4.2 A faanyag nedvességtartalma: mérés és számítás

4.2.1 Miért kell a nedvességtartalmat ismerned?

Képzeld el, hogy egy megrendelő tömör tölgyfa étkezőasztalt kér. A táblásított lapot megragasztod, lecsiszolod, lelakkozod, és kiszállítod. Az első fűtési szezonban a lap közepén hajszálrepedés jelenik meg, vagy a keret széthúz. A reklamáció oka sokszor nem a ragasztó, hanem a fa nem megfelelő nedvességtartalma.

A faanyag nedvességtartalma a legfontosabb olyan tulajdonság, amelyet a műhelyben naponta figyelembe kell venned. Befolyásolja a fa tömegét, a szilárdságát, a zsugorodását-dagadását, a ragasztás minőségét, a pácolás és lakkozás sikerességét, valamint a beépítés utáni alakváltozást. Aki a nedvességet nem méri, az gyakran „vakon” dolgozik: a drága faanyag később elvetemedik, megreped, vagy a felületkezelő anyag lepattogzik.

Ebben az alfejezetben megtanulod, mit jelent a fa nedvességtartalma, miben van a víz a fában, milyen nedvességértékek jellemzőek, és hogyan kell a nedvességtartalmat számítani és mérni.

4.2.2 Szemléletes kép: egy darab fa a mérlegen

Tégy fel egy frissen vágott fenyődarabot a mérlegre: meglepően nehéz – a tömegének jelentős része víz. Ha a fát apró darabokra vágnád, és abszolút száraz állapotig szárítanád, a tömegéből sok eltűnne.

A fa nedvességtartalmát mindig a szárazanyag-tömeghez viszonyítjuk. Ezért is fontos a pontos mérés: ha egy 500 g nedves próbadarabot kiszárítunk, és a teljesen száraz tömege 400 g lesz, akkor a fából 100 g víz távozott. A nedvességtartalom számítása ezt a vízmennyiséget fogja viszonyítani a 400 g-os száraz tömeghez, nem az eredeti 500 g-hoz.


4.2.3 A fa nedvességtartalmának fogalma

4.2.3.1 Szabad víz és kötött víz

A víz a fában kétféle módon helyezkedik el.

A különbséget jól megmutatja a szárítási folyamat: amíg a fa a szabad vizet adja le, addig alig zsugorodik. Amikor már csak a kötött víz távozik, a fa zsugorodásnak indul. Ez a határ a rosttelítettségi határ.

4.2.3.2 A rosttelítettségi határ

Definíció. A rosttelítettségi határ urtu_{rt} az a fanedvesség-tartomány, amelynél a sejtüregek már nem tartalmaznak szabad vizet, de a sejtfalak még telítve vannak kötött vízzel.

A rosttelítettségi határ jellemző értéke a legtöbb hazai fafaj esetén körülbelül 28–30 % (ellenőrizendő: fafajonként, szakirodalmi táblázat szerint). Ez az érték azért fontos, mert:

4.2.3.3 Az egyensúlyi fanedvesség

A fa nedvességtartalma a levegő hőmérsékletétől és relatív páratartalmától függően idővel beáll egy adott értékre. Ezt egyensúlyi fanedvességnek (ueu_e) nevezzük.

Definíció. Az egyensúlyi fanedvesség az a nedvességtartalom, amelyet a faanyag adott hőmérsékletű és relatív páratartalmú levegőben hosszabb idő alatt elér.

Ha a fa nedvességtartalma magasabb, mint az egyensúlyi fanedvesség, akkor vizet ad le (szárad). Ha alacsonyabb, akkor vizet vesz fel (dagad). A beépítés utáni vetemedés leggyakoribb oka, hogy a fa nedvességtartalma nem volt összhangban a használati hely várható klímájával.

