25.2 Terhelés, hatásfok, veszteségek és kapcsolások

25.2.1 Motiváció

Gondolj arra a helyzetre, amikor egy műhelyben a hegesztőgép vagy egy nagyobb motor indítása miatt a világítás érezhetően elhalványul, majd visszaáll. A jelenséget a betápláló transzformátor terhelési feszültségesése okozza: minél nagyobb áramot veszünk ki a transzformátorból, annál jobban csökken a szekunder oldali feszültség. Ugyanakkor a transzformátor nem ideális, működés közben melegszik, és a felvett teljesítmény egy része veszteségként hővé alakul. A szerelőnek ahhoz, hogy megfelelő transzformátort válasszon, felülvizsgáljon vagy párhuzamosan működtessen, ismernie kell a terhelési viselkedést, a hatásfokot és a veszteségeket. Ezt az alfejezetet azért tanulod meg, hogy a munkahelyen ne csak „be van kötve”, hanem üzembiztos és gazdaságos legyen a berendezés.

25.2.2 Szemléletes kép

Egy elosztóhálózati transzformátor adattáblája szerint a névleges látszólagos teljesítménye 630 kVA, a feszültségáttétele 20/0,4 kV. Üresjárásban a szekunder kapcsokon 400 V-ot mérünk. Ha a telephely fogyasztói fokozatosan bekapcsolnak, a szekunder feszültség – a transzformátor belső impedanciáján eső feszültség miatt – csökkenni fog, a tekercsek pedig melegszenek. Ha túl nagy a terhelés, a szigetelés károsodhat. Gazdaságossági szempontból pedig nem mindegy, hogy a berendezés a nap hány százalékában üzemel jó hatásfokkal.

Az alábbi ábra egy tipikus külső karakterisztikát mutat: a szekunder oldali feszültséget a terhelő áram függvényében.

Transzformátor külső karakterisztikája (szemléltető adatokkal) - Szemléltető, számított értékek: 20 kVA-es, U20 = 230 V-os egyfázisú transzformátor (I2n ≈ 87 A), szekunder oldalra redukált R_s = 0,08 Ω, X_s = 0,10 Ω, cosφ2 = 0,9 induktív; a pontok a ΔU ≈ I2·(R_s·cosφ2 + X_s·sinφ2) = 0,1156 Ω·I2 közelítő képletből számolva.

Az ábráról leolvasható, hogy a feszültség a terheléssel közel egyenletesen csökken: a közelítő képlet szerint a feszültségváltozás arányos a terhelő árammal, ezért a pontok egyenesre esnek (névleges, 87 A-es terhelésnél kb. 10 V, azaz 4,4 %). A valóságban a görbe enyhén ívelt lehet, és függ a terhelés jellegétől (induktív, kapacitív).

25.2.3 Terhelt transzformátor és a feszültségváltozás

Definíció. A transzformátor külső karakterisztikája a szekunder oldali feszültség és a terhelő áram közötti összefüggés, állandó primer feszültség és állandó cos⁡φ2\cos\varphi_2 mellett:

U2=f(I2)haU1=állandó.U_2 = f(I_2) \quad \text{ha} \quad U_1 = \text{állandó}.

Az üresjárási szekunder feszültség U20U_{20} és a terheléses feszültség U2U_2 különbsége a feszültségváltozás:

ΔU=U20−U2.\Delta U = U_{20} - U_2.

Százalékos alakban:

ε=U20−U2U20⋅100%.\varepsilon = \frac{U_{20} - U_2}{U_{20}} \cdot 100\,\%.

A feszültségváltozást a transzformátor belső, szekunder oldalra redukált eredő impedanciája okozza, amelyet a primer és szekunder tekercs ellenállásának, szórási reaktanciájának összegeként képzelhetünk el:

Zs=Rs+jXs,Z_s = R_s + jX_s,

ahol RsR_s a teljes, szekunder oldalra redukált ellenállás, XsX_s pedig a teljes szórási reaktancia. A szekunder oldali kapcsoláson a ZsZ_s impedancián a terhelő áram I2I_2 feszültségesést hoz létre. A feszültségváltozás közelítő képlete – az induktív terhelésű transzformátorok szokásos tartományában – a következő:

ΔU≈I2(Rscosφ2+Xssinφ2).\Delta U \approx I_2 \left( R_s \cos\varphi_2 + X_s \sin\varphi_2 \right).

