Gondolj arra a helyzetre, amikor egy műhelyben a hegesztőgép vagy egy nagyobb motor indítása miatt a világítás érezhetően elhalványul, majd visszaáll. A jelenséget a betápláló transzformátor terhelési feszültségesése okozza: minél nagyobb áramot veszünk ki a transzformátorból, annál jobban csökken a szekunder oldali feszültség. Ugyanakkor a transzformátor nem ideális, működés közben melegszik, és a felvett teljesítmény egy része veszteségként hővé alakul. A szerelőnek ahhoz, hogy megfelelő transzformátort válasszon, felülvizsgáljon vagy párhuzamosan működtessen, ismernie kell a terhelési viselkedést, a hatásfokot és a veszteségeket. Ezt az alfejezetet azért tanulod meg, hogy a munkahelyen ne csak „be van kötve”, hanem üzembiztos és gazdaságos legyen a berendezés.
Egy elosztóhálózati transzformátor adattáblája szerint a névleges látszólagos teljesítménye 630 kVA, a feszültségáttétele 20/0,4 kV. Üresjárásban a szekunder kapcsokon 400 V-ot mérünk. Ha a telephely fogyasztói fokozatosan bekapcsolnak, a szekunder feszültség – a transzformátor belső impedanciáján eső feszültség miatt – csökkenni fog, a tekercsek pedig melegszenek. Ha túl nagy a terhelés, a szigetelés károsodhat. Gazdaságossági szempontból pedig nem mindegy, hogy a berendezés a nap hány százalékában üzemel jó hatásfokkal.
Az alábbi ábra egy tipikus külső karakterisztikát mutat: a szekunder oldali feszültséget a terhelő áram függvényében.
Az ábráról leolvasható, hogy a feszültség a terheléssel közel egyenletesen csökken: a közelítő képlet szerint a feszültségváltozás arányos a terhelő árammal, ezért a pontok egyenesre esnek (névleges, 87 A-es terhelésnél kb. 10 V, azaz 4,4 %). A valóságban a görbe enyhén ívelt lehet, és függ a terhelés jellegétől (induktív, kapacitív).
Definíció. A transzformátor külső karakterisztikája a szekunder oldali feszültség és a terhelő áram közötti összefüggés, állandó primer feszültség és állandó mellett:
Az üresjárási szekunder feszültség és a terheléses feszültség különbsége a feszültségváltozás:
Százalékos alakban:
A feszültségváltozást a transzformátor belső, szekunder oldalra redukált eredő impedanciája okozza, amelyet a primer és szekunder tekercs ellenállásának, szórási reaktanciájának összegeként képzelhetünk el:
ahol a teljes, szekunder oldalra redukált ellenállás, pedig a teljes szórási reaktancia. A szekunder oldali kapcsoláson a impedancián a terhelő áram feszültségesést hoz létre. A feszültségváltozás közelítő képlete – az induktív terhelésű transzformátorok szokásos tartományában – a következő:
A képletből látszik, hogy a feszültségváltozás a terhelő árammal arányos, és függ a terhelés teljesítménytényezőjétől. Jellegzetes esetek:
Számítás. Egy 25 kVA-es, 400/230 V-os egyfázisú transzformátor szekunder oldalra redukált belső impedanciája (, ). Mekkora a százalékos feszültségváltozás teljes terhelésen, ha induktív?
Névleges szekunder áram:
.
Százalékban:
Ellenőrzés: A kapott feszültségváltozás belefér a tipikus elosztótranszformátorok néhány százalékos értékébe. Az áramerősség reális, hiszen 25 kVA teljesítményhez körülbelül 100 A tartozik 230 V-on.
A transzformátor a bemenő hatásos teljesítmény egy részét veszteségként hővé alakítja. A veszteségek két csoportra oszlanak:
A hatásfok a leadott és felvett hatásos teljesítmény viszonya:
A szekunder oldali hatásos teljesítmény:
Gyakran használjuk a terhelési tényezőt (), amely a tényleges terhelés és a névleges terhelés aránya:
Ezzel a tekercsveszteség:
A hatásfok tehát:
Törvény. A transzformátor hatásfokának maximuma ott van, ahol a vasveszteség és a tekercsveszteség egyenlő. Ezt könnyen beláthatjuk, ha a hatásfokot a terhelési tényező függvényében vizsgáljuk: a nevezőben a -val arányos teljesítmény és a -tel arányos veszteség összege a hatásfokot abban a pontban maximalizálja, ahol a derivált nulla. A deriválás elvégzése után a feltétel:
Ebből az optimális terhelési tényező:
Számítás. Egy 630 kVA-es transzformátor vasvesztesége 1,2 kW, a névleges tekercsvesztesége 6,5 kW. Mekkora az optimális terhelési tényező, és mekkora terhelésnél lesz a legjobb a hatásfok?