A gyakorlatban használt tájékoztató tartományok (szemléltető értékek, ellenőrizendők a felhasználás és a fűtési/párásítási viszonyok szerint):

Felhasználási hely / állapot Jellemző nedvességtartalom / egyensúlyi fanedvesség ueu_e (tájékoztató, %) Megjegyzés
Erdőn, frissen vágott fa (nem egyensúlyi állapot) 30–120 % Pillanatnyi nedvességtartalom, nem ueu_e: fafajtól, évszaktól függő, rosttelítettségi határ feletti állapot
Szabadtéri fedett hely, szellős 16–20 % Időjárástól függ
Fűtött belső tér, lakás bútor 8–12 % Központi fűtés, téli időszak
Padlófűtés alá szánt fa 6–8 % Ellenőrizendő a burkolatgyártó előírása szerint
Kültéri, közvetlen időjárásnak kitett fa 16–20 % vagy magasabb A fa kültéren is „dolgozik”

Megjegyzés. Az egyensúlyi fanedvesség nem állandó, hanem a levegő hőmérsékletétől és relatív páratartalmától függ. Télen a fűtött lakás levegője száraz, ezért a fa nedvességtartalma lecsökken; nyáron párásabb levegőn újra megemelkedik. Ezért kell a bútorok szerkezetét és a fa kiválasztását a „fa mozog” elvhez igazítani.

Továbbvitt eredmény. A „fa mozog” elv alapja, hogy a felhasználás helyéhez tartozó célnedvességet be kell tartatni. Ez az összefüggés a Zsugorodás, dagadás és vetemedés: a fa „mozgása” alfejezetben kap szerepet, és a A ragasztás alapfogalmai és a ragasztóanyagok során is kritikus, mert a nedves fa rosszul ragasztható, a ragasztott kötés később megnyílik.


4.2.4 A nedvességtartalom számítása

A faiparban a nedvességtartalmat hagyományosan abszolút nedvességtartalomként adjuk meg, a száraz tömegre vonatkoztatva.

Definíció. A fa abszolút nedvességtartalma uu (%):

u=mn−m0m0⋅100% u = \frac{m_n - m_0}{m_0} \cdot 100\,\%

ahol:

Az abszolút száraz állapot a gyakorlatban a szárítószekrényben, 103±2∘C103 \pm 2\,{}^{\circ}\text{C} hőmérsékleten tömegállandóságig szárított fa (MSZ EN 13183-1; ellenőrizendő: a vonatkozó szabvány szerinti hőmérséklet). A tömegmérést addig ismételjük, amíg két egymást követő mérés közötti eltérés elhanyagolhatóan kicsi nem lesz.

4.2.4.1 Miért a száraz tömegre vonatkoztatunk?

Erre a faipari szabványgyakorlat miatt van szükség. A száraz tömeg állandó, míg a nedves tömeg a pillanatnyi nedvességtartalomtól függ. Így a számított uu érték egyértelműen jellemzi a fa víztartalmát.

4.2.4.2 Levezetés lépésenként

  1. Mérjük meg a nedves fa tömegét, mnm_n-t, grammban vagy kilogrammban.
  2. Szárítsuk a mintát szárítószekrényben, amíg a tömege tömegállandóságig csökken.
  3. Mérjük meg a száraz fa tömegét, m0m_0-t.
  4. Számítsuk ki a víz tömegét: mvíz=mn−m0m_{\text{víz}} = m_n - m_0.
  5. Viszonyítsuk a víz tömegét a száraz fa tömegéhez, és szorozzuk 100-zal.

u=mn−m0m0⋅100% u = \frac{m_n - m_0}{m_0} \cdot 100\,\%

Megjegyzés. A nedvességtartalom számítása mindig a száraz tömegre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy egy 100 % feletti nedvességtartalom is lehetséges: például egy nagyon nedves friss fenyő szijácsa a száraz tömegénél több vizet is tartalmazhat (u>100%u > 100\,\%).

4.2.4.3 Kidolgozott példa

Példa. Egy bükk próbadarab nedves tömege mn=320gm_n = 320\,\text{g}. Szárítószekrényes szárítás után az abszolút száraz tömeg m0=280gm_0 = 280\,\text{g}. Mennyi a fa nedvességtartalma?

Megoldás.

