37.4 Erősáramú félvezetők: tirisztor, triac, IGBT, MOSFET

37.4.1 Motiváció

A villamos hajtások és fogyasztók korszerű szabályozásában nem elég a mechanikus kapcsoló vagy a hagyományos mágneskapcsoló: a motor fordulatszámát fokozatmentesen kell változtatni, a fűtést zajtalanul kell szabályozni, vagy egy lámpa fényerejét kell finoman állítani. Egy 5,5 kW-os szellőzőmotornál vagy egy 2 kW-os izzószálnál nem használhatunk egyszerű ellenállásos fokozatkapcsolót, mert az óriási hőt termel, és nem szabályozható finoman. Az erősáramú félvezetők – a tirisztor, a triac, a MOSFET és az IGBT – elektronikus kapcsolóként másodpercenként akár ezerszer vagy százezerszer is képesek ki- és bekapcsolni a terhelést, miközben a vezérlésükhöz csak nagyon kis teljesítmény szükséges. Szerelőként ezeket az elemeket nem feltétlenül forrasztjuk, hanem kész készülékekben – lágyindítóban, frekvenciaváltóban, fényerő-szabályozóban, szilárdtestrelében – találkozunk velük, és a bekötésükhöz, paraméterezésükhöz, valamint a hibakereséshez értenünk kell a működésüket.

37.4.2 Szemléletes kép

Képzeljünk el egy hagyományos mágneskapcsolót: ha a tekercsére 24 V egyenfeszültséget adunk, a záróérintkezők mechanikusan összezáródnak, és a főáramkörben folyhat az áram. Ha a tekercs feszültségét megszüntetjük, a kapcsoló kinyit, és az áram megszakad. Az erősáramú félvezető kapcsoló ehhez hasonló, de nincs benne mozgó alkatrész: a kapcsolást a kristály belsejében lévő töltéshordozók vezérlik. A tirisztor olyan, mint egy reteszelő mágneskapcsoló, amely bekapcsolás után addig vezet, amíg a főáramkör áramát külsőleg meg nem szüntetik. A MOSFET és az IGBT ezzel szemben olyan, mint egy nagy frekvencián működő precíziós kapcsoló, amelynél a vezérlőelektródára (gate) adott feszültség határozza meg, hogy a főáramkör vezet-e.

A leggyakoribb erősáramú félvezetők működését a következő szakaszok ábrái mutatják (a tirisztor jelleggörbéje és a triacos fényerő-szabályozó rajza), katalógusadataikat a „Jelleggörbék és katalógusadatok” szakasz foglalja össze: a tirisztor és a triac hálózati frekvencián (50 Hz) kapcsol, az IGBT és a MOSFET pedig nagyfrekvenciás, impulzusszélesség-modulált (PWM) jelekkel.

37.4.3 Erősáramú félvezetők alapfogalmai

37.4.3.1 Tirisztor (SCR) – működés, begyújtás, kioltás

A tirisztor (Silicon Controlled Rectifier, SCR) egy négyrétegű, p-n-p-n szerkezetű, három kivezetésű félvezető eszköz. Kivezetései: anód (A), katód (K) és vezérlőelektróda (gate, G). A tirisztor a hagyományos diódától abban különbözik, hogy pozitív anód-katód feszültségnél sem vezet mindaddig, amíg a gate-re pozitív gyújtóimpulzust nem adunk. A begyújtás után a tirisztor reteszelődik (bekapcsolt állapotban marad), és a gate-áram megszűnése után is addig vezet, amíg a főáram az anód és a katód között a tartóáram (holding current, IHI_H) alá nem csökken. Gyakran használt hasonlat: a tirisztor úgy viselkedik, mint egy ajtó, amelyet a gate kinyit, de amelyet csak a másik oldalról lehet bezárni – az áram megszüntetésével.

A tirisztor jelleggörbéje a következő ábrán látható: a pozitív anód-katód irányban a gate-impulzus előtt a tirisztor nagy impedanciával rendelkezik (nyitóirányú zárási, ún. előre zárási szakasz), a begyújtás után pedig a nyitóirányú karakterisztika meredeken zuhan, és nagyon kis feszültségeséssel vezet. A negatív irányban a tirisztor mindig zár, hacsak a feszültség a letörési feszültséget meg nem haladja (ezt az üzemi tartományban elkerüljük).