A képletből látszik, hogy a feszültségváltozás a terhelő árammal arányos, és függ a terhelés teljesítménytényezőjétől. Jellegzetes esetek:

Számítás. Egy 25 kVA-es, 400/230 V-os egyfázisú transzformátor szekunder oldalra redukált belső impedanciája Zs=0,080ΩZ_s = 0{,}080\,\Omega (Rs=0,060ΩR_s = 0{,}060\,\Omega, Xs=0,053ΩX_s = 0{,}053\,\Omega). Mekkora a százalékos feszültségváltozás teljes terhelésen, ha cos⁡φ2=0,85\cos\varphi_2 = 0{,}85 induktív?

Névleges szekunder áram:

I2n=SnU2n=25000230≈108,7A.I_{2n} = \frac{S_n}{U_{2n}} = \frac{25\,000}{230} \approx 108{,}7\,\text{A}.

sin⁡φ2=1−cos⁡2φ2=1−0,852=0,527\sin\varphi_2 = \sqrt{1 - \cos^2\varphi_2} = \sqrt{1 - 0{,}85^2} = 0{,}527.

ΔU≈108,7⋅(0,060⋅0,85+0,053⋅0,527)=108,7⋅(0,0510+0,0279)=108,7⋅0,0789≈8,6V.\Delta U \approx 108{,}7 \cdot (0{,}060 \cdot 0{,}85 + 0{,}053 \cdot 0{,}527) = 108{,}7 \cdot (0{,}0510 + 0{,}0279) = 108{,}7 \cdot 0{,}0789 \approx 8{,}6\,\text{V}.

Százalékban:

ε=8,6230⋅100%≈3,7%.\varepsilon = \frac{8{,}6}{230} \cdot 100\,\% \approx 3{,}7\,\%.

Ellenőrzés: A kapott feszültségváltozás belefér a tipikus elosztótranszformátorok néhány százalékos értékébe. Az áramerősség I2nI_{2n} reális, hiszen 25 kVA teljesítményhez körülbelül 100 A tartozik 230 V-on.

25.2.4 Hatásfok, napi hatásfok és optimális terhelés

A transzformátor a bemenő hatásos teljesítmény egy részét veszteségként hővé alakítja. A veszteségek két csoportra oszlanak:

Ptekercs=I22Rs.P_{\text{tekercs}} = I_2^2 R_s.

A hatásfok a leadott és felvett hatásos teljesítmény viszonya:

η=P2P1=P2P2+Pvas+Ptekercs.\eta = \frac{P_2}{P_1} = \frac{P_2}{P_2 + P_{\text{vas}} + P_{\text{tekercs}}}.

A szekunder oldali hatásos teljesítmény:

P2=U2I2cos⁡φ2.P_2 = U_2 I_2 \cos\varphi_2.

Gyakran használjuk a terhelési tényezőt (β\beta), amely a tényleges terhelés és a névleges terhelés aránya:

β=I2I2n.\beta = \frac{I_2}{I_{2n}}.

Ezzel a tekercsveszteség:

Ptekercs=β2Ptekercs,névleges.P_{\text{tekercs}} = \beta^2 P_{\text{tekercs,névleges}}.

A hatásfok tehát:

η=βU2nI2ncos⁡φ2βU2nI2ncos⁡φ2+Pvas+β2Ptekercs,névleges.\eta = \frac{\beta\, U_{2n} I_{2n} \cos\varphi_2}{\beta\, U_{2n} I_{2n} \cos\varphi_2 + P_{\text{vas}} + \beta^2 P_{\text{tekercs,névleges}}}.

Törvény. A transzformátor hatásfokának maximuma ott van, ahol a vasveszteség és a tekercsveszteség egyenlő. Ezt könnyen beláthatjuk, ha a hatásfokot a terhelési tényező függvényében vizsgáljuk: a nevezőben a β\beta-val arányos teljesítmény és a β2\beta^2-tel arányos veszteség összege a hatásfokot abban a pontban maximalizálja, ahol a derivált nulla. A deriválás elvégzése után a feltétel:

Pvas=β2Ptekercs,névleges.P_{\text{vas}} = \beta^2 P_{\text{tekercs,névleges}}.

Ebből az optimális terhelési tényező:

βopt=PvasPtekercs,névleges.\beta_{\text{opt}} = \sqrt{\frac{P_{\text{vas}}}{P_{\text{tekercs,névleges}}}}.

