{C} + ABC.

Kiemeljük A¯B\overline{A}B-t az első két tagból, illetve ABAB-t az utolsó kettőből:

Y=A¯B(C¯+C)+AB(C¯+C).Y = \overline{A}B(\overline{C} + C) + AB(\overline{C} + C).

Mivel C¯+C=1\overline{C}+C = 1 és bármely logikai kifejezés szorozva 1-gyel önmaga,

Y=A¯B+AB=B(A¯+A)=B⋅1=B.Y = \overline{A}B + AB = B(\overline{A}+A) = B \cdot 1 = B.

A négytagú kifejezés tehát egyetlen bemenetre redukálódott. A Karnaugh-tábla ugyanezt grafikusan mutatja: ha az összes olyan cella, ahol B=1B = 1, 1-es értéket tartalmaz, a függvény Y=BY = B.

A Karnaugh-tábla lényege röviden: a bemeneti változókat úgy rendezzük el a táblázat sor- és oszlopcímeiben, hogy a szomszédos cellák mindig csak egyetlen változóban különbözzenek. A táblában kettes, négyes, nyolcas stb. élével érintkező 1-es csoportokat keresünk, és minden csoportból elhagyhatjuk azt a változót, amely a csoporton belül 0 és 1 értéket is felvesz. A járműdiagnosztikában ritkán kell papíron Karnaugh-táblát rajzolnod, de a módszer logikáját érdemes ismerned, mert a vezérlőegységek belső feltételrendszerei ugyanígy egyszerűsödnek.

14.4.5 Kombinációs és szekvenciális hálózatok

Definíció. Kombinációs hálózat olyan logikai áramkör, amelynek kimenete csak a bemenetek aktuális értékétől függ. Nincs benne tárolóelem; ha a bemenet megváltozik, a kimenet a kapuk késleltetése után követi a változást.

A kombinációs hálózatok fontos autóipari példái:

S=A⊕B,Cki=A⋅B.S = A \oplus B, \qquad C_{\text{ki}} = A \cdot B.

A SS az összeg, a CkiC_{\text{ki}} az átvitel. Teljes összeadó már a bejövő átvitelt is figyelembe veszi, és ezekből építhető fel a mikrovezérlő aritmetikai-logikai egysége (ALU).

Definíció. Szekvenciális hálózat olyan logikai áramkör, amelynek kimenete nemcsak a bemenetek aktuális értékétől, hanem a korábbi állapotoktól is függ. Ehhez tárolóelemeket, leggyakrabban flip-flopokat használ. A szekvenciális hálózatok képesek állapotot megjegyezni.

A járműelektronikában a legfontosabb szekvenciális elemek:

A soros adatátvitelben, például a CAN- vagy LIN-üzeneteknél, a bitek időben egymás után érkeznek. A vevő egy shift regiszterben gyűjti a biteket, majd amikor a teljes üzenet összeállt, a tartalmat egy párhuzamos regiszterbe másolja. Ez a soros-párhuzamos átalakítás a digitális járműhálózatok egyik alapművelete.

14.4.6 A mikrovezérlő mint programozható logika

A mai motorvezérlő (ECU) lényegében egy beágyazott mikrovezérlő, amely kombinációs logikát, regisztereket, számlálókat, időzítőket, memóriát és analóg-digitális átalakítókat (ADC) tartalmaz. A mikrovezérlő nem rögzített kapukból, hanem programozható logikai egységekből épül, így ugyanaz a hardver különböző szoftverekkel más-más járműtípus feladatát is elláthatja.

Egy mikrovezérlő belső logikai rétegei (elvi) - Szemléltető vázlat; a jel útja Bemenetek → CPU → Kimenetek, a memóriát (program, változók, tanult értékek) a CPU olvassa és írja, a jel nem a memórián át jut a kimenetre. A tényleges ECU-felépítés típusonként eltér.

A rétegábra azt mutatja, hogy a bemeneti jelek az ADC-n vagy a digitális bemeneteken keresztül jutnak a CPU-ba, ahol az ALU aritmetikai és logikai műveleteket végez, a regiszterek átmeneti adatokat tárolnak, a flash memória a programot, a RAM a változókat, az EEPROM pedig a tanult értékeket és hibakódokat őrzi. A kimeneti fokozatok ezután a beavatkozókat, például injektorokat, gyújtótekercset vagy CAN-adót vezérlik.

