8.4 Só, ecetek, fűszerek és aromák

Képzeld el, hogy hajnali öt órakor a cukrászműhelyben háromféle tészta készül egyszerre: egy édes linzer, egy fűszeres mézeskalácstészta és egy sós sajtos rúd. Ugyanaz a csipet só és ugyanaz a fióknyi fűszer egészen más szerepet kap az egyes termékekben. Ha a sót elhagyod a sós teasüteményből, íztelen lesz; ha a fahéjat rosszul adagolod a mézeskalácsba, a vendég nem a karácsonyt, hanem a patikát érzi. Ebben az alfejezetben a sót, az ecetféléket, a fűszereket és az aromákat tanuljuk meg úgy, ahogyan a cukrászüzemben szükséged van rájuk.

8.4.1 Motiváció

A cukrászati termékek nagy része édes, ezért a sót, az ecetet és a fűszereket gyakran csak kis mennyiségben használjuk. Mégis ezek adják a termékek egyensúlyát: egy csipet só felerősíti az édes ízt, a fahéj és a szegfűszeg a mézeskalács lelkét adja, a vanília pedig a krémek, fagylaltok, piskóták felismerhető karakterét. A rosszul tárolt fűszer dohos, avas ízt okoz; a túladagolt szegfűszeg keserűvé, gyógyszerízűvé teszi a tésztát. Ezért a fűszerek nem „apró kiegészítők”, hanem a minőség és az állandóság fontos nyersanyagai.

8.4.2 Szemléletes kép

Írj fel egy egyszerű műhelyhelyzetet: a fűszerpolcon hét doboz van – fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, ánizs, kardamom, gyömbér, citrushéj. A reggeli termeléshez három tálka készül: a mézeskalácstésztához 50 g fűszerkeverék, a vaníliakrémhez fél rúd vanília, a sós sajtos rúdhoz 10 g finomsó. Ugyanazok a dobozok, mégis minden tálkában más arány és más technológiai szerep. Ezt a rendet kell értened ahhoz, hogy ne érzésre szórd a fűszert, hanem mérhető, ismételhető arányban.

8.4.3 Definíciók és alapfogalmak

Definíció. A só a cukrászatban elsősorban nátrium-klorid (konyhasó), amely ízfokozó, technológiai segédanyag és kis mennyiségben tartósító hatású is.

Definíció. Az ecet ecetsavtartalmú, hígított, jellemzően savanyú ízű folyadék, amelyet a cukrászatban ritkán, elsősorban sós termékekhez, pácokhoz, egyes gyümölcsös készítményekhez használnak.

Definíció. A fűszer növényi eredetű, jellemzően szárított növényi rész (termés, mag, virág, levél, héj, gyökér), amelyet kis mennyiségben adunk az élelmiszerhez az íz, az illat vagy a szín kialakításához.

Definíció. Az aroma olyan anyag vagy készítmény, amelynek elsődleges rendeltetése az élelmiszer illat- és ízhatásának kialakítása vagy módosítása. Jogi szempontból megkülönböztetjük az aromaanyagot, a természetes aromaanyagot, az aromakészítményt és a „természetes aroma” megnevezést, az aromát gyűjtőfogalomként; a pontos kategóriákat az 1334/2008/EK rendelet határozza meg (ellenőrizendő: a kategóriák pontos feltételei és azok esetleges hazai kiegészítései).

8.4.4 A só szerepe a cukrászatban

A sót a cukrászatban nem azért használjuk, hogy sós legyen a termék, hanem azért, mert:

Gyakorlati adagolás. Édes tésztákban jellemzően a liszt tömegére számított 0,5–1,5% sót használunk; sós teasüteményekben 1,5–2,5% só is előfordul (jelölve; a receptúra az irányadó). A pontos mennyiség mindig a receptúra része. A jódozott konyhasó a háztartásokban elterjedt, de az üzemi gyakorlatban a finomsó és a tengeri só is előfordul; a felhasznált só típusa a receptúra szerint rögzítendő (ellenőrizendő: az élelmiszerjogi jelölési és technológiai követelmények).