Adott:

Keresett: uu (%)

Képlet:

u=mn−m0m0⋅100% u = \frac{m_n - m_0}{m_0} \cdot 100\,\%

Behelyettesítés:

u=320g−280g280g⋅100% u = \frac{320\,\text{g} - 280\,\text{g}}{280\,\text{g}} \cdot 100\,\%

u=40g280g⋅100% u = \frac{40\,\text{g}}{280\,\text{g}} \cdot 100\,\%

Egyszerűsítés:

u=17⋅100% u = \frac{1}{7} \cdot 100\,\%

u≈14,3% u \approx 14{,}3\,\%

Ellenőrzés. A víz tömege 40 g, a száraz tömeg 280 g. A víz a száraz tömegnek nagyjából egy hetede, ami 100 % / 7 ≈ 14,3 %. Az eredmény reális, bükk esetén légszáraz állapot közelében van.

4.2.4.4 Második példa: nedves tömeg visszaszámítása

Példa. Egy tölgyfa parketta-léc abszolút száraz tömege m0=450gm_0 = 450\,\text{g}. A mért nedvességtartalma u=10%u = 10\,\%. Mennyi a léc tényleges tömege ebben a nedves állapotban?

Megoldás.

A képletet átrendezzük, hogy mnm_n-t kapjunk.

u=mn−m0m0⋅100% u = \frac{m_n - m_0}{m_0} \cdot 100\,\%

Osszunk 100-zal és szorozzunk m0m_0-lal:

u100⋅m0=mn−m0 \frac{u}{100} \cdot m_0 = m_n - m_0

mn=m0+u100⋅m0 m_n = m_0 + \frac{u}{100} \cdot m_0

mn=m0(1+u100) m_n = m_0 \left(1 + \frac{u}{100}\right)

Behelyettesítés:

mn=450g⋅(1+10100) m_n = 450\,\text{g} \cdot \left(1 + \frac{10}{100}\right)

mn=450g⋅1,10 m_n = 450\,\text{g} \cdot 1{,}10

mn=495g m_n = 495\,\text{g}

Ellenőrzés. 10 % nedvességtartalom 45 g vizet jelent. A 450 g száraz tömeg + 45 g víz = 495 g. A számítás konzisztens.


4.2.5 A fanedvesség mérése

A nedvességtartalmat a műhelyben két fő módszerrel mérjük: tömegméréses (szárítószekrényes) és elektromos nedvességmérővel. A tömegméréses módszer pontos, de lassú, ezért inkább laboratóriumban, kalibráláshoz vagy vitás esetben alkalmazzuk. Az elektromos mérők gyorsak, de korrekcióra lehet szükségük.

4.2.5.1 Szárítószekrényes (tömegméréses) nedvességmérés

Ez a mérés a nedvességtartalom meghatározás alapmódszere. A folyamat:

  1. Vágjunk a vizsgálandó faanyagból reprezentatív próbadarabot.
  2. Mérjük meg a nedves tömegét mnm_n-t, lehetőleg 0,1g0{,}1\,\text{g} pontossággal.
  3. Helyezzük a mintát szárítószekrénybe, és szárítsuk 103±2∘C103 \pm 2\,{}^{\circ}\text{C} hőmérsékleten (ellenőrizendő: a vonatkozó faanyagvizsgálati szabvány szerint).
  4. Rendszeres időközönként vegyük ki, hagyjuk lehűlni, és mérjük a tömegét.
  5. Amikor két egymást követő mérés közötti tömegkülönbség már nagyon kicsi, a fa tömegállandó; ekkor mért tömeg az m0m_0.
  6. Számítsuk ki a nedvességtartalmat a fenti képlettel.

A mérést jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

Figyelem. A próbadarabot a fából úgy vegyük, hogy az a vizsgált anyag egészét jellemezze. Ne a felületről, hanem a keresztmetszetből, a nedvesebb mag környékéről is vegyünk mintát.