Ez a felépítés azért fontos, mert a későbbi motorirányítási alfejezetben már adottnak vesszük, hogy az ECU „elolvassa” a fordulatszám-jeladót, regiszterben tárolja a motorhőmérsékletet, és logikai feltételekkel dönt például arról, hogy az alapjárat-szabályozó melyik állásba lépjen. A bináris és hexadecimális ábrázolást pedig közvetlenül használjuk majd a(z) A motorirányítás alapjai: vezérlőegység, szabályozási kör, üzemállapotok és rendszerek és az Adatbusz-hálózatok: CAN, LIN, FlexRay, MOST és Ethernet alfejezetben.

Továbbvitt eredmény. A bináris, decimális és hexadecimális átváltás, a bit/bájt fogalom, valamint a regiszterben tárolt adatok olvasása és léptetése szükséges a motorvezérlő belső működésének (A motorirányítás alapjai: vezérlőegység, szabályozási kör, üzemállapotok és rendszerek) és a CAN/LIN-üzenetek értelmezésének (Adatbusz-hálózatok: CAN, LIN, FlexRay, MOST és Ethernet) megértéséhez. Aki itt megtanulja, hogy 0x0F = 15, 0x10 = 16, 0xFF = 255, az a diagnosztikai műszer nyers adatainál már pontosan tudja, milyen tartományba esik a mért érték.

14.4.7 Minőségellenőrzés

A számrendszeres átváltásokat mindig ellenőrizzük vissza egy másik irányból. Ha például 0x3C-t decimálissá alakítunk, 3⋅16+12=603 \cdot 16 + 12 = 60. A bináris érték 0011 1100, amiből a helyiértékekkel számolva szintén 32+16+8+4=6032 + 16 + 8 + 4 = 60 adódik. Ha a két út nem egyezik, hibát vétettünk a csoportosításban vagy a helyiértékekben.

A logikai egyszerűsítést úgy ellenőrizzük, hogy az eredeti kifejezést és az egyszerűsített kifejezést minden bemeneti kombinációra kiértékeljük. Például az előző Y=BY = B egyszerűsítésnél B=0B=0 esetén az eredeti kifejezés minden tagja 0, B=1B=1 esetén pedig minden lehetséges AA és CC kombinációra az egyik tag 1-et ad. Ha bármelyik sor eltér, az egyszerűsítés hibás.

Az ECU-ban tárolt nyers regiszterértékek minőségét is ellenőrizni kell. A gyártói diagnosztikai adat megadja, hogy egy adott jel hány bites, milyen skálázású, és van-e hozzá hibahatár. A mért nyersértéket ezzel összevetve dönthető el, hogy az érték életszerű-e, vagy jeladóhibára, szakadásra, rövidzárlatra utal. Az ilyen értékek mindig tanulási példák, a konkrét járműhöz a gyártói javítási adat az irányadó.

14.4.8 Valós életbeli alkalmazás

Egy ügyfél azzal hozza a járművét, hogy a hűtőfolyadék-hőmérséklet-mutató időnként a maximumra ugrik, majd visszaáll, és a motorellenőrző lámpa is kigyulladt. A szerelő csatlakoztatja a diagnosztikai műszert, és kiolvassa az élő adatokat. A hűtőfolyadék-hőmérséklet nyers regiszterértéke a műszeren 0xFF-ként jelenik meg.

A szerelő tudja, hogy az adott vezérlő 8 bites regiszterben tárolja az érzékelő értékét, és a példaként vett skálázás szerint 1 bit = 1 °C, az érték pedig -40 °C eltolással értendő (ellenőrizendő: gyártói diagnosztikai adat). Kiszámolja:

0xFF=25510,0\text{x}FF = 255_{10},

hőmérséklet=255−40=215∘C.\text{hőmérséklet} = 255 - 40 = 215\,{}^{\circ}\text{C}.