Számítás. Egy 630 kVA-es transzformátor vasvesztesége 1,2 kW, a névleges tekercsvesztesége 6,5 kW. Mekkora az optimális terhelési tényező, és mekkora terhelésnél lesz a legjobb a hatásfok?

βopt=1,26,5≈0,43.\beta_{\text{opt}} = \sqrt{\frac{1{,}2}{6{,}5}} \approx 0{,}43.

Az optimális látszólagos teljesítmény:

Sopt=βopt⋅Sn=0,43⋅630≈271kVA.S_{\text{opt}} = \beta_{\text{opt}} \cdot S_n = 0{,}43 \cdot 630 \approx 271\,\text{kVA}.

Ez azt jelenti, hogy ez a transzformátor nem teljes terhelésen, hanem körülbelül 43 %-os terhelésen üzemel a legjobb hatásfokkal. A gyakorlatban ezért egy folyamatosan kis terheléssel járó, de nagy névleges teljesítményű transzformátor rosszabb hatásfokkal dolgozhat, mint egy kisebb, jobban terhelt egység.

Napi hatásfok. A hálózati üzemű transzformátorok terhelése a nap folyamán változó, ezért pusztán a névleges hatásfok nem mindig jellemzi jól az energiahatékonyságot. A napi hatásfok a nap folyamán leadott összes hatásos energia és a felvett összes hatásos energia hányadosa:

ηnapi=∑W2∑W1=∑P2iti∑(P2i+Pvas+Ptekercs,i)ti.\eta_{\text{napi}} = \frac{\sum W_2}{\sum W_1} = \frac{\sum P_{2i}\, t_i}{\sum (P_{2i} + P_{\text{vas}} + P_{\text{tekercs},i})\, t_i}.

Itt az egyes időszakokban (tit_i) eltérő terhelések és veszteségek jelentkeznek. A napi hatásfok fontos mutató a közüzemi elosztótranszformátorok értékelésénél: az EU ökotervezési előírásai a transzformátorok üresjárási és terhelési veszteségének legnagyobb értékét (nagy egységeknél a csúcshatásfok-indexet) korlátozzák (ellenőrizendő: 548/2014/EU és 2019/1783/EU rendelet, MSZ EN 50588-1 / MSZ EN 50708 sorozat).

Ábra. Az alábbi grafikon a hatásfokot mutatja a terhelési tényező függvényében (Pvas=1,2kWP_\text{vas} = 1{,}2\,\text{kW}, Ptek,n=6,5kWP_\text{tek,n} = 6{,}5\,\text{kW}, cos⁡φ2=0,9\cos\varphi_2 = 0{,}9):

Hatásfok a terhelési tényező függvényében - Szemléltető számítás az η = β·S_n·cosφ2 / (β·S_n·cosφ2 + P_vas + β²·P_tekercs,névl) képletből: P_vas = 1,2 kW, P_tekercs,névl = 6,5 kW, cosφ2 = 0,9, S_n = 630 kVA; a maximum β = √(P_vas/P_tekercs,névl) ≈ 0,43-nál van.

Az ábráról leolvasható, hogy a hatásfok kis terhelésnél (β = 0,05: 95,9 %) a vasveszteség miatt alacsonyabb, a részterhelések tartományában viszonylag lapos, majd a teljes terhelés felé enyhén csökken (β = 1: 98,7 %). A maximum a β≈0,43\beta \approx 0{,}43 környékén van, ahogy számítottuk.

25.2.5 Melegedés, hűtés és névleges teljesítmény (kVA)

A transzformátor veszteségei hővé alakulnak. A hőmérséklet addig emelkedik, amíg a keletkező hő teljesítménye egyenlővé nem válik a környezetnek leadott hőteljesítménnyel. A melegedési folyamat időfüggvénye exponenciális jellegű:

Δϑ(t)=Δϑáll.(1−e−t/τhő),\Delta \vartheta(t) = \Delta \vartheta_{\text{áll.}} \left(1 - e^{-t/\tau_{\text{hő}}}\right),

ahol Δϑáll.\Delta \vartheta_{\text{áll.}} a tartósan elérhető hőmérséklet-emelkedés, τhő\tau_{\text{hő}} pedig a hőidőállandó, amely a transzformátor tömegétől, felépítésétől és hűtésétől függ. Nagyobb transzformátorok esetén a hőidőállandó órák nagyságrendű is lehet, ezért rövid ideig túlterhelhetők anélkül, hogy a hőmérséklet veszélyesen megugrana. Hosszú távú túlterhelés viszont a szigetelést károsítja.

