6.3 Impedancia, soros és párhuzamos RLC, rezonancia

6.3.1 Impedancia és admittancia: miért egyszerre használjuk az ellenállást, a tekercset és a kondenzátort?

A szerelői munkában ritkán találkozunk „tiszta” ellenállással vagy „tiszta” tekercscsel. Egy fénycső-előtét, egy aszinkronmotor tekercselése, egy kapcsolóüzemű tápegység bemeneti szűrője vagy egy hosszú kábel egyszerre tartalmaz ohmos veszteséget, induktivitást és kapacitást (a kábelnél az ellenállás és az induktivitás a soros ágban, a kapacitás az erek között, keresztirányban van). Ha egy ilyen áramkörben csak az ellenállásokat vennénk figyelembe, a mért áram és feszültség jelentősen eltérne a számítottól, ráadásul egyes alkatrészeken a hálózati feszültségnél jóval nagyobb feszültség is megjelenhet. Ezért vezetjük be az impedanciát, amely e három hatást közös keretben írja le.

Egy soros RLC-körben – például egy fojtótekercs (R+LR + L) és egy vele sorba kötött kondenzátor, mint a fénycső-előtétnél vagy egy hangolt szűrőágban – a feszültségek fázorai nem egyszerűen összeadódnak, hanem vektorosan. Szemléltetésül nézzük az impedancia-háromszöget:

Soros RLC-kör feszültség-fázorai (1. példa) - Az áram a vízszintes referencia. U_R = 5,59 V vízszintes, U_L = 14,95 V felfelé, U_C = 4,30 V lefelé mutat (mind az origóból); az eredő U (szaggatott) függőleges összetevője U_L − U_C = 10,65 V, nagysága 12,0 V, φ ≈ 62,3°. Az impedancia-háromszög ugyanez az ábra 1/I léptékben: vízszintes R, függőleges X = X_L − X_C, átfogó Z.

Az ábrán vízszintesen az ellenállás feszültsége (URU_R), függőlegesen felfelé a tekercsé (ULU_L), lefelé a kondenzátoré (UCU_C) áll; a két függőleges fázor különbsége és URU_R adja az eredő UU-t. Ha minden oldalt elosztunk az II árammal, az impedancia-háromszöget kapjuk: vízszintes RR, függőleges X=XL−XCX = X_L - X_C, átfogó ZZ.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Fázorábra: vízszintes U_R = 138 V, rá merőleges U_L = 184 V, az eredő U = 230 V a kettő átfogója, a fázisszög 53,1 fok
Soros RL-kör fázorábrája (R = 30 Ω, X_L = 40 Ω, U = 230 V): U_R = 138 V, U_L = 184 V, φ = 53,1°; a HTML-kiadásban R, L és U csúszkával állítható

Az interaktív fázorábrán egy soros RL-kör (XC=0X_C = 0) ellenállását, induktivitását és tápfeszültségét lehet állítani; a statikus kép az R=30ΩR = 30\,\Omega, XL=40ΩX_L = 40\,\Omega esetet mutatja (Z=50ΩZ = 50\,\Omega, I=4,6AI = 4{,}6\,\text{A}, φ=53,1∘\varphi = 53{,}1^{\circ}).

A fázorábrán az R ellenálláson eső feszültség az árammal fázisban van, a tekercs feszültsége 90°-kal siet, a kondenzátoré 90°-kal késik. Az eredő feszültség a három fázor összege, amelynek nagysága:

U=UR2+(UL−UC)2.U=\sqrt{U_R^2+(U_L-U_C)^2}.

6.3.2 Definíciók és a soros RLC-kör impedanciája

Definíció. Az impedancia (váltakozó áramú látszólagos ellenállás) a feszültség és az áram effektív értékének hányadosa:

Z=UI,Z=\frac{U}{I},

mértékegysége az ohm (Ω\Omega). Az impedancia két részből áll: az ohmos (hatásos) ellenállásból RR és a reaktanciából XX. Komplex jelöléssel:

Z=R+jX,Z=R+jX,

ahol jj a képzetes egység. A reaktancia a tekercs és a kondenzátor eredő váltakozó áramú ellenállása:

X=XL−XC=ωL−1ωC,X=X_L-X_C=\omega L-\frac{1}{\omega C},

ahol ω=2πf\omega=2\pi f a körfrekvencia, LL az induktivitás, CC a kapacitás. A soros RLC-kör impedanciájának nagysága:

Z=R2+(XL−XC)2.Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2}.

Definíció. Az admittancia az impedancia reciproka, jele YY, mértékegysége a siemens (S):

Y=1Z=IU.Y=\frac{1}{Z}=\frac{I}{U}.

