37.2 Tranzisztorok és kapcsoló üzem

37.2.1 Motiváció: miért kell a tranzisztor a szerelőnek?

Egy PLC kimenete vagy egy mikrovezérlős vezérlőpanel általában néhány tíz milliampert tud kiadni, miközben a mágneskapcsoló, relé, izzó vagy szelep sokszor ennél lényegesen nagyobb áramot igényel. Ha a szerelő a PLC-kimenetet közvetlenül terheli, a kimenet meghibásodhat. A tranzisztor ezt a problémát úgy oldja meg, hogy kis vezérlőárammal vagy kis vezérlőfeszültséggel nagyobb terhelőáramot kapcsol. A villanyszerelői gyakorlatban tehát a tranzisztort legtöbbször kapcsolóként használjuk, nem hangerősítőként. Ugyanakkor a helyes kapcsolóüzemhez ismerni kell a tranzisztor erősítő jellegét, mert csak akkor tudjuk biztosan kinyitni vagy lezárni.

37.2.2 Szemléletes kép: egy árammal vagy feszültséggel vezérelt kapcsoló

A legegyszerűbb hasonlat: a bipoláris tranzisztor egy olyan kapcsoló, amelyet bázisárammal vezérelnek, míg a MOSFET egy olyan kapcsoló, amelyet a kapura adott feszültség vezérel. A kapcsolóüzemű tranzisztor lényege, hogy vagy teljesen lezárt, vagy teljesen kinyitott állapotban van. A közbülső, részben vezető állapotban a tranzisztoron jelentős feszültség és áram egyszerre eshet, ami felesleges melegedést okoz.

A következő rajz egy NPN tranzisztorral meghajtott relét mutat. A Q1 tranzisztor szabványos rajzjellel szerepel, de kapcsolóüzemben vezérelt kapcsolóként működik: a teljes fizikai belső felépítésnél itt fontosabb a kapcsolási szerep. A K1 relétekerccsel párhuzamosan kötött V1 dióda a kikapcsoláskor fellépő induktív feszültséglöketet vezeti le.

NPN tranzisztor relé meghajtása kapcsolóüzemben - A Q1 NPN tranzisztor szabványos rajzjellel (B bázis, C kollektor, E emitter; az emitternyíl az áramirányt mutatja). Ha az S1 zár, az R1 ellenálláson és a B–E átmeneten át bázisáram folyik a 0 V felé, a C–E szakasz bezár, és a K1 tekercs áramot kap (+24 V → K1 → Q1 C–E → 0 V). A V1 szabadonfutó dióda záróirányban áll (katódja a +24 V-on), és a kikapcsoláskor fellépő induktív feszültséglöketet vezeti le. Alapállapot: S1 és Q1 nyitva.

A rajz működése: ha az S1 kapcsoló bezár, a bázisköri áram folyik Q1 bázis-emitter körén keresztül. Q1 ekkor kinyit (vezet), telítésbe kerül, a kollektor-emitter feszültsége kicsi lesz, és a K1 relétekerccsel soros kör zárul. A relé meghúz, a főáramköri érintkezői pedig kapcsolják a tényleges fogyasztót.

37.2.3 A bipoláris tranzisztor felépítése és áramai

Definíció. A bipoláris tranzisztor (bipolar junction transistor, BJT) háromrétegű, két PN-átmenetet tartalmazó félvezető eszköz. NPN tranzisztor esetén két N-típusú réteg között egy vékony P-típusú bázisréteg van, PNP tranzisztornál a rétegsorrend fordított. A három kivezetés neve: kollektor (C), bázis (B) és emitter (E).

NPN tranzisztorban a kollektoráram a kollektorból az emitter felé folyik, a bázisáram a bázisból az emitter felé folyik. PNP tranzisztorban az áramirányok megfordulnak. A szerelői gyakorlatban a kapcsolások többsége NPN tranzisztort használ, mert azt a pozitív tápfeszültséghez képest a negatív ágban, azaz „lent” egyszerű bekapcsolni.

Összefüggés. A bipoláris tranzisztor nagyjelű, egyenáramú erősítési tényezője:

β=ICIB \beta = \frac{I_C}{I_B}

ahol ICI_C a kollektoráram, IBI_B pedig a bázisáram. Egy másik, ritkábban használt tényező:

α=ICIE \alpha = \frac{I_C}{I_E}

A két tényező kapcsolata:

β=α1−α \beta = \frac{\alpha}{1-\alpha}

Az emitteráram a két áram összege:

IE=IC+IB I_E = I_C + I_B

Szilíciumtranzisztornál a nyitott bázis-emitter átmeneten közelítőleg:

UBE≈0,6…0,7V U_{BE} \approx 0{,}6\ldots 0{,}7\,\text{V}

Ez azért fontos a szerelőnek, mert a bázisköri ellenállás számításakor a vezérlőfeszültségből ezt le kell vonni.

