29.1 Vaslemezek, tekercsvezetők és szigetelési osztályok

29.1.1 Bevezetés és munkahelyi motiváció

Egy műhelyben a hibás motort megbontják, és a szerelő a leégett tekercset nézi. A kérdés nemcsak az, hogy mi égett le, hanem az is, hogy miért égett le, és milyen anyagból kell az új tekercselést elkészíteni. Ha a szerelő rossz zománchuzalt vagy alacsonyabb hőállósági osztályú szigetelést választ, a javítás után a gép hamarosan újra meghibásodik, és akár tüzet is okozhat. A vaslemezek, tekercsvezetők és szigetelési osztályok ismerete ezért nem laboratóriumi elmélet, hanem a motor-, transzformátor- és kapcsolószekrény-javítás mindennapi feltétele.

A villamos gép anyagai együtt határozzák meg a gép megbízhatóságát, hatásfokát és hőállóságát. A vasmag anyaga a veszteségeket, a tekercsvezető anyaga az áram folyását, a szigetelőanyag pedig a megengedett üzemi hőmérsékletet és élettartamot. Ebben az alfejezetben ezeket a géptechnikai anyagokat ismerjük meg.

29.1.2 Vaslemezek: a mágneses kör anyaga

A transzformátorok, forgó gépek és fojtótekercsek vasmagja nem tömör vasból, hanem vékony, egymástól elszigetelt lemezekből készül. Ennek oka az, hogy a váltakozó mágneses fluxus a vasmagban is feszültséget indukál, és az így kialakuló örvényáramok a tömör vasban nagy melegedést és veszteséget okoznának. A lemezeléssel az örvényáram útját hosszú, nagy ellenállású útra kényszerítjük, így a veszteség drasztikusan csökken.

Definíció. A vaslemez (villamoslemez) olyan vékony, speciális ötvözésű acéllemez, amelyet vasmagok készítésére használnak. Anyaga jellemzően szilíciummal ötvözött acél, mert a szilícium növeli a fajlagos ellenállást, és csökkenti a hiszterézisveszteséget. A lemezeket vékony szigetelő réteggel látják el, hogy az egyes lemezek elektromosan ne érintkezzenek egymással.

Összefüggés. A váltakozó áramú vasmagokban fellépő teljes vasveszteség két fő részből áll:

Pvas=Ph+Po,P_{\text{vas}} = P_{\text{h}} + P_{\text{o}},

ahol:

A lemezvastagság csökkentése tehát elsősorban az örvényáramú veszteséget csökkenti. Ezért a modern transzformátorlemezek vastagsága jellemzően 0,23–0,35 mm, a forgó gépekben 0,35–0,5 mm (ellenőrizendő: aktuális gyártói adatlapok).

Melegen és hidegen hengerelt lemezek

Lemezszigetelés. A lemezek közötti szigetelő réteg lehet gyári lakk, foszfátozott felület vagy speciális, vékony szervetlen bevonat. A lényeg, hogy a lemezek elektromosan el legyenek szigetelve, de a vasmag mágneses tulajdonságai ne romoljanak. A szigetelést nem szabad megsérteni: ha a lemezek összeérnek, az örvényáramú veszteség megnő, a vasmag jobban melegszik, és a gép hatásfoka romlik.

29.1.3 Tekercsvezetők: zománcozott huzal és szalag

A villamos gépek tekercseit leggyakrabban zománcozott huzalból csévélik. A huzal vörösréz vagy alumínium vezetőből és arra felvitt vékony, rugalmas, nagy átütési szilárdságú zománcszigetelésből áll. A zománc vastagsága néhányszor tíz mikrométer, mégis több száz vagy akár több ezer volt feszültséget is elvisel a menetek között. A réz a jó vezetőképessége miatt a legelterjedtebb, az alumínium pedig elsősorban transzformátorokban és nagyobb gépekben használatos, ahol a tömeg és az ár szerepet játszik.