Az optimális látszólagos teljesítmény:
Ez azt jelenti, hogy ez a transzformátor nem teljes terhelésen, hanem körülbelül 43 %-os terhelésen üzemel a legjobb hatásfokkal. A gyakorlatban ezért egy folyamatosan kis terheléssel járó, de nagy névleges teljesítményű transzformátor rosszabb hatásfokkal dolgozhat, mint egy kisebb, jobban terhelt egység.
Napi hatásfok. A hálózati üzemű transzformátorok terhelése a nap folyamán változó, ezért pusztán a névleges hatásfok nem mindig jellemzi jól az energiahatékonyságot. A napi hatásfok a nap folyamán leadott összes hatásos energia és a felvett összes hatásos energia hányadosa:
Itt az egyes időszakokban () eltérő terhelések és veszteségek jelentkeznek. A napi hatásfok fontos mutató a közüzemi elosztótranszformátorok értékelésénél: az EU ökotervezési előírásai a transzformátorok üresjárási és terhelési veszteségének legnagyobb értékét (nagy egységeknél a csúcshatásfok-indexet) korlátozzák (ellenőrizendő: 548/2014/EU és 2019/1783/EU rendelet, MSZ EN 50588-1 / MSZ EN 50708 sorozat).
Ábra. Az alábbi grafikon a hatásfokot mutatja a terhelési tényező függvényében (, , ):
Az ábráról leolvasható, hogy a hatásfok kis terhelésnél (β = 0,05: 95,9 %) a vasveszteség miatt alacsonyabb, a részterhelések tartományában viszonylag lapos, majd a teljes terhelés felé enyhén csökken (β = 1: 98,7 %). A maximum a környékén van, ahogy számítottuk.
A transzformátor veszteségei hővé alakulnak. A hőmérséklet addig emelkedik, amíg a keletkező hő teljesítménye egyenlővé nem válik a környezetnek leadott hőteljesítménnyel. A melegedési folyamat időfüggvénye exponenciális jellegű:
ahol a tartósan elérhető hőmérséklet-emelkedés, pedig a hőidőállandó, amely a transzformátor tömegétől, felépítésétől és hűtésétől függ. Nagyobb transzformátorok esetén a hőidőállandó órák nagyságrendű is lehet, ezért rövid ideig túlterhelhetők anélkül, hogy a hőmérséklet veszélyesen megugrana. Hosszú távú túlterhelés viszont a szigetelést károsítja.
A hűtés módjai jellemzően: természetes léghűtés (száraz transzformátorok), olajhűtés (a tekercsek olajba merülnek, az olaj természetes vagy kényszerített keringetésű), és ventilátoros rásegítés. A hűtési módot a típustáblán szereplő betűk jelzik (pl. ONAN, KNAN; ellenőrizendő a gyártói jelölés). A névleges teljesítményt a gyártó a megengedett legnagyobb tartós hőmérséklet alapján adja meg, amelyet a szigetelési osztály határoz meg (például A, E, B, F, H osztályok). A gyakorlati szabály: a hőmérséklet tartós túllépése kb. 10 °C-kal a szigetelőanyag élettartamát felére csökkentheti (ellenőrizendő: szigeteléstechnikai szabály, gyártói adat).
A transzformátor teljesítményét látszólagos teljesítményben (kVA) adják meg, nem wattban. Ennek oka, hogy a melegedést a tekercsekben folyó áram és a rákapcsolt feszültség okozza, függetlenül attól, hogy a terhelés hatásos vagy meddő teljesítményt vesz fel. Például egy 100 kVA-es transzformátor akkor is teljes árammal terhelt, ha a fogyasztó mellett csak 50 kW hatásos teljesítményt vesz fel: a meddő komponens ugyanúgy melegíti a tekercseket.
A gyakorlatban két vagy több transzformátort kapcsolnak párhuzamosan, ha a terhelés meghaladja egy egység teljesítményét, ha tartalékra van szükség, vagy ha a terhelést gazdaságosan kell elosztani. A párhuzamos üzemhez az alábbi alapfeltételeknek kell teljesülniük:
A párhuzamos üzem előnye, hogy a veszteségek csökkenthetők, ha a terhelés kicsi: ilyenkor egy transzformátort kikapcsolhatunk, és a másik közelebb kerül az optimális terhelési tényezőjéhez.
Példa. Két azonos, névleges teljesítményű, 20/0,4 kV-os, Dyn5 kapcsolási csoportú háromfázisú elosztótranszformátor párhuzamosan táplál egy üzemet (a feladat szempontjából az egyszerűség kedvéért csak a névleges teljesítmény és a rövidzárási feszültség számít). és rövidzárási feszültsége és . Hogyan oszlik meg a terhelés?
