A túlfeszültség-védelem gyakran az utolsó pillanatban kerül be a költségvetésbe, pedig a legdrágább háztartási gépek, napelemes inverterek és automatizálási vezérlők élettartama múlik rajta. Amikor egy villámcsapás vagy egy hálózati kapcsolási túlfeszültség eléri az épületet, a védőeszköz nélküli fogyasztók szigetelése pillanatok alatt tönkremehet, még akkor is, ha a kismegszakító ki sem old, mert a lezajló jelenség nem túláram, hanem rövid ideig tartó, nagy feszültségcsúcs. Ebben az alfejezetben azt tanuljuk meg, hogyan építsünk be túlfeszültség-védelmi eszközöket (SPD) úgy, hogy azok valóban megvédjék a rájuk bízott berendezéseket.
Képzeld el úgy a túlfeszültség-védelmet, mint egy sorompórendszert: nem elég egyetlen sorompó a bejáratnál, mert aki átjut rajta, az szabadon garázdálkodhat. A villámvédelemben ezért lépcsőzetes védelmet építünk ki, amely fokozatosan csökkenti a túlfeszültség nagyságát. Az épület határán egy robusztus eszköz fogadja a durva impulzust, az alelosztókban egy gyorsabb eszköz a megmaradt energiát, a kényes készülék előtt pedig egy finom védelem az érzékeny elektronikát.
Definíció. A túlfeszültség-védelmi eszköz (SPD, Surge Protective Device) olyan készülék, amely normál üzemi feszültségen nagy ellenállást mutat (gyakorlatilag nem vezet), túlfeszültség hatására viszont kis ellenállásúvá válik, levezeti a föld felé a túlfeszültségből származó áramot, majd a túlfeszültség megszűnte után visszaáll a nem vezető állapotba. A régebbi, köznyelvi elnevezése: túlfeszültség-levezető.
A gyakorlatban három fő típust különböztetünk meg, amelyeket karakterisztikájuk, vizsgálati hullámformájuk és beépítési helyük szerint választunk ki:
T1 (I. osztályú) SPD. A közvetlen villámcsapás energiájának levezetésére tervezett eszköz. Vizsgálata hullámformájú impulzusárammal történik. Jellemző paramétere a levezetőképesség (impulzusáram), amely tipikusan , vagy nagyságrendű lehet. Beépítése a főelosztóban, a zónahatár (LPZ 0 és LPZ 1) átlépésénél indokolt, különösen akkor, ha az épület külső villámvédelmi rendszerrel rendelkezik, vagy a betáplálás szabadvezetéken (légvezetéken) érkezik. (ellenőrizendő: a konkrét gyártói adatlapok és a hatályos szabvány csapásponti követelményei)
T2 (II. osztályú) SPD. A távoli villámcsapások, hálózati kapcsolások által indukált túlfeszültségek kezelésére szolgál. Vizsgálata hullámformával történik. Jellemző paramétere a névleges levezetőképesség és a maximális levezetőképesség . Tipikus értékei között mozognak. Beépítése az alacsonyabb zónahatárokon (például alelosztók, gépi elosztók) szükséges.
T3 (III. osztályú) SPD. Az érzékeny készülékek közvetlen védelmét látja el, például egy dugaszoló aljzatban, informatikai eszköz előtt vagy egy vezérlőszekrényben. Kombinált hullámmal vizsgálják ( feszültség és áram). Feladata a T2-es (vagy T1-es) fokozat után megmaradt, készülékekre már veszélyes feszültség finom szintre csökkentése.
Védelmi jellemzők. Az SPD-k legfontosabb adata nem az, hogy mekkora áramot viselnek el, hanem hogy mekkora feszültséget engednek át a védett berendezés felé. Ezt nevezzük feszültségvédelmi szintnek, jelölése . Minél kisebb , annál jobb a védelem, de egyúttal annál közelebb van a hálózati üzemi feszültséghez. A védelmi szintnek illeszkednie kell a védendő készülék impulzusfeszültség-tűréséhez (). Például egy érzékeny informatikai eszköz értéke lehet, ezért az őt védő SPD-nek legalább értékkel kell rendelkeznie; ez csak szükséges feltétel, mert a készülékre a bekötővezeték feszültsége is rákerül (lásd alább a vezetékhossz hatásának számszerűsítését). A túlfeszültség-védelem akkor hatékony, ha a fokozatok illeszkednek egymáshoz: a durva T1-es már nem enged át magas energiát, a közepes T2-es levágja a feszültség nagy részét, a finom T3-as pedig a készülék biztonságos szintjére szorítja le.