Fontos jellemzők:

J=IA,J = \frac{I}{A},

ahol JJ az áramsűrűség, II az áram, AA a vezető keresztmetszete. Léghűtéses kis- és közepes gépeknél a rezes tekercs tipikus megengedett áramsűrűsége 2–4 A/mm², olajhűtéses transzformátoroknál magasabb is lehet (ellenőrizendő: gyártói tervezési adat).

A tekercsvezető kiválasztásakor tehát nemcsak a keresztmetszetet, hanem a zománc hőállóságát, a mechanikai szilárdságot és a csévélhetőséget is figyelembe kell venni.

29.1.4 Szigetelési osztályok és megengedett melegedés

A(z) Szigetelőanyagok és műanyagok alfejezetben már bemutattuk a szigetelési hőállósági osztályokat. Most a gépekre alkalmazzuk őket. A szigetelési osztály betűjele azt a maximális tartós üzemi hőmérsékletet adja meg, amelyet a szigetelőanyag a várható élettartam alatt elvisel.

Szigetelési hőállósági osztályok maximális tartós hőmérséklete - Szemléltető értékek az MSZ EN 60085 szerinti hőállósági osztályokhoz. A 180 °C feletti osztályokat az újabb szabványkiadás N (200 °C), R (220 °C) és 250 jellel adja; a régi „C” jel jelentése „180 °C felett”. Az aktuális szabványkiadást ellenőrizni kell.

Szabvány. A villamos szigetelések hőállósági osztályait az MSZ EN 60085 sorozat tárgyalja (ellenőrizendő: aktuális kiadás). A forgó villamos gépek megengedett melegedését és a mérési módszereket a gépszabvány, például az MSZ EN 60034-1 (ellenőrizendő: pontos szám és kiadás) tartalmazza. Az osztályok a szigetelőanyag maximális tartós hőmérsékletét rögzítik, például:

A megengedett melegedés az a hőmérséklet-emelkedés, amelyet a szigetelés a környezeti hőmérséklethez képest elérhet. Ha a környezet hőmérséklete TkörnyezetT_{\text{környezet}}, a szigetelés maximális tartós hőmérséklete TmaxT_{\text{max}}, akkor az elvi megengedett melegedés:

ΔT=Tmax−Tkörnyezet.\Delta T = T_{\text{max}} - T_{\text{környezet}}.

A gyakorlatban a megengedett melegedés a mérési módszertől függ (ellenállásmódszer, hőelemes mérés, beágyazott hőmérséklet-érzékelő), és a gépszabvány pontos határértékeket ad. A környezeti hőmérsékletet általában 40 °C-ra veszik, de ez a besorolási feltétel, nem mindig azonos a tényleges üzemi környezettel (ellenőrizendő).

A szigetelési osztály tehát nem a gép megengedett melegedése, hanem a szigetelőanyag hőállóságának osztálya. Például egy B osztályú szigetelésű motor 130 °C-os tekercshőmérsékletig üzemelhet tartósan, ezért 40 °C-os környezetben az elvi melegedés legfeljebb 90 K lehet, de az MSZ EN 60034-1 szerinti ellenőrzési szabályok szerint a megengedett melegedés ennél kisebb: ellenállásmódszerrel B osztálynál tipikusan 80 K, F osztálynál 105 K, H osztálynál 125 K (ellenőrizendő: MSZ EN 60034-1, gyártói adatlap), mert a mérési pont nem a legmelegebb helyet mutatja. A rendszer: osztályhatár − 40 °C − a legmelegebb pont többlete (kb. 10–15 K): B: 130 − 40 − 10 = 80 K; F: 155 − 40 − 10 = 105 K; H: 180 − 40 − 15 = 125 K.