Példa. Ha egy NPN tranzisztor kollektorárama IC=100mAI_C = 100\,\text{mA}, bázisárama pedig IB=1mAI_B = 1\,\text{mA}, akkor az erősítési tényező:

β=100mA1mA=100 \beta = \frac{100\,\text{mA}}{1\,\text{mA}} = 100

Ez azt jelenti, hogy a kollektoráram ebben a munkapontban százszorosa a bázisáramnak.

A β\beta gyártási szórással, hőmérséklettel és kollektorárammal változik. Egy adott típusnál a gyártó általában minimum és maximum értéket is megad. A kapcsolóüzemi méretezésnél mindig a legkisebb garantált erősítési tényezőt kell használni, mert azzal a legnagyobb bázisáramot kapjuk, és így a tranzisztor biztosan telítésbe kerül. A pontos értéket a gyártói adatlap tartalmazza (ellenőrizendő: gyártói adatlap).

37.2.4 Alapkapcsolások és munkapont

A tranzisztor három kivezetéséből az egyik a bemeneti és kimeneti kör közös pontja. A gyakorlatban három alapkapcsolást különböztetünk meg:

A munkapont azt az egyenfeszültségű és egyenáramú állapotot jelenti, amely körül a tranzisztor egy erősítőben működik. A munkapontot a munkaponti kollektorárammal ICQI_{CQ} és a munkaponti kollektor-emitter feszültséggel UCEQU_{CEQ} adjuk meg. A kapcsolóüzemben viszont a tranzisztort nem ebben a közbülső tartományban akarjuk tartani, hanem csak a záró és a telítési állapot között mozgatjuk.

A kollektorköri ellenállással terhelt közös emitteres fokozat egyenáramú munkapontját a terhelő egyenes írja le. Ha a kollektorkor tápfeszültsége UTU_T, a kollektor-ellenállás pedig RCR_C, akkor:

UT=UCE+ICRC U_T = U_{CE} + I_C R_C

Ebből a kollektoráram:

IC=UT−UCERC I_C = \frac{U_T - U_{CE}}{R_C}

Ez az egyenlet a rajzon egy egyenest ad. A munkapont ezen az egyenesen helyezkedik el. Kapcsolóüzemben a Q1 lezárt állapotban az egyenes alsó végpontjában, telítésben az egyenes felső, bal oldali tartományában van.

37.2.5 A tranzisztor mint kapcsoló: bekapcsolás (telítés), lezárás, meghajtás

A tranzisztoros relémeghajtásnál a kollektoráramot a terhelés határozza meg. Ha például a relé tekercse 24 V-on 60 mA-t vesz fel, akkor a tranzisztornak ezt a 60 mA-t kell kapcsolnia. Ahhoz, hogy a tranzisztor biztosan telítésbe kerüljön, a bázisáramnak legalább akkorának kell lennie, mint:

IB,min=ICβmin I_{B,\min} = \frac{I_C}{\beta_{\min}}

A gyakorlatban ennél nagyobb bázisáramot állítunk be, hogy a tranzisztor biztosan telítésbe kerüljön. A túlvezérlési tényezőt kk-val jelölve:

IB=k⋅ICβmin I_B = k \cdot \frac{I_C}{\beta_{\min}}

ahol kk tipikusan 2–5 közötti érték. A telítési állapotban a kollektor-emitter feszültség kicsi, szilícium-kisteljesítményű tranzisztoroknál jellemzően:

UCE,sat≈0,1…0,3V U_{CE,\text{sat}} \approx 0{,}1\ldots 0{,}3\,\text{V}

Ez az érték is típusfüggő, ezért a konkrét adatot a gyártói adatlapból kell venni (ellenőrizendő: gyártói adatlap).

Ha a tranzisztor jól telítésbe került, a rajta disszipált teljesítmény:

PC=UCE,sat⋅IC P_C = U_{CE,\text{sat}} \cdot I_C

Ez általában kicsi. Ha viszont a bázisáram kevés, a tranzisztor a részben vezető, aktív tartományban marad, a kollektor-emitter feszültsége nagyobb lesz, és a teljesítményveszteség megnő. Például 60mA60\,\text{mA} kollektoráramnál 0,2V0{,}2\,\text{V} telítési feszültséggel a veszteség:

PC=0,2V⋅0,06A=12mW P_C = 0{,}2\,\text{V} \cdot 0{,}06\,\text{A} = 12\,\text{mW}

Ha viszont a tranzisztor aktív tartományban marad, és a kollektor-emitter feszültség 5V5\,\text{V} lenne, akkor:

PC=5V⋅0,06A=300mW P_C = 5\,\text{V} \cdot 0{,}06\,\text{A} = 300\,\text{mW}

Ez egy kisteljesítményű tokozásnál már jelentős melegedést okozhat. Ezért a kapcsolóüzemben a cél a határozott lezárás és a határozott telítés.