Ez fizikailag irreális hűtőfolyadék-hőmérséklet (a 0xFF a 8 bites tartomány teteje), ezért az érték nem valós mérést, hanem hibát jelez: a vezérlő az ilyen tartományon kívüli értéket hibajelként kezeli. A hibát az érzékelőkör zárlata vagy szakadása okozhatja, ezért a gyártói hibakód és az érzékelő ellenállásának mérése dönt (ellenőrizendő: gyártói adat). A szerelő ellenőrzi a hőmérséklet-érzékelő csatlakozóját, ahol oxidációt talál. A csatlakozó tisztítása és a hiba törlése után a nyersérték visszaáll 0x7D-re, ami 125−40=85∘C125 - 40 = 85\,{}^{\circ}\text{C}-ot mutat, és üzemmeleg motornál reális. A tanulság: a nyers digitális értékekből azonnal látható, ha a jel a mérési tartomány szélére ragadt. (A nyers kód és a skálázott hőmérséklet két külön mennyiség: a szenzor az NTC-termisztor feszültségét méri, amely nem lineáris a hőmérséklettel, a vezérlő pedig ebből számítja a regiszterbe kerülő, skálázott értéket.)

14.4.9 Tipikus hibák

1. A hexadecimális számot decimálisnak nézik. A 0x10 nem 10, hanem 1⋅16=161 \cdot 16 = 16. A műszerfalon vagy a CAN-naplóban szereplő 0x10 tehát nem azt jelenti, hogy a készülék tízes értéket mért. Ezt a hibát legkönnyebben úgy kerülheted el, hogy a 0x előtagot mindig „hexadecimális” figyelmeztetésként olvasod.

2. A bit súlyozását balról kezdik. A 100121001_2 értéket néha 1+0+0+1=21 + 0 + 0 + 1 = 2-nek számolják, ami hibás. A helyiértékek jobbról balra nőnek: 1⋅23+0⋅22+0⋅21+1⋅20=8+1=91 \cdot 2^3 + 0 \cdot 2^2 + 0 \cdot 2^1 + 1 \cdot 2^0 = 8 + 1 = 9. A hiba gyakran abból adódik, hogy a számot szövegként, nem helyiérték-rendszerként kezelik.

3. A Karnaugh-csoportosításnál nem szomszédos cellákat vonnak össze. Csak olyan cellák vonhatók össze, amelyek élével érintkeznek, vagy a tábla szélei a ciklikus elrendezés miatt összeérnek. Ha nem szomszédos cellákat foglalnak csoportba, az egyszerűsített kifejezés hibás lesz.

4. A logikai állapotot összekeverik a feszültségszinttel. A digitális 0 és 1 nem feltétlenül 0 V és 12 V. A vezérlőegységekben jellemzően 5 V, 3,3 V vagy más logikai szintek vannak. A gyakorlatban mindig a gyártói kapcsolási rajz és a javítási útmutató adja meg, milyen feszültség tartozik az adott logikai szinthez.

14.4.10 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy 0x1A decimális értéke 26? Indokold.
  2. Mennyi a 200 decimális érték hexadecimálisan? Számítsd ki.
  3. Valaki azt állítja, hogy Y=A¯B+ABY = \overline{A}B + AB egyszerűsítése AA. Mi a hiba?
  4. Igaz-e, hogy a NAND kapu kimenete akkor 1, ha mindkét bemenete 1?
  5. Milyen hálózat a multiplexer: kombinációs vagy szekvenciális? Indokold.
  6. Miért lehet gyanús, ha egy 8 bites hőmérséklet-nyersérték 0xFF, ha a skála 1 bit = 1 °C, az eltolás pedig -40 °C?

14.4.11 Feladatok

1. feladat (A) Alakítsd át a 10110101_{10} értéket bináris és hexadecimális számrendszerbe. Ellenőrizd is az eredményt.

2. feladat (A) Írd fel a NAND kapu igazságtábláját, és fejezd ki a függvényt AA és BB logikai változókkal.

3. feladat (B) Tervezz olyan 3 bemenetű logikai függvényt, amelynek kimenete akkor 1, ha a bemenetek közül legalább kettő 1 (többségi döntés). Írd fel a szorzatösszeg-alakot, és egyszerűsítsd Boole-algebrai lépésekkel.