Osztály Max. hőmérséklet Megengedett melegedés (ellenállásmódszer) Különbség 40 °C-os környezetben
B 130 °C 80 K 130 − (40 + 80) = 10 K
F 155 °C 105 K 155 − (40 + 105) = 10 K
H 180 °C 125 K 180 − (40 + 125) = 15 K

(Szemléltető értékek, ellenőrizendő: MSZ EN 60034-1.) A pontos értékeket mindig az aktuális gépszabvány és a gyártói adatlap tartalmazza.

29.1.5 Transzformátorolaj, szigetelőlapok és csévetest

A nagyobb transzformátorokban és egyes kapcsolókészülékekben transzformátorolajat használnak. Az olajnak kettős szerepe van: egyrészt szigetelőközeg, másrészt hűtőközeg. A tekercsek által termelt hőt az olaj elszállítja a radiátorokhoz vagy a hűtőrendszerhez. Az olaj fontos paraméterei:

Az olajat zártan kell tárolni, mert a levegőből nedvességet vesz fel. A nedves olaj átütési szilárdsága a töredékére csökkenhet.

Szigetelőlapok. A tekercsek közötti és a tekercs–vasmag közötti szigetelésre lemezes anyagokat használnak: bakelit, üvegtextil, aramid papír (például Nomex), poliészter film (például Mylar), poliimid film (például Kapton). Ezeket a hőállósági osztályhoz kell igazítani; egy F osztályú tekercsben nem használhatunk A osztályú papírt, mert az a megengedett hőmérsékleten öregszik, szakad és elveszíti szigetelőképességét.

Csévetest. A csévetest a tekercs hordozója, amelyre a huzalt rendezetten felcsévélik. Anyaga leggyakrabban hőre keményedő műanyag, például üvegerősítésű poliészter vagy bakelit, illetve kisméretű tekercseknél hőálló hőre lágyuló műanyag. A csévetest anyagának hőállósága is legalább az adott szigetelési osztályhoz tartozó hőmérsékletet kell hogy elviselje.

29.1.6 Kidolgozott példa

Egy javítóműhelyben beérkezik egy háromfázisú rövidre zárt forgórészű aszinkronmotor. Az adattáblán a szigetelési osztály: F (155 °C). A szerelő megméri a tekercs ellenállását 20 °C-os környezetben: R1=1,20ΩR_1 = 1{,}20\,\Omega. Ezután névleges terheléssel járatja a motort, és a meleg állapotú ellenállás R2=1,62ΩR_2 = 1{,}62\,\Omega. A réz hőmérsékleti tényezője α=0,00393K−1\alpha = 0{,}00393\ \text{K}^{-1}. Kérdés: mekkora a meleg tekercs hőmérséklete, és megfelel-e a motor az F osztálynak?

Számítás. A réz ellenállásának hőmérsékletfüggése:

R2=R1[1+α(T2−T1)],R_2 = R_1 \left[ 1 + \alpha \left( T_2 - T_1 \right) \right],

ahol T1=20∘CT_1 = 20\ ^{\circ}\text{C}. Az egyenletet T2T_2-re rendezzük:

T2=T1+R2R1−1α.T_2 = T_1 + \frac{\frac{R_2}{R_1} - 1}{\alpha}.

Behelyettesítés:

R2R1=1,62Ω1,20Ω=1,35,\frac{R_2}{R_1} = \frac{1{,}62\,\Omega}{1{,}20\,\Omega} = 1{,}35,

T2=20∘C+1,35−10,00393K−1=20∘C+0,350,00393K≈20∘C+89,1K≈109,1∘C.T_2 = 20\ ^{\circ}\text{C} + \frac{1{,}35 - 1}{0{,}00393\ \text{K}^{-1}} = 20\ ^{\circ}\text{C} + \frac{0{,}35}{0{,}00393}\ \text{K} \approx 20\ ^{\circ}\text{C} + 89{,}1\ \text{K} \approx 109{,}1\ ^{\circ}\text{C}.