8.4.5 Ecetfajták

Az ecet a cukrászatban kisebb szerepet kap, de a sós termékeknél, egyes savanykás gyümölcskészítményeknél és pH-érzékeny műveleteknél fontos lehet. A leggyakoribb fajtákat az alábbi táblázat foglalja össze.

Ecetfajta Jellemző savtartalom (tájékoztató) Cukrászati felhasználás Megjegyzés
Háztartási ételecet kb. 10 térfogat% (ellenőrizendő) sós pácok, savanyítás, felülettisztítás erős, hígítva használjuk
Ecetesszencia kb. 20–25% (ellenőrizendő) hígításhoz, ritkábban élelmiszerbe veszélyes, maró hatású
Gyümölcsecet (pl. almaecet) kb. 5–6% gyümölcsös öntetek, sós készítmények enyhébb, gyümölcsös aromájú
Balzsamecet kb. 6% kevés töltelék, máz, sós desszert sűrűbb, édeskés-savanykás

Figyelem. Az ecetesszenciát mindig hideg, tiszta vízbe öntve hígítsuk, soha ne úgy, hogy az esszenciához öntjük a vizet. A tömény ecetsav gőze irritálja a légutakat, a bőrre és szembe kerülve maró sérülést okoz. Az ilyen műveletet védőkesztyűben, jól szellőző helyen végezzük (ellenőrizendő: a munkavédelmi szabályok).

8.4.6 Fűszercsoportok

A fűszereket a felhasznált növényi rész szerint csoportosítjuk. A cukrászatban leggyakrabban a mag, a virág, a kéreg és a gyökér szerepel, de a csoportosítás segít a helyettesítésben és a tárolásban is.

Növényi rész Példák Cukrászati felhasználás Érzékszervi jellemző
Termések, magvak ánizs, édeskömény, mák, koriander, tonkabab (kumarin: lásd Figyelem) mézes tészták, beigli, linzer édes-kesernyés, aromás
Virágok szegfűszeg, sáfrány, kamilla mézeskalács, forralt boros szirup fűszeres, meleg illatú
Levelek menta, citromfű, babér desszertszirup, sós termék friss, zöld, illóolajos
Héjak, kérgek fahéj, citrushéj krémek, tészták, kompótok édes, fás, citrusos
Gyökerek, rizómák gyömbér, kurkuma, édesgyökér mézes tészta, fagylalt, bonbon csípős, földes, meleg

A fűszerek őrölt formában hamarabb veszítenek az aromájukból, mint egészben. Ezért az üzemben általában kis kiszerelésben, légmentesen zárva, fénytől védve tároljuk őket.

8.4.7 Cukrászati fűszerek részletesen

Statikus változat (mint a PDF-ben)Fűszerek egymás mellett (fahéjrúd, szegfűszeg, szerecsendió, csillagánizs, kardamom, gyömbér, citrushéj), és három rajz a vaníliarúd felhasításáról és a magok kikaparásáról.
Cukrászati fűszerek egész formában (1–7) és a vaníliarúd előkészítése (8–10). Sematikus rajz; a fűszerek valós megjelenése fotóval kiegészíthető.

Az ábra felső két sora az egész fűszereket mutatja: a feltekeredett fahéjrudat (1), a szeg alakú szegfűszeget (2), a recés felületű szerecsendiót egészben és reszelve (3), a nyolcágú csillagánizst (4), a kardamom hüvelyét és magjait (5), a gyömbér gumóját (6) és a reszelt citrushéjat (7). Az alsó sor a vaníliarúd előkészítése: a rudat a végénél fogva késheggyel hosszában felhasítjuk (8), a magokat a kés hátával kikaparjuk (9), a kikapart rudat tejbe főzzük vagy cukorba tesszük (10). A HTML-kiadásban az egyes rajzokra mutatva megjelenik a fűszer neve és fő cukrászati felhasználása.

8.4.7.1 Vanília, vaníliarúd, vanillin

A vanília a cukrászat legfontosabb aromája. A vaníliarúd a vanília orchidea fermentált, szárított termése. A rúd belsejében található apró magok adják a jellegzetes aromát, de a rúd héja is értékes, mert illóolajat és vanillint tartalmaz. A vaníliakivonat alkoholos vagy glicerines kinyeréssel készül; a vaníliás cukor cukor és őrölt vanília vagy vanillin keveréke.