4. feladat (B) Rajzold fel egy félösszeadó kapcsolási vázlatát XOR és AND kapukból, és írd fel az igazságtábláját. Milyen autóipari feladatnál hasznos az ilyen aritmetikai logika?

5. feladat (C) Hasonlítsd össze a multiplexer és a demultiplexer feladatát. Hol használhatná egy ECU a multiplexert a bemeneti jelek számának csökkentésére? Gondolj például több kapcsoló vagy több hőmérsékletjel egyetlen vezérlőegység-lábra való bekötésére.

6. feladat (D) A diagnosztikai műszer a hűtőfolyadék-hőmérséklet 8 bites nyers regiszterében 0x56 értéket mutat. A gyártói skálázás példaként: 1 bit = 1 °C, eltolás -40 °C (ellenőrizendő: gyártói adat). Számítsd ki a hőmérsékletet. Miért gyanús, ha a nyersérték 0xFF?

14.4.12 Megoldások

14.4.12.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. 1⋅161+10⋅160=16+10=261 \cdot 16^1 + 10 \cdot 16^0 = 16 + 10 = 26.
  2. 200:16=12200 : 16 = 12, maradék 88, tehát C8. Ellenőrzés: 12⋅16+8=20012 \cdot 16 + 8 = 200.
  3. A hiba az, hogy az egyszerűsítés nem AA, hanem BB: A¯B+AB=B(A¯+A)=B\overline{A}B + AB = B(\overline{A} + A) = B.
  4. Hamis. A NAND kapu kimenete ilyenkor éppen 0, mert az ÉS kimenetének negáltját adja.
  5. Kombinációs, mert nincs tárolóeleme; a kimenete csak az aktuális bemenetektől és a vezérlőbemenetektől függ.
  6. Mert 0xFF = 255, az átszámítva 255−40=215∘C255 - 40 = 215\,{}^{\circ}\text{C} lenne, ami hűtőfolyadék esetén irreális. Az ilyen szélső érték általában szakadásra vagy rövidzárlatra utal.

14.4.12.2 Feladatok – megoldások

1. feladat (A) A 101-et osztjuk 2-vel:

101:2=50,maradék 1;101 : 2 = 50, \quad \text{maradék } 1; 50:2=25,maradék 0;50 : 2 = 25, \quad \text{maradék } 0; 25:2=12,maradék 1;25 : 2 = 12, \quad \text{maradék } 1; 12:2=6,maradék 0;12 : 2 = 6, \quad \text{maradék } 0; 6:2=3,maradék 0;6 : 2 = 3, \quad \text{maradék } 0; 3:2=1,maradék 1;3 : 2 = 1, \quad \text{maradék } 1; 1:2=0,maradék 1.1 : 2 = 0, \quad \text{maradék } 1.

A maradékokat visszafelé olvasva: 110 0101. Hexadecimálisan négyes csoportokban: 0110 0101 = 65. Ellenőrzés: 6⋅16+5=96+5=1016 \cdot 16 + 5 = 96 + 5 = 101.

2. feladat (A) A NAND kapu igazságtáblája:

A B NAND
0 0 1
0 1 1
1 0 1
1 1 0

A függvény: Y=A⋅B¯Y = \overline{A \cdot B}.

3. feladat (B) A háromból legalább kettő szabály miatt a kimenet 1, ha AA és BB, vagy AA és CC, vagy BB és CC egyidejűleg 1. A szorzatösszeg-alak:

Y=ABC+ABC¯+AB¯C+A¯BC.Y = ABC + AB\overline{C} + A\overline{B}C + \overline{A}BC.

Egyszerűsítés:

Y=AB(C+C¯)+AC(B+B¯)+BC(A+A¯).Y = AB(C + \overline{C}) + AC(B + \overline{B}) + BC(A + \overline{A}).

Mivel mindegyik zárójeles összeg 1,

Y=AB+AC+BC.Y = AB + AC + BC.

Ellenőrzésként: ha A=1A=1, B=1B=1, C=0C=0, akkor AB=1AB=1, tehát a kimenet 1, és az eredeti tagok közül ABC¯AB\overline{C} szintén 1. A többi bemeneti kombinációra is egyezik.