Statikus változat (mint a PDF-ben)Tirisztor jelleggörbe: zárási és vezetési ágak, gyújtás gate-árammal
A tirisztor sematikus IA(UAK)I_A(U_{AK}) jelleggörbéje: záróirányú szakasz letöréssel, előre zárási szakasz az átbillenési feszültségig (IGI_G = 0, illetve növekvő gate-árammal kisebb UBOU_{BO}), vezetési ág IHI_H tartó- és ILI_L reteszelőárammal

Az ábra sematikus (nem katalógusadat): a harmadik síknegyedben a kis záróáram az URRMU_{RRM} feletti letörésig; az első síknegyedben az előre zárási szakasz, amelyről a tirisztor az átbillenési feszültségnél (UBOU_{BO}) a vezetési ágra ugrik – nagyobb gate-áramnál már kisebb anód–katód feszültségnél. A vezetési ágon kb. 1–1,5 V esik a tirisztoron, és az áram az IHI_H tartóáram alá csökkenve oltja ki. A HTML-kiadásban a gate-áram csúszkával állítható, és látszik, hogyan mozdul az átbillenési pont.

A tirisztor kioltása váltakozó áramú hálózatban a természetes kommutációval történik: amikor a feszültség félhulláma nullához közelít, a tirisztor árama a tartóáram (IHI_H) alá csökken, és ha a gate-re többé nem adunk impulzust a következő félhullámban, a tirisztor lezár. Egyenáramú körben a kioltáshoz külön oltókört kell alkalmazni (kényszerkommutáció), ami bonyolultabbá teszi az alkalmazást – ezért a tirisztort elsősorban hálózati frekvenciájú, váltakozó áramú áramkörökben használjuk.

Definíció. A tirisztor olyan háromkivezetésű, négyrétegű félvezető kapcsolóelem, amely pozitív anód-katód feszültségnél gate-impulzus hatására begyújtható, begyújtás után reteszelődik, és csak a főáram tartóáram alá csökkenésével oltható ki.

Szabály. A tirisztor begyújtásához a gate és a katód közé pozitív feszültségimpulzust kell adni, legalább a kapcsolási időre. A begyújtás feltétele a pozitív anód-katód feszültség és a megfelelő gate-áram.

37.4.3.2 Triac – kétirányú tirisztor

A triac (TRIode for Alternating Current) két antipárhuzamosan kötött tirisztor egyetlen kristályban. Két főkivezetése az A1 (vagy MT1) és az A2 (vagy MT2), valamint a gate (G). A triac a váltakozó áram mindkét félhullámában képes begyújtható lenni, ezért az AC-szabályozások – például fényerő-szabályozó (dimmer), fűtésszabályozó, egyfázisú motorfordulatszám-szabályozó – leggyakoribb eleme. A triac az A2 (MT2) és a gate polaritása szerint négy kvadránsban gyújtható. A négykvadránsos típusoknál a IV. kvadráns a legkevésbé érzékeny; a háromkvadránsos (snubber nélküli) típusok a IV. kvadránsban nem gyújthatók, ezért a vezérlést az I–II–III kvadránsra tervezzük (ellenőrizendő: adatlap).

A triac alkalmazása a fázishasításos szabályozásban a legjellemzőbb. A fázishasításos fényerő-szabályozó működése: az RC-kör fáziskésleltetést hoz létre, és amikor a diac (kétirányú triggerdióda) átütési feszültségét eléri, a triac gate-jére gyújtóimpulzust ad. Az izzó fényerejét a begyújtási szög (α\alpha) határozza meg: minél később gyújtjuk be a triacot a félhullámban, annál kevesebb időn keresztül folyik áram, és annál kisebb az átlagos teljesítmény.

Az alábbi kapcsolási rajz egy egyszerű fázishasításos fényerő-szabályozót mutat. A potenciométer (R) és a kondenzátor (C) időállandót ad, a diac pedig a triac gate-jét vezérli.

