Egy vezérlőelektronika, egy motorvédő relé vagy egy intelligens kapcsolószekrény nem tud „nézelődni”: csak feszültséget és áramot ismer. Ahhoz, hogy a gép ne égjen le, hogy a lámpa este magától bekapcsoljon, vagy hogy egy zivatar ne tegye tönkre a napelemes invertert, olyan alkatrészek kellenek, amelyek a fizikai környezet hatására megváltoztatják az elektromos tulajdonságaikat. Ebben az alfejezetben a hő-, fény- és feszültségfüggő félvezetőkből készült érzékelőket és védelmi elemeket ismerjük meg, és megtanuljuk őket úgy bekötni, hogy a jelüket egy PLC-bemenet, egy mikrokontroller vagy egy kapcsolóáramkör közvetlenül értelmezni tudja.
Képzelj el két mindennapi helyzetet. Az elsőben egy háromfázisú aszinkronmotor tekercsébe ágyazva egy apró érzékelő (PTC), amelynek kivezetései a kapocsdobozba futnak, figyeli a tekercs hőmérsékletét; ha a motor túlmelegszik, a PTC-t figyelő termisztoros motorvédő relé leold (bontja a mágneskapcsoló vezérlőkörét), és nem engedi leégni a szigetelést. A másodikban egy kültéri lámpa kapcsolószekrényében van egy kicsi, sötét lencséjű alkatrész: amikor lemegy a nap, ez az alkatrész érzékeli, hogy már nincs elég fény, és bekapcsolja a mágneskapcsolót. Előbbiben termisztor, utóbbiban fotóellenállás dolgozik. Mindkettő közös elve: a környezeti hatás átalakítása ellenállás-változássá, majd feszültségváltozássá.
Ebben a részben három nagy családot tárgyalunk: a hőmérsékletfüggő termisztorokat, a fényérzékelőket és a feszültségfüggő varisztort.
Definíció. A termisztor olyan félvezető-alapú hőmérséklet-érzékelő, amelynek ellenállása a hőmérséklet hatására nagymértékben, általában nemlineárisan változik.
Szabály. Minden termisztornál az első kérdés az üzemi hőmérséklet-tartomány és a tűrés. A Pt100-at akkor válasszuk, ha a szabályozáshoz pontosan kell a hőmérséklet; az NTC-t akkor, ha olcsón, gyorsan kell nagyon érzékeny jelet; a PTC-t pedig akkor, ha éles küszöb kell, ami felett “kikapcsol” az áramkör.

Az ábra számított jelleggörbéket mutat: az NTC (25 °C-on 10 kΩ, B = 3500 K) ellenállása 50 °C-on kb. 4 kΩ-ra csökken; a motorvédő PTC hidegen kb. 100 Ω, a névleges működési hőmérséklete (itt 130 °C) körül néhány fok alatt több kΩ-ra ugrik; a Pt100 0 °C-on 100 Ω, 50 °C-on 119,4 Ω, 100 °C-on 138,5 Ω. Az NTC és a PTC görbéje szemléltető, konkrét alkatrésznél a gyártói adatlap érvényes. A HTML-kiadásban a hőmérséklet csúszkával állítható, és az oldal mindhárom ellenállást, valamint az 5 V-os, 10 kΩ-os osztó kimenő feszültségét is kiírja.
Definíció. A fotóellenállás (LDR – Light Dependent Resistor) olyan fényérzékeny ellenállás, amelynek ellenállása sötétben nagy (jellemzően több MΩ), erős megvilágításban kicsiny (akár néhány száz Ω). Anyaga általában kadmium-szulfid (CdS). Az LDR folytonos analóg jelet ad, amivel folytonos fényerőváltozást érzékelhetünk, például alkonykapcsolóban.
Definíció. A fototranzisztor olyan bipoláris tranzisztor, amelynek bázisát nem árammal, hanem fénnyel vezéreljük. Az optocsatoló vevő oldalán, fénysorompókban és inkrementális jeladókban használják, mert gyorsabban reagál, mint az LDR, de jellemzően “van fény / nincs fény” logikai jelet ad erősítéssel.