Az SPD beépítése az elosztóban néhány áramköri szabályon múlik. A készüléket a védendő fogyasztói áramkörökkel párhuzamosan kötjük. Bekötési rendszerek: a 3+1 (CT2) kapcsolásban az L–N közé varisztoros modulok, az N–PE közé összegző szikraköz kerül; a 4+0 (CT1) kapcsolásban L–PE és N–PE elemek vannak. TN-C-S rendszerben a szétválasztás után mindkettő alkalmazható, TT-rendszerben a 3+1 szükséges (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-534, gyártói előírás). A V-bekötés ettől független szerelési mód: a fővezeték az SPD kettős kapcsain át halad, így nincs külön bekötővezeték. A háromfázisú 3+1 kapcsolás egyetlen készülékházban három fázis–nulla és egy nulla–PE modult tartalmaz. Az L–N modulok általában feszültségfüggő ellenállást (varisztort), az N–PE modul pedig szikraközt tartalmaz, így a normál üzemi szivárgó áram nem terheli a védőföldet.
Szabály. Az SPD-t lehetőleg V-bekötéssel, vagy ha az nem megoldható, úgy kell felszerelni, hogy az aktív vezető és az SPD közötti bekötővezeték a lehető legrövidebb legyen. A vezeték induktivitása ugyanis megnöveli a védett készülékre jutó feszültséget, mert a levezetés alatt a meredek áramimpulzus a vezeték induktivitásán is feszültséget ejt. A gyakorlatban ajánlott a teljes bekötési hosszt (a sínről az SPD-re és az SPD-ről a PE-sínre) alatt tartani. Ha ez nem megoldható, akkor az SPD-t a védendő fogyasztóhoz közelebb kell helyezni, vagy rövidebb, vastagabb vezetőt kell használni. A rövid vezeték önmagában nem mindig elég (lásd a számításokat), ilyenkor V-bekötés vagy a készülék elé szerelt T3-as SPD szükséges. (ellenőrizendő: a hatályos szerelési szabvány és a gyártó által előírt maximális vezetékhossz)
Tartalék védelem. Minden SPD elé be kell iktatni egy tartalék biztosítót vagy kismegszakítót, amelynek két feladata van: védi a hálózatot az SPD meghibásodása (például élettartam végén bekövetkező rövidzárlata) esetén, és lehetővé teszi az SPD feszültségmentes leválasztását cseréhez. A tartalék védelem névleges árama a gyártó által megadott érték (tipikusan ), és soha nem szabad ezt az értéket túllépni, mert a hibás levezetőt a hálózati védelem nem tudná kellően gyorsan leválasztani.
A bekötővezeték induktivitása a levezetett áram meredekségével arányos feszültséget kelt. Ez a legfontosabb szerelési hiba forrása. A levezetett impulzusáram meredeksége nagyon nagy, tipikusan nagyságrendű (szigorú tanulási érték, a villám első részvillámához közelebbi; a 8/20 µs-os T2-impulzusnál a gyakorlati számítások kisebb meredekséggel, kb. 1 kV/m ökölszabállyal is dolgoznak, ellenőrizendő: gyártói alkalmazási útmutató). Egy hosszú szerelővezeték induktivitása körülbelül . Összefüggés. Az induktivitáson eső feszültség:
Példa. Ha egy T2-es SPD-t hosszú vezetékkel kötünk be, a teljes induktivitás (a hossz az odavezető és visszavezető utat együttesen jelenti, de a példában egyszerű hosszal számolunk). Az impulzus meredeksége . A vezetéken eső feszültség:
Példa. Ugyanez a beépítés, de a bekötővezeték hossza mindössze , így az induktivitás . A feszültségesés ekkor:
A teljes, védett készülékre jutó feszültség a következő:
Ha az SPD védelmi szintje , akkor a hosszú vezetékes megoldásnál , ami tönkreteszi a védendő eszközt. A rövid vezetékes megoldásnál , ami még mindig magas, de már közelebb van a védendő készülék tipikus impulzus-tűréséhez. Ez a példa mutatja, miért nem működik a védelem, ha a levezetőt “madzaggal” kötik be.