Fényerő-szabályozó kapcsolási rajza: a triac a fázisvezetőben, sorosan az izzóval; az RC-tag és a snubber a triaccal párhuzamos, a diac a gate-et vezérli
Fázishasításos fényerő-szabályozó: L → F1 → Lz zavarszűrő → T1 triac (A2–A1) → E1 izzó → N; R1–C1 RC-tag a triaccal párhuzamosan, D1 diac az R1–C1 pontból a gate-re, R2–C2 snubber

A rajzon a triac a fázisvezetőben (L) van, az F1 biztosító és az izzó között, sorosan az izzóval; az izzó másik kivezetése a nullavezetőre (N) csatlakozik. A triac tehát nem az izzó és az N közé kerül: a kapcsolót (a szabályozó elemet) mindig a fázisvezetőbe kötjük. Az R1 potenciométer és a C1 kondenzátor soros RC-tagja a triac A2 és A1 kivezetése közé kerül; a C1 feszültsége a diacon (D1) át a triac gate-jére jut. Az R2–C2 soros tag a triacot védő snubber.

Megjegyzés. A rajzon T1 a triac, D1 a diac (kétirányú triggerdióda), Lz a zavarszűrő tekercs, az R2–C2 soros tag pedig a kapcsolási feszültségcsúcsokat csillapító snubber.

Szabály. A fázishasításos szabályozásnál a triacot a hálózati feszültség nullátmenetéhez képest szögben (α\alpha, 0°–180°) gyújtjuk. Az α\alpha növelésével a kimeneten megjelenő effektív feszültség csökken.

37.4.3.3 MOSFET és IGBT – nagyfrekvenciás teljesítménykapcsolók

A MOSFET (Metal-Oxide-Semiconductor Field-Effect Transistor) olyan feszültségvezérelt, unipoláris tranzisztor, amelynél a gate és a source közé adott feszültség (UGSU_{GS}) nyitja vagy zárja a csatornát a drain és a source között. Mivel a gate szinte ideális szigetelő, a MOSFET gate-árama közel nulla, a kapcsolási sebessége pedig nagyon nagy – akár több százezer kapcsolás másodpercenként. Az erősáramú MOSFET-eknek azonban a nagy feszültségeknél viszonylag nagy a bekapcsolási (csatorna) ellenállása, ami nagy áramoknál jelentős vezetési veszteséget okoz.

Az IGBT (Insulated Gate Bipolar Transistor) egy hibrid elem: a vezérlése a MOSFET-hez hasonlóan feszültségvezérelt (gate-emitter, UGEU_{GE}), a kimeneti része viszont bipoláris tranzisztorhoz hasonló kollektor-emitter áramúttal dolgozik. Az IGBT a MOSFET-hez képest nagyobb feszültségen és nagyobb áramon kapcsolható, és a vezetési feszültségesése telítéskor (UCE(sat)U_{CE(sat)}) kisebb, viszont lassabb, mint a MOSFET. Ezért az IGBT a mai frekvenciaváltók, szünetmentes tápegységek és ipari inverterek alapvető kapcsolóeleme, a MOSFET pedig a gyors, kis és közepes teljesítményű tápegységekben, DC-DC átalakítókban és egyenáramú motorvezérlőkben gyakori.

Definíció. A MOSFET feszültségvezérelt, unipoláris félvezető kapcsoló, ahol a gate–source feszültség határozza meg a drain–source csatorna vezetését. Az IGBT feszültségvezérelt, bipoláris teljesítmény-félvezető, amely a MOSFET gyors vezérlését és a bipoláris tranzisztor nagy áramú kimenetét egyesíti.

37.4.4 Jelleggörbék és katalógusadatok

Az erősáramú félvezetők katalógusadatai a munkapont és a biztonságos üzem meghatározásához szükségesek. A főbb paraméterek:

Szabály. A katalógusadatokat mindig az aktuális gyártói adatlapokból kell kiolvasni, és a tervezésnél a legrosszabb üzemállapotra (maximális feszültség, maximális áram, maximális melegedés) kell méretezni. A határértékek túllépése a félvezető azonnali tönkremeneteléhez vezet.

37.4.5 Veszteségek és hűtés

A félvezető kapcsolóban kétféle veszteség keletkezik:

  1. Vezetési veszteség (PcP_c): az átfolyó áram és a nyitóirányú feszültségesés szorzata. MOSFET-nél Pc=ID2⋅RDS(on)P_c = I_D^2 \cdot R_{DS(on)}, IGBT-nél Pc≈IC⋅UCE(sat)P_c \approx I_C \cdot U_{CE(sat)}.
  2. Kapcsolási veszteség (PswP_{sw}): a be- és kikapcsolás során az áram és a feszültség együtt változik, ezért a kapcsolási energia (EonE_{on}, EoffE_{off}) minden kapcsolásnál hővé alakul. A kapcsolási veszteség arányos a kapcsolási frekvenciával: Psw=(Eon+Eoff)⋅fswP_{sw} = (E_{on} + E_{off}) \cdot f_{sw}.