Definíció. A varisztor (VDR – Voltage Dependent Resistor) olyan fém-oxid (többnyire cink-oxid) alapú, szimmetrikus félvezető ellenállás, amelynek ellenállása a kapocsfeszültség növekedésével hirtelen lecsökken. A varisztor a túlfeszültség-védelem (SPD) alapvető építőköve: a védendő fogyasztóval párhuzamosan kötik, és amikor a feszültség meghaladja a varisztorra megadott küszöbértéket, a varisztor levezeti a túlfeszültség áramát, korlátozza a kapocsfeszültséget, majd a zavar elmúltával visszatér a nagy ellenállású állapotba.
Szabvány. A varisztoros túlfeszültség-védelmi készülékek kiválasztását és beépítését Magyarországon a túlfeszültség-védelemre vonatkozó szabványi környezet (pl. MSZ EN 62305 sorozat és az SPD-kre vonatkozó vizsgálati szabványok – MSZ EN 61643) és a hibavédelmi szabvány (MSZ HD 60364 sorozat) követelményei határozzák meg. A konkrét típusra, feszültségszintre és beépítési helyre vonatkozó paramétereket az aktuális gyártói adatlap és a mérnöki méretezés rögzíti. (ellenőrizendő: az aktuális MSZ EN/HD kiadások pontos számai)
Az NTC, PTC, Pt100 vagy LDR ellenállását nem közvetlenül mérjük a vezérlőben; a legtöbbször egy feszültségosztót építünk, és a kimenő feszültséget vezetjük egy analóg bemenetre (PLC, mikrokontroller).
Definíció. A feszültségosztó két vagy több sorba kapcsolt ellenállás, amelynek a középső pontján a bemeneti feszültség arányosan kisebb része jelenik meg. A legegyszerűbb, két ellenállásos osztónál:
Ha a felső ellenállás az érzékelő, például NTC, akkor a kimenet a hőmérséklet növekedésével nő; ha az alsó ellenállás NTC, akkor a hőmérséklet növekedésével csökken (az alábbi rajz és a gyakorlati útmutató példája ez utóbbi). A gyakorlatban az alábbi kapcsolásban bemutatott módon egy fix ellenállással párosítjuk az érzékelőt.
Megjegyzés. A PTC, Pt100 és LDR ugyanilyen elven köthető. A Pt100-nál gyakran két-, három- vagy négyvezetékes mérést alkalmaznak, hogy a vezeték ellenállása ne hamisítsa meg a hőmérsékletet: kétvezetékes osztónál a hosszú vezeték ellenállása hozzáadódik a Pt100-hoz, ezért az ipari csatlakoztatásnál inkább 3- vagy 4-vezetékes mérőhíd vagy távadó használatos.
Számítás. NTC feszültségosztó kimenő feszültségének meghatározása.
Adott egy NTC termisztor, amelynek ellenállása 25 °C-on 10 kΩ, a fix ellenállás pedig 10 kΩ. A tápfeszültség 5 V. Keresett az osztó kimenő feszültsége 25 °C-on és 50 °C-on, ha az NTC ellenállása 50 °C-on 4 kΩ.
25 °C-on:
50 °C-on:
Ellenőrzés. A kimenő feszültség a hőmérséklet növekedésével csökkent, ami NTC-nél helyes, mert az NTC ellenállása csökken. A kapott feszültség soha nem haladja meg az 5 V-ot, és sosem éri el a 0 V-ot, tehát a vezérlő analóg bemenetére biztonságosan köthető.
Számítás. LDR-es alkonyosztó kimenő feszültsége.
Adott egy LDR, amely nappali erős fénynél 1 kΩ, sötétben pedig 100 kΩ ellenállású. A feszültségosztóban az LDR az alsó tag, a felső fix ellenállás 10 kΩ, a tápfeszültség 12 V. Keresett a kimenő feszültség nappal és sötétben.