37.2.6 Kidolgozott példa: bázisellenállás méretezése relé vezérléséhez

Adott:
- Uvez=5VU_{vez} = 5\,\text{V} vezérlőfeszültség, például PLC vagy mikrovezérlő kimenete;
- relétekercs: Urelé=24VU_{\text{relé}} = 24\,\text{V}, Irelé=60mAI_{\text{relé}} = 60\,\text{mA};
- tranzisztor legkisebb erősítési tényezője βmin=100\beta_{\min} = 100;
- nyitott bázis-emitter feszültség UBE≈0,7VU_{BE} \approx 0{,}7\,\text{V};
- túlvezérlési tényező k=3k = 3.

Keresett: a bázisköri ellenállás RBR_B értéke.

Számítás:

IC=60mA I_C = 60\,\text{mA}

IB,min=ICβmin=60mA100=0,6mA I_{B,\min} = \frac{I_C}{\beta_{\min}} = \frac{60\,\text{mA}}{100} = 0{,}6\,\text{mA}

A biztos telítéshez:

IB=k⋅IB,min=3⋅0,6mA=1,8mA I_B = k \cdot I_{B,\min} = 3 \cdot 0{,}6\,\text{mA} = 1{,}8\,\text{mA}

A bázisköri ellenállás:

RB=Uvez−UBEIB=5V−0,7V1,8mA R_B = \frac{U_{vez} - U_{BE}}{I_B} = \frac{5\,\text{V} - 0{,}7\,\text{V}}{1{,}8\,\text{mA}}

RB=4,3V0,0018A≈2390Ω R_B = \frac{4{,}3\,\text{V}}{0{,}0018\,\text{A}} \approx 2390\,\Omega

A legközelebbi E12-es szabványos érték 2,2kΩ2{,}2\,\text{k}\Omega vagy 2,7kΩ2{,}7\,\text{k}\Omega. Szabványos értékkel a kisebb ellenállás nagyobb bázisáramot ad, tehát 2,2kΩ2{,}2\,\text{k}\Omega választása biztonságosabb.

Ellenőrzés: RB=2,2kΩR_B = 2{,}2\,\text{k}\Omega esetén a tényleges bázisáram:

IB=4,3V2200Ω≈1,95mA I_B = \frac{4{,}3\,\text{V}}{2200\,\Omega} \approx 1{,}95\,\text{mA}

Ezzel a βmin\beta_{\min} mellett is garantáltan kapcsolható (telítésben tartható) legnagyobb kollektoráram:

IC,max=βminIB=100⋅1,95mA=195mA I_{C,\max} = \beta_{\min} I_B = 100 \cdot 1{,}95\,\text{mA} = 195\,\text{mA}

Ez nagyobb, mint a relé 60mA60\,\text{mA}-es árama, tehát a tranzisztor biztosan telítésbe kerül. A bázisellenállás teljesítménye:

PRB=IB2RB=(0,00195A)2⋅2200Ω≈8,4mW P_{RB} = I_B^2 R_B = \left(0{,}00195\,\text{A}\right)^2 \cdot 2200\,\Omega \approx 8{,}4\,\text{mW}

Ez egy hagyományos 0,25W0{,}25\,\text{W}-os ellenállással bőven megfelel. ∎

37.2.7 Második számítás: 24 V-os vezérlőjellel

Ugyanezt a relét sokszor nem 5 V-os elektronika, hanem 24 V-os vezérlőjel hajtja meg. Ilyenkor a bázisellenállás nagyobb lesz, mert a vezérlőfeszültségből ugyanúgy le kell vonni a 0,7V0{,}7\,\text{V} bázis-emitter feszültséget.

Adott:
- Uvez=24VU_{vez} = 24\,\text{V};
- UBE=0,7VU_{BE} = 0{,}7\,\text{V};
- cél: IB=3mAI_B = 3\,\text{mA}, hogy a tranzisztor határozottan telítsen;
- IC=60mAI_C = 60\,\text{mA}, βmin=100\beta_{\min} = 100.

Számítás.