Az admittancia is felbontható valós és képzetes részre: a konduktancia G=1/RG=1/R (hatásos vezetés) és a szuszceptancia BB (meddő vezetés) összegére. Komplex jelöléssel:

Y=G+jB.Y=G+jB.

A szuszceptancia a tekercs és a kondenzátor meddő vezetéseiből adódik, előjelhelyesen: BL=1/(ωL)B_L=1/(\omega L) és BC=ωCB_C=\omega C, így B=BC−BLB=B_C-B_L.

Fázisszög. Az impedancia fázisszöge megadja, hogy az áram mennyivel siet vagy késik a feszültséghez képest. Soros RLC-körre:

φ=arctan⁡(XL−XCR).\varphi=\arctan\left(\frac{X_L-X_C}{R}\right).

Ha XL>XCX_L>X_C, a kör induktív jellegű, az áram késik a feszültséghez képest (φ>0\varphi>0). Ha XC>XLX_C>X_L, a kör kapacitív jellegű, az áram siet (φ<0\varphi<0). Ha XL=XCX_L=X_C, a fázisszög nulla, az áramkör rezonanciában van.

Szabály. Az impedanciákat soros kapcsolásban nem lehet egyszerűen skalárként összeadni; a reaktanciák előjelhelyesen adódnak össze, és a nagyságot a Pitagorasz-tétel adja. Az admittanciákat párhuzamos kapcsolásban hasonlóan kezeljük: a konduktanciák és a szuszceptanciák előjelhelyesen összegződnek.

6.3.3 Levezetés: a soros RLC-kör impedanciája

Deriváció. Induljunk ki abból, hogy a soros körben minden elemen ugyanaz az áram folyik. Az ohmos ellenálláson UR=IRU_R=IR, a tekercsen UL=IXLU_L=I X_L, a kondenzátoron UC=IXCU_C=I X_C feszültség esik, de ezek fázisa eltér. A feszültség-fázorok összegének nagysága:

U=UR2+(UL−UC)2. U=\sqrt{U_R^2+(U_L-U_C)^2}.

Helyettesítsük be az egyes feszültségeket:

U=(IR)2+(IXL−IXC)2=IR2+(XL−XC)2. U=\sqrt{(IR)^2+(I X_L-I X_C)^2}=I\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2}.

Mivel Z=U/IZ=U/I, így:

Z=R2+(XL−XC)2. Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2}.

A fázisszög abból adódik, hogy a feszültség-háromszögben a vízszintes oldal URU_R, a függőleges oldal UL−UCU_L-U_C, így:

tan⁡φ=UL−UCUR=XL−XCR. \tan\varphi=\frac{U_L-U_C}{U_R}=\frac{X_L-X_C}{R}.

Ez a levezetés mutatja, miért fontos a reaktanciák előjelhelyes kivonása: ha például egy tekercs és egy kondenzátor részben kioltja egymás hatását, az eredő impedancia kisebb lehet, mint az egyes reaktanciák külön-külön, sőt rezonanciánál éppen az ohmos ellenállás marad csak. ∎

6.3.4 Párhuzamos RLC-kör és admittancia

Párhuzamos kapcsolásnál minden ágon ugyanaz a feszültség, az ágáramok fázorai adódnak össze. Az ágáramok az áram-fázorábrán:

Az eredő áramerősség nagysága:

I=UG2+(BC−BL)2. I=U\sqrt{G^2+(B_C-B_L)^2}.

Az admittancia nagysága tehát:

Y=G2+(BC−BL)2, Y=\sqrt{G^2+(B_C-B_L)^2},

és a fázisszög:

φ=arctan⁡(BL−BCG). \varphi=\arctan\left(\frac{B_L-B_C}{G}\right).

A fázisszöget itt is a soros körrel azonos módon értelmezzük (a feszültség és az áram fázisszöge, induktív jellegnél pozitív). Párhuzamos körnél az áram fázisszöge: ha BL>BCB_L>B_C, az áram késik (induktív jelleg), ha BC>BLB_C>B_L, az áram siet (kapacitív jelleg). Rezonanciánál BL=BCB_L=B_C, az admittancia minimális, és az áram a lehető legkisebb.

6.3.5 Rezonancia: soros és párhuzamos eset

Definíció. Rezonanciáról beszélünk, amikor a tekercs és a kondenzátor reaktanciája egyenlő nagyságú, azaz XL=XCX_L=X_C, illetve BL=BCB_L=B_C. A rezonanciafrekvencia:

f0=12πLC. f_0=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}.