Nappal:
Sötétben:
Értelmezés. Ha egy PLC analóg bemenetét 0–10 V tartományra méretezték, ez a kapcsolás nem megfelelő, mert sötétben 10,9 V, ami túlvezérelné a bemenetet. Vagy 0–20 mA-es távadót, vagy más ellenállásarányt, vagy feszültségkorlátozást kellene választani. Ez a példa jól mutatja, hogy a szerelőnek mindig ismernie kell a fogadó bemenet engedélyezett tartományát.
Számítás. Varisztor névleges feszültségének kiválasztása hálózati csatlakozáshoz.
Adott egy 230 V effektív értékű, 50 Hz-es hálózat. A hálózati ciklikus feszültségingadozás 10 % lehet. Keresett az a minimális varisztorfeszültség, amely tartós üzemben még nem vezet.
A hálózati csúcsfeszültség:
A maximális tartós üzemi csúcsérték 10 % hálózati emelkedéssel:
A varisztor legnagyobb tartós AC üzemi feszültségének (, effektív érték) meg kell haladnia a legnagyobb tartós hálózati feszültséget (230 V + 10% ≈ 253 V; jellemzően 275 V AC). Az 1 mA-es egyenáramú varisztorfeszültségnek pedig a hálózati csúcsérték (≈ 358 V) fölött kell lennie (jellemzően 430 V körül, 420–470 V). Az effektív -t tehát az effektív, az egyenáramú varisztorfeszültséget a csúcsértékkel vetjük össze. (ellenőrizendő: gyártói adatlap)
Továbbvitt eredmény. A varisztor által levezetett túlfeszültség nemcsak az elektronikát, hanem a hálózati egyenirányítót, a tirisztort, IGBT-t és MOSFET-et is védi. Ezt a védelmi együttműködést az Erősáramú félvezetők: tirisztor, triac, IGBT, MOSFET alfejezetben fogjuk látni: az erősáramú félvezető eszközök kiválasztásához mindig hozzátartozik az őket védő varisztor és NTC kiválasztása is.
Egy ipari frekvenciaváltó (VFD) egy 4 kW-os szellőzőmotort hajt. Nyári kánikulában a szekrény belső hőmérséklete megnövekszik. A VFD teljesítményelemei (diódahíd, DC-köri kondenzátor, IGBT) melegednek. A beépített NTC hőmérséklet-érzékelő folyamatosan méri a hűtőborda hőmérsékletét, és amikor az eléri a gyártó által megadott küszöbértéket, a VFD először csökkenti a kapcsolási frekvenciát és a kimenő teljesítményt, majd ha a hőmérséklet tovább nő, hibajelzést ad és lekapcsol. Az NTC jelét a vezérlőpanel feszültségosztóval dolgozza fel. Ugyanebben a VFD-ben a bemeneti kapcsokon egy hálózati varisztor és egy bekapcsolási áramlökést korlátozó NTC ül. A varisztor a hálózati túlfeszültséget fogja le, az NTC pedig a bekapcsoláskor feltöltődő kondenzátor áramlökését korlátozza. Ha a varisztor kiöregszik, a túlfeszültség tönkreteszi az IGBT-t; ha az NTC tönkremegy, a bekapcsolási áram veri szét a diódákat. A karbantartó villanyszerelő ezért nem elégszik meg azzal, hogy a VFD “hibát jelez”: a belső érzékelőket is ellenőrzi.
Cél: NTC hőmérséklet-érzékelő feszültségosztóval történő bekötése, mérése és ellenőrzése.