Az ábra bal oldalán a hagyományos bekötés látható: az SPD egy hosszú vezetékkel csatlakozik a fázisra és egy hosszúval a PE-re, ezek induktív feszültsége hozzáadódik a védelmi szinthez. V-bekötésnél a fővezeték az SPD kettős kapcsain halad át, így külön bekötővezeték gyakorlatilag nincs. A jobb oldali oszlopok a fenti példák számait mutatják: V-bekötésnél kb. 1,5 kV, 0,5 m-es bekötésnél 6,5 kV, 2 m-esnél 21,5 kV jut a készülékre; a vízszintes vonalak a jellemző impulzustűrések (1,5; 2,5; 4 kV). A HTML-kiadásban a hossz, a meredekség, az és az állítható.
Szabvány. A kisfeszültségű villamos berendezések túlfeszültség-védelmére vonatkozó alapvető követelményeket a Külső és belső villámvédelmi rendszer alfejezet vonatkozó szabványai, valamint a belső villámvédelem kialakítására vonatkozó MSZ EN 62305-4 szabvány, az SPD-kre vonatkozó termékszabvány (MSZ EN 61643-sorozat) és az épületvillamos berendezések kiválasztását tárgyaló MSZ HD 60364-5-53 előírásai tartalmazzák. A szabványok előírják a fokozatolt védelmet, az energiaközi koordinációt, a feszültségvédelmi szint illesztését a védendő készülékekhez, valamint a tartalék védelem alkalmazását. A konkrét határértékeket, táblázatokat és beépítési távolságokat mindig a hatályos kiadás és a gyártói műszaki dokumentáció alapján kell ellenőrizni. (ellenőrizendő: a szabványok aktuális kiadásai és azok pontos hivatkozási számai)
Egy lakásfelújítás során a tulajdonos kérésére az elosztóba egy hálózati feszültségű T2-es SPD-t tettek. A szerelő a készüléket a főkapcsoló utáni gyűjtősínről, külön tartalék kismegszakítón át táplálta, a bekötővezeték azonban a szokásosnál hosszabb volt, mert a készülék a sor végére került. Pár hónappal később egy zivatart követően a házban a kazán vezérlőelektronikája és egy drága TV a szigetelésromlás miatt meghibásodott, miközben a kismegszakítók nem oldottak le. A hiba oka nem a kismegszakítóban, hanem a levezető hatékonyságában volt. A hosszú bekötővezeték induktivitása miatt a túlfeszültség nagy része nem a földbe, hanem a belső hálózatra jutott, mert a levezető kapcsain összeadódott a és a vezetéken eső feszültség. A javítás során az SPD-t a tartalék biztosító mellé, a gyűjtősínekre szerelték, V-bekötéssel, -nél rövidebb bekötővezetékkel, a kazán elé pedig T3-as SPD-t is tettek (a szigorú -es értékkel már is -ot adna, ami a kazánelektronikának sok lehet). Az új rendszer már megfelelően védte a belső hálózatot.
Cél: A túlfeszültség-védelmi eszköz biztonságos, szabványos és hatékony beszerelése.
Eszközök és anyagok: T2-es moduláris SPD, rögzítőelemek, -es vezetékek, megfelelő névleges áramú tartalék kismegszakító, csavarhúzó, nyomaték-kulcs, feszültségmérő, vezetékjelölők.
Biztonsági korlát. A feladat hálózati feszültségű elosztóban végzett munka, amelyet csak jogosult, arra képesített személy végezhet. Tanuló önállóan ne végezze.
Az öt biztonsági szabály ebben az elosztóban: 1. Lekapcsolás: Az elosztó főkapcsolóját ki kell kapcsolni. Ha az SPD a főkapcsoló előtt van, a leválasztás a mérőhely utáni (vagy az elosztói engedélyes által kezelt) ponton történik; mérés előtti (elszámolási) részre a szerelő nem csatlakozhat. 2. Visszakapcsolás elleni biztosítás: A lekapcsolt kismegszakítót le kell lakatolni vagy eltávolítani a helyéről. 3. Feszültségmentesség ellenőrzése: Előzetesen ellenőrzött kétpólusú feszültségvizsgálóval (nem fázisceruzával) minden vezető között (L1–L2, L2–L3, L1–L3, Lx–N, Lx–PE, N–PE) ellenőrizni kell a feszültségmentességet, a vizsgálót a mérés előtt és után ismert forráson ellenőrizve. 4. Földelés és rövidre zárás: A kisfeszültségű elosztóban ez jellemzően nem alkalmazható, de ha a technológia előírja, a gyártói előírás szerint kell eljárni; egyébként a munkautasítás szerint járj el. 5. Szomszédos feszültség alatt álló részek lefedése: Az elosztó felső, feszültség alatt álló sínjeit (ha nem oldható le) szigetelő takarólappal le kell takarni.