Ellenőrzés: a melegedés a 20 °C-os környezethez képest 109,1−20=89,1K109{,}1 - 20 = 89{,}1\ \text{K}. Az F osztályú gépre ellenállásmódszerrel tipikusan 105 K melegedés engedhető meg (ellenőrizendő: MSZ EN 60034-1, gyártói adatlap); 89,1K<105K89{,}1\ \text{K} < 105\ \text{K}, tehát a motor megfelel. A 155 °C-hoz közvetlenül nem hasonlítunk, mert a legmelegebb pont hőmérséklete az átlagnál nagyobb. Ha a környezet ténylegesen 40 °C lett volna, a tekercs hőmérséklete 40+89,1=129,1∘C40 + 89{,}1 = 129{,}1\ ^{\circ}\text{C} lenne, amit a 40+105=145∘C40 + 105 = 145\ ^{\circ}\text{C} megengedett értékhez kell hasonlítani (nem a 155 °C-hoz): a melegedés változatlanul 89,1 K, ami a 105 K alatt marad. A motor az F osztályú szigeteléssel megfelelő. ∎

Ez a példa mutatja, hogy a tekercsellenállás-mérés egyszerű eszköz a hőmérséklet becslésére, de az éles ellenőrzéshez az aktuális gépszabvány mérési módszereit kell alkalmazni.

29.1.7 Valós életbeli alkalmazás

Egy karbantartó üzemben egy régi, B osztályú szivattyúmotort újratekercseltek. A tekercselő a meglévő készletből E osztályú (120 °C) zománchuzalt használt, mert az olcsóbb volt, és a méret passzolt. A motor az első hetekben üzemelt, majd a tekercs zárlatos lett, és a védelem lekapcsolta. A vizsgálat kimutatta, hogy a motor a terhelés miatt a tekercsben elérte a 125–130 °C-os átlaghőmérsékletet, ami már a B osztály megengedett 120 °C-os átlaghőmérsékletét (40 °C-os környezetben, ellenállásmódszerrel) is meghaladta: a motor túlterhelt volt, és az E osztályú zománc még gyorsabban öregedett. A hibás anyagválasztás miatt a motor újratekercselése és az állásidő többe került, mint a megfelelő huzal lett volna.

Tanulság: a szigetelési osztály a teljes tekercsre vonatkozik; nem elég a csévetestet vagy a szigetelőlapot megnézni, a zománchuzal hőállóságát is legalább az adattáblán szereplő osztályhoz kell igazítani. Biztonsági korlát. A hálózati feszültségű gépek tekercselése, megbontása és javítása csak jogosult személynek, feszültségmentesítés után megengedett. A feszültségmentesítés öt biztonsági szabályát mindig be kell tartani: lekapcsolás, visszakapcsolás elleni biztosítás, feszültségmentesség ellenőrzése, földelés és rövidre zárás, szomszédos feszültség alatti részek lefedése.

29.1.8 Tipikus hibák

  1. A lemezszigetelés megsértése. A vasmagot reszelővel vagy csiszolóval alakítják, és a lemezek között fémes összeérések keletkeznek. Az örvényáramú veszteség megnő, a vasmag melegszik, a gép hatásfoka romlik. Helyes gyakorlat: a lemezeket csak a gyártó által megengedett módon szabad alakítani, és a sérüléseket kerülni kell.

  2. Alacsonyabb hőosztályú zománchuzal beépítése. Ha az eredeti F osztály helyett B vagy E osztályú huzalt használ a szerelő, a motor rövid idő alatt tönkremegy. Helyes gyakorlat: mindig az adattábla szerinti vagy annál magasabb osztályú huzalt válasszunk, és dokumentáljuk a cserét.

  3. A transzformátorolaj nyitott tárolása. Az olaj a levegőből nedvességet vesz fel, ezért az átütési szilárdsága lecsökken. A nedves olajjal töltött transzformátor szigetelése megbízhatatlan. Helyes gyakorlat: az olajat zárt, száraz edényben tárolni, és beöntés előtt ellenőrizni az átütési feszültséget.