Eszközök és anyagok: - NTC termisztor (pl. 10 kΩ, 25 °C) - 10 kΩ fémréteg fix ellenállás - 5 V stabilizált tápegység - multiméter, breadboard, PLC vagy mikrokontroller analóg bemenet - hőmérő, hőforrás (pl. kézmelegítő, kontrolláltan felmelegített víz)
Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi, törpefeszültségű környezetre vonatkozik. A gyakorlatban azonban varisztoros, 230 V-os túlfeszültség-védelmet hálózati feszültségű munkavégzés keretében, feszültségmentesített állapotban kell beszerelni és bekötni; hálózati feszültségen önállóan ne végezz.
Az öt biztonsági szabály alkalmazása (230 V-os szerelésnél): 1. Hálózat lekapcsolása. 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás. 3. Feszültségmentesség ellenőrzése a munkahelyen, minden pólus között (L–N, L–PE, N–PE), kétpólusú feszültségvizsgálóval (nem fázisceruzával, nem beépített kijelzővel), amelyet használat előtt és után ismert feszültségen kipróbálsz. 4. Földelés és rövidre zárás, ha szükséges. 5. Szomszédos, feszültség alatt álló részek lefedése.
Számozott lépések: 1. Építsd meg a fenti kapcsolási rajz szerinti feszültségosztót. 2. Helyezd el az NTC-t a mérendő közegben (pl. víz), és tedd mellé a referencia hőmérőt. 3. Kapcsold rá az 5 V-ot. 4. Mérd meg a kimenő feszültséget voltmérővel, miközben a hőmérsékletet fokozatosan változtatod. 5. Számítsd vissza az NTC ellenállását a mért feszültségből:
Ellenőrzési pontok: 25 °C-on (ha 10 kΩ-os NTC és 10 kΩ fix ellenállás van) a kimenet 2,5 V legyen. Melegítéskor a feszültség csökkenjen.
Tipikus hibák: - Az NTC-t és a fix ellenállást felcserélik; a kimeneti feszültség jellege megfordul. - Elfelejtik a fix ellenállást, és az NTC-t közvetlenül a tápegységre kötik: a kapcsain mindig a teljes tápfeszültség mérhető, a jel nem függ a hőmérséklettől (nincs osztó), és a megnőtt áram az NTC-t önmelegíti, ami a mérést is meghamisítja. - Hosszú vezetéken 2-vezetékes Pt100-at használnak: a vezeték ellenállása megemelkedik, és téves hőmérsékletet mérnek.
A varisztoros védelmet a fogyasztóval párhuzamosan, a fázis (L) és a nulla (N), illetve a fázis és a védővezető (PE) közé kötik. Az alábbi rajz a legegyszerűbb, egyfázisú hálózati elrendezést mutatja.
Figyelem. A varisztor nem regenerálódik korlátlanul. Minden levezetett túlfeszültség rontja az anyagát. Ha a varisztor túlzott túlfeszültséget kap, tönkremehet, sőt szélsőséges esetben felrobbanhat. Ezért a hálózati túlfeszültség-levezetőket mindig hőbiztosítékkal és megfelelő rövidzárási védelemmel kell ellátni, és az épületvillamossági elosztóban a Túlfeszültség-védelmi eszközök (SPD): típusok és beépítés alfejezetben leírt koordináció szerint kell beépíteni.
Hiba 1: Rossz PTC/NTC kiválasztása. A szerelő motorvédelemhez NTC-t használ PTC helyett, vagy fordítva. Az NTC folyamatosan csökkenő ellenállást ad, ami jó mérésre, de nem ad éles küszöböt a termisztoros motorvédő relének. A termisztoros védelem a hőkioldót (túlterhelés-relét) nem helyettesíti, hanem kiegészíti. A PTC ellenállása a küszöbhőmérsékleten hirtelen megugrik, ezért a leoldást pontosan jelzi. A kapcsolás nem működik, ha a két elemet felcserélik.
Hiba 2: A varisztor feszültségosztóként való felfogása. A varisztort a műszaki dokumentációban nem lehet úgy kezelni, mint egy egyszerű fix ellenállást. A hálózati feszültségen nyugalmi állapotban nagy ellenállású, de ha a kiválasztott feszültségszint túl alacsony, állandóan vezet, felmelegszik és tönkremegy. A varisztort a maximális hálózati feszültség fölé kell méretezni.