A teljes veszteség: Ptot=Pc+PswP_{tot} = P_c + P_{sw}. Az elem hatásos hűtését hűtőbordával és gyakran ventilátorral kell biztosítani. A hűtőborda méretezése a félvezető megengedett maximális réteghőmérséklete (jellemzően 150 °C a szilíciumnál, ellenőrizendő) és a környezeti hőmérséklet alapján történik. A gyakorlatban a hűtőborda méretét a gyártói diagramokból választjuk ki.

Szabály. Minden erősáramú félvezetőt a katalógusban megadott hőellenállás és maximális réteghőmérséklet figyelembevételével kell hűteni. A hűtőborda és a félvezető közé hővezető pasztát vagy szigetelő fóliát kell tenni, és a rögzítőcsavarokat az előírt nyomatékkal kell meghúzni.

37.4.6 Szabványi vonatkozások

Szabvány. A félvezetők katalógusadatai és vizsgálati módszerei a nemzetközi IEC (MSZ EN) 60747 sorozatba tartoznak, amely a félvezető eszközök általános követelményeit rögzíti (ellenőrizendő: pontos szám és hatályos kiadás). A frekvenciaváltókra a termékszabvány az MSZ EN 61800 sorozat (villamos biztonság: -5-1, EMC: -3), a lágyindítókra és félvezetős kontaktorokra (SSR) az MSZ EN 60947-4-2, illetve -4-3; a gépek villamos berendezéseire az MSZ EN 60204-1 vonatkozik. A felharmonikus-kibocsátás határértékei: MSZ EN 61000-3-2 (legfeljebb 16 A fázisáramú készülékek) és MSZ EN 61000-3-12 (16 A felett, 75 A-ig) (ellenőrizendő: aktuális szabványkiadás és alkalmazási tartomány).

37.4.7 Kidolgozott példák

1. példa (B) – Fázishasításos teljesítményszabályozás számítása.
Egy 230 V, 1 kW névleges teljesítményű izzószálas fűtőbetétet fázishasításos triackal szabályozunk. A begyújtási szög α=45∘\alpha = 45^\circ. Becsüljük meg a kimeneti feszültség effektív értékét és a betét tényleges teljesítményét, ha a fűtőbetét ellenállása állandó!

Megoldás.
A fázishasításos, teljes hullámú szabályozásnál a kimeneti effektív feszültség ohmos terhelésnél pontosan:
Uout=Uin⋅1−απ+sin⁡(2α)2π. U_{\text{out}} = U_{\text{in}} \cdot \sqrt{1 - \frac{\alpha}{\pi} + \frac{\sin(2\alpha)}{2\pi}}.
Itt Uin=230VU_{\text{in}} = 230\,\text{V} és α=45∘=π/4\alpha = 45^\circ = \pi/4.
Behelyettesítve:
απ=45180=0,25,sin⁡(2α)=sin⁡(90∘)=1. \frac{\alpha}{\pi} = \frac{45}{180} = 0{,}25, \quad \sin(2\alpha) = \sin(90^\circ) = 1.
Uout=230V⋅1−0,25+12π≈230V⋅0,75+0,159≈230V⋅0,9535≈219,3V. U_{\text{out}} = 230\,\text{V} \cdot \sqrt{1 - 0{,}25 + \frac{1}{2\pi}} \approx 230\,\text{V} \cdot \sqrt{0{,}75 + 0{,}159} \approx 230\,\text{V} \cdot 0{,}9535 \approx 219{,}3\,\text{V}.
A betét ellenállása névlegesen: R=U2/P=2302/1000≈52,9ΩR = U^2 / P = 230^2 / 1000 \approx 52{,}9\,\Omega.
A teljesítmény: Pout=Pn⋅(Uout/Uin)2=1000W⋅0,909≈909WP_{\text{out}} = P_n \cdot (U_{\text{out}}/U_{\text{in}})^2 = 1000\,\text{W} \cdot 0{,}909 \approx 909\,\text{W}.
(A valós érték kissé eltér: a triacon kb. 1 V esik, és az izzószál ellenállása a hőmérséklettel változik.)