Következmény. Soros RLC-körben rezonanciánál az impedancia a lehető legkisebb, Z=RZ=R, ezért az áram maximális. A tekercsen és a kondenzátoron azonban a feszültség – jó minőségű tekercs esetén – a tápfeszültség sokszorosa is lehet: UL=UC=XL⋅IU_L=U_C=X_L\cdot I. Ezt feszültségrezonanciának nevezzük, és ezért kell a szűrőkörök tervezésekor nagyon vigyázni: a rezonanciafrekvencia közelében az alkatrészeken túlfeszültség léphet fel.

Párhuzamos RLC-körben rezonanciánál az admittancia minimális, az impedancia maximális, ezért a főágban folyó áram a lehető legkisebb. Az ágakban ugyanakkor nagy áramok folyhatnak, egymást kioltó fázisban; ezt áramrezonanciának nevezzük. A fázisjavító kondenzátorok és a hálózati induktivitások párhuzamos rezonanciája valós veszélyt jelent, mert a hálózati harmonikus frekvenciákon a kondenzátorágban túláram alakulhat ki.

6.3.6 Számítási példák

1. példa (A) – soros RLC-kör. Adott: R=47ΩR=47\,\Omega, L=100mH=0,1HL=100\,\text{mH}=0{,}1\,\text{H}, C=22μF=22⋅10−6FC=22\,\mu\text{F}=22\cdot10^{-6}\,\text{F}, a tápfeszültség U=12VU=12\,\text{V}, frekvencia f=200Hzf=200\,\text{Hz}. Keresett: az áram, az egyes feszültségek és a fázisszög.

Megoldás. Először a körfrekvencia:

ω=2πf=2π⋅200=1256,6rads. \omega=2\pi f=2\pi\cdot 200=1256{,}6\,\frac{\text{rad}}{\text{s}}.

A reaktanciák:

XL=ωL=1256,6⋅0,1=125,66Ω, X_L=\omega L=1256{,}6\cdot 0{,}1=125{,}66\,\Omega,

XC=1ωC=11256,6⋅22⋅10−6=36,17Ω. X_C=\frac{1}{\omega C}=\frac{1}{1256{,}6\cdot 22\cdot10^{-6}}=36{,}17\,\Omega.

Az eredő reaktancia:

X=XL−XC=125,66−36,17=89,49Ω. X=X_L-X_C=125{,}66-36{,}17=89{,}49\,\Omega.

Az impedancia:

Z=R2+X2=472+89,492=2209+8008=101,1Ω. Z=\sqrt{R^2+X^2}=\sqrt{47^2+89{,}49^2}=\sqrt{2209+8008}=101{,}1\,\Omega.

Az áram:

I=UZ=12101,1=0,119A=119mA. I=\frac{U}{Z}=\frac{12}{101{,}1}=0{,}119\,\text{A}=119\,\text{mA}.

A fázisszög:

φ=arctan⁡XR=arctan⁡89,4947=62,3∘. \varphi=\arctan\frac{X}{R}=\arctan\frac{89{,}49}{47}=62{,}3^{\circ}.

Mivel X>0X>0, a kör induktív, az áram késik. A feszültségek:

UR=IR=0,119⋅47=5,59V, U_R=IR=0{,}119\cdot 47=5{,}59\,\text{V},

UL=IXL=0,119⋅125,66=14,95V, U_L=I X_L=0{,}119\cdot 125{,}66=14{,}95\,\text{V},

UC=IXC=0,119⋅36,17=4,30V. U_C=I X_C=0{,}119\cdot 36{,}17=4{,}30\,\text{V}.

Ellenőrzés: a fázorfeszültség nagysága 5,592+(14,95−4,30)2=12,0V\sqrt{5{,}59^2+(14{,}95-4{,}30)^2}=12{,}0\,\text{V}, ami visszaadja a tápfeszültséget. ∎

2. példa (B) – párhuzamos RLC-kör. Adott: U=230VU=230\,\text{V}, f=50Hzf=50\,\text{Hz}, R=500ΩR=500\,\Omega, L=50mH=0,05HL=50\,\text{mH}=0{,}05\,\text{H}, C=100μF=100⋅10−6FC=100\,\mu\text{F}=100\cdot10^{-6}\,\text{F}. Keresett: az eredő áram, az admittancia és a fázisszög.

Megoldás. A körfrekvencia ω=2π⋅50=314,16rads\omega=2\pi\cdot 50=314{,}16\,\frac{\text{rad}}{\text{s}}. A konduktancia:

G=1R=1500=0,002S. G=\frac{1}{R}=\frac{1}{500}=0{,}002\,\text{S}.

A szuszceptanciák:

BL=1ωL=1314,16⋅0,05=0,06366S, B_L=\frac{1}{\omega L}=\frac{1}{314{,}16\cdot 0{,}05}=0{,}06366\,\text{S},

BC=ωC=314,16⋅100⋅10−6=0,03142S. B_C=\omega C=314{,}16\cdot 100\cdot10^{-6}=0{,}03142\,\text{S}.