A gyakorlatban a terhelésmegoszlás közelítőleg a névleges teljesítmények és a rövidzárási feszültségek hányadosa szerint alakul:
Azonos névleges teljesítményű transzformátoroknál () ez egyszerűsödik (csak erre az esetre igaz a következő alak):
Esetünkben:
azaz körülbelül 20 %-kal nagyobb terhelést visel, mint . Számszerűen: összterhelésnél és , egyik sem terhelődik túl. összterhelésnél viszont : túlterhelődik, holott az összterhelés pontosan a két névleges teljesítmény összege (500 kVA). Ezért párhuzamos üzemhez a rövidzárási feszültségeknek közelinek kell lenniük; a névleges teljesítmények aránya se legyen nagy (ellenőrizendő: jellemzően legfeljebb kb. 1:3, gyártói előírás).
Egy kisebb üzem háromfázisú betápláló transzformátora 630 kVA-es volt. A nappali üzem során a csúcsterhelés alig érte el a 250 kVA-t, éjszaka pedig 10–20 kVA volt. A hálózati engedélyes (elosztó) a transzformátort a vasveszteség miatt is ellenőrizte. Az elemzés kimutatta, hogy a 630 kVA-es transzformátor vasvesztesége viszonylag nagy a kis átlagos terheléshez képest, így a napi hatásfok rossz volt. A megoldás az lett, hogy a cserét követően egy kisebb, 315 kVA-es transzformátort telepítettek, amelynek kisebb vasvesztesége volt; a napi hatásfok javult. A kisebb transzformátor ohmos belső impedanciája azonos mellett nagyobb (), ezért a feszültségesést újra ellenőrizni kellett, és a megcsapolást szükség szerint át kellett állítani (ellenőrizendő: a tényleges terhelési profil és az ismeretében). Ez a példa mutatja, hogy a transzformátor kiválasztása nem pusztán a névleges teljesítmény megadásából áll: a veszteségi viszonyok és a terhelési profil meghatározzák az üzemköltséget és a feszültségminőséget.
A transzformátort wattban méretezik, és nem veszi figyelembe a meddő teljesítményt. Egy esztergapad motorja -tel akár 100 kVA látszólagos teljesítményt is felvehet, miközben a hatásos teljesítménye csak 50 kW. Ha a transzformátort 60 kW-osnak választják, túlterhelődik. Helyes: kVA-ban kell számolni, és a meddőteljesítményt is figyelembe kell venni.
A feszültségváltozást elhanyagolják, és nem ellenőrzik a szekunder feszültséget teljes terhelésen. Ennek következménye lehet, hogy a távoli fogyasztóknál a feszültség a megengedett tűrésnél alacsonyabb lesz. Helyes: kiszámolni a feszültségváltozást, és szükség esetén fokozati kapcsolót (transzformátor megcsapolásait) alkalmazni.
A párhuzamos üzemnél figyelmen kívül hagyják a rövidzárási feszültség különbségét. Ha két, eltérő -val rendelkező transzformátort kapcsolnak párhuzamosan, az egyik túlterhelődhet, a másik pedig alulterhelt marad. Helyes: a gyártó által megadott feltételeket ellenőrizni, és csak azonos (vagy közeli) -val rendelkező egységeket párhuzamosítani.
1. feladat (A). Definiáld röviden a transzformátor külső karakterisztikáját és a feszültségváltozást.
2. feladat (A). Egy 10 kVA-es, 230 V-os transzformátor névleges szekunder árama kb. 43,5 A. A szekunder oldalra redukált impedanciája (, ). Számold ki a feszültségváltozást teljes terhelésen (induktív) mellett.
3. feladat (B). Egy 400 kVA-es transzformátor vasvesztesége 900 W, névleges tekercsvesztesége 4,8 kW. Számítsd ki a hatásfokot 30 %, 60 % és 100 % terhelésnél, ha . Ábrázold a hatásfokot a terhelési tényező függvényében (legalább 5 ponttal).
4. feladat (B). Két azonos, 250 kVA-es transzformátor párhuzamos üzemben dolgozik. , . Mekkora a terhelésmegoszlás aránya? Melyik transzformátor terhelődik jobban?
5. feladat (C). Egy 160 kVA-es transzformátor terhelési profilja: 8 órán át 20 kW, 8 órán át 80 kW, 8 órán át 120 kW, mindegyik mellett. A vasveszteség 600 W, a névleges tekercsveszteség 2,4 kW. Számítsd ki a napi hatásfokot (közelítőleg, a feszültségváltozást elhanyagolva).