  4. A melegedés és a szigetelési osztály összekeverése. Sokan azt hiszik, hogy az F osztályú motor 155 °C-os melegedést enged meg. Valójában a 155 °C a megengedett tartós tekercshőmérséklet, nem a hőmérséklet-emelkedés. A megengedett melegedés a környezeti hőmérséklet figyelembevételével, a mérési módszer szerint sokkal kisebb. Helyes gyakorlat: a gépszabvány szerinti melegedéshatárt és mérési előírást használni.

29.1.9 Önellenőrzés

  1. Miért lemezelt a transzformátor vasmagja?
  2. Mit jelent a hidegen hengerelt, szemcseorientált lemez előnye?
  3. Milyen hőmérsékletet jelöl az F szigetelési osztály?
  4. Miért használnak szalagtekercset nagyobb keresztmetszeteknél?
  5. Melyik zománchuzal-típus alkalmas 180 °C-os tartós hőmérsékletre?
  6. Mire kell ügyelni a transzformátorolaj tárolásakor?

29.1.10 Feladatok

1. feladat (A) Sorold fel a vaslemezek ötvözésének és lemezszigetelésének szerepét.

2. feladat (A) Egy tekercs vezetőjének keresztmetszete A=1,5mm2A = 1{,}5\,\text{mm}^2, a rajta folyó áram I=4,5AI = 4{,}5\,\text{A}. Számítsd ki az áramsűrűséget JJ-t.

3. feladat (B) Egy motor tekercsének hideg ellenállása 25 °C-on R1=0,60ΩR_1 = 0{,}60\,\Omega. Meleg állapotban a mért ellenállás R2=0,83ΩR_2 = 0{,}83\,\Omega. A réz hőmérsékleti tényezője α=0,00393K−1\alpha = 0{,}00393\ \text{K}^{-1}. Számítsd ki a meleg tekercs hőmérsékletét és a tekercs melegedését a 25 °C-os környezethez képest. H osztályú (180 °C) szigetelés esetén megfelel-e az eredmény?

4. feladat (B) Egy F osztályú (155 °C) motort 40 °C-os környezetben kell üzemeltetni. A gépszabvány szerinti megengedett melegedés ellenállásmódszerrel 105 K (ellenőrizendő: pontos érték a gyártói adatlapról). Mekkora lehet a tekercs átlaghőmérséklete a számítás szerint? Mekkora különbség marad a 155 °C-ig, és mire szolgál?

5. feladat (C) Egy transzformátor vasmagjában a hiszterézisveszteség Ph=120WP_{\text{h}} = 120\,\text{W}, az örvényáramú veszteség Po=80WP_{\text{o}} = 80\,\text{W}. A terhelés során a vasveszteség állandó. Mekkora a teljes vasveszteség? Ha a lemezvastagságot a felére csökkentenénk, az örvényáramú veszteség a negyedére változik (arányos a vastagság négyzetével). Számítsd ki az új vasveszteséget, és becsüld meg a veszteségcsökkenés százalékát.

6. feladat (D) Egy javítóműhelyben az alábbi zománchuzal-tekercsek állnak rendelkezésre: - 130 °C-os zománc, - 155 °C-os zománc, - 180 °C-os zománc.

A beérkezett motor adattáblája szerint a szigetelési osztály F. Válaszd ki a megfelelő zománchuzalt, és indokold a választást. Milyen szigetelőlapot választanál a tekercs és a vasmag közé, ha a műhelyben A, B, F és H osztályú lapok kaphatók?