RB=24V−0,7V3mA=23,3V0,003A≈7767Ω R_B = \frac{24\,\text{V} - 0{,}7\,\text{V}}{3\,\text{mA}} = \frac{23{,}3\,\text{V}}{0{,}003\,\text{A}} \approx 7767\,\Omega

Szabványos E12-es érték: 6,8kΩ6{,}8\,\text{k}\Omega (a 37.2.6 szabálya szerint a kisebb érték nagyobb bázisáramot ad, ezért biztonságosabb).

Ellenőrzés: 6,8kΩ6{,}8\,\text{k}\Omega ellenállással:

IB=23,3V6800Ω≈3,43mA I_B = \frac{23{,}3\,\text{V}}{6800\,\Omega} \approx 3{,}43\,\text{mA}

A βmin\beta_{\min} mellett kapcsolható kollektoráram:

IC,max=100⋅3,43mA≈343mA I_{C,\max} = 100 \cdot 3{,}43\,\text{mA} \approx 343\,\text{mA}

Ez is bőven elegendő a 60mA60\,\text{mA}-es relétekercshez. A bázisellenállás itt egy 0,25W0{,}25\,\text{W}-os alkatrész lehet, mert a rajta disszipált teljesítmény:

PRB=(0,00343A)2⋅6800Ω≈80mW P_{RB} = \left(0{,}00343\,\text{A}\right)^2 \cdot 6800\,\Omega \approx 80\,\text{mW}

37.2.8 A kimeneti jelleggörbék és a munkapont

Az NPN tranzisztor kimeneti jelleggörbéje a kollektoráramot mutatja a kollektor-emitter feszültség függvényében, különböző bázisáramok mellett. A görbék bal oldali, meredek szakasza a telítési tartomány, ahol a kollektoráram erősen függ a kollektor-emitter feszültségtől. A jobb oldali, közel vízszintes szakasz az aktív tartomány, ahol a kollektoráram elsősorban a bázisáramtól függ.

NPN tranzisztor kimeneti jelleggörbéi (szemléltető) - Tipikus, kis jelű NPN tranzisztorra jellemző, szemléltető katalógusjellegű adatsor; a tényleges görbét mindig a gyártói adatlap adja meg. A bal oldali meredek rész a telítési tartomány, a jobb oldali közel vízszintes tartomány az aktív tartomány.

Az ábrán látható, hogy minél nagyobb a bázisáram, annál magasabban fut a kimeneti görbe. Az ábra egy kisjelű tranzisztor görbéit mutatja (néhány mA); a 60mA60\,\text{mA}-es relémeghajtásnál ugyanez a kép érvényes nagyobb áramléptékben: olyan bázisáramot kell választani, amelynek görbéje a telítési tartományban is eléri a 60mA60\,\text{mA}-t. A méretezésnél ezért használjuk a βmin\beta_{\min} értékét, és adunk túlvezérlést.

37.2.9 MOSFET alapok és relémeghajtás

Definíció. A MOSFET (metal-oxide-semiconductor field-effect transistor) unipoláris, feszültségvezérelt tranzisztor. Az N-csatornás MOSFET drain (D), gate (G) és source (S) kivezetéssel rendelkezik. A gate és a csatorna között szigetelő oxidréteg van, ezért a kapu egyenfeszültség hatására gyakorlatilag nem vesz fel folyamatos áramot.

N-csatornás MOSFET akkor kezd vezetni, ha a gate-source feszültség meghaladja a küszöbfeszültséget:

UGS>UGS,th U_{GS} > U_{GS,\text{th}}

(Angol adatlapokon VGSV_{GS}, VGS(th)V_{GS(th)} néven szerepel.)

A küszöbfeszültség típustól függően néhány tized volttól több voltig terjedhet. A szerelői gyakorlatban ezért logikai szintű MOSFET-et kell választani, ha 3,3 V-os vagy 5 V-os mikrovezérlő közvetlenül hajtja. A pontos küszöbfeszültséget a gyártói adatlap tartalmazza (ellenőrizendő: gyártói adatlap).

A MOSFET bekapcsolt állapotában a drain-source ellenállás RDS,onR_{DS,\text{on}} kicsi, jellemzően néhány tíz milliohm. A vezetési veszteség:

PD=ID2⋅RDS,on P_D = I_D^2 \cdot R_{DS,\text{on}}

Egy relé vagy mágnesszelep meghajtásánál az N-csatornás MOSFET-et a terhelés alsó, negatív oldalába kötik, a source-ot a negatív tápfeszültségre, a drain-t a terhelés másik végére. A gate-en soros ellenállást és egy kapu-lezáró ellenállást szokás alkalmazni. A gate-soros ellenállás a nagy kapacitív töltőáramot és az esetleges nagyfrekvenciás berezgést csillapítja. A lezáró ellenállás pedig gondoskodik arról, hogy a vezérlőjel hiányában a gate ne lebegjen.