2. példa (C) – IGBT teljesítményveszteség és hűtőborda.
Egy frekvenciaváltó kimeneti fokozatában egy IGBT félvezető IC=40AI_C = 40\,\text{A} áramot kapcsol, UCE(sat)=1,8VU_{CE(sat)} = 1{,}8\,\text{V} telítési feszültséggel. A kapcsolási frekvencia fsw=4kHzf_{sw} = 4\,\text{kHz}, a be- és kikapcsolási energia összege Eon+Eoff=6mJE_{on} + E_{off} = 6\,\text{mJ}. A kitöltési tényező D=0,5D = 0{,}5.
Számítsuk ki a vezetési, a kapcsolási és a teljes veszteséget, majd becsüljük meg a szükséges hűtőborda hőellenállását, ha a megengedett félvezető-réteghőmérséklet Tj=125∘CT_j = 125\,^\circ\text{C}, a környezeti hőmérséklet Ta=40∘CT_a = 40\,^\circ\text{C}, és a félvezető saját hőellenállása Rth(j−c)=0,4K/WR_{th(j-c)} = 0{,}4\,\text{K/W}!

Megoldás.
A vezetési veszteség a kitöltési tényezővel súlyozva:
Pc=IC⋅UCE(sat)⋅D=40A⋅1,8V⋅0,5=36W. P_c = I_C \cdot U_{CE(sat)} \cdot D = 40\,\text{A} \cdot 1{,}8\,\text{V} \cdot 0{,}5 = 36\,\text{W}.
A kapcsolási veszteség:
Psw=(Eon+Eoff)⋅fsw=6mJ⋅4000Hz=24W. P_{sw} = (E_{on} + E_{off}) \cdot f_{sw} = 6\,\text{mJ} \cdot 4000\,\text{Hz} = 24\,\text{W}.
A teljes veszteség:
Ptot=36W+24W=60W. P_{tot} = 36\,\text{W} + 24\,\text{W} = 60\,\text{W}.
A maximális hőmérséklet-különbség a réteg és a környezet között:
ΔT=125∘C−40∘C=85K. \Delta T = 125\,^\circ\text{C} - 40\,^\circ\text{C} = 85\,\text{K}.
A teljes megengedett hőellenállás:
Rth(total)=ΔTPtot=8560≈1,42K/W. R_{th(total)} = \frac{\Delta T}{P_{tot}} = \frac{85}{60} \approx 1{,}42\,\text{K/W}.
A hűtőborda és a félvezető közötti termikus ellenállás jellemzően 0,10{,}1–0,5K/W0{,}5\,\text{K/W} (ellenőrizendő: gyártói adat). Tegyük fel, hogy a tok és a hűtőborda közötti hővezető réteg (paszta vagy szigetelőfólia) hőellenállása Rth(c-s)=0,2K/WR_{\text{th(c-s)}} = 0{,}2\,\text{K/W}. Ekkor a hűtőborda maximális hőellenállása:
Rth(sink)=1,42K/W−0,4K/W−0,2K/W=0,82K/W. R_{th(sink)} = 1{,}42\,\text{K/W} - 0{,}4\,\text{K/W} - 0{,}2\,\text{K/W} = 0{,}82\,\text{K/W}.
Tehát olyan hűtőbordát kell választani, amelynek a hőellenállása legfeljebb 0,8K/W0{,}8\,\text{K/W}.

37.4.8 Valós életbeli alkalmazás

Eset. Egy 7,5 kW-os háromfázisú szellőzőmotor közvetlen indításakor a védőkapcsoló időnként leoldott, és a mechanikus hajtás kardáncsuklója erősen kopott. A karbantartó villanyszerelő a direktkapcsolást egy háromfázisú lágyindítóra cserélte. A lágyindító minden fázisban két antipárhuzamos tirisztort tartalmazott, így a motor feszültségét a begyújtási szög fokozatos csökkentésével 0-ról a névleges értékre emelte. Az indítási áramlökés körülbelül a felére csökkent, a mechanikai rántás megszűnt, a hálózati feszültségletörés indításkor kisebb lett. Felfutás után az áthidaló mágneskapcsoló zár, a motor üzemi fogyasztása nem változott (a lágyindító nem energiatakarékossági eszköz, csak az indítást szelídíti). A szerelőnek a bekötés során figyelnie kellett a tirisztoros modul hűtőbordájára, a gyártó által előírt kábelezésre, valamint arra, hogy a vezérlőjelet vivő törpefeszültségű (például 24 V-os) jelkábelt ne vezesse a motor tápkábelével azonos kötegben, mert a felharmonikusok zavart okozhatnak a vezérlésben.