Beszerelési lépések:
Kopás- és állapotjelzés, csere. Az SPD-k kopó alkatrészek. Minden levezetett túlfeszültség roncsolja a belső félvezetőt (varisztort). A készülékek ezért állapotjelzővel rendelkeznek: a zöld szín az üzemképes állapotot, a piros jelzés (a mechanikus ablakban megjelenő piros mező) a csereszükségletet jelzi. A cseréhez le kell kapcsolni a tartalék biztosítót, ki kell húzni a modult a talpból, és be kell pattintani az új modult. A lecserélt modult tilos tovább használni, mert már nem nyújt védelmet. Figyelem. Az SPD állapotjelzőjét minden elosztói vizsgálat alkalmával ellenőrizni kell.
Hosszú bekötővezeték. A leggyakoribb hiba, amikor az SPD-t a sor végére, a védendő fogyasztóktól távollévő sínre szerelik, és a bekötővezeték tekercsszerűen fel van hurkolva. Helyes gyakorlat: az SPD közvetlenül a tartalék biztosítóra, a PE-sín fölé kerül, minimális, egyenes vezetékkel.
A tartalék biztosító elhagyása. Vannak, akik közvetlenül a gyűjtősínről táplálják az SPD-t, mert “nincs szükség rá”. Helyes gyakorlat: a tartalék biztosító látja el az SPD-t rövidzárlat ellen, ha az élettartama végén zárlatossá válik. Tartalék védelem nélkül a főkapcsoló vagy a mérőhelyi biztosítás oldana le, és az egész épület áram nélkül marad, vagy a hibás SPD tüzet okozhat.
T3-as alkalmazása T2-es nélkül. Egy érzékeny informatikai hálózat elé önmagában T3-as SPD-t tesznek, miközben a főelosztóban nincs T2-es. Helyes gyakorlat: a T3-as csak kiegészítő védelem. A nagyenergiájú túlfeszültség tönkreteszi a kis teherbírású T3-as eszközt, mielőtt az le tudná vezetni a túlfeszültséget.
Válaszok a Megoldások elején.
1. feladat (A) Sorold fel a három SPD-típust (T1, T2, T3), és mondd meg, melyiket hova kell beépíteni jellemzően.
2. feladat (A) Egy T2-es SPD bekötővezetékének teljes hossza , induktivitása . A levezetett áram meredeksége . Mekkora feszültség esik a bekötővezetéken?
3. feladat (B) Egy lakóépület főelosztójában T2-es SPD-t szerelnek, légvezetékes a betáplálás. Van-e szükség T1-es védésre is? Indokold a választ a védelmi zónákkal és a hullámformákkal!
4. feladat (B) Rajzold le egy háromfázisú hálózat 3+1 kapcsolású SPD bekötését, V-bekötéssel. Jelöld az L1, L2, L3, N, PE vezetékeket és a tartalék biztosítót!
5. feladat (C) Egy érzékeny orvostechnikai műszer impulzus-tűrése . A T2-es SPD értéke . A bekötővezeték hossza , a levezetett áram meredeksége . Megvédi-e az SPD a műszert? Számítsd ki a hatásos feszültséget, és indokold a választ!
6. feladat (D) Egy elosztóban a T2-es SPD-t a főkapcsolóról közvetlenül, tartalék biztosító nélkül kötötték be. Milyen kockázatot jelent ez, és mit kellene tenni a javításhoz?
Önellenőrzés – válaszok 1. a T1-es (I. osztályú) SPD impulzusáram-levezetőképessége ( hullámmal vizsgálva), míg a T2-es (II. osztályú) SPD névleges levezetőképessége ( hullámmal vizsgálva). 2. Igaz, de ez csak szükséges feltétel: a készülékre a bekötővezeték feszültsége is jut, ezért a valódi feltétel (tartalékkal; a gyakorlatban gyakran , ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-534). 3. Az SPD-t ki kell cserélni, mert elvesztette védelmi képességét. A cseréhez le kell kapcsolni a tartalék biztosítót. 4. A hosszabb vezeték nagyobb induktivitást jelent, ami a meredek áramimpulzus hatására nagy feszültséget ejt a vezetéken, ami hozzáadódik a védelmi szinthez, és rontja a védelmet. 5. A tartalék kismegszakító az SPD élettartam végén bekövetkező zárlatától védi a hálózatot, és lehetővé teszi az SPD feszültségmentes cseréjét.