A vanillin a vanília fő aromaanyaga. Előállítható természetes forrásból vagy szintetikusan. A szintetikus vanillin olcsóbb, de a teljes vaníliaaromát nem helyettesíti teljesen, mert a vaníliarúd több száz aromaanyagot tartalmaz. A termékek jelölésénél a jogszabály szerint kell feltüntetni, hogy „természetes aroma”, „aroma” vagy „vanillin” szerepel-e (ellenőrizendő: 1334/2008/EK rendelet szerinti jelölés).

Példa. Ha 1 kg vaníliakrémhez fél rúd vanília kell, akkor 5 kg krémhez 2,5 rúd vaníliát használunk. Ha a recept szerint 10 g vaníliás cukor helyettesít 1 rúd vaníliát, akkor 5 kg krémhez 25 g vaníliás cukorra van szükség.

8.4.7.2 Fahéj

A fahéj a fahéjfa kérgéből készül. Cukrászati felhasználása: mézeskalács, beigli, rizsfelfújt, fagylalt, kompót. A fahéj meleg, édeskés illata miatt a téli termékek alapfűszere. Használhatjuk egész rúdban (pl. gyümölcs kompót főzésénél) vagy őrölt formában. Őrölt fahéjat csak annyit vegyünk egyszerre, amennyit pár hét alatt felhasználunk, mert az illóolajok gyorsan elillannak.

8.4.7.3 Szegfűszeg

A szegfűszeg a szegfűszegfa szárított virágbimbója. Nagyon intenzív, ezért óvatosan adagoljuk: 1 kg tésztához gyakran csak 1–2 g kell. A szegfűszeg keserű, fűszeres, gyógyszerízű tud lenni, ha túladagoljuk. Mézeskalácsba, forralt boros szirupba, gyümölcskenyérbe használjuk. Egészben is, őrölt formában is eltartható, de az őrölt szegfűszeg gyorsan veszít az erejéből.

8.4.7.4 Szerecsendió

A szerecsendió a szerecsendiófa magja. A szerecsendió magját körülvevő piros magköpeny szárítva a szerecsendió-virág (macis, angolul mace). A frissen reszelt szerecsendió sokkal aromásabb, mint az előre őrölt. Cukrászati felhasználása: fehér masszák, piskóta, fagylalt, tojásos krémek, mézeskalács. Kis adagban adjuk hozzá, mert nagyobb mennyiségben émelygő, keserű lehet.

8.4.7.5 Ánizs és csillagánizs

Az ánizs termése és a csillagánizs hasonló, édesgyökérre emlékeztető aromát ad. A cukrászatban a hagyományos magyar és közép-európai süteményekben, valamint egyes fagylaltokban és gyümölcskészítményekben használjuk. A csillagánizst egészben főzzük vagy áztatjuk a szirupban, majd tálalás előtt eltávolítjuk; a kemény termést nem fogyasztjuk. Az ánizs aromája domináns, ezért óvatosan adagoljuk.

Figyelem. Csak élelmiszer-minőségű, nyomon követhető forrásból vásároljunk csillagánizst, mert a hasonló küllemű japán csillagánizs (Illicium anisatum) mérgező. A tonkabab (a Dipteryx odorata magja) kumarint tartalmaz; csak kis adagban, a hatályos határérték szerint használható (ellenőrizendő: 1334/2008/EK rendelet III. melléklete, kumarin). A cassia fahéj kumarintartalma is magasabb lehet (ellenőrizendő).

8.4.7.6 Kardamom

A kardamom hüvelyben lévő apró magokból áll. A zöld kardamom friss, citrusos-eukaliptuszos illatú, a fekete kardamom füstösebb, erősebb. A cukrászatban a skandináv sütemények, kávés desszertek, csokoládés termékek és egyes fagylaltok készítéséhez használjuk. A hüvelyt felhasználhatjuk egészben, de a magokat érdemes mozsárban megtörni, hogy az aroma felszabaduljon.