A hűtés módjai jellemzően: természetes léghűtés (száraz transzformátorok), olajhűtés (a tekercsek olajba merülnek, az olaj természetes vagy kényszerített keringetésű), és ventilátoros rásegítés. A hűtési módot a típustáblán szereplő betűk jelzik (pl. ONAN, KNAN; ellenőrizendő a gyártói jelölés). A névleges teljesítményt a gyártó a megengedett legnagyobb tartós hőmérséklet alapján adja meg, amelyet a szigetelési osztály határoz meg (például A, E, B, F, H osztályok). A gyakorlati szabály: a hőmérséklet tartós túllépése kb. 10 °C-kal a szigetelőanyag élettartamát felére csökkentheti (ellenőrizendő: szigeteléstechnikai szabály, gyártói adat).

A transzformátor teljesítményét látszólagos teljesítményben (kVA) adják meg, nem wattban. Ennek oka, hogy a melegedést a tekercsekben folyó áram és a rákapcsolt feszültség okozza, függetlenül attól, hogy a terhelés hatásos vagy meddő teljesítményt vesz fel. Például egy 100 kVA-es transzformátor akkor is teljes árammal terhelt, ha a fogyasztó cos⁡φ2=0,5\cos\varphi_2 = 0{,}5 mellett csak 50 kW hatásos teljesítményt vesz fel: a meddő komponens ugyanúgy melegíti a tekercseket.

25.2.6 Párhuzamos üzem alapfeltételei

A gyakorlatban két vagy több transzformátort kapcsolnak párhuzamosan, ha a terhelés meghaladja egy egység teljesítményét, ha tartalékra van szükség, vagy ha a terhelést gazdaságosan kell elosztani. A párhuzamos üzemhez az alábbi alapfeltételeknek kell teljesülniük:

  1. Azonos primer oldali névleges feszültség és frekvencia.
  2. Azonos vagy nagyon közeli feszültségáttétel. Ellenkező esetben kiegyenlítő áram folyik a transzformátorok között már üresjárásban is.
  3. Ugyanazon kapcsolási csoport (háromfázisú transzformátoroknál), mert különben fáziseltolódás lép fel a szekunder feszültségek között, ami rövidzárlathoz hasonló kiegyenlítő áramot okoz. Ezt a Háromfázisú transzformátor és kapcsolási csoportok alfejezetben részletezzük.
  4. Közel azonos rövidzárási feszültség (uku_k százalékos érték). Ha a rövidzárási feszültségük eltér, a terhelés nem a névleges teljesítmények arányában oszlik meg: a kisebb uku_k-val rendelkező transzformátor nagyobb részét viszi a terhelésnek, és túlterhelődhet.

A párhuzamos üzem előnye, hogy a veszteségek csökkenthetők, ha a terhelés kicsi: ilyenkor egy transzformátort kikapcsolhatunk, és a másik közelebb kerül az optimális terhelési tényezőjéhez.

Példa. Két azonos, Sn=250kVAS_n = 250\,\text{kVA} névleges teljesítményű, 20/0,4 kV-os, Dyn5 kapcsolási csoportú háromfázisú elosztótranszformátor párhuzamosan táplál egy üzemet (a feladat szempontjából az egyszerűség kedvéért csak a névleges teljesítmény és a rövidzárási feszültség számít). T1T_1 és T2T_2 rövidzárási feszültsége uk1=5%u_{k1} = 5\,\% és uk2=6%u_{k2} = 6\,\%. Hogyan oszlik meg a terhelés?

A gyakorlatban a terhelésmegoszlás közelítőleg a névleges teljesítmények és a rövidzárási feszültségek hányadosa szerint alakul:

S1S2≈Sn1/uk1Sn2/uk2.\frac{S_1}{S_2} \approx \frac{S_{n1}/u_{k1}}{S_{n2}/u_{k2}}.

Azonos névleges teljesítményű transzformátoroknál (Sn1=Sn2S_{n1} = S_{n2}) ez egyszerűsödik (csak erre az esetre igaz a következő alak):

S1S2≈uk2uk1.\frac{S_1}{S_2} \approx \frac{u_{k2}}{u_{k1}}.