29.1.11 Megoldások

29.1.11.1 Önellenőrzés – válaszok

  1. A lemezelés az örvényáramú veszteséget csökkenti, mert az örvényáramok útját hosszú, nagy ellenállású útra kényszeríti.
  2. A szemcseorientált hidegen hengerelt lemeznek a hengerlés irányában jobb a mágneses tulajdonsága, kisebb a vasvesztesége és kisebb a gerjesztő árama.
  3. Az F osztály maximális tartós hőmérséklete 155 °C.
  4. A szalag jobban kitölti a tekercselési ablakot, csökkenti a szkin-hatást és kisebb szórt induktivitást adhat.
  5. 180 °C-os tartós hőmérsékletre jellemzően poliamid-imid vagy poliimid zománc alkalmas (a konkrét típus gyártói adatlap szerint ellenőrizendő).
  6. Zárt, száraz edényben, nedvességtől védve kell tárolni, és beöntés előtt ellenőrizni kell az átütési feszültséget.

29.1.11.2 Feladatok megoldásai

1. feladat (A)

Az ötvözés (jellemzően szilícium) növeli a fajlagos ellenállást, csökkenti a hiszterézisveszteséget. A lemezszigetelés megakadályozza az örvényáramok átfolyását a lemezek között, így csökkenti az örvényáramú veszteséget.

2. feladat (A)

J=IA=4,5A1,5mm2=3,0A/mm2.J = \frac{I}{A} = \frac{4{,}5\,\text{A}}{1{,}5\,\text{mm}^2} = 3{,}0\,\text{A/mm}^2.

Ez a léghűtéses tekercselésre jellemző tartományban van.

3. feladat (B)

A képlet:

T2=T1+R2R1−1α.T_2 = T_1 + \frac{\frac{R_2}{R_1} - 1}{\alpha}.

T2=25∘C+0,830,60−10,00393≈25∘C+1,3833−10,00393K=25∘C+0,38330,00393K≈25∘C+97,5K≈122,5∘C.T_2 = 25\ ^{\circ}\text{C} + \frac{\frac{0{,}83}{0{,}60} - 1}{0{,}00393} \approx 25\ ^{\circ}\text{C} + \frac{1{,}3833 - 1}{0{,}00393}\ \text{K} = 25\ ^{\circ}\text{C} + \frac{0{,}3833}{0{,}00393}\ \text{K} \approx 25\ ^{\circ}\text{C} + 97{,}5\ \text{K} \approx 122{,}5\ ^{\circ}\text{C}.

Megjegyzés: az α=0,00393K−1\alpha = 0{,}00393\ \text{K}^{-1} a 20 °C-os referenciára vonatkozik, ezért 25 °C-os hideg hőmérsékletnél a lineáris képlet kis hibát ad. Pontosabban, a Tekercselés, impregnálás, csapágyak és szénkefe alfejezetben használt (235+T)(235 + T) arányos alakkal T2≈124,7∘CT_2 \approx 124{,}7\ ^{\circ}\text{C}; a következtetés nem változik.

A melegedés: ΔT=122,5∘C−25∘C=97,5K\Delta T = 122{,}5\ ^{\circ}\text{C} - 25\ ^{\circ}\text{C} = 97{,}5\ \text{K}. H osztályú szigetelésnél ellenállásmódszerrel tipikusan 125 K melegedés engedhető meg (ellenőrizendő: MSZ EN 60034-1, gyártói adatlap); 97,5K<125K97{,}5\ \text{K} < 125\ \text{K}, tehát a tekercs megfelel. (A 180 °C-hoz közvetlenül nem hasonlítunk, mert a legmelegebb pont az átlagnál melegebb.)

4. feladat (B)

A maximális tartós hőmérséklet:

Tmax=Tkörnyezet+ΔT=40∘C+105K=145∘C.T_{\text{max}} = T_{\text{környezet}} + \Delta T = 40\ ^{\circ}\text{C} + 105\ \text{K} = 145\ ^{\circ}\text{C}.

A különbség 155∘C−145∘C=10K155\ ^{\circ}\text{C} - 145\ ^{\circ}\text{C} = 10\ \text{K}. Ez nem üzemi tartalék: ez fedezi, hogy a tekercs legmelegebb pontja az ellenállásmódszerrel mért átlaghőmérsékletnél melegebb. Ha a mért melegedés eléri a 105 K-t, a gép a határon üzemel (ellenőrizendő: MSZ EN 60034-1, gyártói adatlap). Ugyanez az érvelés, mint a 29.1.6 példában és a 3. feladatban.