1. feladat megoldása T1: főelosztóban, közvetlen villámcsapásnak kitett épületeknél (légvezetékes betáp, külső villámvédelem). T2: alelosztókban (LPZ 1-LPZ 2 zónahatár). T3: közvetlenül az érzékeny készülék előtt (LPZ 2-LPZ 3 zónahatár).
2. feladat megoldása Adott: , , . . A vezetéken feszültség esik, ami nagyon magas, ezért rövidebb vezeték kell.
3. feladat megoldása Igen, szükség van T1-es védésre. A légvezetékes betáplálás az LPZ 0A zónába tartozik, ahol közvetlen villámcsapás érheti a vezetéket. A hullámformájú impulzus energiája olyan nagy, hogy a T2-es () SPD nem képes azt elviselni, tönkremegy. A főelosztóba T1-es SPD-t kell szerelni, amely után már a T2-es fokozat is biztonságosan működik.
4. feladat megoldása A kapcsolási rajz a fentebb bemutatott 3+1 kapcsolást tükrözi. Háromfázisú rendszerben a tartalék biztosító hárompólusú vagy három egypólusú kismegszakító lehet, amelynek kimeneteiről az L1, L2, L3 fázisok az SPD megfelelő kapcsaira csatlakoznak. Az SPD N kapcsa a nullasínre, a PE kapcsa a védőföld-sínre kötendő. A kötéseknek a lehető legrövidebbeknek kell lenniük.
5. feladat megoldása Adott: , , , . Először számoljuk ki a vezetéken eső feszültséget: , . A hatásos feszültség: . Mivel , az SPD így nem védi meg a műszert. A -os tűréshez kellene. Már a -es bekötés is -ot adna, tehát ennél a meredekségnél a hossz csökkentése önmagában nem elég: ha nem érhető el, V-bekötés (kettős kapocs) vagy a műszer elé szerelt T3-as SPD szükséges (ellenőrizendő: MSZ HD 60364-5-534, gyártói alkalmazási útmutató).
6. feladat megoldása Tartalék biztosító nélkül az SPD fázisvédelme (varisztor) az élettartama végén zárlatossá válik, és a zárlati áramot a hálózati előtétvédelem (pl. a mérőhelyi biztosító vagy a főkapcsoló) nem képes elég gyorsan megszakítani, ami tüzet okozhat az elosztóban. Javításként az SPD elé a gyártó által előírt értékű (pl. ) tartalék kismegszakítót kell szerelni, és az SPD bekötővezetékét a lehető legrövidebbre kell vágni.
A túlfeszültség-védelmi eszközök (SPD) lépcsőzetes védelmet nyújtanak, típusukat a védendő zóna határozza meg. A T1-es (I. osztályú) a közvetlen villámcsapás energiáját vezeti le, a T2-es (II. osztályú) az indukált túlfeszültségeket kezeli, a T3-as (III. osztályú) pedig az érzékeny készülékek előtti finom védelmet látja el. A védelem hatékonyságát a feszültségvédelmi szint () és a bekötővezeték induktivitása határozza meg. A hosszú bekötővezeték a meredek áramimpulzus hatására jelentős feszültséget ejt (), amely hozzáadódik a védelmi szinthez, és tönkreteheti a védendő eszközt. Ezért az SPD-t mindig közvetlenül a tartalék biztosítóra, a lehető legrövidebb vezetékkel, lehetőleg V-bekötéssel kell kötni. Az SPD kopó alkatrész, állapotjelzője alapján cserélni kell. Ezt a védelmi koordinációt alkalmazzuk a Napelemes rendszerek és háztartási méretű kiserőmű alfejezetben az inverter védelménél is.
A szövegben szereplő szabványhivatkozások – MSZ EN 62305-4, MSZ EN 61643-sorozat, MSZ HD 60364-5-53 – aktuális kiadását ellenőrizni kell. Az SPD-kre vonatkozó paraméterek (, , , ) és a bekötővezetékre vonatkozó -es ajánlás gyártói és szabványi adatokon alapuló tanulási érték, amelyet a kiadás előtt a hatályos előírásokkal és a konkrét termékek műszaki adatlapjaival egyeztetni kell. A példákban szereplő hullámformák (, ) és a vezeték induktivitásának értéke tipikus, szemléltető adat.