Az eredő szuszceptancia:

B=BC−BL=0,03142−0,06366=−0,03224S. B=B_C-B_L=0{,}03142-0{,}06366=-0{,}03224\,\text{S}.

Az admittancia nagysága:

Y=G2+B2=0,0022+(−0,03224)2=0,0323S. Y=\sqrt{G^2+B^2}=\sqrt{0{,}002^2+(-0{,}03224)^2}=0{,}0323\,\text{S}.

Az eredő áram:

I=UY=230⋅0,0323=7,43A. I=U Y=230\cdot 0{,}0323=7{,}43\,\text{A}.

A fázisszög:

φ=arctan⁡BL−BCG=arctan⁡0,032240,002=+86,5∘. \varphi=\arctan\frac{B_L-B_C}{G}=\arctan\frac{0{,}03224}{0{,}002}=+86{,}5^{\circ}.

A pozitív szög azt jelzi, hogy az áram késik a feszültséghez képest, azaz a kör induktív jellegű (ugyanaz az előjelkonvenció, mint a soros körnél). ∎

3. példa (C) – rezonanciafrekvencia. Adott: L=10mH=0,01HL=10\,\text{mH}=0{,}01\,\text{H}, C=100μF=100⋅10−6FC=100\,\mu\text{F}=100\cdot10^{-6}\,\text{F}. Keresett: a rezonanciafrekvencia.

Megoldás.

f0=12πLC=12π0,01⋅100⋅10−6=12π10−6=12π⋅0,001=159,2Hz. f_0=\frac{1}{2\pi\sqrt{LC}}=\frac{1}{2\pi\sqrt{0{,}01\cdot 100\cdot10^{-6}}}=\frac{1}{2\pi\sqrt{10^{-6}}}=\frac{1}{2\pi\cdot 0{,}001}=159{,}2\,\text{Hz}.

Ez azt jelenti, hogy ezen a frekvencián a soros kör impedanciája minimális, a párhuzamos köré pedig maximális. ∎

6.3.7 Impedanciagörbe és az interaktív ábra

A rezonancia jelenségét akkor értjük meg igazán, ha látjuk, hogyan változik az impedancia a frekvencia függvényében. Az alábbi ábra ezt mutatja soros RLC-körre:

Soros RLC-kör impedanciája a frekvencia függvényében - Képlettel számolt pontok, |Z| = √(R² + (2πfL − 1/(2πfC))²), 10 Hz-es lépésekben: R = 100 Ω, L = 100 mH, C = 10 µF. A rezonanciafrekvencia 159,2 Hz, ott |Z| = R = 100 Ω; 50 Hz-en 303,8 Ω, 300 Hz-en 168,4 Ω.

Az ábrán jól látszik, hogy a rezonanciafrekvenciánál az impedancia éppen az ohmos ellenállással egyenlő (100 Ω), attól távolodva pedig nő. A gyakorlatban a szűrők tervezésekor ezt a görbét használjuk: a rezonanciafrekvencia fölött vagy alatt az áramkör másként viselkedik.

Statikus változat (mint a PDF-ben)Interaktív grafikon: az impedancia nagysága a frekvencia függvényében, ahol L és C csúszkákkal változtatható; a rezonanciafrekvencia pontján az impedancia minimuma látható.
A soros RLC-kör impedanciagörbéje állítható L és C értékekkel

Interaktív ábra leírása. Az interaktív ábrán az LL és CC értékek csúszkákkal változtathatók. A grafikon az impedancia nagyságát rajzolja ki a frekvencia függvényében, és jelöli a rezonanciafrekvenciát. Próbáld ki, hogy ha növeled LL vagy CC értékét, a rezonanciafrekvencia csökken, ha csökkented, akkor nő. Figyeld meg azt is, hogy rezonanciánál az impedancia mindig RR nagyságú.

6.3.8 Gyakorlati jelentősége az épületvillamosságban és az ipari szerelésben

Szabvány. A villamos berendezések zavarszűrő áramköreinek és meddőkompenzáló egységeinek méretezésekor a gyártói adatlapok és a vonatkozó termékszabványok az irányadók. A hálózati feszültségminőségre és a harmonikusokra vonatkozó követelmények közül a közcélú hálózat feszültségjellemzőit az MSZ EN 50160, a készülékek felharmonikus-kibocsátását az MSZ EN IEC 61000-3 sorozat tárgyalja (ellenőrizendő: aktuális kiadás és jelzet). A szerelő számára a legfontosabb, hogy soha ne kössön fázisjavító kondenzátort vagy nagy induktivitású fojtót ellenőrizetlen hálózati környezetbe, mert a hálózati induktivitással rezonancia léphet fel.