5. feladat (C)

A teljes vasveszteség most:

Pvas=120W+80W=200W.P_{\text{vas}} = 120\,\text{W} + 80\,\text{W} = 200\,\text{W}.

Ha a lemezvastagság felére csökken, az örvényáramú veszteség a negyedére változik:

Po,új=80W4=20W.P_{\text{o,új}} = \frac{80\,\text{W}}{4} = 20\,\text{W}.

Az új vasveszteség:

Pvas,új=120W+20W=140W.P_{\text{vas,új}} = 120\,\text{W} + 20\,\text{W} = 140\,\text{W}.

A csökkenés: 200−140200⋅100=30%\frac{200 - 140}{200} \cdot 100 = 30\%. A hiszterézisveszteség változatlan marad, mert az nem függ a lemezvastagságtól.

6. feladat (D)

Az F osztályú motorhoz legalább 155 °C-os zománchuzalt kell választani. Tehát a 155 °C-os zománc megfelel, a 180 °C-os is jó, de drágább. A 130 °C-os (B osztályú) zománc nem alkalmas, mert az F osztály 155 °C-os határa alatt van. A tekercs és a vasmag közé F osztályú szigetelőlapot választunk (a felsoroltak közül F vagy H, attól függően, hogy a hűtés és a hőmérsékleti tartalék mit kíván; az F a minimálisan szükséges). A szigetelőlap hőállóságának legalább az F osztályt el kell érnie, különben az a leggyengébb láncszem lesz.

29.1.12 Rövid összefoglaló

A villamos gépek anyagai határozzák meg a gép működését és élettartamát. A vasmag lemezelt szilíciumacélból készül, mert a lemezelés csökkenti az örvényáramú veszteséget, a szilícium pedig a hiszterézisveszteséget. A lemezeket vékony szigeteléssel látjuk el, amelyet nem szabad megsérteni. A tekercsvezetők zománcozott réz- vagy alumíniumhuzalok, nagyobb keresztmetszetnél szalagok. A zománc hőállósága a szigetelési osztályhoz igazodik; az osztály betűjele a megengedett maximális tartós üzemi hőmérsékletet adja (pl. B = 130 °C, F = 155 °C, H = 180 °C). A megengedett melegedés a környezeti hőmérséklet és a mérési módszer figyelembevételével kisebb a hőosztály-határnál. A transzformátorolaj a szigetelés és a hűtés közege, nedvességtől védve kell tartani. A szigetelőlapok és a csévetest anyagát szintén a hőállósági osztályhoz kell illeszteni. Továbbvitt eredmény. A vaslemezek, zománchuzalok, szigetelési osztályok és a melegedés fogalma alapvető a Tekercselés, impregnálás, csapágyak és szénkefe alfejezetben, ahol a tekercselés gyakorlati kivitelezését, az impregnálást és a gép további anyagait tanuljuk.

29.1.13 Források és ellenőrzési hiányok

Az alfejezet a klasszikus villamosgép-anyagismereten és a gyakorlati szerelői tapasztalaton alapul. A hőállósági osztályok betűjelei és értékei az MSZ EN 60085 sorozat szerintiek, de az aktuális kiadást és a pontos osztályonkénti anyagbesorolást ellenőrizni kell. A forgó gépek megengedett melegedésértékei és mérési módszerei az MSZ EN 60034-1 szabvány szerint változhatnak, ezért a konkrét határértékeket mindig a gyártói adatlap és a hatályos szabvány alapján kell használni. A vaslemez vastagságra, áramsűrűségre és zománchuzal-hőállóságra adott értékek tájékoztató jellegűek, iparági gyakorlatból származnak.