Esetünkben:

S1S2≈65=1,2,\frac{S_1}{S_2} \approx \frac{6}{5} = 1{,}2,

azaz T1T_1 körülbelül 20 %-kal nagyobb terhelést visel, mint T2T_2. Számszerűen: 400kVA400\,\text{kVA} összterhelésnél S1=400⋅1,2/2,2≈218kVAS_1 = 400 \cdot 1{,}2/2{,}2 \approx 218\,\text{kVA} és S2≈182kVAS_2 \approx 182\,\text{kVA}, egyik sem terhelődik túl. 500kVA500\,\text{kVA} összterhelésnél viszont S1≈273kVA>250kVAS_1 \approx 273\,\text{kVA} > 250\,\text{kVA}: T1T_1 túlterhelődik, holott az összterhelés pontosan a két névleges teljesítmény összege (500 kVA). Ezért párhuzamos üzemhez a rövidzárási feszültségeknek közelinek kell lenniük; a névleges teljesítmények aránya se legyen nagy (ellenőrizendő: jellemzően legfeljebb kb. 1:3, gyártói előírás).

25.2.7 Valós életbeli alkalmazás

Egy kisebb üzem háromfázisú betápláló transzformátora 630 kVA-es volt. A nappali üzem során a csúcsterhelés alig érte el a 250 kVA-t, éjszaka pedig 10–20 kVA volt. A hálózati engedélyes (elosztó) a transzformátort a vasveszteség miatt is ellenőrizte. Az elemzés kimutatta, hogy a 630 kVA-es transzformátor vasvesztesége viszonylag nagy a kis átlagos terheléshez képest, így a napi hatásfok rossz volt. A megoldás az lett, hogy a cserét követően egy kisebb, 315 kVA-es transzformátort telepítettek, amelynek kisebb vasvesztesége volt; a napi hatásfok javult. A kisebb transzformátor ohmos belső impedanciája azonos uk%u_k\% mellett nagyobb (Z∼ukU2/SnZ \sim u_k U^2/S_n), ezért a feszültségesést újra ellenőrizni kellett, és a megcsapolást szükség szerint át kellett állítani (ellenőrizendő: a tényleges terhelési profil és az uku_k ismeretében). Ez a példa mutatja, hogy a transzformátor kiválasztása nem pusztán a névleges teljesítmény megadásából áll: a veszteségi viszonyok és a terhelési profil meghatározzák az üzemköltséget és a feszültségminőséget.

25.2.8 Tipikus hibák

  1. A transzformátort wattban méretezik, és nem veszi figyelembe a meddő teljesítményt. Egy esztergapad motorja cos⁡φ=0,5\cos\varphi = 0{,}5-tel akár 100 kVA látszólagos teljesítményt is felvehet, miközben a hatásos teljesítménye csak 50 kW. Ha a transzformátort 60 kW-osnak választják, túlterhelődik. Helyes: kVA-ban kell számolni, és a meddőteljesítményt is figyelembe kell venni.

  2. A feszültségváltozást elhanyagolják, és nem ellenőrzik a szekunder feszültséget teljes terhelésen. Ennek következménye lehet, hogy a távoli fogyasztóknál a feszültség a megengedett tűrésnél alacsonyabb lesz. Helyes: kiszámolni a feszültségváltozást, és szükség esetén fokozati kapcsolót (transzformátor megcsapolásait) alkalmazni.

  3. A párhuzamos üzemnél figyelmen kívül hagyják a rövidzárási feszültség különbségét. Ha két, eltérő uku_k-val rendelkező transzformátort kapcsolnak párhuzamosan, az egyik túlterhelődhet, a másik pedig alulterhelt marad. Helyes: a gyártó által megadott feltételeket ellenőrizni, és csak azonos (vagy közeli) uku_k-val rendelkező egységeket párhuzamosítani.

25.2.9 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis? A transzformátor vasvesztesége a terhelő áram négyzetével arányos.
  2. Igaz vagy hamis? A transzformátor hatásfoka a teljes terhelésnél mindig a legnagyobb.
  3. Gyors számolás. Egy transzformátor vasvesztesége 800 W, névleges tekercsvesztesége 3,2 kW. Mekkora az optimális terhelési tényező?
  4. Mi a hiba ebben a gondolatmenetben? „Mivel a transzformátor névleges teljesítménye 630 kVA, a napi hatásfokot egyszerűen a katalógusban megadott 98 %-os értékkel számolom, függetlenül attól, hogy éjszaka 10 %-os a terhelés.”
  5. Rajzolvasás. A Szemléletes kép részben látott U2(I2)U_2(I_2) görbén jelöld be a feszültségváltozást ΔU\Delta U teljes terhelésnél, és magyarázd el, miért csökken a feszültség, ha a terhelés induktív.