4.2.5.2 Elektromos nedvességmérő

Az elektromos nedvességmérők gyors, roncsolásmentes mérési lehetőséget adnak. Két elterjedt típusuk van:

Megjegyzés. Az elektromos nedvességmérő műszerek gyárilag bizonyos fafajra és mérési tartományra vannak kalibrálva. Más fafajnál a műszer által mutatott érték eltérhet a valós nedvességtartalomtól. Ezért a gyártói utasítás szerint fafajra és hőmérsékletre korrekciót kell alkalmazni, vagy a műszert referencia-méréssel kell kalibrálni.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Tűs nedvességmérő elektródái a deszkában a bütütől távol, kapacitív mérő a deszka felületén, és szárítószekrényes próbatest kivágása.
A nedvességmérés helyes kivitele: (A) tűs mérő a bütütől távol, a szélesség közepén, nagyított metszettel a beszúrási mélységről; (B) kapacitív mérő teljes felülettel felfekvő talppal; (C) szárítószekrényes próbatest kivágása, mérés és szárítás (sematikus rajz; a csillaggal jelölt értékek tájékoztatók, a gépkönyv szerint ellenőrizendők)

Az ábra szerint a tűs mérővel a bütütől legalább kb. 300 mm-re, a szélesség közepén mérünk, az elektródákat a vastagság kb. harmadáig szúrjuk be; a kapacitív mérő talpa teljes felülettel feküdjön fel, göcsön és repedésen ne mérj. A szárítószekrényes próbatestet a bütütől távol vágjuk ki. A HTML-változatban a helyes mérést a tipikus hibás esetekkel (bütü közelében, göcsön, sekély beszúrással) vetheted össze.

4.2.5.3 Mérési gyakorlat: korrekció fafajra és hőmérsékletre

Példa. Egy ellenállásos nedvességmérőt bükkhöz kalibráltak. Tölgyfánál, 18 °C-on mutatott értéket meg kell szorozni 0,85-tel (tájékoztató, ellenőrizendő: a gépkönyv és a műszer gyártói adatai szerint). Ha a műszer 12 %-ot mutat, a korrigált érték:

ukorr≈0,85⋅12%=10,2% u_{\text{korr}} \approx 0{,}85 \cdot 12\,\% = 10{,}2\,\%

A hőmérséklet is befolyásolja a mérést: hideg fa gyakran alacsonyabb nedvességet mutat, mint a valós érték. Ezért a mérés előtt a faanyagot érdemes a műhely hőmérsékletéhez közelíteni, és a mérést a faanyag gyártója vagy a műszer kézikönyve szerint elvégezni.


4.2.6 Az egyensúlyi fanedvesség diagram olvasása

A levegő hőmérséklete és relatív páratartalma meghatározza, hogy a fa hosszabb idő után milyen nedvességtartalmat vesz fel. Ezt egyensúlyi fanedvesség-diagramnak nevezzük. A diagram használata egyszerű:

  1. Mérd meg a levegő hőmérsékletét (pl. 20∘C20\,{}^{\circ}\text{C}).
  2. Mérd meg a levegő relatív páratartalmát (pl. 50 %).
  3. Keresd meg a diagramon a hőmérséklet- és páratartalom-értékhez tartozó metszéspontot.
  4. Olvasd le a hozzátartozó egyensúlyi fanedvességet.

Például, ha a levegő 20 °C-os és 50 % relatív páratartalmú, akkor a fa egyensúlyi nedvességtartalma körülbelül 9 % (tájékoztató érték, ellenőrizendő a használt diagram szerint).

Az alábbi diagram három hőmérsékletre (1010, 2020 és 30∘C30\,{}^{\circ}\text{C}) mutatja az egyensúlyi fanedvességet a relatív páratartalom függvényében (10–90 %). A görbék szemléltető, számított értékek (ellenőrizendő: a tényleges egyensúlyi nedvesség a fafajtól és a hiszterézistől is függ).

Egyensúlyi fanedvesség a levegő relatív páratartalmától (10, 20 és 30 °C) - Szemléltető, a Hailwood–Horrobin-féle szorpciós modell (USDA Wood Handbook) szerint számított értékek; 20 °C, 50 % → kb. 9,3 % (ellenőrizendő: fafaj, hiszterézis).

A diagram szemlélteti, hogy:

A gyakorlatban a fenti táblázatot és az ilyen diagramot együtt használjuk, hogy meghatározzuk a beépítés helyére érvényes célnedvességet.