A MOSFET statikus vezérléséhez gyakorlatilag nincs szükség teljesítményt adó kapuáramra, csak a be- és kikapcsolás során kell feltölteni a gate-kapacitást. A szükséges átlagos kaputöltő áram nagyságrendileg:

Ig≈Qgtkapcs I_g \approx \frac{Q_g}{t_{\text{kapcs}}}

ahol QgQ_g a gyártó által megadott összes kaputöltés, tkapcst_{\text{kapcs}} pedig a kívánt kapcsolási idő. A konkrét értékeket mindig a gyártói adatlap szerint kell ellenőrizni (ellenőrizendő: MOSFET adatlap).

37.2.10 Szabványos jelölés és a rajz olvasata

A rajzokon a bipoláris tranzisztort a bázisra merőleges vastag vonallal és a kollektor–emitter közötti vezetési vonallal jelölik, az emitternél nyíl mutatja az áramirányt. A MOSFET jele a gate szigetelését külön jelölt negyedik réteggel mutatja. A bekötésnél a jelképekből viszont nem a tok lábkiosztása derül ki, ezért a tényleges kivezetéseket mindig a tok adatlapjáról kell leolvasni.

A relémeghajtó kapcsoláson a tranzisztor kollektora vagy drainje a terhelés alsó ágába kerül, a terhelés másik vége a pozitív tápfeszültségre csatlakozik. A bázisköri ellenállás a vezérlőfeszültség és a tranzisztor közé kerül. A soros vezérlőkapcsoló, nyomógomb vagy PLC-kimenet ezt a bázisköri áramkört kapcsolja.

37.2.11 Továbbvitt eredmény

Továbbvitt eredmény. A tranzisztoros meghajtás, a bázisellenállás méretezése és a telítéses kapcsolóüzem itt bemutatott módszere kell a Hő-, fény- és feszültségfüggő elemek és érzékelők alfejezethez, ahol a hőmérséklet-, fény- vagy feszültségfüggő elemek jelét tranzisztoros fokozattal alakítjuk át relé vagy jelzőlámpa működtetésére.

37.2.12 Valós életbeli alkalmazás

Egy vezérlőszekrényben a PLC 24 V-os kimenete egy mágneskapcsoló tekercsét akarta vezérelni. A tekercs árama 250mA250\,\text{mA} volt, a PLC-kimenet viszont csak 100mA100\,\text{mA}-t tudott volna szolgáltatni. A szerelő először egy kis NPN tranzisztoros meghajtópanelt épített be, de a bázisellenállást elhagyta. A PLC-kimenet a bázis-emitter diódán keresztül gyakorlatilag rövidre záródott a 0 V-os (negatív) sínre: a kimenet feszültsége kb. 0,7 V-ra esett, az áramot csak a kimenet belső korlátozása szabta meg, a kimenet túlterhelődött, a tranzisztor is melegedett, és a meghajtás néhány kapcsolás után bizonytalanul működött.

A javítás során a szerelő az adott tranzisztor adatlapjából kikeresett βmin\beta_{\min} értéket, a tekercsáramból meghatározta a szükséges bázisáramot, és megfelelő bázisellenállást épített be (βmin=100\beta_{\min} = 100 és k=3k = 3 mellett IB=3⋅250mA/100=7,5mAI_B = 3 \cdot 250\,\text{mA}/100 = 7{,}5\,\text{mA}, RB≈(24−0,7)V/7,5mA≈3,1kΩR_B \approx (24 - 0{,}7)\,\text{V}/7{,}5\,\text{mA} \approx 3{,}1\,\text{k}\Omega, a kerekített szabványos érték 2,7kΩ2{,}7\,\text{k}\Omega; szemléltető βmin\beta_{\min} (ellenőrizendő: a tranzisztor adatlapja)). A kollektoráramot a mágneskapcsoló tekercsével sorba kötötte, a védődiódát pedig a tekercscsel párhuzamosan úgy, hogy a katód a pozitív tápfeszültség felé essen. A próba után a tranzisztor hideg maradt, a PLC-kimenet terhelése pedig kb. 88–9mA9\,\text{mA} volt, jóval a 100mA100\,\text{mA}-es határ alatt.

Biztonsági korlát. Ipari vezérlőszekrényben a 24 V-os elektronika mellett gyakran 230/400 V-os hálózati feszültségű részek is vannak. Az ilyen munkát csak jogosult személy végezheti, feszültségmentesítés és a munkavégzési szabályok betartása mellett. A tanuló 230/400 V-os hálózaton önállóan ne gyakoroljon.