Hiba 3: Az analóg bemenet feszültségtartományának figyelmen kívül hagyása. A példában szereplő LDR-es osztó sötétben 10,9 V-ot ad, ami egy 0–10 V-os PLC-bemenetet tönkretehet. A szerelő megméri a kimenő feszültséget, de nem számol azzal, hogy a fényerő szélsőséges értékeinél az osztó túlvezérelheti a bemenetet.
1. Igaz-e, hogy a Pt100 ellenállása 100 °C-on kisebb, mint 0 °C-on? Indokold!
2. Miért szükséges feszültségosztó egy NTC és egy PLC analóg bemenete közé?
3. Egy varisztor egy 230 V-os hálózati áramkörben párhuzamosan van kötve a fogyasztóval. Legalább mekkora legyen a varisztor megengedett feszültsége?
4. Mi a különbség az LDR és a fototranzisztor között?
5. Miért veszélyes túl alacsony feszültségű varisztort építeni hálózati körbe?
1. feladat (A). Írd le, mi a különbség az NTC és a PTC hőmérséklet-ellenállás jelleggörbéje között.
2. feladat (A). Nevezz meg két alkalmazást, ahol NTC-t használnak, és két alkalmazást, ahol PTC-t.
3. feladat (B). Egy NTC ellenállása 25 °C-on 47 kΩ, a fix ellenállás 100 kΩ, a tápfeszültség 24 V. Számold ki a kimenő feszültséget 25 °C-on, majd 80 °C-on, ha az NTC ellenállása 80 °C-on 5 kΩ.
4. feladat (B). Egy LDR-es alkonykapcsolóban a fix felső ellenállás 22 kΩ, a tápfeszültség 5 V. Az LDR alsó ellenállása nappal 2 kΩ, sötétben 500 kΩ. Mekkora a kimenő feszültség nappal és sötétben? Értelmezd a két értéket.
5. feladat (C). Egy ipari hűtőszekrényben Pt100 érzékelőt kétvezetékesen, mérőárammal táplálunk; -on , -on jelenik meg. A PLC analóg bemenete . Miért nem köthető közvetlenül? Mit javasolsz?
6. feladat (D). Egy laborban megmérsz egy feszültségosztót: NTC alsó ellenállás, 10 kΩ fix felső, 5 V táp. Mért feszültség 2,3 V. Számítsd ki az NTC pillanatnyi ellenállását, és becsüld meg a hőmérsékletet, ha tudod, hogy az NTC 25 °C-on 10 kΩ és 60 °C-on 2 kΩ. Ellenőrizd a számítást, és írd le, hogyan ellenőriznéd a gyakorlatban.
Önellenőrzés – válaszok: 1. Hamis: a fémek ellenállása hővel nő, tehát a Pt100 a 0 °C-os 100 Ω-ról növekszik; 100 °C-on jellemzően 138,5 Ω körül van. 2. A PLC analóg bemenete feszültséget mér, nem ellenállást; a feszültségosztó az érzékelő ellenállását feszültséggé alakítja. 3. (effektív) , jellemzően AC; az -es egyenáramú varisztorfeszültség a kb. -os csúcsérték fölött, jellemzően (ellenőrizendő: gyártói adatlap). 4. LDR folytonos, lassú; fototranzisztor gyors, logikai. 5. Mert a varisztor a normál hálózati feszültségen is vezetni kezd, tartós áramot vesz fel, felmelegszik, és végül tönkremegy vagy tüzet okozhat.
1. feladat megoldása. Az NTC ellenállása a hőmérséklet növekedésével csökken; a PTC ellenállása egy küszöbhőmérsékletig alig változik, majd hirtelen meredeken megnő.