25.2.10 Feladatok

1. feladat (A). Definiáld röviden a transzformátor külső karakterisztikáját és a feszültségváltozást.

2. feladat (A). Egy 10 kVA-es, 230 V-os transzformátor névleges szekunder árama kb. 43,5 A. A szekunder oldalra redukált impedanciája Zs=0,20ΩZ_s = 0{,}20\,\Omega (Rs=0,15ΩR_s = 0{,}15\,\Omega, Xs=0,13ΩX_s = 0{,}13\,\Omega). Számold ki a feszültségváltozást teljes terhelésen cos⁡φ2=0,8\cos\varphi_2 = 0{,}8 (induktív) mellett.

3. feladat (B). Egy 400 kVA-es transzformátor vasvesztesége 900 W, névleges tekercsvesztesége 4,8 kW. Számítsd ki a hatásfokot 30 %, 60 % és 100 % terhelésnél, ha cos⁡φ2=0,85\cos\varphi_2 = 0{,}85. Ábrázold a hatásfokot a terhelési tényező függvényében (legalább 5 ponttal).

4. feladat (B). Két azonos, 250 kVA-es transzformátor párhuzamos üzemben dolgozik. uk1=5,5%u_{k1} = 5{,}5\,\%, uk2=7%u_{k2} = 7\,\%. Mekkora a terhelésmegoszlás aránya? Melyik transzformátor terhelődik jobban?

5. feladat (C). Egy 160 kVA-es transzformátor terhelési profilja: 8 órán át 20 kW, 8 órán át 80 kW, 8 órán át 120 kW, mindegyik cos⁡φ2=0,8\cos\varphi_2 = 0{,}8 mellett. A vasveszteség 600 W, a névleges tekercsveszteség 2,4 kW. Számítsd ki a napi hatásfokot (közelítőleg, a feszültségváltozást elhanyagolva).

6. feladat (D). Üzem közben azt tapasztalod, hogy egy 400/230 V-os transzformátor szekunder feszültsége teljes terhelésnél 218 V-ra csökken, üresjárásban pedig 235 V. A névleges szekunder áram 100 A, cos⁡φ2=0,9\cos\varphi_2 = 0{,}9. Milyen feszültségváltozás jött létre százalékban? Hozzávetőleg mekkora a transzformátor belső, szekunder oldalra redukált impedanciája? Értékeld az eredményt: megfelelő-e ez a feszültségtartás, ha a fogyasztói feszültségnek a névleges ±5 %-on belül kell lennie?

25.2.11 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A vasveszteség a feszültségtől és frekvenciától függ, a tekercsveszteség arányos a terhelő áram négyzetével.
  2. Hamis. A maximális hatásfok ott van, ahol a vasveszteség egyenlő a tekercsveszteséggel; ez gyakran részterhelésnél van.
  3. βopt=8003200=0,5\beta_{\text{opt}} = \sqrt{\frac{800}{3200}} = 0{,}5.
  4. A katalógusban megadott hatásfok általában névleges (vagy adott részterhelésre vonatkozó) érték; éjszakai 10 %-os terhelésnél a tekercsveszteség kicsi, de a vasveszteség továbbra is jelen van, ezért a napi hatásfok ennél rosszabb is lehet. Helyes: napi hatásfokot kell számolni a terhelési profil alapján.
  5. A görbén a teljes terhelésnél: ΔU=U20−U2\Delta U = U_{20} - U_2. Induktív terhelésnél a XsX_s reaktancia feszültségesése is hozzáadódik, ezért nagyobb a feszültségváltozás.

Feladatok megoldása

1. feladat. A külső karakterisztika az U2=f(I2)U_2 = f(I_2) függvény, állandó U1U_1 és cos⁡φ2\cos\varphi_2 mellett. A feszültségváltozás ΔU=U20−U2\Delta U = U_{20} - U_2.