A mérő- és vizsgálati eljárásokban az impedancia fogalmára épül a hurokimpedancia mérése is. Ennek során a hibahurokban lévő vezetők, transzformátor és érintkezők eredő impedanciáját határozzuk meg, és abból számítjuk a várható zárlati áramot. A részletekkel a Mérések II.: hurokimpedancia, zárlati áram, FI-vizsgálat alfejezet foglalkozik, az impedancia és a teljesítmény összekapcsolását pedig a Teljesítmények és teljesítménytényező alfejezetben használjuk fel.

Továbbvitt eredmény. A soros RLC-kör impedanciája Z=R2+(XL−XC)2Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2}, és a fázisszög φ=arctan⁡((XL−XC)/R)\varphi=\arctan\big((X_L-X_C)/R\big). A párhuzamos kör admittanciája Y=G2+(BC−BL)2Y=\sqrt{G^2+(B_C-B_L)^2}. Ezt a számítási módszert használjuk a hurokimpedancia kiértékelésekor és a teljesítménytényező javításakor. A rezonanciafrekvencia f0=1/(2πLC)f_0=1/(2\pi\sqrt{LC}) megmutatja, hol omlik össze vagy ugrik meg az impedancia, amit szűrők és kompenzáló egységek méretezésekor mindig figyelembe kell venni.

6.3.9 Valós életbeli alkalmazás

Egy ipari üzemben a meddőkompenzáló berendezés kondenzátorfokozatait a hálózat 50 Hz-es frekvenciájára méretezték. A hálózaton azonban nagy teljesítményű frekvenciaváltók is üzemeltek, amelyek erős harmonikus áramokat termeltek. A kondenzátorok kapacitása és a betápláló transzformátor, valamint a kábelek induktivitása egy olyan párhuzamos rezgőkört alkotott, amelynek rezonanciafrekvenciája éppen a 7. harmonikus (350 Hz) közelébe esett. A rezonancia miatt a kondenzátorágban a névleges áram többszöröse folyt, a kondenzátorok túlmelegedtek, és a védelmük leoldott. A szerelő hálózatminőség-elemzővel megmérte a feszültség és a kondenzátorági áram felharmonikus-tartalmát (THD, 7. harmonikus), majd a megoldás az volt, hogy a kondenzátorral sorba hangolófojtót építettek be, amely a rezonanciafrekvenciát a káros harmonikus alá vitte. Ez az eset jól mutatja, hogy az impedancia és a rezonancia nemcsak elméleti kérdés: a rosszul kiválasztott kompenzáló egység valós károkat okozhat.

6.3.10 Gyakorlati útmutató: soros RLC-kör mérése tanműhelyben

Cél: állíts össze soros RLC-kört, mérd meg az impedanciáját, és határozd meg a rezonanciafrekvenciát.

Eszközök és anyagok: függvénygenerátor (szinuszos kimenet), digitális multiméter (TRMS), oszcilloszkóp, két mérőzsinór, egy R=100ΩR=100\,\Omega-os ellenállás, egy L=100mHL=100\,\text{mH}-os (légréses vagy vasmag nélküli, kis ohmos ellenállású) tekercs, egy C=10μFC=10\,\mu\text{F}-os fólia- (MKP) vagy bipoláris (nem polarizált) motorkondenzátor; polarizált elektrolitkondenzátor nem használható, próbapanel, jegyzőkönyv. Ezekkel f0≈159Hzf_0 \approx 159\,\text{Hz}, XL(f0)=100ΩX_L(f_0)=100\,\Omega, Q=XL/R=1Q = X_L/R = 1; a várt áram 5V5\,\text{V}-on: 50Hz50\,\text{Hz}-en kb. 16,5mA16{,}5\,\text{mA}, 100Hz100\,\text{Hz}-en kb. 36mA36\,\text{mA}, f0f_0-nál 50mA50\,\text{mA}. A generátor belső ellenállása (pl. 50Ω50\,\Omega) soros ellenállásként viselkedik, és laposítja a görbét; ezért a kapcsokon mért feszültséget tartsd 5V5\,\text{V}-on.

Biztonsági korlát. A feladat tanműhelyi, törpefeszültségű környezetre vonatkozik; hálózati feszültségen önállóan ne végezd. A függvénygenerátor kimeneti feszültsége legfeljebb 12 V effektív, a kimenetet ne zárd rövidre.