8.4.7.7 Gyömbér

A gyömbér rizóma, frissen és szárítva is használjuk. A friss gyömbér csípős, citrusos; a szárított, őrölt gyömbér melegebb, mézeskalácsosabb. Cukrászati felhasználása: mézeskalács, forralt boros szirup, fagylalt, csokoládé, pácok. Az őrölt gyömbért a mézeskalács-fűszerkeverék rendszeresen tartalmazza.

8.4.7.8 Citrushéj

A citrushéj (narancs, citrom, lime) cukrászati alapanyag. A héj vékony, színes külső része (a „zest”) tartalmazza az illóolajokat; a fehér, keserű részt kerüljük. Használhatjuk frissen reszelve, szárítva, vagy kandírozott formában. A citrushéj felfrissíti a krémeket, tésztákat, fagylaltokat, és természetes módon ad citrusos aromát. Ügyeljünk arra, hogy csak kezeletlen, élelmiszeripari felhasználásra alkalmas citrushéjat használjunk (ellenőrizendő: a növényvédőszer-maradék határértékek).

8.4.8 Fűszerkeverékek

A cukrászatban gyakran használunk előre összeállított fűszerkeverékeket, amelyek biztosítják az állandó minőséget. A legfontosabb a mézeskalács-fűszer, amelynek hagyományos összetétele változó, de általában fahéjat, szegfűszeget, gyömbért, szerecsendiót, kardamomot és ánizst tartalmaz.

Példa. Készítsünk 100 g mézeskalács-fűszerkeveréket az alábbi recept szerint:

Nyersanyag Mennyiség (g) Arány (%) Megjegyzés
Fahéj 40 40 alap, édeskés
Gyömbér 20 20 meleg, csípős
Szegfűszeg 15 15 intenzív, óvatosan
Szerecsendió 15 15 frissen reszelve jobb
Kardamom 5 5 citrusos, frissítő
Ánizs 5 5 édesgyökér-jellegű
Összesen 100 100

Figyelem. A pontos arány üzemenként és termékenként eltérhet; a fenti keverék tanulási recept, nem hagyományosan védett recept (ellenőrizendő: az adott üzem receptúrája).

Higiénia. Vásárolt fűszerkeveréknél és arománál mindig ellenőrizd a gyártói specifikáció allergénsorát (pl. mustár, zeller, szezám, glutén) és a „nyomokban tartalmazhat” jelzést. Saját keveréknél a közös daráló és a közös kanál keresztszennyeződést okozhat.

Tárolás. A fűszerkeveréket száraz, hűvös, sötét helyen, jól záródó fűszerdobozban tároljuk. Az őrölt keverék 3–6 hónap alatt jelentősen veszít az aromájából; ezért kis adagokban készítsük el.

8.4.9 Aromák szabályozása

Jogszabály. A cukrászatban használt aromákra az 1334/2008/EK rendelet (aromák rendelete) vonatkozik, amely az EU-ban egységesen szabályozza az aromák és aromaanyagok előállítását, jelölését és felhasználását. A rendelet meghatározza az aromaanyag, az aromakészítmény, a hőkezeléssel előállított aroma, a füstaroma és a „természetes aroma” fogalmát, valamint a jelölési kötelezettségeket (ellenőrizendő: a rendelet aktuális módosításai és a hazai kiegészítő szabályok).

Megkülönböztetés:

Gyakorlati jelentősége. A termék címkéjén az „aromával” megjelölés tágabb, mint a „természetes vanília aromával”; a vendég számára ezek különbséget jelentenek. A cukrászüzemnek tudnia kell, hogy a felhasznált vaníliakivonat, vanillin vagy aroma milyen kategóriába tartozik, mert ez a fogyasztók tájékoztatásához kapcsolódik; az aroma összetevőinek allergénjeit (pl. hordozóanyag) a gyártói specifikáció alapján külön ellenőrizni kell.

8.4.10 A fűszerek tárolása és higiéniája

Higiénia. A fűszerek lehetnek mikrobiológiai szennyezők hordozói, különösen az őrölt fűszerek, amelyek nagy felületen érintkeznek a levegővel. A fűszereket:

Kártevővédelem. A fűszerekben lisztatka, lisztmoly, dohánybogár, kenyérbogár és más kártevők jelenhetnek meg. A fűszerpolcot rendszeresen ellenőrizzük, a felbontott csomagokat szorosan zárjuk, és csak megbízható, nyomon követhető beszállítótól vásároljunk.