Megjegyzés. Az egyensúlyi fanedvesség nem lineárisan nő a páratartalommal, és függ a faanyag fafajától, valamint attól is, hogy a fa szárításból vagy nedvesedésből érkezik-e (hiszterézis). A diagram csak becslésre való; pontos értékhez a faanyagvizsgálati szabványok és a gyakorlati tapasztalat szükséges.

4.2.6.1 Célnedvesség meghatározása

A célnedvesség az a nedvességtartalom, amelyet a faanyagnak a beépítés előtt el kell érnie, hogy a használati helyen a legkisebb legyen a zsugorodás vagy dagadás okozta méretváltozás.

A célnedvességet a termék típusa és a beépítés helye alapján választjuk meg:

Fontos. A célnedvességet mindig a beépítés várható klímájához kell igazítani, és a faanyagot a műhelyben addig tárolni, amíg el nem éri ezt az értéket.

Továbbvitt eredmény. A célnedvesség értékét mind a faanyag kiválasztásakor, mind a ragasztás előtt, mind a felületkezeléskor ellenőrizni kell. A Zsugorodás, dagadás és vetemedés: a fa „mozgása” alfejezetben számszerűen is megmutatjuk, mekkora méretváltozást okoz a rosttelítettségi határ alatti nedvességváltozás. A A ragasztás alapfogalmai és a ragasztóanyagok során pedig a ragasztandó felületek nedvességtartalmának hasonlósága miatt lesz fontos a mérés.


4.2.7 Gyakorlati mérési jegyzőkönyv

A nedvességmérés eredményét érdemes írásban rögzíteni. Egy ilyen mérési jegyzőkönyv segít a későbbi vitás esetek, reklamációk vagy gyártásközi ellenőrzések során.

Példa jegyzőkönyv szerkezete:

Mező Tartalom
Vizsgálat dátuma 2025. 01. 15.
Vizsgáló neve Kovács Péter (tanuló)
Faanyag megnevezése Tölgy, gőzölt, érintőirányú minta
Faanyag tömege, nedves mnm_n 245,6 g
Szárítószekrény hőmérséklete 103 °C
Száraz tömeg m0m_0 218,4 g
Mért nedvességtartalom uu 12,5 %
Műszer (ha elektromos) Ellenállásos nedvességmérő, típus: XY – kalibrálva tölgyre, 20 °C
Mérési hely / környezet Műhely, 21 °C, 55 % relatív páratartalom
Megjegyzés A mért érték a beépítési célnedvesség tartományán belül van.

A jegyzőkönyvben fontos, hogy a számítást is rögzítsük:

u=245,6g−218,4g218,4g⋅100%=27,2g218,4g⋅100%≈12,5% u = \frac{245{,}6\,\text{g} - 218{,}4\,\text{g}}{218{,}4\,\text{g}} \cdot 100\,\% = \frac{27{,}2\,\text{g}}{218{,}4\,\text{g}} \cdot 100\,\% \approx 12{,}5\,\%

A mérési jegyzőkönyv tehát nem csak a mért adatokat, hanem a képletet, a behelyettesítést és az eredményt is tartalmazza.


4.2.8 Technológiai lap – fanedvesség mérése villamos nedvességmérővel

Cél: annak megállapítása, hogy a faanyag nedvességtartalma a felhasználás (pl. bútorgyártás, ragasztás) szempontjából megfelelő-e.

Anyagok, eszközök:

Gépbiztonság. Ez a művelet nem forgó gépet használ, de a mérés során tartsd be a műhely rendjét. Az elektromos nedvességmérőt csak a gyártói kézikönyv szerint, ép kábellel és elektródákkal használd. Ne mérd nedves kézzel, és ne használd olyan helyen, ahol víz áll a padlón.