Tanulság. Az erősáramú félvezetős készülékek beüzemelésekor a készülék kapcsolási rajzát, a gyártói táp- és vezérlőkábel-ajánlást, valamint a szellőzést, hűtést mindig ellenőrizni kell, mert a tirisztoros/IGBT-s teljesítményfokozat melegedése és az elektromágneses zavarás sokkal jelentősebb, mint egy mágneskapcsolónál.

37.4.9 Tipikus hibák

  1. A tirisztort a gate-impulzus megszüntetésével akarják kikapcsolni. A tirisztor reteszelődik; egyenáramú körben a gate-impulzus megszüntetése nem oltja ki, az áramot a főáramkörben kell a tartóáram alá csökkenteni. Váltakozó áramú körben ez a félhullám végén automatikusan megtörténik.
  2. A triac fényerő-szabályozót a nulla vezetőbe kötik. A szabályozót mindig a fázisvezetőbe kell kötni, hogy a terhelés ne maradjon feszültség alatt kikapcsolt állapotban sem. A nulla felőli ki-be kapcsolás munkavédelmi szempontból tilos, és a szabályozó is hamis nullátmenetet érzékelhet.
  3. Az IGBT/MOSFET hűtőbordáját hővezető paszta nélkül szerelik fel. A hőellenállás megnő, a félvezető túlmelegszik, és idő előtt tönkremegy. A hűtőborda felszerelésénél a gyártó által előírt nyomatékot és szigetelő alátétet kell használni.
  4. A MOSFET gate-jét hosszú, árnyékolatlan vezetékkel vezérlik. A gate nagy bemeneti impedanciája miatt a kapcsolási zajok vagy statikus feltöltődés a gate-szigetelés átütését okozhatja. A gate-kört rövid, csavart érpárral vagy árnyékolt kábellel kell bekötni, és gyakran egy 10–100 Ω-os soros ellenállást kell beiktatni (ellenőrizendő: gyártói ajánlás).

37.4.10 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A tirisztor begyújtás után akkor is vezet, ha a gate-áramot megszüntetjük. Indokold!
  2. Melyik két félvezető elem alkalmas váltakozó áramú fázishasításos szabályozásra, és mi a különbség a kapcsolási képességükben?
  3. Egy MOSFET gate–source feszültsége UGS=5VU_{GS} = 5\,\text{V}, a drain-áram ID=10AI_D = 10\,\text{A}, a csatorna ellenállása RDS(on)=0,05ΩR_{DS(on)} = 0{,}05\,\Omega. Mennyi a vezetési veszteség?
  4. Miért kell az IGBT-t nagyobb kapcsolási frekvenciánál jobban hűteni, mint ugyanakkora áramú, de kisebb frekvencián kapcsoló tirisztort?
  5. Egy szilárdtestrelé (SSR) kimenetén a kikapcsolt állapotban is folyik néhány mA szivárgó áram. Ez melyik félvezető jellemzője, és miért lehet veszélyes?

37.4.11 Feladatok

1. feladat (A). Sorold fel a tirisztor három kivezetését, és magyarázd el, mi a feltétele a begyújtásnak és a kioltásnak!

2. feladat (A). Mi a lényegi különbség a triac és a tirisztor között az áramvezetés irányát tekintve?

3. feladat (B). Egy fázishasításos fényerő-szabályozó Uin=230VU_{\text{in}} = 230\,\text{V} hálózatról üzemel. A begyújtási szög α=90∘\alpha = 90^\circ. Számítsd ki a terhelésen megjelenő effektív feszültséget a fenti képlettel, és hasonlítsd össze a teljes hullámú, α=0∘\alpha = 0^\circ-os értékekkel!

4. feladat (B). Egy frekvenciaváltó IGBT fokozatában IC=25AI_C = 25\,\text{A}, UCE(sat)=1,6VU_{CE(sat)} = 1{,}6\,\text{V}, a kitöltési tényező D=0,7D = 0{,}7, a kapcsolási frekvencia fsw=8kHzf_{sw} = 8\,\text{kHz}, a kapcsolási energia összege Eon+Eoff=4mJE_{on} + E_{off} = 4\,\text{mJ}. Számítsd ki a vezetési, a kapcsolási és a teljes veszteséget!