37.2.13 Tipikus hibák

1. hiba: a bázisellenállás elhagyása.
A PLC vagy mikrovezérlő kimenete 24 V vagy 5 V feszültségű, a nyitott bázis-emitter átmenet viszont csak kb. 0,7 V-ot enged. Elmaradó ellenállásnál a vezérlőáramot csak a kimenet belső ellenállása korlátozza, ami túlterhelést és tönkremenetelt okoz.

2. hiba: a védődióda elhagyása.
A relétekercs induktivitás. Amikor a tranzisztor lezár, a tekercs árama hirtelen meg akar szűnni, és a tekercsen a tápfeszültségnél jóval nagyobb feszültség indukálódik. Ez a tranzisztort átütheti. A tekercscel ellentétes irányú, párhuzamos dióda ezt a feszültséget levezeti.

3. hiba: a tranzisztort a részben vezető tartományban használják.
Ha a bázisáram túl kicsi, a tranzisztor nem telít, a kollektor-emitter feszültség nagy marad, és a tranzisztor melegszik. Ilyenkor a bázisellenállást kisebbre kell választani, vagy a bázisáramot más módon növelni.

4. hiba: MOSFET-nél a lebegő gate.
Ha a gate nem kap határozott lezáró feszültséget, a szigetelt kapu feszültsége zajtól, statikus feltöltődéstől változhat, és a MOSFET véletlenszerűen bekapcsolhat. A gate-re nagy ellenállású, néhány tíz kilohmos lezáró ellenállást kell tenni a source felé.

37.2.14 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy egy NPN tranzisztor telítéséhez a bázisáramot elegendő pontosan β\beta-val kiszámolni, és a túlvezérlés felesleges?
  2. Miért kell a relétekerccsel párhuzamosan diódát kötni a tranzisztoros meghajtásban?
  3. Számítsa ki a bázisáramot, ha a bázisellenállás 1,5kΩ1{,}5\,\text{k}\Omega, a vezérlőfeszültség 5V5\,\text{V}, és UBE=0,7VU_{BE} = 0{,}7\,\text{V}!
  4. Melyik alapkapcsolás ad fázisfordított kimeneti jelet?
  5. Mi a különbség a bipoláris tranzisztor és a MOSFET vezérlése között?

37.2.15 Feladatok

1. feladat (A)
Nevezze meg a bipoláris tranzisztor három kivezetését, és írja fel a kollektoráram, bázisáram és emitteráram közötti áramegyenletet!

2. feladat (A)
Egy tranzisztor bázisárama 0,4mA0{,}4\,\text{mA}, kollektorárama 120mA120\,\text{mA}. Mekkora a β\beta erősítési tényező?

3. feladat (B)
Méretezzen bázisellenállást NPN tranzisztoros relémeghajtáshoz!
Adott: Uvez=5VU_{vez} = 5\,\text{V}, UBE=0,7VU_{BE} = 0{,}7\,\text{V}, reléáram 120mA120\,\text{mA}, βmin=120\beta_{\min} = 120, túlvezérlési tényező k=4k = 4.
Határozza meg a szükséges bázisáramot, az ellenállást, és válasszon E12-es szabványos értéket! Ellenőrizze a telítést!

4. feladat (B)
A kapcsolási rajzon az NPN tranzisztor kollektora a relétekercs alsó végére, emittere a negatív tápfeszültségre csatlakozik. A tekercscel párhuzamos dióda katódja a pozitív tápfeszültséghez kapcsolódik. Mi történik az S1 vezérlőkapcsoló nyitásakor, és miért védi a dióda a tranzisztort?

5. feladat (C)
Egy szerelő a relétekercset közvetlenül a PLC 24 V-os kimenetére kötötte. A PLC-kimenet legfeljebb 100mA100\,\text{mA}-t bír, a relétekercs árama 250mA250\,\text{mA}. Mi a hiba? Rajzolja le szavakkal vagy kapcsolási vázlattal a helyes, tranzisztoros meghajtást!

6. feladat (D)
Egy NPN tranzisztoros relémeghajtásnál a tápfeszültség 24V24\,\text{V}, a relétekercs ellenállása 400Ω400\,\Omega. A tranzisztor kollektor-emitter feszültségét megmérve bekapcsolt vezérlésnél 8V8\,\text{V}-ot kapunk. A relé nem húz meg. Mi lehet a hiba? Milyen ellenőrző mérést végezne, és mi a várható jó érték?