6. feladat (D). Üzem közben azt tapasztalod, hogy egy 400/230 V-os transzformátor szekunder feszültsége teljes terhelésnél 218 V-ra csökken, üresjárásban pedig 235 V. A névleges szekunder áram 100 A, . Milyen feszültségváltozás jött létre százalékban? Hozzávetőleg mekkora a transzformátor belső, szekunder oldalra redukált impedanciája? Értékeld az eredményt: megfelelő-e ez a feszültségtartás, ha a fogyasztói feszültségnek a névleges ±5 %-on belül kell lennie?
Önellenőrzés – válaszok
Feladatok megoldása
1. feladat. A külső karakterisztika az függvény, állandó és mellett. A feszültségváltozás .
2. feladat.
.
.
.
Ez a 230 V-nak kb. 3,7 %-a.
3. feladat.
VA.
W.
Vasveszteség
W. Névleges tekercsveszteség
W.
A hatásfok általános képlete:
Pontok a görbéhez (β, η%): (0,1; 97,3), (0,2; 98,4), (0,3; 98,7), (0,43; 98,8), (0,6; 98,7), (0,8; 98,6), (1,0; 98,4). Kis terhelésnél a vasveszteség miatt a hatásfok gyorsan esik. A maximum kiszámítható: , ott η ≈ 98,8 %.
4. feladat. A két transzformátor névleges teljesítménye azonos (250 kVA), ezért a terhelésmegoszlás közelítőleg . Az 1-es transzformátor (kisebb ) viseli a nagyobb terhelést.
5. feladat. A hatásos teljesítmény × idő:
Wh = 1760 kWh.
A veszteség: minden órában van vasveszteség
W · 24 h = 14 400 Wh = 14,4 kWh.
A tekercsveszteség:
,
ahol
.
kVA,
kW. A megadott hatásos teljesítményekből
.
- 20 kW:
kVA,
;
W; 8 h → 468 Wh. - 80 kW:
kVA,
;
W; 8 h → 7500 Wh. - 120 kW:
kVA,
;
W; 8 h → 16 875 Wh.
Összes tekercsveszteség:
Wh ≈ 24,8 kWh.
Összes veszteség:
kWh.
Napi hatásfok:
.
6. feladat.
V.
Százalékban:
.
A közelítő képletből:
.
A,
,
.
A hányados
nem maga az impedancia, hanem
értéke; mivel ez legfeljebb
,
a belső impedanciára csak alsó becslést ad:
.
Értékelés: teljes terhelésnél
,
ez a
névleges értéktől
,
tehát a ±5 %-os sávon kívül esik (a 7,2 % a terhelés okozta
feszültségváltozás, nem a névleges értékhez viszonyított eltérés), így a
feszültségtartás nem megfelelő. A megoldás lehet a transzformátor
megcsapolásainak átállítása vagy kisebb belső impedanciájú (nagyobb)
transzformátor.
A terhelt transzformátor szekunder feszültsége a belső impedancián eső feszültség miatt csökken. A feszültségváltozás , ahol és a szekunder oldalra redukált eredő ellenállás és reaktancia. A külső karakterisztika az görbe. A veszteségek két fő részből állnak: a terheléstől független vasveszteségből és a terhelő áram négyzetével arányos tekercsveszteségből. A hatásfok , és akkor maximális, ha a vasveszteség egyenlő a tekercsveszteséggel. Az optimális terhelési tényező . A napi hatásfok a változó terhelési profil melletti energiaátalakítás hatékonyságát jellemzi. A transzformátor névleges teljesítményét kVA-ban adják meg, mert a melegedést az áram és a feszültség szabja meg, nem a hatásos teljesítmény. A párhuzamos üzem alapfeltételei: azonos feszültség, frekvencia, kapcsolási csoport és közel azonos rövidzárási feszültség. Ezeket az eredményeket használjuk a Háromfázisú transzformátor és kapcsolási csoportok alfejezetben, valamint a Transzformátor- és gépmérések alfejezetben.
A leírt fizikai összefüggések és a matematikai levezetések a klasszikus elektrotechnikai alapokból származnak, és nem igényelnek külön forrásellenőrzést. A szigetelési osztályokra, a hűtési módok jelölésére és a transzformátorokra vonatkozó konkrét szabványokra (pl. MSZ EN 60076 sorozat) és az EU környezettudatos tervezési előírásokra vonatkozó állítások aktuális változata ellenőrizendő. A párhuzamos üzemre vonatkozóan a gyártói adatlapok és a hálózati engedélyes követelményei az irányadók; a fenti arányossági szabály közelítő, nem tervezési előírás.