Lépések:

  1. Tisztítsd meg a fa felületét – a portól, forgácstól és gyantától a mérési pontot le kell tisztítani. – ellenőrzés: a mérési felület tiszta, száraz.
  2. Ellenőrizd a műszert – kapcsold be, nézd meg az elektródák állapotát, ha szükséges, kalibráld a gyártó szerint. – ellenőrzés: a műszer öntesztje rendben, az elektródák nem görbültek, nem szennyezettek.
  3. Válaszd ki a fafajt és a hőmérséklet-korrekciót – olvasd le a műszer kézikönyvéből a fafajra érvényes korrekciós tényezőt. – ellenőrzés: a beállított fafaj vagy korrekciós szorzó egyezik a mért faanyaggal.
  4. Végezd el a mérést – ellenállásos műszernél az elektródákat a gyártói utasítás szerinti irányban (rendszerint rostirányban egymás mellett) üsd be, a bütütől legalább kb. 300 mm-re, a vastagság kb. 1/3 mélységéig (vastag anyagnál szigetelt, beütős elektródával), repedésmentes helyen – a felület szárazabb, mint a belseje, a bütü közelében pedig a fa kiszáradt (tájékoztató, ellenőrizendő: műszer kézikönyve, MSZ EN 13183-2). Kapacitív műszernél helyezd az érzékelőt sima felületre. – ellenőrzés: a műszer mutatott értéke stabil.
  5. Végezz több mérést – legalább 3–5 mérési pontot vegyél fel az anyagdarab különböző helyein. – ellenőrzés: a mért értékek szórása kicsi; ha nagy az eltérés, keress nedvesebb vagy szárazabb zónákat.
  6. Számítsd ki az átlagot és a korrigált értéket, ha a műszer nem fafajra kalibrált. – ellenőrzés: az átlag a célnedvesség tartományán belül van.
  7. Rögzítsd az eredményt a mérési jegyzőkönyvben, tüntesd fel a faanyagot, az időpontot, a mért és korrigált értéket. – ellenőrzés: a jegyzőkönyv kitöltött, aláírt.

Tipikus hiba. A kapacitív mérőnél a felületi nedvesség (pl. páralecsapódás, frissen gyalult, fűtött anyag) tévesen magas értéket mutathat. A mérés előtt a fát kondicionálni kell a műhely hőmérsékletére, és a mérési pontokat szárazra kell törölni.


4.2.9 Minőségellenőrzés

A nedvességmérés során az alábbi szempontokat ellenőrizzük:

Ha a mért nedvességtartalom túl magas, a fát tovább kell szárítani, vagy át kell kondicionálni a műhelyben. Túl alacsony nedvességtartalomnál a fa nedvesedni fog, ami dagadáshoz és feszültséghez vezethet.


4.2.10 Tipikus hibák és okaik

4.2.10.1 Hiba 1: A kész bútor két héttel a ragasztás után megreped

4.2.10.2 Hiba 2: A nedvességmérő 14 %-ot mutat, de a fa mégis dagad

4.2.10.3 Hiba 3: A szárítószekrényes mérés nem ad megismételhető eredményt


4.2.11 Valós életbeli alkalmazás

Egy asztalos konyhabútorhoz vásárolt tölgyfa ajtókhoz fűrészárut. A szállító szerint a faanyag 10 %-os nedvességtartalmú. Az asztalos a műhelyben ellenőrizte a deszkákat egy kapacitív nedvességmérővel. A műszer 13 %-ot mutatott. Az asztalos fafajra vonatkozó korrekciót használt, és a korrigált érték 11,5 % lett. Mivel a konyhabútor fűtött belső térbe készül, ez az érték még a tűréshatáron belül van, de a faanyagot betárolta a műhelybe, és három hétig a beépítési klímához kondicionálta.

A türelem kifizetődött: a bútor ajtajai a fűtési szezonban sem húztak el, és a felületkezelő anyag sem repedezett. A hiba az lett volna, ha a szállítói értéket vakon elfogadja, vagy ha a fűtött lakásban készülő bútorhoz túl nedves fát használ.


4.2.12 Önellenőrzés

Válaszold meg röviden, indoklással.

  1. Igaz-e, hogy a fa nedvességtartalmát a nedves tömegre vonatkoztatva kell számítani?
  2. Mi a különbség a szabad víz és a kötött víz között, és miért fontos a zsugorodás szempontjából?
  3. Egy fa próbadarab nedves tömege 620 g, abszolút száraz tömege 580 g. Mennyi a nedvességtartalma?
  4. Miért kell az elektromos nedvességmérőnél fafaj-korrekciót végezni?
  5. Melyik a helyes célnedvesség-tartomány egy fűtött szobába készülő bútorhoz: 6–8 %, 8–12 % vagy 18–22 %?