37.2.16 Megoldások

37.2.16.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A β\beta értéke gyártási szórással, hőmérséklettel és munkaponttal változik. A megbízható kapcsolóüzemhez a βmin\beta_{\min} értéket kell alapul venni, és a bázisáramot túlvezérléssel kell növelni.
  2. A relétekercs induktív terhelés. Kikapcsoláskor az induktivitás a tranzisztorra veszélyes feszültséglöketet hoz létre. A párhuzamos védődióda ezt a feszültséget korlátozza, és a tekercsáramnak zárt kört ad, amelyben az lecseng.
  3. IB=5V−0,7V1500Ω≈2,87mAI_B = \frac{5\,\text{V} - 0{,}7\,\text{V}}{1500\,\Omega} \approx 2{,}87\,\text{mA}.
  4. A közös emitteres kapcsolás ad fázisfordított jelet: ha a bázisfeszültség nő, a kollektorfeszültség csökken.
  5. A bipoláris tranzisztor áramvezérelt: a bázisáram szabályozza a kollektoráramot. A MOSFET feszültségvezérelt: a gate-source feszültség nyitja vagy zárja a csatornát, a gate statikus árama gyakorlatilag nulla.

37.2.16.2 Feladatok megoldásai

1. feladat (A)
A három kivezetés: kollektor (C), bázis (B), emitter (E). Az áramegyenlet:

IE=IC+IB I_E = I_C + I_B

NPN tranzisztornál ICI_C a kollektorból az emitter felé, IBI_B a bázisból az emitter felé folyik.

2. feladat (A)
Adott: IC=120mAI_C = 120\,\text{mA}, IB=0,4mAI_B = 0{,}4\,\text{mA}.
A β\beta erősítési tényező:

β=ICIB=120mA0,4mA=300 \beta = \frac{I_C}{I_B} = \frac{120\,\text{mA}}{0{,}4\,\text{mA}} = 300

3. feladat (B)
Adott:
- Uvez=5VU_{vez} = 5\,\text{V};
- UBE=0,7VU_{BE} = 0{,}7\,\text{V};
- IC=120mAI_C = 120\,\text{mA};
- βmin=120\beta_{\min} = 120;
- k=4k = 4.

Keresett: IBI_B és RBR_B.

Számítás:

IB,min=120mA120=1mA I_{B,\min} = \frac{120\,\text{mA}}{120} = 1\,\text{mA}

IB=4⋅1mA=4mA I_B = 4 \cdot 1\,\text{mA} = 4\,\text{mA}

RB=5V−0,7V4mA=4,3V0,004A=1075Ω R_B = \frac{5\,\text{V} - 0{,}7\,\text{V}}{4\,\text{mA}} = \frac{4{,}3\,\text{V}}{0{,}004\,\text{A}} = 1075\,\Omega

E12-es értékből az 1kΩ1\,\text{k}\Omega választása biztonságos. Ezzel:

IB=4,3V1000Ω=4,3mA I_B = \frac{4{,}3\,\text{V}}{1000\,\Omega} = 4{,}3\,\text{mA}

Ezzel a βmin\beta_{\min} mellett is garantáltan kapcsolható (telítésben tartható) legnagyobb kollektoráram:

IC,max=120⋅4,3mA=516mA I_{C,\max} = 120 \cdot 4{,}3\,\text{mA} = 516\,\text{mA}

Ez jelentősen nagyobb, mint a relé 120mA120\,\text{mA}-es árama, tehát a tranzisztor telítésbe kerül. ∎

4. feladat (B)
Amikor az S1 vezérlőkapcsoló nyit, a bázisáram megszűnik, ezért a tranzisztor lezár. A relétekercs áramának hirtelen megszakadását az induktivitás akadályozná, és a tekercsben a tápfeszültségnél nagyobb ellenfeszültség indukálódna. Ez a feszültség a tranzisztor kollektor-emitter irányban átütheti, vagy a kollektorfeszültséget veszélyes nagyságúra emelheti. A dióda kikapcsoláskor nyitóirányba kerül, mert a tekercs feszültsége a pozitív tápfeszültséghez képest ellentétes, és a tekercs árama a diódán át zárt körben folyik tovább, majd lecseng. Így a kollektorfeszültség legfeljebb a tápfeszültség + a dióda nyitófeszültsége, kb. 24V+0,7V≈24,7V24\,\text{V} + 0{,}7\,\text{V} \approx 24{,}7\,\text{V} lesz.