2. feladat megoldása. NTC: hőmérsékletmérés; bekapcsolási áramlökések korlátozása tápegységekben vagy frekvenciaváltókban. PTC: motorvédelmi leoldás; önregeneráló túláram-biztosíték.
3. feladat megoldása.
25 °C-on:
80 °C-on:
Ellenőrzés: a feszültség csökken, ami NTC-nél helyes.
4. feladat megoldása.
Nappal:
Sötétben:
Nappal alacsony, sötétben magas feszültség jelenik meg; ez invertált jel, amit a PLC programjában figyelembe kell venni. A 0–5 V tartomány itt biztonságos, mert a maximum elvileg 5 V.
5. feladat megoldása. A jelváltozás , ami a -os bemeneti tartomány -a: a PLC felbontása ehhez használhatatlanul durva, és a kétvezetékes bekötésnél a vezeték ellenállása is hibát ad. Javaslat: Pt100 mérőtávadó (3- vagy 4-vezetékes bekötéssel, kimenet vagy ), a skálázást a PLC-ben végezzük (ellenőrizendő: távadó és bemeneti kártya adatlapja).
6. feladat megoldása.
Képlet:
Mivel az NTC ellenállása melegedéskor csökken, a 25 °C-on mért 10 kΩ-nál kisebb 8,52 kΩ a 25 °C-osnál valamivel magasabb hőmérsékletet jelent. A két adott pontból B-paraméteres közelítéssel: , majd , ebből (pontosabban a gyártói R–T táblázatból; a lényeg: 25 °C fölött, kb. 27–29 °C). A gyakorlatban kalibráció: a mérőpontot ismert hőmérsékleten (pl. jég-víz 0 °C, forrásban lévő víz 100 °C) megmérjük, és a mért feszültséget a hőmérséklethez rendeljük.
A hő-, fény- és feszültségfüggő elemek a félvezető-elektronika „érzékszervei”. Az NTC ellenállása a melegedéssel csökken, ezért hőmérsékletmérésre és bekapcsolási áramlökés korlátozására való; a PTC egy küszöb fölé érve hirtelen nagy ellenállású lesz, ezért motorvédelmi leoldásra és önregeneráló biztosítékként tökéletes. A Pt100 platinaszálas, szabványos ipari hőmérő. A fotóellenállást (LDR) a látható fény folytonos érzékelésére, a fototranzisztort gyors, digitális jellegű fénykapukban és optocsatolókban használjuk. A varisztor (VDR) feszültségfüggő ellenállás, amely a túlfeszültség levezetésére szolgál, ezért párhuzamosan kötik a védendő fogyasztóval. Mindegyik elem leggyakoribb bekötése a feszültségosztó, amelyben a kimenő feszültség a két ellenállás arányától függ: . Ha az érzékelő az alsó ellenállás, a kimenő feszültség az érzékelő ellenállásával együtt nő vagy csökken, de nem arányosan; a hőmérsékletet a PLC-ben táblázattal vagy képlettel kell visszaszámolni. A varisztor méretezésénél a legfontosabb, hogy legnagyobb tartós AC üzemi feszültsége (, effektív) meghaladja a legnagyobb tartós hálózati effektív feszültséget, és az egyenáramú varisztorfeszültsége a hálózati csúcsérték fölött legyen, különben a varisztor normál üzem közben is vezetni kezd, felmelegszik és tönkremegy. Az Erősáramú félvezetők: tirisztor, triac, IGBT, MOSFET alfejezetben látni fogjuk, hogy ezek az elemek miként védik a tirisztort, triacot, IGBT-t és MOSFET-et: a varisztor a túlfeszültséget, az NTC a bekapcsolási áramlökést korlátozza, a PTC pedig a túlmelegedést gátolja. A gyakorlatban mindig ellenőrizni kell a csatlakoztatott vezérlő (PLC, mikrokontroller) analóg bemenetének megengedett feszültségtartományát, és a varisztoros, hálózati feszültségű munkát kizárólag feszültségmentesített állapotban szabad végezni.