Lépések:

  1. Kapcsold ki a függvénygenerátort, és állítsd a kimeneti feszültséget 5 V effektív értékre, frekvenciát 100 Hz-re.
  2. Kösd sorba az ellenállást, a tekercset és a kondenzátort a próbapanelen, a generátor kimenetére.
  3. Ellenőrizd a kapcsolást: a generátort lecsatlakoztatva mérd meg ohmmérővel az R és az L sorosan kötött szakaszát (néhány tíz–száz Ω), a kondenzátort pedig külön kapacitásmérővel. A teljes soros RLC-kör egyenáramon szakadást mutat, ez helyes, mert a kondenzátor egyenáramon nem vezet.
  4. Kapcsold be a generátort, és mérd meg a generátor kimeneti feszültségét és a körben folyó áramot (a multimétert sorba kötve, vagy áramváltós lakatfogóval).
  5. Számold ki az impedanciát Z=U/IZ=U/I képlettel. Írd be a jegyzőkönyvbe.
  6. Mérd meg külön a tekercs és a kondenzátor feszültségét, valamint az ellenállás feszültségét. Ellenőrizd, hogy a fázorfeszültség-összeg U=UR2+(UL−UC)2U=\sqrt{U_R^2+(U_L-U_C)^2} közelítőleg visszaadja a generátorfeszültséget.
  7. Változtasd a frekvenciát 50 Hz-től 500 Hz-ig, és minden mérési ponton jegyezd fel az áramot. A rezonanciafrekvenciánál az áram maximális lesz – ezt a pontot azonosítsd.
  8. Kapcsold ki a generátort, és ellenőrizd a mérési összeállítást: semmi ne melegedjen, a kondenzátor ne legyen duzzadt.

Ellenőrzési pontok: A rezonanciafrekvencián a mért impedancia közelítőleg RR nagyságú. A fázorösszegzés hibája ne haladja meg a műszer pontosságából adódó néhány százalékot.

Tipikus hibák a mérés során: a tekercset és a kondenzátort párhuzamosan kötöd; a multimétert feszültség-állásban hagyod és áramot próbálsz mérni; a generátor kimenetét túl nagyra állítod, és a jel levágódik. Mindegyik hibát azonnal javítsd, mielőtt továbblépnél.

Dokumentálás: rögzítsd a műszer típusát, a beállításokat, a mért értékeket és a számított impedanciát. A jegyzőkönyv legyen olyan, hogy később bárki megismételhesse a mérést.

6.3.11 Tipikus hibák

  1. A reaktanciák abszolút értékének összeadása. Hiba: X=XL+XCX=X_L+X_C használata a soros körben. A helyes képlet X=XL−XCX=X_L-X_C, mert a tekercs és a kondenzátor feszültsége ellentétes fázisú. Ha valaki összeadja, az impedancia nagyobb lesz, mint a valóság, és az áramot alulbecsüli.

  2. A fázisszög előjelének eltévesztése. Induktív körben az áram késik, ezért φ\varphi pozitív; kapacitív körben az áram siet, φ\varphi negatív. A hurokimpedancia-mérésnél a hiba a védelmi számítások téves irányát okozhatja.

  3. A mértékegység-átváltás elhanyagolása. Az LL értékét mH-ban, a CC értékét µF-ban adják meg, de a képletben henry és farad kell. A 10mH10\,\text{mH} nem 10H10\,\text{H}, hanem 0,01H0{,}01\,\text{H}; a 100μF100\,\mu\text{F} pedig 100⋅10−6F100\cdot10^{-6}\,\text{F}.

  4. A rezonancia veszélyének alábecsülése. Soros rezonanciánál a tekercsen és kondenzátoron a tápfeszültség többszöröse is felléphet. A szerelő ne feltételezze, hogy a hálózati feszültségű alkatrészeken mindig legfeljebb 230 V jelenik meg; a megfelelő szigetelést és a gyártói előírásokat be kell tartani.

6.3.12 Önellenőrzés

  1. Igaz-e, hogy soros RLC-körben rezonancián az impedancia maximális? Indokold!
  2. Számítsd ki a rezonanciafrekvenciát, ha L=20mHL=20\,\text{mH} és C=50μFC=50\,\mu\text{F}.
  3. Egy soros körben R=10ΩR=10\,\Omega, XL=30ΩX_L=30\,\Omega, XC=10ΩX_C=10\,\Omega. Mekkora az impedancia és a fázisszög?
  4. Párhuzamos körben G=0,01SG=0{,}01\,\text{S}, BL=0,08SB_L=0{,}08\,\text{S}, BC=0,03SB_C=0{,}03\,\text{S}. Az áram siet vagy késik a feszültséghez képest?
  5. Mi a különbség a soros és a párhuzamos rezonancia között az impedancia szempontjából?
  6. Miért veszélyes a kondenzátorok hálózati rezonanciája az ipari hálózatban?