5. feladat (C)
A PLC-kimenet nem méretezett 250mA250\,\text{mA}-re, ezért a közvetlen bekötés túlterheli és tönkreteheti. Helyes megoldás, ha a PLC-kimenet csak a tranzisztor bázisát vezérli, a relétekercs pedig a tranzisztor kollektorával sorba kapcsolva a tápfeszültségre kerül. A báziskörbe megfelelő ellenállást kell méretezni, a relétekerccsel párhuzamosan pedig védődiódát kell kötni. Áramirányok: a tekercs felső vége a pozitív tápfeszültségre, az alsó vége a tranzisztor kollektorára, a tranzisztor emittere a negatív tápfeszültségre, a PLC-kimenet a bázisellenálláson át a bázisra csatlakozik.

6. feladat (D)
A tápfeszültség 24V24\,\text{V}, a mért kollektor-emitter feszültség 8V8\,\text{V}, ezért a relétekerccsel soros tranzisztor nem telít, hanem az aktív tartományban van. A hiba leggyakoribb oka a túl kicsi bázisáram, például rosszul méretezett vagy szakadt bázisellenállás, illetve hiányos vezérlőjel. Jól telített tranzisztornál a kollektor-emitter feszültségnek jóval kisebbnek, jellemzően 0,1…0,3V0{,}1\ldots 0{,}3\,\text{V} nagyságrendűnek kellene lennie. Ellenőrző mérésként meg kell mérni a bázisellenállást, a bázisáramot vagy a bázisoldali vezérlőfeszültséget, valamint a tranzisztor diódavizsgálatát. A jó mérési eredmény: a bázis-emitter nyitófeszültség kb. 0,6…0,7V0{,}6\ldots 0{,}7\,\text{V}, a bekapcsolt tranzisztor kollektor-emitter feszültsége pedig közel telítési érték.

Számítás. Hibás állapotban a tekercsen 24−8=16V24 - 8 = 16\,\text{V} esik, így IC=16V/400Ω=40mAI_C = 16\,\text{V}/400\,\Omega = 40\,\text{mA} (a névleges 24V/400Ω=60mA24\,\text{V}/400\,\Omega = 60\,\text{mA}), a tranzisztor teljesítménye P=8V⋅40mA=0,32WP = 8\,\text{V} \cdot 40\,\text{mA} = 0{,}32\,\text{W} – kis tokban jelentős melegedés; a relé a névleges feszültségének csak 67%-át kapja, ezért tipikusan nem húz meg (ellenőrizendő: a relé adatlapja szerinti meghúzási feszültség). Jól telített állapotban UCE≈0,1…0,3VU_{CE} \approx 0{,}1\ldots0{,}3\,\text{V}, IC≈59…60mAI_C \approx 59\ldots60\,\text{mA}, PC≈0,2V⋅60mA=12mWP_C \approx 0{,}2\,\text{V} \cdot 60\,\text{mA} = 12\,\text{mW}. A szükséges bázisáram βmin=100\beta_{\min} = 100 és túlhajtási tényező k=3k = 3 mellett IB=k⋅IC/βmin=3⋅60mA/100=1,8mAI_B = k \cdot I_C/\beta_{\min} = 3 \cdot 60\,\text{mA}/100 = 1{,}8\,\text{mA}; a mért bázisáram ennél jóval kisebb lesz (pl. 0,4mA0{,}4\,\text{mA} → IC≈100⋅0,4=40mAI_C \approx 100 \cdot 0{,}4 = 40\,\text{mA}, aktív tartomány) – ez egyezik a számított 40mA40\,\text{mA}-rel.

37.2.17 Rövid összefoglaló

A bipoláris tranzisztor áramvezérelt félvezető eszköz: a bázisáram szabályozza a kollektoráramot. A nagyjelű erősítési tényező β=IC/IB\beta = I_C/I_B, az emitteráram pedig IE=IC+IBI_E = I_C + I_B. Kapcsolóüzemben a tranzisztort lezárt és telített állapot között működtetjük. Telítéshez a bázisáramnak nagyobbnak kell lennie, mint IC/βminI_C/\beta_{\min}, ezért túlvezérlést alkalmazunk. A bázisellenállást a vezérlőfeszültség és a nyitott tranzisztor UBE≈0,7VU_{BE}\approx 0{,}7\,\text{V} feszültsége közötti különbségből számítjuk úgy, hogy a kívánt bázisáramot megkapjuk.

A MOSFET feszültségvezérelt tranzisztor: a gate-source feszültség haladja meg a küszöbfeszültséget, a statikus kapuáram gyakorlatilag nulla, bekapcsolt állapotban a veszteséget RDS,onR_{DS,\text{on}} határozza meg. Relémeghajtásnál a terhelést a tranzisztor alsó ágába kötik, és a tekercscel párhuzamos védődiódát kell alkalmazni az induktív feszültséglöket ellen. A tranzisztoros meghajtás alapjait a későbbi érzékelős kapcsolások is használják.