4.2.12.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A nedvességtartalmat a száraz tömegre vonatkoztatjuk (u=(mn−m0)/m0⋅100%u = (m_n - m_0)/m_0 \cdot 100\,\%), mert ez az érték független a mindenkori nedves tömegtől.
  2. A szabad víz a sejtek üregében van, eltávozása nem okoz zsugorodást. A kötött víz a sejtfalban van, eltávozása zsugorodást okoz. Ezért a rosttelítettségi határ alatt a nedvességtartalom csökkenése méretváltozással jár.
  3. u=(620−580)/580⋅100%=40/580⋅100%≈6,9%u = (620 - 580)/580 \cdot 100\,\% = 40/580 \cdot 100\,\% \approx 6{,}9\,\%.
  4. Az elektromos mérő a fa elektromos tulajdonságait méri, amelyek fafajtól függőek. Ezért más fafajnál a műszer által mutatott értéket korrekciós tényezővel kell igazítani.
  5. A fűtött szobába készülő bútorhoz a 8–12 % közötti célnedvesség a jellemző (tájékoztató).

4.2.13 Feladatok

4.2.13.1 1. feladat (A)

Mondd ki a szabad víz és a kötött víz fogalmát! Hol helyezkednek el, és mi a hatásuk a fa méretére?

4.2.13.2 2. feladat (A)

Számítsd ki a nedvességtartalmat! mn=840gm_n = 840\,\text{g}, m0=800gm_0 = 800\,\text{g}.

4.2.13.3 3. feladat (B)

Egy fenyőfa deszka tömege 12,5 kg, nedvességtartalma 28 %. Mennyi a deszka abszolút száraz tömege?

4.2.13.4 4. feladat (B)

Egy bútorlap-alkatrész nedvességtartalmát elektromos mérővel mérjük. A műszer 9,0 %-ot mutat, de a kézikönyv szerint a fafaj korrekciós szorzója 1,15. Mennyi a korrigált nedvességtartalom?

4.2.13.5 5. feladat (C)

Egy asztalos tömör fa asztallapot készít. A műhely levegője 22 °C és 40 % relatív páratartalmú. A faanyag raktárban mért nedvességtartalma 14 %. Kell-e kondicionálnia a fát, és miért? Használj becslést a diagram vagy a táblázat alapján (tájékoztató értékekkel)!

4.2.13.6 6. feladat (D)

Készíts mérési jegyzőkönyvet! Egy tölgyfa mintát szárítószekrényben megszárítottunk. A nedves tömeg 236,8 g, a tömegállandó száraz tömeg 211,4 g. Számítsd ki a nedvességtartalmat, töltsd ki a jegyzőkönyv táblázatát, és írd le, milyen célnedvességre lenne szükség, ha a faanyagot fűtött szobába szánjuk.


4.2.14 Megoldások

4.2.14.1 1. feladat (A) megoldása

4.2.14.2 2. feladat (A) megoldása

u=mn−m0m0⋅100%=840g−800g800g⋅100% u = \frac{m_n - m_0}{m_0} \cdot 100\,\% = \frac{840\,\text{g} - 800\,\text{g}}{800\,\text{g}} \cdot 100\,\%

u=40g800g⋅100%=0,05⋅100%=5% u = \frac{40\,\text{g}}{800\,\text{g}} \cdot 100\,\% = 0{,}05 \cdot 100\,\% = 5\,\%

4.2.14.3 3. feladat (B) megoldása

Adott: mn=12,5kgm_n = 12{,}5\,\text{kg}, u=28%u = 28\,\%.

Képlet: mn=m0(1+u100)m_n = m_0 \left(1 + \frac{u}{100}\right)

Behelyettesítés:

12,5kg=m0⋅(1+28100) 12{,}5\,\text{kg} = m_0 \cdot \left(1 + \frac{28}{100}\right)

12,5kg=m0⋅1,28 12{,}5\,\text{kg} = m_0 \cdot 1{,}28

m0=12,5kg1,28≈9,77kg m_0 = \frac{12{,}5\,\text{kg}}{1{,}28} \approx 9{,}77\,\text{kg}

Ellenőrzés. 9,77 kg száraz tömegű fa 28 % nedvességgel: 9,77⋅1,28≈12,5kg9{,}77 \cdot 1{,}28 \approx 12{,}5\,\text{kg}, rendben.