6.3.13 Megoldások – Önellenőrzés

  1. Hamis. Soros RLC-körben rezonancián az impedancia minimális, éppen Z=RZ=R, ezért az áram maximális.
  2. f0=12π0,02⋅50⋅10−6=159,2Hzf_0=\frac{1}{2\pi\sqrt{0{,}02\cdot 50\cdot10^{-6}}}=159{,}2\,\text{Hz}.
  3. X=XL−XC=20ΩX=X_L-X_C=20\,\Omega, Z=102+202=22,36ΩZ=\sqrt{10^2+20^2}=22{,}36\,\Omega, φ=arctan⁡(20/10)=63,4∘\varphi=\arctan(20/10)=63{,}4^{\circ}, induktív jelleg.
  4. BL−BC=0,08−0,03=0,05S>0B_L-B_C=0{,}08-0{,}03=0{,}05\,\text{S}>0, tehát az áram késik, a kör induktív jellegű (φ=arctan⁡(0,05/0,01)=+78,7∘\varphi=\arctan(0{,}05/0{,}01)=+78{,}7^{\circ}).
  5. Soros rezonanciánál az impedancia minimális, az áram maximális; párhuzamosnál az impedancia maximális, a főág árama minimális.
  6. A kondenzátor és a hálózati induktivitás párhuzamos rezgőkört alkothat, amely harmonikus frekvencián áramrezonanciát okoz, túlárammal és túlmelegedéssel.

6.3.14 Feladatok

1. feladat (A). Soros körben R=33ΩR=33\,\Omega, L=47mHL=47\,\text{mH}, C=10μFC=10\,\mu\text{F}, f=400Hzf=400\,\text{Hz}. Számítsd ki az impedanciát és a fázisszöget.

2. feladat (A). Add meg az admittancia képletét párhuzamos RLC-körre, és sorold fel az egységeit.

3. feladat (B). Egy soros RLC-körre U=24VU=24\,\text{V}, f=1kHzf=1\,\text{kHz}, R=22ΩR=22\,\Omega, L=5mHL=5\,\text{mH}, C=2μFC=2\,\mu\text{F}. Mekkora az áram, és mekkora feszültség esik a tekercsen?

4. feladat (B). Párhuzamos körben U=230VU=230\,\text{V}, f=50Hzf=50\,\text{Hz}, R=1000ΩR=1000\,\Omega, L=100mHL=100\,\text{mH}, C=20μFC=20\,\mu\text{F}. Számítsd ki az eredő áramot és az admittanciát.

5. feladat (C). Igazold, hogy a soros RLC-kör rezonanciafrekvenciáján a tekercs feszültsége UL=Q⋅UU_L=Q\cdot U, ahol Q=XL/RQ=X_L/R a jósági tényező. Milyen feltétel mellett lesz ez a feszültség nagyobb a tápfeszültségnél?

6. feladat (D). A gyakorlati útmutató mérésében a generátorfeszültség 5V5\,\text{V}, a mért áram 36mA36\,\text{mA} 100 Hz-en, és a rezonanciafrekvencián a mért áram 50mA50\,\text{mA}. Határozd meg a kör ellenállását, és ellenőrizd, hogy a rezonanciánál a mért impedancia közelítőleg RR nagyságú-e.

6.3.15 Megoldások – Feladatok

1. feladat. ω=2π⋅400=2513,3rads\omega=2\pi\cdot 400=2513{,}3\,\frac{\text{rad}}{\text{s}}. XL=ωL=2513,3⋅0,047=118,1ΩX_L=\omega L=2513{,}3\cdot 0{,}047=118{,}1\,\Omega. XC=1/(ωC)=1/(2513,3⋅10⋅10−6)=39,79ΩX_C=1/(\omega C)=1/(2513{,}3\cdot 10\cdot10^{-6})=39{,}79\,\Omega. X=118,1−39,79=78,31ΩX=118{,}1-39{,}79=78{,}31\,\Omega. Z=332+78,312=85,0ΩZ=\sqrt{33^2+78{,}31^2}=85{,}0\,\Omega. φ=arctan⁡(78,31/33)=67,2∘\varphi=\arctan(78{,}31/33)=67{,}2^{\circ}, induktív.

2. feladat. Y=G2+(BC−BL)2Y=\sqrt{G^2+(B_C-B_L)^2}, ahol G=1/RG=1/R, BL=1/(ωL)B_L=1/(\omega L), BC=ωCB_C=\omega C, mértékegysége siemens (S).