5. feladat (C). Miért használnak egy modern, 90 kW-os ipari ventilátor fordulatszám-szabályozásához inkább IGBT-s frekvenciaváltót, mint tirisztoros fázishasításos szabályozót? Foglald össze a működési elv és a hálózati visszahatás szempontjából!

6. feladat (D). Egy villanyszerelő egy egyfázisú fűtőbetétet szilárdtestrelével (SSR) akar szabályozni. A relé kimenetén kikapcsolt állapotban 3 mA szivárgó áramot mér. A fűtőbetét 230 V, 500 W (R ≈ 106 Ω). Számítsd ki a kikapcsolt állapotban a betéten disszipálódó szivárgási teljesítményt, és indokold, miért kell a szerelőnek leválasztó kapcsolót (szakaszolót, megszakítót) is beiktatnia a karbantartáshoz!

37.4.12 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Igaz. A tirisztor reteszelődik, a gyújtás után a vezetést a főáram tartja fenn, a gate-áram megszűnése nem szakítja meg az áramot.
  2. A tirisztor egyirányú, a triac kétirányú. A tirisztor egyirányú: a két félhullám szabályozásához két antipárhuzamosan kötött tirisztor kell; a triac egyetlen tokban mindkét irányban vezérelhető.
  3. P=I2R=102⋅0,05=5WP = I^2R = 10^2 \cdot 0{,}05 = 5\,\text{W}.
  4. Az IGBT-ben minden kapcsoláskor a kapcsolási energia hővé alakul. A kapcsolási veszteség a frekvenciával arányos: Psw=Esw⋅fP_{sw} = E_{sw} \cdot f. A tirisztor csak 50 Hz-cel (vagy 100 Hz-cel) kapcsol, az IGBT pedig több kHz-cel, ezért utóbbinál a kapcsolási veszteség sokkal nagyobb.
  5. A szilárdtestrelé kimenete rendszerint triac vagy tirisztor. A kikapcsolt állapotban a félvezető záróárama (szivárgó áram) néhány mA. Ez a terhelésen átfolyik, és hibavédelmi (régi szóval: érintésvédelmi) szempontból veszélyes lehet, mert a fogyasztó kapcsain zárlat nélkül is megjelenhet feszültség, ha a terhelést valaki a relé kimenete mögött megérinti.

Feladatok – válaszok

1. feladat. Anód (A), katód (K), gate (G). A begyújtás feltétele a pozitív anód-katód feszültség és a gate-re adott pozitív gyújtóimpulzus. A kioltás feltétele az anódáram tartóáram alá csökkenése.

2. feladat. A tirisztor csak pozitív anód-katód irányban vezet, a triac mindkét irányban, tehát a váltakozó áram mindkét félhullámában képes vezetni.

3. feladat.
Uin=230VU_{\text{in}} = 230\,\text{V}, α=90∘\alpha = 90^\circ.
Uout=230⋅1−90180+sin⁡(180∘)2π=230⋅1−0,5+0=230⋅0,5≈162,6V. U_{\text{out}} = 230 \cdot \sqrt{1 - \frac{90}{180} + \frac{\sin(180^\circ)}{2\pi}} = 230 \cdot \sqrt{1 - 0{,}5 + 0} = 230 \cdot \sqrt{0{,}5} \approx 162{,}6\,\text{V}.
α=0∘\alpha = 0^\circ-nál: 1−0+0=1\sqrt{1 - 0 + 0} = 1, tehát 230V230\,\text{V}. A 90°-os begyújtásnál a terhelés effektív feszültsége a névleges 70,7%-a.

4. feladat.
Pc=IC⋅UCE(sat)⋅D=25⋅1,6⋅0,7=28W. P_c = I_C \cdot U_{CE(sat)} \cdot D = 25 \cdot 1{,}6 \cdot 0{,}7 = 28\,\text{W}.
Psw=4mJ⋅8000Hz=32W. P_{sw} = 4\,\text{mJ} \cdot 8000\,\text{Hz} = 32\,\text{W}.
Ptot=28+32=60W. P_{tot} = 28 + 32 = 60\,\text{W}.