8.4.11 Számítási példák

Számítás 1. – Fűszerkeverék adagolása mézes tésztához

Adott: 2,5 kg mézeskalácstésztát készítünk. A recept szerint 1 kg tésztához 20 g mézeskalács-fűszerkeveréket kell adni. A keverék 40% fahéjat tartalmaz.

Keresett: mennyi fűszerkeverék és mennyi fahéj kell a 2,5 kg tésztához.

Képlet:
mkeverék=mtészta⋅madag1kgm_{\text{keverék}} = m_{\text{tészta}} \cdot \frac{m_{\text{adag}}}{1\, \text{kg}}

Behelyettesítés:
mkeverék=2,5kg⋅20g1kg=50gm_{\text{keverék}} = 2{,}5\, \text{kg} \cdot \frac{20\, \text{g}}{1\, \text{kg}} = 50\, \text{g}

A fahéj tömege:
mfahéj=50g⋅0,40=20gm_{\text{fahéj}} = 50\, \text{g} \cdot 0{,}40 = 20\, \text{g}

Eredmény: 50 g fűszerkeverékre és ezen belül 20 g fahéjra van szükség.
Ellenőrzés: ha 1 kg-hoz 20 g kell, akkor 2,5-szeres tésztához 2,5 × 20 = 50 g. ∎

Számítás 2. – Vaníliáscukor hatóanyaga

Adott: Egy vaníliás kevert tésztához 1 kg tésztához 10 g vaníliáscukrot használunk. A vaníliáscukor 10% őrölt vaníliát tartalmaz. 6 kg tésztát készítünk.

Keresett: mennyi vaníliáscukor kell, és mennyi benne a vanília.

Képlet:
mvaníliáscukor=mtészta⋅10g1kgm_{\text{vaníliáscukor}} = m_{\text{tészta}} \cdot \frac{10\, \text{g}}{1\, \text{kg}} mvanília=mvaníliáscukor⋅10100m_{\text{vanília}} = m_{\text{vaníliáscukor}} \cdot \frac{10}{100}

Behelyettesítés:
mvaníliáscukor=6kg⋅10gkg=60gm_{\text{vaníliáscukor}} = 6\, \text{kg} \cdot 10\, \frac{\text{g}}{\text{kg}} = 60\, \text{g}
mvanília=60g⋅0,10=6gm_{\text{vanília}} = 60\, \text{g} \cdot 0{,}10 = 6\, \text{g}

Eredmény: 60 g vaníliáscukor, benne 6 g vanília szükséges.
Ellenőrzés: a 10%-os arány miatt a 60 g egy tizede 6 g. ∎

8.4.12 Minőségellenőrzés

A só, az ecet és a fűszerek minőségét beérkezéskor és felhasználás előtt is ellenőrizzük. A fűszereknél vizsgáljuk a színt, az illatot, az idegen anyagot, a csomósodást, a dohos, avas szagot. Az egész fűszereknél a felismerhető alak és sérülés, az őrölt fűszereknél az egyenletesség és a tárolási rend a fő szempont. A vaníliarúdnál a hajlékonyság, a fényes, olajos felület és az erős, kellemes illat a minőség jele. A száraz, törékeny, penészes, halvány illatú rúd rossz minőségű, ezért selejtezni kell. A felhasznált fűszerek adagját mérés után mindig a receptúrában rögzítjük, hogy az adott termék állandó minősége biztosítható legyen.

8.4.13 Tipikus hibák és okaik

Hiba 1: A mézeskalács keserű, gyógyszerízű.
Ok: túl sok szegfűszeg, keserű citrushéj vagy az őrölt fűszerkeverék túladagolása.
Megelőzés: a megadott arányt mérleggel adagoljuk, a szegfűszeget különösen óvatosan.

Hiba 2: A fűszeres tészta illata lapos, az íze tompa.
Ok: a fűszereket túl régen tárolták, az illóolajok elillantak.
Megelőzés: kis kiszerelésben, légmentesen zárva, sötétben tároljuk, és a régi őrleményt frissre cseréljük.