2. feladat. I2n=43,5AI_{2n} = 43{,}5\,\text{A}. sin⁡φ2=1−0,82=0,6\sin\varphi_2 = \sqrt{1 - 0{,}8^2} = 0{,}6.
ΔU≈43,5⋅(0,15⋅0,8+0,13⋅0,6)=43,5⋅(0,120+0,078)=43,5⋅0,198=8,6V\Delta U \approx 43{,}5 \cdot (0{,}15\cdot 0{,}8 + 0{,}13\cdot 0{,}6) = 43{,}5 \cdot (0{,}120 + 0{,}078) = 43{,}5 \cdot 0{,}198 = 8{,}6\,\text{V}.
Ez a 230 V-nak kb. 3,7 %-a.

3. feladat. Sn=400000S_n = 400\,000 VA. P2n=Sncos⁡φ2=400000⋅0,85=340000P_{2n} = S_n \cos\varphi_2 = 400\,000 \cdot 0{,}85 = 340\,000 W.
Vasveszteség Pvas=900P_{\text{vas}} = 900 W. Névleges tekercsveszteség Ptek,n=4800P_{\text{tek,n}} = 4800 W.

A hatásfok általános képlete:

η=βP2nβP2n+Pvas+β2Ptek,n.\eta = \frac{\beta P_{2n}}{\beta P_{2n} + P_{\text{vas}} + \beta^2 P_{\text{tek,n}}}.

Pontok a görbéhez (β, η%): (0,1; 97,3), (0,2; 98,4), (0,3; 98,7), (0,43; 98,8), (0,6; 98,7), (0,8; 98,6), (1,0; 98,4). Kis terhelésnél a vasveszteség miatt a hatásfok gyorsan esik. A maximum kiszámítható: βopt=900/4800≈0,43\beta_{\text{opt}} = \sqrt{900/4800} \approx 0{,}43, ott η ≈ 98,8 %.

4. feladat. A két transzformátor névleges teljesítménye azonos (250 kVA), ezért a terhelésmegoszlás közelítőleg S1S2≈uk2uk1=75,5≈1,27\frac{S_1}{S_2} \approx \frac{u_{k2}}{u_{k1}} = \frac{7}{5{,}5} \approx 1{,}27. Az 1-es transzformátor (kisebb uku_k) viseli a nagyobb terhelést.

5. feladat. A hatásos teljesítmény × idő:
W2=20000⋅8+80000⋅8+120000⋅8=160000+640000+960000=1760000W_2 = 20\,000\cdot 8 + 80\,000\cdot 8 + 120\,000\cdot 8 = 160\,000 + 640\,000 + 960\,000 = 1\,760\,000 Wh = 1760 kWh.
A veszteség: minden órában van vasveszteség 600600 W · 24 h = 14 400 Wh = 14,4 kWh.
A tekercsveszteség: βi2⋅Ptek,n\beta_i^2 \cdot P_{\text{tek,n}}, ahol βi=Si/Sn\beta_i = S_i / S_n.
Sn=160S_n = 160 kVA, P2n=160⋅0,8=128P_{2n} = 160 \cdot 0{,}8 = 128 kW. A megadott hatásos teljesítményekből Si=Pi/0,8S_i = P_i / 0{,}8.
- 20 kW: S1=25S_1 = 25 kVA, β1=25/160=0,156\beta_1 = 25/160 = 0{,}156; Ptek,1=0,1562⋅2400≈58,5P_{\text{tek,1}} = 0{,}156^2 \cdot 2400 \approx 58{,}5 W; 8 h → 468 Wh. - 80 kW: S2=100S_2 = 100 kVA, β2=100/160=0,625\beta_2 = 100/160 = 0{,}625; Ptek,2=0,6252⋅2400≈937,5P_{\text{tek,2}} = 0{,}625^2 \cdot 2400 \approx 937{,}5 W; 8 h → 7500 Wh. - 120 kW: S3=150S_3 = 150 kVA, β3=150/160=0,9375\beta_3 = 150/160 = 0{,}9375; Ptek,3=0,93752⋅2400≈2109,4P_{\text{tek,3}} = 0{,}9375^2 \cdot 2400 \approx 2109{,}4 W; 8 h → 16 875 Wh.

Összes tekercsveszteség: 468+7500+16875=24843468 + 7500 + 16\,875 = 24\,843 Wh ≈ 24,8 kWh.
Összes veszteség: 14,4+24,8=39,214,4 + 24,8 = 39,2 kWh.
Napi hatásfok: ηnapi=17601760+39,2≈0,978=97,8%\eta_{\text{napi}} = \frac{1760}{1760 + 39,2} \approx 0{,}978 = 97{,}8\,\%.