4.2.14.4 4. feladat (B) megoldása

ukorr=9,0%⋅1,15=10,35%≈10,4% u_{\text{korr}} = 9{,}0\,\% \cdot 1{,}15 = 10{,}35\,\% \approx 10{,}4\,\%

4.2.14.5 5. feladat (C) megoldása

A műhely levegője 22 °C és 40 % relatív páratartalmú. A diagram vagy táblázat szerint ilyen környezetben a fa egyensúlyi fanedvessége nagyjából 7–8 % (tájékoztató). A faanyag jelenlegi nedvességtartalma 14 %, ami ennél jóval magasabb. A fa a műhelyben lassan száradna, és közben zsugorodna. Ragasztás és méretre munkálás előtt a fát mindenképpen kondicionálni kell, hogy a fűtött szobában ne zsugorodjon tovább. A válasz: igen, a fát a műhely vagy a beépítési hely klímájához kell kondicionálni.

4.2.14.6 6. feladat (D) megoldása

Számítás:

u=236,8g−211,4g211,4g⋅100% u = \frac{236{,}8\,\text{g} - 211{,}4\,\text{g}}{211{,}4\,\text{g}} \cdot 100\,\%

u=25,4g211,4g⋅100%≈12,0% u = \frac{25{,}4\,\text{g}}{211{,}4\,\text{g}} \cdot 100\,\% \approx 12{,}0\,\%

A mért nedvességtartalom 12,0 %.

A jegyzőkönyv kitöltve:

A 12,0 % a céltartomány felső határán van. A faanyag beépítés előtt további óvatos kondicionálást igényelhet, ha a lakás nagyon fűtött és télen száraz a levegő.


4.2.15 Rövid összefoglaló

A fa nedvességtartalma a legfontosabb olyan anyagjellemző, amely a műhelyben minden munkafázisban befolyásolja a minőséget. A víz a fában szabad vízként a sejtek üregében, kötött vízként a sejtfalban helyezkedik el. A rosttelítettségi határ (kb. 28–30 %, fafajonként változó, ellenőrizendő) az a nedvességtartalom, amely alatt a kötött víz eltávozása zsugorodást, felvétele dagadást okoz. Az egyensúlyi fanedvesség a levegő hőmérsékletétől és relatív páratartalmától függ; fűtött belső térben jellemzően 8–12 %, kültéren magasabb. A célnedvesség a beépítés helyéhez igazodik. A nedvességtartalmat az abszolút száraz tömegre vonatkoztatva számítjuk: u=mn−m0m0⋅100%u = \frac{m_n - m_0}{m_0} \cdot 100\,\%, ahol mnm_n a nedves, m0m_0 a szárítószekrényben tömegállandóságig szárított minta tömege. A mérés történhet szárítószekrényes (tömegméréses) módszerrel vagy elektromos nedvességmérővel (ellenállásos, kapacitív); az utóbbinál fafaj- és hőmérséklet-korrekció szükséges. A mérési jegyzőkönyv rögzíti a mintát, a hőmérsékletet, a tömegeket és a számított értéket. A nedvességtartalom hatása a zsugorodásnál és a ragasztásnál a fa „mozgásának” alapja, ezért a mérést minden gyártás előtt el kell végezni.

Továbbvitt eredmény. A nedvességtartalmi alapfogalmak (szabad/kötött víz, rosttelítettségi határ, egyensúlyi és célnedvesség) a zsugorodási számítások, a szárítási műveletek, a ragasztási technológiák és a felületkezelési hibák megértésének alapjai. A képlet és a mérési gyakorlat a Zsugorodás, dagadás és vetemedés: a fa „mozgása”, a A faanyag szárítása, gőzölése és egyéb kezelése, valamint a A ragasztás alapfogalmai és a ragasztóanyagok alfejezetekben tér vissza.


4.2.16 Források és ellenőrzési hiányok