Hiba 3: A sós élesztős tészta nem kel meg, vagy lassan kel.
Ok: a sót közvetlenül az élesztőre szórták, vagy túl nagy sóadagot használtak.
Megelőzés: a sót a liszthez keverjük, és a receptúrában megadott arányt (édes tésztában 0,5–1,5%, sós termékben 1,5–2,5% a liszt tömegére számítva, jelölve) ne lépjük túl.

Hiba 4: Az ecet hígításakor a tömény ecetsav gőze irritálja a légutakat.
Ok: a vizet öntötték a tömény esszenciához, vagy rosszul szellőző helyen dolgoztak.
Megelőzés: mindig a vízbe öntsük a savat, viseljünk védőkesztyűt, és szellőztessünk.

8.4.14 Valós életbeli alkalmazás

Egy cukrászüzem karácsonyi időszakban 20 adag mézeskalácstésztát készít. A recept 1 adaghoz 10 g mézeskalács-fűszerkeveréket ír elő, benne 40% fahéjjal. A tanuló a fűszerkeveréket érzésre, kanállal adagolta, mert „úgyis mindig annyit szórunk”. A termék íze a megszokottól eltért: az egyik adag keserű volt, a másik lapos. A hiba okát a műszakvezető a mérés hiányában találta meg. A tanuló ezután minden adag fűszerkeveréket mérlegen mért, a keveréket a recept szerint összeállította, és a felhasznált tételt a termelési naplóban rögzítette. A hiba tanulsága: a fűszereket ugyanúgy mérik, mint a lisztet vagy a vajat, mert a termék állandó minősége csak így biztosítható.

8.4.15 Önellenőrzés

  1. Igaz vagy hamis: a sót élesztős tésztában közvetlenül az élesztőre kell szórni, hogy egyenletesen elkeveredjen.
  2. Sorold fel a mézeskalács-fűszerkeverék három lehetséges összetevőjét.
  3. Mi a különbség a természetes aroma és az aroma között?
  4. Miért tároljuk a fűszereket sötét, száraz, hűvös helyen?
  5. Ha 1 kg tésztához 15 g fűszerkeverék kell, mennyi kell 3,5 kg tésztához?
  6. Miért veszélyes az ecetesszenciát úgy hígítani, hogy a tömény savhoz öntjük a vizet?

8.4.16 Feladatok

1. feladat (A). Nevezd meg a cukrászatban használt fűszercsoportokat, és mindegyikhez írj két példát.
2. feladat (A). Hasonlítsd össze a vaníliarúd, a vaníliakivonat és a vanillin fogalmát a felhasználás szempontjából.
3. feladat (B). Készíts 250 g mézeskalács-fűszerkeveréket a táblázatbeli arányok szerint. Számítsd ki az egyes összetevők tömegét grammra.
4. feladat (B). 4 kg sós leveles tésztához a liszt tömegére számított 2% sót használunk. A liszt a tészta tömegének 60%-a. Mennyi só kell?
5. feladat (C). Egy vendég elmondja, hogy a vaníliás fagylaltnak csak „műanyag” vaníliaíze van. Milyen hibára gyanakszol, és hogyan javítanád a receptúrát?
6. feladat (D). Állíts össze 100 g saját fűszerkeveréket egy őszi almatortához. Rögzítsd a receptet táblázatban, mérd ki az összetevőket, és készíts belőle próbadagot. Értékeld az ízt és az illatot, majd módosítsd az arányt, ha szükséges.

8.4.17 Megoldások

Önellenőrzés – válaszok

  1. Hamis. A sót a liszthez keverjük, vagy az élesztőtől elkülönítve adjuk a tésztához, mert a tömény só gátolja az élesztő működését.
  2. Például fahéj, szegfűszeg, gyömbér, szerecsendió, kardamom, ánizs (bármelyik három).
  3. A „természetes X aroma” (pl. természetes vanília aroma) összetevőinek legalább 95%-a a megnevezett forrásból származik (ellenőrizendő: 1334/2008/EK rendelet); a „természetes aroma” csak természetes aromaanyagot és/vagy aromakészítményt tartalmaz; az aroma gyűjtőfogalom, amely nem természetes aromaanyagot is tartalmazhat.
  4. A sötét, száraz, hűvös hely csökkenti az illóolajok elillanását, a nedvesség okozta csomósodást, penészedést és kártevők megjelenését.
  5. 3,5kg⋅15gkg=52,5g3{,}5\, \text{kg} \cdot 15\, \frac{\text{g}}{\text{kg}} = 52{,}5\, \text{g} fűszerkeverék.
  6. A tömény savba érkező víz a savat fröccsentheti, és a tömény sav maró gőze a felszín közelében marad, ami maró sérülést okozhat. A helyes eljárás: a savat vékony sugárban öntjük a vízbe, mert így a híg oldat fröccsenhet csak, és a gőz is kevesebb. Védőkesztyű, védőszemüveg és szellőzés szükséges.