3. feladat. ω=2π⋅1000=6283,2rads\omega=2\pi\cdot 1000=6283{,}2\,\frac{\text{rad}}{\text{s}}. XL=6283,2⋅0,005=31,42ΩX_L=6283{,}2\cdot 0{,}005=31{,}42\,\Omega. XC=1/(6283,2⋅2⋅10−6)=79,58ΩX_C=1/(6283{,}2\cdot 2\cdot10^{-6})=79{,}58\,\Omega. X=31,42−79,58=−48,16ΩX=31{,}42-79{,}58=-48{,}16\,\Omega. Z=222+(−48,16)2=52,95ΩZ=\sqrt{22^2+(-48{,}16)^2}=52{,}95\,\Omega. I=24/52,95=0,453A=453mAI=24/52{,}95=0{,}453\,\text{A}=453\,\text{mA}. UL=IXL=0,453⋅31,42=14,23VU_L=I X_L=0{,}453\cdot 31{,}42=14{,}23\,\text{V}.

4. feladat. ω=314,16rads\omega=314{,}16\,\frac{\text{rad}}{\text{s}}. G=1/1000=0,001SG=1/1000=0{,}001\,\text{S}. BL=1/(314,16⋅0,1)=0,03183SB_L=1/(314{,}16\cdot 0{,}1)=0{,}03183\,\text{S}. BC=314,16⋅20⋅10−6=0,00628SB_C=314{,}16\cdot 20\cdot10^{-6}=0{,}00628\,\text{S}. B=0,00628−0,03183=−0,02555SB=0{,}00628-0{,}03183=-0{,}02555\,\text{S}. Y=0,0012+(−0,02555)2=0,02557SY=\sqrt{0{,}001^2+(-0{,}02555)^2}=0{,}02557\,\text{S}. I=UY=230⋅0,02557=5,88AI=U Y=230\cdot 0{,}02557=5{,}88\,\text{A}.

5. feladat. Rezonancián XL=XCX_L=X_C, így Z=RZ=R, és I=U/RI=U/R. Ekkor UL=IXL=UXLR=Q⋅UU_L=I X_L=U\frac{X_L}{R}=Q\cdot U. A tekercsfeszültség akkor nagyobb a tápfeszültségnél, ha Q>1Q>1, azaz XL>RX_L>R. Jó minőségű tekercsnél a jósági tényező tíz vagy száz is lehet, ezért a rezonancia közeli túlfeszültség valós veszély.

6. feladat. 100 Hz-en a mért impedancia Z=U/I=5/0,036≈139ΩZ=U/I=5/0{,}036\approx 139\,\Omega (a számított érték: 1002+(62,8−159,2)2≈139Ω\sqrt{100^2+(62{,}8-159{,}2)^2}\approx 139\,\Omega). A rezonanciánál a mért áram maximális, tehát Imax=50mAI_{max}=50\,\text{mA}, ekkor Z=RZ=R, így R=5/0,05=100ΩR=5/0{,}05=100\,\Omega. A rezonanciánál a mért impedancia éppen RR nagyságú, ami összhangban van az elmélettel.

6.3.16 Rövid összefoglaló

Az impedancia a váltakozó áramú körben a feszültség és az áram effektív értékének hányadosa, mértékegysége ohm. Soros RLC-körben Z=R2+(XL−XC)2Z=\sqrt{R^2+(X_L-X_C)^2}, ahol XL=ωLX_L=\omega L és XC=1/(ωC)X_C=1/(\omega C). Az impedancia fázisszöge φ=arctan⁡((XL−XC)/R)\varphi=\arctan\big((X_L-X_C)/R\big); pozitív érték induktív, negatív kapacitív jelleget jelent. Párhuzamos RLC-körben az admittancia Y=G2+(BC−BL)2Y=\sqrt{G^2+(B_C-B_L)^2} siemensben, ahol G=1/RG=1/R, BL=1/(ωL)B_L=1/(\omega L), BC=ωCB_C=\omega C. Rezonancián XL=XCX_L=X_C, illetve BL=BCB_L=B_C, a rezonanciafrekvencia f0=1/(2πLC)f_0=1/(2\pi\sqrt{LC}). Soros rezonanciánál az impedancia minimális, és a tekercsen/kondenzátoron nagy túlfeszültség léphet fel; párhuzamos rezonanciánál a főág árama minimális, de az ágakban túláram alakulhat ki. A hálózati harmonikusok és a fázisjavító kondenzátorok rezonanciája valós szerelői kockázat. Ezt a számítási módszert használjuk a hurokimpedancia kiértékelésénél és a teljesítménytényező javításánál, amit a Teljesítmények és teljesítménytényező alfejezetben részletezünk.

6.3.17 Források és ellenőrzési hiányok

A levezetések és a példák az elektrotechnika klasszikus, stabil összefüggésein alapulnak, ezért külön forrásmegjelölés nem szükséges. A szabványhivatkozásoknál az aktuális EMC- és feszültségminőségi szabványok pontos jelzete ellenőrzendő; a hurokimpedancia-mérés szabványi hátterét a Mérések II.: hurokimpedancia, zárlati áram, FI-vizsgálat alfejezet tárgyalja.