4. feladat (B) A félösszeadó vázlata: az AA és BB bemenet egyaránt egy XOR kapura és egy AND kapura megy. Az XOR kimenete az összeg, S=A⊕BS = A \oplus B; az AND kimenete az átvitel, Cki=A⋅BC_{\text{ki}} = A \cdot B. Igazságtáblája:

A B S C_ki
0 0 0 0
0 1 1 0
1 0 1 0
1 1 0 1

Az autóiparban az ilyen aritmetikai logika az ECU ALU-jában fut, amikor összeadja a befecskendezési idő korrekcióit, vagy számolja a kerékfordulatszám-jeladó impulzusainak futó összegét.

5. feladat (C) A multiplexer sok bemenő jelből választ egyet, és azt vezeti a kimenetre; a demultiplexer egyetlen bemenő jelet oszt szét több kimenetre. Egy ECU például több kapcsoló állapotát egyetlen többbemenetű multiplexerre kötheti. A mikrovezérlő a vezérlőbemenetekkel végigméri a kapcsolókat, így kevesebb bemeneti lábat használ. Ez egyszerűbb bekötést és kevesebb vezetéket eredményez.

6. feladat (D) A 0x56 hexadecimális érték decimálisan:

5⋅16+6=80+6=86.5 \cdot 16 + 6 = 80 + 6 = 86.

A hőmérséklet:

86−40=46∘C.86 - 40 = 46\,{}^{\circ}\text{C}.

Ha a nyersérték 0xFF = 255 lenne, akkor a hőmérséklet 255−40=215∘C255 - 40 = 215\,{}^{\circ}\text{C} lenne, ami fizikailag lehetetlen hűtőfolyadéknál. Ez szakadásra vagy rövidzárlatra utal, ezért a műszeres mérést az érzékelő csatlakozóján és bekötésén kell folytatni.

14.4.13 Rövid összefoglaló

A digitális rendszerekben az analóg, folytonos jeleket véges állapotú, bináris értékekkel ábrázoljuk. A bit a legkisebb információegység, nyolc bit egy bájt. A bináris, decimális és hexadecimális számrendszer között helyiértékekkel váltunk; binárisból hexadecimálisra jobbról négyes csoportokra bontva, decimálisból binárisba ismételt osztással. A logikai függvények a 0 és 1 értékeken működnek; az ÉS, VAGY, NEM, NAND, XOR műveletek segítségével egyszerűsíthetők, például A¯B+AB=B\overline{A}B + AB = B. A kombinációs hálózatok csak az aktuális bemenetektől függenek, a szekvenciális hálózatok tárolóelemekkel rendelkeznek. A regiszterek, shift regiszterek és számlálók a vezérlőegységek belső adatkezelésének alapjai. A mikrovezérlő programozható logikája fogadja a digitális és analóg jeleket, regiszterekben tárolja az értékeket, és a beavatkozókat vezérli. Továbbvitt eredmény: a bináris és hexadecimális ábrázolás, valamint a regiszterfogalom közvetlenül szükséges a motorirányítás és az adatbusz-hálózatok tárgyalásához, mert ott a CAN-üzenetek és a diagnosztikai nyersértékek ugyanilyen formában jelennek meg.

14.4.14 Források és ellenőrzési hiányok

A számrendszerek, a Boole-algebra, a kapuk és a regiszterek leírása a digitális elektronika stabil tankönyvi alapanyaga, nem igényel külön forrásellenőrzést. A járműipari diagnosztikai gyakorlatban használt konkrét skálázások, nyersérték-tartományok és OBD- vagy CAN-jellemzők gyártói, illetve szabványos adatok, ezért ellenőrizendők. A szövegben használt hőmérséklet-skálázás (1 bit = 1 °C, eltolás -40 °C) tanulási példa, a tényleges értéket a gyártói diagnosztikai adat határozza meg. Az OBD-hibakódok és a CAN-azonosítók részletes rendszerét a későbbi, fedélzeti diagnosztikát és adatbusz-hálózatokat tárgyaló alfejezetek mutatják be; az ott megadott szabvány- és előírásszámok a kiadás előtt ellenőrizendők.