1. feladat megoldása.
Termések és magvak: ánizs, mák. Virágok: szegfűszeg, sáfrány. Levelek: menta, citromfű. Héjak és kérgek: fahéj, citrushéj. Gyökerek és rizómák: gyömbér, kurkuma.

2. feladat megoldása.
A vaníliarúd a teljes fermentált, szárított termés, sok aromaanyaggal, de drágább. A vaníliakivonat a rúdból oldószerrel nyert aromaoldat, könnyebb adagolni, de minősége függ a kivonás módjától. A vanillin a fő aromaanyag, lehet természetes vagy szintetikus; olcsóbb, de önmagában laposabb illatú, mint a teljes vanília.

3. feladat megoldása.
Az arányok azonosak, csak 2,5-szer nagyobb adag: fahéj 100 g, gyömbér 50 g, szegfűszeg 37,5 g, szerecsendió 37,5 g, kardamom 12,5 g, ánizs 12,5 g. Összesen 250 g.

4. feladat megoldása.
A liszt tömege: 4kg⋅0,60=2,4kg=2400g4\, \text{kg} \cdot 0{,}60 = 2{,}4\, \text{kg} = 2400\, \text{g}.
A só tömege: 2400g⋅0,02=48g2400\, \text{g} \cdot 0{,}02 = 48\, \text{g}.

5. feladat megoldása.
A „műanyag” íz általában arra utal, hogy szintetikus vanillint vagy gyenge minőségű aromát használtak természetes vanília helyett. Javítás: részben vagy egészben cseréljük a szintetikus aromát valódi vaníliarúdra vagy jó minőségű természetes vaníliakivonatra, és ellenőrizzük az adagot. Ha a címke „vaníliás” állítást tesz, a jogszabály szerint meg kell felelnie a jelölési előírásoknak (ellenőrizendő).

6. feladat megoldása.
Példaként az almatortához készíthető keverék: fahéj 60 g, gyömbér 10 g, szegfűszeg 5 g, szerecsendió 10 g, citrushéj 15 g. Összesen 100 g. A gyakorlati értékelés szempontjai: pontos mérés, homogenitás, illat, íz, tárolás, dokumentálás.

8.4.18 Rövid összefoglaló

A só a cukrászatban kis adagban ízfokozó, sikérstabilizáló és az élesztő működését szabályozó anyag; élesztős tésztában a liszthez keverjük, és a liszt tömegére számítva édes tésztában általában 0,5–1,5%, sós termékben 1,5–2,5% mennyiséget használunk. Az ecetfajták közül az ételecet, az ecetesszencia, a gyümölcsecet és a balzsamecet ismert; az esszenciát mindig vízhez öntve, óvatosan hígítjuk. A fűszereket növényi részük szerint csoportosítjuk: termések, magvak, virágok, levelek, héjak, gyökerek. A cukrászati fűszerek közül a vanília, fahéj, szegfűszeg, szerecsendió, ánizs, kardamom, gyömbér és citrushéj a legfontosabb. A természetes aromát, az aromát és az aromakivonatot az 1334/2008/EK rendelet szerint különböztetjük meg (ellenőrizendő). A fűszereket száraz, hűvös, sötét helyen, jól zárva tároljuk, és méréssel, dokumentálva használjuk. Ezt a fűszertáblázatot a Mézes tészták: kémiai lazítás, hagyományos és gyors érlelés alfejezetben alkalmazzuk a mézeskalács-fűszerkeverék adagolásánál.

8.4.19 Források és ellenőrzési hiányok