6. feladat. ΔU=235−218=17\Delta U = 235 - 218 = 17 V.
Százalékban: ε=17235⋅100%≈7,2%\varepsilon = \frac{17}{235} \cdot 100\,\% \approx 7{,}2\,\%.
A közelítő képletből: ΔU≈I2(Rscos⁡φ2+Xssin⁡φ2)\Delta U \approx I_2 (R_s \cos\varphi_2 + X_s \sin\varphi_2).
I2=100I_2 = 100 A, cos⁡φ2=0,9\cos\varphi_2 = 0{,}9, sin⁡φ2=1−0,92=0,436\sin\varphi_2 = \sqrt{1 - 0{,}9^2} = 0{,}436.
A hányados ΔU/I2=17/100=0,17Ω\Delta U/I_2 = 17/100 = 0{,}17\,\Omega nem maga az impedancia, hanem Rscos⁡φ2+Xssin⁡φ2R_s\cos\varphi_2 + X_s\sin\varphi_2 értéke; mivel ez legfeljebb Zs=Rs2+Xs2Z_s = \sqrt{R_s^2 + X_s^2}, a belső impedanciára csak alsó becslést ad: Zs≳0,17ΩZ_s \gtrsim 0{,}17\,\Omega.
Értékelés: teljes terhelésnél U2=218VU_2 = 218\,\text{V}, ez a 230V230\,\text{V} névleges értéktől (218−230)/230≈−5,2%(218-230)/230 \approx -5{,}2\,\%, tehát a ±5 %-os sávon kívül esik (a 7,2 % a terhelés okozta feszültségváltozás, nem a névleges értékhez viszonyított eltérés), így a feszültségtartás nem megfelelő. A megoldás lehet a transzformátor megcsapolásainak átállítása vagy kisebb belső impedanciájú (nagyobb) transzformátor.

25.2.12 Rövid összefoglaló

A terhelt transzformátor szekunder feszültsége a belső impedancián eső feszültség miatt csökken. A feszültségváltozás ΔU≈I2(Rscos⁡φ2+Xssin⁡φ2)\Delta U \approx I_2 (R_s \cos\varphi_2 + X_s \sin\varphi_2), ahol RsR_s és XsX_s a szekunder oldalra redukált eredő ellenállás és reaktancia. A külső karakterisztika az U2=f(I2)U_2 = f(I_2) görbe. A veszteségek két fő részből állnak: a terheléstől független vasveszteségből és a terhelő áram négyzetével arányos tekercsveszteségből. A hatásfok η=P2/(P2+Pvas+Ptekercs)\eta = P_2 / (P_2 + P_{\text{vas}} + P_{\text{tekercs}}), és akkor maximális, ha a vasveszteség egyenlő a tekercsveszteséggel. Az optimális terhelési tényező βopt=Pvas/Ptek,n\beta_{\text{opt}} = \sqrt{P_{\text{vas}}/P_{\text{tek,n}}}. A napi hatásfok a változó terhelési profil melletti energiaátalakítás hatékonyságát jellemzi. A transzformátor névleges teljesítményét kVA-ban adják meg, mert a melegedést az áram és a feszültség szabja meg, nem a hatásos teljesítmény. A párhuzamos üzem alapfeltételei: azonos feszültség, frekvencia, kapcsolási csoport és közel azonos rövidzárási feszültség. Ezeket az eredményeket használjuk a Háromfázisú transzformátor és kapcsolási csoportok alfejezetben, valamint a Transzformátor- és gépmérések alfejezetben.

25.2.13 Források és ellenőrzési hiányok

A leírt fizikai összefüggések és a matematikai levezetések a klasszikus elektrotechnikai alapokból származnak, és nem igényelnek külön forrásellenőrzést. A szigetelési osztályokra, a hűtési módok jelölésére és a transzformátorokra vonatkozó konkrét szabványokra (pl. MSZ EN 60076 sorozat) és az EU környezettudatos tervezési előírásokra vonatkozó állítások aktuális változata ellenőrizendő. A párhuzamos üzemre vonatkozóan a gyártói adatlapok és a hálózati engedélyes követelményei az irányadók; a fenti arányossági szabály közelítő, nem tervezési előírás.