5. feladat.
A tirisztoros fázishasításos szabályozás a hálózati frekvencián (50 Hz) kapcsol, ezért a kimeneti feszültség hullámalakja erősen torz, sok alacsony frekvenciás felharmonikust termel, ami hálózati visszahatást, motorzúgást, rezgést és többletveszteséget okoz. A fázishasításos szabályozás ráadásul csak a feszültség csökkentésére alkalmas, a frekvencia állandó marad. Az IGBT-s frekvenciaváltó ezzel szemben a feszültséget és a frekvenciát együtt változtatja (U/f szabályozás), a kimeneti jel PWM-szinuszos, így a motor nyomatéka jobb, a hálózati felharmonikusok kisebbek, és a fordulatszám széles tartományban, folyamatosan szabályozható.

6. feladat.
A szivárgó áram: Is=3mA=0,003AI_s = 3\,\text{mA} = 0{,}003\,\text{A}.
A betét szivárgási teljesítménye:
R=U2P=2302500≈105,8Ω,Ps=Is2⋅R=0,0032⋅105,8≈0,00095W≈0,95mW. R = \frac{U^2}{P} = \frac{230^2}{500} \approx 105{,}8\,\Omega,\quad P_s = I_s^2 \cdot R = 0{,}003^2 \cdot 105{,}8 \approx 0{,}00095\,\text{W} \approx 0{,}95\,\text{mW}.
Ez a teljesítmény önmagában nem melegíti számottevően a betétet, viszont a kikapcsolt állapotban a betét kivezetésein megjelenő feszültség:
Us=Is⋅R=0,003⋅105,8≈0,32V. U_s = I_s \cdot R = 0{,}003 \cdot 105{,}8 \approx 0{,}32\,\text{V}.
(Az SSR tényleges szivárgási teljesítménye ennél nagyobb is lehet, mert a triac záróárama feszültségfüggő.) A szivárgó áram miatt a fogyasztó kapcsai soha nem tekinthetők feszültségmentesnek: lekötött terhelésnél az SSR kimenete a szivárgóáram miatt közel a teljes hálózati feszültségre (≈ 230 V a nullához képest) „feltöltődhet”, a félvezető nem biztosít galvanikus leválasztást, és zárlatosra is meghibásodhat. Ezért a karbantartáshoz a félvezető relé elé mindig be kell iktatni egy mechanikus leválasztó kapcsolót (szakaszolót, megszakítót), és csak annak lekapcsolása, visszakapcsolás elleni biztosítása és a feszültségmentesség ellenőrzése után szabad a fogyasztóhoz nyúlni.

37.4.13 Rövid összefoglaló

Az erősáramú félvezetők – a tirisztor, a triac, a MOSFET és az IGBT – a modern villamos hajtások és teljesítményszabályozók kapcsolóelemei. A tirisztor négyrétegű, reteszelő elem, amely pozitív anód-katód feszültségnél gate-impulzussal gyújtható, és a főáram tartóáram alá csökkenésével oltható ki. A triac két antipárhuzamos tirisztor egyetlen tokozásban, ezért a váltakozó áram mindkét félhullámában vezet. A fázishasításos szabályozás során a begyújtási szög (α\alpha) határozza meg a kimeneti effektív feszültséget; a fényerő-szabályozók és fűtésszabályozók alapelve ez. A MOSFET és az IGBT feszültségvezérelt, nagyfrekvenciás kapcsolók. A MOSFET gyors, kis ellenállású elem, az IGBT pedig nagy feszültségre és nagy áramra tervezett, a MOSFET vezérlését és a bipoláris tranzisztor kimenetét ötvözi. A kapcsolási veszteség a frekvenciával arányos, ezért a nagyfrekvenciás inverterek hűtése kritikus. A katalógusadatok – URRMU_{RRM}, UCE(sat)U_{CE(sat)}, RDS(on)R_{DS(on)}, IGTI_{GT}, QGQ_G – a munkapont és a biztonságos üzem meghatározásához szükségesek. Ezt a tudást a következő, Egyenirányítók, szűrők, stabilizátorok, kapcsolóüzemű táp és PFC című alfejezetben használjuk fel, ahol a tápegységekben működő félvezető kapcsolásokat vizsgáljuk meg.

Továbbvitt eredmény. A tirisztor és a dióda működésének ismerete (begyújtás, tartóáram, kioltás) alapozza meg az Egyenirányítók, szűrők, stabilizátorok, kapcsolóüzemű táp és PFC alfejezetben az egyenirányító hidak és a kapcsolóüzemű tápegységek működésének megértését.